Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-27 / 307. szám
!iuminmn:.f.y.T iiiimiuitM A tápiószecsől népi együttes volt a hét végén a vendége a Kis pesti Munkásotthonnak v 1 * ' Vajon mi lehet a karácsonyfák alatt? A boltok, áruházak forgalmából következtetve jóval kevesebb ..ajándék,. mint tavaly. S ezek is gyakran mindennapi, szükséges használatitárgyak: ing, vasaló, fazék — vagy pénz. Akadt, ahol pénzes boríték cserélt gazdát a családtagok között. Volt persze olyan is, aki nem adta alább, s az idén is drága nyugati cuccot .rakott a fa alá: a tavalyelőtti színes tévé és a tavalyi video után egy eredeti nyugatnémet vérnyomásmérőt. Másnap, december 25. A PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA ...........Hl — ....................Ilii MHfM-A.UIHI IIII Ilii III lltll f.y.JAttiii A képviselő elmondja A kormány türelmei kér, a választók türelmetlenek. A képviselő megértő a hatalommal szemben — hiszen az együttműködésnek nincs más alternatívája —, ugyanakkor egyre nagyobbakat csíp a lépéshátrányba került kormányzatba. Nem akarja túllihegni a szerepét, ám a népszerűségre is vágyik. Meg akarja mutatni magát — egybek mellett ezért is lett képviselő. A legutóbbi, az ünnepek miatt félbeszakított ülésszakon ilyen-olyan példák is akadtak. Dr. Vona Ferenc, a megye 16. választókerületének képviselője, ráckevei körzeti állatorvos pedig azt bizonyította: aránytévesztés nélkül is kitűnhet valaki. (Folytatás a 3. oldalon.) Pénz és fazék a fenyőfa alatt Levenni a munkaruhát s ünneplőbe bújni XXXII. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM Ára: 1,80 forint 1988. DECEMBER 27., KEDD •'Vajon tényleg karácsonyeste közeleg? — tűnődöm, miközben autózok keresztül a megye déli területén, s hagyom magam mögött Monort, Al- bertirsát, Nagykőröst. Valahogy hiányzik az ünnepi hangulat. Ja, persze, biztosan azért, mert ez fekete karácsony, hiányzik a szép fehér hó. Latyak, sár borítja a falvak, városkák főutcáit. — Nekem csak egy keresztlányom van, nagyon vártam, pedig tudtam, hogy nem fog jönni — tördeli kezeit Nagy néni, aki tavaly költözött ide törökbálinti magányából. Csak harmadnapra, december huszonhatodikára élénkült fel az utak forgalma. Budakeszire Budapest és Zsámbék felől, egyaránt hosszú konvojok érkeznek. A budakeszi turisztikai vadaspark bejáratához (Folytatás a 3. oldalon.) Immár hagyomány: minden évben feldíszítik Vácott, a Március 15. téren a város fenyőfáját. Felső képünkön: karácsonyi ünnep a gyömről szociális otthonban De mégsem, nem ezért oly hétköznapias a hangulat, hiszen gyakran van mostanában hó nélküli karácsony. Az embereken kellene látnom, hogy ünnepelnek, de nem látom, íme, az a bácsi Is: gumicsizmában, vászon munkaruhában baktat még most, gyertyagyújtás idején is. Vagy az a kerékpáros fiatalasszony: miért tol kétkerekű taligát még most is? Hová trappol a fuvaros lovas kocsiján? Miért csak fáradt arcokra világít rá a gépkocsi reflektora ? Aztán elsuhanok egy porta mellett, ahol csiricsáré fényfüzérrel teliaggatott fenyőfa szórja fényeit az út menti pocsolyába. Na, mégiscsak karácsony van. Kamaraerdei Szociális Otthon előtt néhány autó. Háromgyermekes család mászik ki a Trabantból, indul meglátogatni a nagyit, holland rendszámú Volvóból száll ki elegáns úriember, s érdeklődik, melyik épületet is hívják itt Lordok Házának? Az otthon épületében minden emelet kapott szép, díszes karácsonyfát. A szobák egy része üres, lakóit elvitte még tegnap a család, hogy együtt ünnepeljék a karácsonyt. Vannak azonban olyan nénik, bácsik, akiket senki sem jött meglátogatni. BARÁBEREK L ehet ugyanazt a tényt kétféle előjellel értelmezni, elkönyvelni? Lehet. S mindkét előjel helyes, jogos? Megtörténhet. Panaszként, azaz negatív előjellel hangzik el az érintettek szájából az újságíróval beszélgetve, hogy itt, Nagykörösön és a város- környék településein a legalacsonyabb a megyében a foglalkoztatás mértéke. A munkavállalási korban levő népességnek a 77,7 százaléka dolgozik valamilyen munkahelyen. Ezt az arányt ugyan az ország sok táján örömmel elfogadnák, de a körösieknek szíve joga alacsonynak tartani. Azaz lehetne a ténynek pozitív előjele is: a mai foglalkoztatási gondok ellenére sikerül olyan szinten tartani a keresők arányát, mint áll az az említett területen. Igaz, jócskán alatta van ez a szint a megyében legmagasabbnak, a százhalombattainak, hiszen ott a munkavállalási korban levőiknek a 87,8 százaléka foglalkoztatott, ám Nagykőrös és környéke adottságait tekintve a helyzet nem kedvezőtlen. Ha általánosságban nézzük. Ha azonban azt tekintjük kiindulópontnak, hogy ez meg az az állampolgár munkát keres és nem talál, akkor a gond gond. Növekszik mostanában ez a gond azzal is, hogy a korábban bejárók, eljárók, ingázók tábora jelentősen átalakul Nagykőrösön, a városkörnyéki településeken duzzad azoknak a csapata, akik eddig Kecskeméten, Szolnokon, Cegléden (kisebb részben Budapesten) dolgoztak, de munkahelyük nem tart igényt további szolgálataikra. Vannak olyanok is, akik ugyan maradhatnának eredeti munkaadójuknál, de a felkínált más beosztást — ez elsősorban a nőkre jellemző — családi okok miatt vállalni nem tudják. Megcsappant a munkalehetőség a környék mezőgazdasági szövetkezeteinek kisegítő üzemeiben is, azaz a családok egy részénél bekopogtatott az ismeretlen, a létbizonytalanság. Aminek a mértéke még nem veszedelmes, de ahol kopogtatott ez az ismeretlen, ott bizony a baj jelenvalóság. Valaha barábereknek nevezték azokat a vándorló építő-, fakitermelő munkásokat, akik azért nem dolgozhattak lakóhelyükön, mert ott egész egyszerűen nem volt annyi építkezés, annyi kitermelendő erdő, amennyit a sok-sok munkáskéz kívánt volna. A gazdasági fejlődés azután baráberré tett — az elnevezést tágan értelmezve — sok tízezer fizikai és szellemi foglalkozásút. A megye országosan első ezen a listán, hiszen az összes ingázóknak az egyötöde jut reánk, s a négyötöd oszlik meg a többi tizennyolc megye, valamint a főváros között. A barábe- rek ekkora seregének a legcsekélyebb mozgása is súlyos következményekkel járhat a megye egy-egy területrészén. Ami a fővárosban nem több, csupán üzemi belügy, százötven-kétszáz embernek az elbocsátása, átszervezése, áthelyezése, az némely településen egyszeriben ötven-hat- van fős munkanélküli csoport megjelenésével egyenlő. Érdekes tapasztalatra jutunk, ha alaposabban szemügyre vesszük a megye egyes területrészeit. Azt láthatjuk például, hogy ahol nagy értékű, viszonylag magas technikai-technológiai színvonalat megtestesítő állóeszközökkel dolgozik az ipar, ott magas a foglalkoztatottak aránya a munkavállalási korban lévők csoportján belül, de alacsony a barábereké, azaz az ingázóké. Ezeken a területeken — így Vác és Szigetszentmiklós körzetében, Százhalombattán — biztonságosabban láthatók előre, tervezhetők meg a foglalkoztatási teendők, mint ott, ahol — a többi között Monor, Nagykáta, Dabas körzetében — a foglalkoztatás magas arányához az állóeszközök szerény mennyisége és ugyanakkor magasan álló ingázási mutatószám társul. Az összefüggéseknek ebből a rendszeréből általánosítható tapasztalatként vonhatjuk le: a tanácsoknak — amelyekre a foglalkoztatási gondoknak a döntő része ráterhelődik — éppen ott a legszűkebb a mozgástere, ahol elsőként és lökésszerűen jelentek meg a munkát kereső volt ingázók csapatai. Helyi foglalkoztatási lehetőségek híján ugyanis egy-egy település tanácsának szinte semmi más módja nincsen a munkát kereső elhelyezésére. T etézi a gondokat, hogy a megyében a mező- gazdasági üzemek is létszámot csökkentének: az év első felében 2782 főt adtak le. Az így felszabaduló munkaerőnek a jelentős része szintén a lakóhelyi tanácsnál kopogtat: állás kellene. Igaz, ma még — szerencsére — a megye legtöbb területén nem seregnyi, hanem csupán csapat- nyi a kopogtatóknak a száma, de kétségtelenül jelzője egy folyamat kezdetének. Egyben jelzője annak is, hogy a tanácsok önmagukban nem boldogulnak a gondokkal, azaz egyre égetőbb szükség mutatkozik egy rendszert alkotó foglalkoztatáspolitikára. Mészáros Ottó Úttörékarácsony Mint már 34 esztendeje minden karácsonykor, az idén is megnyílt az Országház kapuja a piros és kék nyakkendős pajtások előtt: vaisárnap kora délután mintegy 700 gyermek vidám zsivaja töltötte be a kupolatermet, a gobelintermet és az északi társalgót. A kupolateremben egy hete áll a több mint Ifi méteres fenyőfa. A veszprémi erdőgazdaság 80 éves fenyőóriását mintegy 60 kilogramm szaloncukor, 400 különféle csokoládé- és 200 üvegdísz, valamint 300 különböző villanyégő ékesíti. A karácsonyfa köré összegyűlt gyermeksereg karácsonyi meseolimpián vehetett részt. Bevonult Olimpia, a Télapó követe, aki átadta a gyerekeknek a Télapó ajándékait, azaz a különböző mdsorszámokat. A nagy sikerű főműsor után — amelynek fő gondolata az olimpia, s ejpen keresztül a népek barátsága, a béke volt — délután, illetve este további sokféle program közül válasz- hattak a kis vendégek. A különböző helyszíneken a Kaláka együttes, a Lekvár együttes, Otaky bűvész. Arató András, Zoltán Erika és Vincze Lilla, a csepeli ifjúsági pantomimegyüttes, a Karsal Pantomim Rt., valamint az Állami Artistaképző Intézet növendékei szórakoztatták a kicsinyeket és nagyokajt. Az idei úttörőkarácsony megrendezéséhez több mint 255 vállalat, intézmény nyújtott anyagi támogatást. Bankok, trösztök, részvénytársaságok, vendéglátó vállalatok, könyvkiadó és kereskedelmi vállalatuk járultak hozzá a parlamenti karácsony megvalósításához. John Bush Jerevánban A bírság ellen a vállalat fellebbezett Szigorú revizorok a DKV-ban George Bush megválasztott amerikai elnök fia és unokája vasárnap mintegy 40 tonnányi segély kíséretében Örményországba érkezett. John Bush és 12 éves fia George egy DC—8-as teherszállító gép fedélzetén érkezett Jerevánba. A gépen orvosi felszerelések, ruhák és játékok voltak. A legifjabb Bush útjával kapcsolatban elmondta: nem tudtam volna otthon maradni és élvezni a karácsonyt, miközben tudom azt, hogy vannak Örményországban olyan gyerekek, akik boldogtalanok. Az amerikai vendégek meglátogatták Szpitak városát is, ahol a lakosok háromnegyede a pusztító földrengés áldozata lett. John Bush szovjet tisztség- viselőknek kijelentette: biztos vagyok abban, hogy ha ilyen dolog az Egyesült Államokban következne be, önök is segítenének nekünk. John Bush és fia még aznap elutazott a Szovjetunióból, csakúgy, mint számos külföldi, aki részt vett az örményországi mentési munkálatokban, illetve az orvosi ellátásban. Hazatért már egy nyolctagú New Yonk-i egészségügyi csoport is. Az amerikai orvosokkal szovjet tisztségviselők közölték, hogy a december 7-i földrengés után a térségben a szívrohamok száma megháromszorozódott, s az öngyilkosságok száma is a kétszeresére emelkedett. Örményországban nehezíti a helyreállítási munkálatokat, hogy vasárnap hatalmas meny- nyiségű hó hullott a földrengés sújtotta területen. A hegyes vidékekre gépeket irányítottak, hogy megtisztítsák az utakat a hótól. Karácsonyig százezer embert, többségében nőket és gyermekeket telepítettek ki Örményország földrengés sújtotta településeiről. A hajléktalanul maradottaknak több mint a fele a (Folytatás a 2. oldalon.) Az eredetileg tervezett ötven helyett 133 napig tartott az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Pest Megyei Igazgatósága munkatársainak „kihelyezett” tevékenysége Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. A megállapításaikról összeállított jegyzőkönyv alapján kisebb vita kerekedett a vállalat és a revizorok között. Bár egyértelmű a megállapítás, hogy a DKV-ban általában és összességében valós eredményeket tartalmaznak a vállalati mérlegek, a számviteli rendszer jó, s a költségvetési és befizetési kötelezettségeiknek időben eleget tettek, érdemes megszívlelni a tanulságokat. A vizsgálat során az APEH munkatársai például a krakk- üzemi beruházással kapcsolatos nyereségadó-kedvezmény igénybevételét nem tartották elfogadhatónak. Tekintettel arra, hogy mintegy 250 millió forintról volt szó, a vállalat pénzügyi szakemberei igyekeztek lépésük jogosságát megfelelően alátámasztani. A birtokukban van ugyanis az a pénzügy minisztériumi, hivatalos állásfoglalás, amely a kedvezmény igénybevételére felhatalmazza a DKV-t. Hiába mutatták be azonban az eredeti példányt, s hiába olvasták át és értelmezték újra pontról pontra az iratban szereplő mondatokat, a revízió megállapítása szerint a vállalat eljárása nem az előírásoknak megfelelő volt. Ehhez képest az APEH által összeállított jegyzőkönyv további megállapításai csak kisebb tételekről szólnak. A szigorú ellenőrök ugyanis egyebek között kifogásolták azt, hogy egyes munkákat beruházás helyett költségként számoltak el. Szó volt még arról is, hogy a DKV a Szovjetunióból behozott petróleum tőkés exportja után szabálytalanul vette igénybe a külkereskedelmi támogatást. A mérlegeket átvizsgálva a revizorok a vállalat 1985. évi eredményét 2,9 millió forinttal alacsonyabban, az 1986. évit 5,9 millióval magasabban, a tavalyit pedig 20 millióval nagyobb összegben állapították- meg. Emellett a számítások azt mutatták, hogy a vállalat mintegy 6,4 millió forint adóval tartozik az államkasszának. A jegyzőkönyv elkészülte után az értékelő megbeszéléseken sikerült tisztázni néhány félreértést. Az ellenőrzést lezáró határozatban már néhány megállapítást — közte a nyereségadó-kedvezmény igénybevételére vonatkozót -- törölték, ám végül is az adóhiányok miatt mintegy 5,3 millió forintos bírságot vetettek ki a DKV-ra. Amint azt az üzemi újságban is megerősítették, ez ellen a vállalat fellebbezett.
