Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

1988. DECEMBER 7., SZERDA 5 Segítséget adnak a Levéltári füzetek Jelen és jövő közös múltunkban A Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának honis­mereti bizottsága és a Pest Megyei Levéltár immáron öt éve tartó közös erőfeszítése­ket vállal, hogy a honismereti mozgalomban részt vevőket ösztönözzék, újabb és újabb ötleteket, módszertani útmuta­tókat adjanak számukra. Hogyan írjam meg...? A Levéltári füzeteknek el­keresztelt sorozat — amelyet együttesen jelentetnek meg — keretében elsőként Lakos Já­nos írta meg könyvét még 1983-ban Hogyan írjam meg falum történetét? címmel, amelyet Lakatos Ernő nyugal­mazott levéltár-igazgató lekto­rált. E hasznos kiadvány se­gíti a honismerettel íoglalko-. zók községtörténeti kutatásban való eligazodását, megtanítja a leendő monográfiaírókat, ho­gyan ismerjék ki magukat a különböző bibliográfiákban és forrásmunkákban. Kiokítja őket a forrásfeltárás módsze­reire és gyakorlati teendőire, a kéziratkészítés és -megje­lentetés feladataira. A könyv mellékletében közli a magyar- országi általános levéltárak névjegyzékét és bemutatja az eddig megjelent Pest megyei helytörténeti kiadványokat. Lakos János munkájának nagy sikerét mi sem jellemzi job­ban, mint a tény: jövőre ter­vezik könyvének újabb kiadá­sát. A Levéltári füzetek című so­rozat következő köteteként je­lent meg 1985-ben a Hogyan írjam meg termelőszövetkeze­tem történetét? — Szabó Atti­la tollából, majd ezt követte Horváth M. Ferenc: Hogyan írjam meg üzemem történetét? című könyve, amely 1987-ben látott napvilágot. Ugyancsak az elmúlt évben jelent meg Kisfaludy Katalin: Hogyan ír­jam meg iskolám történetét? című munkája, amely aktuali­tását tekintve pillanatnyilag a legfigyelemreméltóbb. Az idén volt ugyanis az iskolák álla­mosításának 40. évfordulója. A könyv az iskolák múltja iránt érdeklődő amatőr helytörténé­szek, krónikaírók számára kí­ván segítséget nyújtani a té­ma levéltári forrásainak be­mutatásával és a feldolgozá­sukhoz szükséges módszerek megvilágításával. Mivel a ju­bileumok szükségszerűen meg­élénkítik a történeti érdeklő­dést, a könyv megjelentetői remélik, hogy az évforduló pezsgőbbé teszi a Pest megyei honismereti mozgalmat, és so­kan ragadnak majd tollat, hogy bemutassák egykori is­kolájukat, esetleg jelenlegi munkahelyük közelebbi-távo­labbi múltját. Regeszták a 18. századból Szándékuk, hogy amennyire csak lehetséges, megóvják — elsősorban a kezdő kutatókat — a buktatóktól, a nehézsé­gektől, s figyelmüket a fő ten­nivalókra irányítsák. Teszik ezt abban a reményben, hogy ne csupán az iskola, mint in­tézmény, hanem az azt körül­vevő világ múltja, tehát a mélyebb összefüggések is fel­színre kerüljenek. Kisfaludy Katalin, a könyv szerzője közli a forrásokat 1945-től napjainkig, az általánostól a középiskolákig. A függelékben ismerteti az iskolatörténet-írás levéltári forrásait — 1868. és 1945. között az elemi népisko­lák, a polgári iskolák és a gimnáziumok vonatkozásában — valamint felsorolja a szak- irodalmat és a levéltári se­gédleteket. Az iskolatörténeti munkák sorában készül már a dr. Szabó Imre által íyt: Pest—Pilis—Solt—Kiskun vár­tnegye iskoláinak államosítása című könyv kézirata, amely remélhetőleg könyvformában az új év első hónapjaiban naovilágot lát. A levéltár jövő évi tervei között ezenkívül szerepel a nagy sikerű Regeszták című sorozat folytatása. Pest—Pilis —Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái (1638—1711) öt kötetben láttak napvilágot folyamatosan 1983 és 1987 között. Az eddigi könyvek szerzője, Borosy András kandidátus, főlevéltár ros a Pest megyei intézmény­ben. A levéltár jövő évi kiad­ványtervében szereplő sorozat 1712-től 1740-ig, Itfária Terézia trónra lépésének kezdetéig, megközelítően tíz kötetben dolgozza majd fel az említett vármegyék közgyűlési jegyző­könyveit. A kutató- és feldol­gozó munkában az előzőek szerzőjén kívül több más le­véltári munkatárs is bekap­csolódik. A történelem fehér foltjai A szűkebb hazánk, Pest megye múltja iránt fogékony vagy alkotni vágyó olvasókban joggal felmerülhet a kérdés: hol lehet hozzájutni az elő­zőekben említett levéltári fü­zetekhez vagy bármely hely­történetírással kapcsolatos ki­adványhoz? A kérdést magam is feltettem dr. Egey Tibor le­véltár-igazgatónak. Válaszából Az idegenforgalmi értékű dunakanyari üdülőterületek és a nagyüzemi mezőgazda- sági művelésre alkalmatlan zártkerti területek arculatá­nak védelmében az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium az érintett Komárom, Nógrád és Pest megyei taná­csokkal közösen országos terv- pályázatot írt ki. A tervezők­től olyan üdülő- és zártkerti épületekre kérnek javaslato­kat, amelyek a lakók célszerű elhelyezése és kiszolgálása mellett garanciát nyújtanak a tájba simuló, harmonikus be­illeszkedésre, a környezet- és természetvédelmi követelmé­nyek teljesítésére. Javaslato­A JÖVÖ ÍGÉRETEI. Ha na­gyon késlekedve is, de most már kezdjük felismerni, hogy olyan, természeti kincsekben szegény ország, mint a miénk, könnyelműen bánt azokkal az értékekkel, melyek gazdasági felemelkedésünknek is kézen­fekvő alapjai lehettek volna — szellemi vagyonúnkkal. Ha hirtelen körbepillantunk a nagyvilágban, nincs olyan or­szág, ahol a.vezető tudósok, egyetemi tanárok körében, de a nagy horderejű dolgokat előkészítő munkacsoportokban is ne találnánk olyanokat, akik annak idején csupán szakmai érdeklődésüknek en­gedve ragadtak vándorbotot. Pedig hazánkban már a századforduló táján felütötte a fejét az intézményes tehetség- gondozás gondolata. Nem ne­kibúsult magyarok, hanem felvilágosult elmék igyekeztek ennek zászlót bontani. És most nem is elsősorban a későbbi Eötvös-kollégiumra vagy ép­pen a népfőiskolákra gondo­lok. A tehetséggondozás ese­tében némiképp többről van szó. Nem kevesebbről, mint arról, hogy ne kallódjon el egyetlen fiatal se, akiben szunnyad valamilyen tehet­ség, csak azért, mert családi vagy egyéb körülményei ké­pességei kibontakoztatásához szűk határt szabtak. Igaz, nálunk is tettünk — főleg művelődési házak ré­széről — botorkáló lépéseket. A kormányzat viszont — a kényszerítő körülmények sú­lya alatt — most töri a fejét egy intézményes megoldáson. Sajnos, ebben is évtizedekkel le vagyunk maradva, ha a külhoni tapasztalatokat vesz- szük tekintetbe. Ami csak Európát illeti, Angliának, az NSZK-nak, Franciaországnak máris bőséges tapasztalataik vannak. Van mit tanulnunk — erről győződhettek meg azok a magyar résztvevők is a nemrégiben Zichben meg­rendezett első európai tehet­I ségkongresszuson. A társaság kiderül, hogy e munkák első­sorban a megye levéltáraiban, illetve könyvtáraiban válnak hozzáférhetővé. Mint ismere­tes, a megyében Vácott és Nagykőrösön is működik egy- egy fióklevéltár. Tehát az ér­deklődők ott biztosan megta­lálhatják a keresett könyveket, és ha idejében tudomásukra jut egy-egy újabb kötet meg­jelenése, akkor akár meg is vásárolhatják ezeket az ala­csony, mindössze 6—800 pél­dányban készült műveket. Bu­dapesten, például a Városház utca 1. szám alatt az Akadé­mia Könyvkiadó Magiszter ne­vű könyvesboltjában is hozzá­juthatnak. Az amatőr helytörténészek, a helytörténeti kutatáshoz vagy a helytörténet- és króni­kaíráshoz kedvet érzők rend­kívül sokat segíthetnének a megyénk múltjában még meg­lévő „fehér foltok” eltünteté­sében. Történelmünk, hagyo­mányaink ismerete nélkül ugyanis nincs jelen, s nem le­het jövendő sem. Antal Piroska kát várnak sík- és hegyvidé­ki területek beépítésére is. Az üdülőépületek hasznos terü­lete 30—80 négyzetméterig, a zártkertieké 30 négyzetméte­rig terjedhet. Készülhet terv a zártkerti háza'k üdülővé ala­kításáról is. A pályázati kiírást átvehetik az érdeklődők az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­riumban, s ugyanide kell el­juttatni a kész terveket leg­később jövő év február 27-ig. A legjobb munkák díjazására és megvásárlására 540 ezer forintot irányoztak elő. A pá­lyázat eredményét legkésőbb jövő év március 31-ig hozzák nyilvánosságra. vezetője megnyitóbeszédében nem is rejtette véka alá. hogy saját jól felfogott érdekükben a kormányokhoz kívánnak fordulni. A makacs tények is­mertetésével akarták bizonyí­tani. hogy érdemes felkarolni mindenütt a mozgalmat, a be­fektetés sokszoros hasznot hajt. Abból kiindulva, hogy a te­hetség az nem érdem, hanem adomány, úgy is kell az ok­tatás minden szintjén kezelni. Elherdálásuk ahhoz hasonló, mintha valaki a kagylóból ki­szedett gyöngyöket visszaha- jigálná a tengerbe és csak a fogyasztásra éppen alkalmas tengeri adományt gyűjtené gondosan egy iszákba. A nemzetközi tanácskozáson természetesen sok szó esett a módszerbeli kérdésekről. El­sősorban a kiválasztásról. Ab­ban mindenki egyetértett, hogy a főszerep kétségtelenül a pedagógusé. Sok múlik egyénisége sokszínűségén, a szinte naponta megújuló is­meretgazdagságán. Ugyanak­kor a megfelelő tankönyvek és az iskolai körülmények sem elhanyagolhatók. A Tuscher Tünde összeállí­tásában készült műsorban vé­gül felvetődött, hogy mit ta­nulhattunk a kongresszus munkájából. Elsősorban azt, hogy nem kell mindent újra­kezdeni. gazdag tapasztalattár áll a rendelkezésünkre. Ebből következően sok mindent csak át kell ültetni a mi társadal­munk televénvébe. A KÉPERNYŐ ÁRTALMAI. Sietve elárulom, hogy jelen esetben nem az otthoni tévé- fogyasztas volt terítéken, ha­nem egy új technikai műfaj, a fényszedés eddigi munkahelyi tapasztalatai. Az utóbbi idő­ben ugyanis megsokasodtak a képernyő előtt dolgozók pa­naszai. A legtöbben a szem­orvoshoz fordultak azzal, hogy romlik a látásuk. Mások a szakszervezethez folyamodtak, mert a nyolcórai egy helyben ff December 18-ig látja ff vendégül a jönköpingi Gal- ^ leri Páfágeln az Insula ff Csoport alkotásait; Szabó 4 Béla, Kéri Mihály, Somo- 'f gyi György festményeit, f. Kos Péter grafikáit. Közös törekvések Egy sikeres művészetpoliti­kai és festői folyamat nem­zetközi hírig jutott fejlődé­sének lehetünk tanúi e be­mutatkozással; a szigetszent- miklósi Szabó Béla, Somogyi György, Kos Péter és a rác­kevei Kéri Mihály alkotásai érkeztek meg a svéd Jönkö- ping városába. Immár má­sodszor, miután műveiket lát­ták az NSZK-ban, az NDK- ban, Lengyelországban, Bul­gáriában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában is. Hogyan jutott el ennek a közös értékteremtésnek a hí­re Európa messzi tájaira? Ügy, hogy Szabó Béla töretlen len­dülettel alkot a Képző- és Iparművészeti. Szakközépis­kola tanáraként és festőként is. Kos Péter becsülettel elvé­gezte az Iparművészeti Főis­kolát, Somogyi György — Kocsis László tanítványaként — Kéri Mihály népművelő­ként nagy becsvággyal tört a magaslatok irányába. Ez a tö­rekvés közös bennük és az ér­ték is hasonlóan azonos, füg­getlenül attól, hogy korosz­tályuk és műfajuk is eltér, szemléletük szintén külön, egyéni árnyalat. Emellett év­tizedekkel ezelőtt, 1968-ban, a megyei művelődéspolitika szorgalmazta a Nagy lstván- csoport létrejöttét. A tagok a megye déli része vizuális kul­túrájának fellendítésére vál­lalkoztak. Űjabb osztódás ré­vén alakult meg Szigetszent- miklóson az Insula Csoport, amelynek kibontakozását az akkor még nagyközségi tanács azzal támogatta, hogy közös műhelyként rendelkezésükre való ülés és fokozott figye­lemösszpontosítás nagyon ki­merhette őket és egy idő után egyre-másra betűt tévesztet­tek. Kapusi Rózsa riporter fel­keresett mindenkit, aki ebben az ügyben érdekelt. A szedők mellett az orvost, a szakszer­vezet titkárát, sőt még az or­szágos orvosi intézetet is. Egyelőre megtettek minden tőlük telhetőt, átalakították a belső berendezést, beleértve a megvilágítást is. a panaszok­hoz igazodva. A folyamatos munka közben szüneteket ve­zettek be. A dolog azonban általában mindenki számára új. egyelőre gyűjtik a továb­bi tapasztalatokat és azokat hasznosítani fogják. Szombathelyi Ervin bocsátott egy házat, ahol a kör tagjai azóta is együtt dol­goznak, keresik és egyre in­kább megtalálják a rejtőző és teremtődő festői, rajzi minő­séget. Mindez a társadalom és a művészet művekben érzé­kelhető eredménye lett. Szabó Béla ereje a rajzi fi­nomság és a tónusok érzé­kenysége, amellyel testesíteni tudja a Magyar táj jellegze­tes anatómiáját és lelkületét. A hangulati tényezők és ki­emelések karakterének részei. Mindig megalapozottan és hi­telesen halad előre; nála a természeti élmény festői ér­tékrenddé válik, úgy, hogy a látvány törmelékei — szárított virág, magányos együttlétre ítélt három fa, folyóparton fe­lejtett szék, hegyritmus, ab­lakban tündöklő rózsa és egy képzelete koreográfiájával kiszakított Téli Duna-részlet — jelentőssé válnak a fogalom festői értelmében. Szépség és szorongás Ez az ő világa, hűséges hoz­zá; így és ezért válhat érték­teremtővé festészete. Kéri Mihály abban újító — s ez szellemi hódítása és asz- kézise egyben —, hogy a ben­ne élő látvány a benne seb- ződő sorssal lép szövetségre. Így születik mindig a Kéri- mű. Egyszerre kap ösztönzést a tájtól és belső rezdüléseitől. Mivel tiszteli minkét forrást, ezért az absztrakció művésze­tében élő, és szinte láthatóvá válik a láthatatlan. Szemünk és töprengésünk révén Kéri Mihály megszólaltatja ben­nünk a szépséggel a feloldást sürgető szorongást. A Harco­sok összegabalyodottsága kép­ben és képpel kérdezi, mikor szűnik meg a világ Szent Se- bestyén-állapota? Az Elsza­kadás is telitalálat, még ak­kor is. ha a szálakkal fűzött Ember előképe már Edvard Munch művészetében is meg­található. sai tudatosak, s valamennyit tájélmény és gondolkodás elő­zi meg. A Kis Duna vagy akár az Egy kirándulás emlé­ke is a maga összetettségében utal a valóság és az áhítat összefüggéseire, akár a Cím nélkül-i képrendszer: ismertté válik tudatunkban, színek összefüggő kavargása jelzi a címet. Lenyűgöző játékosság Kos Péter játékossága le­nyűgöző. Az is, hogy e vonal­fürgeség egyben hallatlanul intellektuális. A rajzi szelle­messég nem puszta találé­konyság, hanem a grafika európai látóhatárát figyelő, továbbteremtő szándék vonu­lata. így és ezért a Csodatál­tos, a Boszorkányvár és a Háztűznéző legény a maga formai egyediségében sűrít ál­talános emberi igazságokat. Jó érzés arra gondolni, hogy Pest megye képzőművészete az Insula Csoport műveivel most, karácsony előtt, a Vőí- tern tóra néző jönköpingieket örvendezteti az új képi hír­adás új üzeneteivel. Losonci Miklós Gödöllői kastély Felújítják? Magyar—francia közös ta­nulmányterv készül az euró­pai építészeti ritkaságok kö­zött számon tartott több mint 200 éves gödöllői Grasslako- vich-kastély hasznosítására. A gödöllői tanács, a Váti, az In- tercooperation Rt., illetve a francia AMB építőipari válla­lat közös finanszírozásával a jövő évben kidolgozandó terv feltárja, hogy a kastély rend- behozatala, idegenforgalmi hasznosítása kifizetődő-e, il­letve lehet-e reálisan számol­ni a befektetett költségek megtérülésével. A Grassalko- vich Antal által építtetett ba­uumuyyi Kjyviyy ugj cUlUbdiS. egyéni, mert elvonatkoztatá­suiuou paioia magyaron szág legnagyobb kastélya MICIMACKÓ Színes, szinkronizált amerikai rajzfilm Walt Disney-produkció Rendezte: W. Reitherman—J. Lounsberry Decemberi bemutatók: Százhalombatta. Művelődési Központ — 10-én és 11-én Abony, Szabadság — 11-én Nagykáta, Rákóczi - 12-én és 13-án Monor, Csokonai — 17-én és 18-án Fát, Széchenyi - 18-án Gödöllő, Petőfi - 22-étől 26-áig Nagykörös, Stúdió - 25-én és 26-án Moziüzemi Vállalat Tervpályázat Üdülők a Dunakanyarban ■■■■R A D IÓ F I G Y E L Pest megyeiek Jönköpingben Kos Péter: Háztűznéző legény

Next

/
Thumbnails
Contents