Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

1988. DECEMBER 5., HÉTFŐ ^dfifrtap 5 Bolhapiacon is járt a Mikulás Családi vasárnap Szentendrén Bazári hangulat fogadta teg­nap Szentendrén a Pest Me­gyei Művelődési Központ által szervezett családi vasárnapra érkezőket. Az intézmény belső termei, s az épület előtti par kóló bábeli hangzavartól és gyermekzsivajtól volt hangos. A rendezvényt a Télapó je­lenléte tette hangulatossá. A bolhapiacon szinte minden korosztály képviseltette magát portékáival. Padlásokon, pin­cékben és a lakások zugaiban felgyülemlett kacatok, régi használati tárgyak és eszközök várták, hogy új gazdára talál­janak. Régi asztalosdinasztia ma már nyugdíjaskorú leszárma­zottja, Somogyi Károly kínálta a család még híven őrzött szerszámait. A tucatnyi ács- gyalu közül az. egyik 300 fo­rintért kelt el. — Otthon hagytam, kérem, a Fedák Sári esernyőjét. Az lett volna az igazi szenzáció, hi­szen ma is kitűnő állapotban van. Nagyon féltem, mert már megjárta a filmgyárat is, csak nehezen került vissza hozzám. Kellék volt valamilyen korhű darabban... Nyugdíjas házaspár a mél­tán jó hírű Kodak fényképező­gépekre keresett vevőket. Mint mondták, közeledik a kará­csony, s nekik kevés a nyug­díjuk, viszont szeretnének ajándékokat vásárolni az uno­káknak. Az asszony csügged­ten közölte, hogy lassan már minden olyan tárgyat eladnak, amelyhez szép emlékek fűzik őket. — Feléljük az összes tarta­lékot is. Elfogy a rézmozsár, a régi tízpengős — mondta a férj. öreg kofferok karéjában ült egy dekoratív külsejű fiatal nő aprócska, fából faragott széken. Zsebórák, színházi lát­csövek s a Burda egyik tava­lyi száma egészítették ki az amúgy is vegyes összetételű . kollekciót. — Egyedül ennyi holmi kö­zött?! — Hírét vettem a bolhapiac­nak, s engem mindig vonzot­tak ezek az alkalmi vásárok. a férjem még javában alszik, míg én a pénzt keresem. Ha keresem.., Valósággal kirítt a sorbpl egy jól öltözött nyugdíjaskorú hölgy és a férje. Ami a leg­feltűnőbb volt: belvárosi buti­kokba illő, rendkívül értékes herendi, Zsolnay és hollóházi porcelánkészleteket kínáltak, s néhány antik ékszert is. Áruk mégsem volt annyira borsos. Hogy miért? Erről így szólt az asszony: — Van a családunkban egy két és fél éves dédunoka. Sze­génykém olyan betegséggel született,, amit itthon, de Euró­pában sem tudnak gyógyítani. Van viszont a Holt-tenger mellett,'egy szanatórium, ahol az ő betegségét sikerrel kezel­hetik. A költség azonban egy­millió forint. Ebben benne van a teljes ellátás is. Mi, a család tagjai, minden értékesebb hol­minkat pénzzé tesszük. Fél év áll rendelkezésünkre, hogy az említett összeg meglegyen ... A vásár ideje alatt gazdag program keretében működött a Mikulás-szolgálat. A jó öreg Télapó természetesen nemcsak megjelent, de szétosztott a gye­rekek között 14 kilogramm szaloncukrot is. A gyermek- könyvtárban mesevideo és ma­nuális gyermekfoglalkozások zajlottak, ahol a kicsinyek megtanulhatták egyebek között a karácsonyfadíszek készítését is. A színházteremben hangu­latos műsort adott a Fabula Színház. Mind többen keresték fel a már igen népszerűvé lett Át­változtatjuk szalont, ahol koz­metikusok tartottak szépség- ápolási bemutatót és szakta­nácsadást az érdeklődőknek. A művelődési központ hosszú fo­lyosóján játékokat, téli sport- szereléseket értékesítettek. Az egyik gyermekruhastand mel­lett szomorú tekintetű hölgy kínálta az ifjabb korosztály­nak a több mint fél évszázada íródott Amit egy nagyleány­nak tudnia kell című könyvet. Akik belelapoztak, csak elmo­solyodtak, amikor Az erkölcsi könnyelműség testi és lelki kö­vetkezményei című fejezethez értek. Érthető módon elégedettek voltak a művelődési központ munkatársai a nagy érdeklő­déssel. Pistyur Jánosné főelő­adó a családi vasárnappal kapcsolatban elmondta, hogy öt esztendeje határozták el annak negyedévenkénti meg­tartását. — Nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy legalább ezen a napon úgy istenigazából együtt legyenek a szülők gyer­mekeikkel. Jusson idejük az önfeledt kikapcsolódásra s az elmaradt beszélgetésekre. Ed­digi tapasztalataim megerősítik elhatározásunk eredményessé­gét, hiszen sikerült a „provo­kációnk”, s nemcsak Szent­endréről, de még a fővárosból is felkeresnek bennünket. Gyócsi László Miért nincs az, ami van? Hiába várakoznak az ajtó előtt '/ A két kislány tanácstalanul V. toporog a zárt ajtó előtt. He- 7 gedűórára jöttek volna. Kiír- J va semmi nincs, s már egy fél ^ órája várakoznak. Lesz óra? 4 Nem? Kérdezgetik egymástól, y. Aztán elmennek. Magam sem értem a dolgot, nem ez volt az egyetlen eset. Máskor is megtették már hiá­ba az utat. Ott a telefon A közelben lévő Bíró Lajos Általános Iskola igazgatónője, Meggyes hászló- né előtt nem ismeretlen a hely­zet. Szülőktől, kolléganőktől értesült már arról, hogy gon dók vannak a zeneoktatással — Tudom, szép számmal jár­nak tőlünk és azt is, hogy töb­ben szeretnének hegedűt és zongorát tanulni — mondja. A napköziseknél pontosan be­írjuk, kinek hányra kell men nie. A kolléga el is küldi a gyereket, aki jókora késéssel érkezik vissza, mert nem jött a tanár néni. Bennünket sem értesítenek az óra elmaradásá­ról, pedig ide lehetne /telefo­nálni. Jakab Károlyné matematika szakos pedagógus mindkét gye­reke tanul zenét. — A zongoraoktatással nincs gond — jegyzi meg. — Gally Istvánná nagyon lelkiismere­tesen foglalkozik a növendé­kekkel. A nagyobbik fiam há­rom évig tanult hegedülni Bar- ta Ferencnél, aki tavalyelőtt elment. Utódja is rendkívüli szaktudással rendelkezett, de sok problémát okozott, hogy nem tudott pontosan jönni, sem pedig az iskolai rendhez igazodni. Az idén indult trom­bita szak, arra írattam be.. Cseh Józsefné ének szakos tanárnő éppen végszóra lép be az igazgatói irodába. — Még énekeltem abban a kórusban, amely városunk szü­löttjét, Ádám Jenő zeneszerzőt köszöntötte díszpolgárrá avatá sakor — emlékszik vissza. — Az ő személye miatt is, igen fontosnak tartom a zeneokta­tást, amely nagyon szépen in­dult, de az utóbbi időben sok baj van vele. Nincs hegedűta­nárnő, mert felvették a grazi akadémiára. Szolfézs pedig Jnost éppen szintén nincs. Hallottak már ők is arról, hogy a szigetszentmiklósi ze­neiskola önálló szeretne lenni. Véleményük szerint helyben jobban meg tudnák oldani a feladatokat, s akkor talán min­den jelentkezőt föd tudnának venni. E gy nagyon szép és hozzá méltó könyv jelent meg Szakasits Ár­pádról, a magyar munkásmozga­lom kimagasló alakjáról, a Szociálde­mokrata Párt egykori főtitkáráról, köztársasági elnökről, aki ha élne, most lenne százesztendős. A Kossuth Kiadó által gondozott emlékkönyv a kiváló politikus életútját, politikai pá­lyáját rajzolja meg. Egyben a hat évti­zedes pályakép nyomán kirajzoiódik a magyar munkásmozgalom markáns arcéle is. hiszen Szakasits Árpád élete eggyé forrt vele. Egyszerű párttagból igen rövid idő alatt országos politikai vezetővé vált és a történelem próba­tételei ellenére megőrizte elkötelezett­ségét, hitét a szocializmus, a demok­rácia, a munkásegység ügye iránt. El- sárgulit papírdarabokon megőrzött be­szédei. írásai világos okfejtésükkel, lo­gikus érvelésükkel változatlanul meg­ragadják a figyelmet A kötet előszavát Berecz János írta, aki méltatja Szakasits Árpád emberi nagyságát, azok közé sorolja, akik a legnehezebb időkben a magyarországi fehérterror és a fasizmus európai elő­retörésének idején is ébren tartották a munkás-egység eszméjét, akik egy­ben nagy érdemeket szereztek a fel- szabadulás utáni magyar újjászületés éveiben, a népi demokratikus átalaku­lásban Megjárta a Horthy-börtönöket, csakúgy a Rákosi által kreált vádak alapján a váci fegyházat, amelyben hat esztendőt töltött el ártatlanul. A bevezető tanulmányt Botos János írta, aki ismerteti Szakasits életútját, nyomon követi munkásságát születé­sétől haláláig. Közben kibontakozik ez a rendkívüli élet. amelyet tisztességgel töltött el, hű maradt önmagához, esz­méihez, s minden megpróbáltatás el­lenére kitartott mellette. Kitűnik ez börtönnaplójából, amelyből a könyvben olvashatunk részleteket, ö maga írta: a nehézségek ellenére soha sem vesz­Pályakép Szakasits Árpádról Tudta a helyét tette el a szocializmusba vetett hitét, bizalmát. Mint írta: megélhette álmai beteljesülését. „Több mint hatvan esz­tendőt töltöttem el eddig a munkás- mozgalomban — fogalmazta meg halá­la előtt egy évvel, 1964-ben — és azt hiszem, nagyobb ajándékot nem kap­hat valaki élete őszén, mint annak bi­zonyosságát, hogy biztosan célhoz ér, nem harcolt hiába ..” Szakasits Árpádról tudni kell, hogy nemcsak politikus, hanem költő, író, újságíró is volt. Egészen fiatalon lett előbb az Epítömunkás, majd a Nép­szava munkatársa, később szerkesztő­je, főszerkesztője. Első írása 1908. no­vember 12-én jelent meg az Építő- munkás hasábjain. „Valamit az óra­bérről" címmel. Természetesen ezt a cikkét és a többi közül is sokat olvas­hatjuk az emlékkönyvben. Könyvek so­ra is jelzi írói munkásságát. Olyan szuverén egyéniség volt, akinek meg­voltak a maga nézetei minden kérdés­ről, amelyek egybeestek a munkás­mozgalom. a párt eszméivel. Szentül hitte, hogy a munkásmozgalom eszmé­je végleg győzedelmeskedik a világon. Még a nagy megrázkódtatás, az 1956-os ellenforradalom leverése után egy év­vel, 1957 novemberében írott versében hirdette: Egy új világ van készülőben itt,/ Egy új világ, mit népek, nemzetek/ Vérből, hitből, harcból teremte­nek .../ De fölötte majd örök béke de­rül/ És minden nép békében egyesül./ Nem lesz letiport, megalázott szolga/ Se nép, se nemzet, se ember soha!/ Ez lesz a Bőség, a Békesség kora... Gyönyörű hitvallás ez az eszme, a jövő, az emberiség mellett. Megmutat­ja, hogy minden megpróbáltatás elle­nére hitt az emberekben, a népben, a népek testvériségében. Bízott benne, hogy a jövő meghozza, amiért érdemes élni, dolgozni. Egyéb írásaiból kitűnik, hogy meny­nyire szívén viselte az emberek, a nép sorsát, s nagyon nagy tisztességgel kép­viselte érdeküket akárhova vetette is az élet, a politikusi pálya. Érdemes a kötetben megjelent írásaiból néhány címet idézni: Őrzők a kapuk elé!, A mi földünkön: a mi életünk, Újra és mégis itt vagyunk, A magyar demokrácia út­ja .. A kötetben visszaemlékezéseket is olvashatunk, amelyeket barátai, elv­társai írtak — így a többi között Apró Antal, Sarlós István, Kállai Gyula, Nyers Rezső írásait —, akik sokévi mun­katársi kapcsolatok alapján festik meg portréját. Ahogyan Kállai Gyula írja: Szakasits Árpád a munkásosztálynak olyan vezetője, politikusa volt, aki a maga tevékenységében pontosan tük­rözte a mozgalom fejlődését, előretö­réseit és visszaeséseit, mindenkori bel­ső erőviszonyait. Éppen ebből adódtak ingadozásai. Amikor azonban egy-egy kérdés megérett a döntésre, amikor válaszút elé került, s elérkezett a pró­batétel ideje, mindig tudta, hogy hol a helye s mindig a helyes utat, a haladó erők útját választatta. A zt gondolom, hogy Kállai Gyulá­nak ez a jellemzése valóban tük­rözi Szakasits Árpád magatartá­sát, amely számunkra, az utódok szá­mára is tanulságos, hiszen a legnehe­zebb helyzetekben, amikor az ember vá­laszút elé kerül, tudni kell kellő mér­séklést, bátorságot és erényt tanúsítania, hogy a dolgok előre menjenek. Az emlékkönyv tisztelgés Szakasits Árpád születésének centenáriumán. Gáli Sándor Gyülekeznek a diákok a nap­köziben; szóba elegyedünk. Faggatom őket: hallgatnak-e komolyzenét, és tanulnak-e valamilyen hangszeren? Török Ibolya, Szász Flóra furulyával próbálkozik , Czifra Norbert, Kovács Lajos, Szokat András pedig igencsak szeretne megis­merkedni a zeneszerszámok­kal. Természetesen kíváncsi len­nék a gondok okaira. Mivel a szigetszentmiklósi zeneiskola a ráckevei egyik kihelyezett ta­gozata, ezért Szrimácz Ferenc i; zgatóhelyetteshez fordulok. — összecsaptak a fejünk fö­lött a hullámok — állapítja meg —, mert a helyettesítésről egyszerűen nem tudunk gon­doskodni. Huszonhárom peda­gógusunk tanít itt, illetve az öt kihelyezett tagozatunkon. A növendékek összlétszáma pedig négyszázhetvenöt. Szigetszent- miklóson kilencvenegy diák számára öt tanszakon tartunk órát. Ezenkívül az óvodások és az első osztályosok zenei elő­képzésben részesülnek. Az új tantervi előírások szerint ze­netörténetet és kamarazenét is kellene oktatni. Ennek érdeké­ben létre kellene hozni egy hanglemeztárat és megvásárol­ni a hallgatáshoz szükséges eszközöket. Tavaly zeneisko­lánk megpályázta az Ádám Jenő-alapítványt. Elképzelé­sünket ebből a pénzből szeret­tük volna megvalósítani, de sajnos nem nyertünk, pedig ez a hanglemeztár lehetett volna Szigetszentmiklóson is .., Gazda híján Megítélése szerint a sziget­szentmiklósi zeniskola jobban tudna működni, ha önállósod­na. Az ő helyzetükön is köny- nyítene ennek megvalósítása, hiszen átvehetné a halásztelki tagozatot. Hiszen évek óta nem tudják kielégíteni Dunaharase- ti igényét sem, s ugyanakkor Taksonyban is létesíthetnének tagozatot. Kocsi Katalin, a Ráckevei Tanács művelődési osztályve­zetője szinte megismétli Szmi­rácz Ferenc szavait, s még hozzáteszi: — Egyébként is furcsán hat, hogy egy városi intézmény — ha közvetve is —, de egy nagyközségi tanácshoz tarto­zik ... Dr. Engelbrecht Imrét, a Szigetszentmiklósi Tanács mű­velődési osztályvezetőjét arról kérdezem: miért szánta rá magát a tanács a zeneiskola önállósítására, holott koráb­ban ez nem szerepelt a tervek­ben. — Ügy tapasztaljuk, nincs igazán gazdája az ügynek. Megértjük a ráckevei gondo­kat, de a mieinket itt helyben közvetlenül érzékeljük. Igaz, a megoldáshoz szükséges anya­giakat magunk nem tudjuk előteremteni, de reméljük, hogy a létesítendő tagiskolák költségeihez hozzájárulnak a tanácsok... Realitás nélkül Varsányi Lászlónét, a Pest Megyei Tanács főelőadóját ar­ról faggatom, hogy mennyiben tud segíteni ebben az ügyben a megyei tanács? — Csak abban az esetben jó — nem azt mondom, hogy kell, vagy lehet! — egy önálló in­tézményt létrehozni, amikor annak személyi és tárgyi fel­tételei biztonságosan kialakul­tak — hangsúlyozza Varsányi Lászlóné. — Ugyanilyen fon­tos, hogy ez majd hosszú tá­von képes legyen ellátni a fel­adatokat. A megyei tanács fej­lesztési lehetőségeiről annyit tudok mondani, hogy a hete­dik ötéves terv elején az ösz- szeget felosztottuk a zeneisko­lák között — igény ; szerint. Ha a szigetszentmiklósiak ön­állósodnak, akkor a ráckevei zeneiskola költségvetéséből biztosított a kollégák bére. Jelenlegi ismereteim szerint egyéb ' fejlesztési lehetőség nincs. Ügy gondolom, hogy előbb ki kellene alakítani a működési, szakmai feltételeket. Magát a megvalósítást a nyol­cadik ötéves tervben tartom reálisnak. Vennes Aranka ■Tv-FIGYELÓ' Kabaré. Egyszer-kétszer ezeken a hasábokon is szóvá tettük, hogy hova lett a meg' lehetősen nagy dobpergés kö­zepette bevezetett és fölava­tott televíziós kabaré. Az az új — immár azonban egyéves­nél is öregebb — műsor, amely a rádió példájára egy rend­szeresen jelentkező összeállí­tásként akart megkapaszkod­ni a képernyőn. Hát eat a különben kitűnő című, Megengedett sebesség elnevezésű vállalkozást éppen csak a nézői tekintetek elé bocsátották, s aztán nagy se­besen dobozolták a begyűjtött és fölvett anyagot. Mégpedig a szó legszorosabb értelmében véve, hiszen amint azit a szó­ban forgó neveltetés első szá­mú gazdája, Farkasházy Ti­vadar a minap elmondta, va­lójában el kellett raktározniuk a Megengedett... magán- és társas számait, s jószerivel maguk sem tudták, hogy egy­szer felnyílnak-e majd a gon­dosan zárolt fedelek. íme, most csütörtökön este felnyíltak, s immár a készü­léktulajdonosok is láthatták, mi mindenre került rá a pe­csét: sztornó. őszintén szólva, inkább hümmöghettünk, mintsem lel­kendezhettünk, amíg a meg­lehetősen terjedelmesnek tűnő esztrád pergett. S nyilván azért kerülhettünk ebbe a tu­dati-lelki állapotba, mert amióta az a bizonyos verdikt megszületett, bizony nagyot pördült körülöttünk a világ kereke. Ez a közéleti, politikai más­ság is új fénytörésbe helyezte ezt a kabarét, és hát az a tá­lalási mód sem mutatkozott most valami eredeti formáció­nak, ahogyan ez a képes-han­gos mustra elénk került. Mert bizony a kelleténél mintha többféle bemutatási eszközt halmoztak'volna fel a rendezők, élükön az első számú direktorral, Molnár Györggyel. Mert — emlékez­hetünk rá — volt ebben a nép­szórakoztatásban riportos elem (ahogyan például Sándor György fogadta a publiku­mot), aztán volt hagyományos színpadi jelenlét (Verebes Ist­ván és Sándor György nyil­vános esztétizálása), aztán szembesülhettünk jelmezes bo­hóckodással (Markos—Nádas duó), még azután tanakod­hattunk, hogyan került bele ebbe a csomagba az a rene­szánsz jelmezes uralkodói je­lenet. Akár a jő szatócsboltban, itt is akadt tehát minden olyas­mi, amit elbír a képközvetítő masina. És ez a sokféleség ez­úttal valamiféle látványeszté­tikai gubanccá esomosódott. MC^6Sh6t. Éppen a mostan­ság csúcsformáiban lévő Sán­dor Györgynek a közelmúlt­ban látott pompás magán­számsorozata, az El vagyok tévedve című fővárosjárása, Mikulás-keringője mondatja, érezteti mindezt, hiszen ha valamiben, akkor abban a leg­szélesebb publikum is kris­tálytisztán láthatta, milyen le­het az a bizonyos televíziós humor. Amenyire egységes — mert egyetlen személy körül forgó és egységesen riportos, a külső helyszínek hétközna­pi valóságához kötődő — csacskaság és képtelenség volt az a tévelygés, olyannyira vegyesfelvágottnak tűnt most emez. Az említett újságközlemény­ben egyébként arról is szó esett, hogy Farkasházy Tiva- darék ismét zöld jelzést kap­tak, tehát a televíziós kabaré folytatódni fog. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents