Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-09 / 267. szám
198*. NOVEMBER 9., SZERDA A Yecsési 1. Számú Általános Iskola nyílt levele Amiről az anyukák susmogtak A fenti címmel október 13-án jelent meg lapunkban egy cikk ■írói, hogy vajon adható-e egyes a nyári szünidőben, ha a tanuló egyszer sem megy dolgozni az iskola gyakorlókertjébe. A cikk szerzője, Antal Piroska egy névtelen levél nyomában ment el a vecsési 1, Számú Általános Iskolába, ahol természetesen az iskola igazgatónőjével is beszélt. Ötvös Józsefné akkor nem sokat fűzött bozzá a hallottakhoz, most azonban nyílt levelt írt a panaszos szülőnek, s kérle, hogy azt közöljük lapunk hasábjain. Kívánságának — némi javítással és rövidítéssel, ami a lényeget nem érinti — eleget teszünk. Tisztelt Szülő! A Vecsési 1. Számú Általános Iskolában több évtizedes hagyományai vannak a gyakorlókerti munkának, ahol tavasszal vetnek, nyáron és ősszel betakarítják a termést. Ez attól független, hogy június közepétől szeptemberig szünetel a tanítás. A gyakorlókért ez idő alatt is gondozást igényel; a művelés folyamata csak a nyári szünetben szervezett munkák segítségével lehet teljes és értékteremtő. Felvetődik a kérdés: közben a tanulók haszontalan, felesleges dolgokkal ismerkednek? Véleményünk szerint nem. Megtanulják a legfontosabb műveleteket, amelyeket a házikertekben is tudnak hasznosítani, közösségben dolgoznak a közösségért, egymást jobban megismerik, barátságok szövődnek és a hosszú nyári szünetben ez is egy lehetőség a társakkal való találkozásra. Az általános iskola nevelési céljai közül kiemelkedik a munkára nevelés. Ennek a célnak megvalósításához nyújt lehetőséget a technika tantárgy, hisz itt ismerkedhetnek a tanulók gyakorlatban is a fizikai munkával, megtanulják becsülni a kétkezi munkával előállított javakat. Fejlődik kötelességérzetük mások és az elvégzendő feladatok iránt, és ha ezt gyermekkorban nem tanulják meg, hogyan lesz belőlük szorgalmas, felelősséget vállaló ember? Mi úgy érezzük, igen demokratikusan teremtünk lehetőséget a nyári szünetben a gyakorlókerti munkára, hisz minden felső tagozatos tanulónk csak egyetlen alkalommal köteles eljönni, az időpontot mindenki tetszése szerint választhatja. Ezt a munkát minden diáknak elsősorban saját tanulása, s egyúttal a közösség érdekében kell elvégeznie. A technika tantárgy keretében fontosnak tartjuk a közösség érdekében végzett munkát is, mert mi még hiszünk abban, hogy az ember számára a teljes értékű életet csakis a közösségért — és nem mindig a saját érdekünkben — végzett munka adhatja. Ha ebben nem hinnénk, már rég búcsút mondtunk volna ennek a pályának valamennyien, mint tették ezt oly sokan! Erre a teljes értékű emberi életre szeretnénk megtanítani tanulóinkat, valamint arra, hogy a kötelességek teljesítése mindannyiunk feladata, ezek elől nem lehet kitérni. Ha ezt nem tanulják meg, később a mostani elégteleneknél sokkal súlyosabb következményekre számíthatnak. Tisztelt Szülő! Higgye el, hogy nem csak a tanulók részére szervezzük ezeket a foglalkozásokat. A technikát tanító tanár néni és tanár bácsi is szívesebben nyaralna egész nyáron, de nem teheti, mert vannak kötelezettségei. Szívesebben üdülne gondtalanul az a pedagógus is, aki szabadsága alatt úttörőket táboroztad vagy a nyári napköziben foglalkozik a gyerekekkel. Iskolánkban igen régi gyakorlat, hogy azok a tanulók, akik nem tudják igazolni a nyári munka elmulasztását, szeptemberben elégtelen osztályzatot kapnak technikából. Szabályozására ezért nem került sor. De most, az ön szerkesztőséghez írott levele kapcsán, a kérdés előtérbe került, és abban önnek valóban igaza van, hogy a tényt, a gyakorlatot kifogásolja. Ez valóban nem a technika tantárgy keretébe tartozik, mert sokkal súlyosabb kérdés, hiszen az elmarasztalt tanulók a munkaerkölcs tekintetében nem jutottak megfelelő szintre! Ez pedig magatartási probléma. Így annak keretében kell értékelnünk. Kedves Szülő! Tudjuk, hogy tanítványaink közül igen sokan a felnőttekkel együtt dolgoznak a háztájiban, és ez elismerésre méltó. De emellett a nyári szünetben egy napon az iskolai kötelezettségeknek is eleget kell tenni, hiszen a vakáció csak tanítási szünet, és diákjaink mindegyike az első osztályba lépéstől a 8. osztályos bizonyítvány átvételéig iskolánk tanulója, így a feladatok elvégzése mindannyiunkra vonatkozik. Mi a munkát elmulasztókat elmarasztaljuk, de a szorgalmasakat jutalmazzuk, ök jelest, jutalomkönyvet kapnak. Higgye el, szívesebben élnénk csak az utóbbi lehetőséggel, de akik ezt a keveset nem teljesítik, saját érdekükben azokat is értékelnünk kell. Biztosak vagyunk abban, hogy ön is, mint minden szülő, gyermekéből tisztességes, becsületes, munkaszerető embert szeretne nevelni; mi ehhez nyújtunk segítséget. Az elégtelen egy eszköz, egy „érték”, helyesebben az értéktelen megnyilvánulás ellenértéke. Tudjuk, érezzük, hogy a rendelkezésünkre álló értékelési lehetőség igen kevés, szűkös keretek között mozog, a példamutató magatartás és szorgalom elismerésére a jelenleginél jobb rendszerre lenne szükség. Ezek talán vonzóbbá tennék a szünidei munkát mindenkinek, de lehetőségeink egyelőre nem adottak rá. Az újságírónő — Antal Piroska — cikke végén ezt a tényt a pedagógia csődjének nevezi. Pedagógiai hatások a tanulókat nem csak az iskolában érik! Így ezt a mondatát nem csak az iskola pedagógiai csődjének tekintjük! Az okok igen szerteágazóak, és arra most nincs mód, hogy ezeket keresve adjunk választ az oktatási intézményekben található, a tanulással, a munkavégzéssel kapcsolatos problémák megoldására. Tekintélyes részüket mi nem tudjuk megoldani. A szülők támogatása, segítése nélkülözhetetlen. A levél elolvasása után bizonyára másként látja a felvetett problémát, és ha a szülői értekezleten — mert nem „mertek” szólni! — az osztályfőnöktől nem kapott kielégítő választ, velem is megbeszélhette volna gondjait, hisz én is ott voltam az iskolában. Nagyon sajnálom, hogy erre nem került sor, és még azt sem tudom, önben kit tisztelhetek. A vakációs elégtelent nem büntető, csupán nevelő szándékkal alkalmaztuk, abban bízva, hogy gyermeke a következő nyáron nem feledkezik el kötelességéről. Reméljük, hogy a célok megvalósításában továbbra is segítőnk lesz! ötvös Józsefné igazgató Nem kívánunk vitatkozni az Igazgatónő által közreadott pedagógiai célok helyességén, hiszen azokkal egyetértünk. Ennek ellenére módszerbeli kifogásainkat változatlanul fenntartjuk. Szünidei kötelezettségének el nem végzéséért legfeljebb akkor adható elégtelen, ha az ezzel kapcsolatos elképzeléseket az Iskolai működési szabályzatban rögzítették és azt a szülök tudomására hozták. Bár a megoldás még (gy Is vitatható számunkra, ám ebben az esetben kikezdhetetlen. Miután — hagyományokra hivatkozva — ezt nem tették meg, a szülő is — velünk együtt — joggal támaszthat kifogást. Bizonyosak vagyunk abban, hogy létezik más megoldás; mondjuk, az egyessel való büntetés helyett, az iskolában marad és tanul az a gyerek, aki nyáron nem dolgozott, míg a többiek egy tartalmas kiránduláson vesznek részt. Ez csak egyetlen példa. Ügy gondoljuk, a tantesület ennél sokkal jobbat Is talál, s akkor még inkább eleget tehet a szép és helyes pedagógiai célnak, hiszen egy árnyaltabb, indirekt módszer többet ér az igazságtalannak tűnő retorziónál. IK IÁLLÍTÓTBRMEKBÓL — Jubilál a Nagy István csoport A zászlóbontás 1968-ban Dabason történt. Platthy Iván és mások összefogása révén alakult akikor meg a jórészt tanár festőkből szerveződő csoport önnevelési, közművelődési céllal. Századunk egyik klasszikus minőséggé érett alakjának, Nagy Istvánnak a nevét vették fötl azon meggondolásból, hogy a festői, szobrászi realizmus a közönség igénye és egyúttal az vállalt eszményük. Az elmúlt 20 esztendőben a közös munkával megerősödtek az alkotók egyenként és mint csoport is. Körkörössé vált Már az indulás jelentős tettnek bizonyult, hiszen Pest megye képzőművészeti élete addig Szentendrére, Vácra, Gödöllőre, Zebegényre összpontosult — most a déli rész bevonásával vált először körkörössé. A Nagy István csoport vizuális forrásai szintén a megye déli részét pásztázták. Itt került sor az őszi tárlatokra: Dabason, Ráckevén, Gyömrőn, Monoron, Nagyká- tán, Cegléden. Az természetes, hogy az állandóság és a változás együtt jelentette és jelenti ma is a törvényt. Az alapító tagok közül változatlanul hű realista felületkezeléssel jelentkezett Bányász Béla, Pál József, Garai Jenő, Unyi István, Bodócsi Béla. Kezdetben Pál Mihály, B. Szabó Edit, Kocsis László, Gammel József, Kecskés Lajos, Kampfl József, Kiss Ernő szobrai, képei és Mikloso- vits grafikái váltak mértékké. Hiányuk érezhető, de nem nyomasztó, mert újak léptek a helyükre: festők, szobrászok — új értékekkel. Friss hajtás, folyamatos megújulás, Ifi cserélődés és kiegyenlí tődés jellemzi a Nagy István csoport tevékenységét — a realista szemlélet ámyalódása új elemekkel. Mindez természetes és örvendetes is, akárcsak az, hogy az egykori — amatőrnek könyvelt — csoport emelkedő minőségi rendje alapján ma országos fontosságú képzőművészeti műhely ; sokoldalú formanyelvvel, a helyi látvány egyetemességével. A Ceglédi Galériában rendezett, jubileumi, a húszesztendős időszakot mérlegelő, összegző és új távlatot indító íRadiófigyelői LEVELEK MAGDÁHOZ. Újkori irodalmunk egyik legsajátosabb egyénisége Németh László. Töprengő lélek, aki nyugtalan kereséssel járt a legkülönbözőbb témakörök között, a múlt és a jelen irodalma, történelem, orvostudomány, politika, szociológia, filozófia szinte egyszerre érdekelte. Már megfogalmazott gondolatait is állandó önvizsgálatnak vetette alá, mások ellenvéleményeit viszont igen csak vonakodva ismerte el. Kivételes tehetsége révén szinte minden irodalmi műfajban kiemelkedőt alkotott, legyen az regény, novella, dráma vagy metszőén élesre csiszolt okfejtés. A maga nemében a magyar szellem prófétája is volt. Igehirdetőként a háború után Hódmezővásárhelyen az iskolai dobogót is „kölcsönkérte”. Jellemző rá, hogy fiatal korában a különböző folyóiratokat is nyűgnek érezve önálló vállalkozásba vágta a fejszéjét. Megindította a Tanút, amelyben egyedülállóan ő írt minden cikket, tanulmányt és könyvszemlét. Sőt a szerkesztés és a kiadás gondját is magára vállalta négy esztendőn keresztül. Mint Czine Mihály írja: folyóiratának a „szorongó tájékozatlanság" volt az ihletője. Olvasóit együttgondolkodásra hívta; egy olyan tanácskozásra, melyet önmagával folytatott. Tulajdonképpen regényeiben, drámáiban az esszéíró véleményét szembesítette a valósággal. Ám a szépirodalmi műveiben megálmodott valósággal szemben a mindennapok kicsinyes piszkálódásait nehezen viselte el. Nem is beszélve arról, hogy a háború után méltatlanul darab időre száműzték munkáit a nyilvánosság színpadáról. Békét és megnyugvást ez időben a Balaton menti Sajkádon talált, hol egy kis kőház szerzetesi magányában és viszonyai között áldozott az írás szentségének. Ehhez a helyhez hűségesen ragaszkodott akkor is, amikor a hivatalos elismerés mellett műveinek gyűjteményes kiadása is megkezdődött. Innét keltezte azokat a leveleket, melyekben szinte aprólékos részletességgel számol be Kanadában élő lányának, Magdának. Ezek a levelek most összegyűjtve nyomtatásban is az olvasók színe elé léptek. A rádió irodalmi osztálya, karöltve más szervezetekkel, köztük a kiadásra vállalkozó tatabányai TIT-tel mutatta be ezt a kétségkívül jelentős kiadványt. Hiszen — mint ahogy a szerkesztő és a jelen levő Czine Mihály elmondta — nemcsak a nagy író mindennapjairól számol be hitelesen és világítja meg egyes művek keletkezési körülményeit, hanem a szó szoros értelmében levélregénynek is minősíthető. A rendezvény fényét emelte, hogy jelen volt a címzett, Németh László lánya, Magda is, és némely dolog hátterére első kézből tudott válaszolni. CSALÁDI SZŐTTES. Mintha ez a műsor éppen Németh László Nagy család című színművéhez igazodott volna, úgy hatott annak a bányászcsaládnak a históriája, mely az idők folyamán nem hullott szét, sőt négy nemzedék él együtt, nem kényszerű, hanem boldog örömmel vállalt közösségben. Dédszülők, nagyszülők, szülők, gyerekek és unokák ösz- szefogásának eredményeként teremtettek négy otthont. Ugyanakkor minden a család tagjainak a két keze munkájából született, az alapozástól a végső simításokig. Első hallásra bármennyire hihetetlen, de a férfiak összesen harminc szakmához értenek, dolgozni pedig nem restek. Ahogy a malter a falakat, a nagy családot a szeretet és az egymás megbecsülése köti ösz- sze. Gyerekek, felnőttek éppen ezért érzik simogatóan melegnek az otthon légkörét. Büszkén vallják, hogy nem szorulnak senkinek a segítségére, a tanácstól soha egy fillér segélyt nem kértek, szociális otthonra nem tartanak igényt. Inkább egy nagyobb telekre, ahol a szaporodó család kényelmesebben elfér, mint most. Ettől azonban a tanács mereven elzárkózik, kénytelenek tehát valami más megoldáson törni a fejüket. Szombathelyi Ervin tárlaton volt látható először az a teljesség, amely bizonyítja: a realizmus és az elvonatkoztatás, a kötött formák és szabad asszociációk, a szobrok, festmények, grafikák egyszerre vezetik a mezőnyt. Kristályosított, meg- küzdött formákkal, szigorú szerkesztéssel, melengető színekkel. Egyéni stílusok Mérvadó ezúttal a csoporton belüli csoport, a sziget- szentmiklósi Insula kör jelenléte. Somogyi György valóban impozáns térnyerése figyelemre méltó. Ez integrálja Puha Ferenc és Balogh Árpád festői formáit is. A megerősödés már a közeljövőben differenciálódásit eredményezhet. Ez az egyéniség boldogító egyedisége — mely Kéri Mihály sorozatának is fő erénye — a helyes út, jó irány. Kéri Mihály önmagán kívül senkihez sem hasonlít, s mindez elmondható Kos Péter művészetéről is. Fölemelő, hogy Barnoth Zoltán és Órczi József milyen igényesen és tisztázottan alakította ki az egyéni stílusát, — sorsa és törvényei alapján. A határozott vonalvezetés finomsággal, érzékenységgel párosul. Horváth László színkultúrája és Molnár Bertalan bátor megújulása szintén egyéni és közös nyereség — megvalósuló festői lehetőség új elágazása. A szobrok a mérték erejével társulnak a festményekhez. Pál Mihály plasztikái fölvillantják az intellektuális erőt, a rejtett érzelmeket és a formálás nyugtalan találékonyságát, Gábor Éva Mária az összeroppant idő‘drámáját harmonizálja szobrász! szépséggé, Csókái László igényesen keresi önmagát. Határait mindenki éléri: Motyovszky Lászlóné, Reitz János, P. Kovács Sándor is. Más élményekkel, más eszközökkel, más nemzedékhez tartozó törekvéssel. Apa és fia — Rónay Mátyás és Rónay Gábor — művei nemesen érzékeltetik a folytatás izgalmát, egy gondolkodási terület teljes rajzi meghódítását. Meglepetés Pál Aranka képi szimbolikája, amely egyre bátrabb és magabiztosabb — s megnyugvást kelt a magyar kisgrafika egyik erőssége, Nagy László Lázár, aki új Don Quijote-változatokkal szerepel. A nevelést szolgálva A megtett út kötelez: arra, hogy a Nagy István csoport gyorsuló fejlődése országos értékrendjével nemzetközi térbe léphessen. Műveik népesítsék be az iskolák auláit, szolgálva ezzel a köznevelés mindennél fontosabb ügyét! Losonci Miklós Pest Megyei \ Sztálin halála után, Berija bukása előtt... 53 HIDEG NYARA Színes szovjet film. Rendezte: Alekszandr Proskin. Közkegyelemmel szabadon bocsátott bűnözők valahol északon, az isten háta mögött,.. A rendőrség tehetetlen .,. Hat állig fölfegyverzett bandita eller. két fegyvertelen politikai száműzött indul harcba a falu életben maradásáért... Nagykőrös, Stúdió: november 10-én és 11-én. Cegléd, Kamara: november 12-én és 13-ón. Abony, Szabadság: november 14-én és 15-én. Moziüzemi Vállalat Molnár Bertalan: Űj világ születik
