Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

Abonyban Öj ABC-áryház nyílt A Dél-Pest Megyei Áfész ez év kezdetén tervbe vette, hogy december elején, de legké­sőbb a korácsonyt megelőző héten megnyitja új ABC-áru- házát Abonyban. Ígéretüket beváltották, 19-én megnyílt az új bevásárlóhely, amit Beke András, a Pest Megyei Mé­szöv titkára adott át. A megnyitóbeszédben egye­bek között elhangzott, hogy a létesítmény 14 millió forintba került, amiből 8,5 milliót fizet­tek az építőknek, 3 millióért vásárolták a berendezéseket és az úgynevezett forgóalap 2,5 millió értékű. Az 500 négyzet- méter alapterületű áruház ki­vitelezője a ceglédi, illetve abonyi építőipari kisszövetke­zet volt, s mint Beke András mondta, jó munkát végeztek. Az ünnepélyes megnyitót követő percekben rövid be­szélgetést folytattunk Sárik János néval, a szövekezet el­nökével. Tőle tudtuk meg, hogy a nyolc és fél milliós építési költségből kétmilliót az Abo­nyi Tanács nyújtott azzal, hogy épületet adott, felújít­tatta a tetőzetet és a gázbeve­zetést is finanszírozta. — Ez az építkezés a szövet­kezet VII. ötéves tervi beru­házásai között a legnagyobb és színvonalában is a hasonló áruházaink élére került. — Mennyi a jelenlegi áru­készlet értéke, és milyen lesz az ellátás? — Hárommillió körüli áru­készlettel nyílt meg az üzlet, az utánpótlás biztosítására pe­dig viszonylag bő lehetőség nyílik. A szövetkezet árufor­galmi osztálya szervezi a be­szerzést, a többi a boltvezető hatáskörébe tartozik. A jelen­legi állapotokat tekintve a Ceglédi Fűszért és a húsgyár mellett kapcsolatban állunk Kecskemét, Szolnok hasonló vállalataival, valamint Szeged, Szentes hús- és töltelékáru­termelőivel. Hogy honnan és mennyit vásárolnak majd, azt Pivon Imréné, az áruház ve­zetője dönti el. Gy. F, ínon A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM 1988. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Fő a mértékletesség Bármilyen erős is a kísértés Közelednek az ünnepek: a vendégeskedések, a nagy eszem-iszom, dínomdánom ideje. Éppen ezért kerestük fel néhány jó tanácsért dr. Elek Attilát, a kórház igaz­gatóhelyettes belgyógyász főorvosát és Keresztúri Fe- rencné vezető dietetikust. Dr. Elek Attila: — Ez idő tájt bizony csöppet sem köny- nyu ellenállni a csábításnak, tiiszen a karácsony és újévi ünnepek családi és baráti ösz- szejövetelei során szinte tör­vényszerű velejárója a nagy étkezések sorozata. Es persze sajnos, a szokásosnál jóval töQb alkohol folyik le a tor­kokon. Az elmondottakban az az aggasztó, hogy a nehéz, zsíros, fűszeres ételek fogyasz­tása és a mértéktelen italozás nemcsak a bélrendszeri, emésztőszervi, epe- és gyo­morbetegeket, hanem a ma­gas vérnyomásban, szív- és érrendszeri, valamint anyag­csere-betegségben szenvedők állapotában is előidéz súlyos heveny, nemegyszer életveszé­lyes rosszabbodást. Különösen veszélyes lehet ebben az idő­szakban a fokozott gyakori­sággal előforduló hasnyálmi­rigy-gyulladás. Ezek ismétlő­dése, a később, évek múlva ki­alakuló cukorbetegség egyik okaként szerepelhet. Termé­szetesen nemcsak az említett betegek, de az egészséges em­berek számára is komoly meg­próbáltatás lehet az ünnepi trakta. Mindenesetre egyetlen és a leginkább megszívlelendő tanács: legyünk mértékletesek, bármilyen erős is a kísértés. Bizony az étkezési szokások hazánkban számos kívánni­valót hagynak maguk után. A korszerű diétára és gyógyélel- mezés szempontjaira senkit sem lehet egy-két nap alatt megtanítani. Annál is inkább, mivel a diétás kultúránk igen szerény színvonalon van. Ép­pen ezért fontos a következe­tes felvilágosító munka. Erre Cegléden kitűnő lehetőség nyílik a cukorbetegek klubjá­ban. Keresztúri Ferencné: — A klubunk körülbelül egy esz­tendeje működik a művelődé­si központban. Minden máso­dik csütörtökön vannak a fog­lalkozások — -a diétás főorvos, a dietetikus és az egészségne­velő irányításával. Természe­tesen a kétórás találkozások során nemcsak cukorbetegeket látunk szívesen, hanem bár­kit, akinek az egészségével kapcsolatos gondjai, kérdései vannak. S mondanom sem kell, hogy a jó tanácsokért egy fillért sem kell fizetni. Min­den alkalommal egy-egy orvos tart előadást valamely aktuá­lis témáról. Igen szerény a látogatottság, s a hallgatók elsősorban nyugdíjasok. Holott fontos lenne az ifjúság jelenlé­te is. — Az ünnepek alatt bizto­san sokan látogatják majd meg a hozzátartozóikat. Egy percig sem vonom kétségbe, hogy mindenki jót akar és a szeretetét igyekszik kimutatni. Mért ne egyen és igyon az a szegény beteg? Hát még ez az öröme se lehet meg neki?! És persze karácsonykor, szilvesz­terkor az epebetegeknek töl­tött káposztát, disznótorost hoznak — annyit, hogy az étel megromlik —, és egy kis italt. Csak egyről feledkeznek meg a látogatók, hogy komolyan veszélyeztetik a betegek gyó­gyulását, s akaratlanul is ve­szélyes helyzetbe sodorhatják az efféle gondoskodással. Ne vigyenek be nehéz, zsíros, fű­szeres ételeket. ★ Január 12-én, csütörtökön délután 5 órakor a művelődési központban dr. Rigó János professzor, az Országos Diete­tikus Intézet igazgatója tart előadást, amelyet kóstolóval egybekötött diétás termékbe­mutató követ. F. F. Három esztendő mérlege Gyarapodott a város Hosszú tárgyalást folytatott minap a városi tanács testületé arról, miként fejlődött Cegléd az elmúlt három esztendőben. A leltárt inkább az összefoglalás igénye diktálta, semmint, hogy újdonsült szempontok merültek volna^ föL Mert sajnos, nem mondható meglepetésnek, hogy a pénzte­lenség következményei a tele­pülés gyarapodásában még csak az előttünk álló évek alatt fognak igazából megmu­tatkozni. Arról, hogy eddig mi történt, s hogy mennyiért, fo­lyamatosan beszámoltunk az újság hasábjain. Ezért most csupán emlékeztetőül helye­zünk egymás mellé néhány szeletet azok közül, amelyeket a tanácsülésre készült írásos előterjesztés tartalmaz. A szóban forgó időszakot meglehetősen élénk színekkel festi meg az a feszültség, ami az elburjánzó feladatok és a hozzájuk vezető pénz apadása között alakult ki. Fölösleges lenne terjedelmes sorokat róni ide az árak emelkedésé­ről, az inflációról és az áfa kínjairól, egy adat azonban mégis a helyzet jellemzésére kívánkozik. Arról van szó, hogy 1986 és 1988 között az el­vonások-miatt éppen 100 mil­lió forinttal csappant meg a tanács mozgatható pénze. A város VII. ötéves tervében a lakás rovatba ez a szám ke­rült: 938. Ennek egy kis há­nyadához, 50 darab szociális bérlakáshoz kapott a tanács (lakásonként 470 ezer forin­tos) központi támogatást. Ez idáig 8 alacsony komfortfoko­zatú hajlék készült el, de a kilencedikre már semmi re­mény sincs. Ami a telepi háza­kat illeti: átadásra került 99 darab, s 1990-ig várhatóan még 90-ben vágják át a szala­got. Csakhogy a terv összesen 328-at irányzott elő, s ennek teljesítése már csak a valóság határain túl képzelhető el. A családiház-építők buzgalma és teljesítménye időről időre vál­Mi és honnan szivárog a kufakba? Tiszta víz legyen a poharakban A jelenlegi csúfos állapotokat és azok jobbítása iránti csekély hajlandóságunkat látva megalapozott a jóslat: ha semmi másért, de a környezetrontásért egy­szer még elátkoznak bennünket utódaink. Ne higgye senki, hogy csak zsúfolt települések, ipari bázisok sodor­ják magukat romlásba. Becsület - szavunkra A csönd többet mond — Én angolul, németül és oroszul beszélek! — ra­gyog a társaság csillaga. — És ön? — veti rám fénycsó­váját. — Egy kicsit így, s talán kicsit jobban úgy — pis­lákolok. — De mindennél jobban tudok — magyarul hallgatni. Telihold-szemmel néz. — Nem értem ... Válaszul én — hallgatok. Hosszú haja, mint az üstö­kös uszálya, elsuhan mellőlem. Az ember sok nyelvet megtanulhat, beszélhet — de tisztán, értelmesen, világosan, kifejezően csak anyanyel­vén hallgathat. Mert a megfogant gondolat-' az édes anyanyelv — az édesanyai nyelv — méhcsöndjében fej­lődik, itt emberesedik a világra. Ha hallgatunk, ha elhallgatunk, mi történik a csönd­ben? Töprengünk és álmodozunk, tervezünk és fantá- ziálunk, gondolkozunk és emlékezünk. Magunknak. Ma­gunkban. S mindezt — anyanyelvűnkön tesszük. Belső beszéd ez. Mindennapjaik számtalan néma, de lélekben visszhangzó monológja születik így. Mivel a gondolkodás eszköze a nyelv, sokatmondóan csak az tud hallgatni, akinek fejlett az anyanyelvi mű­veltsége. Kosztolányi Dezső Stockholm című versében arról ír, hogy svédekkel teázik. Majd csend lesz: „Hallgat­nak ok is, én is hallgatok, / de csöndjeink nem érnek össze végül, / mivelhogy én magyarul hallgatok / s ők svédül.” A csönd szava olykor mindennél többet mond. Pe­tőfi hosszú távoliét után hazafelé sietve, kedves és szép szavakra készül, anyját köszöntve, — „S a kis szobába toppanék ... t Röpült felém anyám .../ S én csüggtem ajkán... szótlanul... / Mint gyümölcs a fán." A férfi, kedvese bölcsőringatású ölében már elcsen­desülve, hirtelen fölkapta a fejét: „Hallottam suttogó vallomásod, láttalak világra jött valódban, de nem is­merlek igazán, mert nem hallgattunk még együtt hosszú, csöndes percekig.” Gzó, szó, szó. Tanít az iskola. Fölvilágosít a rádió, a televízió, az újság. Művel a könyv. Nevel a család. Utasít a törvény, a hivatalos papír. Gyűlésekkel, határo­zatokkal formál a társadalom, a politika. Meggyőz a társ. Szó, szó. szó! Kell a csönd. A pihentető. Majd az új gondolatot érlelő. Ezért csendben elhallgat ez a rovat... Költői Adám A mezőgazdaság kemizálá- sából, a telkek, lakóterületek félmegoldású közművesítésé­ből következően a falvak, kis­városok fölött is sötéten sejlik fel a jövő. Napjainkban már kimutat­ható és pontosan meghatároz­ható okokra vezethető vissza a talajvizek határértéket meg­haladó szennyezettsége. A Kö- zép-Tisza-vidéki Vízügyi Igaz­gatóság szakemberei szerint a megyében a Csepel-sziget után felénk aggasztó leginkább a helyzet, Csemőben, Nyársapá­ton, Dánszentmiklóson például de Nagykőrös is élen jár a vizsgálatok ijesztő statisztiká­jában. Szigorúbb követelmény Félő, nem vagyunk messze az igazságtól, amikor azt mondjuk, ha a jelenleginél ki­csivel is szigorúbb követelmé­nyei volnának a vízszabvány­nak, sok víznyerő tartalmát (a mélyfúrású közműves vízszol­gáltatásra természetesen ez nem vonatkozik) a kémiai, mikrobiológiai vizsgálatok iha­tatlannak nyilvánítanák. Még­is fogyasztják, mert nincs he­lyette más, és még nem érzé­kelik ennek veszélyeit. Az említett Kötivízig mun­katársai tájékozódó jellegű vizsgálatokat végeztek egyes belterületi ásott kutaknál. A reprezentatív mintavétel elve szerint 15 kút vizét elemezték Nagykőrös különböző pont­jain. A minap ennek ered­ményét ismertették. A kép lehangoló. Kémiailag egyetlen kút vizét sem talál­ták kifogástalannak. A nitrit-, nitrát- vagy az ammóniumtar- talom esetenként a megenge­dett határérték tíz-tizenötszö­rösét is meghaladta, de sem­mivel sem megnyugtatóbb a hatféle mikrobiológiai analí­zisből leszűrt diagnózis sem. A vizsgált kutak vizére egy eset­ben mondta a tulajdonos, hogy emberi fogyasztásra is használják, a többinek a vi­zét — állítólag — csak öntö­zésre szivattyúzzák, ami az említett telkek vízellátásából ítélve hihető, de nem meg­nyugtató, mert eredeti funk­cióját betöltő ásott kútból még több létezik, és nem csak kül­területen. Kínzó sejtés Aggasztó jelenség, hogy az említett kutak vize az inten­zív lecserélődéskor (öntözés alkalmával) sem javul szá­mottevően. Ebből árra lehet következtetni, hogy közel van a szennyezés forrása, ha nem a portán belül, akkor a szom­szédban. Igen gyakran a szik- kasztásos rendszerű házi szennyvízgyűjtőkből elszivárgó nedvesség károsítja az ásott kutak vizét. De nincs kizárva, hogy a 20—30 méter mélységű másodlagos vízadó rétegben fúrt kutak is veszélyeztetettek. Tudniillik, a város és környé­kének, talajrendeződése kedve­zőtlen annyiból, hogy az első vízzáró agyagréteg mélyen, 18—25 méteren helyezkedik el, s ennek sűrű áttörésével csak fokozódhat a rétegek közti át- szivárgás. Fúrott kutakról most nem készült hasonló vizsgálat, job­bára tehát csak sejteni lehet, milyen azok vize. Ám kínzó ez a sejtés, vajon nem követ­kezik-e abból jóvátehetetlen kár, ha a közműrendszeren kívüli vízellátásról nem szer­zünk komplex ismereteket, és nem teszünk semmit az eset­leges szennyezés forrásainak felszámolásáért. A probléma, úgy tűnik, túl­nőtte magát azon, hogy sokáig lehetne még meditálni rajta, ám a további elemzések és a talajvizek restaurációja körül pókhálószerűen gabalyodnak a kérdések Nyomasztólag hat az idevonatkozó költségeknek ISSN 0133—3500 (Ceglédi Hírlap) már a puszta felvetése is, de bármilyen kínos teher tanács­nak, lakosságnak, központi szervnek vagy mindháromnak közösen, de vállalni kell. A ta­nácsi képviselők és a szakem­berek ebben most nem foglal­hattak állást, de úgy tűnik, a tennivalók alternatívái közül sikerült valamelyest körvona­lazni azt, amelyikkel a legtöbb kompromisszumot lehet majd kötni. Annyi bizonyos, hogy több évre szóló, a vízhasználat en­gedélyhez kötésének deklará­lásán alapuló programmal le­het majd orvosolni a háztartá­sok vízgazdálkodásának ebbéli gondjait. Önkéntes alapon A tanács fél év múltán újabb vizsgálatokkal bízza meg az arra illetékeseket. En­nek célja a kirívóan szeny- nyezett kutak felderítése lesz. Következő lépésként az ön­kéntes alapon történő vizsgá­latok, majd az átfogó szelek­ciók következnének a jelenle­gi, korántsem végleges elkép­zelések szerint. My. J. tozik; 1986-ban 111, 1987-ben 75, 1988-ban 64 darab tégla­otthon magaslótt föl, de ez mindenképpen kevesebb, mint amennyire az előrejelzések utáltaik (300). Miközben a pedagógusok nem véletlenül hívják fel kü­lönféle demonstrációkkal ága­zatuk szikesedésére a figyel­met, Cegléden az ötéves tervre szánt pénznek egynegyede a kulturális területre áramlik. A Kossuth Ferenc utca járó­kelői naponta meggyőződhet­nek róla, hogy épülőfélben van a kereskedelmi és vendéglátó­ipari iskola, amelybe tíz tan­termet álmodtak a tervezők. Az már kívülről nem látható, inkább csak a költségvetésből olvasható ki, hogy a befejezés határideje, 1989. július 31., aligha tartható. Az intézmény ára a nyitánykor megfogalma­zott 67 millió forintról (áfa, ár­emelkedés, tervhiányosság stb. következtében) 105,7 millió fo­rintra emelkedett, s jelen pil­lanatban senki sem tud garan­ciát vállalni arra, hogy a kü­lönbséget már a jövő évben előteremti. Sókkal jobb passz- ban van a Török János Szak- középiskola, amelynek 13 tan­teremmel való bővítését, ille­tőleg ennek 30 millió forintos számláját csupán az áfa terhe­li, ezért átadása 1989-ben vár­ható. Arról, hogy fölújították a rendelőintézetet, és arról, hogy megnyílt a Pesti úton a tüdő­gondozó, annak idején jó né­hányszor beszámoltunk. Zajlik a Reiner Albert utcai gyer­mekgyógyászati központ'átala- kítása is. A terv egyik csorbá­ja: már látszania kellene az Alszegi úti körzeti orvosi ren­delő és a gyógyszertár körvo­nalainak. De ezekre egyáltalán nem jutott pénz, így építésűik legjobb esetben is csak 1990- ben kezdődhet el. A bőségre kilátást nem adő körülmények között mégis sok mindennel gyarapodott a vá­ros. Elkészült 31 kilométernyi önerős gázvezeték, fölépült az autóbusz-pályaudvar (43,5 mil­lió forint), közel 10 kilométer szilárd burkolatú út (a lakos­ság és a tanács együttműködé­sével), a Vörösmarty téri és a Budai úti ABC (elindult a Bé­ke téri is), Csütörtökön Karácsonyi hangverseny December 22-én, csütörtö­kön 17 óra 30 perckor kez­dődik a Kossuth Művelődési Központ színháztermében az immár hagyományos kará­csonyi hangverseny. Közre­működnek a zeneiskola taná­rai: Dávid Sándor, Polgár Szabó Zoltán, Volter Kálmán, Hümpfner Károly, dr. Per- neczky Jánosné, Szögi Tibor- né, Dávid Andrea, Sörös Éva, Solymosi Sebestyén, Hachele- va Ludmilla, Kiss Mariann, Bíró Emília, Pócz Ildikó, Lé- vay Mihályné, Magyar Gábor, Kiss Gabriella, valamint a városi kamarazenekar és Kar­dos Pál pedagógus-énekkar; szólót énekel dr. Karácsonyi­né Béres Judit és Béres Ág­nes, vezényel Holló Gyula. Moziszünet Hosszú évek után elő­ször fordul elő, hogy de­cember 24-én és 31-én álta­lános szünnap lesz a ceg­lédi moziban, egyetlen fil­met sem fűznek be a vetí­tőgépbe. A megyei főnökség ugyan eddig se erőltette a dolgot, mégis a városban valamiféle hagyomány ezen a két napon is kinyittatta a filmszínház ajtaját. Való­színű, hogy ezt a makacs hagyományt idén a lehető legegyszerűbb prés tudta széttörni. Egyetlen nagyte­remben előadás önköltsége nem kevesebb, mint 3343 forint. Ezzel szemben a Sza­badság mozi vetítésenként átlagosan 3120 forintos be­vételt mutathat föl. Az már műsorpolitikai kérdés, hogy ezt a bevételt az „ét­lapon” szereplő temérdek film közül pár darab hord­ja össze. S ha éppen nincs ilyen film? Akkor minden újabb előadás a veszteséget növeli. A karácsonyi meg a szil­veszteri mozilesés iránt az utóbbi időben igencsak csökkent az érdeklődés, ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy a filmszínház üzemvezetője úgy határo­zott: nem tetézi a deficitet. És ezzel együtt végre a mo­zis embereknek is ünnep lehet a karácsony, kikap­csolódás a szilveszter. Nem mindegy. (v.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents