Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA: fiZ MSZMP FEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TXNACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 311. SZÁM Ara: 2,20 Forint 1988. DECEMBER 31., SZOMBAT Vallanak az arcok (4. oldal) — Loncika, a vermes házhghló (5. oldal) - Szilveszteri műsorok (6. oldal) — Bicskei Bertalan a kapitány (7. oldal) — Nem akarok veted lenni! (9. oldal) — Képzeletbeli levélbontás (10. oldal) — Ka harc, legyen harc! (11. oldal) Sé éfágazó út |H ehetőségeink keskeny mezsgyéjén járunk bajok, gondok, terhek tágas földtáblái között. így vagy ehhez hasonlóan hangzik mostanában az aktuális okosság, inkább okoskodás, amikor mindannyiunk megélhetésének forrásáról, a gazdaság helyzetéről esik szó. Legyen az parlamenti felszólalás, magánbeszélgetés, ilyen-olyan testületi állásfoglalás, ■ kisebb vagy nagyobb rangú személy nyilatkozata, régi vagy új hírességekkel készített interjú, bénító hínárként tekeredik reánk a mondat lehetőségeinknek a bevezetőben említett állapotáról. És helyeslünk. bólogatunk, tapsolunk Hozzá: úgy van, úgy van! Már-már elhisszük, mert elhitetjük magunkkal, a zsi- negnyi vastagságú mezsgyén ott billeghet egy egész ország, a nép apraja-nagyja, s billegve ott jajveszékelhet, bajok, gondok, terhek tágas földtáblái között most vajon merre?! S ha van felelet: merre, akkor miként? Ezeken tipródva, receptek után tudakozódva valahogyan meg sem fogalmazódik az első, mert legfontosabb kérdés. Azt kellene ugyanis mindenekelőtt tudnunk, mire értendő lehetőségeink szűkössége ... ?! Tehetségünkre? A földeken dolgozók fe- - gyeimére? ötletességünkre? A tulajdonviszonyok átalakításában rejlő erőre? A technika, a technológia állapotára? Képességeinkre? Az ipar állóeszközeinek hasznosítására? A vegyesvállalkozásokra? A műszaki, fejlesztés meggyorsítására? Elszántságunkra? Hitünkre? Adósságaink törlesztésére? A termelési és a termékszerkezet átalakítására? A nemzeti jövedelem bővítésére? Az oktatás javítására? A teljesítmények és a ■ jövedelmek egyeztetésére? Az érdekek ütköztetéséből kialakuló megegyezésre? A politikai és a gazdasági reform eddig hiányzó összehangoltságának a megteremtésére? A szavak és a tettek egy gyékényre kerülésére? Nem csak vezetni akarók, hanem vezetni tudóknak a megtalálására? A mindenkiről és mindenről nyíltan beszélésre? A dolgok nevükön nevezésére? Mire érthető, értendő tehát lehetőségeink szűkössége? Miért nem jut eszükbe az az egyszerű igazság, hogy amikor a társadalmi lét valamely részterepén szűkebbé válnak a lehetőségek, akkor a másik részterepen törvényszerűen, mert dialektikusán, tágulnak? M'egkoptathatatlan, megunhatatlan a bölcsesség, melyet a Parainesis lapjain Kölcsey Ferenc hagyott ránk: „Mi lenne az emberiségből, ha csal< az küzdene, ki a végrehajtás bizonyosságát előre láthatná?” Mi lett volna belőlünk e küzdés híján? S ha addig elérkeztünk, ahol vagyunk — holott valójában ritkán láthattuk előre a végrehajtás bizonyosságát 1—, mondhatjuk-e: nem küzdünk tovább? Hanem akkor mi lészen? Nemzethalál? Veszedelmes lenne elfeledkezni róla: nemcsak eredményeinkben, hanem bizony gondjainkban, bajainkban, hibáinkban is ott sűrűsödik rengeteg erőfeszítés, kínlódás, veríték, jobb sorsra érdemes igyekezet. A megyében a csőd előszelével küzdő ipari, mezőgazdasági üzemekben sem lehetséges a lehetetlen. hogy csak., sétafikái mindenki, nem cselekszik semmit. Dolgoznak ott is! Gyakran keményen hajtanak, káromkodva a képtelen körülmények, feltételek miatt, de fogcsikorgatva is dolgoznak: teljesítenek. Csak éppfen nem azt, nem úgy, nem annyiért, amit, amiként, amennyiért kellene, szükséges, hasznos, eredményt hozó lenne. S még kevésbé lehetséges a lehetetlen a boldoguló, a küzdve előre jutó, a fölöst a hasznosról leválasztó munkahelyeken, hogy ott tétlenkednek, nemismerik fel a lehetőségeket, várnak ... Ebben a megyében az ipar azért csak-csak megnövelte 2,2 százalékkal a termelését az idén kilenc hónap alatt, képes volt 15 százalékkal többét adni kivitelre, a mezőgazdasági üzemekben a búza hektáronkénti átlagtermése meghaladta az öt tonnát, beköltöztek 2651 új otthonba ... azaz az emberek dolgoznak, küzdenek, kínlódnak, terveket készítenek, napi gondjaikkal bajlódnak, s mindezek mellett vagy közben füleinek, figyelnek szűkebb és tá- gabb környezetükre, társaikra és vezetőikre, letűnő és felbukkanó okosokra, okosságokra, de egyvalamit nem tesznek: nem hajtanak fejet a jöjjön, aminek jönnie kell vakszerencséje-vakszerencsétlensége előtt. A mai helyzet olyan, hogy szétágazhat a közös út. Szétágazik? Ha nem ügyelünk, ha nem vigyázunk, akkor igen. Ahogyan a mába vezetve, úgy a holnapba is elérve, a közös útnak sokféle anyagból és sokféle eszközzel épült és épül az alapja, a szilárdító, a fedő-,^ a kopórétege. Amitől még az út közös! Sőt! Minél inkább sokféle az alap, a szilárdító, a fedő-, a kopóréteg, annál erősebb, szilárdabb, biztonságosabb az út. Ha a nyomvonal azonos. Ha az alapra kerül.a szilárdító réteg és nem az alap mellé, ha ezekre borul rá a fedőréteg, s nem valahová máshová, ha... ha a történelmi választások Idején jól választunk. Nem választottunk jól sokszor. Most sem si-. kerülne? Már miért ne sikerülne?! Lelni seregnyi tényt a bizakodásra, s ugyanúgy az aggodalomra. Mint minden választási helyzetben. Soha nem voltak a történelemben olyan kritikus pillanatok, amikor feketén-fe- héren állt elénk a rossz, a jó. Amikor semmit sem kockáztatva lett volna eldönthető a mit, a merre, a hogyan. Óhajthatunk akkor ma ilyen különleges, soha nem volt helyzetet? Erőink, szellemi, anyagi forrásaink pocsékolása, idegeink terhelése, időnk vesztegetése az óhajtássóhajtás. Mégis, egyre gyakrabban és gyorsuló tempóban óhajtozunk, sóhajtozunk, hivatalos és nem hivatalos szervezetek vezetői és testületéi éppúgy, mint' állampolgárok esetlegesen létrejött csoportjai, családok, egyének; ma ez az uralkodó politikai divat. Politikai divatokkal azonban még nem sikerült egyszer sem megoldást találni a nemzet sorskérdéseire. Félő. hogy a mai politikai dívát, s annak ezernyi túlzása sem ad megoldásokat arra, amire ma nemcsak keresnünk kell a választ, hanem, ha létezni akarunk, akkor meg kell találnunk a feleletet. Ma a kérdezők idejét éljük. Mikor jön el a választ adók ideje? Sokáig nem lehet a mindent kérdezni, mindent kérdésessé tenni állapotban élni. Ennek a minden kérdéses állapotnak a leghűbb tükre '— a felületi benyomások ellenére — nem a politikai struktúrák, intézményrendszerek világa, hanem a termelésé, az értékesítésé, a fogyasztásé, azaz a gazdaságé. Ebben a hű tükörben élesen kirajzolódnak annak a megdöbbentő lassúságnak a részletei, amely jellemzi és egyben — sajnálatos módon — minősíti is a magyar gazdaságot. Ez a lassúság — kár lenne szépíteni — hosszú-hosszú ideje társunk. Bizonyítékai egyszerre történelmi távolságnak és jelen idejűek, tapasztalatként arra intve mindannyiunkat: régóta kerüljük, kerülgetjük a feleletek megadását saját sorsunk hogyanjaira, miértjeire. Azok, akik ma sem tudnak tovább jutni a kérdések ismételgetésével a társadalmat helyben járásra késztető, helyben járatásra kárhoztató áldemokráciánál, akik a tőlük kérdezettekre kérdésekkel felelnek, akik kisajátítani igyekeznek — nem is sikertelenül! — a kérdezés jogát, valójában és mindenekelőtt egyvalamiről tesznek tanúságot. Arról, hogy nincsenek válaszaik. Arról, hogy nem kívánnak osztozni a választ keresés felelősségében. >.* A közös bölcsességgel megkeresett válaszoknak a hiányát a legfájdalmasabb módon a gazdaság, a gazdálkodás mindennapjában érezhetjük. Abban a tiagyon egyszerűen hangzó tényben — ami milyen messze is esik a lehetséges pártharcok, a pluralizmus, a platformszabadság, az önszerveződés, a parlamenti frakciók és a ki tudja, még mi mindennek a virágozzék ezer virág elnevezésű mezejétől —, hogy a magyar gazdaságban irreálisan csekély a ráfordításokhoz mérten a jövedelem. S mert csekély a jövedelem, szinte mindenben csekély a mozgástér, amihez pénz kell. Milliónyi olyan mozzanata van azonban a mindennapi életnek, amihez nem kell pénz. Kimerültek volna az ilyen módszerekből, eszközökből a készleteink, a tartalékaink? Nem vagyunk olyan naivak, hogy ne tudnánk: a platformszabadság, a pluralizmus, a több párt vagy egy párt, a demokrácia fogalma és gyakorlata átváltható és át is váltandó a gazdaságban érvényes tőke- és hozadékcsekkekre. Azt is tudjuk azonban, hogy ma, a jelenlegi helyzetbén egyre kevésbé arról van szó a közélet legtöbb fórumán, amiről szó kellene, hogy legyen. A termelésről. A megélhetésről. A gazdaságról. T alán az Idén kevesebb is, halkabb Is a köszöntő: boldog új évet! Kevesebb is, halkabb is, mert hiszen sejtjük, kevés boldogság és sok gond vár reánk. így igaz. Az illúziók hiánya azonban nem egyenlő az akarat, az elszánás, a realitásérzék hiányával. Sőt! Minél kevesebb az illúzió, annál több és hatásosabb lehet a cselekvés. Szétágazó úton mennénk tovább? Akkor jaj nekünk! Vitákkal, politikai viharokkal, érdekütköztetésekkel kísérve, de közös úton? Akkor haladhatunk. És most már haladjunk! Mert ha nem mozdulunk, beteljesedhet rajtunk a kétezer esztendeje leírt igazság: „Roma deliberata Saguntum perit.” Igen, nekünk is szól Titus Livius intelme: „Miközben Róma tanácskozik, Saguntum elvesz.” És Saguntum valóban elveszett. II falinaptár! Tudja-e öo, hogy ma hányadika van? Ez ugye könnyű kérdés. Csak rápillant az ember a naptárra s máris fújja: ma bizony december 3í-e, szilveszter van. Azt szeretnénk. ha jövőre, sem jönne zavarba. Ha mindig tudná, hányadika van. tín könnyű helyzetben van, lévén a Pest Megyei Hírlap olvasója. Nem kell mást tennie, mint hogy of (hóna valamelyik falára erősíti az lí)89-es naptárt, amelyet mai lapszámunkban talál meg. Keresse a falinaptárt í Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott, A testület megtárgyalta az igazságügy-miniszter előterjesztését az 1988. évi 20. számú tvr. 2. paragrafus. (2.) bekezdésé alapján felülvizsgált azon személyek ügyére vonatkozóan, akikre a közkegyelem nem terjedt ki. Az Elnöki Tanács 174 személy ügyének felülvizsgálata után 120 elítélt cselekményeit találta olyannak, amelyek miatt a jelentős időmúlásra figyelemmel szükségtelen, hogy továbbra Is viseljék a büntetett előélet hátrányait. (Részletesebb tájékoztatónk a 8. oldalon.) A testület a továbbiakban személyi kérdésekben határozott, bírákat mentett fel és választott meg, s egyénileg előtér; jesztett kegyelmi kérelmek ügyében döntött. ★ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ár. Kádár József építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkárt és dr. Tóth László közlekedési minisztériumi államtitkárt e tisztsége alól, érdemei elismerése mellett — 1988. december 31-i hatállyal — felmentette. BOLDOG ÜJ ÉVET!
