Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-09 / 267. szám

VÁCI kiflii A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM 1988. NOVEMBER 9., SZERDA Küldöttértekezlet a cementgyárban Erősíteni a tömegkapcsolatot Sikeres munkával a reform végrehajtásáért — ez a felirat köszöntötte azokat a küldötteket — számszerűen 86 párttagot —, akik a napokban a DCM kultúrtermé­ben tartották pártértekezletüket. Pintér Sándor levezető elnök, miután köszöntötte a résztvevőket, átadta a szót Fordán Tibornak, a gyári párbizottság titkárának. A csaknem egyórás beszá­molóban a titkár egyebek kö­zött elmondta, hogy a négy év alatt a gazdaságpolitikában bekövetkezett változások elle­nére, a VII. ötéves tervidő­szakra elfogadott gazdaság- politikai programunk legna­gyobb része kiállta az idő pró­báját. A tényleges cement- és mészszükséglet a tervezettnél magasabb teljesítést követelt, amelynek minden évben sike­rült is' eleget tenni. Ennek kapcsán olyan újszerű felada­tokra vállalkoztak, mint pél­dául az uszályban történő ce­mentszállítás az NSZK-ba, vagy a vízépítési mészkő szál­lítása a nagymarosi vízlépcső­höz. Cementet szállítottak a dunakiiliti építkezéshez és az Ausztriában lévő BRAMAC te tőcserépgy árba. A XIII. pártkongresszust követő időszakban eddig nem tapasztalt mértékben követ­kezték be hazánkban a társa­dalmi, gazdasági, politikai élet változásai. A gazdasági élet pangása, illetve romlása, a szocializmus építésének ellent­mondásai esetenként ideológiai elbizonytalanodáshoz, romló politikai közérzethez vezettek párttag]átoknál. Az ideológia terén kifejtett munika több­irányú volt. Az egyik legfon­tosabb feladatnak tartották a tudatformálást. Különösen ha­tékony agitációs módszernek tekintik’ azt. amikor a párttag magatartásával, személyes pél­damutatásával agitál. A ta­pasztalatok szerint, ha a párt­tag élenjár a technológiai és munkafegyelem betartásában, politikailag tájékozott és kép­zett, hatványozott mértékben fejt ki kedvező politikai ha­tást környezetében. A taglétszám ugyan 208 fő­ről 178 főre csökkent a tag- könyvcserével kapcsolatos be­szélgetések után, de szerve­zeti és cselekvési egységben nem gyengült meg a közösség. Szerepelt a beszámolóban, a tagfelvétel várható további problémái ellenére sem sza­bad, hogy az előkészítő és tag- felvételi munkát bármiféle megalkuvás jellemezze. Előrelépésként értékelte a Csak a Naszálynak címzett leveleké! A kék nem postaláda Milyen szép ládát állíttatott fel a tanács! — lelkendezett egy Földvári téri lakó —, azóta mindig oda dobom be a lottómat... — A nem várt siker nem kevés gondot okoz a tanács néhány dolgozójának. A Naszály — Váci Fórum le­velesládájában gyűlnek a totó- szelvények, lottószelvények és a levelek (ám a levelek közül mindössze egy szólt a Naszály szerkesztőségének)... A tanács Váci Fórummal foglalkozó dolgozóinak nem is a levelek okoznak gondot, ha­nem a totó- és lottószelvé­nyek. Terveik szerint heten­ként egyszer ürítenék a váro­si folyóirat levelesládáit, ám kénytelenek ezt gyakrabban megtenni, mert azt kék színe és a rajta lévő felirat ellenére, sokan postaládaként használ­ják. A kérdés csak az, hogy ki lesz a felelős akkor, ha a lot­tó- vagy totószelvények nem érkeznek be időben, mert ott pihennek a Naszály feliratú lá­dákban? Mert ugye, azt talán monda­ni sem kell, hogy a tanácsnak nincs arra embere, hogy na­ponta ürítse a három felállí­tott levelesládát, s a benne lévő — nem a Naszály szer­kesztőségének szóló — levele­ket, szelvényeket elvigye a postára!? Kétségtelen, hogy a ládák szépek és jó helyen vannak. Központi hely a tanácsháza, a Földvári téri ABC-áruház; a deákvári ABC előtt lévő ládá­ba valószínűleg azért kerül kevesebb levél, szelvény, mert nem messze ott van a piros postaláda... Lassan már kétszáz fölé emelkedett azoknak a külde­ményeknek a száma, amelye­ket a Naszály levelesládáiból ki kellett szedni, és bevinni a postára vagy áttenni egy má­sik postaládába. Jó lenne, ha a váciak továbbra is a piros postaládákban helyeznék el le­veleiket, totó- és lottószelvé­nyeiket — nehogy ez a jó kezdeményezés, a városi lap szerkesztőségével való kapcso­lat megkönnyítése, balul üs­sön ki. Például úgy, hogy va­laki a lottóját a Naszály fel­iratú kék levelesládába dobja, s csak későn derül ki, hogy öttalálatosnak hitt szelvénye még a húzás után is ott pihen! — SÓ. Vác szerelmese volt Fekete zászló lengett a múlt héten a városi tanács épüle­tén és a Váci Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat hom­lokzatán. 80 éves korában el­hunyt Borbély János, aki több cikluson át tanácstag­ként, a végrehajtó bizottság tagjaként munkálkodott vá­rosáért, s a helyi államosított kiskereskedelem egyik veze­tője volt. Sokan ott voltak a végső búcsún péntek délben az al­sóvárosi temetőben. A válla­lat részéről, Ferbert Péter, a szakszervezeti bizottság titká­ra méltatta életútját. Borbély János egyszerű alsóvárosi iparoscsalád gyermeke volt, s élete végéig Vác szerelmese. Fiatalon kereskedősegéd lett, a Hangya Szövetkezetnél dol­gozott. majd segített szervez­ni az Észak-Pest Megyei Kis­kereskedelmi Vállalatot. Négy évig tagja volt a városi nép- fron tbizottságnak. 1957-től nyugdíjazásáig volt az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatója. Munkáját elismerték több Kiváló Dol­gozó és a Belkereskedelem Ki­váló Dolgozója kitüntetés­sel. Halála az egész városban nagy részvétet keltett. A gyá­szolók között ott volt dr. Mo- nori Balázs, a városi tanács titkára és azok a Petőfi és Hattyú utcai lakosok, akikért sokat fáradozott a város „kis parlamentjében”. pártbizottság titkára a testü­letnek a nyíltság irányába tett kezdeményezéseit. Ezt folytat­ni kell: csökkenteni szüksé­ges a bizalmas anyagokat, s erősíteni kell a tömegkapcso­latokat. Napjaink egyik kiemelkedő politikai feladata a KISZ-nek a megújulása. Az irányításban és a végrehajtásban ma egy­aránt az útkeresés a jellemző. Nem mindegy, hogy a jövőt illetően az ifjúsági szervezet mennyiben tudja felvállalni a felnőtt generációval együtt a kibontakozás programját, amely a társadalom egészé­nek boldogulását jelentheti. A beszámoló után Szalai Árpád, az MSZMP Vác Váro­si Bizottságának titkára hoz­zászólásában minősítette a gyári pártbizottság 1985—1988 közötti időszakban végzett munkáját. A testület jelentős szerepet töltött és tölt be a város gazdasági és politikai életében. Kiemelte, hogy az a nagyarányú fejlődés, amely 25 évvel ezelőtt kezdődött a vá­rosban, nagy részben a DCM- nek köszönhető. Nincs még egy olyan vállalat, amely any- nyi lakást adott volna dolgo­zóinak, mint a cementgyár. A város vezetői elismerik a gyár kollektívájának gazdasági és társadalmi tevékenységét, bi­zonyíték erre az 1986-ban oda­ítélt vörös vándorzászló. A vá­ros lakóinak ellenszenve a várost szennyező DCM-mel szemben remélhetőleg meg­szűnik, ha a rekonstrukció be­fejeződik. A hozzászólások után Gyen­ge Károly, a jelölőbizottság elnöke számolt be a bizottság munkájáról, majd javaslatot tett a pártbizottság tagjaira. A szavazatok összeszámlálá- sa után Pintér Sándor istoer- tette az eredményt, mely sze­rint a tizenhárom tagú párt- bizottság titkárának ismét Fordán Tibort, helyettesének Elter Antalt választották a küldöttek. Tóth Gézáné Bérmunkában A gödi Dunamenti Tsz k.ós- pallagi fém- és villamosipari üzemében transzformátoro­kat és villanymotorokat gyár­tanak bérmunkában. Az üzem­ben azonban sokszor kell át­állni, más, kevésbé nyeresé­ges termékekre, mert a folya­matos munkának gátat szab az alapanyag-ellátás akadozása. A dinamószalagból például száz tonna kellene évente, ám csak olykor " csurran-csöppen valami, az is a váci Híradás- technikai Anyagok Gyára jó­voltából. Richter Vilmos üzem­vezető ezért más, kis szériás üzletek után is jár, ezzel biz­tosítva az üzemben dolgozó 45 asszony megfelelő keresetét. Karácsony Richard, az „egy szem” fiú — jobbra fent —, egyelőre megelégszik a havi 3500—4000 forinttal A HAGY-tól bérelt tekercselőgép megbízhatóan dolgozik (Vimola Károly felvételei) Gondozási központ Segítenek a kismamák A cukorbetegek, a mozgás- korlátozott gépkocsi-tulajdono­sok kedvezményeinek biztosí­tásával is foglalkozik verő­cemarosi gondozási központ, amely a három társközségben összesen huszonnégy idős em­ber gondozását oldja meg, és hetven rászoruló számára gon­doskodik szociális étkeztetés­ről. Ebben az évben húsz főt részesítettek rendszeres szo­ciális segélyben. Az elmúlt évben felmérést végeztek a három községben. Az ott élő 750 hetven éven felüli kisnyugdíjas és egye­dülálló ember 'közül 67 olyat találtak, aki támogatásra szorul. Problémájukat si­került megoldani. A gondo­zásra szorulók ellátását segí­tette, hogy a házi gondozásba sikerült bevonniuk a gyesen lévő kismamákat is. A KISZ-kórus az NSZK-ban A zene - élet A zene — élet. Ez volt a jelszava annak a nemzetkö­zi ifjúsági kórustalálkozónak, amelyet az NSZK-beli Kerpen- Buirban, október 15. es 20. között rendeztek meg. Buir az ország északi ré­szén. Köln mellett terül el, barátságos lakóival, tiszta, vi­rágos utcáival, nagyon tetsze­tős falu. Énekkarunk, a KISZ- kórus, immár másodszor ka­pott meghívást a fesztiválra. Rövid, de komoly felkészülés előzte meg az utazást, tudtuk, hogy egyedüli magyar kórus­ként mi képviseljük hazán­kat, a magyar dalosokat. Ba­rátaink nagy szeretettel fo­gadtak, és azzal, hogy a ven­déglátó kórus tagjainak csa­ládjánál kaptunk szállást, ré­szeseivé váltunk az ottani életformának. Nagyon érdekes volt a töb­bi részt vevő énekkart hall­gatni: a szovjet fiúkórus csen­gő hangját, a fiatal belga ka­marakórus kedves énekét, a német kórusok jókedvűen éneklő tagjait. Koncertünkkel, amelyet Brusznyai Margit és Bogányi Tibor vezényelt, nagy sikert arattunk. Ez nagyrészt programunknak köszönhető, hiszen egyházi kompozíciókat, régi és modern műveket. Ko­dály és Bartók népdalfeldolgo­zásait egyaránt énekeltük. Büszkék vagyunk arra is, hogy másnap a kölni újságban el­ismerő kritika jelent meg koncertünkről, és a nyugat­német televízió (ZDF) felvé­telt készített énekkarunkkal. A kitűnő szervezésnek kö­szönhető, hogy szabadidőnket nagyszerűen tudtuk kihasznál­ni. Ellátogattunk Kölnbe, ahol a városnézés után a dómban énekeltünk. Megtekintettük az ország legnagyobb barnaszén­bányáját, egy napot szórako­zással töltöttünk a brühli Fantáziavárosban, amely ha­sonlít az amerikai Disneyland- hez, és Bonnban megnéztük a Beethoven-házat. A jó han­gulatot fokozták az esti bará­ti összejövetelek, partik. Mécséi Judit kórustag Sakkverseny - hatodszor Újabb Lőwy-siker Hatodik alkalommal rendez­ték meg a Lőioy Kupa sakk- csapatversenyt a Lőwy Sándor Szakközépiskolában. A megje­lent 18 csapatot Újvári István tanár és a Pest Megyei Sakk- szövetség elnöke köszöntötte. A résztvevők között távolabb­ról érkezettek is voltak, pél­dául a budapesti Árpád Gim­náziumból, Jászberényből, Karcagról. Kedves fiatal barátom, jobb’ szerettem volna ak­kor és ott, azon a boron­gás október végi kora reg­gel perceiben, a váci vas­útállomás peronján mind­ezt élőszóban elmondani, de hát neked és a köréd gyűlt sorstársaidnak, a ti­zenéves csitriknek éppen halaszthatatlan dolgotok volt — nevetve rugdostatok odább a zsebkendődből imént kiszóródott tíz- és húszfilléreseket, félforinto­sokat. Nem is a zsebkendődből szóródott ki az a félmarék­nyi apró: régen porába om­lott szép emlékű nagyma­mámnak volt szokása szö­vetbe burkolni a tisztes ap­rópénzt — inkább úgy mondanám, zsebed mélyé­ről ugrasztottá kövezetre a fényes korongokat az a fránya szövetdarab. És nem is a nevetésetek fájt — ti, szépséges tizen­évesek, mindenen és min­denkor nevettek, s ez a gyönyör ebben a korban boldog vétek, természetes állapot —, inkább a kaca­jotokat megelőző másodper­cek alatt lettünk dühösek mi, köröttetek álló nagy­apák, apák, és kenyérkere­ső felnőttek. Dühösek és szomorúak, a látványtól fölmordulók, a hallottaktól felháborodottak. Mert te. kedves tizenéves barátom, a minap a tévében látott Pa­Az aprópénz tisztelete rabola műsor gegjeit föl­emlegetve könnyeztél a ne­vetéstől, kacagástól, nyerí­téstől, s hogy letöröld „fér­fikönnyeidet”, nos, gyorsan előkaptál egy szövetzseb­kendőt. És ekkor történt a baj. Mint ezüsttallérok a mese­beli csodaszamár szőrei kö­zül. úgy hullottak zsebken­dőd ráncaiból alá a tíz-, húsz- és ötvenfilléresek. Pengtek, csilingeltek, azután elfeküdtek a hideg, ciga­rettacsikkel teleszórt, éj­szaka meggyalázott pado­zaton. Azokon a kis korongokon a munka, a béke, a kenyér, az Erzsébet-híd szimbólu­ma, képmása fénylett, s a lányok kacagva, kuncogva passzolgatták az aprópén­zeket, melyeknek azonban — igaz, egyre kisebb — vá­sárlóértéke még mindig van. Igaz, olyan cipőért, melyet a lábadon láttam, legalább 3—4 kiló apró­pénzzel kellene fizetni, mondhatnád tehát, baga- tell, szóra sem érdemes az egész, nemhogy nyomdafes­tékre, újságpapírra. Te azonban röviden és tömören csak ennyit mond­tál: Nem számít! — és be­szálltai a pénzrugdosók kö­zé. A "munkába igyekvő, vonatra várakozó felnőttek előtt ekkor sötétült el né­hány pillanatra a világ. Egyikük megragadva válla­dat, rádkiáltott: De, számít, és most édes fiam, azonnal összeszeded azt az apró­pénzt! És te, kedves tizenéves barátom, nem ellenkeztél. Szót fogadtál az apádkorú, munkába igyekvő, az apró­pénzt még tisztelő férfinak. Sajnos, közben megérke­zett a vonatom, fölszálltam rá, pedig jobb’ szerettem volna akkor és ott elmon­dani neked: igenis, minden fillér számit! Még ha nem is te dolgoztál meg érte, hanem apád. édesanyád, nagybátyád, nővéred, akár­ki, hajnalban vonathoz, autóbuszhoz igyekvő, a fil­lért is tisztelő családod fel­nőtt tagjai közül. Ök már tudják a bölcses­séget: sok kicsi sokra megy. Tp azonban — ifjúkorodnál fogva — még nem ismer­heted az aranyigazságot: akit (amit) egyszer porig aláznak, porig kell azért le­hajolni. Remélem, hogy akkor és ott, azon a reggelen, a vá­ci vasútállomás megalázott peronján, ha csak néhány fillérre is, közelebb kerül­tél ehhez az igazsághoz... Besze Imre A négytagú csapatok verse­nyében az A csoport győztesei a házigazdák lettek, és ezzel végleg elnyerték a kupát. (1985, 1987 után újra elsők lettek). A csapatból veretle­nül végzett Vass, Dudás, Sző­vén és Szűcs, veretlen volt Arnold (Szentendre) is. Az A csoport második helyezettje a karcagi Gábor Áron Gimná­zium, harmadik a budapesti Árpád Gimnázium lett. A B csoportban a váci Ju­hász Gyula iskola győzött, tagjai közül Őri Áron és Bé­lák veretlenül végzett. A C csoportban szintén a lőwysek nyertek, itt a szak- középiskola harmadik csapa­ta volt eredményes. A győztes csapat tagjai a vándorserleg és az oklevél mellett 600 forintos könyv- utalványt vehettek át, a má­sodik helyezettek oklevélben és 400 forintos könyvutal­ványban részesültek. A díja­kat a Forte szakszervezeti bizottsága és a rendező isko­la adta. A mezőnyben egyéb­ként öt olyan csapat szere­pelt, amelyik a középiskolás országos döntőbe került, és közülük kettő ezüstérmet, egy pedig bronzérmet szerzett. S. L. Mozi Kultúr filmszínház (Le­nin út 58.) november 9-én es­te fél 6 és fél 8 órakor a Légy bátor és erős! című kanadai filmvígjátékot tekinthetik meg a 18 éven felüli nézők. Fősze­replői: James Woods és Gáb­riellé Lazure. Videóprogram: két előadás­ban, 17 és 19 órai kezdettel, a Csúfak és gonoszak című olasz filmszatíra szerepel a mini­mozi műsorán. Rendező: Etto- re Scola. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) P. R.

Next

/
Thumbnails
Contents