Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
Kérdőjelek a margón Kő7 kenyér, áldozat A DECEMBERI Gödöllői Mindenesben lapunkat és személyemet elmarasztaló írás jelent meg Roszik Gábor tollából. Mivel olvasóink közül valószínűleg nem mindenki forgatja a Mindenest, a mondandónk szempontjából legfontosabb részeket szó szerint. betűhíven idézzük: 1988. október 19-én rövid hír jelent meg a Pest Megyei Hírlapban arról, hogy ismét hangverseny lesz a kálváriáért az evangélikus templomban. Ennek előzménye az, hogy egy rövid cikket írtam a hangversenysorozatról, röviden visz- szatekintve az eddigi hangversenyekre. A Hírlap gödöllői szerkesztője ígéretet tett arra, hogy a cikk a gödöllői oldalon meg fog jelenni. Ennek ellenére a rövid cikk első három sora jelent meg. az is tévesen. Felkerestem hivatalában a szerkesztőt, hogy megtudjam, miért. Erősen csodálkozott, s nem értette, miért van szükség arról írni, ami volt. csak az a fontos, ami lesz. Jelen esetben a következő hangverseny. Én ezzel nem értek egyet, s azt szeretném elmondani miért. Természetesen ezt elmondtam a szerkesztő úrnak is. Azt hiszem nem fölösleges kellő propagandát csinálni annak, hogy vagy tíz világhírű — nem gödöllői — művész gondolkodás nélkül vállalta, hogy hangversenyt ad a kálvária javára. Idejükből, pénzükből — még útiköltséget sem fizettünk — áldoztak. Nagyon sűrű elfoglaltságaik, évekkel korábban rögzített hangversenyfellépéseik közé beszorították kis gödöllői hangversenyüket — a kálváriáért. Szóval, nem kis áldozatot hoztak. Erről még sokat lehetne írni. de fölösleges, mert szinte mindenki érti. — Ha áldozat volt részükről, akkor miért jöttek el? — kérdezte a szerkesztő. — Azért mert szerettek volna valamit, valamiért tenni. Egy ügyért, egy célért, ami nekik is tetszik. S tettek is, mégpedig olyat, ami tőlük nem elvárható, nem magától értetődő, nem természetes. Ezért áldozat. S köszönjük nekik. Ezúton is. Kezdjük azzal, hogy október 19-én egy fia betű sem jelent meg oldalunkon a hangversenyről, hanem 20-án. Folytassuk azzal, hogy nem a rövid cikk első három, hanem a lényeget tartalmazó nyolc sora. Sajtóhibával. Megmutattam Roszik Gábornak a kézirat másolatát, amelyen szerepelt a nyomtatásban kimaradt. idei szócska. Ennyit a pontosságról. Se erősen, se gyengén nem csodálkoztam. Roszik Gáborral kapcsolatosan évekkel ezelőtt abbahagytam a csodálkozást. Amikor bebizonyosodott, nem akarja vagy nem tudja megérteni, egy pártlap nem a legalkalmasabb fórum az evangélikus gyülekezet dolgainak propagálására. Mint ahogy a felekezeti lapok sem közölnek párthíreket. Természetesen azt sem ígértem meg. hogy szó szerint közöljük a cikket. Ilyet még önmagámnak sem ígérhetek. mert ennek a lapnak vannak . felelős szerkesztői, akik dönthetnek úgy. hogy szavakat, mondatokat kihagynak. Sőt olyan is lehet, hogy egyszerűen nyomdatechnikai okokból kell kihagyni valamit. Azt sem mondtam, hogy ami volt. az nem fontos, csak az. ami lesz. Ügy általában. Azt mondtam — és most is az a véleményem —. hogy egy őszi hangversenyt beharangozó hír mögé nem teszünk névsort azokról, akik a tavasszal or- gonáltak. énekeltek a templomban. S arra sem voltam hajlandó, hogy megrójam a városi énekkart, a városi vezetőket, mert nem mentek el a hangversenyre. Senkit sem kötelezhetünk áldozatvállalásra. Az újság ugyanis — bármily meglepő — az olvasónak, az olvasóért készül, nem pedig azért, hogy áldozatvállalásért cserébe valakiknek a nevét közölje. Miért terhelnénk az olvasót a tavaszi hangversenyen föllépett művészek névsorával? Ha az esemény előtt közöljük a szereplők nevét, annak van értelme, mert abból következtethet az olvasó, hogy mi várható, érdemes-e elmennie. Roszik Gábor kedvenc tétele az áldozat, az áldozatvállalás. Egyszer azért rótt meg. mert szóvá tettem, hogy a művelődési házban föllépett népi táncosok összevissza voltak öltözve. Hogy szabad ilyet tenni. hiszen azok áldozatot hoznak a városért. Szerinte mindenki áldozatot vállal, aki kedvtelésből, avagy másért valamilyen neki tetsző ügyért valamit tesz. Szerintem egyszerű, hétköznapi cselekedetet nem szabad súlyos szavakkal illetni. Különben sem áldozatokra. hanem értelmes, szorgalmas munkára van szükség. VÉGEZETÜL: nem értem, miért kellett a művészek nevének fölsorolása elé odatenní hetekkel ezelőtti szóváltásunkat. Miért érezte múlhatatlan szükségét rossz színben föltüntetni a lapot és személyemet. A lelkész urat mi mindig tisztességei fogadtuk, és fogadjuk a jövőben is. Én még kenyérrel sem dobtam meg, ő pedig köveket hajigái. Mit tehetek? Szomorúan tudomásul veszem, s igyekszem elkapni a fejem. Kör Pál LUOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 300. SZÄM 1988. DECEMBER 17., SZOMBAT Húszéves a Csata táncegyüttes Száznál több gyerektáncos A Gödöllőről érkező, akaratlanul lassít Isaszegen, amikor elhalad a művelődési ház nemrégiben átadott új épületrésze mellett. Nagy ott a mozgás, teljes a kivilágítás, az emberek egymásnak adják a kilincset. A kiszűrődő zajok csak az idegen számára okoznak meglepetést. A tiszta szép népdalok, régi énekek foszlányai és a színpad jellegzetes zaja megállásra kényszeríti az arra járót, és máris megtudja: nagy ünnepre készülnek a házban, huszadik születésnapját ünnepli az isaszegi Csata táncegyüttes. Az eltelt húsz évről beszélgetünk a művelődési ház vezetőjével. Apágyi Istvánnéval és az egyik legilletékesebbel, a gyerekek és fiatalok kedvelt tánctanárával Bánszki And- rásnéval. A nevük Csata. Jelentős történelmi esemény adta az apropót a névválasztáshoz, az 1848—1849-es szabadságharc dicsőséges ütközete. Az együttes összetétele vegyes, korban és a foglalkozások szempontjából. A közös a tánc szeretete, a ránk maradt és felbecsülhetetlen értékeket képviselő hagyományoknak az őrzése. — A néptáncoktatás öt szinten zajlik. Jelentős az utánpótlásképzés. Gondunk az utóbbi időben az volt. hogy elment a művészeti és a zenei vezetőnk is, tehát újakat kellett szervezni, ami nem könnyű. Minden amatőr együtDamjanich-iskola Köszöntés az otthonban A Damjanich János Általános Iskola úttörői hetek óta nagy készülődésben vannak. December 20-án a városi szociális otthonba látogatnak, ahol betlehemes játékokkal kedveskednek az idős embereknek, a gondozottaknak. A kis műsor után a maguk készítette ajándékokkal köszöntik vendéglátóikat. tes életében 4—5 évente vannak hullámvölgyek, felmerül a lenni vagy nem lenni kérdése — kezdi a gondokkal a ház vezetője. A fiatal tánctanámő hangja már alig hallható, hiszen órák óta gyakorolnak a gyerekek. izzadtan esik a székbe, de máris mosolyog. Szeméből szeretet sugárzik és meséli: — Valamikor táncosként itt kezdtem, akkor még Varga Judit néven, húsz évvel ezelőtt. Ma oktatok. Száznál több gyerek jár népi táncra. — A legkisebbek a 6—14 éves korúak négy csoportot alkotnak, közülük kerülnek ki a legjobbak a legkitartóbbak az utánpótlásba, a 15—17 évesek csoportjába. A táncok szűkebb pátriánkéi, ám szerepelnek a repertoárban szatmári, karádi somogyi, és drágszéli táncok is. A legkisebbek a gálaműsoron német polkát adnak elő. Szeretnek idejárni, öröm nézni igyekezetüket és én nagyon szeretek velük foglalkozni, a két fiam is idejár, remélem sikerül jó utánpótlást nevelnem — mondta Bánszki Andrásné. Az együttes munkáját hazai és külföldi díjak fémjelzik. Amatőr együttes lévén nagy szükségük van a támogatókra. E téren kiemelkedik a Pécel—Isaszeg Afész, a jubileumra egy pianínót adnak az együttesnek. Az épület aulájában fiatal házaspárral és két csemetéjükkel beszélgetek, ki hinné, hogy ők is itt voltak gyerekként 1968-ban, s most itt táncolnak gyerekestül. Harmati László és felesége itt ismerkedtek meg, s ez nem egyedi. Sok szerelem alakult ki a táncórák szüneteiben, s ma öreg fejjel csemetékkel visz- szahúzza őket a szívük. — A nehéz évek alatt kicsit hűtlenek voltunk, építkeztünk, gyereket vártunk és neveltünk, így kimaradt sokunk életében pár év. Hogy mi hozott vissza? A tánc szeretete, a közösség s a lehetőség, hogy a család apraja-nagyja művelheti ugyanazt — mondta Harmati László. — A gálaműsorra való felkészítésben igen nagy segítségünkre van Fejes Sándor koreográfus, aki a hetvenes években felejthetetlen munkát végzett Isaszegen. Akkor olyan élet volt a táncegyüttesen belül, ami igen sokunkban él és maradandót alkotott. Az ő karaktere, szigora, kiváló pedagógiai érzéke meghatározó volt. Az együttesnek van alapruhatára, mindenkinek sajátja az isaszegi népviselet, ha más táj táncát ropják, megszerzik a szükséges jelmezt. A környező falvak meghívásának szívesen tesznek eleget és fellépéseikkel évek óta növelik a községi ünnepségek színvonalát is. A. M. A nap programja December 17-én: Gödöllő, művelődési ház: Néptáncegyüttesek karácsonyi bemutatója, este 7 órakor. FELSZÓLALÁS hangzott el az Országgyűlésen a szeszkorlátozási rendelet eltörlése érdekében. Egyetértek! — és ezzel be is fejezhetném. Na de miért? — kérdezhetnék. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szeszkazán nem vagyok, kocsmáros sem. A kocs- márosok a tőlem származó bevételük hasznából éhen halnának, így hát nem vagyok érintett. Mégis egyetértek a felszólalással, mert a rendelet értelmetlen és sértő. Ha hajnali öt órától kilencig is szeszeim akarok, megkeresem a módját annak még munkanapokon is. Ha kocsmáros lennék és az üzletemre vonatkoztatnák a szeszkorlátozási tilalmat, de ötszáz méterre tőlem engedélyeznék, két lehetőség közül választhatok. Egyszerűbb és jövedelmezőbb, hogy én is mérem 9 előtt a bort, sört, pálinkát. A második lehetőség az, hogy betartom a rendeletet, de tönkremegy az üzlet, elszoknak a vendégek. Hogyha köznapi állampolgár, vásárló vagyok, akkor pedig kikérem magamnak, hogy ilyen dedós módszerrel befolyásoljanak! Felnőtt vagyok és hadd döntsem el, be akarok-e kapni reggel egy felest vagy sem, vállalva az ösz- szes következményeit. Hogyha pék vagyok és az éjszakai műszakom után egy üveg sör mellett szeretnék a munkatársaimmal dumálni, engedtessék meg az nekem, mert nem egy sétagalopp után vagyok. Nappali, egy műszakos vasgyárban vagy éppen az OTP-ben dolgozva 17 órakor ezt zavartalanul megtehetem. A Hajnalicska figyelőt állított Kiszáradt a szcszrendeiet Ha férfi vagyok és nyugdíjas, s elég távol van a lakásom az önkiszolgáló élelmiszerbolttól, a következő a helyzet. Oldalbordám esetenként összeírja, mi kell. Tej, kenyér, zsemle, liszt, cukor, tea, esetenként egy kis nehézáru, zöldségféle. Életem párja reumás, térdeinek jólesik a dianás dunsztolás, időnként meglátogatnak a gyerekek, unokák, a nagyi kitesz magáért és kókuszgolyót készít. Na, de abba rum is kellene. A bolt pénztárosa törvény- tisztelő, és kiemeli a kosárból a Dianát s a rumocskát, sőt még azt az egy üveg sört is, amit jutalmazásomra a kosárba tettem. Mivel nem néztem meg az órámat, megszégyenül- ten ballagok vissza a gondolákhoz. Kereskedelmi ellenőr vagyok, feladataim közé tartozik a hajnali szeszesital-árusítás tilalmának betartatása. Teszem a dolgom, bár én sem látom az értelmét, mert mérik a szeszt 9 előtt engedéllyel, engedély nélkül. Ha tetten érünk valakit, a szabály megszegése miatt 10 ezer forintra büntethető. A behajtott bírság ösz- szege talán az ellenőrzés és a behajtás költségét sem fedezi. Több tucat hajnali szeszellenőrzésen vettem részt a rendőrség és a társadalmi ellenőrök közreműködésével. Tapasztalataimból három eset. Hajnalicska vendéglő, hétfő hajnali öt óra 10 perc. A nyitva tartási rend szerint 6 órakor nyit. A vendéglő parkolójában négy panorámás munkásbusz, két-három mikrobusz, egy-két személyautó. Belépünk a vendéglőbe, a füstöt vágni sem érdemes, olyan vastag. Felesek, sörök és fröccsök a kézben. Később ugyanitt utóellenőrzés; a Hajnalicska kocsmárosa figyelőt állított be, aki jelezte az illetéktelen személyek közeledtét. A körülmények ugyanazok, de a vendég kezében üdítőitalos üveg és kávéscsésze. Nebáncsvirág büfé, lakókocsi, ahol eldobható pohárba, adagolós termoszból kínálja magát az Vnicum, mi is kaptunk belőle. Utóellenőrzéskor csak a hűlt helyét találtuk, elhúzta magát nyugalmasabb vidékre. Kankalin vendéglő, kulturált egység, tiszta, barátságos. Ellenőr kollégámmal hajnali négy órakor kezdtünk, most 9 felé jár. Hűtött vodkát kértünk és sajnos, kaptunk is. Utóellenőrzéskor konstatáltuk a hat órai helyett 9 órai nyitást. összegezve: méri a szeszt illegálisan továbbra is a Hajnalicska, csak szemérmesebben. Méri a Nebáncsvirág ötven kilométerrel távolabb és a Kankalinban 9 előtt dupla kávét sem kaphatok. Közel két éve járom a vonzáskörzetet. Sajnos egyetlen helyen sem illatozott hajnalban a friss tepertős pogácsa vagy az omlett isten bocsá’ a kolbászos vagy sonkás rántotta. Pedig, ha csak itatok, rossz üzlet, mert egykettőre kidől a vendég. Kinek jó ez? Az ellenőrnek nem, a nyugdíjasnak nem, a vendégnek és vendéglősnek sem! A szeszárusítás korlátozásával nem szűnhetett meg a munkahelyi ellenőrzés, továbbra is szükséges az alkoholos befolyásoltság szűrése, mert van. Nemcsak vásárló és ellenőr vagyok, hanem szülő is. A rendelet alkotója olyan, mint egy maradi szülő, mi pedig a rossz gyerekek vagyunk! A szülő vesz egy szuper kerékpárt a gyerekének, de reggel 5-től 9-ig elzárja azt, mondván, ekkor ne biciklizzen a gyerek, mert kitöri a nyakát. Nahát! Azt mondják erre a gyerekek, bár nincs kedvünk biciklizni reggel öttől kilencig, de hát záratlanul felejtik, csak azért is kipróbáljuk! A TILTÁS a visszájára fordul, mert a gyerek nő, de amíg a gyerekek nem jönnek rá, mikor jó a kerékpározás és hogyan, megette a kutya a tiltást. Okos szóval, feladatkitűzéssel sokkal többre megy a szülő, mint az értelmetlen tiltással. És sajnos a balesetek az engedélyezett időben is előfordulhatnak! Kezdenek bennünket felnőttszámba venni, javaslom a maradi gondolkodású szülőnek, hogy bírálja felül a gyerek biciklizésével kapcsolatos döntését, mert azzal nem érte el a kívánt hatást. M. A. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901—1920, Természeti környezetünk, Erzsébet királynéemlékszoba. kiállítás, Hely- történet, városi múlt, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. December 18-án: Gödöllő, művelődési ház: Karácsonyi hétvége, délután 1 órakor. Az Erkel népdaléneklési verseny győzteseinek műsora, délután 3 órakor. A Halló együttes műsora, este 6 órakor. A helytörténeti gyűjtemény és az aszódi múzeum műsora megegyezik az előző napival. Kerepestarcsa Erdőn, mezőn, vadászok közt Miklosovits László grafikus- művész Erdőn, mezőn, vadászok közt című kiállítását nyitják meg a kerepestarcsai Flór Ferenc Kórház első emeletének központi előterében december 19-én, hétfőn délután 2 órakor. Mozi December 17-én és 18-án: Asterix, a gall. Színes, magyarul beszélő francia rajzfilm. 4 órakor. A kalózok. Színes, francia— tunéziai—amerikai kalandfilm. 6 és 8 órakor. i Szombati jecyzetb Neveltjeink Divat mindig volt és amíg a földön ember él, lesz is. Változik, időről időre visz- szatér, túl sok újat — véljük — már nem tud hozni. Az ötvenes éveiket taposok tapasztalhatják, hogy egy generációnyi időn belül is sok az ismétlődés. Mi, a harmincasok viszont számunkra új jelenségre kezdünk figyelni és sokszor az ötvenesekkel sem merünk konzultálni: — régen is volt már ez divat? A minap szülői értekezletre vezérelt a sors. Nem általános iskolába, hanem szakmunkásképzőbe. Nem voltam még ilyenen és nem tudtam azt sem, mennyire mást fogok hallani a megszokott általános iskolai értekezletekhez képest. A szülők nyolc-tíz szakma tanulóit képviselték. Nagy részük döbbenettel vette tudomásul, hogy a gyakorlatvezetők hiányolják az érdeklődő papákat és mamákat a nyílt napokról. Aki értesült arról a lehetőségről, mármint hogy be lehet menni bizonyos napokon és megnézni, miként főz a kis szakácsje lölt, vagy hogy szolgálja ki a jövő pincére, miként nyalja ujját az, aki kétezerre mestercukrász akar lenni, azok sem mentek be, mert a gyerekek megtiltották. Igen, szó szerint. így szólt az egyik csemete: be ne próbáljatok jönni, mert elköltözöm, engem ti ne égessetek. Mit tehet az, akit a gyereke irányít? Meg ijed és fél a cirkuszoktól. Meglepetten ültem és hallgattam, ki mint adja elő az egymással rokon trükköket, fogásokat, kéréseket és parancsokat, amelyeket utódaik terjesztettek elő az utóbbi időben. A szakmai gyakorlatot vezető oktatók elmondták, hogy a jó képességű, gyakran dicsért gyerekek is szégyellik szüleiket. A gyerekek lelkét tanulmányozni nem tudom, tanulságképpen viszont megjegyzem, ezt rettenetesnek éreztem. Belegondoltam, pár év múlva ekkora gyermekeim lesznek s vajon merik-e ezt mondani? Letagadnak-e előlem egy-egy ilyen vagy hasonló lehetőséget? Előre senki nem tudhatja, én sem. Mindenesetre meglepett, hogy mgjelentek, apák, anyák egyaránt feltűnően jól szituáltak voltak. Mint utólag megtudtam, sok közöttük a diplomás és a gyermekét egyedül nevelő. Kerestem az összefüggést, miért kell szégyellni őket? Nem buták, nem csúnyák, nem bűnözők, csak szülők. Megkérdeztem a gyerekeket. Nekik sincs egyértelmű válaszuk. Ahányan vannak, annyiféle a felelet. A mama topis. Nem öltő• zik csinosan, vagy iszik. De akadt, aki azt nem akarta, hogy az oktató meglássa, Trabanttal érkezik az őse. Minden gyerek más és más okból szeretné letagadni azt, akitől az életet kapta. Nem firtatom, vannak szülők, akik erre rászolgáltak, úgy élik életüket, olyan példát mutatnak, melyet a tizenéves kamasz nehezen visel el, s ezért menekül otthonról. Nem akar abban a közegben élni, amit elítél, nem tetszik neki. A többi pedig divatból vagy együttérzésből követi, ki ilyen, ki olyan mértékben. A szülők egy része a túl zott kényeztetéssel segítette ezt a folyamatot. A szülőt tisztelni és szeretni kell, azt írták a parancsolatok. Ma, mint oly sok minden, ez is átértékelődött. Sokan dugdossák, rejtegetik szociális otthonokban, kórházak elfekvői ben az öregeket. Értem, én is dolgozom, nem könnyű. De a tizenévesek elmondták, ezt is látják, mint oly sok mindent, amire mi, felnőttek nem is gondolunk és ők tették fel nekem a kérdést: ha anya bedugja a mamit a kórházba, mit vár tőlünk? Mi is túlhajszoltak vagyunk és nélkülük is jól megvagyunk. Árvái Magdolna ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap).
