Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-31 / 311. szám

1988. DECEMBER 31., SZOMBAT IKÜ» II Utassy József: BORDAL Torkom sivatagát látva dohogsz-a, Noé, te vén hordótulajdonos,' te?! lm," Itt vagyok. Kilétem ne tudakold. Ragyogtass az asztalra egy kupa bort! Lobogók után loholtam, lihegtem: . selymek bolondja, auhogva siettem. Bár ballagtam volna veled a hegyre: tőkék remetéje, te jóöreg, te. Oda hitem, oda minden reményem: a poharat szorítom csak keményen. Csupa csillag ez a világ, csupa hold, Tündököltess elém hát egy kupa bort. PALACKOZOTT MAAIOll A pukkanó pezsgősüveg, a gyöngyöző Itallal teli poharak csengése a szil­veszter zenéje. Koccintunk éjtélkor, az év fordulóján — a jobb Jövőre. A nemes ital készítése még ma is hétpecsétes titok, 3-4 év is eltelik, amíg a pincék mélyén ize, zamata kiforr. Kiforr, mert a pezsgő kétszer forr. Először borrá lesz, majd újra erjesztve vastag üvegekbe zárva várja, hogy nagy durranással a pohárba folyjék. Budafokon több mint egy évszá­zada már, hogy Törley József Franciahonból hazahozta a pezsgőgyártás tudományát. Méltó utódja ma a Hungarovin Borgazdasági Kombinát pezsgő­gyáregysége, akik az alapító Törley nevét viselik. Ma ők a hazai gyártás egyharmadát, mintegy 30 millió palackot készítenek, a választék is nagy, hiszen mindenki talál kedvérevalót a több mint harmincféle italból. Az év vége felé itt Is nagy a sürgés, forgás. Az autók tucatjai telnek meg a Törley, a Hungária, a Francois pezsgőkkel, hogy emeljék az ünnep fényét, Kép és szöveg: Hancsovszkl János Knf ,í\ * Ha harc, legyen harc! (17.) Robbanás az iskolában R osszat jelent, ha jérce kukorékol a baromfiudvarban. Tudja ezt Harácson minden felvilágosult öreg­asszony, kiváltképp Csámpa Emá- nuelné, aki miután meghallotta, hogy özvegy Csipegető Károlyné fia­tal kendermagosa milyen természet- ellenes hangot adott ki magából, tüs­tént így vélekedett : — Isten ne adja, de baj lesz eb­ből, szomszédasszony, majd meglátja! Mit csinál most a Józsi? — Alighanem a Könnyszárítóban öblögeti a torkát — válaszolta özvegy Csipegetőné beletörődéssel. A Józsinak mondott alacsony, bi- bircsókos képű férfiú néhány hete Akáclombosról költözött át özvegy Csipegetőnéhez. Peckesen járt, félre­csapott kalapja alatt" örökké mosoly­gó ábrázata már önmagában is ro- konszenvet ébresztett, gyorsan ter­jedő népszerűségét azonban az a ké­pessége alapozta meg, hogy minden élethelyzetre tudott rögtönözni egy- egy versikét. A temetőnél lévő Könnyszárító kocsmában valóban kortyolgatta most is az italt, s közben, nyájas mosollyal arcán, harsogta agyának legfrissebb szülefnényét: „Traktor húzza az ekét s a boronát, / a jó ma­gyar sok éjszakát boroz át. / zöld vetést is eső hizlal meg a nap / idd ki, pajtás, fenékig a poharad!” Hej, boldogan fogadtak szót a kocsma vendégei valamennyien. El­ismerésük jeléül sorban rendelték U,ókás Józsinak az italt, amíg in­dulni nem kellett- az iskolába. Kora este ugyanis a helyi iskolá­ban gyülekezett Harács apraja-nagy- ja. A két hatalmas tanterem közötti hangszigetelt válaszfalat lebontották, ez egyik terem végében lévő színpa­dot felékesítették színes papírmasék- kal és a felirattal: „Wolfhauser Erzsiké és Szelim pasa egybekelése.” Málhás Dénes, az iskola igazgató tanítója, a nap emberének-érezhette magát. Tanulói most olvassák_ majd fel sorban a pályázatra készített dol­gozataikat, és a falu lakossága dönti el szavazataival demokratikusan, kik kapják a díjakat. A színpadon már ott ül a tisztelet­beli zsűri: Szentmarjosi és Wolfhau­ser téeszelnökök, Békés János párt­titkár, Bölcskei Dénes népfrontelnök és Hadarás György tanácselnök. Tyu- kodit is oda akarták ültetni, de ő in­kább a nézőtér első sorában ült a fe­leségével, mondván, majd mi tapso­lunk. Faragó Katika hatodik osztályos tanuló jön elsőként a mikrofonhoz, és ugyanabban a fehér’ ruhácskájá­ban, amelyben bérmálni volt, cérna­vékony hangocskáján elkezdi: „Erzsiké egyedül hordta a tejet a begyűjtőbe. Meglátta ezt Szelim pa­sa. Olyan ez a lány, mint egy nyíló rózsabimbó, gondolta magában. Hadd segítsem vinni a tejedet, Erzsiké! Ezt Szelim pasa mondta. Wolfhauser Erzsiké elpirult és engedte neki. Aztán Szelim pasa már Erzsikéék háztájijában is segített. Mikor a disznók alól is kiganézott, Erzsiké apukája azt mondta, dolgos gyerek ez a Szelim, nem bánjam, ha a nejem lesz. Erzsiké bátyja-viszont nem szí­velte Szelimet. Párbajozni hívta. Erzsiké észrevette. Odaszaladt, és a bátyját a cirokseprűvel jól fejbe vágta. Másnap a templomban meg is esküdtek Szelim pasával.” Nagy tapsot kapott a talpraesett kislány története. Most Hajagos Rudi hetedikes fiú következett. 1 „Szelim belovagolt Harácsra, meg­látta Wolfhauser Erzsit és azt mond­ta neki: Erzsi, jó vagy nálam. Te is jó fej vagy, mondta Erzsi, Gyere fel a szénapadlásra valamelyik este, mondta Szelim. Inkább délután men­jünk fel, mert sötétedés után már keresnek, válaszolta a lány. Na, fel­mennek a szénapadlásra, de hama­rosan ráiuk bukkan Erzsi bátyja, karddal a kezében. Elkezd kiabál­ni. Ne dugjatok, kiáltotta, ne rejtse­tek el előlem semmit! Mert észre­vette, hogy Erzsi megpróbálja elta­karni egy szénacsóvával a jegyken­dőt, amit Szelimtől kapott. Szelim pasa elővette a nagy kardját és azt mondta: ha olyan nagy a szád, gyere, párbajozzunk, majd kicsinállak én, ne félj! Egész délután párbajoztak, Erzsi gyönyörködve nézte Szelimet, milyen jól forgatja a kardot. Este Erzsi bátyja, Wolfhauser gróf, így szólt: tudod, ki szórakozik itt tovább veled! Szórakozzatok egymással! Az­zal bement Defterdárra a diszkóba. Erzsi meg Szelim pedig egymáséi lettek.” A siker most sem maradt el. Ahogy a nagy taps elcsillapult, ifjú Muraközy Ede nyolcadikos fiatalem­ber lépett elő. Először mindenki azt gondolta, otthon felejtette dolgoza­tát, de hamarosan kiderült, hogy nincs szüksége papírra, fejében van a tudomány. „Budavár visszavétele után történt — kezdte szépen zengő hangján a komoly fiú. — A megszálló török ha­dak kezdtek kitakarodni édes hazánk­ból, szeretett Magyarországunkból. Virágba szökkent a boldogság a ma­gyarok lelkében, ahogy nagy kor­tyokban nyelték a szabadság nek­tárét. (De gyönyörűen mondod, öcsém? — kiáltott közbe Nevetős Tóth Dani bácsi, de a másik oldal­ról diszkréten átszóltak neki, hogy: Kuss!) Wolfhauser gróf is megtért már a győztes budavári tusából, ami­kor Szelim pasával az élen egy visz- szavonuló török sereg az útjába akadt. A két vezér követek útján bajvívást ajánlott egymásnak. Mind­ketten mesterien kezelték a fegyvert, szebbnél szebb cselekkel és védések­kel késztették egymást elismerésre. Napszálltakor megszólalt a harácsi harang és Szelim pasának a szemé­ből patakzani kezdett a könny. Miért zokogsz, jó török vitéz? — kérdezte megütközve a lovagias Wolfhauser gróf. Mert e gyönyörű esti harangszó juttatta eszembe, hogy kicsiny gyer­mekkoromban Magyarországról ra­boltak el engem a törökök és azon­túl Szelimnek neveztek. Ezért nem tudlak én megölni téged, édes magyar testvérem, Wolfhauser gróf, inkább te döfjed markolatig a kardodat a szívembe. Megindult e szavak halla­tán a gróf, keblére ölelte Szelim pa­sát, vendégségbe hívta várába, és hozzáadta feleségül Erzsiké nevű húgát.” A meghatottságtól szipogva tap­soltak Harács lakosai. Tyukodi maga is el volt ragadtava. Ez a gyerek helyrehozta elgondolásának egyetlen hibáját: Szentmarjosi elnök őse még­sem török hódító volt tehát, hanem elrabolt magyar gyerekből serdült hadvezérré. Így már a legfinnyásabb honfiak sem köthetnek bele a csa­ládfába. Míg az általános lelkesültség kö­zepette ezen tűnődött, Rókás Józsi részegen odatántorgott a mikrofon­hoz és belekiabált: „Szél a gallyat ugyan rázza, / még a pap is magya­rázza, / uborkát vess, ne tököt, / válassz tanácselnököt!” H irtelen csend támadt. A részeg ember rigmusától Hadarós György elfehéredett, a téeszélnökök összenéztek. Idősebb Muraközy Ede felugrott a színpadra és Rókás Józsit kivitte az udvarra. A rigmus azon­ban, noha még az előző választás al­kalmával az önállósulni vágyó .társ­községben, Akáclomboson segítette az agitációt, itt most úgy hatott, mint egy robbánás. — Tényleg, mi, van a gázkötvény- nyel? — kiáltott hátulról Lárvái An­tal alkalmi sírásó. Erre kitört az ál­talános hangzavar. Még Tyukodi sem tudta lecsillapítani á közhangulatot. El kellett halasztani a további pálya­művek felolvasását és a szavazást. Mindenki érezte, hogy Harács drá­mai napokat él még át. Cseri Sándor Gombó Pál Itt az ideje, hogy mindenkinek boldog új esztendőt kívánjunk, kívánok is, de tartva magam a korszellemhez, realista módon. Jóslásomba nem is ígérgetek fe­lelőtlenül, hanem csak mondom a magamét, mint a többiek. Kezdjük a jóval: ha egyéb öveket be is kell húzni, az Al- latövet nem. És különösen ki­váló esztendő virrad a Mérle­gekre, azaz a kereskedelemre, hiszen továbbra is, ha egy tojás nekik kerül két forintba, a fo­gyasztóhoz már négyért jut, csak az adózás miatt vigyázniuk kell a mérlegekre, hogy amely jöve­delmek láthatatlanok, azok ma­radjanak is láthatatlanok, és ak­kor az APEH sem pech. A házi mérlegbe pedig belefér a 6 millió villára, a bécsi bevásárlókörút. Annál sanyarúbb az Ikrek ki­látása: Apu fizet adót, anyu fi­zet adót, és nekik mindenből ket­tő kell, két pár cipő piaci áron és piacon aluli minőségben, és két Libero ott, ahol máshol csak egy, mert ikreknél van két kis dolog, két nagy dolog, és szá­mukra ez drága dolog. A közélet egyre éléhkebb, ami kedvez a Bakoknak és Rákok­nak. A Bakok élénken rohannak előre, a Rákok inkább hátra mennének, de mindkettőnek van térítője, az egyik jobbra térít, a másik balra térít, itt a nyár, ott a tél, hol a nyár, hol a tél, le­het fogadni, csak a kezekre kell vigyázni, nem a szövegre, mert bárki mondhat bármit, itt a pi­ros, hol a piros, de amit felmu­tat, abból le kell vonni az ál­lamadósságokat meg a kama­taikat, meg még annyi mindent. Ami az Oroszlánokat illeti, ma már nekik sem lehet jó vadá­szatot jósolni. Nagy ugyanis a nyilvánosság, ki ezt bömböli, ki azt, a szegény ember csak re­meg és hol erre szalad, hol arra szalad, sok az alternatív orosz­lán is, jövőre pártokat is alapí­tanak, gazellapártot, nyúlpártot, hörcsögpártot, egyik demokrati­kusabb. mint a másik, csak tes­sék követni a megfelelő orosz- lánfalkát. Egészen kiváló viszont a Szü­zek esélye. Gondoljunk csak Cicciolínára, ő is volt szűz, és lám ma már művésznő, és kép­viselőnő, A Skorpiótól azonban óvakodj. Elöl csúszik, hátul szúr. Felvál­lalja a társasház építését, aztán abbahagyja az alapoknál, mert drágul az építőanyag, a szerelés, és tető nélkül kell pereskedni, ami sokesélyes, mert indok van, kamat van, költség van, és a ful­lánk adómentes, de mindez mé­reggel teli. A Vízöntőkre is rájár a rúd, drágábbak a vízdíjak, alti önti, sokért önti a vizet, bor pedig nincsen, mert tavaly nem lehe­tett eladni, kivágták a tőkéket, tőkeszegény ország vagyunk, köl­csönt még kapunk, sőt kölcsönbe vízszabályozást is. Namármost a Halaknál semmi újdonság nem várható. Igaz, sok újfajta növényevő halak terem­nek, amik igen jót tesznek az egészségnek, ha fogyasszák őket, de mert ízük rossz, nem fo­gyasszák. Viszont a nagy halak továbbra is megeszik a kis hala­kat. ezért nemigen ígérkezik jó Vállalkozásnak élelmiszerboltot bérelni, sok a munka és az adó, viszont az italmérő az nagy hal­nak számít, mert minél kisebb a pohárban a szesz, annál láthatat­lanabb, mint jövedelem. A Nyilasoknak jövőre szeren­csére nem jön el az idejük, hol­ott egyik hetilapunk már közli Szálasi börtönnaplóját, amelyből kiderül. hogy meghatóan szeret­te családját és haláláig hű ma­radt a maga rögvalóságához. A Kosok és a Bikák pedig mindent eltűrnek, az előbbi jámboran, az utóbbi vérben for­gó szemekkel, de remélhetőleg jövőre sem tesznek mást, mint fizetik az árakat, amelyek men­nek felfelé és az adókat, ame­lyek demokratikusak és törvé­nyesek és ki lehet belőlük fizetni az államadósságok kamatait. Mindezt azonban tessék csak viccelődésnek tekinteni, hiszen a csillagjóslásokban ma már csak a babonásak hisznek, a felvilá­gosultak inkább a sajtónak és a rémhíreknek.

Next

/
Thumbnails
Contents