Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-16 / 13. szám
1989. JANUÁR 16., HÉTFŐ 3 Azt mondták, fél évig sem bírom (Folytatás az 1. oldalról.) nagy akaraterőd, ember? Summa summárum, maradtunk. S ha már volt 14 semmire se jó tehenünk, hát szereztünk hozzá a dabaisl Fehér Akáctól még tizenkilencet. Hárman jelentkeztünk rá, azt mondták, annak adják, akinél előbb lesz kész az istálló. Összerántottuk a barátokat, s egy hétvégén felépítettük. Mauritz Béla, a tsz szarvasmarha-ágazat vezetője már a bekötőút elejéről ingetegetett: maguké a csorda, vihetik! — Sokat segítettek a terme- szövetkezettől, s ezzel végre talpra tödtunk állni — veszi át a szót Anti. — Hamar elfelejtettük, hogy három évig, amihez csak nyúltunk, sikertelen volt. Lassan kialakult az életünk. Három éve, február hatodikén este egy kattintással fényt varázsoltunk a szobába, micsoda élmény volt! Anyósomék disznóölésre jöttek, mi meg, ami égő volt, minddel világítottunk, hadd lássák már Szent- györgyről, van már ez is. A lányom „parasztnak” termett, ilyen szakmát is választott magának, Pécelre jelentkezett állattenyésztőnek. Egyszer felültette a nagymamát a kocsira, az ostorral közé vágott a lovaknak, s végignyargalták a határt szélsebesen. Szegény anyósom éveket öregedett, mire végre remegő lábakkal leszállhatott a szekérről ... — Befogadtak az emberek is bennünket — így Ida. — Eleinte vakítottak rendesen, állandóan csőbe húztak, gondolták, a romantikázó pestieknek más nem való. Aztán jött a szöveg, Iduska, maga összeteheti a két kezét, hogy ilyen férje van! Ez is elmúlt. Később értetlenkedtek, Iduska, egy ilyen fiatal, szép asszöny csak nem fog egész életében trágyát taposni?! Most ott tartunk, hogy szinte nem is maradhatunk magunkra, rengeteg barátunk van. Kettőt már rá is beszéltünk a „tehénkedésre”, s nem bánták meg. — Béketűrő, jó ember vagyok, össze is teheted a kezed! — mosolyog Anti. — Na, csak a glória hiányzik — replikázik az asszony, s rögtön sort kerít a „szerencsemalacok” történetére. Egyszóval, az. úgy volt, hogy rendesen hajba kapott úgy két évvel ezelőtt a Bana- sák házaspár. A férfi Kunpe- szérnek, az asszony Szent- györgynek indult, ki Ifával, ki Zsigulival. Anti az úton reszkető kismalacot talált, no gondolta, hazaviszem, jó ok ez a kibékülésre! Szinte egyszerre érkeztek a tanya elé, Anti odavezette asszonyát a kocsihoz, nézd csak, drágám, mit hoztam neked! Ugyan, fitymálko- dott az asszony, azt nézd meg, én mit hoztam! A Zsiguli csomagtartójában rémült szemekkel a talált malac kistestvére pislogott az egymást átkaroló házaspárra. Mondják, azon az éjszakán még hárman találtak úgy két kilométerenként elszórt malacokat az úton. — Egy évvel ezelőtt megint olyanba kaptunk, amire azt mondták az emberek, bolondok vagytok ti, Banasákék — mondja Anti. — S látja, felépítettük a házat, van fürdő, konyha, ebédlő, két szoba nekünk s a gyerekeknek, központi fűtés. Nyáron itt az ajtó előtt virágoskert lesz, arra odébb pázsit, a ház előtt fakerítés örökzöld sövénnyel, a hallban bőrfotel, terített asztal, jóféle bor. — Csak azt ne mondd, hogy itt ülünk, s a világ folyásáról elmélkedünk majd — nevet felszabadultan, vidáman Ida. — Egyszóval — komolyodik el hirtelen — mi döntöttünk. Maradunk a tanyán. Nem vagyunk gazdagok, félretett pénzünk sosincs, de megtaláltunk valamit, ami a mi életünkben nagyon fontos. Nyugalmat, békét, a közös munka és a közös eredmény örömét. Másnak ez talán nem jelent semmit, de nekünk nagyon sokat. Rosszkedvűen búcsúzom, maradnék még. öt kutya kísér ki, jóvágású vizslával az élen. A gyöngyöstyúk szemrehányóan néz rám, a kacsák méltóságteljes távolságtartással viselkednek. — Mire legközelebb jön — ígéri Banasák Antal .—, rrieglátja, micspda fogadószobánk desz! — Az udvaron két szép ívű fafaragásokkal díszített szekrény didereg -műanyag fóliával védve, Anti azt hozza rendbe majd. illik az ilyen bútor a két bőrfotelhoz.. Beller Ágnes Szállításra várnak a kannák. Etetéshez készülődve (felső kép) Társadalmi szervezet Jogászfórum Tagsággal rendelkező társadalmi szervezetté alakult a múlt év ősze óta működő Független Jogász Fórum. Az ELTE jogtudományi karának épületében tartott tanácskozáson a résztvevők alapszabályt alkottak és elfogadták az álapító- levelet. Az FJF tevékenységét az 1879-ben alakult Magyar Jogászegylet működésének, a magyar jogélet nemes hagyományainak szellemében kívánja folytatni — nyilvánítottá« ki az ülésen megjelent ügyvédek, joghallgatók, egyetemi tanárok, bírók. Alapítólevelükben egyebek mellett megállapítják: ahhoz, hogy a jogász- ság betölthesse történelmi szerepét, szüksége van egy független fórumra, ahol az öncenzúra torzításai nélkül fejeződhetnek ki a különböző vélemények. Az FJF szervezetté alakuló ülésén vezető testületként felállítottak egy 21 tagú választmányt, s képviselőnek dr. Kónya Imre, képviselőhelyettesnek pedig dr. Bártfai Pál ügyvédeket, míg jegyzőnek Sán- dorffi Györgyöt választották meg. Munkásőrök egységgyűlése Monoron Harmadszor élenjárók Szombaton a monori Mezőgép Vállalat központjában tartotta ünnepélyes gyűlését a Batta Ferenc munkásőregység, amelyen részt vett Lénárd László, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára, Rá- gyánszki Pál ezredes, megyei munkásőrparancsnok és Szent- györgyvári István, a monori pártbizottság első titkára. Gál György egységparancsnok az elmúlt évi munkát értékelve szép eredményekről számolhatott be. Az összevont kiképzésen helytálltak a monori acélszürke egyenruhások, s ezt a megérdemelt elismerések is fémjelezték annak idején. Eredményesek voltak a monori rendőrkapitánysággal közösen tartott közbiztonsági és bűn- megelőzési akciók. Ezek után nem hatott meglepetésként a megyei parancsnokság értékelése, amely szerint: a Batta Ferenc monori munkásőregység az 1988. évre meghatározott feladatokat kiváló eredménnyel végrehajtotta, s éves tevékenységükért elnyerték a megyei parancsnokság Élenjáró Egysége kitüntető címet, az ezzel járó vándorserleget. Az elismerést Rágyánszki Pál nyújtotta át Gál Györgynek. Ezután került sor a kitüntetések és elismerések átadására. A szocialista versenymozgalom eredményei alapján a Batta Ferenc munkásőregység Kiváló Szakasza címet a pilisi IV. sza- kasz érdemelte ki. A Kiváló Raj címet ugyanennek a szakasznak a III. raja kapta. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapták az egységparancsnok-helyettesek: Borbás János, Csendes Pál és Pék Lajos. Országos parancsnoki dicséretben részesült Gál György egységparancsnok., Kiváló Parancsnok kitüntetést négyen, kiváló munkásőri jelvényt tízen vehettek át. Az egységgyűlésen tettek esküt az előképzésben részt vett ifjú munkásőrök. A leszerelő Pék Lajos nyújtotta át jelképesen a fegyvert Sztachó Ig- nácnak. Gér József Kiszolgáltatott helyzetben Hitelüket vesztik a tanácsok Budakalász nagyközség fa- nácstestülete a közelmúltban levelet küldött az országgyűlési képviselők Pest megyei csoportjának. Azzal a céllal, hogy azok, a parlamentben, s másutt is foglaljanak állást a tanácsok és települések védelmében. A budakalásziak a saját gondjaikat hozzák fel például, ám azt vallják, hogy az ország bármelyik településén megírhatták volna a levelet. Egyebek mellett fontosnak tartanák, hogy a költségvetésből való részesedés (a községek és városok számára) igazságos elosztású, egyértelmű elveken nyugvó legyen. Mert az ország összes tanácsát és helyi kezdeményezéseit lehetetlenné teszi az a tény, hogy a lakossági pénzeket felhasználó önerős beruházások szinte tervezhetetlenek, a szerződés- kötéskor érvényes jogszabályok, árak, hitelfeltételek, a beruházás befejezéséig ki nem számíthatók. Súlyosbítja a problémákat, hogy az elosztás a „fejkvóta" alapján történik. Mégpedig az 1985, évi állandó népességszámra vetített mérték szerint. Ebben a szisztémában Pest megye agglomerációja többszörösen hátrányos helyzetben van. Egyrészt, mert a főváros ellenérdekű fél, másrészt a budapesti munkaerőt biztosító települések elvesztették falu jellegüket, az ideiglenes lakosság albérletben lakik szerény anyagi körülmények közepette, ám igényli az egészségügyi, oktatási, szociális és kereskedelmi ellátást. Budakalászon kétezerre tehető a számuk, a lakosság negyedét teszik ki, s Tóvárosi komfort a tanyán (Hancsovszki János felvételei) Erről olvastam A szintetizált szintézis Az ideológiailag képzett fiatalember — a továbbiakban fiú — azt mondta: az újságíróknak könnyű, nekik csak le kell írniuk, amit hallanak, amit mondanak nekik. A fiúnak ellenben nehéz a dolga. Olyan munkakörben leledzik, ahol alapkövetelmény a szintetizálás. Kimondva a szintetizál szót, különös dicsfény jelent meg az arcán, csillogó szemével rám nézett, hang száját el nem hagyta, én mégis hallottam, hogy ezt mondja: no, pupák, most szólj! Meghallván a szintetizál szót, magam is birizgáló melegséget éreztem a mellemben, arrafelé valahol, ahol az anatómusok szerint a szív lakozik. Véráramom gyors tempóban Szállította a hevet testemben, rövid idő múltán a legtávolabbi vidékeken, kéz- és lábujjaimban is éreztem a melegséget. Jó darabig néztünk így egymásra. Dicsfényben mindketten. S látszólag ugyanazon okból, de biztos vagyok benne, a fiúnak halvány sejtelme sincs arról, amit én tudok, amiért én éreztem azt a különös tüzecskét arrafelé, ahol a szív dobbanni szokott. Nekem ugyanis van egy féltve őrzött füzetem, amelyben a szintetizálásnak az élet minden területére kiterjedő és érvényes esz- szenciális gyöngyszemei vannak lejegyezve. A füzetet örököltem. Mesterem, aki a Kommunista kiáltvány egy igen régi kiadását is ajándékul adta, csúsztatta kezembe a kék borítás irkát. Olvasgassad, s hasonlítsad ösz- sze azzal, ami a könyvben áll. Észrcveszed majd, mi a különbség a kettő között. Amit a füzetbe bejegyeztem, mind elhangzott vagy napvilágot látott. Hallottam gyűléseken, olvastam brosúrákban, könyvekben, újságokban. Figyeld meg, magyarázott tovább az öreg, ebben a pompás gyűjteményben a világ, az ember, a lét valamennyi szegmense utolérhetetlen tökélyben van fölfedve és bemutatva. Az alaplényegig lecsupaszítva, Hogy a közönséges halandó, amilyen te is, én is vagyunk, csak. ámul, bámul és csettint. Istenem, ez már a szintetizált szintézis. A szintetizált szintézis egyetemes, egyszerű és átlátszó, akár a kristálytiszta hegyi patakok vize. Olyannyira, hogy a bárdolatlan elme. azt hiszi, ó, hát ezt én is tudom, ezt én is leírhattam volna. A kis oktondi. Észre sem veszi, azért látszik olyan egyszerűnek, mert a végső lényegig föltárva jelenik meg a velő, ami csak tüzetes elmélyedés után mutatkozik meg a beleérző képességgel megáldott szemlélőnek. Ahányszor forgatom öröklött irkám lapjait, irigykedve gondolok^ elődeinkre, akik ilyeneket hallva, olvasva készülhettek feladataikra, alkothattak és lehettek, boldogok. Néha azonban furcsa sejtéseim támadnak. Mintha magam is hallanék, olvasnék hasonlókat. Ma, ebben a mondern, felvilágosult- korszakban. Hogy ez hallucináció-e, döntsék el önök. Csak szemelgetésül: Demokratikusabban; az ' eddiginél nagyobb részt kell vállalnunk; tovább kell javítani a kapcsolatot; még szorosabb együttműködésre van' szükség; újszerű kezdeményezésekre kell törekednünk; lehetőség szerint fokozni kell; nagy hangsúlyt kell fektetni; nagyíj figyelmet kell fordítani; a megváltozott körülményekhez kell igazodni; előtérbe kell helyezni: a kellemetlen kérdésektől nem szabad félnünk; próbáljuk meg jobban aktivizálni; a múltról, a jelenről, a jövőről; a közösségért még ma is szívesen vállalnak feladatokat; vannak még formalizmusok; találják meg a konkrét feladatokat, a bizalommal visszaélni nem szabad; nagyfokú rugalmasságra van szükség ... Álltunk a fiúval egymással szemben. A füzetre és a nagyapámra gondoltam. Nagyapám azt szokta mondani, fiam, jegyezd meg jól, kapa nélkül nem lehet kapálni. Az évezredes tapasztalatoknak ennél magasabb fokú szintézisét még senkinek sem sikerült megalkotnia. Kör Fái juk a nagyközség, mert nem állandó lakosok, egy fillért sem kap. Néhány sor a levélből! „1988. január 1-jétől az önök által elfogadott jogszabályi rendelkezések — miszerint a személyi jövedelemadó a helyi tanácsot illeti — „átmenetileg’’ úgy módosulnak, hogy míg az 1987 végéig legalább a kisiparosok és kiskereskedők jövedelemadója a tanácsok közvetlen bevétele volt, az »átmeneti« rendelkezés alapján e bevételeket is központi elosztásba vonták.” Mit jelentett ez a tanácsok számára? A közműépítések befejez- hetetlensége a tanácsok hitelvesztéséhez vezet. A kivitelezők természetesen nem vállalják át a kiszámíthatátlan áremelkedést, nem kötnek fix áras szerződést, a különbséget (az 'inflációt) kénytelen átvállalni a tanács úgy, hogy azt sem tudja, mihez nyújtott kezességet. Ha a megváltozott feltételek miatt az építőközösségből többen kilépnek, a megkezdett beruházást le kell állítani. El lehet, képzelni, mit mondanak az emberek az egyébként vétlen népképviseletre ! Minderre fals magyarázat az, hogy a kölcsöhfeltételek változásával párhuzamosan az inflálódás is nagyobb mértékű, mert. az inflációs politika éppen arra épít, hogy a reál- jövedelmek csökkenjenek.' A lakosságot a tanács tehát nem tudja (tudhatja) meggyőzni. Budakalászon, a nagyközségi tanács meglevő értékeinek védelmére, az intézményeinek a működtetésére sem rendelkezik anyagi fedezettel. Az infrastruktúra leromlása miatti jogos elkeseredés, a bírálatok ismét a tehetetlen tanácsra Hullanak' vissza. Milyen kivezető utat lát a budakalászi testület az ördögi körből? A javaslatuk valóban nem megoldás, csak az egyik kivezető út: vagy nyíltan ki kell mondani, hogy a kiszámíthatatlan gazdasági hatások miatt semmiféle fejlesztést nem szabad kezdeményezni' vagy biztosítani kell a beruházásokhoz, különösen a lakosságiakhoz, a tőkebefektetésekhez, a jogi garanciát. Például azt, hogy a lakossági önerős fejlesztéseknél a- szerződéskötéskor érvényes feltételektől a kivitelező a beruházó kárára ne térhessen el! Az anyagiak elosztásánál vegyék figyelembe az agglomerációs települések hátrányos helyzetét! A helyi, adóalanyok által befizetett pénzekkel rendelkezhessen a helyi tanács! Vi csőt ka Mihály
