Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-19 / 301. szám
4 1988. DECEMBER 19., HÉTFŐ Forró hangulatú zenei est Budaörsön A Pro Musica újdonságai Zsúfolásig megtelt pénteken este a Budaörsi Városi Tanács díszterme. Többen kiszorultak az előcsarnokba, hiszen közel kétszázan jöttek el a Pro Musica Kórus házi hangversenyére. Ennek ellenére családias volt a légkör, a hallgatóság soraiban babáktól kezdve ősz nagyapákig minden korosztály képviseltette magát. A színes égőkkel kivilágított karácsonyfa fokozta az est ünnepi hangulatát. A karnagy pedig néhány mondatos közvetlen-kedves bevezetőt fűzött a különböző műsorszámokhoz. Sapszon Ferenc érdemes művész vezetésével — s a városi tanács támogatásával — négy esztendővel ezelőtt alakult meg a budaörsi vegyes kar. Alapító tagjai kitartóak, sőt, újakat is hívtak együttesükbe, így most már ötvenen állhatták a dobogóra. Ez a kar az eltelt évek alatt egyre többet hallat magáról. Tavaly például a rádióban negyvenperces élő adásiban mutatkozhattak be, s jó kritikát kaptak. Repertoárjuk máris igen nagy: madrigáloktól kezdve népdalfeldolgozásokig terjed. Természetesen keményen és fegyelmezetten dolgoznak mindezért. Egyetlen próbát sem mulasztanak el, s évente kétszer négy-öt napos edzőtáborban fejlesztik képességeiket. Hozzá kell tennem, hogy találkozásaik alkalmával mindig vidámság és jókedv uralkodik az együttesben. Ennek csupán az a titka, hogy szeretnek énekelni, s barátokká váltak. Házi hangversenyükön tizenöt szerző több művét adták elő: a romantikus zeneirodalom ismert és kevésbé hallott mestereitől, mint Viadana, Anerio, Lassus. Nagyon szépen sikerült Dowland Búcsú című dalának interpretálása, pedig ez technikailag sem könnyű feladat. Ezt követően Bach két karácsonyi korálját szólaltatták meg. A lírai hangulatú énekeknél — s szinte kivétel nélkül mindegyiknél — gyönyörű tisztának hatott a halk piano. Műsoruk második felében népdalfeldolgozásokkal arattak nagy sikert. Kellemes meglepetés volt minden jelenlévő számára, hogy a Szabolcs- szatmári szőttes szerzője, a nyolcvanesztendős Nagy Olivér, a Zeneakadémia profesz- szora is eljött az estre. Ez alkalommal újdonsággal szolgált a Pro Musica. Megzenésített verseket mutattak be. Kifejezetten merész vállalkozásnak éreztem Szenkár Dénes —József Attila: Betlehemi királyok című költeményének előadását. A szoprán szólamokból alakult kamara női kar kicsit bátortalannak bizonyult. Kár, mert ez levett a produkcióból. Mind hangadottságukat, mind pedig a vers átélését tekintve megfelelő képességekkel rendelkeznek. Igazolja ezt, hogy nagy hatást gyakoroltak a közönségre — ami vastapsban fejeződött ki. Külön megemlítem még a két szólóénekes nevét. Liptík Mária a mélyebb fekvésű dallamoknál is megőrizte a világos felhangokat. Törés nélkül, szépen ívelt hangja a magasabb hangtartományból a mélyebbek felé. Ez talán Bárdos Lajos—Dienes Valéria Karácsonyi bölcsődalában volt a legélvezetesebb, amikor áriával kísérte a szöveget éneklő együttest Varga Rudolf Iskolázottnak ható basszus hangja tömör, testes, érces felhangokkal. Többször is kaphatna szólóénekesi felaldatot, ami növelné előadói biztonságát. Ily módon kerülhető el, hogy e rendkívüli erejű hang még véletlenül se szóljon befelé. Mohai Mária kísérte zongorán a kórust, de ha pontosan akarok fogalmazni, akkor inkább azt írom: együtt élt velük. Néhány alig észrevehető hibán ügyesen átsegítette őket. Mindent egybevetve: e péntek esti fellépés forró hangulatot teremtett. Bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy növelje Budaörsön a zeneszeretők táborát. Vennes Aranka Minden második gyerek napközis Nincs hová menniük Országosan a mi megyénkben legalacsonyabb a napközis ellátásban részesülő gyerekek aránya, pedig az igény nagy. Ezért fontos feladat, hogy fokozatosan fejlesszük ezt a területet. Számos értekezleten hangzott el az előbbi megállapítás, többek között Novák Istvántól, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjétől is. Az első-második osztályos gyerekek hetven-nyolcvan százaléka napjai jelentős részét az iskolában tölti — a tanítási időn kívül is. Hogy ilyenkor milyen körülmények között, arról kérdeztük Kereszty Zsuzsát, a Pedagógus Társaság napközis szakosztályának elnökét. — Napközik a század eleje óta vannak Magyarországon, ám kezdetben kizárólag szociális funkciót töltöttek "be. A szegény gyerekek számára igyekeztek fedett helyet és némi meleg élelmet biztosítani. De rövid idő alatt kiterjedt a foglalkoztatás az egész tanévre, sőt hamarosan azt is előírták, kizárólag pedagógus gondozhatja a gyerekeket, így terjedt el a házifeladat elkészítése, és már 1943-ból ismerünk olyan utasítást, ami a napközi hatáskörébe sorolja a szabadidős tevékenységeket. A felszabadulás után ugrásszerű mennyiségi változás következett be. Körülbelül tízévenként megkétszereződött a létszám. Jelenleg minden második diák az isikolában tölti egész napját. Persze az arány az életkortól és a település jellegétől függően változik. Az első-második osztályban és a városokban magasabb. — Mit mutatnak ezek az adatok nemzetközi összehasonlításban? — Teljesen egyedülálló utat jártunk be. A nyugat-európai országokban nem alakult ki ilyen típusú foglalkoztatás. A napközisek aránya Csehszlovákiában nem éri el a harminc, Bulgáriában pedig a tizenöt százalékot. Mi vállaltuk, hogy szinte minden jelentkezőt fogadunk, mert a társadalom számít az anyákra, mint munkaerőkre. Olyan fokig vált a mennyiségi szemlélet fő tendenciává, hogy azt tartották jó igazgatónak, aki ilyen kérelmet nem utasított vissza. — Mi lett ennek a következménye? — A minőségi fejlődés ezzel a tempóval nem tartott lépést. A csoportok egy részénél a minimális feltételeket sem tudják biztosítani. Az önálló terem és a szakképzett pedagógus sok helyütt csak álom. Számtalan esetben az ebédlő formailag a foglalkoztató terem, ám ez déltől három óráig az étkeztetés és takarítás miatt kiesik. A gyerekeknek nincs hova menniük, akkor sem, ha tél van, akkor sem, ha esik az eső. Ráadásul a képesítés nélkülieket alkalmazzák elsősorban napközis nevelőiként. Pedig főként kisiskolás korban a gyerekek több időt töltenek vele, mint tanárukkal. És még a tankönyv, a tanterv nyújtotta fogódzó is hiányzik; a nevelő kizárólag saját személyiségére, képességeire van utalva. Az alkalmatlanság veszélyes, egészségkárosító, személyiségromboló hatású is lehet — A hallottak nagyon elszomorítóak. — Az összképet árnyalja, hogy az utóbbi időben igen korszerű vonulatok jelentek meg a tanórán kívüli nevelés hazai elméletében és gyakorlatában. Az úgynevezett iskolaotthonos foglalkoztatás nálunk sokkal jobb formában valósult meg, mint például az NDK-ban, vagy Csehszlovákiában. Az életrend a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően alakult, és alapvető fontosságúvá vált a szabadidő-pedagógia. A hetvenes években kialakult a klubnapközi is, aminek más országokban nincs megfelelője. A probléma az, hogy az iskola- rendszer merevsége miatt az elméleti eredmények mindösz- sze néhány száz csoportban váltak gyakorlattá — itt is személyfüggően. Azaz addig működött (működik) a korszerűbb rendszer, mig volt (van) egy igazgató, pedagógus, akinek ez szívügye. — Mit jelent az iskolarendszer merevsége? — A cél, hogy a szocialista iskola alakítsa ki a mindenoldalban fejlett embert, idővel kiüresedett. Ám az elméletben széles tevékenységskála miatt sokáig úgy látszott, csupán idő kérdése, hogy a sokoldalú fejlesztés realitás legyen. A demográfiai apály miatt jobbak voltak a működési feltételek is. Mára kiderült: az iskola helyzete az elmúlt húsz E gy olyan könyvet tartok a kezemben, amelynek betűit írója — Lukács György — még 1968-ban vetette papírra. Az eddig kéziratban lévő tanulmány bizonyára azért nem talált kiadóra itthon húsz éven át, mert nyílt őszinteséggel feltárta a sztálinizmus elméleti problémáit, megmutatta, hogy a társadalmi fejlődés további útja csakis a szocializmus demokratizálása lehet. Ismert, hogy Lukács György elméleti munkásságában végigvonul a politikai demokrácia és társadalmi megvalósítási folyamatának kérdése. Különösen sokat foglalkoztatta őt az SZKP XX. kongresszusa, majd a hatvanas évek nemzetközi eseményei (a Kína-probléma, a csehszlovák válság), a magyar fejlődésben az új gazdaságirányítási koncepció bevezetése után beállt helyzet elméleti megoldása. A magyar reform új oldaláról vetette fel a demokratizálódás problémáját, pontosabban minőségileg más „látást” tett lehetővé Lukács számára a demokratizálódás szocialista távlatát illetően. A kötetet a Magvető Kiadó a Gyorsuló idő sorozatában most megjelentette A demokratizálódás jelene és jövője címmel. Rendkívül izgalmas olvasmány. Meglepően köny- nyen olvasható és következtetései érthetőek az egyszerű emberek számára is. Lukács bizonyára törekedett rá, hogy mondanivalója sokak számára legyen érthető, következtetéseit sokan megértsék. Tehát anélkül, hogy elvi magaslatából egy szemernyit is engedett volna, sikerült neki a marxi elméletről vallott álláspontját úgy megfogalmazni, hogy az hasson. Azt a célt akarta megvalósítani, illetve azt tűzte maga elé, hogy végiggondolja a demokratizálódás jelenét és jövőjét, felmérje esélyeit mindkét társadalmi rendszerben. Vizsgálódásai módszeréről a bevezetőben ír. Marx nyomán abból indult ki, hogy minden gazdasági formáció a maga létében egyidejűleg szükségszerű, a felépítmény formái is hasonlóaknak kell lenniük. Fontos vizsgálatuk és a róluk kialakult vélemények leírása, a demokratizálódás megmutatása. A marxi felfogás alapján állva elemzi könyve első részében a polgári demokrácia létét. Hangsúlyozva: a szocializmust a polgári demokrácia nem válthatja fel, mert az már túlhaladott. Vagyis a szocializmus reformjának a polgári demokrácia hamis alternatívának bizonyult. Tehát tévednek, akik a szocializmus hibáit úgy próbálják korrigálni, hogy a polgári demokráciához akarnak visszatérni. Ezek hamis feltevések. Véleményének igazolására részletesen elemzi a demokrácia gazdasági alapjainak sokrétűségét, majd a polgári demokratizálódás szükség- szerű fejlődési tendenciáit ismerteti. Hangoztatja, hogy a polgári demokrácia csak formális szabadságot és egyenlőséget hoz, de alapjában nem bályait, az emberek százezreit pusztította el teljesen feleslegesen, hiszen a szocializmus demokratikus formában is megvalósítható, sőt, csakis a szocializmus demokratizálása hozhatja meg a társadalmi fellendülést. Lukács kifejti, hogy a szocialista demokrácia gyakorlati megvalósításának előfeltétele a marxizmus módszereinek visz- szaállítása. Vagyis vissza kell fordulnunk Marxhoz, hogy megértsük a jelent, és a sztálinista módszerek elvetésével kialakítsuk a demokratikus szocializmust, Végig kell mennünk az úton, felszámolni a sztálinizmust. A jövő az lehet — hangsúlyozta Lukács —, amelyet Marx felvázolt. A kommunisták belátásán és bátorságán múlik, hogy tudnak-e, s ha igen, milyen eredménnyel tudnak ezen az úton végigmenni. IJagyon időszerűek Lukács szavai, ideológiai következtetései. Most, amikor arról van szó, hogy milyen irányba haladjanak a szocializmust építő országok, akkor érdemes elgondolkodni a nagy magyar filozófus szavain, következtetésein. A társadalmi haladást, a gazdasági fellendülést, az emberiség álmainak megvalósulását a szocializmusban látta. A mai olvasót is a demokratizálódás folyamata izgatja. Nem csoda, hiszen a jelene és a jövője függ tőle. Ezért a járható út csak az lehet, hogy a szocializmust az emberek bevonásával, a néppel együtt valósíthatjuk meg. Érdekeltté kell tennünk az embereket a társadalom fejlődésében, saját életük alakításában. Gáli Sándor évben romlott. Lezűllött, elveszítette hagyományos értékeinek jelentős részét. Világossá vált, hogy az új szervezeti formák önmagukban kevesek. Jeney Lajos, a kiváló építész, Indiában készített egy döbbenetes fényképet. A gyerekek tanítójukkal együtt, a szabad ég alatt kettesével, szabályos rendben helyezkednek el, mintha iskolapadokban ülnének. Nem a természetes helyzet dominál, hanem a beidegződés. Az iskolarendszer sem változtatható meg új tantervvel, új célokkal. A rendszer tehetetlenségi ereje fantasztikusan nagy; sokkal hamarabb idomítja magához az új elemet, mintsem az valamit változtatni tudna. — Vagyis komplex átalakításra van szükség? — Igen. De ez nem iskolai, nem is csak közoktatás-politikai feladat, hanem össztársadalmi kérdés. A nemzeti jövedelemből nagyobb részt kellene fordítani az oktatásügyre, kiemelten kezelve az alapfokú iskolákat. Egész Európában nálunk a legalacsonyabbak az építési szabványok követelményei, vagyis az egy gyerekre jutó alapterület, légköbméter, a vécék és csapok száma. Több funkcióra alkalmas terek kialakításához megfelelő épületeket kellene tervezni, állítható magasságú, a gyerekek testméretéhez igazítható bútorokat gyártani. — Akkor miben bizakodhatunk? — A több tényező együtthatásában. Van új oktatási törvény, amelynek lehetőségeivel csak lassan, fokozatosan kezdenek élni az érintettek. Szabó Z. Levente Szecsői karácsony Sokszor írtunk már e lap hasábjain a tápiósze- csői aranyérmes hagyományőrző együttesről. Közel negyven esztendeje tevékenykednek azért, hogy összegyűjtsék s átmentsék a Tápió mentén elterülő falvak hajdani népszokásait, -dalait. Vezetőjüknek, Ofella Sándornak vaskos kötete jelent már meg, amelyben e témával foglalkozik. S rövidesen napvilágot lát újabb könyve. Most ismét hallatott magáról az együttes, mégpedig egy felhívás kapcsán. A Magyar Népművelők Egyesülete Országos Elnök sége kéréssel kereste meg Lénárd Lászlót, a nagy község tanácsának elnökét és Walter Jánost, a művelődési ház igazgatóját. Rendezzenek jótékony célú előadást az Erdélyből áttelepülők támogatására. Ofella Sándor szavait idézzük, aki így fogalmazott. Tudják, hogy segítségük csupán csepp lesz a tengerben, de igenlő válasz- szal reagáltak a felhívásra. Kedves-hangulatos Családi karácsony című össze állításukkal szerepeltek a helyi és a környező községekből érkezett közönség előtt. Egy belépőjegy ára ötven forint volt, diákok nak és nyugdíjasoknak csak huszonhat. Mégis nyolcezer forint bevétel volt az előadás eredménye, s természetesen a siker. A befolyt összeget már be is fizették a hivatalos központi számláza. változtatja meg a kapitalizmus gazdasági lényegét. Ezzel kapcsolatban elemzi a mai polgári demokráciákat, amelyek sok illúziót tartalmaznak, de nem oldják meg az emberi szabadság nagy kérdését: a teljes anyagi és szellemi függetlenséget. Ezután rátér a sztálinizmus bírálatára. Feltárja annak egész valóját. Rámutat, hogy Sztálin nem egyszerre alakította ki módszereit, hanem sok éven át, mégpedig úgy, hogy legyőzte vetélytársait, s ráerőszakolta a népre a sztálinizmust, a parancsuralmi rendszert. A társadalmi törvényeket figyelmen kívül hagyta vagy meghamisította, önkényesen értelmezte, hogy ezzel elméletileg is megalapozza bűnös, erőszakos módszereit. Magát úgy tüntette fel, mint a leninizmus egyedüli igaz, méltó folytatóját, sőt, ahogyan a napi propagandában jellemezték: Sztálin egy Leninnel. Az egész sztálini gyakorlat tele van taktikailag manipulált döntésekkel, amelyeknek az volt a céljuk, hogy az emberelr- milliói elfogadják a módszereit, s azt gondolják, hogy ez a szocializmus. Az élet igazolta Lukácsot, mert bebizonyosodott, hogy a sztálini út nem járható, mert nélkülözi a demokráciának a legelemibb szaTV-FIGYELO ■ FllSZCr. Csathó Kálmánnak hosszú évekig — sőt évtizedekig — még a nevét sem olvashattuk kinyomtatva, nemhogy valamely színpadi művét is láthattuk volna. Pedig valamikor igazán sikeres szerző volt ez a színházi és szépirodalmi mindenes: rendezett, írt, átszerkesztett, s egyebek között a Nemzeti Színház is neki köszönhette több jól jövedelmező évadját, Herczeg Ferenc Űj Idők című hetilapja pedig szinte meg sem jelenhetett egy Csathó-írás nélkül. Nos, ugyanúgy, mint az imént említett pályatárs, azaz Herczeg Ferenc, egyszer csak ő is eszébe jutott a hálátlan utókornak, és többen bogarászni kezdtek a terjedelmes és műfajilag színes hagyatékában. Hajdúfy Miklós, a televízió rendezője például rábukkant arra a Fűszer és csemege című színdarabjára, amely valamikor 1938-ban készült, és amely igazán tapsos sikerrel vonzotta a közönséget. Mindenekelőtt azért, mert ügyesen van jelenetezve, figurái között pedig ott sorakozik a polgári világ számos jellegzetes alakja, kezdve a becsületben és üzleti sikerben megőszült kereskedővel, folytatva a gazdálkodásba belehabarodott utóddal, körülöttük pedig az urizálásra olyannyira hajlamos asszonyságokkal és az ő párjaikkal. Mindemellett pedig még valami habkönnyű tanulság is átjárja ezt a mókát: nevezetesen az, hogy mennyivel igazabb dolog szorgalmasan dolgozni, sikerre vinni egy fűszer- és csemegekereskedést, mintsem hogy hozzáértés — és persze kellő pénz — híján megjátszani a földbirtokost. Az a színészcsapat, amelyet Hajdúfy összetoborzott, körülbelül olyan mértékben vett részt a forgatásban, mint amilyen súlyos ez az imént jelzett — e divatos szóval mondva — üzenet. Vagyis igazán könnyeden jöttek-mentek, végszavaztak, műindulattal replikáztak. Többé-kevésbé valamennyien feloldódtak a játékban, de valójában egyikük sem szorgoskodott azon, hogy a reá bízott személynek valami határozottabb karaktert adjon. Így aztán csöndes derűvel szaladt el az a hatvan perc, amely idő alatt nem csupán a tarkabarka eleganciát figyelhettük, hanem azon is eltűnődhettünk, hogy ugyan mi végre ez az egész parádé. Tehát hogy miért ezt a színdarabot porolták le éppen a dramaturgián, és miért most tették rá a képernyőre, amikor az előfizetőket éppen nem az ilyen ódivatú cégörökségek foglalkoztatják, hanem egészen más gondokkal kell szembenézniük. De hát ez az eszmefuttatás már egészen messzire vezetne, s ilyenformán jobb is abbahagyni a merengést, azzal a megjegyzéssel, hogy láthattunk egy tisztes igyekezettel megcsinált bő egy órát, s ha netán valakinek valamikor eszébe jut ez a Nagyapó meg az az Aladár, hát nem keseredik meg emléküktől a szája íze. Ez + üZ. Már-már azt hihettük, hogy mivel Heltai András átröppent az óceán túlsó oldalára és most onnan tudósítja a hazai sajtót, az ő dirigálásával útnak indított Ez+ az című sorozatnak is befellegzett, éppen úgy, mint annak a szintén Heltai-féle vállalkozásnak, amelyben vezető politikusokat mutatott be magánemberként, szűkebb baráti társaságban. (Egykori igazságügy-miniszterünket, Markója Imrét még meg is zongoráztat- ta, s milyen kedvesen elanek- dotizált ifjúságáról Hetényi István, a pénzügyi tárca azóta szintén nyugalomba vonult gazdája.) \Az Ez+az azonban láthatólag átvészelte a gazdaváltást, mert újabban Déri János dirigálásával jelentkezik, s éppen nem rosszabb színvonalon, mint hajdanán. Legutóbb is egészen ügyes, jól pergetett — mert terjengősre sehol sem szabott — egyveleget láthattunk, hallhattunk benne soksok. képi ötlettel, trükkel, ami ugyebár a televíziózáshoz igencsak hozzá tartozik. Akácz László Egy húsz éve született könyv A SZTÁLINIZMUS BÍRÁLATA
