Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
4 ^yt£iwian 1988. DECEMBER 3., SZOMBAT Ahol szabadon jár a szél A juhászsorsok nem egyformák A 1 i > 1 1 Kiarimui i H El r H RE MEGFORGATVA O A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa áttekintette a közös gazdaságok jövedelmezőségének helyzetét. © Lezajlott a Magyar Szociológiai Társaság közgyűlése. © Országos tanácskozást rendeztek Hajdúszoboszlón, az egészségvédelem társadalomelméleti összefüggéseiről. © Budapest volt a színhelye a nemzetközi vegyesvállalati konferenciának. © A hét híre az is, hogy a Magyar Elektronikai Egyesületben emlékülésen foglalkoztak a százéves villamos forgógéppel. Magyar-lengyel Vegyes vállalat A Magyarországon dolgozó lengyel építők együttműködése a magyar partnerekkel új, az eddiginél szorosabb formát öltött azzal, hogy budapesti székhellyel létrehozták az első közös építőipari vegyes vállalatukat: a Hungaropol Építőipari Korlátolt Felelősségű Társaságot. Az alapító négy magyar partner, a debreceni Hőstop Építőipari Szövetkezet, az újfehértói Faipari Szövetkezet, a Magyar Hitelbank leányvállalataként működő Ingatlanforgalami és Beruházásszervezési Kft., valamint a Budapesti Építőipari Kivitelező Vállalat. A három lengyel alapító nevében pedig a Bu- dostal 2. számú építőipari vállalata. a Wroclawi Műszaki Egyetem, továbbá ennek leány- vállalata. a Storey lift képviselői írták alá a társasági szerződést. Az induló tőke 72 millió forint, amelyből a magyar fél 53, a lengyel pedig 47 százalékkal részesedik. Az együttműködés korszerű magyar és lengyel építési technológiák közös felhasználásán alapul. Modern lengyel módszer egy födémemelési építési technológia, amelynek lényege, hogy az épület összes födémjét előre elkészítik a ház alapterületén, s innen hidraulikus szerkezetekkel emelik fel és rögzítik sorjában a megfelelő emelet szintjén. A magyar alapítók egy energiatakarékos padlófűtési rendszerrel és a cementkötésű faforgácslapok, az úgynevezett du- risol elemek gyártási technológiájával társultak a közös vállalkozáshoz. Ezekkel a módszerekkel gazdaságosan és rövid idő alatt lehet felépíteni lakóépületeket, irodaházakat és parkolóházakat. A beruházóknak két épületet tudnak mintául mutatni: a Gellérthegyen egy lakóházat, az alagút közelében pedig egy komplex iroda- és lakóépületet. A már nyugdíjas, de a közéletben aktív tisztségviselő, aki egyébként a Dunakeszi— Göd Csatornamű Társulás elnöke is, most Gáspár Gábor tanácselnököt helyettesítette, aki betegsége miatt nem állhatott a szónok helyére. Az előadó nem felejtette el többek között felhívni a figyelmet arra, hogy ahol a gyűlést tartják, ott nemrég még félig romos épület állott, s lám most felújított, szép művelődési ház, amelyben helyet találtak a klubok, a szakkörök. Szervez a közérdek Habár a költségeit nem tudták a tehóból fizetni, erre más alapot kellett teremteni, mert a lakosság nem szavazta meg rá az adót. A teho egyébként a most folyó gázvezetéképítés kiadásait, a nyomás- csökkentő berendezések költségeit fedezi. Ez és a csatorna- építés dolgai foglalkoztatják legjobban az embereket. A többség azért jött, hogy ezekről halljon, s főleg azt forszírozta mindenki, hogy a saját utcájába mikor fektetik már a csöveket. Ahol pedig lefektették, ott mikor helyezik nyomás alá a berendezéseket? Hiszen a kettősség, hogy a váratlanul korai télben hagyományos tüzelőt szerezzenek be, meg az építkezés költségeit fizessék egyszerre, naeyon megterheli a családi költségvetést. A válaszokra számítva, azért szívesen meghallgatták, ki is egészítették a beszámoló azon részeit, melyek többek között a környezetvédelemről szóltak, feltárva a Budapest közelségéből adódó sok-sok hátrányt. Azt a veszélyt, hogy a főváA zöld pufajka zsebében kisrádió, Carlos Santana zenéje kunkorodik elő. Amúgy urasan, a karra vetve nehéz gumiköpeny, a bal kézben réz- kampós bot. Molnár Sándor szőke bajsza alól rámorog a lába körül ugráló két pulira, eredjetek odébb, nincs itt semmi dolgotok most! A fiatal, 33 éves juhász most a Pörsölypörös szántón jár, ma már kettőt került a toklyó-, azaz 2 éves birkafal- kával az erdő felé. Most a laposra szorítja őket, mert innen a dombra föl már nemigen kívánkoznak az állatok, könnyű a két hajtókutyának kordában tartani. A terelőkutyák közül Bogár 16 éves, s ennek megfelelően méltóságteljes rosszallással figyeli az öt hónapos Bodri bócértoskodá- sát. — Amúgy jó kutya, csak kajla — mondja Molnár Sándor. — Nevelni kell még. Az ebek nélkül nem sokra mennék, a birka betéved a lucernásba, s felfúvódik belőlük öt-hat, sőt még tíz is. Kutya nélkül nem lehetne kihajtani onnan őket. Ez most békés falka, Bogár már megszelídítette őket. Udvarosból gondozó Egy éve múlt, hogy a juhász a vecsési Ferihegyi Tsz-be szerződött. Volt már két falka a keze alatt, ez a harmadik. Azt ígérték, ez már az övé, jövőre űzetik a toklyó- kat, s a szaporulatot is ő gondozza majd. — A 72-es postán dolgoztam udvarosként — fog bele történetébe Molnár Sándor. — Gyerekkoromban az Alföldön éltem, Csökmőn, így konyítot- tam valamit a juhászathoz. Körmölni tudtam, legeltetni is, gondoltam, miért ne próbáljam meg megint? ros szemete gyakorta kerül a gödi határba, de a helybeliek önfegyelméről szintén volna kritikus mondanivaló. Amire mások meg azt válaszolják: Igaz, de hol vannak a köztisztaság feltételei? Pontos-e a szemétszállítás? Nem az. Lámpák a főúton A néhány mondattal felidézett nyár emlékei is így kerültek szóba. Nem nyíltak meg a parti 6trandok, mert rendezetlen a környékük, amin változtatni kellene. Ám az már a nagypolitikától függ, hogy mikor lesz tisztább a Duna vize. Fájdalmas dolog erről beszélni ott, ahol nemzedékek nőttek fel a folyó partján, tanultak úszni hullámain, emlékek és érzések ezer szála köti őket a vízhez. A tűnődésből az előadó zökkentette ki a tudósítót, aki maga is emlékszik rá, hogy már majdnem két évvel ezelőtt megírta, mert nyilatkozták az illetékesek: az igen veszélyes Béke utcai átkelőhelyhez, ahol már halálos balesetek is előfordultak, két hónapon belül közlekedési lámpákat állítanak. Azóta sokszor két hónap telt el, lámpának se híre, se fénye nem volt, ám Hornok Károly nem hagyta annyiban. Irt a miniszternek egyszer, azután mivel az ő utasítása ellenére is késtek a lámpával, írt másodszor, mire most bejelentette: A 2-es főút Béke utcai csomópontjánál közlekedési lámpák állnak, s talán hamarosan működnek Is A telefonkcnyv gödi rovatát nézegetve ma sem kevés az állomás. Ám a majdnem 15 ezer lakos, az idegenforgalmi A legeltetés nem abból áll, hogy a juhász ráérősen ballag a falka után, s ha megállnak a birkák, hát megáll ő is, ha továbbhaladnak, hát elindul. Kukoricában nem legelhetnek egész nap, kell a zöld is, járatni is muszáj az állatot, mert különben nem bírna velük. Sántaság ellen bicska — Nem törik magukat az emberek a juhászaiért,, pedig szép, szabad élet ez — így Molnár Sándor. — Fiatal nemigen marad meg, hacsak nem addig, míg lesilányítja az állományt, aztán továbbáll. Nekem öt fiam van, a tízéves már besegít a hétvégeken. Amott, a tanyán élek — mutat a távolba vesző épület felé —, de ez már nem a félig fölbe ásott kunyhó, ahol az öregek teleltettek. Van televízió, hideg-meleg víz, nem mondhatja ránk senki fia, hogy elmaradottak vagyunk! Beszéd közben villámgyors mozdulattal fordítja meg a botot, s a rézkampóval boszorkányos ügyességgel emel ki egy birkát a hátsó lábánál fogva a falkából. — Sánta lesz, ha meg nem körmölöm — magyarázza, s a sarlósra alakított bicskával máris lefaragja a benőtt szarut. — Jó bicska ez, drága is volt, hatszáz forint! — mutatja. Molnár Sándor a kukoricás felé fordul, ebédre tart. Szalonnát, kolbászt hozott, nyársalni szeretne, puha kenyérre zsírt csöpögtetni. A botnak való somágat is ki kell fűteni faragás előtt, a tűzbe tartva addig, míg száraz nem lesz. Aztán zsírral lekenni, így lesz szép, piros a nyele, nem vall szégyent vele a gyerek. Pumiforma kutya perdül át az út túloldaláról, a mo- nori határból. rmor szerep miatt mégsem jó az arány, sok az igénylő. A megoldás itt sem más, mint a mostanában máshol szokásos. A nagyközség területén 18 millió forintot kell erre a célra ösz- szegyűjteni. Ha ezt az igénylők megteszik, lesznek újabb vonalak, használható készülékek. Csak hát sokat számít a fegyelem, melynek tükre például a teho, aminek az idei évre eső részéből még a felét sem fizették be az emberek, noha a tanács 13 milliót költött 1988- ban a gázvezeték építésére, vagy arra, aminek a fedezetét részben ez az adó jelentené. A TIGÁZ részéről Bercsényi Tibor jelentette, be, hogy három hét alatt most már bekötik azokat a vezetékeket, melyek átvételét az idei évre várták, Lipták István, a kivitelező VÁBER — Váci Beruházó GMK — képviseletében adott tájékoztatást a munkálatokról, jelezve, hogy Gödön még ebben az évben 540 lakás fűtését tudják így modernizálni. Ki kapjon előbb, ki később a kék láng áldásából? Igazságos és racionális volt e nyomvonalak irányának tervezése? Elaprózott gondok Ezen és más kérdéseken vitáztak a hozzászólók a késő esetébe nyúló falugyűlésen, melyet az idén is két helyen, Göd alsón és Göd felsőn rendeztek meg külön-külön. A múlt évi tapasztalatokkal egybevetve a tavalyit, ma már megfogalmazódik bennünk a kérdés: A tájékoztatásnak, a lakossággal tartott kapcsolatnak vajon elég hatékony formáját alkalmazzák-e a gödi vezetők? Úgy látszott, ez alkalommal is elaprózódtak a dolgok. Vagyis a nagyközség méreteihez képest részint kevés ez a forma, másrészt ritka az évi egy alkalom. Hatékonyabb megoldás kellene. Kovács T. István — Ez a görög juhászáé, az öreg Bacsó Miklósé, Fürge a neve — „mutatja be” az állatot a juhász. De már látni is a gazdát, hatalmas sofőrbundában érkezik, kemény fogással kezel. A görög: Danesz Janesz — 256 birkát tart, azok őrzője május óta Miklós bácsi. ötezer forintról s teljes ellátásról szól a szerződés. Az öreg int egyet felém, várakozásra szólít, fontos dolgot kell megbeszélnie a másik juhász- szál. Az egyik kutyát ugyanis Rába Steiger ütötte el, kellene helyette másik, adhat-e Molnár Sándor? Hamar megegyeznek, s indulhatunk a „görög falka” felé. Vegyes állomány, egymás után ellenek a jószágok, az éjjel is lett egy bárány. A legelőn sátor áll a birkák gyűrűjében, itt alszik Bacsó Miklós. A mezei ember tanyája A „tanya”, ahol Miklós bácsi él, aprócska, betonpadló- jú szoba, a billegő lábú hokedlin horpadt lavórban víz, az asztalon ételhordó, üvegben só, s néhány zöldpaprika. A henger alakú vaskályha hamar meleget ad, ilyenkor vörösen izzik a fém, s az ágyra heverve sok mindenre lehet gondolni. — Ámbár minek — legyint az 56 éves ember —, a gyerekek fölnőttek, az asszonnyal meg elszakadt a kötelék. Jó így, ahogyan van. Gyakran elkerül erre Dudás János, a mezőőr, aztán, mint akiknek sok idejük van, szót kerítenek er- ről-arról. A mezei ember mindig talál jó mondatot, ha rosz- szat szól, felkapja, s tovagörgeti a szél a hántást. Az akol előtt Sárika, a szamár pihen, üres most a kordé, amivel az almot, a trágyát hordatják vele. Benn az akol- ban pár napos kisbárányok loholnak sírva az anyjuk után. — Van a birkák közt is olyan, amelyik nem szereti a kisbárányát, akár az emberek között — mondja Miklós bácsi. — Csak az állatokkal köny- nyebb a helyzet. Ilyenkor a fogadtatóba, vagy másnéven keccbe rakjuk őket, a szűk területen hiába hányja-veti magát az anyaállat, kénytelen ellátni a bárányát. A télen lesz vagy 260 a szaporulat, 25 kilós korig neveljük őket. Mondják, az ürü, azaz a heréit kos húsa a legjobb, a kétéves hím állatnak már „szaga” van, ha meghagyják a férfiasságát. Az ürü nyugodt, nem fedez, nem ugrabugrál a toklyó után, hanem húst „termel”. Búcsúzunk. Az öregember arcán széttöredeznek a cserzett ráncok, mosolyog. — Tudja — mondja —, itt a legelőn szabadon jár a szél, s nem kell ostoba viselkedésre fecsérelni az erőt. Aki szabadon él, szabadon is szeretne meghalni. Talán nem is sok idő múlva. Emlékezzen meg rólam, ha ideje engedi! Bellér Agnes A napokban ülést tartott a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága mellett működő gazdaságpolitikai bizottság. A tanácskozás egyik fő témája volt, hogy mire képes ma a kisipar, mit várhat el e szervezet tagjaitól a jövőben a lakosság. A feladatokról szólva elmondta Kojanitz László, a KIOSZ Pest megyei vezetőségének titkárhelyettese. hogy a lakossági szolgáltatások teljesítményértéke nő, de egyes területeken még nagy az aránytalanság, mert sok a hiányszakma. Pest megye lakásállománya a tervidőszak alatt mintegy 35 ezerrel gyarapodott, így az várhatóan eléri a 351 ezret. A tervidőszak végére még 30-32 ezer lakás épül fel, ebből magánerővel 26-27 ezer, Tlldos nagyjaink serege kötődik, mind elméleti, mind gyakorlati fejlesztő munkával a villamos gépek, avagy ahogyan régen nevezték, az elektromozó gépek birodalmának megalapításához. S bár tevékenységüket világszerte rögzíti a szakmai történelemírás, mi laikusok, sok millióan itthon, sok száz millióan külföldön, alig valamivel többet tudunk alkotásaikról, mint azt, hogy be- meg kikapcsoljuk a ... mit is? Az átlagember megfogalmazása szerint nincsen, nem lelhető fel különbség eszköz és eszköz' között: mindegyik „villanymotor”. Amiről mi, laikusok így vélekedünk, az a valóságban egy nagy kiterjedésű, bonyolult összetételű gyártó és gyártmánybirodalom. Becslések szerint a világon ma előállított villamos forgógépek ún. alaptípusainak a száma meghaladja az egymilliót. Ami önmagában is meghökkentő nagyságú szám, hát még akkor, ha azt is tudjuk, hogy benne egy- egy helyet foglalnak el csupán olyan gyártmánycsaládok, amelyek százötven-kétszáz tagból állnak. Villamos gép, bármilyen furcsán hat leírva, a transzformátor, holott a hozzá nem értők közül kinek jutna eszébe azt a „trafóházat” — legyen akár háznyi nagyságú, avagy éppen pa- rány — gépnek tekinteni? Márpedig az, hogy éppen a mozgó rész nélküli gépek nagy családjába tartozik, ahogyan oda az egyenirányítóknak, a nagy csapata is. A forgógépek birodalma pedig felöleli mindazokat a villamos eszközöket, amelyek nevükhöz illően „forognak”, ha bár persze ezt a forgást legtöbbször „titokban” csinálják, hiszen nem látjuk. A generátorok, a motorok, az átalakító gépek serege ez, amiről legtöbbször csak akkor veszünk tudomást, ha valami „bedöglött”, azaz elromlott, felmondta a szolgálatot. S mert otthon, a háztartásban egyre több a villamos forgógép — az azzal hajtott eszköz, hiszen például a megyében egy év alatt 21,5 ezer mosógép talált vevőre —, a bajunk, a bosszúságunk sem kevés. Alaposan megforgatta a hagyományos iparszerkezetet a világon mindenütt az az iparcsoport, amelyet hivatalosan villamosgép- és -készülékiparnak neveznek. a kivitelezésben döntő szerepe van és lesz a kisiparnak. Az átlagot meghaladóan növekedik az igény lakáskarbantartásra és háztartási gépek javítására. Ugyanakkor a megye 130 községéből 59-ben a szolgáltatási igények kielégítésében még sok a hiányosság, mert több szakmában nincs elég mester. Pedig ezen kistelepülések infrastruktúrájának kialakítása jó munkalehetőséget adna az arra vállalkozóknak. Sajátosság, hogy a megye 15 ezer 620 kisiparosa közül 955-en budapesti telephely- lyel rendelkeznek, ők így valójában fővárosi szolgáltatók. Az utánpótlás hiánya súlyos gondot okoz a KIOSZ- nak. A szakmunkástanulót fogHazánkban ezen a területen 55 ezer ember keresi a kenyerét, 300 ipartelepen 49 milliárd forint értékű terméket állítottak elő tavaly. Az ipartelepek között természetesen nagy a különbség — hiszen a megyében is olyan szélsőségeket találunk, mint a nagytermelő lkiad, Cegléd, s a parányi pincehelyiségben mikro- motorokat szerelő gazdasági munkaközösség —, amint tetemes az eltérés az előállított termékeknek a műszaki színvonalában, korszerűségében is. Ott a gond, hogy ezt az iparterületet valójában nem forgatták meg: kevés figyelem jutott rá. Aminek következménye az a furcsa ellentmondás, hogy viszonylag korszerű termékeket is elavult eszközökön állítanak elő. A villamosgép- és -készülékipar ugyanis a teljes ipari termelésnek a 3,3 százalékát adta tavaly — részesedése egyébként folyamatosan emelkedik, jeleként szerepe növekedésének —, termelő állóeszközöknek ugyanakkor csak a két százalékát birtokolja. Ami azt mutatja, elsősorban a kézi munka a jellemző — ennek vannak technikai, technológiai objektív okai is —, s ezt az igazolja, hogy a foglalkoztatottak száma alapján az iparterület részesedése az ipar egészéből magas, 3,8 százalék. Kevés és korszerűtlen eszközzel, sok emberrel, viszonylag elfogadható termelési érték: ez jellemzi a megforgatandó területet. Mert hiszen megforgatandó, ha azt akarjuk, hogy képes legyen felzárkózni a felhasználók (és a vásárlók) igényeinek változásához. Hatalmas szellemi tőke halmozódott fel annak idején a hazai villamosgép- és -készülékipar vállalatainál. Eredeti megoldások sorozatát adták hazai kutatók, tudósok a világnak — elég itt Bláthy Ottó Tituszra utalnunk, akinek például egyfázisú, soros kapcsolású kommutátoros motorjának egyik példányát a müncheni Deutsches Museum becses darabként őrzi —, s aligha hihető: az évek múlásával okosságunk is porladna ... Érdemes lenne tehát megforgatva a múlt emlékeit, rálelni arra, miként találkozott össze tehetség, ötlet, tudás és a gyakorlati megvalósítás lehetősége?! Mészáros Ottó lalkoztatók száma 564-ről 464- re csökkent, s a helyzet nem látszik javulni. A megyében tevékenykedő 385 gmk közül míg korábban 17 volt a tagja a KIOSZ-nak, ma már csak tizenhármán. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a gmk-t foglalkoztató megrendelőket a 20 százalékos különadó terheli, s ez egyáltalán nem vonzó. Az iparcsoportok szerinti megoszlás, éppen a hiányszakmák nagy száma miatt aránytalan. Ezért is vetette föl Kojanicz László, hogy létre kellene hozni legalább 7 iparcsoportot, hogy a 300 szakmát és foglalkozást űző kisiparosok szakmai érdek- képviseletét hatékonyabban láthassa el a KIOSZ. A. L. A. Tisztelt falugyűlés! Évente egyszer már nem elég A zord időjárás ellenére is útra keltek a gödiek, megtelt a művelődési ház nagyterme, elfogytak az ülőhelyek. A közelmúltban megtartott Göd alsói falugyűlésen sokan a télikabátjukat karjukon tartva álltak a helyiség legvégében. Ügy hallgatták Hornok Károlynak, a tanács végrehajtó bizottsága tagjának referátumát, a testület egy év alatt végzett munkájáról, a mindenkit érdeklő közügyckről. Mire képes a kisipar? Változatlanul sok a hiányszakma t
