Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

Nehezedő közéleti tevékenység A tettek mozgatják a mérleget Aligha van olyan, Vecsés közéletében egy kicsit is jár­tas állampolgár, aki ne ismer­né ősz Bélát, a Hazafias Nép­front helyi bizottságának tit­kárát, a Martinovics Téri Ál­talános Iskola igazgatóját. A „Vecsésért” emlékplakettel kitüntetett népfronttitkártól tudom, hogy 1956-ban segéd­munkásként végezte el a pe­dagógiai főiskolát. Két évig Üriban, majd 1958-tól Vecsé- sen tanítja a nebulókat. 1974 óta iskolaigazgató, egy évvel később lett a népfront helyi titkára. Számos kitüntetést ka­pott közéleti tevékenységéért, de a legbüszkébb a „Monori Járásért” és a „Vecsésért” emlékplakettekre. Ma is tagja a HNF megyei bizottságának, elnöke a megyebizottság mel­lett működő pedagógus-albi­zottságnak, népi ellenőrzési bizottsági tag, tagja a vecsé- Si honismereti körnek, s több más községi testületnek. Barátként együtt Nem sok ez a megbízatás tgy kicsit, nem hátráltatja munkájában? Milyen újítások­ra, új módszerekre van szük­ség a népfrontmunkában? fezekre a kérdésekre kerestük a választ az ősz Béla által alapított dolgozók esti iskolája szünetében, Vecsés legújabb oktatási intézményében az Igazgatóval. —■ Való igaz, hogy a megbí- Eatásoknak csak a szabadidő feláldozásával tudok eleget tenni. Szerencsém volt s van, hogy a családot mindig ma­gam mögött tudhattam, s a kollégák, helyettesek is vállal­ták távollétemben a többlet­feladatokat. Kedvező, hogy a 40 tagú népfrontbizottságból 30 embert barátomnak is ne­vezhetek. Ez pedig azért is fontos, mert bármiféle politi­kai, közélet munka egyre ne­hezebb. A szavak inflációját, R bizottságokkal szembeni ne­gatív előítéleteket csak tet­tekkel lehet ellensúlyozni. TIT-es aktivista jön be né­hány szóra, tartanak rövid eszmecserét, majd így folytat­ta: — Őszintén meg kell mon­danom, hogy a régi népfron­tos, lassan kiöregedő gárda fiatalításra vár. El kell is­mernünk a régi tisztségvise­lők munkáját, de ha a fiata­labb és középkorosztályt is fel »karjuk sorakoztatni a helyi célokhoz, fiatalítanunk kell, ellenkezőleg az a kevés hite­lünk is elvész, ami ma még megvan. Az életszínvonal köz­ismert gondjait, a szociális fe­szültségeket, az adózás és a teho körül kialakult ellent­mondásokat és más hasonló gondokat nem lehet munkánk során figyelmen kívül hagyni. Sokszor a nem kellően átgon­dolt propaganda is nehezíti a munkánkat. Társadalmi viták Én a teho körüli vecsési feszültségeket is ennek tulaj­donítom. No meg annak, hogy sokan rendszeresen sorban állnak tanácsi segélyért, s azo­kat, akik fizették a tehót, ba­leknak nézték. Ma az egyen­lőtlen teherviselésre kritiku­sabban reagálnak az emberek. Van fogyatékosság a mi munkánkban is. A HNF me­gyebizottságtól most kaptam meg, hogy alig fél év alatt az egyesülési és gyülekezési jog­ról. a népszavazási és nemze­tiségi törvényről, a választó- jogi törvényről, az új tanács- törvényről, az új alkotmány­ról kellene társadalmi vitát tartani. Nem lehet ezt a nagy sietséget érteni, amit 40 évig elmulasztottunk, fél év alatt aligha lehet bepótolni. Ma az emberek éppen ezért közöm­bösek. mert a vita komolysá­gát vonják kétségbe. Pedig ha nem egy-két ember, hanem a tömegek véleményére tarta­nánk igényt, időt is kellene adni a közös gondolkodásra. Ellenkezőleg a politikai moz­gósító munkát nehezítjük. Pe­dig lenne mire mozgósítani a helyi lakosokat. A teljesség igénye nélkül mondom, hogy a környezetvé­delmi gondokat, a szemétlera­kás fegyelmezetlenségeit, a fák, fasorok felelőtlen kivágá­sát, az állomási sórakodás sú­lyos károkat okozó fogyaté­kosságait, a társadalmi tulaj­donban szándékosan okozott károkat, a közbiztonság, köz­rend, az állami fegyelem rom­lását, az ismétlődő betörése­ket, telefonfülkék barbár szét­törését határozotabban meg kellene előzni. De említhet­ném, hogy a minap a közvi­lágítási izzók cseréjénél a rossz égőket és az újak csoma­golását faluszerte szanaszét szórták a szerelők. Milyen pél­dát Iának a gyerekek? Mi a párt- és tömegszerve­zetekkel, az egyházakkal, is­kolákkal igyekszünk a szemlé­letet formálni, sajnos nem mindig sikerrel — mondotta Ősz Béla. Éppen ezért támoga­tom a honismereti kör tervét egy községi újság vagy idősza­kos kiadvány rendszeresítésé­re, hogy a propagandamunkát, a községhez való kötődést, s ezáltal a felelősséget is erősít­sük Vecsésen. Kicsit furcsa, hogy nekem, aki Pestlörincen lakom, jobban szívügyem a Vecsésért való munkálkodás, mint sok született vecsésinek. Orosz Károly Kulturális ajánlatok Ecseren hétfőn 17 órától Mi­kulás-szolgálat, autóvezetői tanfolyam és zenés torna óvo­dásoknak, 17.45-től, 18.30-tól Mendén Ügyfélfogadás A Mendei Községi Ta­nács értesíti a lakosságot, hogy a 2/1988. számú ren­deleti alapján új ügyfélfo­gadási rend lépett életbe. Hétfőn 8-tól 12.30-ig és 13-tól 18.30-ig, szerdán 8- tól 12.30-ig és 13-tól 16.30- ig, pénteken 8-tól 12-ig van ügyfélfogadás a ta­nácshazán. Kedden és csü­törtökön ügyfélfogadás nincs. A tanácselnök hétfőn 8- tól 12.30-ig és 13-tól 18.30- ig tart fogadónapot. A vb- titkár hétfőn 16.30-tól 18.30-ig, illetve szerdán 8- lól 16 óráig. A tanácsrendelet értel­mében a korábbi szombati ügyeleti rend megszűnt. Tollaslabdában Hópehely Kupa Pilisen Folytatódik a monori KISZ- bizottság által szervezett „Mozdulj az egészségedért!” program, amelynek első felvo­nása igen jól sikerült Pilisen. A legközelebbi esemény a tol­laslabda népszerűsítését szol­gálja, s erre is Pilisen kerül sor. A kétnapos viadalra decem­ber 10-én és 11-én kerül sor a Pilisi 1. Számú Általános Is­kola új tornatermében, Hópe­hely Kupa elnevezéssel. December 10-én, szombaton BZ általános iskolások egyéni fiú és női páros, valamint ve­gyes páros kategóriákban küz­denek a helyezésekért. A mér­kőzések szünetében asztalite­nisz, sakk, diszkó, társasjáté­kok, rajzverseny egészíti ki a programot. Bizonyára sokan beneveznek majd a seprűhoki­ra is, amely a jégkorong te­remváltozata. December 11-én, vasárnap a felnőttek részére lesz tollas­labdaverseny női, férfi egyéni, női, férfi páros és vegyes pá­ros számokban. A szünetekben pingpongozhatnak és ultizhat­nak a résztvevők. Nevezni a helyszínen lehet mindkét nap reggel 8 és 9 óra közptt. A tornacipő használa­ta kötelező mindenki számá­ra. A nevezési dijat a hely­színen kell befizetni. A felnőtt tollaslabdaverse­nyek 1. és 2. helyezettjei indu­lási jogot nyernek a téli me­gyei spartakiádon való szerep­lésre is. ★ Itt említjük meg, hogy a kö­zelmúltban a Pilisi 1. Számú Általános Iskolában megala­kult a Ságvári Endre Diák­sportegyesület, amelynek elnö­kévé Balázs Györgyné testne­velő tanárt választotta meg a közösség. A diáksport-egyesü­leten belül több szakosztály működik majd. amelyeket hoz­záértő szakemberek irányíta­nak. Az induló tőkét egy volt pilisi kisiparos ajánlotta fel, valamint az albertirsai épité- si-költségvetési üzem. A helyi nagyközségi közös tanács is felajánlotta a pénzbeli támo­gatást. Az egyesületi tagok havi 20 forint tagdíjat fizetnek, a tan­folyamdíj tagoknak 50. nem tagoknak 120 forint. Egyik leg­fontosabb céljuknak tartják, hogy az általános iskola elvég zése után a tehetséges gyere­keket magasabb kategóriájú szakosztályokba irányítsák. G. J. és 19.15-től dzsesszbalett, 20- tól női kondíciótorna. Maglódon filmvetítés. Mendén 18-tól a népi együt­tes próbája és ifjúsági klub- foglalkozás. Sülysápon 17-től KRESZ- tanfolyam. Üriban 17-től angol nyelv- tanfolyam kezdőknek, 14-től a nyugdíjasklub összejövetele. Üllőn 17-től a honismereti baráti kör összejövetele a könyvtárban. ŐRI ínon A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM 1988. DECEMBER 5., HÉTFŐ Az egészségmegőrzés feladatai Ehhez a munkához türelem kell Egyes halálozási mutatók te­kintetében Pest megye adatai rosszabbak az országos átlag­nál, főleg a 40—59 éves kor­osztály halálozási arányát, va­lamint a csecsemőhalandósá­got tekintve. Sajnálatos mó­don Monoriiák és vonzáskör­zetének helyzete bizonyos vo­natkozásokban még Pest me­gyéénél is rosszabb. Az országos és megyei cél­kitűzésekhez kapcsolódva Mo- nor Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanácsa hosszú távú egészségmegőrző programot dolgozott ki. Az ebben meg­fogalmazott tennivalókat a tanács végrehajtó bizottsága elfogadta, s némi változtatás­sal az egészségvédelmi ta­nács munkacsoportjainak név­sorát is. A változtatás dr. Var­ga János országgyűlési képvi­selő javaslatára született, aki megjegyezte: hiányoznak a sporttal foglalkozók a tagok közül, holott nekik igazán he­lyük lenne az egészségmegőr­zés feladataival birkózók kö­zött. Pénz nincsen Lesz tehát egy vadonatúj ta­nácsunk, az egészségvédelmi tanács, s annak három mun­kacsoportja: egy a káros szen­vedélyek ellen, egy az egész­ségnevelésért és annak propa­gálásáért. egy pedig betegség- megelőző tennivalókkal foglal­kozik. Hosszú a tagok névsora, de védőnőtől a lelkészig, bíró­tól a tanácsi osztályvezetőig, út­Hidegben, fagyban is Ha esik, ha fúj, vagy. ha mínusz 20 fok van a monori Kos­suth Tsz-bcn, tisztítják a sárgarépái. A kedvelt zöldség tisz­títása december közepére fejeződik be, majd további feldol­gozásra a Nagykőrösi Konzervgyárba kerül. Naponta 120—130 mázsa burgonyát tisztítanak és aprítanak a zöldségfeldolgozó üzemben, amely azután a Pest Vidéki Ven­déglátó Vállalathoz és más közétkeztetéssel foglalkozó tizem­hez kerül. Mészáros Sándor és Erdős! Jenő 10-kilós csoma­gokat készít az aprított burgonyából. (Vimola Károly felvételei) törőelnöktől a boltvezetőig olyan széles réteget ölel fel, hogy ha az ember arra gondol: a maga posztján, működési te­rületén mindenki teljes erőbe­dobással küzd és komolyan ve­szi a dolgát, egykettőre igen látványos változásoknak lehe­tünk tanúi és alanyai. Pénz nem is kell ehhez sok. Mert nincs is. A beindításhoz — mondta a tanácsi végrehajtó bizottsági ülésen dr. Csernus J. Alán rendelőintézeti főor­vos, a program előterjesztője — jövő évi kezdettel elég len­ne 60 ezer forint, s ha évente biztosítana a tanács bizonyos meghatározott pénzösszeget a működéshez, az bizony jó len­ne. Az alkoholizmus elleni klubra például — mivel az al­koholellenes bizottságot át­szervezni szükséges, feladatai is bővülnek, s hangsúlyozot- tabb lesz a szerepe — körül­belül tízezer forint kellene ... A programot sokszorosítják, s mindenhová — üzemekbe, iskolákba, intézményekbe — eljuttatják. Hosszan tanulmá­nyoztam magam is: mi is az alapja a remélt generális át­törésnek? Mi az, amit eddig nem tettünk, holott eddig is tudtuk, hol, miben lenne ége­tően szükséges a változás? A teljes programot idézni ter­mészetesen nem tudom. De nézzük például, mi hárulna a tanács vezetésére és apparátu­sára a teendők közül, A prog­ram úgy fogalmaz: munkája során törekedjék a lakosság életmódjával kapcsolatos és a környezeti ártalmak feltárásá­ra, megszüntetésére. Különö­sed: a levegő minőségének ja­vítására, a veszélyes hulladé­kok ártalmatlanítására, a víz minőségvédelmére, ... az élet­mód és magatartás befolyáso­lására, a környezet megóvá­sának érdekében. A környezet megóvásáról, miegyebekről, eszembe jut a Monori Tanács többéves vesszőfutása a mo- nori-erdei ügyben, és először kezdek attól tartani, hogy a generális áttörés mégsem lesz megvalósítható. Holott nem vagyok pesszimista. De ez a sejtés a további olvasáskor csak egyre erősödik bennem. Mert a feladatterv azt is írja például: A kereskedelem és a vendéglátóipar törekedjék a telített (állati) zsírok és a ma­gasabb zsírtartalmú húsok fo­gyasztásának csökkentésére, a zöldségek és gyümölcsök, a teljes értékű gabonafélék fo­gyasztásának növelésére. Személyes példa Ez a baj, ha az ember öreg­szik: egy dologról tucatnyi 1 más dolog jut eszébe, amit lá­tott, hallott, tapasztalt. Az egészséges táplálkozásról a családok zömében egyre gyak­rabban beiktatott tészta- és zsíroskenyérnapok, a nagy lendülettel és igazán jól meg­szervezett táplálkozási bemu­tatókról a gyér számú részve­vő, akik között még véletlenül sincs ott a negyven év körüli veszélyeztetett korosztály, mert azért hajt minden sza­bad percében, hogy építkez­hessen és tető legyen a csa­ládja feje felett. A szenve­délybetegségek elleni küzde­lem emlegetésekor pedig meg­jelennek lelki szemei előtt a bögrecsárdák, amiket az is­tennek sem lehet felszámolni, pedig, hogy vulgárisán fogal­mazzam, orrvérzésig beszé­lünk róluk és kapálózunk el­lenük. Egy nemrégiben újjá­alakuló tanácsi bizottság ülé­sén például az első negyedórá­ban elhangzott: nem bizottsá- gosdi kell, hanem konkrét tet­tek, Például: egy folyamato­san és jól szervezett akció az illegális italmérők ellen. Az igen! És mindjárt a kérdés: na, de hogyan? S rá a kollek­tív tanácstalanság. Aztán „Szélesíteni kell az alkoholmentes és alacsony al­koholtartalmú, valamint a korszerű étel- és italféleségek kínálatát nyújtó vendéglátó­ipari hálózatot (tejbüfék, vita­minbárok, grill-snack bárok stb.).” Hogyan fogják szélesí­teni? A minap, egy szombat délután betévedtünk Monor alkoholmentes fagyibárjába. Kongott az ürességtől, a köze­li kocsma előtt bicikli bicikli hátán. Annyi biztatónak látszik: az oktatási intézményekre sza­bott feladatok. Mert ha vala­hol, itt igazán érvényes lehet a személyes példa a káros szenvedélyek ellen, itt be* épülhet a tananyagba az egész­séges táplálkozásra oktatás és szoktatás, a rendszeres test­mozgás propagálása. A vb- ülésen szóban is elhangzott pár ötlet. Hogy például ellen­őrizni kellene: a testnevelés órákon valóban „testnevel- nek”-e? (Hogy nem mindig, azt a szülő is jól tudja. És azt is, hogy azért nem. mert nincs tornaterem. Vagy van, de há­rom osztály tapossa benne egymást. Kényszerűségből. Ez van.) Aztán elhangzott, hogy minden iskolás tanuljon meg úszni. Mert ez nem pénzkér­dés, hanem az iskolavezetés, egy-egy pedagógus agilitásán múlik. Hogy nem pénzkérdés, azzal halkan és bánatosan, de szembe kell fordulnom. Lehet, hogy egyeseknek nem — má­soknak viszont (sokaknak!) súlyos pénzkérdés, hogy a tíz alkalomból álló kurzusra be tud-e fizetni 720 forintot, hogy a gyereke megtanuljon úszni? S ha megtanul, mert abban a hónapban tizenötször van tész­tanap a családban, hogy be­fizethessék a tanfolyam díját — lesz-e pénz arra, hogy a gye­rek legalább néhanap bejus­son Pestre, uszodába? Mono- ron és körzetében ugyanis, ha tud is úszni — nem tud úsz­ni. Nincs hol. Min múlik ? Hosszan tudnám folytatni a sort. Pedig a programterv igen szép. Ha csak azon múl­na. nem lenne minden hato­dik férfi és negyvenedik nő alkoholista, téglahordás he­lyett mindenki kirándulna, a gyermekétkeztetésben a kor­szerű és egészséges táplálko­zás követelményei érvényesül­nének, és a modern konyha- technikával összefüggő ren­dezvényekre az érdeklődők se­rege özönlene. De változatla­nul attól tartok, hogy ez nem a feladatterven fog múlni. Még csak nem is az egészség- védelmi tanácson és annak három munkabizottságán. Eh­hez olyan gazdasági alapról kellene nekirugaszkodni, ami­lyen e percben nincs. A felvi­lágosító szó persze ettől füg­getlenül sokakat megcélozhat. Némely tekintetben hatásos is lehet. De azoknál a rétegek­nél, amelyeket a változások­nak leginkább kellene érinte­nie, félő, csekély lesz az ered­mény. Bár a végrehajtó bizott­sági ülésen jelen levő Kaku- csi Ferencné, az egészségvé­delmi tanács titkára úgy fo­galmazott. hogy „az a szörnyű, ha türelmetlenek vagyunk, mert ehhez a munkához türe­lem kell”, ez nem volt vi­gasztaló. Hiszen késésben va­gyunk így is. Jócskán. K. Zs, (ISSN 0X33—2651 (Monorí Hírlap) Helyi lap ?

Next

/
Thumbnails
Contents