Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 304. SZÁM 1088. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Nem minden rossz, ami teho Az önállósághoz pénz is kellene J Meg mindig érkeznek a levelek, még mindig elhang- ^ zanak felháborodott hangon mondatok a telefonban: a £ településfejlesztési hozzájárulás ügye a tanácstestület í döntése után sem jutott nyugvópontra. Vácott van egy másik teho- ügy is — igaz, emiatt, sem tollat, sem telefont nem raga­dott senki... Mint megírtuk, megnyílt a Rákóczi téren az új idősek klubja, s hogy megnyíl­hatott, azt alapvetően a tehó­nak köszönheti. Pontosabban annak, hogy öt tanácstagi kör­zetben úgy határoztak: a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás­ból befolyt összegeket e célra fordítják. (Ehhez biztosított a tanács ugyanilyen összeget az Eladják a garázsokat A Váci Tanács tervei között szerepel, hogy eladja a már meg­lévő Avar utcai garázsbérlcményeket, valamint újabb 60 autó- tulajdonosnak ad lehetőséget a garázsépítésre (Vimola Károly felvétele) Tehetségkutató pályázat Kedvenc mesék rajzlapon December a gyermekek hó­napja a Madách Imre Művelő­dési Központban. Igaz, a gyer­meknap nem erre az időszak­ra esik, a Mikulás és a Kará­csony azonban ekkor van. A művelődési központ gyermek­rendezvényei közül mégsem ezek a neves napok érdemesek a kiemelésre. Mesemondó ta­lálkozó volt óvodásoknak, me­semondó verseny kisiskolások­nak és legutóbb Kedvenc mesém, mesehősöm címmel te- hetségkutató képzőművészeti pályázat. Ez a harmadik év, amely­ben e pályázat segítségével ke­resik, kik azok a gyerekek, akikkel érdemes tovább, szer­vezetten is foglalkozni. Jelen­leg is látható a Madách Galériá­ban a pályázat színe-java. Raj­zok, vízfestmények, karcolt technikával vagy ragasztással készült képek, kerámiák. Mind mind ismert mesékről szól... Kóréné Rózsahegyi Erzsébe­tet, a pályázat gondozóját kér­tük, értékelje néhány szóban a gyerekek teljesítményét, s mondja el, sikerült-e tehetsé­gekre bukkanniuk. — Idén harmadik alkalom­mal írtuk ki ezt a pályázatot, talán most a legnagyobb si­kerrel. Ugyanis a város hatá­rain is túljutott a híre, s így Nagybörzsönyből. Dunakeszi­ről, Bagról és Budapestről is kaptunk meseillusztrációkat, összesen száz gyerektől. Kö­zülük harmincán díjat is kap­tak. de ennél többjük anyaga került a kiállítóterem falára. — A gyermekrajzok mind le- nyügözöek. Legyen az bármi­lyen is, visszaadja készítője gondolat- és lelkivilágát. Ilyen értelemben mind egyenértékű, önöknek mégis választaniuk kellett, melyik a jobb. — Nem volt könnyű dol­gunk. Bizonyos értékelési szempontok azért léteznek. Ilyen, hogy a különböző eszkö­zöket megfelelően használ­ták-e. Például egy vékony filctoll rajzolásra alkalmasabb, mint nagy felületek satírozá- sára. Erre jobb a festék. Árulkodó az is, ki mekkora felületre dolgozik, és azt meny­nyire tudja kitölteni. A bagi gyerekek azon kevesek közé tartoznak, akik mertek nagy felületre rajzolni, és arányosan ki is töltöttek minden helyet. A pályázat szerint öt képet kellett beküldeni, melyek a legkülönfélébb technikával ké­szülhettek. Ezek közül is ki kell emelni a hétéves budapesti La­dik Anna munkáját, aki a Ké­vé utcai iskolába jár. ö ugyan­is különböző technikákat al­kalmazva ugyanarról a mesé­ről készített képsort, bemutat­va, mi mindent állíthatunk a kifejezés szolgálatába. Szintén ki kell emelni a díjazottak kö­zül a 12 éves Véninger Pétert, aki Dunakeszin a 2. számú is­kolába jár. ö kerámiákat kül­dött, amelyekről első látásra el se hinnénk, hogy nem fel­nőtt készítette. Erre a szülők is gondolhattak, mert igazolás­ként fényképeket mellékeltek. Ezeken Péter látható, amint a kerámiákat formázza. A leg­kisebbek, az óvodások közül többet is kiemeltünk, talán a váci Krischof Tímeát említe­ném. — Hogyan érzi, elérték-e céljukat, ami a tehetségkuta­tást illeti? Sikerült-e szándé­kuk szerint új tagokkal felfris­síteni a művelődési központ­ban működő gyermekszakkö­röket? — Ez nem egyik pillanatról a másikra történik. Januárban lesznek esedékesek az új be­iratkozások Kinek-kinek el­mondtuk a véleményünket, akiket kellett, biztattunk is. Az itt látható képek alapján nyugodtan várhatjuk a követ­kező szakköri évet és a tehet­séges rajzosokat háromtól ti­zennégy évesig. Velük január­ban, az újabb pályázókkal pe­dig egy év múlva találkozunk ugyanitt — mondotta Kóréné Rózsahegyi Erzsébet. Dudás Zoltán interpellációs alapból, majd saját keretéből kiegészítette.) Ha kevés is jön be a tehóból, szükség van rá, vélekedett még a döntés előtt a tanácsülésen egy tanácstag. Hasznos volt, mondta valaki más, hiszen ez segítette a kábeltévé bevezeté­sét a Földvári téren. Kis ösz- szeg volt egy nagyobb cél meg­valósításához, ám ahol össze­fogott több körzet, ott eredmé­nyes volt... Nem elhanyagol­ható az a szempont sem, hogy — ha szerény módon is — az önállóság, az önkormányzat gazdasági alapját jelentette. A tanácstestület mégis — két ellenszavazattal — a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás megszüntetése mellett szava­zott. Nincs értelme tovább ki­tartani ... — jegyezte meg a tanácselnök. Nincs értelme, mert egyre inkább megterhel­te a lakosság és a tanács kap­csolatát, szinte szembeállította az állampolgárt a népképvise­leti, önkormányzati szervvel. Újra és újra elhangzott, hogy antidemokratikus volt meg- szavaztatása, s a kiadott ta­nácsrendelet nem volt jogsze­rű. A tehó-ellenesség jól tük­rözte a lakosság tűrőképessé­gének csökkenését, amelyet az egyéb terhek amúgy is próbá­ra tettek. Gazdasági szempontból sem jelentett sokat a tanácsnak a tel epülésfej'lesztési hozzájáru­lás, hiszen )987-ben 1,7 mil­liót fizetett be a város lakossá­ga, és több mint 600 ezerrel maradt adós, a költségek pedig 200 ezer forintra rúgtak. Idén 1,1 millió volt a befizetés, és csaknem egymillió a hátralék, a költségek pedig meghaladták a negyedmilliót. Igaz, a behaj­tás már megkezdődött, s a ta­nács kérlelhetetlen: a behajtá­si költséget is — amely mini­mum 300 forint — megfizetteti az adóssal. A tanácstestület elé tulaj­donképpen alternatívák kerül­tek. A tanácstagok dönthettek volna megtartása mellett, de akkor pontosították volna a tanácsrendeletet, s dönthettek volna úgy, hogy önkéntessé te­szik a hozzájárulást... Tud­juk, a népharagot vívnánk ki, ha valamiféle önkéntes teho mellett agitálnánk. De azt még a jelenlegi kegyetlen jövede­lemadós rendszerben is érde­mes végiggondolni, hogy egy város (vagy község) önállóbbá válása gazdasági alap nélkül — csak a központi „leosztásra” alapozva — illuzórikussá vál­hat. B. J. A hal sem hiányozhat ízes ételek lesznek a karácsonyi ünnepi asztalon a pontyok s a busák. Haffner László, a váci vásárcsarnok halárusa nem panaszkodhat, ezekben a napokban nagy a forgalma (Vimola Károly felvétele) Mi csúf itta az utcát ? Bódémentes övezet Mindig is sokan vásárol­tak a 10-es ABC-áruház- ban, de az utóbbi időben szívesen megy be az ember, és jókedvűen távozik. Aki ismeri az itteni kínálatot és a kiszolgálást, az a város távolabbi részeiről is elza­rándokol ide. Az ünnep előtti egy-két héten a kijá­ratnál akár az ajándék- könyveket is kiválaszthat­tuk az alkalmi könyvesbódé kínálatából. A szerencsésebbek, akik mindig is előrelátóak vol­tak, már időben meg is tet­ték. A többiek, a lusták, akik arra számítottak, hogy majd a következő bevásár­lás után... Nos, azok pórul jártak. A bódé ugyanis né­hány napja zárva. Miért? Nem fért bele a városkép­be. Csúfította a Széchenyi utcát. A városi tanács fel­szólítására az üzemeltető Áfész bezárta. Már csak a bódé elszállítása van hátra. De amíg ott van, kérem, döntsék el önök, mi az, ami ebben a pillanatban csúfít­ja az építkezéssel s annak minden vonzatával terhelt, kiemelt utcánkat? D. Z. Menekülés a közelítő csőd elől Egymilliós célprémiumot ígérnek Ganz Vasúti Jármű Rt. néven hétfőn részvénytársasággá alakult a Ganz Mozdony- és Vagongyár Vállalat korábbi veszteséges üzeme, a járműgyár. Az új részvénytársaság alaptőkéje 1 milliárd 106 millió forint. Az Állami Fejlesz­tési Intézet 500 millió forinttal, a Budapest Bank Rt. 300, az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt., a Magyar Hi­tel Bank Rt., a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. 100—100 millió forinttal, a Ganz Gépgyár 5 millió forinttal, a Ganz Acélszerkezet Vállalat egymillió forinttal járult hozzá az alaptőkéhez. A hétfői közgyűlés 7 tagú igazgatóságot és 5 tagú felügyelőbizottságot választott. Mint ismeretes, a korábbi Ganz-MÁVAG-ot szanálták, az egyes gyárak önállósodtak. Az összesen mintegy 17 milliárd forintos veszteség csaknem kizárólag a járműgyártásból adó­dott, ezért ezt a vállalatot a további eljárás során állami fel-V ügyelet alá helyezték. Már a megalakulás pilla­natában tudható volt, hogy a Ganz Mozdony- és Vagongyár Vállalat előbb-utóbb csődbe megy. Nem történhetett más­ként, hiszen a korábbi ma­mutvállalat adósságainak nagy részét is rájuk rakták teherként. Nem mérlegelve igazán, hogy ezzel csupán egy sok kényelmetlenséggel járó elemzést és a következtetések alapján a döntő lépést odáz­zák el. Mint közismert, a lavinát a Dunai Vasmű leányvállalata, a Lőrinci Hengermű indította el azzal, hogy 33,5 milliós kö­vetelését behajthatatlannak ítélve, egyeztető megbeszélé­seket kezdeményezett. Idő­közben kiderült, hogy az el­múlt hónapokban felhalmo­zódott, több mint 1 milliárd 600 milliós teljesítetlen szál­lítói igény csak egy csepp a tengerben, mert súlyos mil­liókkal tartozik a vállalat az államkasszának is. Gyors megoldást kellett tehát ke­resni, olyat, amelyben a leg­kevésbé a politikai megfonto­lások érvényesülnek. Így ke­rülhetett sor az ese­ményre, a részvénytársaság megalapítására, amelyet — s ezt az érintettek jó előre le­szögezték — kizárólag üzleti alapon működtetnek majd. A szándék komolyságát jelzi az a tény is, hogy a részvénytár­saság vezetőjének már előre pontosan egymillió forintos célprémiumot ígértek tisztán, ha teljesíti a részvényesek által megjelölt feladatokat. Nem mindenki fogadta ki­törő örömmel a vállalat ilye­tén átalakulását, mert az is bizonyos, hogy a szállítók kö­veteléseinek mintegy 30 száza­lékát le kell írniuk. Bizony­talan a MÁV is, mert könnyen megeshet, hogy az új gazda a termékszerkezet radikális átalakításával meg­oldhatatlan gondokat okoz a vasútnak. Mint már lapunk­ban is írtuk, a MÁV úgyne­vezett elővárosi motorvona­tait — amelyekből az elsők a szobi vonalon közlekednek — a Ganz Mozdony- és Va­gongyár Vállalat szerelte ösz- sze a Ganz Villamossági Mű­vekkel közösen. Ma még ki­deríthetetlen, hogy folytat­ják-e a korszerű járművek gyártását, s ha igen, meny­nyiért. Igaz, ez csak egy a yasút sok megoldatlan gondja kö­zül. Persze nem várnak más­ra, maguk is kezdeményez­nek. Önozó György vezér- igazgató egy minapi tájékoz­tatón mondta el, hogy négy­száz roncsvagont adnak el egy olasz cégnek kilós áron, de így is háromszor többet kapnak érte, mintha a MÉH- nek ajánlották volna fel. Emellett hamarosan dönteni kell arról a 8 ezer kocsiról is, amelyet — a vezérigazga­tó szavaival élve — már kö­rülnőtt a gaz valahol a vas­pályákon. Felújításukra nincs pénz, csakúgy, mint újak vá­sárlására. Mit mondhat erre a Pest megyében lakó ingázó? Re­méljük, mi váciak is egyre több korszerű motorvonaton utazhatunk majd. Furucz Zoltán Falugyűlések után Gondok három községben A közelmúltban tartottak fa­lugyűléseket a közös tanács irányítása alá tartozó három községben, Vámosmikolán, Té- sán és Perőcsényben. Ezekről korábban már beszámoltunk, ám a kép nem lenne teljes, ha ezt követően nem szólnánk ar­ról, hogy milyen feladatokat adtak a községiek tanácsuk­nak. A feladatok tulajdonképpen azonosak azokkal a gondokkal, amelyekkel az ott lakóknak meg kell küzdeniük. Így pél­dául Vámosmikolán felvetet­ték, hogy a tüzépen ebben az évben egyetlen fenyőlécet sem lehetett venni, aki elkezdett építkezni, az külön kálváriát jár be. A szén sem elég a la­kosság számára, rosszak a ré­gen megépített járdák. A pékségben sütött kiflik olya­nok, mintha azt a szemétből szedték volna ki (amire a ve­zető azt válaszolta, hogy nincs szakmunkás, de azt nem mondta el, hogy a régiek miért léptek ki munkahelyükről). Mindegyik községben felve­tették a lomtalanítás megszer­vezését, amire azt a választ kapták, hogy legyenek addig türelemmel, amíg a szemétte­lep megépül. Tésán felvető­dött, hogy gyorsítsák meg a szeméttelep építését, mert a hulladék Márianosztrára való szállítása sok pénzbe kerül. Ez eredetileg a Kemencei Ta­nács feladata lett volna, nekik kellett volna azt megépíteni 1987-re, de állítólag nem talál­tak erre alkalmas helyet. Itt vetették fel a mikolai busz­megállónál lévő WC állapotát, amire az elnök asszony el­mondta, hogy ebben az évben már 27 ezer forintot költöttek rá. A falugyűléseken dr. Pásztor Imréné azt tanácsolta, hogy az áfésszal kapcsolatban fel­merült problémákat újra ves­sék fel az áfész-gyűléseken, hiszen a szövetkezet a lakosság pénzéből alakult! meg, ezért mint tulajdonos is kérdőre vonhatja a felelősöket. Erre azért is szükség van, mert az áfész részéről, a szokástól el­térően, a falugyűléseken sen­ki nem vett részt. Örömmel fogadták Perő­csényben, hogy a kijelölt táj­házat társadalmi munkában fogják felújítani, amit Együd Nándor ajánlott fel a község nevében. Valószínűleg nem csak ez utóbbira utalt a tanácselnök, amikor mindhárom falugyűlé­sen azzal búcsúzott a jelenlé­vőktől, hogy a következő idők­ben sem lesz könnyebb a helyzet, de ha a községek la­kosai összefognak, egymást segítik, sok mindent meg tud­nak oldani. K. G. Földrengéskárosultaknak Műsor Kemencén A Kemencei Általános Mű­velődési Központban a napok­ban karácsonyi műsort ren­deztek az iskolások és a nyug­díjasklub tagjainak közremű­ködésével. A népi hagyomá­nyaikról szóló szórakoztató előadás bevételét továbbították az örményországi földrengés­károsultak megsegítésére. Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): december 22-én este fél 6 és fél 8 órakor kiemelt I-es helyáron tekinthető meg a Hálószobaablak című ameri­kai bűnügyi történet. Fősze­replők: Steve Guttenberg és Isabelle Huppert. Videoprogram (az épület ka­maratermében): december 22- én 17 és 19-órakor az 1941-ben, Harsányi Zsolt regényéből ké­szült Magdolna című magyar filmet játsszák. Rendezte: Ná- dasdy Kálmán. Főszereplők: Lázár Mária. Somlai Artúr és Lehotay Árpád. . ISSN 0133—2T59 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents