Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-07 / 291. szám
\ Ócskavasból újra vasparipák Csodálatos veteránmotor-gyűjtemény tulajdonosa Cegléden Kozlefí Péter. A legrégebbi masinái az 1920-as évek elejéről valók, s szinte valamennyi régi, nagy hírű gyár gépeiből őriz e&y-egy járművet. Rendkívüli türelemmel és szakértelemmel — gyakran egy halom ócskavasból építi újra a vasparipákat, az eddig elkészült mellett csaknem ugyanannyi vár restaurálásra VáStéfáz Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a 12-es számú átszelési váltó föliratkozzon a rossz emlékű vasúti berendezések listájára. Ez a 12-es számú november 19-én délidőben éppen zavarban volt, magyarán rosszul működött, árúikor Bukarestből megérkezett Ceglédre a Balt—Orient expressz. Ha egy váltó „zavarban” van — műszaki hiba —, korántsem különleges eset, pláne nem rendkívüli, ninos nyomós ok arra, hogy nagy meglepetést keltsen. Na persze annak ellenére, hogy a váltó nem érzékeli a központból leadott jeleket, valahogyan mégis csak át kell állítani. Ugye már hallani a Balt—Orient kattogását, mi egyebet tehetne az ember, mint kiküldi a váltókezelőt: állítaná át hagyományos módszerrel azt a váltót. Természetesen így cselekedett a rendelkező forgalmi szolgálattevő is. Kiküldte. Ment is, át is kurblizta. De jaj, szerencsétlenségére ez egy alternatív váltó volt, két végű. Választhatott, s a másik végét választotta (tapasztalatlanság!). A kurblizás eredményeként oly- képp helyezkedett el a szerkezet, hogy a rajta áthaladó szerelvényt tévútra vezette volna. Nem ment tévútra a nemzetközi expressz, mert az éles szemű mozdonyvezető észrevette a váltózűrt és megállította a vonatot. Akikor miért nem kap magas kitüntetést a mozdonyvezető? Azért nem kap, mert röviddel a kényszerű stop előtt megállás nélkül hajtott el a piros jelző mellett. Nem kap a forgalmi szolgálattevő sem, mert a zavarba került váltó ellenőrzésével — a szabály szerint — két embert kellett volna megbíznia. Végül nem kap a váltókezelő sem, mert igaz ugyan, hogy két vége van az átszelési váltónak, de azért nem olyan nagyon sok az a kettő. Baleset nem történt, kár nem keletkezett (a szerelvény 8 perc késéssel futott be Pestre), az esetet mégis súlyos vonatveszélyeztetésként emlegetik szakmai berkekben. Vizsgálatot a Budapesti Vasútigazgató- ság folytat. (v.) (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Tájékoztató Épülethibákról A Pest Megyei Tanács építésfelügyeleti csoportja az építési, kivitelezési, tervezési hibák és megelőzésük lehetőségei kapcsán tájékoztatót tart a megyei ellenőrzések tapasztalatairól december 9-én 9 órakor a városháza első emeleti tanácstermében. Abonyban Házszámtan A házszámok rendezésével elkezdődtek az 1990-es nép- számlálás előkészületei Abonyban. A tanács illetékes csoportjának megbízottjai sorra járnak minden utcát és megvizsgálják, a számtáblák kifüggesztése megtörtént-e, nin- csenek-e ismétlődő számok. Azok a háztulajdonosok, akik számtáblát nem helyeztek el az épületen, pótlólag megtehetik. Beszerzésükről a tanács műszaki csoportja gondoskodik, így az érintettek onnan tudják megvásárolni. Színház Kár összeveszni Kár összeveszni velem címmel Ivancsics Ilona és Nemcsak Károly zenés összeállítását tűzi műsorára december 10-én 19 órai kezdettel a ceglédi teátrum. A dánosi csárda titka Egy hajdani bűntényről A Ceglédi Hírlap november 28-i számában érdeklődéssel olvastam Hídvégi Lajos Életfogytiglani fegyház c. írását. Ehhez lenne néhány megjegyzésem. A dánosi csárdában a vérfürdőt sátoros, ponyvás kocsijaikon kóborló oláh cigányok rendezték. Elfogták és felakasztották őket. Életfogytiglani fegyházat csak az egyik gyilkos kapott, aki akkor még fiatalkorú volt. A napokban fejezem be az abonyi múzeum részére készített tanulmányomat. Ebben néhai apám több ezer oldalas hátrahagyott kézírásos naplójából válogattam és publikálok adatokat Betyárok, cigányok, vásározók címmel. Apám, aki 1984-ben halt meg 88 éves korában, 1922-től 1950-ig rendőrirodai tiszt volt. Naplójából idézek most adalékul Hídvégi Lajos írásához minden kommentár nélkül. „A Bp.-i Rendőr-főkapitányság du. 2-től reggel 8-ig ún. központi ügyeletes szolgálatot rendszeresített. Ide futottak be az ügyeletes szolgálat alatt elkövetett bűnügyek, kivéve a kihágási ügyeket, ha azokban komolyabb testi sérülések nem történtek, s nagy anyagi károsodás sem volt. Ide futottak be a politikai tiltott megmozdulások, röpcédulák, falragaszok terjesztése stb. Főleg pedig a reggel megjelenő lapok ügyészi elkobzásának végrehajtása is. Az országos gyűjtőfogház szabaduló rabjait mindig reggel 6 órakor adta át az ügyeletén közigazgatási eljárásuk lefolytatása végett. Állandó lakás, illetőségi hely stb. megállapítása, illetve adása miatt. Éppen én voltam ügyeletes szolgálatban, mikor az országos gyűjtőfogház reggel 6 órakor átadta a dánosi rablógyilkosság utolsó szabaduló rabját, esetleg már utolsó életben lévő tagját. Én vettem át, s lehetőségem volt arra, hogy másfél órán át beszélgessek a karavánjuk által elkövetett gyilkosságról, melynek három halottja volt. Középtermetű, jó kondícióban lévő férfi volt a szabadult rab. Nem látszott rajta, hogy 20 éven át rabkosz- tot kapott. A gyilkosságkor még nem volt nagykorú, így a halálbüntetés helyett életfogytiglani fegyházat kapott, ami azt jelentette, hogy 20 év letöltése után szabad lett. ... Igyekeztem tőle szép szavakkal, cigarettával kivenni a rablógyilkosság valódi okát, valódi történetét. Beszédének ez volt a summája: — Többször megfordultak ők abban a csárdában, soha nem volt baj, nézeteltérés köztük, már a csárdásékat illetően. Akkor nap is igen jól érezték magukat, igaz, hogy talán kissé sokat is ittak, sokáig maradtak, a csárdásné már zavarta is őket: — Menjetek már a fenébe, mi lakodalomba készülünk! De nekünk nem volt kedvünk az elmenetelre. A csárdásné mindig durvábban kiabált, asszonynéném végül is rákiabált: — Majd megyünk, ha kedvünk tartja, megfizettünk mi jól mindezért. Hát ne óbégass, ne szidj bennünket! Végül is a két asz- szony egymás hajának esett. Mi eleinte nevettük, sőt biztattuk is őket. Végül a csárdás megunta a civakodást, szét akarta választani a két asz- szonyt. Közben véletlenül megütötte a nénémet. Erre a né- ném ura is beleavatkozott a párviadalba. Majd általános verekedés támadt, aminek az lett a vége, hogy a csárdás, a felesége és a lányuk meghalt. — Arra a kérdésemre, hogy miért kellett meghalni három embernek, ha nem anyagi érdekből gyilkoltak, hosszabb A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA a-/.-.-.-» , ----- - --- X XXII. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM 1988. DECEMBER 7., SZERDA Hiszen még csak most kezdtük el... M ügy üké r- beépítést is végeznek « A kórház traumatológiai osztályának gyógyító tevé- f kenységében fontos szerep jut a szájsebészetnek. Erről ^ beszélgettünk dr. Zsámberger György adjunktussal, í szájsebésszel. — Mióta működik a kórházban szájsebészet? — Kérem, ne vegye szerénytelenségnek, de a szájsebészeti munkát én kezdtem el 1970-ben, éspedig másodállásban. Azóta sok minden változott. Végül is Dél-Pest megye szájsebészeti ellátását mi végezzük Természetesen ma már legtöbb nagyobb város rendelőintézetében így van ez. Nálunk a traumatológiai osztályon a lehetőségek adottak ahhoz, hogy a sérült teljes ellátást kapjon. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogyha valakinek például eltört a lába és az állcsontja, itt egy helyen orvosolhatjuk mindkét baját. — Milyen betegségekkel foglalkoznak? — A baleseti sebészeten arckoponya-sérüléseket gyógyítunk. A járóbeteg-rendelésen pedig betört foggyökerek eltávolítását és a kisebb műtéteket végezzük. De a gyulladásos eredetű panaszokkal — például megdagadt arccal — is minket kereshetnek fel. — A műszerezettségük? — Mennyi időt vesz ez igénybe? — A műgyökér beültetése utón körülbelül három hónap múlva lehet ráépíteni a hidat vagy koronát. — Tapasztalataik szerint hanyagok-e a betegek? — Sajnos, igen. Ám az igazsághoz tartozik, országos jelenség az, hogy az emberek alig fordítanak gondot a szájukra, illetve annak ápolására. Többnyire az utolsó pillanatban fordulnak a fogorvoshoz. Holott ha időben jönnének, nemegyszer kevesebbel megúszhatnák, ráadásul a munkánkat is megkönnyíte- nék. Egyébként az osztályunkon operált arckoponyasérültek gyógyítása eredményes. Megnyugtató az, hogy három műtőnk van. A kórházban éppen most költözött új helyére a járóbeteg-ellátásunk. Örömmel mondhatom, hogy igen ideálisaik a tárgyi feltételek. — Bár egyáltalán nem tartozik a szájsebészet tevékenységéhez, ön újabban akupunktúrás kezeléssel is foglalkozik ... — Lehetőségem nyílt arra. hogy részt vegyek egy kínai professzor tanfolyamán. Így most a kórházban eggyel töbo fegyver lesz talán a kezünkben bizonyos fájdalmak enyhítésére, kezelésére. Lassan kezd kialakulni nálunk egy afcupunktúrás ' csapat. Hiszen dr. Baranyai Klára kolléganőm az alkoholisták gyógyításában alkalmazza ezt a több ezer éves kínai módszert. A kórház vezetése támogatja a kezdeményezésünket. Persze azért az akupunktúrától sem várhatunk csodát. — Gondolom, jó néhányon akadnak majd, akiknek sikerül felcsigázni az érdeklődését. Az is elképzelhető, hogy megrohamozzák önöket... — Köszönjük a megelőlegezett bizalmat. Ám egyet ne feledjen senki el. Nevezetesen azt, hogy itt az intézetben egyelőre gyerekcipőben jár az akupunktúrás gyógyítás. Hiszen még most kezdtük csak el. Annak a gyakorlata is majd ezután alakul ki, hogy valaki miként kerülhet hozzánk. Fehér Ferenc — Manapság aligha létezik kórház, amelyik ne álmodozna modern műszerekről. Ettől függetlenül nem pánaszkod- hatom. Ugyanis véleményem szerint az osztály a jobban felszereltek közé tartozik. — A betegforgalom? — A közúti balesetek száma aggasztóan magas — bizony sok a fejsérült. S utóbbit gyarapítják még a sportolásból és az erőszakos cselekedetekből elszenvedett balesetek. Tehát sajnos nem unatkozunk. — Úgy tudom, hogy mű- gyökér-beépítéssel is foglalkoznak már. — Valóban. Immár második esztendeje, hogy ilyen műtétre vállalkozunk. Ám a beültetést nem mindenkinél végezhetjük el. Az egyik alap- feltétel, hogy az állcsont alkalmas legyen. Ugyanakkor a cukorbetegség például kizáró ok. szünet után így válaszolt: — Karaváni törvény, hogy soha semmi tettünk elkövetésének tanúja nem maradhat életben.” Tanú ugyan nem maradt — idézem most már oratio obli- qua apámat —, de a csárdában poharakon, üvegeken rengeteg ujjlenyomat. A csendőrség gyorsan összeszedte a közelben kóborló oláhcigány-kara- vánokat, s a tettesek megállapítása már könnyen ment. Abban az időben — írja ismét apám — az IK. III. Foglár és Tolonc Ügyosztályon mint országos toloncirányító tiszt voltam szolgálatban. Így hozzám került a szabadult rab további közigazgatási eljárás végett. Ez azt jelentette, hogy a szabaduló nem bp.-i illetőségűnek meg kellett állapítani illetőségi helyét és toloncolás után odaküldeni az illetőt. Az elöljáróság előre értesítve volt az érkező toloncról, és azt hivatalosan kellett átvenni. Mit lehetett tennem egy oláh cigánnyal? Hová toloncol- jam? Nem tudta megmondani, mikor, hol született, mi a kettős neve stb. Végül is hozzácsaptam egy debreceni transzporthoz azzal, hogy Debrecen előtt tegyék le a vonatról. Menjen isten hírével, keressen egy olyan karavánt, mely befogadja. Biztosan talált ilyet, hisz abban az időben rajzottak az oláhcigány-karavánok. Temesközy István Közel hetven könyöklő, lépcsők, lábazat, Ivókút készül a Városgazdálkodási Vállalat sírkőüzemében a Török János Szak- középiskola rekonstrukciójához. Benke József — a képen — íves könyöklőt csiszol (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Asztalitenisz Nagy csata várható Szerdán újabb bajnoki mérkőzést vív a Ceglédi VSE NB I-es férfi asztalitenisz-csapata 17 órai kezdettel — a Vasutas Damjanich utcai csarnokában — a Ganz-MÁVAG-ot fogadja. Az előző bajnokságban Cegléden a Ganz, a fővárosban pedig a Cegléd győzött. Most is nagy csatára van kilátás, bármelyik együttes nyerhet! ISSN 0133—3500 (Ceglédi Hírlap) Könyöklő nem könyöklősre
