Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

1988. DECEMBER 13., KEDD Bafyukavalkád „E.95/ bőrönd, egy kosár, egy kép és egy mozsár, egy dívány, egy skatulya, s végül egy aprócska kicsi kutya." A régi sláger sze­rint így néz ki az ember, ha úgy intenigazában fel- cuccolt, ha hóna alá kapta mindazt, ami nélkül uta­zásra nem adja fejét. Igaz ez még ma is, kivéve a dí­ványt, mert azzal azért mégsem kapaszkodhat fel az ember a sárga. Pest me­gye útjait szelő Volán-bu­szokra. De a bőrönd, a ko­sár, olykor a mozsár, s a skatulya gyomrában az ap­rócska kicsi kutya sem hi­ányzik útitársaink közül. Utazunk együtt, alaposan felmálházva Pesttől Gödig, onnan meg társunkul sze­gődnek a gondosan bebur­kolt, fóliába kötözött fe­nyők, s Vácig nem szakad­nak el tőlünk. Helyet kö­vetelve, azt a talpalatnyit is elfoglalva, melyről azt hinnénk, még nekünk jut. Utaznak a csomagok. S nehéz közöttük átvágni, le­szálláshoz készülődni has- raesés nélkül, bár még er­re sincs mindig mód. A minap ugyanis egy seprű­nyélnek, meg egy takaros krumpliszsáknak köszön­hette a termetes asszonyság, hogy esés közben támasz­tékra talált ... V. E. Tiszai ponty Budaörsön Kinyitott, de bezár Halbolt nyílt Budaörsön. Belebuktak már ilyesmibe, mondhatnák erre a rossz nyel­vek a hentesbolt egykori pró­bálkozására gondolva. Igen, buktak, jöhetne rögvest visz- sza a válasz, de nem kará­csony táján. Márpedig való­színűleg a küszöbönálló ün­nepekre gondolt a Környezet- védelmi gmk, amikor az étel­bár melletti áf ész-üzletet bérbe vette. Bár az ajtó fö­lött még nagy tábla hirdeti, hogy odabent élelmiszer kap­ható, a kiáramló szagok már félreérthetetlenül utalnak az igazságra. Egyelőre ugyan ti­szai pontyok úszkálnak csu­pán a helyiségben álló két ha­talmas kádban, ám a héten süllővel, fogassal, csukával, kárásszal, keszeggel és har­csával — nem törpével, ha­nem nagyobb, három-négy ki­logrammos példányokkal — bővül várhatóan a választék. Súlyáról beszélve érdemes egy pillanatra visszakanya­rodni még a pontyhoz. A Hor­tobágyi Állami Gazdaság jó­voltából ugyanis mintegy há­romtonnányi hal vár jelenleg vevőre Budaörsön. Az üzlet azonban december 28-án bezár, és a februári ver­senytárgyaláson múlik, hogy kinyit-e újból. Ha igen, tőke­húst, vadhúst, baromfit és reg­gelente pecsenyét is kaphat­Választók és képviselőik Dunakeszin Érdektelenségbe fulladtak — vanoz.ou.-e a Kép 13öö őszén? Ezt a kérdést a Duna­keszin lezajlott találkozók után tettük fel az előadók, a vezetők benyomásai után ér­deklődve. — Kilenc körzetben jártam, s azt tapasztaltam — mondja Simon Ágota a városi tanács főelőadója —, hogy a legtöb­ben a telefonhálózat fejlesz­tése iránt érdeklődtek. A má­sik nagy téma a kereskedel­mi ellátás volt, visszatérő megállapításként, hogy a bol­tokban gyenge a választék, több jó minőségű árucikk kel­lene. Ezekből nagy a hiány. Gyors ügyintézést Már napirenden szerepel a "jitva tartás is, mert munka­.őgondokra hivatkozva több íelyen bezárnak mire a dol­gozók hazaérkeznek. A több­ség ilyenkor vásárolna, de a kereskedelmi vállalat nem ik­tat be második műszakot. Szó­ba került a körzetekben több műszaki téma. Például az utak javítása. Ezek között sze­repelt ismét a választók jo­gos panasza a dunakeszi Kos­suth utcával kapcsolatban, melyet a váci kommunális és költségvetési üzem többszöri határidő-módosítás után sem tud megfelelő állapotban át­adni, s ezért állandóan ]e kell zárni a forgalom elől. Ez a város legnépesebb körzetében komoly feszültséget vált ki. Aztán itt van még egy örök­zöld téma, a helyi közleke­dés, az autóbuszjáratok ügye. Ezen a településen nagyok a távolságok. A belső forgalom élénkítését, ésszerűsítését vár­ják tőlünk, ebben egyelőre a Volánbusz még nem a legjobb partner. Jómagam is a belső közle­kedéssel, az utak építésével, javításával kapcsolatban kap­tam a legtöbb kérdést, észre­vételt — kezdi Villási László tanácselnök. — Tény, hogy még mindig kevés a burkolt út vá­rosunkban, van mit tenni s mire költeni. Meg kellett ma­gyarázni azt is, hogy miért azokon a pontokon állnak, je­leznek a közlekedési lámpák, ahol, s ezzel kapcsolatban fi­gyelembe veszünk majd né­hány javaslatot. Sürgeti az útépítést a gyártelep szom­szédságában épülő Tábor úti A KARÁCSONYI KISBOGRÁCS Közeleg a karácsony, a sze­retet ünnepe. A legtöbb csa­ládban már lázasan készülőd­nek, takarítanak, kicsik és na­gyok pucolják a diót, darál­ják a mákot, kötözik a szalon­cukrot, a díszeket. S a szülők egyik helyről a másikra dug- dossák a kíváncsi gyerekek elöl az ajándékokat. Szóval napról napra nő az izgalom, az ünnep előtti feszültséggel teli várakozás. Csakhogy ilyen­kor, karácsony közeledtével másféle feszültség is nő egye­sek otthonában. Az egyedül élő, nemritkán hosszú ideje magányos emberek inkább félnek az ünnepektől, mások öröme nemhogy megvigasztal­ná. kétségbe ejti őket. A csa­lád nélkül, ismerősöktől, ro­konoktól elfeledett idős embe­rekre gondolok. A halásztelki Molnár István és családja azonban nem elé­gedett meg az elhagyatottan élő, magányos nyugdíjasok sajnálatával. Igaz, ők olyan helyzetben vannak, hogy való­ban tehetnek ezekért az öre­gekért. mert tulajdonosai a Kisbogrács vendéglőnek. Így oda, vagyis magukhoz hívták meg a település egyedül élő nyugdíjasait a ma már ha­gyományos december 23-i ka­rácsonyi ünnepre. Hogy hon­nan jött ez az ötlet, miért vendégelik meg ingyen az öre­geket harmadik éve, arról Molnár István üzletvezetőt és családfőt kérdeztem. — Régi vendéglős famíliá­ból származunk. Szigethalom­ról települtünk át, ahol húsz évig dolgoztunk áfész-vendég- lőben. De a magunk urai sze­rettünk volna lenni, éspedig úgy. hogy folytathassuk mes­terségünket. Hetvenháromban költöztünk Halásztelekre, s amint egy kicsit megmeleged­tünk, telket vettünk a tanács­tól, s építettünk egy vendég­lőt helyben, hogy ne kelljen, messzire utazni dolgozni. —- De miért hívják meg a magányos nyugdíjasokat éven­te többször is? — Ez a gesztus egyféle vi­szonzás, amiért a helyi embe­rek hamar befogadtak ben­nünket. S ha már tudunk se­gíteni valakiken, akikor ugye ésszerű, hogy azok éppen az egyedül élő kisnyugdíjasok le­gyenek. Különben is szeretjük az idős embereket... A. L. A. Ki fizesse a megelőzést? Az ősz beköszönte óta nem először csapott le egész or­szágrészekre kiterjedően dü­höngő szélvihar. Ilyenkor egyre-másra kaptuk a híre­ket, hol, mekkora károkat okozott. Olvasói kérdésekből egy kis csokrot állítottunk össze, s továbbítottuk azokat a két biztosítóhoz, erdészeti szak­emberhez, s hatóságok, ille­tékes intézmények munka­társaihoz. Többek között ar­ra voltunk kíváncsiak, hogy kármegelőző céllal nem tud- na-e saját zsebébe nyúlni egyik vagy másik biztosító, fizetve a fakivágás költségét vágj' annak legalább egy részét? Ugyanis ebben az esetben sok tízezer vagy ép­pen százezer forintos kárté­rítést nem kellene leszámol­ni a fa által megrongált családi ház tulajdonosának. Hát, finoman fogalmazva meglepődtek a kérdéseket hallva a biztosítós szakembe­rek — dr. Czegle Tibor, az ÁB vagj'onőrirodájának igazgatója és Zolnai György, a HB megyei igazgatóságá­nak vezető munkatársa. Mert egyik intézmény történetében sem fordult elő még, hogy a biztosítottak hasonló, kár­megelőző Igénnyel léptek volna föl. Az egyikük nem is nagyon ajánlotta, hogy propagáljuk az „ötletet”, mondván, hogy akkor több ezer teljesíthetetlen igény­nyel kellene megbirkózniuk. Ugyanis arra nincs se sza­bályzat, se pénzügyi keret, hogy kármegelőzés érdekében vállalják a fakivágás költsé­gét. Csak a Hungária Bizto­sító embere vélte nagyon fel­tételes módon lehetségesnek, hogy egészen egyedi esetben, külön elbírálás alapján, ta­lán mégis fizetnék a költség egy kisebb hányadát, hiszen a gyakorlat az. hogy a biz­tosítási szerződések értelme-' ben újabban a már kidőlt fa okozta kárt térítik csak meg. Ha pedig fizetésképtelen kisnyugdíjasokról van szó mint a fa tulajdonosai, akik képtelenek favágót fogadni, az már szociálpolitika. Ezért Mészáros Ferencné dr., a me­gyei tanács környezetvédelmi főelőadója részletes tájékoz­tatást adott. Tehát a kár- megelőzési igényt mindig a helyi tanácsnál kell bejelen­teni, s az hatóságilag köte­lezheti a tulajdonost a veszé­lyes fa kivágására. Ha az il­lető arra képtelen kora, egészségi állapota, hozzá nem értése vagy szociális helyze­te miatt, akkor a tanácsnak kellene fizetnie a fakivágás költségét. Hát így, feltételes módban mondva, mert a me­gyében nemigen akad olyan tanács, ahol volna ilyen rendkívüli esetekben költ­ség-megelőlegezésre pénz. Ez a módszer akkor sem jó, ha a tulajdonos házára terhelik rá a költséget, mert évekig kell várni, amíg az örökös vagy értékesítés után az új tulajdonos kiegyenlíti a szám­lát. Inkább marad a helyi erdészet, s vagy elvállalják a sűrűn beépített telkek kö­zött a munkát a favágók „baráti” alapon, vagy meg kell várni, amíg kidől a fa, összetöri a szomszéd házának tetejét, s akkor majd fizet a biztosító, ha szerződése van vele a tulajdonosnak. Végül utolsó lehetőségként a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság egyik erdészeti vezetőjével, Németh Gáborral beszélgettünk a témában. Ki­derült, hogy a lakosok gyak­ran hiába keresik meg az erdészetet, ők nem vállalják a magánházak közötti szűk, és ezért veszélyes helyeken a fakivágást. Az erdészetvezető ilyen munkával hivatalosan nem is bízhatja meg saját embereit, legfeljebb azokat a kisiparosokat, akik főállás­ban dolgoznak az erdészet­nél. Tehát végül is sikerült megtalálni a favágó kisiparo­sok személyében azokat, akik megszabadíthatják az embe­reket az elöregedett, lombos óriásoktól. Csak hát egy-egy fa kivágása az adott körül­ményektől függően kétezertől 10 ezer forintig húzza meg a tulajdonos zsebét. Ha van neki pénze. S ha nincs? Ak­kor mégiscsak marad a baj után a biztosító. De tényleg, yalóban meg lehet szó szerint téríteni a kárt. Hiszen, ha egy új tetőt tör össze a rázuhanó faóriás, a már beépített faanyag min­denképpen megsemmisül. S akkor már a kár nem egy emberé, nem egy családé, ha­nem azoké is, akiknek majd nem jut épületfa a családi otthon befejezéséhez, mert másutt, sokfelé kell a hely­reállításhoz ... Aszódi László Antal vannak. Erre azt válaszolták az illetékesek, hogy ez egysé­ges ár plusz-mínusz eltérések­kel, s összességében kiegyen­lítődik. Merőben új vonásokat a tavalyihoz képest nem ta­pasztaltam a választók és képviselőik találkozóin, s ta­lán ez az. ami hiányzik a ru­tin. a megszokottság mellett. Új forma kell Vagyis, mint az a gödi fa­lugyűlésen is tapasztalható volt, évente egyszer már ke­vésnek bizonyulnak a talál­kozások. Másrészt új, tartal­mas. népszerűbb formák kel­lenek. valódi vitákkal, valódi beszámolókkal. K. T. I. lakótelep közössége, s néhol azért kell még türelmet kérni, mert most történik a csator­nahálózat kialakítása. Ahol előreláthatólag árkokat ás­nak, csöveket fektetnek, ott egyelőre várni kell az útbur­kolásra. A csatornákra külön­ben nagy az igény, de a te­repviszonyok miatt sokba ke­rül ezek építése. Üj hang? Másféle kérdések? Az idén határozottabban fogalmazták meg az emberek azt az igé­nyüket. hogy a tanács kap­csolata legyen szorosabb a a város polgáraival. A mun­katársainktól pedig azt vár­ják: legyen gyorsabb, egysze­rűbb az ügyintézés, a tanács­házán belül könnyebb az el­igazodás. — Szerintem politikus, jó beszámolót ismertettek a ta­nács munkájáról a körzetek képviselői. — vélekedik Zá- horszki Árpád, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára. — Én főleg a Duna-par- ti magas házak, a lakótelep fó­rumairól szereztem tapaszta­latokat. köztük kedvezőtlene­ket is. Gondot okozott az ér­dektelenség. Nagyon kevesen, olykor csak néhányan jelen­tek meg a választók közül, s úgy tűnik: talán jobb propa­ganda- és szervezőmunka vá­lik szükségessé a jövőben. Sze­rintem azt szintén meg kell vizsgálni, hogy ez a forma lesz-e alkalmas a számadás­ra. a disputákra, vagy mást kell kitalálni, hogy közvetle­nebb legyen a kontaktus elő­adó és hallgatók között, kü­lönváljanak a közügyek meg a másokat terhelő egj’éni gon­dok. Konkrét helyi kérdések — Lehetne például fogadó­órákat tartani meghatározott helyen és időpontban, érdemes kutatni, ki miért marad távol, vagy miért érdeklődik. Voltak 50—GO résztvevő előtt zajló beszámolók is a városközpont­ban. ahová viszont konkrét helyi kérdések vonzották az embereket. Telkük, házuk körzetük, a városkép jövője tehát megvolt az úgyneve­zett motiváció. A telefonhá­lózat kérdéseivel magam is találkoztam. Sokan tették szó­vá, hogy ott is 32 ezer forin­tot kell az igénylőnek fizet­nie. ahol a kábelek már meg­k Évente Ismétlődő fórumok, alkalmak a polémiára a váro- y sokban körzetenként rendezett tanácstagi beszámolók. Tobb- z éves tapasztalat, hogy a központilag szerkesztett általános tájékoztatók felolvasásának közepe felé ellankad a figyelem, í a ettől kicsit lelohad a vitatkozókedv. Ilyenkor alakul úgy y a helyzet, hogy inkább az egyéni, a szőkébb környezetre vo- í natkozó óhajok, panaszok kapnak hangot, melyeket talán * Ügyfélfogadás keretében is el lehetne intézni. Néhány kiló a háromtonnánj tiszai halból (Erdősi Ágnes felvétele) nak majd ott az elképzelése: szerint a budaörsiek. Addigr pedig biztos kikerül már az u tábla a bejárat fölé, csaloga tóul mondjuk egy megtermel ponttyal a „Halbolt” felára mellett. És akkor leszünk iga zán bajban, nem tudva, az or runknak higgyünk-e, vagy szemünknek. F. Zs. Élve maradt az öngyilkos benzinkutas Halálából akartak hasznot húzni Edinával való kapcsolatánál befejezése után Péter álltáim kalandokban kereste boldog­ságát. Semmi nem jött össze neki: Eleinte mámorosán jó érezte magát barátai körében mert azt hitte, mindenki sze­reti. Aztán egy idő után kezdte sejteni, hogy csak a pénze kel nekik, kiszakadni viszont nerr volt ereje. Azonban megfogad­ta. hogy pénzt többet nem ac senkinek. Ezért szépen le i! morzsolódott mellőle mindenki Nem tudott sehová menni, nerr tudott kihez szólni. Kétségbe­esésében megszegte fogadal­mát, s belement egy minder eddigit meghaladó pénzösszeg kölcsönzésébe az egyik meg­szorult építkező cimborájának hogy ezzel a többieket is visz- szahódítsa. Azután adott a má­siknak is, meg az azt követő­nek is. Kivette a bankból ke­véske megtakarított pénzét sőt még OTP-kölcsönt is veti fel. Ö, a nagy kölcsönadó! A feketeüzleteiről már ne is be­széljünk. Az ő kontójára Tény az, hogy addig a no­vemberi reggelig háromszáz- ezer forintos adósságot halmo­zott fel. Az események felgyor­sultak. Felszólítást kapott az első részlet törlesztésére. Ment fűhöz-fához. Mindenhol zárt ijtók, mi több, zárt pénztárcák fogadták. Mindenki eltűnt, jenkinek sem volt pénze. „Ba­; F.gy fagyos reggelen a helyi ptetykaláncon szárnyra ka- ; pott a hír, amely szerint Winkler Péter, a 23 éves, egye- • dűl élő, vidámnak ismert benzinkutas fiú a közeli te- j Iepülésen az éjszaka folyamán öngyilkos lett. A hely- : színen a kíváncsiskodókat néma csend, bezárt ajtók és í ablakzsaluk fogadták. Találgattak, kérdezősködtek, bát- : ha valamelyikük többet tud a másiknál, s miután in- : formációéhségüket kielégítették, mindenki elindult a ; dolga után. rátáinál” hiába kilincselt, i családja sem tudott segíteni, fi határidó pedig szorította. Fe nyegetözött, ha cserbenhagy ják, végez magával. Estig várt de nem jelentkezett senki. Be vett egy maréknyi nagyon erő és tragikus hatású gyógyszerl A történetnek ezzel még ner lett vége. Péter három, köze lebbi benzinkutas kollégáj. megtervezte, hogy húzzanak hasznot társuk halálából is Nem szalasztották el a nen mindennap adódó alkalmai Százötvenezer forintot és öt venezer forintnak megfeleli benzint, olajat sikkasztottaJ el. Tették ezt a neki már úgy is mindegy elmélet jegyéber Tudták, hogyan vezessék Pé­ter üzleteinek nyomára a ha­tóságokat, hogy így ők tisztái és megtollasodva kerüljenek k a dologból. Sima ügynek lát szott. Nincs jogunk hozzá A történetnek azonban még ezzel sem lett vége. Winklet Péter ugyanis él. Sokára talál­tak rá, de még meg tudtál menteni. Pár napig kómábai feküdt, de mégiscsak magáhos tért. Rendbe fog jönni. Edina így összegezte a tör­ténteket Borzasztóan lesújtott, ami­kor megtudtam, hogy mi tör­tént vele. El sem tudtam kép­zelni, miért tette. Hiszen még 5 maga mondta nekem egy­szer, hogy az élettel nem sza­bad játszadoznunk. Nincs jo­gunk hozzá. A magunkéval sem, másokéval sem. Péter a sikkasztásról még nem tud. A rendőrségi nyomozás tart. Hargitai Bernadett Az okokról, a miértekről a fiú környezetében érdeklőd­tünk. Pörgessük vissza az esemé­nyeket másfél évvel ezelőttre! Péter akkor egy Krisztina ne­vű pincérlánnyal járt. Nyomasztó helyzet — Nagyon rendes fiú volt. Éppen akkor vett egy víkend- házat, amikor megismerked­tünk. Nem nyaralónak, hanem rendes lakóháznak vette. Az árát a fizetéséből spórolta ösz- sze. Otthon jól megvolt a szü­leivel, mégis nagyon örült, hogy függetleníthette magát. Mindig önálló életet szeretett volna élni. Később talán pont ezért szakítottam vele. Nem szerette, ha beleszólnak abba. amit csinál, ugyanakkor a ba­rátaiért mindent megtett vol­na. Felnéztem rá, hiszen nem mindennapi dolog, hogy az em­bernek ilyen fiatalon önerőből mindene meglegyen Azt hi­szem, amíg együtt voltunk, jól kijöttünk egymással Edina, a legutóbbi barátnő másképp vélekedik. — Fél éve jöttünk össze, egy diszkóban. Én elég felelőtlen­nek ismertem meg, és már az első percben az volt a benyo­másom. hogy alapjában véve sajnálatra méltó. Nem tudom, miért. Soha semmiben nem tudta, hol a határ. Nem érde­kelte, mi történik vele holnap. Egyik napról a másikra élt. Tervei voltak, de pénze sosem, pedig szépen keresett. Ahogy megkapta a fizetését, az úgy el is ment. A barátai — akiket meggyőződésem, hogy nem vá­logatott meg kellőképpen — állandóan lecsaptak rá, hol öt­száz, hol ezerforintos, azóta is soha vissza nem adott kölcsö- ; nőkért. Vagy meghívatták ma­gukat Péterrel egy-egy görbe estére, amelyekre súlyos ezre­sek mentek el. — Szavaiból úgy veszem ki, hogy egyáltalán nem szívelte Péter barátait. — Nem. Nagyon nem. Min- , den másképp alakult volna, ha , ők nincsenek, s talán Péter ] sem változik meg ennyire. Egy ! ideig vártam, hogy mi lesz be- 1 lőle, de aztán kénytelen vol- 1 tam szakítani vele. Nem bír- i tam tovább. Hogy ezután ho- 1 gyán élt, arról nem tudok. i A biztosító nem favágó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents