Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
/ 1988. DECEMBER 31., SZOMBAT %?£Man Újév előtfi beszélgetés Hámori Csabával Meg kell szilárdítanunk a reformok társadalmi bázisát A HÉT HÍRE ÉDESEK Az őesztendő végének közeledtével megkerestük. Hámori Csabát, a Pest megyei pártbizottság első titkárát, hogy megkérdezzük e funkcióban töltött első tíz hetéről, tapasztalatairól, benyomásairól és arról, hogyan tekint előre, a pártmunka jövő évi feladataira. • Hogy érzi magát Peat melyében? — Kifejezetten jól. Az új munka izgalmával, azzal, amit az új munkakörre történő felkészülés jelent és hát azzal a várakozással, hogy vajon meg tudok-e felelni ennek a feladatnak. Erre teljes értékű választ magamnak még nem tudok adni. Az ismerkedést a megyével igen intenzíven kezdtem el, elméletileg és a gyakorlatban is. Elolvastam például több tanulmányt Pest megye történetéről és jelenéről. ( fs ) gyakorlati .fölkészülés? Gondolom, sok emberrel meg kell ismerkednie. — Igen, és ez egyelőre a különböző szervezetek és szervek munkájának megismerésével együtt járó folyamat. Elsősorban pártfórumokon jártam az elmúlt hetekben, pártértekezlettől egészen alapszervezeti titkárokkal történő csoportos beszélgetésig és párttagokkal történő eszmecséréig. A tapasztalataim megerősítették azt a korábban kialakult véleményémet, hogy pártunkban jelentékeny társadalmi tényezőt, és mai változó és bizonytalan viszonyaink között is jelentős társadalmi erőt érzékelhetünk. © Ezt nem mindig lehet látni a különböző közéleti eseményeken, akciókon — gondolok itt például az egyesülési és gyülekezési, illetve a választó- jogi törvénytervezetek vitádra. Nagyon kevés párttag jelent meg és vett részt aktívan ezeken.* — Egyetértek az észrevétellel: ez a párt most elsősorban önmagával van elfoglalva és kevéssé a társadalom új vagy korábbi politikai tényezőivel folytatott együttműködéssel, vitával. Ügy gondolom azonban, hogy merevén elválasztani az önmagunk kondicionálását ettől a közéletben kívánatos együttműködéstől és politikai. harctól, nem helves. Tehát nekünk mielőbb kifelé kell tekintenünk. nyitnunk kell. és a mai, azt hiszem, mindenkén- pen helyes központi felfogásnak megfelelően koalícióra kell törekednünk, politikai együttműködésre, más politikai tényezőkkel, és korántsem csak általában, és nem csupán nagv politikai kérdésekben. hanem konkrét ügyekben és az egves településeket érintő helvi üevekben is. 9 Van ezzel kapcsolatban valami konkrét elképzelése? — Én úgy látom, hogy az alternatív szerveződések, egyesületek súlya, befolyása, tényleges szerepe, magatartása rendkívül eltérő még településenként is, van, ahol ilyen egyáltalán nem is létezik, máshol viszont egész skálát alkotnak. Van, ahol konkrét együttműködésre, máshol viszont elzárkózásra, illetve kizárólagos országos kérdésekben történő megnyilvánulásokra hajlamosak. Tehát rendkívül színes a kép, ezért a pártnak is • konkrétan kell meghatároznia a viszonyát, szinte településeként, s azon belül is differenciálva. Ha! a partnereinket és ellenfeleinket jobban megismertük konkrét ügyek fölvetésén, megtárgyalásán keresztül, ha együttműködési szándékunk fogadó- készségre talál, akkor beszélhetünk majd valamilyen koalíciós tevékenységről. Ehhez persze nekünk is változnunk kell, a helyenként még meglévő „hatalmi gőg” helyett a nyitott, az önmagunk megerősödését segítő, de másokkal történő együttműködést is célzó magatartásra van szükség. 9 Legutóbb, az elsS megyei párt-végrehajtóbizottsági ülésen, amin már ön elnökölt, egy igen komoly témával foglalkoztak; a megyei pártbizottság helyével, szerepével a politizálás folyamatában és a párt struktúrájában is. Tudom, bogy ez a napirend a pártbizottság elé. készül, és itt még a tervezet tervezete fölött folyt az igen komoly és éles vita, mégis szeretném, ha elmondaná, jelenlegi véleménye szerint milyen funkciót kellene betöltenie a megyei pártbizottságnak. — Ebben a megyei pártbizottságnak kell majd önmagával dűlőre jutnia. A végrehajtó bizottság szándéka szerint szeretnénk a megyei párt- szervezetek véleményére támaszkodni, építeni. Jelenlegi ismereteim alapján abból indulok ki, hogy a megye Magyarországon időt álló szervezetnek tűnik, mind igazgatási, mind pedig politikai értelemben. Ennek elvi és gyakorlati okai egyaránt vannak: egy ilyen kis országot sem lehet egyben vezérelni, részekre kell bontani, és akkor mi sem célszerűbb, mint a történelmileg kialakított igazgatási és- politikai egységek összessége. Tehát abból indulok ki, hogy itt megyehatár-változás, a mi generációnk számára nem valószínű, ilyen szándékokról nem is tudok. Akkor viszont már arról kell beszélni, hogy hogyan fogható meg, 'hogyan kezelhető, hogyan értelmezhető egy ilyen meglehetősen összetett, heterogén, gazdasági és földrajzi szerkezetű megye, mint a miénk. Nos, úgy gondolom, hogy a megyei politikai munkának a korábban gyakorolt, elsősorban transzmissziós szerepet betöltő funkcióját, amely ráadásul úgy működött, hogy alulról fölfelé általában jobban szűrt, mint ahogyan fölülről lefelé közvetített, föl kell váltani egy politikai integráló, horizontálisan szervezni tudó szerepre. Ehhez a párt önálló és domináns szerveződési formáit az önkormányzatokhoz kell illeszteni. Vagyis, az önálló tanáccsal rendelkező egyeségek mellett, biztosítani kell a politikai munka önálló döntéshozó, saját fejjel gondolkodni tudó egységeit. • És a gazdasági egységesben? •— A gazdasági egységekben a pártmunkára, megítélésem szerint, hosszú távon is szükség van. De a felfogásán jelentős mértékben kell változtatni. Egyszer s mindenkorra szakítva a közvetlen gazdaságirányítással, még durvábban fogalmazva diszpécser- párttitkári funkcióval. Az új felfogás szérint a pártnak emberi, politikai tényezőként kell jelen lennie, és ez választási időszakokban a lakóterületi munkában fog sűrűsödni, választások között pedig mindenütt, ahol emberek élnek vagy dolgoznak. Ebből az is következik, hogy az eddigi szerveződési fölépítés gyakorlatának változnia kell, ebben biztos vagyok. Döntőnek azt tartom, ahol emberek élnek és közérdekű politikai döntések születnek, ott jelen legyünk. 9 Térjünk vissza a megyéhez: az országos pártértekezlet után igencsak hallatszottak olyan hangok, hogy a peresztrojka megállt a megyehatárokon. Az utóbbi hetekben viszont, ha a más megyékről szóló sajtót tanulmányozták az emberik, akkor azt tapasztalhatták, hogy azokban legalábbis a felszínen igen sok lényeges esemény történt, felerősödött az önmagukkal való szembenézés, az intézményes kritika és önkritika. ilyen látványos fordulat a Pest megyei pártéletben nem volt tapasztalható az utóbbi időben. Másokkal összehasonlítva Pest megye talán nem reformmegye? — Óvatos lennék itt a reform vagy nem reform kifejezések használatával. Meggyőződésem szerint nem skatulyázható a Pest megyei pártmunka sem az egyik, sem a másik dobozba. Ha városainkat nézzük, akkor azt tapasztaljuk — utalok például Százhalombattára, Szigetszentmik- lósra vagy Szentendrére —, hogy ezeknek a városoknak a pártmozgalmában igenis nagyon nagy esemény volt a pártértekezlet. Mást is tapasztalunk. azt, hogy a korábban funkcióban lévő elvtársainkat újraválasztották. Az első titkárok és egy. kivétellel a titkárok is bizalmat kaptak az új, szigorúbb feltételek közepette is. Azt hiszem, hogy ez a folyamat, ha szükséges, valamennyi településünkön lejátszódhatott volna, vagy még lejátszódik, és ugyanezt érvényesnek tartom a megyére is. Ami engem illet, ezzel kapcsolatban semmilyen előítéletem nincs. Tudom, hogy a megyei pártbizottság, amikor novemberben kiegészítette sorait és a végrehajtó bizottságot újjáválasztotta. akkor előtte igen sok megvei párttaggal, konzultált. Ügy gondolom tehát, hogy a megválasztott végrehajtó bizottság sem valamiféle fölülről vagy kívülről a megyére kénjjszerített politikai vezető testület. Az is, hogy ősszel a megyei pártbizottság igen alapos vita után döntött arról, hogy nem tartja aktuálisnak pártértekezlet ösz- szehívását. Ezzel együtt, ha ez politikailag valóban szükséges, és a párttagság igényli, én lehetőséget látok arra, hogy e kérdést később újra felvessük. A magam részére előtte egy kis időt persze még mindenképpen szeretnék kapni. 0) önt a Politikai Bizottság tagjának a KISZ első titkáraként választották meg, de ahogy erről Grósz elvtárs szólt a megyei pártbizottság! ülésen, egyelőre az az elképzelés.,, hogy a PB tagja marad jelenlegi funkciójában is, mert szükségesnek tartják, hogy a megyei érdekek erőteljesebben legyenek képviselve abban a testületben is. Mennyire kötelezi KlSZ^-es múltja az ottani munkában, hogyan tud átállni a megyei törekvések megjelenítésére? — Egyikünk sincs mai székéhez ragasztva a Politikai Bizottságban, de az tény, hpgy a jelölések időszakában a politikai bizottság úgy foglalt állást, hogy kívánatosnak tartja azt, hogy a megyei tapasztalatok közvetlenül is beépülhessenek a testület munkájába. A nézőpontom természetesen változik, fejlődik. Nem fordult ki sarkaiból, de már módosult. Amikor például különböző pártpolitikai feladatokról van szó, akkor már éreztem, hogy a közvetlen pártmunka tapasztalatai az én álláspontomat módosítják. Annak a kérdése* nek a megítélésében például, hogy a sokakban meglévő bizonytalanság hogyan csökkenthető vagy, hogy a tempót az országos pártértekezlet céljainak megvalósításában hogyan válasszuk meg: gyorsítás vagy pedig lassítás kell a folyamatban. • ís gyorsítani vagy lassítani kell a változtatást aZ itt szerzett tapasztalatok alapján? — A gyorsítást nem tartom reálisnak, sőt stabilitásunkat veszélyeztetőnek gondolom. Vagyis az a. folyamat, amit nagyjából elterveztünk, tehát az új alkotmány és számos törvény megalkotása a gazdaságban a stabilizáció és emellett a jövőnek szóló, nem csupán gesztus értékű dörftések meghozatala és végrehajtásuk megkezdése, nos, ez a tempó az én megítélésem szerint jelentősen nem gyorsítható, mert elég gyors ez magától is. Az emberek pedig amellett, hogy változásokat akarnak, stabilitásra és biztonságra is vágynak. Ügy gondolom, hogy nagyon is változik az . életünk, közéletünk, a politikai helyzet is, és ez sokkal gyorsabbá nem teendő vagy- tehető. <0 Ebben a felgyorsult világban 1989-et hogy fogja a történelem ön szerint jegyezni? Várható-e valamifajta áttörés, minőségi átalakulás az előttünk álló esztendőben? — A történelem csak sok év elmúltával tud tárgyilagos ítéletet alkotni, a kortársak erre általában képtelenek. Mi több dolgot — mert rákényszeríte- nek hennünket — politikai kérdésként hordozunk magunkban mindmáig. Csak utalok 1956-ra, amelynek megítélésében már rég a történészeknek kellene a főszerepet játszaniuk. Én előretekintő embernek tartom magam, és bár a történelemből mindig tudtam erőt meríteni, azt gondolom, a legfontosabb az ember tennivalóinak a meghatározása. Az országban ez lassan, keservesen, de formálódik. Amivel elégedetlen vagyok, az a szükséges változások lehetséges társadalmi bázisának feltárása, illetve megerősítése. Arra gondolok. világosabban kell arról szólni mint pártnak, mint vezető erőnek, hogy a nagy társadalmi átalakulásban kik járnak jól, kik járnak rosszul, és ez a helyzet hogyan alakul ki. Űgv gondolom, a mi politikánk ebben most hiányos. 9 ön milyen társadalmi bázist képzel el, tart szükségesnek a változtatásokhoz? — Például fontosnak tartom azt, hogy megnyerjük a társadalom minőségi vagy minőségre törekvő csoportjait. A jó szakmunkást, a jó szakembert, az alkotni vágyó értelmiségit. Mindazokat, akik nem csupán üzemeltetni kívánnak régi dolgokat, hanem továbbfejleszteni is. Vagyis mindenkit meg kell nyerni, akisöl valamilyen új érték származhat. És persze nem szabad elveszíteni senkit, akiben valamilyen régi érték lakozik. Ugyanakkor meg kell tudnunk válni azoktól, akik a meglévő elavult dolgok konzerválásában, őrzésében, a túlélésben érdekeltek. Ügy gondolom, és remélem, hogy a következő év ennek á kérdésnek a tisztázásában, nyíltabbá tételében és a vele járó politikai harcokban hoz - jelentős változást. Bárd András 0 Megkezdődtek az évzáró-évnyitó munkásgyűlé- sek.az ipari üzemekben. 0 Komlón konyvkiállítás nyílt Petőfi Sándor műveiből, a költő születésének 166. évfordulója alkalmából. 0 Átadták rendeltetésének Veszprémben a Nehézvegyipari Kutató Intézet toxikológiai intézetét. 0 Átnyújtották a közönség díját az év legjobb magyar filmjéért. 0 A hét híre az is, hogy befejezte a répafeldolgozási idényt a Szolnoki Cukorgyár. Könyvtárat töltenek meg azok a kutatási jelentések, tanulmányok, művek, amelyekben a szerzők azt bizonyítják, hogy az emberi szervezetnek valójában semmi szüksége nincsen az édességekre. Amennyi cukor kell, annyi bőven van a gyümölcsökben, a táplálék más fajtáiban, tehát egészséget rontó luxus a cukor, a csokoládé, a hadseregnyi ilyen-olyan édesség, sütemény fogyasztása. Ami azt illeti, ez keservesen keserű igazság az édességekről sokak számára. Mert sokan vannak, akik nemcsak szeretik, hanem egyenesen —ahogyan büszkén vagy szégyenlősen bevallják — imádják az édességeket... Amit az érintettek vonalain valóban észlelhet bárki. Hazai viszonyaink között az édességeknek alapvető anyaga a répacukor; gyártanak is tisztességes mennyiséget belőle. A mostani szezon eredményei majd csak később összegezhetők — mert van olyan gyár, ahol januárban is tart még a kampány, amint a cukorgyártási szezont a szakemberek nevezik —, de azt tudjuk: az előző kampányban összesen 447 ezer tonna cukrot készítettek á gyárakban. Ami átlagos, azaz közepes teljesítmény, függvényeként a cukorrépatermésnek. Ez a termés tavaly a megyében 130 ezer tonnát tett ki, ami az országos 4,3 millió tonnához képest nem nagy mennyiség, azaz nem számítunk nagyhatalomnak az édesek-édességek ezernyi anyaga közül a legfontosabbnak a kibocsátásában. Édes tud lenni egy gyermek akár a filmen, akár az életben, amikor édességet majszol, ha csak lehetséges, akkor csokoládét, hiszen attól lesz jó masza- tos a pofija a srácnak, az mutat a képen ... S milyen édesek a cukrászsüteményt csipegető bakfisok a cukorporral az ajkukon...! A mai szokásokat elénk vetítő reklámban valójában a múltból hozott kielégí- tetlenséggel nézhetünk szembe. Az édesség ügyanis édes álma volt sokaknak, de nem mindennapi valósága. A hazai- viszonyokra fényt vet, hogy valójában csak a múlt században bukkan fel, s annak közepén szerveződik önálló céhbe a cukrászmesterek csapata. Addig ugyanis a cukrász a szakács mellett, a vagyonosok konyhai alkalmazottjaként volt megtalálható,, a nép ette azt, amit maga sütött', süthetett, amit ismert, amihez került ez- az. A sütemény és a cukrászsütemény között erőteljes „osztályellentmondásokat” fedezhetnénk fel, ha két harapás között ilyesmivel bíbelődnénk, de kinek jut ez eszébe, ámikor olyan finom a falat...?! Kezdettől fogva édesszájúak vagyunk. A régészeti leletek egyértelműen bizonyítják elődeink e gyengéjét, s a közelebbi emlékek még inkább tanúskodnak róla. Az első csokoládéboltot a világon egy francia nyitotta meg — Londonban. Történt ez 1657-ben... Bizony, beszámoltak „a lapok” róla. akkora esemény volt. Amint az is, amikor az első, mai értelmű csokoládégyár — Svájcban, 1819-ben — megkezdte az édes massza előállítását. Egy hamarjában átalakított tilalomban, bizonyítékaként az inhovációs hajlandóság korai létezésének, s nem kevésbé a termékszerkezetváltás fontosságának... Azok a régi édes édesmesterek nagyon is tudták, mire költenek, mibe fektetnek bele: hittek abban, hogy az édesszájúság makacsabb szokásunk, mint sok más. S mennyire igazuk volt! Mi minden kiveszett szokásaink közül, édesmesterek öröksége azonban maradt... A megyében tavaly több mint félmilliárd forintért vásárolt a lakosság csokoládét, csokoládés készítményeket. Amiben nincsen benne a cukorka, a cukrászsütemény, s persze, nem szerepel benne a cukor sem. Az a 17,5 ezer tonna, amely elfogyott az üzletekben. Régi receptek gyakran kezdődnek úgy: reszeljünk le 50 dkg főzőcsokoládét... A ma embere ugyan nosztalgiából eleiolvasgatja ezeket' a recepteket, az édes iránti éhét azonban tömegárukkal csillapítja. Csupán csokoládéból 25 ezer tonna fogyott el egy esztendő alatt az országban, cukorkából 26 ezer tonnával, s zacskóban, zsákban elvitt a vevősereg 279 ezer tonna cukrot. Ami így együtt már tényleg kicsit sok; túlságosan édes. Ahhoz képest végképp sok és édes, hogy az ilyen ínyencfalatok fejében annyit költünk el immár esztendők óta, mint bútorokra, és többet, mint tüzelőanyagokra... Mészáros Ottó KÖSZÖNTÉS Tegnap a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottsága nevében 70. születésnapja alkalmából Hámori Csaba első titkár köszöntötte Cser- venka Ferencnét. A testület nevében elismerését és köszönetét fejezte ki a Pest megyéért végzett politikai, közéleti tevékenységéért. — Példaerejű, hogy több mint ötvenéves párttagsága során Cservenka Ferencivé mindenkor képességei legjavát adva, kommunista hittel dolgozott társadalmi céljaink valóra váltásáért. Két évtizeden át a megyei pártbizottság első titkáraként is fáradhatatlanul munkálkodott a közösség javára és jelentősen hozzájárult a megye lakóinak, dolgozóinak boldogulásához — emelte ki köszöntőjében Hámori Csaba. Az ünnepélyes gratulációt követően a megyei párt- bizottság korábbi és jelenlegi első titkára, valamint a jelen lévő megyei párt- és tanácsi vezetők között rövid baráti beszélgetésre került sor.
