Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

1988. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK 5 A versmondástól a tornaszerekig Tehetségkutatás versenyekkel Ebben a tanévben öt külön­féle témában és területen szer­vez kulturális versenyeket az általános iskolák tanulói szá­mára a Magyar Űttörők Szö­vetsége Vác városi elnöksége és a Madách Imre Művelődési Központ. A legkorábban — hiszen a jelentkezési határidő december 20. — A Petőfi Sán­dor vers- és prózamondó ver­senyt rendezik meg három korcsoportban: kisdobosok 5-6., illetve 7-8. osztályosok számára. Verseny után Az iskolákat a hely­ben lebonyolított, elődöntők után minden csoportban két- két gyerek képviselheti majd a területi versenyen 1989 ja­nuárjában. A bírálóbizottság a résztvevőktől azt kívánja, hogy az általuk szabadon vá­lasztott, életkoruknak és egyé­niségüknek megfelelő irodal­mi művet fejből mondva, él­ményt adóan adják elő. Két kategóriában, színját­szók és bábosok részére hir­detik meg a színjátszók, iro­dalmi színpadok és bábjáté­kosok erőpróbáját. A területi versenyre benevező csapatok egy-egy darab, illetve összeál­lítás bemutatásával mérkőz­nek meg egymással, a jövő év márciusában. A jelentkezési lap mellé — amelyet 1989. február 15-ig kell eljuttatni a művelődési központ címére — kérnek a rendezők egy lezárt borítékot is, amelyben rövi­den leírva, fényképpel illuszt­rálva olvasható a csoport tör­ténete, eddigi munkája. A be­mutatkozásokat csak a ver­seny után olvassák majd eL Felső tagozatosok nevezhet­nek be két korcsoportban, 5-6., illetve 7-8. osztályosok kate­góriájában a Kazinczy Ferenc szép kiejtési versenyre. Az egyes intézményeket az otta­ni elődöntők után két-két ta­nuló képviselheti a területi versenyen, amelyre 1989 áp­rilisában kerül sor. A részt­vevők a vetélkedés során két módon mérik össze képessé­geiket, egyrészt kötelező szö­veg felolvasásával, másrészt szabadon választott anyag be­mutatásával. Mivel a verseny folyamán segédanyag haszná­lata egyértelmű, a fő követel­mény a szép kiejtés. A ren­dezők ezért javasolják, hogy a gyerekek ne szépirodalmi művel álljanak elő, hanem az életkorúknak megfelelő isme­retterjesztő kiadványokból vá­lasszanak ki részletet. Erre a versenyre 1989. március 15-ig várják a jelentkezőket a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban. A fenti rendezvényhez ha­sonlóan ugyancsak a jövő év áprilisában kerül sor az Ének­lő Ifjúság területi kórustalál­kozóra, amelyen az általános iskolák alsó és felső tagozato­sai vehetnek részt. A mi világunk Óvodások, valamint álta­lános iskolások számára hirdetik meg A mi vilá­gunk című képzőművészeti szemlét. A szervezők sze­retnék, ha az intézmények nem külön erre a szemlére készített műveket küldenének be, hanem a tanév folyamán rajzolt, festett alkotásokból ál­lítanának össze tablókat, kol­lekciókat, amelyek így válto­zatos technikájú képeket tár­nának a közönség elé. A kép­zőművészeti anyagok beküldé­sének határideje 1989. már­cius 2. A legjobb alkotások­ból összeállított kiállítást má­jus 16-án nyitják meg a mű­A Burda árát nem emelik N épműv élőknek Nem változik a magyar nyelvű Burda ára. Többek kö­zött ezt tudtuk meg azon a tegnapi sajtótájékoztatón amelyet Drucker Tibor, a TÉKA Könyvértékesítő és Ki­adó Vállalat igazgatója tar­tott. Rövidesen a boltokban lesz a népszerű divatlap második. decemberi száma. A siker — az első kiadás napok alatt el­fogyott — arra ösztönözte a lap gondozóit, hogy jövőre már nagyobb példányszámban nyomtassák ki a Burdát. Sőt. az eddig tervezett négy alka­lom helyett kéthavonként. azaz hatszor jelentetik meg. Amennyiben továbbra sem csökken az érdeklődés, akkor 1990-től lehetőség lesz a havi rendszerességü kiadásra is. Bocsánatot kérek a divat szerelmeseitől, de számom­ra mégis az volt a legfonto­sabb információ, hogy a TÉKA lemondva nyereségé­nek egy részéről. azokat igyekszik támogatni, akiknek munkájához nélkülözhetetlen a könyvvásárlás. Sajnos ma­napság már annyira magasak az árak. hogy egy-egy könyv érdekében valami másról kell lemondani. Nos. most a diá­kok és pedagógusok utár a közgyűjtemények — könyv­tárak. levéltárak — dolgozói, a népművelők és az újságírók is kapnak kedvezményt. Ha marosan a boltokban lesz az a csekkfüzet, amelvnek se­gítségével évi ötszáz forint­tal kevesebbe kerülnek majd a könyvek azoknak, akiknek ez feltétlenül szükséges. A névre szóló igazolványok tu­lajdonosai összesen ötezer fo­rintig tíz százalékkal olcsób­ban vásárolhatnak. Akár Burdát is. de mégis inkább egy másik, a közel­jövőben megjelenő kiadvány-, ra hívnám fel a figyelmet. Arany János balladáinak Zichy Mihály által illusztrált kötetét vehetik kézbe hama­rosan az érdeklődők. Mint megtudtuk, a reprint kiadás ötlete a Tabi Városi Jogú Nagyközségi Tanácstól szár­mazik. Sz. Z. L. velődési központ Madách Ga­lériájában. Végül még egy pályázat, amelyet — a városi tanács kommunális költségvetési üze­mével együtt — a váci álta­lános iskolák számára írt ki a Madách Imre Művelődési Központ: erdei játszó- és tor­napályák építési tervének el­készítését kérik. Az elfogadott pályamű alapján olyan ját­szó- és sporthelyek készülné­nek a ligetben, ahol a Váciak szívesen töltik a szabadidejü­ket. Felső tagozatosok A pályázatot a város hat általános iskolájának felső ta­gozatos diákjai számára hir­dették meg. A természetes, egyszerű anyagokat — fát, kö­teleket — felhasználó terveket írásban és képszerűen ábrá­zolva, és emellett esetleg még makett formájában kérik, a kidolgozó munkacsoport által választott jelige feltüntetésé­vel, 1989. május 15-ig. A nye­remények közül egyet, az 5000 forintos első díjat a kommu­nális üzem ajánlotta fel, a többi jutalom még titok. A pályamunkákból rendezett ki­állítást a természet- és kör­nyezetvédelmi napok kezdete­ként 1989 júniusában nvitiák meg a Madách Imre Művelő­dési Központ előcsarnokában. Ugyanekkor és ugyanitt vehe­tik át jutalmaikat a pályázat győztesei az ünnepélyes díjki­osztón. M. L. Száz dolgozat Gödöllőn Diákkörök A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tegnap rendezték meg az egyetemi tudományos diákköri konferenciát. A me­zőgazdaság-tudományi és a társadalomtudományi karon öt-öt, a mezőgazdasági gépész- mérnöki karon két szekcióban összesen több mint száz dol­gozatot vitattak meg a részt­vevők. A konferencia munká­jában számos külföldi előadó teljesítményével is megismer­kedhettek az érdeklődők. Az esemény este eredményhirde­téssel és díjkiosztással, a kon­ferencia munkájának rövid értékelésével fejeződött be. Most mi szavazunk! • Kívánságsarok S ok évtizedes tapaszta­latunk immár, hogy olvasóink szívesen tesznek eleget egy-egy föl­hívásunknak, vesznek részt pályázatainkon, s ha kér­jük, minősítik munkatár­saink írásait, szavaznak az év legjobb cikkére. Most szeretnénk megfor­dítani a sorrendet. Mi szavazunk az olvasóra! El­képzelésünk szerint lapunk kulturális oldalán minden héten csütörtökön lenne egy úgynevezett Kíván­ságsarok, amelyben olyan riportok jelennének meg, amelyek az olvasók ötletei nyomán születnének, s a legjobb javaslatokat be­küldők között — akikre mi szavaznánk — értékes ajándékokat sorsolunk ki a jövő esztendő végén. Hogy milyen ötleteket várunk? Bármilyen „ren­delést" elfogadunk, ami va­lamilyen formában kapcso­lódik a művelődés témakö­réhez. Ha kell, utánajá­runk, hogy mivel tölti a szabadidejét egy-egy ismert popénekes vagy színész; képriportban számolunk be arról, hogyan készül a te­levízió népszerű, Szomszé­dok című sorozata; meg­ismertetjük az érdeklődő­ket, hogy mi mindent őriznek, mondjuk, a Nem­zeti Múzeum raktáraiban, olyasmit, ami esetleg so­hasem kerül a nagyközön­ség elé; elmondjuk, miből áll össze egy-egy színda­rab vagy film költségveté­se; ha kiváncsiak, érdekes történeteket kérünk a színházi sminkmestertől fodrásztól, súgótól vagy bemutatjuk, hogyan dolgo­zik a jelmez- és díszlet- tefBéző. Szabad tehát a pálya! Mindent lehet kérni, s mi igyekszünk ötleteiket mi­nél színesebben megvaló­sítani, a legjobb (ötleteket beküldőkre pedig most majd az újságírók szavaz­nak. Leveleiket a szer­kesztőség címére, Kíván­ságsarok jeligére várjuk! Tv-FIGYELŐ' Heti filmtegyzet 1 Fekete özvegy Hétit). Amióta az a bizonyos Plusz-adás jelentkezett a tele­vízióban, ott is elkezdtek fúj-' ni az új idők szelei. Ki ne tudná ugyanis, hogy a Szabad­ság téri szerkesztőségeknek ez a próbálkozása üzlet volt a ja­vából: a cégek egész sora fi­nanszírozta a rövid ideig vi­rágzó, de annál nagyobb siker­rel végződő kísérletet. Mindennek tudatában nem volt nehéz megjósolni a foly­tatást, vagyis azt, hogy jön még a Pluszra plusz. Ha nem is ezen a néven, de valami más megjelöléssel mindenkép­pen képernyőre kellett kerül­nie egy olyan összeállításnak, amely egy picit reklámízű. egy picit a legszélesebb közönség kedvében akar járni, egyszó­val olyan keverék, amely üz­let is. mutatvány is. és csak az veszi észre, mikor és hol lóg ki a lóláb, aki nagyon akarja. Nos, a mostani hétfőre beik­tatott úgynevezett sportnap valami ilyesféle akrobatika volt. Egyrészt azért, mert való­ban sok-sok sport — legin­kább a szöuli olimpia legizgal­masabb pillanatainak a sora — szerepelt benne, másrészt meg a fő-fő szponzor (meg­rendelő, támogató, műsornap gazda — ugyan melyik titulus illik ide a legjobban?), a Dél- ker oly módon volt jelen, hogy egyáltalán nem tűnt tolakodó­nak. Sőt! Egészen visszafogott volt, s tényleg úgy hirdetett, ahogyan egy jól menő és egy jó modorú nagykereskedőnek azt tennie illik és kell. Különösen akkor érezhettük ezt, amikor — netán a ven­déglátó Vitray Tamás jóvoltá­ból — arról folyt a diskurzus, hogy ugyan mi a különbség az igazi narancs meg a kubai na­rancs között. Az újabban szin­te minden földi jóval (tehát nemcsak déligyümölcsökkel és más trópusi eredetű étkek­kel) üzletelő nagyvállalat ve­zérigazgatója jó humorral és kellő szakértelemmel vette a lapot, s egy takaros kiselőadás keretében elmondta, mitől vas­tag a kubai grapefruit héja. Hát nem egyébtől, mint attól, hogy Havanna környé­kén és a Karib-tenger part­jain ez a gyümölcsféleség egy­szerűen nem tud mássá lenni. Hiába telepítik oda a legízle- tesebb csemetéket, azon a klí­mán kénytelen-kelletlen ilyen vastag bőrt, azazhogy héjat növeszt. Nyilván nagyon sokan nem tudták ezt a növénybiológiai anomáliát, és nyilván szintén sokan voltak olyanok, akik felhördülés helyett éppen elis­merésüket fejezték ki azért, hogy mindez így kiderült. S mindez éppen egy agyonfinan­szírozott kereskedelmi adásban derült ki. Tehát hogy pénz ide, szponzorálás amoda, azért ha valakik valahol akarják, még­iscsak helyet kaphat az okos szó, hogy azt ne mondjuk, a manapság igencsak kínos-ké­nyelmetlen helyzetben lévő is­meretterjesztés. Hogy amúgy milyennek mu­tatta magát ez a délkeres hét­fő este, éjszaka? Sem jobb, sem rosszabb nem volt, mint egy átlagos műsornap. Sőt, a Forma—1-es összeállítás miatt akár Mikulás-esti csemegeként is megőrizhetjük az emlékét. Premier, s ha már a televí­ziós újdonságoknál tartunk, azt is szóba kell hozni egyszer, hogy a kettes műsorban kezdi kinőni magát egy új blokk, a Premier. Valami nagy zajt nem csaptak körülötte, de aki egszer-kétszer belekóstolt, az visszatérő vendégként ízlelgeti. Nyilván elsősorban azért, mert napra-, sőt, percrekészen ele­ven. Föl lehet tehát emelni odahaza a telefonkagylót, és egyszerűen oda lehet szólni a stúdióvendégeknek, hogy ez ezért tetszett, amaz meg azért nem érdemelte meg a tapso­kat. Kalendárium. Amit ez a kulturális összeállítás mosta­nában elénk terít, azt a jó öreg Kalendárium — dehogyis öreg, mostanában futja ki a legjobb formáját! — már meglehetősen régóta gyakorol­ja. Juhász Árpád és kis csapa­ta a hasonlóan elevenen élő adások keretében meglepetést meglepetésre halmoz Lám, legutóbb is bemutatták ne­künk az akupunktúra egyik leghíresebb kínai professzorát, s láthattuk, milyen is egy-egy mesterbökés azzal a többször felhasználható aranytűvel. Is­meretátadás volt ez is a ja­vából! Akácz László A Fekete özvegy főszereplői: Sami Frey, Theresa Russel és Debra Winger A film egyik látványos je­lenetében, egy kerti fogadáson (a garden party fogalma vala­ha nálunk sem volt ismeret­len, s újabban, mint azt ked­venc pletyka-hetilapunkból is tudjuk, ismét divatba jött te­hetős popsztárok és szexis bű­vésznők háza táján kis ho­nunkban is) a film egyik hős­nője, Alexandra, egy igen széD ékszert nyújt át a film másik hősnőjének, Catherine-nek. Az ékszer különös alkatú, fekete törzsű pókot ábrázol. — A Fe­kete özvegy — mondja a mód­felett csinos, szőke, és többszö­rösen megözvegyült Catherine, megpillantva az ékszert. — Igen, az — mondja jelentőség- teljesen a hasonlóképp csinos, ámde fekete hajú Alexandra, és mélyen a szemébe néz Ca­therine-nek Tulajdonképpen ez Bob Ra- felsőn filmjének a kulcsjelene­te. Az ékszer nemcsak aján­dék, jelzés is. Alexandra, aki ezen a kerti fogadáson nem csupán vendégként vesz részt, hanem a nyomozói munkáját is végzi az elegáns villa mese­szép déltengeri kertjében, a még mesésebb, még szebb-Ha- waii szigetén, jelzi a bűvös csáberejű Catherine-nek, hogy ő tud valamit. Es ez a valami olyasmi, amire a híres pókfaj­ta, a Fekete özvegy ékszer­képe félreérthetetlenül utal. Nem vagyok rovar- és bogár­tani szakértő, így e pókfajtá­ról csak annyit tudok, hogy nőstény változata felfalja a hímet, és hogy csípése halá­los. És miután Catherine volt férjei kissé gyanús módon hagyták el ezt az árnyékvilá­got — miután igen tekintélyes vagyonukat a szép Catherine- re hagyták —, Alexandra, a szívós és okos nyomozónő, ar­ra gondol: miként a Fekete özvegy, a szép Chaty is fel­falja fajtája hímjeit, és csípé­se'(ölelése) halálos. Hát erre céloz a különös ékszer. És ezt a csábos Cathy is tudja. Krimi tehát ez az amerikai film, de egy kicsit eltér a szok­ványos krimiktől. Itt ugyanis Rafelson — akinek nagyon jól emlékszünk öt könnyű darab és A postás mindig kétszer csenget című filmjeire — két ellentétes tulajdonságú, ám egyaránt frusztrált, bizonyos értelemben boldogtalan, sőt ki­elégítetlen nő párhuzamos tör­ténetét meséli el, és nem is annyira a bűntények érdeklik, hanem a motiváció. Az tudni­illik, hogy miért történik mind­ez, mi az oka a férfiakban igazán nem szűkölködő Cathy gyilkos szenvedélyének, — illetve, a másik póluson, mi az oka, hogy egy tulajdonkép­pen nagyon csinos, nagyon vonzó, okos és izgalmas nő, Alex, miért él magányosan és férfi nélkül, holott minden esélye megvolna, hogy ezen a legsürgősebben változtasson. Rafelson válasza egyetlen szó: szenvedély. És ha szenve­délyről van szó, akkor az a legkülönösebb alakokat ölthe­ti. öltheti a pusztítás, a per­verz diadalérzet, a szerelmi képességekkel megszédített, majd „felfalt” férfiak meg­semmisítése fölötti öröm for­máját is. És öltheti a konok és buldogszívósságú köteles­ségtudás, a megszállott igaz­ságkeresés, a már-már bete­ges nyomozószenvedély formá­ját is, mely esetben az élet egyéb szférái háttérbe szorul­nak, és miként az előző eset­ben a szerelmi motívum mi­att, itt a szerelem hiánya mi­att áll elő a a torzult egyéni­ség. A film izgalmas ötlete, hogy ezt a két egyéniséget összehoz­za, találkoztatja, sőt, szinte ba­rátnőkké teszi. És ebben a kapcsolatban nem csupán a nyomozás, a rábizonyítás iz­galma feszül, hanem finom és izgató erotikával, két nő éle­dő partnerkapcsolatának az iz­galma is. A Rontás szelleme (Cathy) majdnem hatalmába keríti az Igazság bajnokának (Alex) akaratát, érzelmeit is. A Fekete özvegy ezért emel­kedik ki a sok-sok szabvány­krimi sorából. És azért, mert két hősnőjét két remek szí­nésznő alakítja: Debra Winger Alexet (láttuk már a Becéző szavakban), Theresa Russel Cathyt (ő játssza Marilyn Monroe szerepét a nálunk még nem vetített Jelentéktelenség című filmben). E kettős a film igazi meglepetése: szokat­lanul mélyen átélt, hitelesen megformált figurákat teremte­nek. Farkaslak Némi csúsztatással akár kri­minek is nevezhetném a cseh­szlovák rendezőnő, Vera Chy- tilová új filmjét, mert hiszen ebben is egy bűnügyi film iz­galmát idéző dolgok történnek. Egy csapat tinédzser sítan­folyamra indul a hegyekbe, ie amikor megérkeznek a Far­kaslak nevű, lerobbant turis­taszállóba, mihamar észlelik, hogy a tanfolyam vezetői fel­tehetőleg valamiféle különös és ijesztő kísérletet végeznek velük, amelynek a lényege ket­tős. Egyfelől a legváratlanabb nehézségek elviselésének ké­pességét figyelik, másfelől egy tipikus teszthelyzet, a bezárt­ság és összezártság hatásait ta­nulmányozzák. Utóbbi esetben egészen addig elmennek, hogy a kis csapatot majdnem sike­rül eg., más élete elleni akcióig felheccelni. A történet kulcsa égy meg­lehetősen szokatlan (s tán eről- tetetten „bevitt”) tény, — de ezt ne fecsegjük ki. A lényeg úgysem ez —, vagy nem fel­tétlenül ez. Chytilová ugyanis — akinek csípős iróniájú, olykor keserű­en mulatságos, máskor gro­teszk filmjei eddig egészen más világot ábrázoltak, mint legutóbbi, még most is futó munkája, az Elakadás is — ebben a tőle szokatlan téma­választású és stílusú filmben azt kutatja, miként viselke­dünk szorult, váratlan helyze­tekben. hogyan működik ben­nünk szocializációs és civilizá­ciós reflexeink kusza halma­za, mire késztet morális érzé­künk — vagy éppen ennek az érzéknek a hiánya. S mivel mindezt nem egy felnőtt kö­zösség, hanem mai tizenévesek közegében veti fel, a kérdések még izgalmasabbak. A jövő nemzedék erkölcsi-emberi ar­culatáról van ugyanis szó, és ez különösen fontos kérdés. Takács István X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents