Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-17 / 300. szám

6 ^iíifap 1988. DECEMBER 17., SZOMBAT Először az árreform s most a bérreform kap­csán szólította fel a kormány a gazdálkodóegysé­gek vezetőit önmérsékletre. Ezzel az a paradox helyzet alakult ki, hogy ugyan vannak jó és okos játékszabályok, csak nem szabad azokat betarta­ni. Némi szerepzavar is érződik, hiszen a cégek vezetői azért kapják a fizetésüket, hogy minden eszközzel nyereséget hozzanak, s ha nem élnek a megengedett, de nem ajánlott lehetőségekkel, gyengeséggel vádolhatják őket. Az új bérszabá­lyozás, amely január 1-jctől lép érvénybe, máris a viták kereszttüzébe került. Mozgástér a gazdálkodóknak, prés a szakszervezeteknek? Ha kell a kormány közbelép Csak az áremelkedés biztos Azt, hogy az 50-es évektől igen sokszor módosított bér­szabályozási formák nemhogy serkentették volna, de inkább bénították gazdaságunk előre­lépés! törekvéseit, ma már a bérügyekben illetékes főható­ság, az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal szakemberei­nek egy része is elismeri. A hol bénának, hol vaknak ti­tulált bérrendszerekkel szem­ben azonban a hivatal az 1989. január 1-jétől életbe lé­pő bérpolitikai változásoktól ismét sokat remél. Igaz, nem annyit, mint a közvélemény. A bér, az adó és az ár mai szentháromságából nem sza­bad elkülönítve vizsgálni a bérreformot, mert fals képet kapunk. Ezzel a megállapítás­sal kezdődik beszélgetésünk a váci Ganz Danubius Konté­nergyári Részvénytársaság szakszervezeti irodájában. A képzeletbeli kerekasztalt öten üljük körül: Kurucz Attila, a gyár szakszervezeti titkára, valamint Nagy Ferenc, Hor­váth István és Bayer László művezetők vállalkoztak arra, hogy elmondják véleményü­ket a bérreformról. KURUCZ ATTILA: A több­letmunka és az ezzel járó többletbér lehetőségét meg­csillogtatni olyan emberek­nek, akik már ma is kilenc, tíz, sőt tizenegy órát dolgoz­nak naponta a megélhetésü­kért ... A szakszervezet meg­kapta a béralku lehetőségét, de kivel alkudozzunk? — Ha erős a szakszervezet, többletbért harcolhat ki tel­jesítmény fedezet nélkül is. KURUCZ ATTILA: — Sőt, ha nagyon vérmes a szakszer­vezet, a kikény szerit ett magas bérrel csődbe juttathatja sa­ját cégét is. Ez a feltételezés az oka annak, hogy máris a bérreform reformját tervezik, 3—10 százalékban maximálva a lehetséges béremelést... A felsőbb állami vezetés még ma sem hiszi el, hogy a válla­latok, gyárak irányítói képe­sek gazdálkodni a bérrel, a szakszervezetnek pedig nem az a célja, hogy mihamarabb tönkretegve a vállalatot. NAGY FERENC: A munká­sok egyáltalán nem lelkesed­tek a bérreform hallatán. Né­hány évtized alatt megéltek itt már négy-öt bérezési for­mát és a reform sem ígér többet, mint az előzőek: dif­ferenciált bérezést, többlet- munkáért többletbért... Visz- szaköszönő fogalmak ezek. — És a minőség? BAYER LÁSZLÓ: — Ki­mondva, kimondatlanul eddig is bázis- és mennyiségi szem­lélet uralkodott. A követel­mények között a minőség va­lahol a sor végén kullog. Az évente szokásos normarende­zés, melyet technikai fejlesz­tés, vagy betanulás már régen nem indokol, arra szorította az embereket, minél több terméket készítsenek még ép­pen elfogadható minőségben. — A bérreform megkönnyít­heti a nyereséges, jól fizető cégek munkaerőhelyzetét. Ho­gyan vélekednek erről? KURUCZ ATTILA: — Di­vatos gondolat ez; a dolgozó­kat behelyettesíteni egy ma­tematikai képlet egyik tagjá­nak. „Ha ott több a bér, oda­mennek, ha fél év múlva itt lesz több, idejönnek”. Papí­ron így is van. Papíron ... HORVÁTH ISTVÁN: — Ha azt hallanám, a szomszéd cég­nél többet fizetnek, még az is megfordulna a fejemben, le­het, hogy ez a talpon mara­dásunk utolsó kétségbeesett kísérlete, s fél év múlva az utcán találom magam. KURUCZ ATTILA: Amúgy sem az alapbér számít, az egyáltalán nem alkalmas a differenciálásra, mert ugyan a dolgozó életkorát figyelembe veszik és még sok egyebet, csak éppen a teljesítményt nem. A differenciálás egyre növekvő igénye életre hívta nálunk a prémiumrendszert, vagy ösztönző bért — mind­egy, hogyan nevezzük. A progresszív darabbérezés emel­kedő összeggel csábít egyre nagyobb teljesítményre. A sa­ját bérreformunk bevált, eh­hez képest a központi bérre­form csak valami kósza ígéret, amit vagy elhisznek az embe­rek, vagy nem. NAGY FERENC: — Bérre­formnál sokkal nagyobb szük­ségünk lenne stabil árakra, az adó mérséklésére, hogy az emberek biztos talajt érezze- nek a lábuk alatt. Tudjuk, az ország bajban van. Nézzük a tv-t, sokszor egymásnak is ellentmondó adatokat közöl­nek az ország vezetői a fize­tési mérleg hiányáról. Ügy érezzük, csak abban lehetünk biztosak, hogy az árak feltar­tóztathatatlanul emelkednek, az adóról nem is beszélve ... Mátrai Tibor Nem úgy, ohogyen a többség varga Az állampolgárok, illetve a főhatóságok közötti nézetkü­lönbségről, annak okairól Pongrácz Lászlót, az ÁBMH főosztályvezetőjét kérdeztük. — Az ez év elejétől érvé­nyes árak, az árreform beve­zetése után 1989 januárjától a közvélemény bérreformra szá­mít. Az eddig nyilvánosságra hozott elképzelések szerint azonban szó sincs erről. Mire számíthatunk tehát? — Bérreformra semmikép­pen. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt az állampolgárok többsége várja. Csökkenő reálbérek, rugalmasabb keretek — Helyesebb új bérpo­litikáról és bérmechanizmus­ról, a reform előkészítésé­ről beszélni. Arról, hogy a vállalatok ezután nem ad­minisztratív szabályozás, fe­lülről megvont korlátok, ha­nem a mindenkori lehetősé­gük szerint állapíthatják meg a náluk foglalkoztatottak bér- növekedését. figyelembe véve az Országos Érdekegyeztető Tanács ajánlásait. A bérnö­vekmény összege után azon­ban vállalkozási nyereségadót kell fizetnie a vállalatnak. Ezt az adót viszont abban az eset­ben elengedik, ha a bérnöve­kedés üteme nem haladja meg a hozzáadott érték növekedé­si mértékének a felét. — Mennyiben kevesebb ez, mint amennyit a közvélemény vár? — Sokban. Az állampolgá­rok egy része ugyanis arra számít, hogy a jövő évtől ug­rásszerűen megnőnek majd a bérek, s ez ellensúlyozza a fo­gyasztói árak emelkedését. Márpedig erről szó sincs. Jö­vőre sem tudjuk megállítani a reálbérek csökkenését, hi­szen ezt az ország egyensúlyi helyzete még nem teszi lehe­tővé. — Akkor ml az, amit von­zónak tekinthetünk az új bér­politikában? — Azt, hogy lehetővé teszi a teljesítmények megfelelő anyagi elismerését, a vállala­ton belüli érdekeltségi rend­szerek korszerűsítését, a tel­jesítmények következetesebb érvényesítését. Az azonban, hogy ezt a lehetőséget meny­nyire használják ki a válla­latok, milyen tartalommal tol. tik ki a rugalmasabb kerete­ket, az az adott vezetőkön, il­letve szakszervezeti bizottsá­gokon múlik majd. Kettőjük megállapodása, érdekeik egyez­tetése dönti el, hogy a válla­lat többletteljesítményéből mennyit fordítanak a bérek emelésére. — A jövő évi liberalizmus tehát jelentősen megnöveli a gazdálkodók mozgásterét, de ez veszélyeket is rejt magá­ban. Egy erős szakszervezeti bizottság gyenge vállalatveze­téssel szemben többet présel­het ki, mint amennyi még ész­szerű lenne; azaz „elszaladhat­nak” majd a bérek. Mit tehet ilyen esetben a főhatóság? Fennálló veszély az infláció gerjesztése Kuba felmondta a szerződést Vendégmunkás — hivatalos szóhasználat szerint: hazánk­ban dolgozó külföldi munka­erő — kétféle létezik: az egyik papíron, a másik valóban. A papíron-dolgozó azt jelenti, hogy az országos nagyválla­lat valamely — általában fő­városi — gyárában, krónikus munkaerőgondjainak enyhíté­sére külföldi,' túlnyomórészt lengyel vagy kubai munkáso­kat foglalkoztat, s az ebből eredő többletköltségeket rá­terheli a . külföldit sosem lá­tott gyáraira. Jobb helyzetben vannak te­hát azok a nagyüzemek, ahol valóban dolgoznak idegen aj­kúak. Ilyen azonban Pest me­gyében alig akad: lengyel szakközépiskolások építőtá­borozása a dánszentmiklósi- albertirsai Micsurin Termelő- szövetkezetben, vietnami ta­nulók Vácott a Masterfil Pa­mutfonóipari Vállalatnál, s kisebb kubai csoportok a fo­nodákban. Hazánkban valaha lengyel munkások vállaltak nagyobb létszámban munkát, ekkor is azonban csupán né­hány ezer főről volt szó. Szá­muk tehát elenyésző, a vissz­hang azonban, amit kiváltot­tak, óriási. Bérről, pénzkérdésről van itt szó, természetesen. A vál­lalatoknak ugyanis lehetősége nyílt, hogy a külföldi munká­sokat a drága, pántlikát vise­lő bérforintok helyett a ke­vésbé adóztatott költségfo­rintokból fizethessék, s a gaz­dálkodók, felismerve e kiska­pu jelentőségét, óriásira tár­ták azt. Külső — s ez lehetett hazai is — munkaerőt foglal­koztattak, ahol csak tudtak, még olyan eset is előfordult, hogy a műhely kollektívájá­ból sportklubot alakítottak, hogy mint „idegeneket”, költ­ségből fizethessék őket. Ezek az esetek fényt derítettek a bérszabályozás tarthatatlan voltára, bár sajnos az is elő­fordult, hogy a kialakult hely- zetért a külföldiek jelenlétét tartották felelősnek. Ez tehát a hazai vendég­munkás-foglalkoztatás rögös múltja. Barta Sándor, a TES- CO Nemzetközi Műszaki-Tu­dományos Együttműködési Iroda közgazdasági és állam­közi főosztályának vezetője szerint jelenről viszont alig lehet beszélni: a kubai táncos kedvű fonólányok két éven be­lül távoznak Magyarország­ról, mivel Kuba — indoklás nélkül — valamennyi szocia­lista országgal felmondta azt az államközi szerződést, mely a csokilányok foglalkoztatását lehetővé tette. A lengyel mun­— Nem egy vagy néhány gazdálkodó fegyelmezetlen­ségén múlik majd, hogy a kor­mányzat közbelép-e vagy sem. Azok, akik elrugaszkodnak a valóságtól, túlbecsülik lehető­ségeiket, a saját bőrükön érzik meg ennek kárát. Vagy lét­számleépítéssel, vagy a jöve­delmek csökkentésével kell majd megteremteniük az egyensúlyt. A veszélyt az je­lentheti, ha ilyen esetek tö­megesen fordulnak elő, hiszen a teljesítménnyel meg nem alapozott bérnövelés alkalmas az infláció gerjesztésére. Eb­ben az esetben a kormány az érdekképviseleti szervekkel egyeztetve megteszi majd a szükséges lépéseket. Akkor azonban jó időre valóban el kell felejtenünk azt, hogy bér­reformot akarunk. P. Zs. Csak gesztus Pénzhiányos korunkban ha béremelésről esik szó, mindig akad olyan ágazat, szakma, amely sértődötten kapja fel a fejét: ha ők kaptak, mi miért nem? Sokáig így voltak ezzel a sütőiparban foglalkoztatot­tak is. Pár hónappal ezelőtt például a kerepestarcsai köz­pontú Észak-Pest Megyei Sü­tőipari Vállalatnál fenyegetett a veszély: ha rövid időn belül nem kapnak több bért a pékek, előfordulhat, hogy sztrájkba lépnek. Az, hogy az intézkedés — amely végül is szeptember 21-én a kormány és a SZOT megállapodása értelmében — megszületett, valószínűleg nem ennek a veszélyhelyzetnek, in­kább az aránytalanságok fel­ismerésének, a tarthatatlan állapot elismerésének tulajdo­nítható. Dr. Oláh András, a vállalat igazgatója ennek ellenére úgy véli, hogy még egyáltalán nem nevezhető megoldottnak a pé­kek bérezése. A 10 százalékos emelés lehetőségét csupán gesztusként könyvelik el. Ná­luk egyébként ez közel 2 mil­lió forint kifizetését tette lehe­tővé, átlagosan 2,50 forint óra- béremeléssel — saját kasszá­jukból. Kerepestarcsán ugyan­is már rég mód lett volna ar­ra, hogy növeljék a béreket, ha az emeléshez rendelkezésükre álló pénz jelentős részét nem a büntetőadóra kellett volna ki­fizetniük az intézkedés előtt. Az igazgató szerint a szep­temberi engedmény után most egy újabb bérfejlesztési lehető­ség jelentené a megoldást, hi­szen a sütőipar állami vállala­tai, illetve a maszek pékeknél fizetett bérek között továbbra is óriási az aránytalanság — nem tudják felvenni az utób­biakkal a versenyt. Vélhetnénk, ebben az eset­ben dr. Oláh András legalább a jövő évi változásokban bízik. Állítása szerint viszont csak arra számít, hogy jövőre foldn csökkennek majd az arányta­lanságok. További intézkedé­sekre, esetleg a sütőipari árak emelésére lenne szükség, mondja, hiszen az állami vál­lalatok és a maszek pékek kö­zötti különbség a béreken kí­vül az árakban is óriási. A dologban az a szomorú, hogy ha a jövő évtől életbe lé­pő új bérpolitika csupán ilyen lehetőségek fontolgatására késztet, fennáll a veszélye an­nak, hogy néhányan szorult helyzetükből áremeléssel pró­bálják majd keresni a kiutat. Márpedig ebben az esetben nemcsak az „elszaladó bérek”, hanem a „vágtató árak” miatt is számíthatunk az infláció gerjedésére. Pató Zsusza kások létszáma pedig — a vál­lalatokra kivetett roppant ma. gas különadó miatt — évente ezer-kétezer fővel csökken, most hat-hétezren lehetnek hazánkban. Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal területi osztályának vezetője a jövőre vonatkozóan érdekes adalékkal szolgál: — A vállalatok még nem tudják, de a Pest Megyei Hír­lapnak elárulom: a külföldi munkások után fizetendő adó jövőre megszűnik. — Ezek szerint roppant ka­pósak lesznek a lengyelek? — Nem hinném, számításom szerint foglalkoztatásuk még ekkor is háromszor annyiba kerül majd, mint a magyaro­ké. Azok a vállalatok tartják meg őket, akik semmiképp sem tudnak munkáskézhez jutni. — A lengyelek drágák ma­radnak, de Afrika, Ázsia éh­ínség sújtotta övezetéből éh­bérért is hajlandóak volnának nálunk dolgozni. Elképzelhe­tő, hogy a hazai gazdálkodók etiópok, jemeniek közül tobo­rozzák munkásaikat? — Ha beszerzik az itt-tar- tózkodási és a munkavállalási engedélyeket — elméletileg semmi akadálya. T. B. E. AZ 1968 ÓTA ALKALMAZOTT BÉR- ÉS KERESETSZABÄLYOZÄSI MÓDSZEREK 1968—1970 Vállalati teljesítménytől függő bérszínvonal-szabályozás (bérfejlesztési mutató nélkül). 1971—1975 Vállalati teljesítménytől függő bérszínvonal-szabályozás (a bérfejlesztési mutatótól függő kedvezményezett adó­zással). Egyes területeken bevezetik a bértömeg-szabályozást. 1976—1979 Az első években a legfőbb modell a vállalati teljesít­ménytől függő bérszínvonal-szabályozás (a bérfejleszté­si mutatótól függő és központilag biztosított adómentes bérnövelési lehetőséggel). Az időszak végére a vállalati teljesítménytől függő bértömeg-szabályozás jelentősége nagymértékben meg­nő. (További két bérszabályozási formát is alkalmaznak.) 1980—1982 A vállalati teljesítménytől függő bértömeg-szabályozás a fő szabályozási forma. (További öt működik a vállalati szférában.) A fő szabályozási formában az adómentes bérfejlesztési lehetőség mértéke az ún. hozzáadott ér­ték növekedésétől függ. 1983—1984 A fő forma a vállalati jövedelmezőségtől függő bérsza­bályozás. (További három forma és három kísérleti sza­bályozási típus működik vállalati körben.) 1985—1987 Az adóvisclő képességtől függő keresetszabályozási rend­szerek működnek a vállalati körben. Közülük a legfon­tosabb a keresetek teljes összegét adóztató ún. kereseí- szint-szabályozás. 1988 Az úgynevezett központi (vállalati teljesítménytől füg­getlen) bérszabályozás alkalmazása vállalati körben. A vállalatok egy része a „bérklubba” tartozik.

Next

/
Thumbnails
Contents