Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! KÖVETELJÜK! KÖVETELJÜNK? T étovázás nélkül állíthatjuk, napjaink leggyakrab­ban használt kifejezéseinek egyike került a cím­be. Politikai, társadalmi szervezetek, gazdálkodói érdekcsoportok, szakmák tagjai, képviselői, gyakorlói éppúgy ott menetelnek a követeljük jelszavára mozdu­lók hadoszlopaiban, mint párt-, államhatalmi testüle­tek tisztségviselői, gyalogkatonái. Ma szinte már nin­csen olyan követelés, amelyet kimondhatatlannak, le nem írhatónak minősítenének a mindent kimondásra hosszú-hosszú esztendők óta éhezők. Ennek a mindent kimondásnak a szellemi éhsége — az éhség csillapításának erős korlátozottsága — né­hány, történelmileg pillanatnyinak vehető időszaktól eltekintve, mindig is jelen volt a magyar társadalom­ban. Nincsen tehát semmi különös abban, ha napjaink­ra a követelések sokasodása, radikalizálódása lesz egy­re inkább a jellemző. A vélemények, a szándékok, az értékek már-már parttalan áradását a megyében olyan kisebb közösségekben is megfigyelhetjük, mint a váro­si, községi párt- és tanácsi testületek, népfrontbizottsá­gok, a munkahelyi kollektívák, a közelmúltban alakult egyesületek, körök, társaságok. Természetesnek tartjuk ezt. A visszafojtott vélemény, a ki nem fejezhető szán­dék, a megfogalmazódni nem engedett érdek létezik ak­kor is, ha nem válhat nyilvánvalóvá. A meghökkenők, a tiltakozók, az értetíenek ezt hagyják figyelmen kívül. S azt szintén, hogy ha a maguk véleménye, szándéka, érdeke kifejeződhet, akkor másoknak erre ugyanakko­ra a joga. A mindenki mondja a magáét állapot veszedelme nem abban van, hogy mindenki mondja a magáét, hanem a mondandóknak az egymástól való függetle­nedésében, a süketek párbeszédére hasonlító monoló­gok jellemzővé válásában, azaz abban van az igazi ve­szedelem, hogy viták, vélemények, szándékok, érdekek ütközése helyett a testületek, a csoportok, az egyének egyre türelmetlenebbül mondják — kiabálják — a ma­guk (valódi?, vélt?) igazát. A türelmetlenség utat ke­res; követeléseket fogalmaztat meg. Kényes viszony az irreális, a jogos, a lehetséges hár­masáé! Arányt, irányt téveszthetnek azok, akik úgy gondolják, ez a viszony függetleníthető a társadalmi fejlődés törvényeitől, s úgy vélik, a kényes viszony alakulása nem mástól, csupán elhatározásoktól, szán­dékoktól függ. S akkor végképp nagyra nőhet a baj, ha az irreális, a jogos, a lehetséges kényes viszonyá­nak a kezelésében elsikkad a legfontosabb katalizátor: a felelősség. Nem minősítünk, kérdezünk csupán a következők­ben. Szerencsés dolog, ha a kisváros legújabb önte­vékeny társadalmi csoportja az alakuló ülésen — je­len van a háromtagú ideiglenes vezetőség és az eddig jelentkezett öt tag, egy további érdeklődő és a hírlap­író — huszonhét pontból álló listáját fogadja el a kö­veteléseknek? Komolyan vehető-e az a bemutatkozás a nyilvánosság előtt, amikor az alakulóban lévő szak­mai szervezet azonnali és százszázalékost!) béremelést követel? Átgondolt lépés-e az, ha egy megyei testület — még ha vitathatatlan tényekre alapozva is! — levél­ben fogalmazza meg igényét, s a levél címzettje a Mi­nisztertanács három napja megválasztott új elnöke? B ővítsük tovább a kérdések körét. Miként értelmez­ze az állampolgár a képviselőinek azt a lépését, hogy nem adják meg a kormánynak a felhatal­mazást a tervezett ötvenöt százalékos adómérték ér­vényesítésére, de ugyanakkor elfelejtődik annak az utasításnak a kimondása, honnét vegye el a hiányzó 8-10 milliárd forintot a végrehajtó hatalom? Mit gon­doljon akkor az eligazodni akaró ifjú vagy felnőtt, amikor „új földosztás” szükségességéről hall, olvas, de serpmit nem hallhat, nem olvashat arról, vajon meg­kérdeztek-e bárkit is erről a föld megművelői közül? Mit tartson helyesnek vagy helytelennek akkor a fel­nőtt ember, amikor azt olvassa a nagy példányszám­ban kinyomtatott interjúban az egyik alternatív szer­vezet vezetőjének véleményeként, hogy „több alterna­tív szervezettel együtt mi is azt követeljük, hogy a je­lenlegi Országgyűlés mondja ki önfeloszlatását és — új választások után — adja át a helyét egy alkotmá- nyozó nemzetgyűlésnek”? Tudni kellene ugyanis, ezek­nek a szervezeteknek a követelése mögött az állampol­gárok mekkora (milyen létszámú) csoportja áll. Már csak azért is jó lenne tudni ezt, mert egy másik alter­natív szervezetnek a képviselője így minősíti: „A több alkalommal kompromittálódott jelenlegi Ország- gyűlést alkalmatlannak találjuk a meghirdetett kodifi- kációs munkák elvégzésére.” Azzal sem ártana tisztá­ban lenni, vajon az érintett szervezet vagy legalább a nyilatkozó kezdeményezte konkrétan, választókerület­hez kötötten (a maga illetékességi területén) az adott képviselő(k) visszahívását? Hiszen ha az Országgyű­lés, akkor annak tagjai is „kompromittálódtak”, azaz az állampolgári jogokért hadakozó hagyhatja-e éppen a maga lakóhelyén ilyen állapot fennmaradását? Tetszés szerint folytatható a példák sorolása, olyan gazdag a tapasztalatok tárháza. Mégis, valami mással folytatjuk. Ami látszatra, de csak látszatra, nem tarto­zik ide. Azzal folytatjuk, hogy a számításba vehető tíz hónap alatt az ipari termelés nem érte el a tavalyit. A mezőgazdasági termékek felvásárlása ugyancsak alatta maradt a tavalyi mennyiségnek. S miközben annyi minden hangzik el a hatalmi struktúrákról, az egy párt vagy több párt dilemmájáról, a pluralizmus, a demokrácia jelzős szerkezetéről vagy jelző nélküli­ségéről, az iparban a fizikai foglalkozásúak havi átlag­bére (nettó) 6064 forintot tett ki január és szeptember között... S ez az egyetlen adat is elegendő ahhoz, hogy minden mást a reális értékskálán helyezzen el. K eserves felismerés formálódásának vagyunk a ta­núi, s ez a formálódás egyre szélesebb kört fog át a társadalomban. A követeljük!, követeljük! seregnyi változatú hangoztatása hallatán és azok el­lenére rohamosan nő azoknak a száma, akik úgy ér­zik: amint korábban, most is csak statiszták, hivatko­zási alapok. Múlt és jövő mezsgyéjén állva jajdult fel József Attila, kimondva a súlyos figyelmeztetést: „Os patkány terjeszt kórt miköztünk, / a meg nem gondolt gondolat..." Meg nem gondolt gondolatok íradása közben ki fi­gyel manapság a — költőre .. .7! Mészáros Ottó PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁG* ÉS A MEGYEI TAHACS LAPJA xxxii. Évfolyam, 296. szám Ára: 1.80 forint 1988. DECEM3ER 13., KEDD A magyar—EGK vegyes bizottság ülése Előnyöket előnyökért cserélni hangsúlyozta. Mint mondotta, a magyar export lehetőségei is elsősorban attól függenek, hogy mennyire sikerül Ma­gyarországnak modernizálnia iparát, képes lesz-e a nyugati cégekkel sokkal fejlettebb együttműködési formákat ki­alakítani. A legígéretesebb magyar partnerek ezen a pia­con Willy de Clercq szerint a kisvállalatok vagy a kisszövet­kezetek, amelyek sokkal in­kább növekedésorientáltak, mint az ipar többi vállalata. Az ülésen részt vevő nyugat­európai üzletemberek délután a Magyar Gazdasági Kamara szervezésében kerekasztal- megbeszélésen találkoztak ma­gyar vállalati vezetőkkel. A kerekasztal-megbeszélésen több kérdés is elhangzott. Willy de Clercq kifejtette: elvben nincs akadálya annak, hogy magyar vállalatok is részt vegyenek az EGK által szervezett afrikai segélyprog­ramokban. A magyar vállalatok vezetői közül többen sajnálkozásukat fejezték ki, hogy a most ér­vénybe lépett megállapodás nem terjed ki a mezőgazdasá­gi termékek kereskedelmének liberalizálására. Ezzel kapcso­latban Willy de Clercq emlé­keztette a részvevőket arra, hogy a megállapodás előkészí­tése során ebben a kérdésben igen jelentős vitáik voltak. Egyelőre azonban nem sikerült kompromisszumot kialakítani. Ennek oka az, hogy az EGK-n belül a mezőgazdasági cikkek kereskedelmében még nem ér­vényesülnek a piaci viszonyok. Fokozatosan leépítik az ex­portszubvenciókat és csökken­tik az importélelmiszereket érintő elvonásokat. Hosszabb távon ez az új agrárpolitika Magyarország számára is a je­lenleginél előnyösebb feltétele­ket fog teremteni az agrár­cikkek kereskedelmében. Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn este fogadta Willy de Clercqet, az EGK bizottságának tagját, a kül- kapcsolatok, kereskedelmi megállapodások felelősét, aki az EGK küldöttsége élén tar­tózkodik hazánkban. A talál­kozón jelen volt Beck Tamás kereskedelmi miniszter. Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke, hétfőn az Or­szágházban szintén fogadta Willy de Clercqet. A szívé­lyes légkörű megbeszélésen részt vett Nyers Rezső állam­miniszter és Beck Tamás. A térvesztés ellen Kulturális kamara Megkezdődött a Magyar Kulturális Kamara szervezé­se. Az érdekképviseleti szer­vezet létrehozását a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak legutóbbi — a kultúra és a művelődés helyzetével fog­lalkozó — ülésén többen is ja­vasolták. A kultúra, a műve­lődés térvesztésének megállí­tását célul kitűző érdekvédel­mi szervezet, a Miniszterta­nács törvényességi felügyele­te alatt kíván működni. Külkereskedők alakították Új szakszervezet A külkereskedelemben dol­gozó munkavállalók hétfőn új szakmai szakszervezetet hoztak létre a KPVDSZ-en belül. Az önálló jogi személyi­ségű és vagyonával önállóan gazdálkodó új szakszervezet célja, hogy az eddigieknél job­ban lássa el tagsága érdekvé­delmét, érdekképviseletét, el­lenőrizze a szakszervezeti jo­gosítványok érvényre jutását, valamint segítse a munkahe­lyi demokrácia megvalósulá­sát. Fóti alma Lének sem kell önálló exportjogot kapott ez év áprilisától az élelmiszerek mellett a fára is a fóti Vörös­marty Termelőszövetkezet. A téesz, mint hazánk oly sok gazdasága, az útkereső vállal­kozások időszakát éli. Különö­sen biztatóak élelmiszer-szál­lításaik az NSZK-ba. Az idén értékesíteni tudtak 600 vagon- nyi zöldséget és 156 vagon uborkát. Ez utóbbiak iránt nagy az érdeklődés. Viszont az almának, úgy tűnik, hogy a tőkés piacon egy időre befel­legzett. Még léalmaként is szinté eladhatatlan a magyar gyümölcs. A fótiak az 1988-as évet a piaci tapogatózás időszakának szánták. A már említett zöld­ségszállításokért 6 millió már­kára tettek szert. Igaz, az em­lített összegnek a különböző hivatalos elszámolásokat kö­vetően mindössze 20 százalékát kapta meg devizában a szövet­kezet, de ez is valami. A hagyományos értelemben vett mezőgazdasági munka a téeszben mindinkább háttérbe szorul. A szövetkezet 1500 dol­gozójából alig félszázat foglal­koztatnak kimondottan mező­A MINŐSÉG NEM BUKTATÓ Nem túlzó, vérmes remé­nyekkel, hanem tárgyilagos érdeklődéssel, a lehetőségeket mérlegelve fogadták Pest me­gyében a gazdasági vezetők a magyar—EGK vegyes bizott­ság tegnapi ülésén elhangzot­takat. Hiszen olyan megoldha­tatlan problémákra, melyek a kontingensekkel, a vámokkal függnek össze, várnak felol- dást-megoldást a vegyes bizott­ság tárgyalásai nyomán. Az első hírekre reflektálva mit vár például Gogh Mátyás, a Her­ceghalmi Kísérleti Gazdaság vezetője a vegyes bizottság ténykedésétől? — A magyar, ezen belül a saját gazdaságunknak áruival szemben alkalmazott vámok csökkentését. Kisebb vámot, szabadabb kereskedelmet. Nyu- gat-Európában, a közösség országaiban például tenyész- sertést, nagy teljesítményű permetezőgépeket, illóolajakat és aromákat, vörös- és fok­hagymaolajokat szeretnénk eladni. Többet értékesíteni, mint amennyit eddig kívihet- tünk. S itt nem csupán a mennyiségről van szó, hanem a minőségről. Az utóbbinál a magasra tett mércének is ké­pesek vagyunk megfelelni. Szabó István a Gödöllői Ganz Árammérőgyár vezér- igazgató ja : — Bízom benne, hogy ezeket a kezdeti lépéseket sok hasz­nos kooperáció követi. Köny- nyebben bejuthatunk minősé­get képviselő termékeinkkel az EGK-országok piacaira. Azokkal a korszerű, modern berendezéseinkkel, melyeket az ipari felhasználóknál szeret­nénk értékesíteni. Például távösszegző rendszert, impul- zusadó-mérőket kínálnánk na­gyobb mennyiségben. Képe­sek vagyunk rámozdulni az igényekre, azokat nyomon kö­vetni. A minőség nem lehet buktatónk! V. E. Tanácskozás az ipari szövetkezetről Nem átmeneti tulajdonforma Az ipari szövetkezetek idei gazdasági eredményeiről és jö­vő évi feladatairól tartottak tanácskozást hétfőn a Buda­pest Kongresszusi Központ­ban. A több mint 700 ipari szövetkezeti vezető részvéte­lével megrendezett tanácsko­záson Köveskuti Lajos, az OKISZ elnöke egészítette ki az előzetesen mindenkihez el­juttatott írásbeli beszámolót. Mint mondotta: a 2700 ipari szövetkezet termelésének ér­téke az idén várhatóan mint­egy 156 milliárd forint lesz, 20 százalékkal magasabb az elmúlt évinél. A konvertibi­lis export is dinamikusan nőtt, és az idén eléri a 10 mil­liárd forintot, ami ugyancsak 20 százalékkal több a tavalyi­nál. A szocialista export — a kormányzati törekvésekkel összhangban — jelentősen csökkent. Kevesebb lett a nyereség: a tavalyi 20,5 mil­liárd forinttal szemben az idén várhatóan nem lesz több 14 milliárd forintnál. Ez azon­ban nem a teljesítmény rom­lásából, haném a gazdasági szabályozók változásából adó­dik Az aktívaértekezleten részt vevő Nyers Rezső, állammi­niszter hozzászólásában el­mondta: az ipari szövetkeze­teket elismerés illeti az utób­bi években tapasztalható ru­galmasságukért, s azért, hogy munkájuk során jelentősen hozzájárultak a magyar nép­gazdaság fejlesztéséhez. S bár az állam túlszabályozta mű­ködésüket, leszűkítette moz­gásterüket, a társadalmi tőké­vel való ésszerűbb gazdálko­dás révén versenyképesek maradtak. Szólt arról is, hogy az utóbbi hónapokban az OKISZ érdekképviseleti mun­kája tapasztalhatóan mar­kánsabbá vált, egyre gyako­ribb az állami szervekkel való vita, de ez szükséges ah­hoz. hogy a különböző valós érdekeket időben tárják fel, és az OKISZ jó közvetítő le­gyen a kormányzati és a gaz­dálkodói szféra között. Az ál­lamminiszter szólt arról, hogy a kormány alapvető feladatá­nak a pénzügyi stabilizációt tartja, s ennek a koncepció­nak a jegyében teszi meg intézkedéseit. A kormányzat tudatában van annak, hogy mihamarabb jobb feltételeket kell kialakítania a gazdálko­dók részére, ám egyelőre — éppen a pénzügyi stabilitás érdekében.— az államháztar­tás gondjainak feltárása és redbetétele az elsődleges teendő. Nyers Rezső fontos­nak tartotta a klasszikus szö­vetkezeti elvekhez való visz- szatérést, azt, hogy a bérmun­kásviszonyt a tulajdonosi vi­szony váltsa fel. Az ma már világos, hogy a most negy­venéves szövetkezeti mozga­lom nem átmeneti formáció a magyar társadalomban. gazdasági tevékenységnek szá­mító területeken. Java részük traktoros, illetve baromfi- és szarvasmarha-gondozó. A fótiaknál a mezőgazdasági szektor gépesítettsége s annak minősége olyan színvonalon áll, hogy általa is lehetőség van a megtermelt, az előállí­tott javak külpiaci értékesíté­sére. Gy. L. PÉNZÜGYI LOBBY? Sokak szerint a gazdaság irányítását nálunk kisajátította egy pénzügyi lobby, amely az állam­kassza rövid távú érdekeinek megfelelően válto­zatos módon veszi el a pénzt a termelőktől. Fi­gyelmeztető az is, hogy mostanában azok a vál­lalatvezetők is drámai képet festenek cégeik helyzetéről, akikről a megyehatáron belül és kí­vül is azt tartják: kitűnő szakemberek, akik egy mintául szolgáló, jól prosperáló vállalatot vezet­nek. Meddig tartható ez a helyzet, és milyen kényszerpályákra tereli ez a talponmaradásért küzdő gazdálkodókat? (Cikkünk a 3. oldalon.) Megkezdődött á magyar— EGK vegyes bizottság ülése héttőn Budapesten. az ülés résztvevőit Beck Tamás keres­kedelmi miniszter köszöntötte. Szólt arról, hogy örvendetes módon jelentős változás ta­pasztalható a világ két legki­terjedtebb gazdasági integrá­ciójának, a KGST-nek és az EGK-nak a kapcsolataiban. Ehhez nagymértékben hozzá­járul az az egyezmény, ame­lyet Magyarország a közel­múltban kötött meg a Közös Piaccal. Magyarország húsz éve folytatja gazdasági rend­szerének átalakítását, de a reformok csak széles körű nemzetközi együttműködés ke­retében valósíthatók meg. Na­gyon fontos mindazon partne­reknek a támogatása, akik ezeket a törekvéseket pártol­ják, s nem közömbös, hogy az Európai Gazdasági Közösség milyen partnernek ígérkezik. A kereskedelmi miniszter arról is szólt, hogy a frissen megalakult vegyes bizottságnak kettős feladatot kell betöltenie. Az egyezmény előírásainak érvényre juttatása, vagyis a diszkriminatív mennyiségi kor­látozások fokozatos megszün­tetése, s hasonlóképpen lénye­ges az együttműködés új for­máinak kiépítése, módszerei­nek megteremtése. A vegyes bizottság ülése az első alkalom arra, hogy a kö­zösség nyilatkozzék: kész-e a megállapodás szerint mezőgaz­dasági koncessziók adására és vámcsökkentések cseréjére. Magyarország hajlandó elő­nyöket előnyökért cserélni. E téren különösen fontos a me­zőgazdaság. Beck Tamás után Willy de Clercq, az EGK bizottságának külkapcsolatokért felelős tag­ja kért szót. Igyekezett elosz­latni azokat a félelmeket, ame­lyek szerint az EGK 1992 után „európai erőddé” válik. A gazdasági határok, korlátok elmozdítása a közösség tagál­lamai között még nagyobb és szélesebb piaci bázist és lénye­gesen kisebb költséget jelent majd azok számára, akik a kö­zösséggel kereskednek —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents