Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

A SZAVAK BECSÜLETE L ehet-e, mert illendő-e akkor töprengeni a sza­vak becsületéről, amikor ennek éppen az ellenke­zőjét, a szavak inflációját, a minősítő jelzők már- már megfékezhetetlen sokasodását halljuk, olvassuk? Az alkalom adott. A magyar sajtó napja van ma. Mint hosszú évek óta mindig, december hetedikén. A dátum a Vörös Üjság megjelenésére emlékeztet. Aminek az idén kereken hetven esztendeje. Folytathatjuk szokvá­nyosán. Idézetekkel érzékeltetve, miként vállalta fel az az akkori — mai szemmel nézve kezdetleges kivitelezésű — lap a társadalmi progresszió képviseletét. Méltathat­juk a tettet, súlyát, szerepét. Ne folytassuk szokványo­sán! Hagyjuk a citátumokat, az illedelmes főhajtást. Hagyjuk, mert tudjuk: a főt hajtők között ott buzgól- kodtak azok, akik most vádlón mutogatnak és kiáltoz­nak, ott nyüzsögtek az Ady megénekelte perc-emberkék. Az emlékezés a legszubjektívebb joga az embernek. Csakis reá, egyedül rá tartozik. Ha a szíve mélyén sem­mi nincsen, akkor nem tiszteleg, hanem éppen megfor­dítva, megbecstelenít, bár talán ő áll a legájtatósabb képpel az elődök emléke előtt. Történelmünk telített ilyen ájtatosokkal, miért lett volna tegnap másként és miért lenne ma más, mint volt tegnap?! Nem csodálko­zunk. Csupán töprengünk. Megállunk egy pillanatra, mert a sajtó napja van. S ha az, akkor a politikának is a napja ez. Leszegett fejjel s?égyenkezett a szakma java mások helyett éveken át és persze küzdött, fogcsikorgatva, in­farktusok mezsgyéjén haladva: ne őt hibáztassák, ha a valóság nem olyan, mint amilyennek azok a nem szé­gyenkező mások látni, láttatni akarták. Szégyenkezett a szakma java, mert tudta, tudja: a tömegtájékoztatás le­kezelése nem a szakma hiúságán üt sebet, hanem a tár­sadalom testén, a demokrácia érhálózatán. Leszegett fej­jel szégyenkezik a szakma java ma is. Ma is, s megint mások helyett. Azok helyett, akik ha hallottak is vala­mit a szavak becsületéről, réges-régen elfeledték, mi az. Azok helyett, akik a nekem mindent szabad, másoknak semmit sem kirekesztő logikájával nyúlnak a toll, a kamera, a mikrofon után. Azok helyett, akik nem hibák, rossz gyakorlatot teremtő, fenntartó hatalmasok ellen hadakoznak, hanem mindenben pusztán ürügyet keres­nek az elutasítás, a mindent tagadás, a mindent meg- taposás igazolásához. Azok helyett szégyenkezik a szak­ma java, akik felelősség nélkül, társadalmi elkötele­zettség nélkül, a használni, szolgálni tudás képessége hí­ján hiszik, hirdetik az éterben, a képernyőn, a lapha­sábokon prófétáknak magukat és igazságnak a hamis­ságaikat. Mennyi bátor, mennyi leleplező! * Az olvasó kevésbé, a szakma azonban tudja: voltak vannak, lesznek, akik konok elszántsággal, nagy felelős­séggel, a szavak becsületét a maguk egzisztenciájánál sokkal fontosabbnak tartva mondták, írták a magukét. Ha nem lehetett tenni ezt a laphasábokon, a képernyőn, a mikrofon előtt, akkor tették minden más lehetséges he­lyen és időben, vállalva, viselve a következményeket. Nem csak hírlapírók, riporterek voltak, vannak — lesz­nek! — ebben a seregben, hanem politikusok, közgaz­dászok, szociológusok, művészek, kenyerüket kezük mun­kájával keresők, párttagok és pártonkívüliek egyaránt. A közös ügy verbunkja hozta, hívta egy csapatba őket; az eltökéltség, hogy a jó nem lehet rossz és a rossz nem lehet jó. T örvényszerű lenne, hogy mint a szavannákon, a a társadalomban is először az oroszlánok mögött, majd már elébük tolakodva, a sakálhordák jelen­jenek meg? Keserves történelmi tapasztalataink vannak arra, hogy hazánkban szapora a sakál. Mennyi vállvere- getője a társadalomnak, aki ma — ma! — csendőrper­tuként Joszifozik, Matyizik és Jánosozik, aki ma — ma! — melldöngetve leplezi le, mi volt a rossz, a hibás, a té­ves öt, tíz, harminc, negyven esztendeje... Hol volt ez a rengeteg okos ember eddig? Rengeteg? Óvakodjunk az inflációs jelzőktől! Rengetegnek — mert közvéle­ménynek, társadalomnak, népnek, nemzetnek — tüntetik fel magukat, s gyakran, nem véletlenül, hanem a poli­tika objektív törvényeihez illően, a jobbra, a balra he- lyezkedök egymást igazolják. Nincsenek rengetegen, de vannak. S ha vannak, akkor lenniük kellett korábban is. Hol voltak? Talán csak nem a bólintok, a felülről min­denre jóváhagyást várók, a készséges túlteljesítők kö­zött? A hatalom áhítozói között? Az atyáskodó hatalom kegyeltjeinek sorában? De bizony, sokuk volt ott, s hogy ott volt, feledtetendő. Hangossággal, rálicitálással, a sza­vak becsületének teljes mellőzésével, azaz bármi áron, mert semmi nem drága akkor, ha másokról van szó. Kapkodja a fejét a néző, a hallgató, az olvasó. Kap­kodja a fejét a szakma java is. Kapkodja a fejét, mert riadót fúj a lelkiismeret, mert a szavak becsülete súlyá­nak érzői és értői futószalagon kapják a sztálinisták, rá­kosisták, fasiszták, nemzetietlenek, hazaárulók, népáru­lók, szocializmusellenségek, népellenségek, demokrácia­ellenségek, reformradikálisok, reformellenesek jelzőket, minősítéseket. És még mennyi minden mást, a tömegtá­jékoztatásban, a közélet fórumain, bárhol, ahol az írott, a kimondott szónak becsülete, értéke, súlya kellene hogy legyen. Kérdezők és kérdezettek egyre gyakrabban néznek egymásra értetlenül: mi ez? Végre valahára, mert történelmünk folyamán erre sem nyílott lehetőségünk, most már meg kell tanulnunk a szavak becsületét. Meg kellene tanulnunk, s társadal­mi méretekben. Nyilatkoztatóknak és nyilatkozóknak, kérdezőknek és kérdezetteknek, beszélőknek és hallgató- ságak. mindannyiunknak. Meg kell tanulnunk a szavak becsületét, de hol tanítják ezt, milyen különleges isko­lában? K étkedés nélkül kimondhatjuk a feleletet: van ilyen iskola. A cselekvés iskolája ez, a tettek osztálya! Az az iskola, az az osztály, amelyben már nem jelző a jelzővel, minősítés a minősítéssel, hangoskodás a hangoskodással, licitálás a rálicitálással kerül összeve­tésre, hanem és kizárólag tudás, képesség, hozzáértés, rátermettség, szorgalom, igyekezet, kötelességtudat mére­tik össze. Ott és akkor már nincsen tovább. Ott és akkor már az az érvényes, amit toliforgatónak is az óriások közül való Pázmány Péter így hagyott ránk: „Az mivel szívünk bővelkedik, az foly nyelvünkre.” Mészáros Ottó XXXII. ÉVFOLYAM, 291. szAm Ára: 1,80 íorirst 19SS. DECEMBER 7., SZERDA Ma beszédet mond az ENSZ közgyűlésén Mihail Gorbacsov New Yorkban A munkaebéd helyszíne, a Kormányzó-sziget, Manhattan szom­szédságában, a New York-i öbölben Mihail Gorbacsov, felesége és a kísérő küldöttség kedden megérkezett New Yorkba. Re­pülőgépe közép-európai idő szerint röviddel 21 óra előtt szállt le a Kennedy repülő­téren. Gorbacsov rövid nyilatko­zatot tett a repülőtéren s eb­ben kijelentette, igen fontos­nak tartja mind az ENSZ- ben sorra kerülő megbeszélé­seit, mind találkozóját Rea­gan elnökkel és megválasz­tott utódjával, George Bush alelnökkel. Maga az a tény, hogy ez a találkozó létrejött, képet ad a szovjet—amerikai kapcsolatok mai állapotáról — hangoztatta egyebek között, kijelentve: meggyőződése, hogy ez a találkozó mind a szovjet, mind az amerikai nép s egyúttal az egész világ , érdekeit szolgálja majd. Gorbacsov kísérete a Ken­nedy repülőtérről a szovjet ENSZ-képviselet épületébe hajtatott. Mihail Gorbacsov, a legfel­sőbb tanács elnökségének elnöke, az SZKP KB fő­titkára négynapos látoga­tása idején a szovjet ENSZ- képviselet épületében száll meg. Hivatalos programja szerdán reggel, az ENSZ-ben kezdődik, ahol találkozik Ja­vier Pérez de Cuellar főtit­kárral, majd megtartja nagy érdeklődéssel várt beszédét a közgyűlés ülésén. Ezt követően kerül sor ta­lálkozójára Ronald Reagan elnökkel s annak januárban hivatalba lépő utódjával, George Bushsal. A mintegy kétórásra tervezett munka­ebéden 7—7 személy vesz részt. A színhely — biztonsági okokból — a New York-i öbölben fekvő Kormányzó-szi­get. Mihail Gorbacsov péntekig sokrétű programot bonyolít le New Yorkban: találkozik ENSZ-diplomatákkal, az ame­rikai értelmiség jeles képvise­lőivel, üzletemberekkel, is­merkedik a várossal. Az amerikai sajtó, a tévé igen bőségesen és általában elismerő hangon foglalkozik Mihail Gorbacsov személyisé­gével, politikai törekvéseivel. A kommentárok szinte egybe­hangzóan mutatnak rá, hogy az amerikai diplomácia ismét Nemcsak azok fogadták örömmel a Magyar Hitel Bank Rt. és a dél-koreai Daewo- csoport között az autóalkat­rész-gyártásról, egy későbbi összeszerelő üzem létesítéséről szóló szándéklevél aláírását, akik szívesen lecserélnék ne­gyedszázada tervezett autóikat, hanem azok is, akik a magyar ipar bizonyos ágazatainak fel­lendülését remélik a korszerű technika hazai utakon és üze­mekben való honosításától. A dél-koreai autóról szóló híreket azonban nem követ­ték újabbak, az MHB illeté­kesei egyelőre elzárkóznak a bővebb felvilágosítástól. Ennek ellenére mégis vélhető, hogy a jövő évtől kezdődne az alkat­részgyártás, százezres sorozat­ban állítanának elő fékeket, sebességváltókat kész autókért cserébe. Húszfős dél-koreai mérnökgárda járja hazánkat leendő partnereket keresve, melyekről jelenleg csak any- nyit tudunk, hogy várhatóan a védekezésbe és egyfajta lépés- kényszerbe került: a szovjet vezető magához ragadta a kez­deményezést, fellépését, ja­vaslatait nagy várakozások előzik meg. A világszervezet közgyűlé­sének mostani, 43. ülésszaka lesz az első olyan, amelyen felszólal a szovjet állam ve­zetője. Gorbacsov beszédét nagy várakozás előzi meg, hi­szen diplomáciai és sajtókö­rökben arra számítanak, hogy a szovjet vezető újabb fon­tos, nagy horderejű kezdemé­nyezéseket terjeszt elő a vi­lágpolitika fő kérdéseiben. Ugyancsak érdeklődéssel vár­ják Gorbacsov találkozóját a távozó Reagan elnökkel és a januárban hivatalba lépő Bush megválasztott elnökkel. New Yorkból Kubába láto­gat a szovjet vezető. Gorba­csov Fidel Castro meghívásá­nak tesz eleget a szigetor­szágban. A látogatás jó alka­lom arra, hogy a kubai veze­tés első kézből kapott infor­mációk alapján tájékozódjon a szovjetunióbeli változások­ról, s módot ad arra is, hogy a szovjet vezetés — a kubai helyzettel való ismerkedés mellett — eszmecserét folytas­son a térség gondjairól az amerikai földrész egyetlen szocialista országában. Egy másik szigetországban, Nagy-Britanniában folytató­dik a Gorbacsov vezette kül­Magyar Hitel Bank partnerei közül kerülnek J*i. — önök képesek kiváló se­bességváltót gyártani, tagjai is az egyik autóipari konzor­ciumnak, de nem tartoznak a Hitelbank ügyfelei közé. Részt vesznek-e a dél-koreai autó gyártásában? — kérdeztük Kosaras Csabától, a Csepel Autógyár termelési beszerzési igazgatójától. © Erre még nem tudok ha­tározott választ adni, ugyanis egyelőre sem a banktól, sem a Daewo-csoport képviselőitől nem kaptunk semmiféle érte­sítést, felkérést. Mivel nem léptek kapcsolatba velünk, még azt sem tudjuk pontosan, milyen autóról is volna szó, mint ahogyan találgatni sem tudunk afelől, milyen feltéte­lekkel kezdhetnénk az alkat­részgyártást. — Egyáltalán: részt akarnak önök venni egy nemzetközi szintű autó gyártásában? Hi­szen eddig meglehetősen biz­döttség útja. Itt 77. Erzsébet királynővel is találkozik Mi­hail Gorbacsov, akinek lon­doni tárgyalópartnere Marga­ret Thatcher kormányfő lesz. Gorbacsov hivatalos kísére­tében van Eduard Sevard- nadze külügyminiszter, Alelc- szandr Jakovlev, az SZKP KB titkára, mindketten a párt politikai bizottságának tagjai, valamint Vlagyimir Kamencev miniszterelnök-helyettes. „A kommunista mozgalom­ban a sztálinizmus súlyos és bénító örökség. Akkor sike­rülhet véglegesen leküzdeni, ha építünk a szociáldemokrácia pozitív örökségére is” — mondta Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, államminiszter, Szakasits Árpád szobrának keddi, budapesti avatási ün­nepségén. Az egész alakos szob­rot, Marton László alkotását, a Szakasits Árpád út és a Tété­nyi út kereszteződésénél he­lyezték el, a politikus születé­sének 100. évfordulója alkal­mából. Nyers Rezső beszédében em­lékeztetett arra, hogy 1945 után az SZDP Szakasits Ár­pád vezetésével hirdette meg egykori híres jelszavát: „Ma tos piacon értékesítették ter­mékeiket. © Hogyne szándékoznánk, olyannyira, hogy meg sem vár­juk, amíg minket keresnek fel a Daewo-csoport tagjai, ha­nem mi keressük fel az illeté­keseket, hogy mielőbb tájékoz­tassuk őket együttműködési készségünkről. Meg kell mon­danom, nemcsak a dél-koreai autó ügyét tartjuk melegen, hanem továbbra is foglalko­zunk a japán Szuzuki és a szovjet—bolgár Tavrija gépko­csik gyártásába való bekap­csolódás lehetőségével. — Mit tartanak önök kedve­ző feltételeknek, melyek telje­sülésével kezdenék a személy­autó-alkatrészek gyártását? © A mi gyárunk esetében elmondhatjuk: nálunk ez nem technikai, hanem pénz­kérdés. De a pénznél is fonto­sabb feltételnek véljük azt, hogy a hazai lehetséges part­nerek lépjenek egyezségre, egyeztessék érdekeiket. T. B. E. Finnország nemzeti ünnepen üdvözlő táviratok Grósz Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait Mauno Koivisto elnöknek Finnország nemzeti ünnepe alkalmából. Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke Harri Holkeri miniszterelnöknek, Stadinger István, az Országgyűlés elnöke Matti Ahdénak, a finn parla­ment elnökének, Várkonyi Péter külügyminiszter Kalevi( Sorsa külügyminiszternek kül­dött üdvözlő táviratot. ★ Arto Mansala, a Finn Köz­társaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkal­mából kedden fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Sta­dinger István, az Országgyűlés elnöke, Katona Imre, az Elnö­ki Tanács titkára, Major László, az MSZMP Központi Bizottsága irodájának vezető­je, Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter, Hor­váth István belügyminiszter, Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter, Horn Gyula külügyminiszté- riumi, Andriko Miklós keres­kedelmi minisztériumi és Mó- rocz Lajos vezérezredes, hon­védelmi minisztérium állam­titkár. Megjelent hazánk köz­életének számos más képvise­lője, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagjai s. ^ a demokráciáért, holnap a szocializmusért!” Szakasits Árpád elvált azoktól, akik a szociáldemokrácia önállósá­gát többre tartották a mun­kásosztály egységénél — mond­ta Nyers Rezső, és hozzátet­te: „Az egyesült pártban pe­dig tovább hordozta magában a szociáldemokrácia öröksége­ként a humanizmust és a de­mokráciát, s ezzel különvált azoktól, akiknél a szocializ­mus kilúgozódott, puszta for­mációelméletté vált, gyakor­latuk pedig sztálinizmussá si­lányult.” A szakasitsi életpálya érté­keire és tanulságaira szüksé­günk van a pártbeli megúju­láshoz, a nemzeti problémák megoldásához, az Európához való kötődés és a világban való helyünk erősítéséhez — folytatta beszédét Nyers Re­zső. Szólt arról, hogy a sztá­linizmus leküzdése nehéz és történelmi horderejű feladat, amely több fokozatban megy végbe. Az első fázisban még csak az embertelen fanatiz­must és törvénytelenséget küz­döttük le; a második fázisban a téves gazdasági modellt, a harmadikban pedig a tekin­télyelvre épülő politikai rend­szert váltjuk át korszerűbbre, demokratikusra. Még sok fel­adatunk van a második sza­kaszból, de már dolgoznunk kell a harmadik szakasz fel­adatának a megoldásán — hangoztatta Nyers Rezső. Nagy Imre a DlVSZ-ben Tájékozódás Nagy Imre, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titká­ra kedden a Demokratikus If­júsági Világszövetség székhá­zába látogatott. Itt Valid Maszri, a DÍVSZ elnöke és Szabó György főtitkár tájé­koztatta a világszövetség leg­utóbbi végrehajtó bizottsági üléséről, amelyet az elmúlt héten Kijevben rendeztek. E tanácskozáson a tagszervezetek a DÍVSZ megújítása mellett foglaltak állást. Három kérdés - három válasz Nem várnak, kezdeményeznek Felavatták Szakasits Árpád szobrát Hasznosítjuk örökségét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents