Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 291. SZ.4M 1988. DECEMBER 14.. SZERDA Munkás népek, csöndesek Maradt hely az emlékeknek is Mély ködön át, nesztelenül lopakodott be a csöpögő orrú december ide, a váci Rákóczi utcai udvarra: dide­regnek a lakaratlan rózsabokrok, macska kapkodja tal­pait a jcgfoltos kövezeten, s bezárkóztak az udvari la­kások gazdái is. Csöndes köznapi délelőtt van, olykor fölsejlik a nap a szűk tető magasában. asszony, pulykát és halat. El­megyünk az éjféli misére, meggyónunk, megáldozunk, ahogyan illik. — Sok „bűne" van? — A szokásos ... Nincsenek szenvedélyeim, nem iszom, nem dohányzom. Kocsmába nem járok, így verekedésbe sem keveredtem soha. Hobbim a horgászás meg az olvasás. Belelapoz a műszaki könyv­be, s türelmetlenül lesi az órát. Ma délután vezetni ta­nul, aztán a volán mellől siet az esti műszakra. Helyzetkép a kisiparról A legtöbben fuvarozni akarnak Velük együtt Holnap reggel hazatér, al­szik néhány órát, azután ta­nul vagy segít asszonyának a háztartásban. A holnap dél­után a gyerekeké lesz, velük együtt nézi át a leckét, a házi feladatot. A nagymamája nevét öröklő Szidónia megunta a mesés­könyvet, egy másikat emel le a polcról. Talál ott még újdon­ságot, ám búcsúzáskor meg­súgja: a Jézuskának azt írta apu, hogy legkisebb gyerme­kének könyvet hozzon aján­dékba, azt tegye az ágacska alá. Oda, ahol egy fekete keretes fénykép szomorkodik, egy bá­csi arcképe-, akire Szidónia nem is emlékszik. Hiszen ez az angyalfürtös kislány, akkor, januárban még alig múlt egyesztendős ... Besze Imre A váci fodrászok — amikor fizet a megszépült frizurájú kuncsaft — nem alkalmaznak diszkriminációt vendégeik kö­zött, mégis mélyebbel) nyúl­nak pénztárcájukba a püspök­szilágyi, vácrátóti, penci, kos- di szépasszonyok, lévén buk­szájukban aznap váltott autó- buszjegy: Mert az említett fal­vakban nincs fodrász kisipa­ros, de Vácra kell utazniuk a csővári, váchartyáni férfiak­nak is, ha maszek mesterrel akarják levágatni nagyra nőtt „kakastollukat”. Az a honpolgár pedig, aki háztartásigép-szerelő mestert keres, még Vácott sem talál — Dunakeszire vagy a fővárosba keli szállítania megmakacsko- dott masináját. Miért kevés a kisiparos a KIOSZ váci alap­szervezetéhez tartozó 17 tele­pülésen? — Nem a mester kevés, csu­pán a ritka, vagy speciális szakmák értője — mondja Késhegyi László alapszerve­zeti titkár. — Erije bizonyság: öt esztendeje 594 kisiparost jegyzett a város és környéke, ma hétszázharmíncötöt tar­tunk nyilván. Száztizenhat- féle szakmát gyakorolnak kis­iparosaink, 40—42 százalékuk főfoglalkozásban, a többiek ál­lami vagy szövetkezeti munka- viszony mellett űzik mestersé­güket. — Mely szakmában dolgozik a legtöbb „maszek”? — Teherfuvarozó, villany- szerelő, lakatos, kőműves és személyszállító szakmából ren­delkeznek legtöbben működési engedéllyel. Míg öt éve csupán 7 taxis volt a városban, ma ötször ennyi, de csaknem négyszeresére emelkedett a teherfuvarozók száma is. — Az említett száztizenhat- féle szakmában bizonyára van­nak nem szokványos mestersé- ségek is. Például? — Csőhálózat-szerelő, rako­dó, elektromos szerelő és vér­nyomásmérő, hogy csak néhá­nyat említsek. — Ez utóbbi a Naszály Áru­házban dolgozik, esetenként tíz forintért, s ugyanakkor a kórházban ingyen mérik meg bárki vérnyomását. A kárt mi fizetjük Játszani kell(ene) Ott, az udvar túlfelén két szárítókötél hajlik ívbe a rára­kott ruhák súlyától: fehérne­műk és pulóverek, nadrágok és zoknik dermednek jégbe Hor­váth Győzőék ajtaja fölött. Számolom a ruhaféléket, a fél- száznál abba is hagyom a ku­takodást, mert egy apró terme­tű, tarka ruhás asszony néz ki az ablakon túli világra, gyana­kodva figyeli az idegent. Nyit­ja az ajtót, vastag pára gördül s hull alá a konyhából és ebédillat. Családi idill A belső szobában egy férfi fekszik a dikón, félrefordult testtel, melegítőben. Egyik kö­nyökére támaszkodva olvas, látom, nem szép regény s nem is krimi van a kezében — mű­szaki könyv az. A férfi lábánál egy angyalka, a kétéves Szi­dónia üldögél, képeskönyvet markolász kis kezével. Jelen­létem megzavarja a családi Idillt, de jó szóval fogad a há­zigazda, leülünk, szót váltunk. — Így már csak könnyű. — provokálom a fiatal, huszonöt éves férfit, négy gyermek édesapját. — Nem unalomból heveré- szek. Éjszakás voltam. Alud­tam három-négy órányit, töb­bet nem engedhetek meg ma­gamnak, mert tanulnom kell, le akarom tenni az autóveze­tői vizsgát. Fölkászálódik a nem éppen nádszál ember, mondja is, jól főz az asszony, ő hizlalta száz­öt kilóra .., — Hol dolgozik, mi a szak­mája? — Betanított festő-mázoló vagyok a Hazai Fésűsfonó- és Gyapjúszövőgyár váci üzemé­ben, a feleségem a Híradás- technikában dolgozik. Most gyesen van Szidóniával. A négyesztendős Mónika és az egy évvel idősebb Jóska óvo­dás, a hétéves Győző első ál­talánosba jár. Ha éjszakás va­gyok. este látnak a gyerekeim, ha délutános, csak a reggeli Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): december 14-én csak fél 6-kor a Leszámolás Hong­kongban című amerikai kri­mit vetítik, fél 8-kor Sír az út előttem (II, i'ész: Hadak Utján). Magyar dokumentum­film a bukovinai székelyekről Rendezte: Sára Sándor. Videoprogram (a kamarate­remben): 17 és 19 órakor a Banánhéjkeringő című ma­gyar filmszatíra a minimozi műsora. Rendezte: Bacsó Pé­ter. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) órákban. Nehéz a három mű­szak, mégsem fizetik meg: jó esetben havonta ötezer-három­száz forintot hozok haza, Szétnézek a lakásban. Tiszta, világos, nagy családi fészeknek tűnik ez a kétszobás hajlék, szép bútorokkal, saját kazán­nal. A fürdőszobában csempe, rend és tisztaság. — Lesz majd autónk is — így a férfi —, azért tanulom a vizsgatételeket. Hogy miből vesszük a kocsit? Túlóráztam, alkalmi munkát vállalok, tró- gerolok. Mi még nem voltunk üdülni, nyaralni soha, arra már nem telik. Nyolcvan négyzetméteres ez a lakás, a tavaszon jutottunk hozzá, ak­kor utalta ki a városi tanács. — Előtte hol laktak? — Édesanyáméknál. Tizen­négy ember lakott abban a házban, volt ott egy szoba, konyha, kamra, szóval szűkö­sen éltünk. Ezen az udvaron hét lakás van, békében élünk a szomszédokkal. Lesi az órát ■— ők is cigányok? — Nem. Munkás népek, csöndesek. Amúgy nemigen szomszédolunk, időnk, tehetsé­günk sincs hozzá, meg hát elég nagy a család, hogy ne unat­kozzunk, ha marad fél szabad­nap a hétvégeken. — Mi heten vagyunk test­vérek, a férjemék öten — szól most a fiatalasszony. — Jeles ünnepeken összejön vagy 30— 40 ember. Most megtörli szemeit a férfi, látom, azok könnytől lettek párások. — Édesapám már nem tart velünk, januárban temettük, azóta szomorú nekünk minden összejövetel — mondja elaka­dó hangon. — Ötvenhárom éves volt, rakodómunkás. Azt még megérte, hogy nekem szakma legyen a kezemben, ugyanis sikeresen vizsgáztam a darukezelői tanfolyam után. Ha meglesz a jogosítványom, sofőrnek állok, mert azok job­ban keresnek. A feleség föláll, kimegy a konyhába, de az ajtóból még visszaszól: — Ma délután is hat éhes száj üli körül az asztalt Tíz liter levest főzök, s hétvégére ötliteres lábasban pörköltet Váltjuk a szót Horváth Győ­zővel szomorú és szebb ünne­pekről, csöndes hétköznapok­ról. Itt született, mondja, ezen a környéken, gyermekkori paj­tásai, felnőtt* jóbarátai is e térség levegőjét szívják. So­rolja. mennyire örültek tavasz- szal ennek a lakásnak, beren­dezték minden zugát, de ma­radt helv emlékeknek, képek­nek is. Az ágy fölött szentké­pek. szemközt fekete feszület. — Hol állítják majd föl a karácsonyfát? — A gvász miatt csak jelké­pes fenvőágeal. meg gyertyák­kal emlékezünk a szeretetne. Ünnepi ebédet persze főz az Mennyi panaszos levél és felszólalás hangzott már el a játszóterek ügyében! Vácott kévé, játszótér, ahol van, ott elhanyagolt, piszkos. Meny­nyi panasz, mennyi felhábo­rodás — és azok java igaz is. Vegyük például a Földvári­lakótelepen található házak közé ékelt játszóteret. Évek hosszú során téma volt, hogy az ott lévő ping­pongasztalokra valamiféle kö­zéphálót kellene szerelni, mert az ifjú emberek, jobb nem lévén, a padok deszkáit feszí­tették fel. s így minden évben az egész padsort fel kellett újítani. Végül is termékeny talajra hullottak a szavak, vagy másnak is eszébe jutott, és egyeentis vastag vaspálcák­ból háló készült. A csoda — igaz, ideig-óráig — megtörtént. A padok épen maradtak. De erős gyerekek mindig akad­nak. Most a vasat csavarták szép mintássá. Szerencsére már ősz volt. a pingponszezon vége. (Hogy kinek volt ez jó? Kinek az útjában állt a ló megoldás?) A bekerített, ablakóvó .,dü­höngő”, az más! Akárhány­szor rakták fel a nem olcsó drótkerítést, egy hónapnál nem ért meg hosszabb időt. Nagyon szép, fából készült forgót állítottak fel. Ma a for­gónak csupán egy oldala áll már. Hogy hova lett a többi? Ki tudja? Itt még eltüzelni sem könnyű ... A gyerekek magukénak ér­zik ezt a birodalmat, ha ide­gen téved oda, nemigen ve­szik be csapatba. De ha azt kutatjuk, ki tette tönkre az ugyancsak drága játékszere­ké b nem jelentkezik senki. Az ablakok mögül is csak észre- vételezik a dolgokat. Ha lát­ják is, nem szólnak. Hogyis­ne, ha szólnának, talán még velük fizettetnék meg a káro­kat. És itt van a nagy tévedés! Mert a károkat igenis ők fize­tik meg. Naivul azt képzelik, hogy mondjuk a városgazdál­kodás számláját fogja terhel­ni. Lehet, hogy átmenetileg igen, de a dolog csak visszaüt a közömbösökre is. Szép dolog a szabad szólás joga, a demokrácia, de nem elég csa. beszélni róla, nem elég vágyakozni utána, azért bizony tenni is kellene vala­mit. Ne csak a tanácsülésen merjen valaki felszólalni, ne csak a hivatalban merjen rek­lamálni. Merjen rászólni a re- nitenskedőkre, a közösséget semmi be vevőkre, a rongálók- ra. Lehet, hogy kellemetlen dolog, de legalább nem kerül pénzbe. R. L. — Igen, de a lakosság szí­vesebben kifizet 10 forintot, csakhogy ne kelljen a rende­lőkben sorban állni, s külön­ben is, az áruházakban gyak­rabban megfordulnak az em­berek, mint a kórházban ... — Hol, melyik településen dolgozik a legtöbb kisiparos? — Vácott négyszázan, Sződ- ligeten, Ácsán, örbottyánban 30—40-en. Ugyanakkor kevés a mester Vácdukán, Csorná­don, Kosdon és Rádon. — Miért? Nincs lakossági igény a munkájukra? — Igény van, de a tanácsok­nak nincs pénzük műhelyre, támogatásra. Például egy ci­pészműhely beállítása több tíz-, százezer forintba kerülne, ugyanakkor egyre égetőbb szükség van lábbelijavító kis­iparosra, hiszen manapság már nem egykönnyen vásárolnak az emberek új, drága cipőt. In­kább megjavíttatnák a régit — ha lenne lakóhelyükön suszter. Így hát kénytelenek beutazni a városba, a közlekedési tarifa pedig — mint ismeretes — nem kevés forinttal növeli a javítás, a szolgáltatás költsé­geit. — Olykor hallani hirtelen újgazdaggá lett kisiparosról. Melyek a legjövedelmezőbb mesterségek? Rád Község Közös Taná­csának legutóbbi ülésén is­mertették a penci óvoda nem­rég elkészült terveit. A na­pirendnek megfelelően, a tes­tület a továbbiakban megvi­tatta 1989. évi munkatervét, valamint az ügyfélfogadás rendjét. Utolsó napirendi- pontként — az egyebek között — jelentette be Pápai Tibor- né, a közös tanács elnöke, hogy egészségi állapota miatt nem tud megfelelni tovább a funkcióval járó követelmé­nyeknek. Pápai Tibomé kérte a tes­tületet, hogy járuljon hozzá a tanácselnöki megbízatása alóli felmentéséhez, ezzel együtt vb-tagságát is szüntes­sék meg, és lemondott tanács- tagságáról is. Az ezt követő vitán már nem vett részt. A testület tagjainak egy ré­sze a tanácselnök felmentése mellett, más része ez ellen érvelt. A vita után titkos sza­— Manapság teherfuvarozni akarók állnak sorba engedé­lyért ... — Köztudott, országszerte ezerszám adják vissza iparu­kat a mesterek, hivatkozva a megnövekedett költségekre, bérleti díjakra, járulékos ki­adásokra. adóra. Az önök alap­szervezetéhez tartozó kisiparo­sok közül hányán szüntették be működésüket? — Talán tucatnyian. Azok, akik nemrégen váltottak ki ipart, s máról holnapra akar­tak milliomosok lenni. S mivel nem vált be számításuk, visz- szakoztak. A többség azonban kitartó, régi mester, akik valóban úgy űzik mesterségü­ket — még nyugdíjaskorukban is —, mint elvárják tőlük: be­csületesen, a lakosságot szol­gálva. — Hallani lelkiismeretlen kisiparosról, aki nem teljesíti a szerződésben vállaltakat, sőt, becsapja a megrendelőt. — Ebben az esztendőben mindössze két kisiparosra volt panasz, az ő ügyükben a szak­mai bizottság járt el. Hisz© á nemcsak a megrendelők, de a tisztességes kisiparosok érde­kének védelme is feladatuk. B. I. vazásra került sor. A harminc­tagú testületből mindössze ti­zenhatan voltak jelen; 14-en elfogadták a tanácselnök le­mondását, ketten ellene sza­vaztak. így — mivel a döntés­hez a tanácstagok 50 százalé­kának. plusz egy főnek a sza­vazata- szükséges —, nem volt meg az előírt többség, s a sza­vazást januárban meg kell is­mételni. Változik a forgalmi rend Törpe utcai parkoló Parkolót alakítanak ki a váci Törpe utcában, s ezért megváltozik a forgalmi rend az Eötvös és a Törpe 'utcá­ban. A változás december 16-ától lép életbe; ettől a naptól a gépkocsivezetők na­gyobb figyeleméi autózzanak, ha ezen a környéken közle­kednek. I kV bűurter Kínálatunk: 0^0^'- & \kc kV 1.- hazai és importált lakószobabútorok, szekrénysorok, kárpitozott garnitúrák, hálószobabútorok, konyhabútorok, étkezőgarnitúrák- lakástextiliák: függönyök, szőnyegek, padlószőnyegek- lakásvilágítási cikkek: csillárok, falikarok, állólámpák. Minta utáni értékesítés. Házhoz szállítás. Vevőszolgálat. Várjuk kedves vásárlóinkat Az elnök lemondott és marad Határozatképtelen tanács Karácsonyi bútorvásár a Naszály Áruházban Egyes szekrénysorok, ülőgarnitúrák és kiegészítőbútorok 10, 20 százalékos árengedménnyel kaphatók, amíg a készlet tart. Jó vásárlást és kellemes ünnepeket kívánunk kedves vásárlóinknak. \

Next

/
Thumbnails
Contents