Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-16 / 299. szám
1988. DECEMBER 16., PÉNTEK 3 ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (Folytatás az 1. oldaról) vei kell tartós és szerves kapcsolatokat kiépíteni. Ehhez szükségesek a megújuló, korszerűsödő, szervezeti-intézményi feltételek. Ezek között a szakszervezetek, a népfront és a KISZ a legfontosabbbak. Valljuk, hogy a politikai demokráciát nem lehet kiépíteni és működtetni a népfront nélkül, annak a haladó erők ösz- szefogásán kell alapozódnia. Ennek azonban csak akkor képes eleget tenni, ha nem vár tovább az első, de határozott lépések megtételével. Ehhez meg kell kezdeni a tisztázó vitákat arról, hogy a népfront az egész népet egyesítő funkciójában újuljon-e meg, vagy pedig elsősorban a plurális politikai társadalmunkban szerveződő haladó erőket, irányzatokat fogja össze egy politikai szövetségbe. Ennek megválaszolása az egy- vagy többpártrendszer kérdésének a tisztázásánál sem kerülhető meg. Meghatározó jelentőségű annak a felismerése, hogy az új nemzeti összefogás az alternatív mozgalmak nélkül sem jöhet létre. Az alternatív mozgalmakban rejlő sokszínűség és az eltérő kiútkeresés során, e szerveződések sajátos érdekeit megtartva kell megtalálni azokat a pontokat, amelyek oly módon esnek egybe a közösen vállalható össznemzeti érdekkel, hogy abban a magyar politikai közélet valamennyi felelős tényezői, irányzatai találkozzanak. Nyilvánvaló, hogy az MSZMP történelmi felelősségénél fogva alkotó, meghatározó kezdeményezője, de nem az egyetlen, kizárólagos szervezője ennek,.az összefogásnak. Ezt nem politikai túlsúlyával, hanem reálpolitikájával kell biztosítania. Pártunk kinyilvánította — emlékeztetett a KBrtitkára — és a gyakorlatban is érvényesíteni kívánja, hogy a politikai szerveződésekkel kész a kapcsolatépítés különböző szintjeinek kialakítására, beleértve a koalíciót is. Nyíltan vallja, hogy ezt a nemzet és egy megújuló szocialista társadalmi rendszer érdekében teszi. Eltökélt szándékunk, hogy a hatalmi pozíció helyett a bizalom hatalma legyen a politikai gyakorlatunk és helyünk meghatározója. . A többpártrendszer kérdésében ellentmondásos helyzet alakult ki. A pártértekezlet állásfoglalása szerint az MSZMP az egypártrendszer keretei között tölti be a vezető szerepét. Ez a megfogalmazás önmagában jelzés értékűnek minősíthető, amely lényegét tekintve a párt felfogását tükrözi a témában. Az egypárt- vagy többpártrendszert nem tekintjük elvi kérdésnek a szocializmus keretei között, mivel — amint a gyakorlat is mutatja — azzal mindkettő megfér. A többpártrendszernek kizárólag csak polgári értelemben vett felfogását azonban nem osztjuk. A pártértekezleten •— innen visszanézve is megállapítható — radikális előrelépés történt az egypártrendszer viszonyai között kiépíthető politikai pluralizmus irányába. Ma sem bizonyos, hogy a társadalom valós igényei ezt meghaladták volna, mint ahogyan ez hat hónappal ezelőtt nem mutatkozott. Véleményünk szerint a jelenlegi politikai időszakban az erők összefogására van szükség. Ugyanakkor az aktívan politizálok egyes köreiben éppen ebben a hat hónapban erősödött fel a többpártrendszer iránti igény, amelynek — az egyébként szándékainknak megfelelően bővülő — nyilvánosság széles területen biztosított megjelenést. Ehhez hozzájárult a kérdés jogi szabályozatlansága is. Az egyesülési törvény tervezete pedig egyenesen a többpártrendszer elismerésének lehetőségeit mondja ki. Ne térjünk ki annak felismerése elől, hogy ez a folyamat végül is a párt által javasolt törvénytervezet vitájában zajlott le, amelynek lezárása ugyancsak a párt tudtával történt az illetékes kormányzati szerveknél. Az Országgyűlés tehát erről a tervezetről folytat majd vitát — hangsúlyozta az előadó. A pártok szerepével kapcsolatosan a KB titkára elmondta: a marxista párt társadalmi bázist tekintve egy pártként is képes a társadalom különböző rétegeinek legfontosabb politikai érdekeit megfogalmazni és integrálni. A párt politikai felelősségétől vezettetve azonban támogatja a társadalom önszerveződési jogát, s ezért a pártok alapíthatóságát szabályozó — az új alkotmánnyal majd összhangban levő — párttörvény megalkotását. Semmi sem indokolja, hogy kapkodjunk és elhamarkodottan alakítsuk ki pártunk álláspontját a plurális pártrendszerről. Az viszont szükséges, hogy az új feladatokkal lépést tartva keressük a válaszokat. Fontos, hogy megfogalmazzuk magunk számára az elkövetkező politikai időszakban megtenni szándékozott lépéseinket, azok sorrendjét, egymással való, kapcsolódását. Erre jelenleg a következő területeken van szükség: az alkotmány elfogadása, a választójogi törvény megalkotása, a párttörvény elfogadása és a XIV. kongresszus viszonya mindehhez. Nélkülözhetetlen a politikai, eszmei egység Berecz János latért arra is, hogy az új választójogi törvény megalkotására az alkotmány elfogadása előtt is sor kerülhet, de a párttörvényt bizonyosan megelőzi. A törvényre vonatkozó koncepciót, amelyet ki kell egészíteni az azóta felmerült szempontokkal. 1989 első negyedévében a Központi Bizottság elé lehet terjeszteni. Ebben a tervezetben már ki kell térni — a megoldási alternatívákat felvázolva — az egy vagy két kamara, a listás választások, a koalícióalkotás, az elnöki rendszer esetleges bevezetésének lehetőségeire. Egyúttal meg kell jelölni azokat az időpontokat. amelyekben javasoljuk a tanácsi választásokat esetleg 1939 végére, illetve az országos választásokat. A következő választásokon az egyesülési és a választási törvény szellemében az új mozgalmak már feltehetően jelölhetik képviselőjüket. Lehetőség nyílik arra, hogy a helyi szinteken kialakulhassanak a politikai együttműködés és verseny új formái. Ugyanakkor az is megfontolandó, hogy egy már korábban elfogadott párttörvény alapján az 1990-es választásokon indulhassanak az új szervezetek. Beszédében a KB titkára a XIV. kongresszusra való fölkészüléssel is foglalkozott. Elmondta: a XIV. kongresszus megtartását nem lenne célszerű a felvázolt jogalkotási és választási időpontokhoz igazítani, olyan értelemben, hogy azokat mindenképpen megelőzze. Az említett kérdések ugyanis a legfontosabb nép- képviseleti szerv, az Ország- gyűlés döntési hatáskörébe tartoznak. Az időközben meghozott központi bizottsági állásfoglalások a politikai munkát és gondolkodás irányát megfelelően befolyásolják. Amennyiben néhány kérdésben- szükségessé válik, hogy a párttagság egésze közvetlenül véleménynyilvánításra kapjon lehetőséget, úgy az adott témában pártvitára, esetleg újabb pártértekezletre is sort lehetne keríteni egy megfelelő időpontban. A XIV. kongresszus történelmi jelentőségét többek között annak is kell adnia, hogy ott már programjában valóban alulról építkező párt jelenjen meg. A kong- zálni képes, kiemelkedő ese- resszus a kihordott, illetve fel- ménye legyen politikai de- színre került vitákat szinteti- mokráciánk fejlődésének. A belpolitikai helyzet sokoldalú áttekintése a vitában Az előadói beszédet követő vita is tükrözte: a politikai élet valóban időszerű, a párttagságot és a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdéseit tűzte napirendjére a Központi Bizottság. A hozzászólások pergő egymásutánjában volt, aki csak egy-egy pontosító megjegyzést fűzött az írásos előterjesztés néhány részletéhez, mások napi tapasztalataik alapján, az alapszervezetek politikai hangulatának vázolásával járultak hozzá az árnyaltabb kép kialakításához. A felszólalások a belpolitikai helyzetről sokoldalú áttekintést adtak. Elemezték a májusi pártértekezlet óta lezajlott eseményeket, rámutatva arra, hogy a folyamatok, a változások politikai és gazdasági téren sok tekintetben túlhaladták az akkor elképzelt kereteket és ütemet. Többen hangsúlyozták a demokrácia további kiszélesítésének szükségességét, s ezzel együtt a rend, a fegyelem erősítésének, az anarchia elkerülésének elsőrendű követelményét. Elhangzott az az igény is, hogy nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is rá kell állnunk az intenzív fejlődés pályájára. Ezt — egyebek között — a politika iránt megnövekedett érdeklődés is megkívánja. A helyzetértékelésről szólva volt, aki perspektívaválságról beszélt, s ebben a helyzetben a pártnak — ha ragaszkodik vezető szerepéhez — szükségképpen.kell hogy legyen mondanivalója. A gazdasági válságból való kilábalást mindenki a legfontosabb feladatok közé sorolta. Egy másik alapkérdést úgy fogalmaztak meg: miként lehetne úgy megteremteni a többpártrendszer későbbi kialakulásának lehetőségét, hogy a gazdasági válságból való teljes kilábalásig széles koalíció alapján működő, de egypártrendszeren alapuló pluralizmus jellemezze a magyar politikai rendszert. Vissza-visszatért a felszólalásokban az a gondolat, hogy az MSZMP olyan tömegpárt, amely az elmúlt évtizedekben a társadalmi haladás vezető ugyanis a cselekvés hatását, hogy a bizonyos konkrét kérdésekben megfogalmazott álláspontokat a legkülönbözőbb módon magyarázzák. Voltak, akik azt körvonalazták, hogy az eddigi álláspontok és a továbbiakban kimunkálandó állásfoglalások sorozata a platform kialakítását szolgálják, olyan platformét, amelynek a politikai centrumot kell kifejeznie. Sokan foglalkoztak az alternatív mozgalmakkal is. Kérték, hogy a Központi Bizottság kapjon pontos információt az új szerveződésekről, hiszen vitába szállni az „ismeretlennel” könnyelmű vállalkozás lenne. Mások több alternatív mozgalom jelenlegi programjának ismeretében kijelentették, hogy egyes csoportosulásoknak nincs tömegbázisuk, bár még mindig kevés a konkrét ismeret a különböző szerveződésekkel kapcsolatban. Olyan közmegegyezést tartottak szükségesnek, amely kizárja a felfordulást, az anarchiát. A demokráciát tanulni kell — ismerték el —, de ennek során sem engedhető meg, hogy a szélsőséges elemek a társadalmi rend alapjait kérdőjelezzék meg. Vannak törekvések a politikai tűréshatár kitapintására. Ilyen esetekben elkerülhetetlen a konfrontáció, miként elérkezett az ideje annak is, hogy a párt politikáját képviselők vállalják akár a sajtóvitát is. Többen beszéltek arról, hogy a politika iránti érdeklődés rendkívüli módon megnöveke- dett. Az alapszervezetekben az emberek mindenről tpdni akarnak, legyen az a kérdés akár a párt belső erőviszonyaival, vagy a pártüdülők beutalóinak elosztásával kapcsolatos. További hozzászólásokra ösztönzött az a megállapítás, amely szerint Crósz Károly- nak a budapesti pártaktíván, november 29-én elhangzott beszéde vegyes fogadtatású volt. Bár — mint emlékeztettek — Grósz Károly ezzel kapcsolatban már a Csongrád megyei pártértekezleten véleményt nyilvánított, ám jó lenne — mondták —, ha a Központi Bizottság ülésén is szó esne erről a témakörről. Az erről szóló vitában elhangzott: jó néhány pártszervezetben vélekedtek úgy, hogy a beszéd választ adott sok, eddig megkerült kérdésre, s jó lenne, ha a továbbiakban a párt következetesen tartaná magát az elhangzottakhoz. A Központi Bizottságban elmarasztalóan került említésre az a réteg, amely az elmúlt harminc évben „túllihcgte” a politikát, a pártot, s ma abban az illúzióban él, hogy ezt a magatartását a jelenlegi politikai irányvonal „túllihegésével” feledtetni tudja. Ez a próbálkozása azonban komoly veszélyeket hordoz. Ezekre is rámutatott a budapesti pártaktíván mondott beszéd. A mai bonyolult politikai helyzetben, amelyben nagy az elméleti zavar és nehéz az eligazodás, az élet által felvetett kérdésekre sem a Központi Bizottság, sem a párt önmagában A 26 felszólalást követően Berecz János összegezte a vitában elhangzottakat. Egyetér- tőleg tudomásul vette az előterjesztést bíráló megjegyzéseket, hozzátéve: már a pontos körülírást nélkülöző feladat vállalásakor tudni lehetett, hogy a napirenden szereplő kérdésekre jelenleg nem lehet végleges, állásfoglalásszerű választ adni. Ez azért is lehetetlen vállalkozásnak tűnt, mert például jogilag még rendezetlen körülmények között, törvényes keretek híján nem lehet meghatározni a viszonyt a különböző. szerveződésekhez. Természetesen a témakört napirenden kell tartani, s a terveknek megfelelően időről időre, a törvényalkotás ütemének megfelelően a Központi Bizottság elé terjeszteni. Ezután a vitában elhangzott egyes észrevételekre, javaslatokra utalva — egyesekkel egyetértve, másokkal vitatkozva — megjegyezte, hogy mindig közösségi gondolatként alakulnak ki a válaszok az egyes kérdésekre. A vitazárót követően a Központi Bizottság tagjai az elnöklő Grósz Károly javaslatára egyhangúlag döntöttek arnem tudja megadni a választ: erre csak az egész társadalon együtt tud vállalkozni, levonva a szükséges kövekeztetéseket a gyakorlatból. Látnivaló ugyanakkor, hogy a tisztségviselők, az apparátusok tagjai idegesek, bizonytalanok. Ezt akkor lehet feloldani bennük, ha megszabadítjuk őket az elmúlt idők táplálta bűntudattól, és elég muníciót »adunk nekik ahhoz, hogy önbizalmukat visszanyerve megvívhassák a politikai küzdelmet. Ebben nagy erő a sajtó, s éppen ezért nagy hiba, hogy a párt nem tud kellő befolyást gyakorolni a sajtóra, még a pártsajtóra sem annak érdekében, hogy vállalja fel az ideológiai és a politikai harcot. Ha erre nem vállalkozik a Népszabadság, a megyei sajtó, akkor a párt az egyik legfontosabb eszközétől fosztja meg magát. S ezért nem elsősorban az újságírók a hibásak, hanem azok, akik a Központi Bizottságban ülnek, dolgoznak. ról, hogy a szerkesztőbizottság az ülésről készülő közleménybe építse be az állásfoglalás-tervezet legfontosabb elemeit. Hozzájárultak ahhoz is, hogy Berecz János előadói beszéde, valamint a vitáról készült ismertetés kapjon nyilvánosságot. Grósz Károly ezután a vita tapasztalataiból következtetve javasolta, hogy a KB a főtitkár vezetésével alakítson egy bizottságot, amely három témakörben kidolgozná a KB állásfoglalás-tervezetét. A bizottság — amelynek tagjai: Aczél György, Berecz János, Fejti György és Romány Pál — az egy- vagy többpártrendszer, az alternatív szervezetekhez v való viszony, valamint a választási rendszer és mechanizmus problémakörével foglalkozna. A Központi Bizottság a javaslatot elfogadta. Ezután a Központi Bizottság meghallgatta Németh Miklós tájékoztatóját a kormányzati munka korszerűsítéséről, valamint Grósz Károly személyi kérdésekkel kaDcsolatos javaslatát. A tájékoztatót a testület jóváhagyólag tudomásul vette, a személyi kérdésekre vonatkozó javaslatot pedig elfogadta. Állásfoglalást dolgoznak ki az egy- vagy többpártrendszerről ereje volt, semmi ok nincs tehát arra, hogy a párt tagjai önbizalom, a jövőben vetett hit nélkül képviseljék azt a politikát, amelyet éppen a tagság látványosan megnyilvánuló kezdeményezéseinek hatására alakított ki a pártértekezlet. A pártélet egyes kérdéseivel foglalkozó hozzászólásokban többen sürgették, hogy mihamarabb, lehetőleg már a jövő év első hónapjában tűzze napirendre a Központi Bizottság a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek feladataival összefüggő témakört. Sokan szorgalmazták azt is, hogy a pártnak minden lényeges — akár napi — kérdésben is legyen határozott álláspontja, s az időben váljon ismertté a széles közvélemény előtt is. Erre azért is szükség van, mert az emberek döntő része ma érzelmi alapon politizál, s a vitákban, fontos kérdések megtárgyalásában a kelleténél sokkal nagyobb szerephez jutnak az indulati elemek. Voltak, akik a Központi Bizottság felelősségére mutattak rá egy. olyan helyzetben, amikor a közéletben politikai harc dúl. Most a progresszív erők azt várják — hangoztatták —, hogy a párt gyors választ adjon a legkülönbözőbb kérdésekre. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen a politikai, eszmei egység. A szélsőséges megnyilvánulások elleni fellépés fontosságát elemezve aláhúzták: a vitákat indulatok nélkül, felkészültén, a nyilvánosság előtt kell lefolytatni. Ugyancsak a KB állásfoglalásainak jelentőségére utalva kifejtették, hogy nem a határozatokkal. sőt mm is végrehajtásukkal, hanem azok értelmezésével van a baj. Csökkenti Grósz Károly a személyi döntésekről A Központi Bizottság ülését követően Grósz Károly nemzetközi sajtóértekezletet tartott. Grósz Károly tájékoztatta a résztvevőket az ülésen elhangzottakról. — Értékes, élénk, sokszínű vitát folytatott a testület a közélet időszerű kérdéseiről* egyebek között arról, mennyiben van összhangban a jelenlegi gyakorlatunk a májusi pártértekezleten elhangzott célokkal és törekvésekkel — hangsúlyozta a főtitkár. — Ügy értékeltük a helyzetet, hogy az időszak belpolitikai folyamatai egybeesnek a pártértekezleten szükségesnek tartott főbb fejlődési irányokkal. A gazdasági és politikai rendszer ilyen nagymértékű átalakítása, mint amilyen ma Magyarországon végbemegy, csak eltérő ütemben és szinteken valósulhat meg. tekintettel arra, hogy a szükséges változások feltételrendszerei is eltérőek. Ennek ellenére, miközben a különbözőségek adottak, harmonikus összhang van a gazdaságban és a társadalomban végbemenő reformfolyamatok között. A főtitkár bejelentette, hogy a testület személyi kérdésekről is döntött. Németh Miklóst — akit a közelmúltban az Országgyűlés a Minisztertanács elnökévé választott — felmentette KB-titkári tisztségéből. Érdemei elismerése mellett, saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt ugyancsak felmentette központi bizottsági titkári funkciójából Pál Lénárdot. A Központi Bizottság titkárává választotta lványi Pált. Iványi Pál 1942-ben született Budapesten. Eredeti foglalkozása gépészmérnök. Nős, két gyermeke van. 1989-től tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1987-ben választották a Központi Bizottság, 1983 májusában a Politikai Bizottság tagjává. A Központi Bizottság döntött abban is, hogy érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmenti Megalakult csütörtökön a pénzintézeti dolgozók szak- szervezete. Az alakuló ülésen jelentős volt a nézetkülönbség a résztvevők között a szervezet hovatartozását illetően. Többen — a SZOT szövetségi rendszerén belül — a teljes önállóság mellett voksoltak. Véleményük szerint ugyanis a pénzintézetek sajátos problémái a KPVDSZ-en belül nem kapnak kellő hangsúlyt, és sokan elégtelennek tartották a KPVDSZ érdekvédelmi munkáját is. Mások viszont a szövetséghez tartozás — a KPVDSZ keretein belül — mellett érveltek, mivel az ilyen rendszerben működő tagszakszervezetek önálló jog- és hatáskörrel tevékenykedhetnek, s közvetlen képviseleti joguk van a tisztségéből Benke Valériát, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnökét, és helyette kinevezi Radios Katalint, akit egyúttal felmentett a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetői tisztségéből. Ugyancsak érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentette beosztásából Varga Pétert, a KB osztályvezetőjét. Grósz Károly ezután az újságírók kérdéseire válaszolt. pénzintézeteket érintő kérdésekben. Megfelelő kereteket biztosít a működéshez az is, hogy a centrális irányítás megszüntetésével a tagszakszervezetek hozhatják létre a szövetséget. Az ülésen alapelvként fogalmazták meg a pénzintézeti dolgozók szakmai és szakszervezeti egységének megőrzését. Ennek szellemében alakították meg a jogi személyiséggel rendelkező, önálló pénz- gazdálkodást folytató pénzintézeti dolgozók szakszervezetét, amely a KPVDSZ szövetségi keretein belül fejti ki tevékenységét. Létrehozták az operatív döntési hatáskörrel rendelkező titkárok tanácsát, s megerősítették a jelenlegi formában működő elnökséget, Új szakszervezet Közvetlen képviselet
