Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

Wvr Adót nem fizettek, veszteséget okoztak A számlát a szövetkezet fizeti | Összebújnak a jégtáblák elől Téli pihenőn a hajók műhelyben a nyüzsgés, a jö­vés-menés. A tagok jobbára késő este dolgoztak. Termé­szetesen ez mindenkinek a magánügye, de a tisztességes úton járók megteremtik a munkájukhoz illő környezetet is. Templom József arról is be­szélt, hogy az APEH-es vizs­gálatot követően tudomása szerint a szakcsoport elnöke kifizette a reá rótt büntetést. Szerettük volna elérni Hem- ző Ilonát, de a megadott te­lefonszám használhatatlannak bizonyult. Arra a kérdésre te­hát, hogy mi van a szakcso­port, illetve Hemző Ilona mű­helyével, Templom Józseftől kaptunk választ, annyit, hogy az felügyelet alatt áll. Ott a munkavégzés mindenféle mód­ja megszűnt. A haszon reménye Kezdetben voltak a gazda­sági társulások. A változó közgazdasági szabályozók ha­tására a nagyobb haszon re­ményében őket követték a különböző szakcsoportok. Az új társasági törvény tovább szélesíti a horizontot, és töb­ben is látni vélik a vegyes- vállalatok, kft.-k, rt.-k kere­tein belül kinőni az újabb vállalkozó közösségeket. Va jón a jogalkotók is felkészül' tek az esetleges pénzügyi ma­nipulációk kivédésére? A fó­ti eset mindenesetre figyel­meztető. Gyócsi László Visegrád, Nagymaros, Szent­endre, Ráckeve egy kicsit Új­pestre költözött. Duna-partl településeink nevét hirdető hajók, kikötők, pontonok ad­tak egymásnak téli randevút. Itt pihennek, bújnak össze a jégtáblák, hideg szelek elől. Legtöbbjük télen patyolatfe­hérbe öltözik, néhányan új motort kapnak, hogy tavasszal, mint a fecskék, visszatérjenek igazi helyükre, hazájukra, a nagy Dunára. Ki kezdte, ki ütött először? Más nézőpontból, más optikával É/dekegyeztető tanács Javaslati joggal Nagy Sándornak, a SZOT főtitkárának elnökletével a szakszervezetek székházában hétfőn délután megkezdte ülé­sét az Országos Érdekegyeztető Tanács. A kormány képvisele­tében jelen volt Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes. A tanács elfogadta ideigle­nes ügyrendjét. E szerint az Országos Érdekegyeztető Ta­nács munkájában részt vesz tagként a kormány, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, a Magyar Gazdasági Kamara, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Fogyasztási Szövet­kezetek Országos Tanácsa, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa képviselője, valamint a Kiskereskedők Országos Szervezetének, a Kisiparosok Országos Szervezetének és a Vállalkozók Országos Szövet­ségének közös képviselője. Megállapodtak abban, hogy az érdekegyeztető tanácsban ta­nácskozási joggal részt vesz az Országos Tervhivatal ál­lamtitkára és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke, valamint állandó megfigyelő­ként a KISZ képviselője. Megállapodtak az Országos Érdekegyeztető Tanács hatás­körében is, eszerint az ÓÉT javaslatokat tehet a bérmecha­nizmusnak az általánostól el­térő elemeire, ajánlást a gaz­dálkodó szervezetek bérgaz­dálkodására, a követendő bér­politikára, a béremelések mér­tékeire, valamint a foglalkoz­tatáspolitikára, s konzultációt folytathat a reálbérekről és a Szociálpolitikáról. 1088. DECEMBER G.| KEDD Leninvárosban Gyáravatás A leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinátban hétfőn felavat­ták a TVK Biafol—II. üze­mét. Az avatóünnepségen, amelyen részt vett Berecz Frigyes ipari miniszter is, Pin­tér Imre, a TVK vezérigazga­tója mondott beszédet. Hang­súlyozta, hogy az új üzem avatása összhangban van egyik fő gazdaságpolitikai tö­rekvésünkkel, azzal, hogy mind több olyan magas fel­dolgozottsági fokú terméket állítsunk elő, amely a tőkés piacokon is előnyösen értéke­síthető. A most átadott üzem maximálisan kielégíti ezt az igényt. Még mindig beszédtéma Fo­ton a Vörösmarty Termelő- szövetkezetnél a lakberende­zési csoport dicstelen műkö­dése, illetve a nyomában so­kasodó kellemetlenségek lán­colata. A lavinát az APEH Pest Megyei Igazgatósága, még pontosabban annak mun­katársai indították el a közvé­lemény által is ismertté vált gépkocsifoglalásokkal. Jól ismert a római jognak az a megfogalmazása, hogy: adós, fizess! Igen ám, de ki az adós? A későbbiekben mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy egyértelműen az említett szakcsoport, míg az áldozat a termelőszövetkezet. Műtárgyak varázslói Az eset kapcsán egyértel­műen tisztázódott, hogy a 15 fős lakberendezési csoport, pontosabban annak elnöke, Hemző Ilona nyakig ül a pácban. . Eredeti szakmáját tekintve restaurátor, aki kis­iparosként nagy jártasságra tett szert a régi műtárgyak újjávarázsolásában, s azok jó haszonnal történő értékesíté­sében. Templom József, a ter­melőszövetkezet szervezési igazgatója vállalkozott arra, hogy bepillantást adjon a szakcsoport életébe. — Már megalakulásuk évé­ben látszott, hogy bukásuk rövidesen bekövetkezik. Egyébként már 1986-ban szö­vetkezetünk vezetősége úgy döntött, hogy szükség van a lakberendezési és még három másik csoport mielőbbi meg­szüntetésére. Mintha nem is létezne hivatalos ügymenet, fegyelem, mert a szakcsoport mindezeket nem gyakorolta. Adót nem fizettek, viszont gyakorta kerültek pénzzavar­ba. Közös pénzügyi alapjuk volt, s a haszonból közösen részesedtek. Utólag kiderült, hogy voltak olyan időszakok, amikor a szakcsoport tagjai egyáltalán nem kaptak havi fizetést, s aztán egyik napról a másikra tetemes összeg ütötte a markukat. — Hivatalos számlákon azért nyomon követhették volna a társaság pénzügyeit! — önálló banki számlájuk volt. Sajnos a hazai bank- rendszeren belül elkülönülhet úgy az alszámla, hogy annak tartalmáról nem tudhat a főszámla tulajdonosa, vagyis a gesztor. Viszont a jogsza­bály a mindenkori felelőssé­get fenntartja a pártfogónak, a mecénásnak vagy nevezzük akárminek a szakcsoport in­dítóját. Ugyanis ez történt ebben az esetben is. A lakberendezési csoport bukása maga után vonta a szövetkezet többi, egyébként jogszerűen működő szakcso­portjának a hanyatlását is. összességében a szövetkezet tízmillió forintos kárt szenve­dett szakcsoportjai fenntartá­sából. Megszólalt a szakcsoport­tal kapcsolatban Balogh Vil­ma, a termelőszövetkezet gaz­dasági elnökhelyettese is. In­gerült hangon mondta: — Kérem, itt az utóbbi években egymást érték a kü­lönböző hivatalos ellenőrzé­sek. Érdekes módon azonban semmi kivetnivalót nem ta­láltak. Egyszer én is elláto­gattam a szakcsoport óbudai műhelyébe, de ott akkora volt a felfordulás, olyan halom régiség, alkatrész hevert sza­naszét, hogy azok ellenőrzésé­ről. esetleges leltárba véte­lükről bizony szó sem lehe­tett. Az igazat megvallva, sen­ki sem értett ennek a terü­letnek a munkájához, csak maga Hemző Ilona, de ő na­gyon! Krimibe illik Az elnökhelyettes a továb­biakban szólt arról, sokukat megtévesztette az, hogy a szákcsoprt komoly megrende­léseket kapott kastélyok, szál­lodák belső tárgyai, köz­tük csillárok, antik búto­rok renoválására, szállításuk­ra. A szakcsoport előtt a szö­vetkezetnél tizennyolc gazda­sági társulás működött. Sa­ját igazgatóságuk volt. Az­tán. amikor a szövetkezet ve­zetősége észrevette, hogy mer­re haladnak, megszüntették őket. Ezzel kapcsolatban mondta az elnökhelyettes hogy: — Ugyan nagyobb lett a rálátásunk, de kevesebb a rá­hatásunk ezekre a gazdasági csoportokra. Egyébként visz- szagondolva Hemzőékre, való­sággal krimibe illik az, aho­gyan munkájukat végezték, — Ezt hogyan érti? — Több forrásból is érte­sültünk, hogy nagy volt ott a Forog a magnó, fut a sza­lag. Visszatérve korábbi té­mánkra, a „Ki kezdte, ki ütött először?” című írásunk­ra s a szóbeli válaszra. Helt Lajos, a Pest Megyei Közút­építő Vállalat igazgatója a cikkben ismertetettekkel, a budaörsi párt-végrehajtóbi­zottság elmarasztalásával nem ért egyet. Idézzük vissza a testület megállapítását, mely­nek alapját a bejelentés nyo­mán megindított pártvizsgálat adta: „a vezetés egysége tar­tósan megromlott, a gazdasá­gi vezetés iránti bizalom mélyponton van— az igazga­tó és a párttitkár közötti hét­éves viszály miatt — a párt- szervezet meggyengült. A pártszervezet helyzete sze­mélycserék nélkül megoldha­tatlan. Az igazgató személye­sen felelős a kialakult helyze­tért, mert aki személyes pél­dát nem mutat, nem mutatja azt a politikai érzékenységet, ami kommunista vezetőhöz méltó.” Eme megállapítások alapján a budaörsi párt-vég­rehajtóbizottság — a szakmi­nisztériummal egyeztetve — levéllel fordult a vállalati ta­nácshoz, kérve: az eljárási szabályok betartásával döntse el, kell-e ilyen vezetői maga- tartású igazgató a vállalat­nak? A megállapítások nem ne­vezhetők hízelgőnek. Mire kapta fel úgy igazán a fejét? — kérdezem Helt Lajostól. Álljanak itt a válaszok kom­mentár nélkül. — Úgy éreztem, s érzem ma is, hogy Leilei Jenővel, a párttitkárral kialakult ellen­tétet a párttal, a politikával való ellentétnek minősítették. Mintha olyan vezető lennék, aki a politikával, a párttal helyezkedik szembe. Az „íté­let" megszületése után ezért mentem el a megyei pártbi­zottságra is. Nem panaszt tenni, tanácsot kérni: hova forduljak, a KEB-nél vagy hol moshatom tisztára ma­gam. Mert a politikai erköl­csömre kényesen vigyázok! Kaptam is tanácsot, mégpedig azt: nézzek szembe önmagám­mal, s mérlegeljem a felelős­ségemet, mint vezetőét. Azzal nem vitatkozom, hogy mint vezető felelek azért, ami ennél a vállalatnál történik. Bár ma az az érzésem, hogy társadalmi divat mindenért mindenkor a vezetőt felelőssé tenni. Felelős vagyok azért, hogy pénteken, fizetésnapon ne rendeljék be az összes épí­tésvezetőt a munkaügyi dön­tőbizottság elé. Mert ilyenre is sor került volna mifelénk. Hogy fizetéssel a zsebben pénteken ki dolgozott volna? Az nem szerepelt kérdésként, csak az: akadályozom a füg­getlen munkaügyi döntőbi­zottság tevékenységét... — Az előző cikkben szó volt arról is, hogy gátolja a társadalmi szervezetek mun­káját. Nem partnerük. Bizo­nyos despotizmus jellemzi ve­zetési stílusát. Mi igaz ebből? — Vaskos dosszié, minősí­téseimet, jellemzéseimet tar­talmazza. Olvassunk bele. Pél­dául az utóbbi két év. A párt- alapszervezet vezetősége és szakszervezeti bizalmitestület hagyta jóvá: „társadalmi szer­vezetekkel a kapcsolata jónak mondható. A munkahelyi de­mokráciát biztosítja, különö­sen mióta az üzemi négyszög­gel minden hét első napján leül véleménycserére.” De ás­hatunk mélyebbre is, korábbi évekhez visszamehetünk. Nem a személyi anyagomban szere­pel, hanem a párttitkár pa­naszai nyomán fogalmazódott meg velem szemben, mégpe­dig az irányító pártbizottsá­gon: legyek toleránsabb. To­leráns voltam hét éven át. A központból közös megegyezés alapján 1900 forinttal többért a pilisvörösvári főépítésveze­tésre főépítésvezetö-helyettes- nek neveztem ki a párttit­kárt. Behunytam a szemem, amikor a három évig eladási tilalom alatt lévő gépkocsit két év múlva eladta, enge­dély nélkül gmk-t alapított. Amikor hét közben nem volt munka, de irányításával a finiser szombaton-vasárnap dolgozott. S ráadásul állomá­nyon kívüli bért kért a hét végi munkáért a megrendelő­től. Ezt a toleranciát a fel­ügyeletet gyakorló miniszté­rium másként nevezi... — Milyennek ítéli meg a közhangulatot a vállalati ta­nács elnöke, Sólymos János? — Ennek a nagy háznak a harmadik emeletén, ahol mi vagyunk, negyvenen dolgoz­nak. Itt éppúgy, mint másutt, ahol egy közösség összezárva él, mindig akad öt-hat ember, aki összeállt, összeáll minő­síteni a történteket. Most is ez történt. Bedobták, hogy rossz a hangulat. De például az építésvezetőségeken kint dolgozók erről mit sem tud­nak. Nem érnek rá, dolgoz­niuk kell keményen. Bizonyos hangulati elemek ezért van­nak: a bért keveslik, a nehe­zedő gazdasági, megélhetési lehetőségeket. S hogy mentek, mennek el innen emberek? Ez igaz. Mert keveset fizet­tünk s fizetünk a féléves béremelés után is. Mi állan­dó vérsenyhelyzetben va­gyunk. Az árainkat, a bérein­ket tekintve is. Az Aszfaltút­építő, a Betonútépítő, hogy csak a legnagyobbakat említ­sem, huszonnyolc éves ember­nek bruttóban tizennyolcezret fizetett, amikor mi 8 ezer 600-at, 9 ezret. Ezért kellett a mozgóbért átcsoportosítani még akkor is, ha a félévet veszteséggel zártuk. Veszte­séggel, mert a gazdálkodó szervezetek a második félévre hagyták megrendeléseiket. De most, a rossz időben csak győzzük a munkát jó minő­ségben! Milyennek ítéli meg mun­kájukat dr. Nagy Ervin mi­niszterhelyettes? Hiszen be­szélgetésünk során hivatkoz­tak rá, nála is jártak, orvos­lást keresve a kialakult hely­zetre, az „ítéletre”. Helt Lajos: — Nem indíta­nak vizsgálatot. Munkánkban nem látnak súlyos hibát, hiá­nyosságot. Stabilnak minősí­tik a KÉV-et. Sólymos János: — Megfo­galmazódott a pártvizsgálat során, nyomán, hogy jövőnk nem igazán biztosított. Ezt nem fogadhatjuk el. Miköz­ben a termelői árak két szá­zalékkal csökkentek, a ne­künk szállítók termelői árai nőttek. S mi éppen a kemény versenyhelyzet miatt nem emeltünk árat. Meg akartuk s akarjuk kapni a munkát, így inkább engedünk. Pest megyében éppúgy, mint U fő­városban. S közben azért egy­két újdonsággal is előállunk olykor. A bontott aszfalt fel- használásának hogyanját, újra- beépítését mi dolgoztuk ki. A nem gyűrődő, üvegtörmelék­kel kevert aszfalt mint mű­szaki újdonság ugyancsak a KÉV-től került át a hazai gyakorlatba. Varga Edit Harmatcseppek SZERELMESEN Vöröslő képpel állt fel a nyakigláb ka­masz. Váratlanul érte a felszólítás. Jól bebújt Petráss Ica háta mögé! Véletlenül látta meg, hogy ír valamit. Reflex. Mit írsz te Gulay fiam, amikor én magyará­zok? Vörös o képe. Mit írt? Ezt csak gon­dolta. Mondani azt mondta, add ide fiam! Istenem, milyen szerencsétlen tud lenni egy ilyen kölyök! Ügy állt ott, mint akit ennél nagyobb baj már nem érhet. Mit írhatott? Mondtam fiam, add ide. Félig kiáltva, félig suttogva érkezett a felelet: Azt nem lehet Dorka néni kérem. Az osztály kuncogott. Mit tudnak ezek? A cserfes Edit már mondta is: levelet írt. A cébe. A Gizinek. A Malek Gizinek. Téged nem kérdeztelek! Edit húzott egyet a vállán. Ha nem, akkor nem. ö csak segíteni akart, hogy tudja ... No, most már tudja. Az osztály persze már nem kuncogott, hanem vihogott. Innét, Onnét hangok: szegény Gulay szerelmes, Dorka néni, a Guulaay szeerelmees ... Most már hahotáztak, sőt röhögtek. Tele szájjal, tiszta szívvel. Ahogyan csak a tizenhat évesek tudnak. Gulay még mindig állt. Nem mozdult. Látta, kezével lázasan matat az asztalon, valami más papírt találjon, de nem volt annyi esze, hogy ezt-azt takarónak oda­készítsen. Ilyen ügyetlen legyen valaki! Firkáltak, rajzoltak, leveleztek ők is. Ha­lom füzet, könyv fejtekében. Ennek a mamlasznak meg az az egy szál papír árválkodik csak az asztallapon. Egy pilla­natra lehunyta a szemét. Istenem, mennyi ilyen kölyök állt már előtte! S 6 akkor arra gondolt mindig, az ifjúság örök. Mi­csoda torokszorító izgalom volt, amikor ők... holott csak annyi volt a levélké­ken, hogy menjünk együtt haza ... neked készen van a szószedeted? ... délután mo­ziba kellene menni... ilyenek. Szerelem? Még csak az kellett volna! Lehet, hogy Zolii unokája is itt tart már? Mit tud­hatja. Ott vannak az ország másik felén. Néha ír egy levelet. Kedves Dorka nagyi. Jól vagyok, sokat tanulok, de majd a nyáron ... Minden sorból ordít, hogy vagy az apja vagy az anyja diktálta. „Édes fiam, most már te írsz egy levelet a nagymamának, tudod, hogy mennyire várhatja...” S tényleg várja. Akkor is, ha tudja, hogyan kerülnek papírra az ilyen sorok... Zolti. Ö is másodikos ifi­úr, mint Gulay ... Az osztály már elcsendesült. Nem ér­tették a hosszúra nyúlt némaságát. Gu­lay meg állt, föladta a reménytelen pró­bálkozást. Rájött, nincs más az asztalon, csak az a papírlap, amelyet a spirálfü­zetből tépett ki. Holott... holott a szom­szédja, Teri valamit odacsúsztathatott vol­na. Ha ő van Teri helyében, megteszi... No, ez szép. Stiklizne. Mennyit stikliztek annak idején! S milyen sek-sok év kellett ahhoz, hogy megértse Kati néni cin- kos-feddő-megbocsátó mosolyát-tekinte- tét, amikor a stikliken rajtakapta őket, s azt mondta, kislányok, ezt maguknak nem lenne szabad... De hát ki mondhatja meg, szabad-e Gulaynak szerelmesnek lenni?! Szegény fiú. Pont a Gizibe... ! Gizi, az iskola szépe! Falfirkák hirdetik. Meg: imádlak Gizi. Az anyja színésznőt szeret­ne csinálni a fruskából, de bizony... Nem az ő dolga. Valami pici ész azért nem ártana. Amilyen szép az a lány, olyan butuska. Nem baj, nem baj, a ma­ma mindig ezt hajtogatja, a tehetség, ugye Dorka néni... Mit feleljen ilyen­kor? Tényleg levelet írtál fiam? Gulay nyelt egyet, alig lehetett hallani a feleletet: igen. Akkor én tiszteletben tartom a le­véltitkot, de megkérlek, ha lehetne, más­kor írjál és ne az órán... egyébként ül­jél le. Várta, a taknyosok valamelyike tesz valamilyen idétlen megjegyzést. Sem­mi. Nofene! Ez is valami. Mit szólna az empátiakészség fejlesztésének ilyen mód­szeréhez a neveléstudományi szakiroda- lom? S miként lehetne e módszertanba beillesztve leírni Gulay hálásan nevető tekintetét? . " Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents