Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-09 / 267. szám

Vita a törvénytervezet körül Hol dőlhet el a választás? ? Szellemében is meglehetősen ellentmondásos a készü­V í lőfélben levő választójogi törvény. Hol tágabb teret | nyújt a reális érdekképviseletnek, hol meg elvesz belő- le. A jelölési szakasz néhány kérdéséről váltottunk szót 7 ő dr. Anka Tiborral, a városi bíróság elnökével. — Több mint furcsa, hogy a vitára bocsátott szöveg vissza­vonja a spontán jelölést. — Ami a parlamenti kép­viselőket illeti: a törvényter­vezet szerint a választópolgá­rok közvetlen jelölési joga semmilyen vonatkozásban nem érvényesülne. Spontán módon nem ajánlhatnak és a jelölőgyűlésen nem állíthatnak jelöltet. Pedig hát nagy de­mokratikus vívmányként könyveltük el, amikor 1970- ben a törvény bevezette az állampolgárok közvetlen jelö­lési jogát. A mostani tervbe vett változtatás egyértelműen visszalépést jelentene elfo­gadható magyarázat nélkül. Jogi személy A választási rendszer de­mokratikus voltát sérti az a megoldás, amelyben szavazni csak a jelöltre lehet, viszont jelöltállítási joga magának a jelölőgyűlésnek nincs: Tehát a gyűlésen csak arra lehet sza­vazni, akit a jelölést előkészí­tő bizottság ajánl, viszont en­nek a bizottságnak az össze­tételét megint csak nem tud­ják az állampolgárok közvet­lenül befolyásolni. Az az ér­zésem, hogy a jogalkotó túlon­túl soknak találta azoknak a számát (41), akik az 1985-ös választásokon nem hivatalos jelöltként képviselővé lettek. Egyetértek azzal az álláspont­tal — amit Halmai Gábor ál­lamjogász is kifejtett —, hogy az állampolgárok közvetlen jelöltállítási jogát nem elvi, hanem taktikai, napi politikai okokból akarják megszüntet­ni. Ez pedig sehogyan sem il­leszkedik bele a politikai in­tézményrendszer megyjíMsáe: nak folyamatába: — összecsapnak a vélemé­nyek abban a kérdésben is, hogy ki ajánlhat jelöltet. — A jelöltajánlásra följogo­sított szerveknek a körét rend­kívül szűkre szabottnak tar­tom. Főképp, mert már ismer­jük az egyesülésről szóló tör­vénytervezet vitájának főbb megállapításait. Valószínű, hogy a majdani jogszabály le­hetőséget ad lazább közössé­gek, olyan érdekképviseleti, érdekvédelmi, esetleg politikái szervek létrehozására, ame­lyek nem rendelkeznek jogi személyiséggel. Viszont a vá­lasztási törvényjavaslat a je­lölés letéteményesévé csak a jogi személyiséggel bíró „kö­zösségeket” teszi meg. Az még­iscsak furcsa, hogy egy szer­vezet, amelyik politikai tevé­kenységet folytat, ki van zár­va a jelöltajánlók sorából (mert nem jogi személy). Ugyanakkor a tervezet meg­adja az ajánlás jogát az úgy­nevezett lakóhelyi kollektí­váknak. Például a társasházi közösségeknek. Mit jelent ez? Azt, hogy egy olyan politikai szervezetnek, mint az Üj . Márciusi Front vagy a Veres Péter Társaság. nincs közvetlen jelöltajánlási joga. Ezzel, szemben van az OTP-társasház lakóinak: vagy­is egy olyan csoportnak, ame­lyiknek’ áttételesen sincsen po­litikai, érdekvédelmi vagy ér­dekképviseleti tevékenysége, ráadásul messze nem az ön­kéntes társuláson alapszik. Ha jobban meggondolom, ebben az esetben nem a választópol­gárok önkéntes formációja, hanem az OTP által szerve­zett, teljesen esetleges csoport kap jelöltajánlási jogot. Senki sem tudja — Milyen súlyú az a ,sze- jrep, amit a jelölést előkészítő 'bizottság — mint új képződ­mény — kapna? — Ha a közvetlen jelölés megszüntetését tartalmazó el­képzelés törvényi rangra emel­kedik, akkor a választások va­Akkor jó, ha nagy a hó A múlt télen ke­vés hó esett, s ez kedvezőtlenül be­folyásolja a Fű­rész-, Lemez- és Hordóipari Válla­lat ceglédi gyárá­nak hólapátex- port ját. Ugyanis a múlt évi készlet­ből még maradt raktáron a meg­rendelőknél, s idén kevesebbet kér­nek. (Apáti-Tóth Sándor felvétel W lójában a jelölést előkészítő bizottság gyűlésein dőlnek el. Ez a bizottság — hogy a ter­vezet újabb pontját érintsem — még rangsorba is állíthat­ja a jelöltekre vonatkozó ja­vaslatokat azok támogatott­ságának mértéke szerint. Hogy mit kell érteni a támogatott­ság mértéke alatt, senki sem tudja. Vagy egészében ma­radjon el a rangsorolás, vagy mondja meg teljes pontosság­gal a szabály, hogy a rangso­rolás milyen szempontok alap­ján történjen. Ezzel együtt föltétlenül meg kell adni az állampolgároknak azt a jogot, hogy a jelölést előkészítő bi­zottságba közvetlenül delegál­hassanak bizottsági tagot. Hogy ez milyen módszerekkel valósítható meg, arról gondol­kodjon a jogalkotó. De el tu­dom képzelni, hogy ha vala­kit az állampolgárok megha­tározott százaléka írásban tá­mogat, akkor az automatiku­san a bizottság tagja lesz. Nagyobb az esély — Az válhat jelöltté, aki a jelölők szavazatának legalább ötven százalékát megszerzi. Mi a véleménye erről? — A jogász szemében a vá­lasztási rendszer demokráciá­jának egyik mércéje az, hogy a jelöltté váláshoz milyen sza­vazati arány szükséges. A szakemberek általában úgy vélekednek, hogy ha a jelölt­séghez minél kevesebb szava­zat elég, akkor annál több je­lölt közül lehet majd válasz­tani, így nagyobb az esély a reális képviseletre. Ez az el­képzelés 1970-ben — a kisebb­ség jelölési jogának elismeré­se érdekében — jutott érvény­re, azzal, hogy ne a jelölés szakaszában dőljön el, aminek majd a választáskor jön el az ideje. Éppen ezért a jelöltség­hez elegendő volt a gyűlése­ken részt vevők egyharmadá- nak a szavazata. Még a gon­dolatmenetét sem értem an­nak, hogy a készülő törvény miért akarja ezt ötven száza­lékra emelni. — Csapdát rejt az országos lista is. — öt esztendővel ezelőtt ve­zették be a kötelező többes jelölést. Ezzel együtt keltették életre az országos listát is, csakhogy a többes jelölés nél­kül. A mostani tervezet sem mond mást: az országos lis­tán csak annyi jelölt állítha­tó, mint amennyi képviselői hely van. Hogy az emberek ebben a kérdésben is valóban dönthessenek, mellőzhetetlen- nek látom a többes jelölés al­kalmazását, mert különben értelmét veszti a választás. Varga Sándor KEDVELT szentjük volt a régi magyaroknak Márton. Névünnepéhez számos ese­mény fűződik, már csak azért is, mert november 11-e olyan napra esik, amelyik előre jel­zi a telet: „Kemény tél vár­ható, ha Márton fehér lovon jön (ha esik a hó), ellenben, ha barna lovon közeledik, ak­kor enyhe télre számíthatunk” — tartja a népi megfigyelés. Máskülönben határnapként szerepelt Szent Márton napja, ekkor voltak a vármegyei tisztújítások, az éves fizetése­ket is ekkor adták kézhez, s a jobbágyok természetbeni szolgáltatásának ez volt a ha­tárideje, aki pénzben vagy a nemes konyhájára baromfi­tartozását, netán dézsmabeli adósságát addig nem fizette, ezután már várhatta az ura­ság katonáját, aki rázör­gette az ajtót-ablakot, hogy „gyerünk, mert az uraság to­vább nem vár!”. Márton nap­ján járt házról házra — már ahonnan gyerek volt a keze alatt, a rektor egy nagy zsák­kal, miközben tartotta, a kí­séretében levő diákok énekel­tek és rigmusokat mondtak a gazdának. A papok is ekkor koledáltak az eklézsiának. Volt olyan tájék az országban, ahol a kommenciós pásztorok, megtoldani sovány járandósá­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXH. ÉVFOLYAM, 267. SZÄM 1988. NOVEMBER 9„ SZERDA Városi KISZ-értekezlet az országos előtt Tenni a közömbösség ellen lj A fiatalok nagy része csalódott, közömbössé vált, első- ^ sorban életének pénzügyi feltételeit igyekszik megte- í remteni. Egyebek között ezt a már-már közhelyszámba 2 menő, de kikerülhetetlen megállapítást sodorta össze az ^ a vita, amit a KISZ országos, illetőleg városi értekezle- íí tének clőhangjakénl rendeztek meg Cegléden és a köz- í ségekben. Az ifjúsági szövetség munká­jának és elképzeléseinek bon­colgatásakor számtalan kérdés került terítékre (pl. milyen le­gyen a KISZ platformja, prog­ramja, szerveződése, elnevezé­se, viszonya más ifjúsági cso­portokhoz stb.), és persze nein okozott meglepetést, hogy va­lamennyi témakör kapcsán egyaránt megszólaltak a radi­kális, a konzervatív és a kö­zéputas hangok. ::::3 ::::: Viszont az alighanem a vá­rosi meg a környékbeli KISZ- esek többségének véleményét tükrözi, hogy a szövetség önnön szervezetének átalakításával hozzájárulhat a kibontakozási folyamat fölgyorsulásához. Hogy a vitában lábra kapó álláspontok forgatagát némi­képp érzékeltessük, válasszuk ki azt a témakört, amit a fia­talok a KISZ és a párt viszo­nyának szenteltek. Az egyik jól körülírható fölfogás sze­rint: a KISZ maradjon meg a párt ifjúsági szervezetének,.de a pártirányítás., csakis .a.,.les- felső hierarchikus szinten, lé­nyegében a , két KB közötti kapcsolatban érvényesüljön. Minden más területen szűnjön meg a közvetlen pártirányítás, de az MSZMP tagjai viseltes­senek személyes felelősséggel a területükön működő KISZ- szervezet iránt. A kontaktus abban nyilvánuljon meg, hogy a két fél megegyezik a stra­tégiai célokban. Helyi szinte­ken a KISZ álljon melléren­deltségi viszonyban a párt- és a gazdasági szervezetekkel. Így fogalmazható meg a má­sik törekvés: a KISZ teljesen önálló ifjúsági szervezet le­gyen, önálló programmal. A harmadik pedig: a KISZ és a párt viszonya maradjon meg olyannak, amilyen ma. De a fiatalok jóval több segítség­re számítanak, gondjaik meg­oldása azért halad lassan, mert az MSZMP-től kevés támoga­tást kapnak. Ugyanezt a témát természe­tesen újból bonckés alá vette a KISZ október végén lezaj­lott ceglédi értekezletének azon szekciója is, amelynek munkáját a tudósító végig kö­vette. Tóth Tibor (Jászkarajenő): — A párt eddig csak gátolta a KISZ-t, nem értem, miért kel­lene az ifjúsági szervezetnek bármiféle alárendeltséget vál­lalnia. Fehér Endre (Abony): — Független legyen a KISZ? Mi a jó abban? Tóth T.: — Mint irányító megszűnne a párt. Nem fon­tos a szoros kötelék. Fehér E.: — Milyen kötelék? A KISZ tulajdonképpen eddig is független volt. Szebeni Dávid (Cegléd): — Végül is a határozati javasla­tunk azt tartalmazza, hogy csupán a legfelső szinten (KB) érvényesüljön a közvetlen pártjrányítá’s, fni’ncfen más 'te­rületen á párttagok által. Tajti György (Abony): — Főleg alapszervi szinten szűn­jön meg a függőségi viszony, ami leginkább a beszámolta­tásban öltött testet. Fehér E.: — A KISZ egy ilyesfajta függetlenség birto­kában nem biztos, hogy na­gyobb területen és jobban mű­ködne. Az ifjúságpolitikát már sok bírálat érte, talán ezek hatására a párt gyakor­lata is megváltozik. Sőt, érde­mes volna megkérdezni a pár­tot, kell-e neki egyáltalán if­júsági szervezet. Bíró János (Cegléd): — Sze­rintem az a lényeg, hogy a párt ne olyan viszonyban le­gyen irányító, amiben a KISZ alárendeltsége mutatható ki. A szekcióülések befejezése után a plénum adott végső formát a határozati javaslat­nak. Sok más mellett tisztáz­ták, hogy a KISZ novemberi országos értekezletére (OKÉ) utazó ceglédi küldöttek a leg­fontosabb kérdésekben milyen álláspontot képviseljenek. A KISZ és a párt kapcsolatát kö­rüljáró vita végeredménye pél­dául az lett, hogy az MSZMP és az ifjúsági szervezet hosszú távú kérdésekben kössön szö­vetséget. A KISZ ne töreked­jen élcsapattá válni, legyen te­vékeny politikai tömegszerve­zet. őrizze meg eddigi nevét, a Magyar Ifjúság Országos Ta­nácsában (MiOT) pedig inkább az együttműködés, semmint a rivalizálás kapjon hangsúlyt. Megállapodás született arról is, hogy a KISZ Központi és Pest Megyei Bizottságának fi­gyelmébe ajánlják az első munkahelyhez való jog tör­vénybe iktatását; hogy sürgő­sen készüljön új ifjúsági tör­vény; hogy az új munkába lé­pők kapjanak 5 évnyi adóked­vezményt. vagy vezessék be a családi adót, vagy (és ez lenne a valódi megoldás): ne ked­vezményekkel, hanem a fiata­lok hatékony támogatásával segítsék a munkába lépés idő­szakát. A párt ceglédi végrehajtó bizottságától azt kérik, hogy tegyen meg mindent a párt­munka és a közélet nyilvános­ságának erősítéséért, emellett a Választott és a kinevezett gazdasági és mozgalmi Veze­tők erkölcsi magatartásának és vezetői munkájának érté­kelését az új követelmények­nek megfelelően végezze el. A Pest Megyei Tanácstól ké­rik, hogy hathatósan támogas­sa a diákönkormányzat kibon­takozását. A városi tanácstól kérik, hogy készüljön Cegléden in­tézkedési terv, ami a fiatalok lakáshelyzetének és munkába állásának kérdéseit elemzi, és tartalmazza a lehetőségeket, elképzeléseket. A tanács éljen a törvény adta jogával annak érdekében, hogy a középisko­lai bővítések határidőre és jó minőségben valósuljanak meg. A KISZ országos értekezle­tének küldöttjévé választották Fehér Endrét, az abonyi Üj Világ Tsz raktárosát. V. S. Jóakarói nagy gondal keresték Lúdhiíst süttetett nekik gukat, eljártak azokhoz a há­zakhoz, amelyek állatait őriz­ték: „Adjon Isten szerencsés jó estét! Megjött Szent Már­ton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, békességet!” Pénzt adtak neki és megkí­nálták a kemencében sült lúd- hússal, túrólepénnyel. Ezen a napon kezdődtek a pincézések az új borra. A gaz­da addig csak egymagában já- rogatott ki a szőlőbe, most azonban kihívta a katonabeli cimboráit, régi pajtásait, együtt darvadoztak öreg nótá­kat énekelve. A féléves ital­mérések is ekkor jártak le és csukták be a kurta kocsmákat. A hazai legendák a tizen­negyedik századra teszik Szent Márton legendáját, így van följegyezve egy Cegléden őr­zött 1819-es kéziratos könyv­ben: „Márton a’ 14. században fráter volt Francia Országban valamely klastrombán, akit ki­derült (vidám, mosolygó) ma­gaviseletéért mindenek sze­rettek, s betsültek. Azért ötét Tours-i Püspöknek akarták tenni. Márton szemérmetessé­gében egy pusztába vonta ma­gát előlle. De az ő jó akarói nagy gonddal keresték min­denfelé, míg egyszer egy nagy főit (falka) ludat találtak, amelyik egy kunyhócska felé tartott, az keresők a Ludak után mentek, s ott találták Mártont, akit osztán erővel püspökké tettek. Ki püspök­ségébe 36 esztendőket töltvén, meg holt 11. November 1404. Testamentomába meghagyta, hogy az ő torába a’kik jelen lesznek, Lúdhússal vendégel- tessenek meg. Melly meg is lett, de a’ hívek még az után is minden esztendőben ludat ettek az ő emlékezetére, 's esznek ma is.” A valóságban éppen ezer esztendővel korábban élt Márton (315—379), a keresz­tény legenda szerint a Pannó­niái Savariában (Szombat­hely) született. Ezért-e vagy másért, hazánkban igen elter­jedt emlékezetének ápolása. Pannonhalmát eredetileg Szent Márton hegyének nevezték s a bencés szerzetesek patrónu- suknak választották. Képek, szobrok díszítik a templomo­kat, amint római katonák ru­hájában, lovon ülve köpenyét kardjával kettévágja és egy didergő koldussal megosztja. Attribútumai közé tartozik a liba. Alberti (Albertirsa) török utáni földesura, Szeleczky Márton óbester, a Nádasdy- huszárok ezredes kapitánya névadó szentje tiszteletére Al- bertin templomot épített, míg állt, Szent Márton temploma volt, 1730-ban épült és 1860- ban bontották el. Az altemp­lomába temetkezett a család, számos Szeleczky érintetlen teteme fekszik koporsójában az alatt a kis halom alatt, ame­lyen egy neogótikus vaskerítés közepén áll a kétméteres vas­kereszt. SZELECZKY MÁRTON ezen a tájon elsőnek épített 1730- ban házat az aggoknak, tizen­két munkából kivénült öreg­embert, obsitos katonát, vén pásztort, akinek kihullott a ha­jítófa a kezéből, ápoltak itt a jobbágyok kosztján. Eszten­dőnként, Szent Márton nap­ján az uraság lúdhúst sütte­tett nekik. Hídvégi Lajos ISSN 0133—268» (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents