Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-09 / 267. szám
%tätinn 1988. NOVEMBER 9., SZERDA 3 Nemzeti vagyonunk tíz százaléka Az utak is megöregszenek Szerény szójahozamok a nagyüzemekben Érdekvédelem a kistermelőknek Szájtátva Végesszeg Nagyon-nagyon kellett az a nyolc új tanterem, amely ^zi- gethalmon az általános iskolai oktatás feltételeit bővíti, hiszen a nagyközség tanácsának már-már megoldhatatlan helyzettel kellett szembenéznie. Most azonban nem az oktatás a témánk, sokkal prózaibb valami: a számla. Amikor annak idején — írhatnánk azt I«, hogy valaha — elkészült az iskolaépítés terve, a költségek 37 millió forintot tettek ki a számítások szerint. A beiejezés ideje 19ó5 lett volna. Soványodott az állami költségvetés pénztárcája, szűkültek a helyi tanács lehetőségei; a munka végül is csak akkor kezdődhetett el, amikor az eredeti elképzelés szerint már a megnyitóra kellett volna hívni a vendégeket, a gyerekeket. A költség akkorra alaposan meghízott, 37 millióval szemben 71-et ért el, tükreként annak, milyen reménytelen a lépéstartás a kultúra világában mindazzal, amit egyszerűen inflációnak nevezhetünk. S most, amikor a végösszeg nagyjából már megállapítható, 84 millió forint került a papírra. Harminchét, hetvenegy, nyolcvannégy ... micsoda meredek lépcsőfokok! Kifullad az ember megmászásuk közben, azaz szájtátva kapkod levegő után. S kapkod a levegő után azért is, mert nem ez az egyetlen ilyen meghízó végösszegű beruházás az oktatásban, hanem ez tekinthető jellemzőnek. S ha ez a gyarapodás jellemző, akkor szabad-e csodálkozni azon, hogy szintén jellemzővé kezd válni az oktatási, s általában a kulturális beruházásoknak a pénzügyi ellehetetlenülése. Aminek következménye a halasztás, az átütemezés, a kivitelezés el- nyújtása hosszabb időre, aminek vonzata még kövérebb végösszeg ... Bűvös kör alakul ki. Alakult ki. S miközben seregnyi okos fő keresi a módját, miként lehetne a kultúrának többet juttatni a közös pénztárból, szinte fél sein merül a legfontosabb kérdés: miért annyi itt, ott, amott a végösszeg? Mi mindent kell megfizetni benne?! MOTTÖ Mai emberi sors Talán ez a szókimondás volt az oka, hogy az ecseri tanácselnökből előbb benzinkutas, majd büfévezető lett. Talán más. A történet egyelőre nem ismert, s Kozár László nem is igen akar kötélnek állni, azt mondja, még otthon, a családban is kerülik a témát. Fájó emlékek ezek, s nem szívesen eleveníti föl. Aztán valahogy mégis belekeveredünk a beszélgetésbe, s lassan kerekké válnak a mondatok. A tőzsgyö- keres ecseri fiatalember, mint gépésztechnikus, a józsefvárosi pályaudvar műhelyfőnöke volt, amikor a Monori Járási Tanácstól megkeresték, 1976- ban. Akkoriban forrongott az apparátus, a váltás évei voltak. — El nem tudtam képzelni, mit akarnak tőlem — mondja Kazár László. — Még szerencse, hogy ültem, mert mikor végre kimondták, szeretnék, ha elvállalnám Ecseren a tanácselnökséget, majd’ hanyatt estem. Harminckét éves voltam akkor, s bár tele voltam energiával, tenni akarással, nagy íróasztalra, forgószékre sohasem vágytam. Akkor jártam a marxista egyetemre, még egy hónap volt hátra a záróvizsgáig. Kértem kéthavi gondolkodási időt. Meghánytuk-vetettük otthon, aztán, mivel ismertem is a helyi körülményeket, s elég ambícióit is éreztem, elvállaltam a megbízatást. A tennivalókról ugyan nem sokat tudtam, de világmegváltó terveim voltak, egyszerűen nem ismertem lehetetlent. Megkerestem például a műszaki egyetem KISZ-eseit, akik társadalmi munkában megtervezték az iskola, az óvoda bővítését, kilincseltem az ecserieknél, jöjjenek, segítsenek. Rákoskeresztúrról hordtuk a bontott téglát, a lakosok több száz órát dolgoztak ingyen. Megcéloztuk a településfejlesztési versenyben az első díjat, s hittük is, a miénk lesz. Aztán jött az első pofon: behívattak a megyei tanácsra, _ s azt mondták, nem létezik ennyi társadalmi munka, ilyen eredmény. A díj ugrott, nevén, mint az országút — szokták mondani valakire. Igazában a kifejezés eredeti jelentése is helytálló, de a régi idők makadámútjain talán nehezebben fogott az idő, mint a mostani aszfaltutakon. A szakemberek tíz évre teszik az aszfaltutak élettartamát, ami, valljuk be, nem éppen matuzsálemi kor. Márpedig, sajnos, a megye közútjainak egy jó része erősen közelíti, vagy meg is haladta a tíz esztendőt. Mi lesz velük? Pest megyében a tanácsi kezelésű közúthálózat hossza 5345 kilométer, de a kiépített, szilárd burkolatú utaké csak 1300 kilométer. Pest megyében 25, országosan 40 százalék a kiépített utak aránya. Ezzel a megyék között az utolsók között van, s ha ehhez még hozzávesszük, hogy a fővárost kör- beölelő megye útjain lényegesen nagyobb a forgalom, mint másutt, máris szomorú diagnózist készíthetünk. Ezt tette a közelmúltban a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is, amely egy alapos vizsgálat összegezéseként megállapította: a nemzeti vagyon tíz százalékát kitevő úthálózat egyre rosszabb állapotba kerül. Az évenkénti állapot- romlás a 400 millió forintot Is meghaladja. Így — fogalmaznak a népi ellenőrök — az útépítésre, fejlesztésre, korszerűsítésre és fenntartásra fordítható pénzekből csak „tűzoltásra” futja, egyre gyengül az utak állapota. Tetézi a gondot, hogy ez év január 1-jével bevezették az általános forgalmi adót, ami az utak építésére és fenntartásákünk meg lógott az orrunk. Kihevertem, s belevágtam az ABC-építésbe. Jöttek sorban a „jóindulatú”, névtelen följelentések, vizsgálatok. Mindig tisztáztak, aztán megdicsértek: „Jól van Kozár elvtárs, csak így tovább!” Nekem meg remegett a kezem, az ügyészségre már úgy jártam, hogy a diplomatatáskámban kilónyi iratot vittem, — Kiirtották belőlem a lelkesedést. Hetekig gyötrődtem, amíg elszántam magam: lemondok a tisztségről. Ugyancsak viharos tanácsülés volt az, a tanácstagok nem fékezték magukat, kiabáltak, még az asztalra is csaptak. Mellettem voksoltak. A fölmentést fél év után kaptam meg. 1983 novemberében jöttem el, tavaszig nem találtak mást a helyemre. Sokan döfködték az agyam, ne kapkodd el, Laci, várj még. Én makacs ember vagyok, amit elhatároztam, véghez is viszem. Nem döntök gyorsan, megrágom, megfontolom, mérlegelek, de ha elszánom magam, konokul ragaszkodom az elképzeléseimhez. Nem azért mondtam le, mert sikertelen voltam. Elfáradtam. Tudom én, hogy nem vagyok egyszerű eszközökkel, feketén-fehéren minősíthető ember, kilógok a sorból. Sohasem tudtam langyos lenni, s úgy érzem, nagy célokat csak nagy akarással lehet megvalósítani. — Még a lemondásom után is érkeztek följelentések, fenyegetések, elverjük rajtad a port, Laci, ne félj! Tiszta vagyok, sohasem találtak ellenem semmit, de belefáradtam. Vettem egy tanyát itt Sápon, romos volt, a teteje beszakadva, a kidőlt falon a tóra láttam. No, gondoltam, ez megint egy feladat, felépítem. De közben fájt az emberek viselkedése. Tudom én, amíg fut a hajó, mindig van utas, utána meg feléd sem néznek. Most nagyrészt itt élünk, Ecserre csak néha megyünk. Azt hiszem, kicsit belepusztult a lelkem a tanácselnökségbe. Bellér Ágnes ra is kiterjed, így az áfa is az útfenntartási költségeket terheli. A megyében évente 160 millió körüli összeg jut erre a célra — ez a jövő évben is hasonlóan alakul —, de ebből mintegy 40 milliót elvisz az áfa. Márpedig a közutak állapota meghatározó — szögezték le a népi ellenőrzési vizsgálatban részt vevő szakemberek. Rossz utakon jó tömegközlekedés, áruszállítás, egészség- ügyi szolgáltatási tevékenység, bármi — elképzelhetetlen. Ha már új utakra nincs pénz vagy nagyon minimális, legalább a meglevők megóvásáról kellene gondoskodni. Most viszont még erre sem elegendő a rendelkezésre álló összeg. Ha pedig a meglevő kevés pénzforrásokból olykor rossz minőségű, selejtes utak épülnek, elmaradoznak az útjavítások vagy éppen a közműfektetések utáni helyrehozási munkák — máris érzékelhetők a korántsem egy-egy területre leszűkíthető problémák. A NEB szakembereit is érthető módon foglalkoztatja a minőség védelme, s amellett vannak, hogy versenyeztessék a beruházást megrendelő tanácsok az útépítő vállalatokat. A legjobb ajánlatot fogadják el és kisérjék figyelemmel a minőség alakulását, ne vegyék át a rossz munkát. Csakhogy a versenyeztetés olykor formális, mert a dolgok logikája szerint a településhez közel levő útépítő vállalat mindig helyzeti előnyben van, előnyösebb költség- ajánlatokat tud adni, mert a közelség olcsóbbá teszi számára az anyagok, eszközök szállítását, az építést. Így hiába jelentkezne egy távolabbi, de jobb minőséget, határidőt garantáló vállalat. így legtöbbször az kapja a munkát, aki közel van. Külön kérdés a minőség, amely ma még az esetek jó részében az útépítők belső igényességén dől el, s bár létezik egy magas szintű minőségvizsgáló felügyelet — a Közlekedési Minisztérium kebelében —, de ez a KM beruházásait ellenőrzi, míg a tanácsi közutak vizsgálatának elvégzése, pénzügyi okok miatt, esetleges. Szó volt a NEB ülésén arról is: ki fizesse meg a közműfejlesztés miatti útfelbontások — illetve helyreállítások — költségeit. A logika és a szabályok szerint — a közműfejlesztési társulásoknak — vagy a tanácsoknak — kell ezt is vállalniuk, de még ezt a költséget is rájuk terhelni szinte képtelenség. így aztán az útburkolat helyreállításának ideje és minősége is szaporítja a gondokat. Márpedig a számítások szerint egy négyzetméternyi útburkolat helyre- állítási költsége — mai árakon — eléri az 1500 forintot is. Kedden a MÉM-ben Vörös István főosztályvezető a mezőgazdasági kistermelés helyéről és szerepéről, valamint a fejlesztés fő irányairól tájékoztatta az újságírókat. Elmondta: tavaly a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 36 százalékát állították elő a kistermelők — változatlan áron számolva —, termelésük értéke mintegy 100 milliárd forintot tett ki, azaz pontosan annyit, mint az ágazat export- bevétele. Ez a teljesítmény a gazdaság egésze szempontjából meghatározó jelentőségű, ezért fontos, hogy a jövőben is fennmaradjon a kistermelés jelenlegi dinamikája. A termelés mennyisége évente mintegy 2 százalékkal növekszik, miközben 1 százalékkal csökken a kistermeléssel foglalkozók száma. Mindenekelőtt a termelői kör elöregedése mutatkozik meg a statisztikában is. Kétségtelen viszont, hogy bár a kistermelésből kiesettek helyét kevesebben veszik át, de munkájuk immár hatékonyabb és a szakosodás is erőteljesebb. Az adatok szerint 1,4 millió család foglalkozik valamilyen formában mezőgazdasági kistermeléssel. A parasztcsaládok havonta mintegy 2600 forint bevételhez jutnak, a munkáscsaládok ilyen jövedelme pedig hozzávetőleg 800 forintot tesz ki. Az elmúlt időszakban a mezőgazdasági termelés háza táján gyakran vetődtek fel kérdések az érdekképviseletről. A MÉM nem kezdeményezi, de támogatja, mindenekelőtt az alulról építkező érdekképviseleti szervezeteket, amelyek a mezőgazdasági termelés legkülönbözőbb területein hasznos munkát végezhetnek a tagok és a termelői csoportok érdekeinek védelmében és képviseletében. A mezőgazdasági kistermelésnek hazánkban feltétlenül van jövője. Arra van szükség, hogy ezt a tevékenységét is jobban áthassa a vállalkozó szellem, azaz a kistermelők és szervezeteik a jövőben bátrabban kezdeményezzenek a fejlesztéseknél. A kistermelés formái tovább gazdagodhatnak — ez is újabb esélyt ad a boldogulásra —, január 1-jétől, mint ismeretes, megalakulhatnak a kistermelők szövetkezetei. A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy ezt a termelői kört jobb anyagi, műszaki ellátásban kell részesíteni; a szakmai fejlesztés tovább nem odázható el. Üj szolgáltatásokkal és szaktanácsadással, valamint szakszerű információval is támogatni kell a kistermelőket. ★ A kistermelés után néhány információ a megye nagyüzemeiből. Az idén hazánkban 65 ezer hektáron termesztettek szóját. A hírek szerint a tervezett 2,5 tonnás átlagtermésnél szerényebb hozamok születtek. Pedig az Állami Tervbizottság szerint 1995 és 2000 közötti években már 90 százalékkal csökkenteni kell a jelenleg igen magas, mintegy 540 ezer tonnányi importot. Pest megyében mindössze két éve próbálkoznak a gazdaságok ennek a pillangós növénynek a termesztésével, dr. Tunyogi András, a Pest Megyei Tanács tanácsosa szerint jelentős késéssel. Több szakember is sérelmezi, hogy magukra hagyták a termelőket. Alig tudnak a termesztésre vállalkozók például arról, hogy milyen fajták közül válogathatnak. Vagy éppenséggel mely területei alkalmasak a megyének a különleges klímát igénylő növény befogadására. Szükség lenne mihamarább a megfelelő mikrokörzetek megválasztására. Gondolni keif a szója öntözésére, különösen a virágzás időszakában. Ugyanis éppen ezen a nyáron igazolódott be, hogy minimálisan 150—250 milliméternyi csapadékra lett volna szükség, de ez az aszály miatt elmaradt. Mindez megmutatkozott a termésben is. A megyében 1027 hektáron termett szója, s szerény 1,7 tonnás átlagtermést hozott. Az országos átlag is 1,7—1,8 tonnára tehető. Ódzkodnak a szövetkezetek a szója alacsony jövedelmezőségi szintje miatt is a termesztéstől, bár jelenleg is 2500 forintos tonnánkénti eladási ártámogatást kapnak. Pest megyében a téeszek közül a ceglédi Lenin Termelő- szövetkezetben sikerült legjobban a szója bemutatkozása. A 2,7 tonnás átlagtermés arra ösztönzi a növénytermesztési szakembereket, hogy jövőre már 550 hektáron próbálkozzanak. Az állami gazdaságok közül a herceghalmiban 2,4 tonnás átlagtermést takaríthattak be. Gy. L. Páll Géza Rozmaringos exportládák Exportbútorok, -műszerek, -gépek kerülnek azokba a ládákba, amelyek a Rozmaring Tsz nagykovácsi fafeldolgozó üzemében készülnek. Az itt gyártott kefetestek pedig a Fővárosi Tanács Szociális Foglalkoztatójának dolgozói, illetve a vakok és gyen- génlátók keze alatt válnak keresett árukká (Erdősi Ágnes felvétele) Közvetlen telefonvonal Moszkvába Kevesebb pecsét, aláírás Az utóbbi időben meglehetősen sok szó esik arról, hogy nagyobb teret kellene nyitni idehaza a külföldi tőkének. Egyes vélemények szerint ez jelentős segítség lehetne pénzhiányban szenvedő gazdaságunknak. Bár a célt már évekkel ezelőtt deklaráltuk, tény, hogy az érdeklődés meglehetősen kicsi. A külhoni vállalkozók a bürokratizmus és olykor beavatkozó előírások számának csökkentését, a működéshez nélkülözhetetlen feltételek — mint például a megbízhatóan üzemelő távközlési hálózat — megteremtését kérik. Magyarországon jelenleg több mint száz vegyesvállalat létezik. Az új társasági törvény bizonyára még nyitottabbá teszi hazánkat a befektetni szándékozók előtt. Ám van egy piac, amely ugyan mindenkinek nagyon vonzó, de meglehetősen nehéz bárkinek is megvetnie ott a lábát. Ez pedig a Szovjetunió, amely hagyományos partnere a magyar vállalatoknak, szövetkezeteknek. A legújabb hírek szerint azonban a szovjet ' vezetésnek feltett szándéka, hogy drasztikusan csökkenti a külhoni cégekkel való együttműködéshez szükséges fejbólin- tások, aláírások és pecsétek számát. Jó hír ez a váci' Porte vezetőinek, hiszen immár esztendők óta azon fáradoznak, hogy létrehozzanak Leningrádban egy közös vállalatot. Hogy eddig miért nem sikerült? Peterdy Vince igazgató az ismert és a már említett korlátokat említette. — Négy évvel ezelőtt nagyot léptünk előre — mondja. — Sikerült szorosabbra fűzni azokat a szálakat, amelyek vállalatunkat a Szlávics Fotóipari Egyesüléshez fűzik. Ismerve egymás lehetőségeit, felmerült, hogy közvetlen kapcsolatokat alakítunk ki. Olyan együttműködést, amelyben mindkét fél nyer. Bár kezdetben még azon gondolkodtunk, hogy vegyesvállalatot, vagy tudományos együttműködést hozzunk-e létre, napjainkra tisztázódott, hogy mindkét forma haszonnal kecsegtető. Az előbbi megvalósítása lehetővé teszi, hogy a Szovjetunióba telepítsük át az egyik jelenleg kihasználatlan hívógépsorunkat. Terveink szerint már a jövő'év elején megnyitjuk Leningrádban közös fotólaboratóriumunkat, amely esztendőnként egymillió színes képet tud majd előhívni. A hasznon a részesedés arányában osztozunk. — Szeretnénk a színes papírokhoz nélkülözhetetlen Színképzők termelését is az együttműködés keretében megoldani — magyarázza Peterdy Vince. — Emellett már előrehaladottak azok a tárgyalások és kutatások, amelyek révén várhatóan hamarosan megkezdhetjük a legkorszerűbb, műanyagbevonatos színes papírok közös gyártását. A Forte tehát a magasabb színvonalú kapcsolatok szervezésénél tart. Másfél esztendeje működik viszont hazánkban az első magyar—szovjet vegyesvállalat, az esztergomi székhelyű Mikromed — teljes nevén: Orvosi és Egyéb Elektronikai Eszközöket Gyártó és Forgalmazó Korlátolt Felelősségű Társaság —, amely sok más között már azt is elérte, hogy olyan telefonvonallal rendelkeznek, amely bármikor azonnali összeköttetést ad Moszkvával. — Cégünk a szovjet szellemi és a magyar műszaki kapacitások mind teljesebb kihasználásával jött létre — mondja Lázár Emil, a Mikromed koordinációs osztályának vezetője. — Ez a kapcsolat tisztán üzleti alapokon nyugszik. A kezdet nagyon biztató, hiszen bár nem számítottunk rá, tavaly az első félévben mintegy 1,7 millió forintos nyereséget értünk el. Emögött azonban nagy erőfeszítések vannak, mert azért akadnak gondjaink. Nehéz az anyagokat beszerezni, tőkés országokból éppúgy, mit a Szovjetunióból. Persze, nem csak veszünk, eladunk is a nyugati piacokon. Az idén csaknem 50 millió forintért szállítottunk termékeinkből Franciaországba, Mexikóba, Thaiföldre és Kamerunba. Az egyik legfontosabb célunk a konvertibilis export növelése. Az osztályvezető is egyetért azonban azzal, hogy ez az összeg eltörpül az idei milliárdos bevételi terv mellett. S ismert az is, hogy hazánk jelentős aktívummal rendelkezik a KGST-ben, mivel sem a Szovjetunió, sem más országok nem tudják elegendő és megfelelő áruval ellentételezni a magyar szállításokat. Fennáll tehát a veszélye annak, hogy nehéz hely zetbe kerülhet a Mikromed. — Tisztában vagyunk a helyzettel — folytatja az osztály- vezető. — Ennek ellenére az a véleményem, hogy rengeteg olyan termék van például a Szovjetunióban is, amely kiváló minőségű és nemzetközi színvonalú, sőt helyenként a csúcs- technológiát képviseli. Azt tapasztaljuk, hogy a határ túloldalán is egyre erősebb a szándék az együttműködésre, a nyitottságra. Ennek azonban a napi kapcsolatokban még nem látjuk komoly jeleit. Ezért azt tervezzük, hogy egy leány- vállalatot hozunk létre Moszkvában. , Mátrai Tibor—Tóth Béla Elnök volt a kocsmáros — Ja, a tanácselnök-kocsmárost keresi? — vidul fel a férfi, amikor a sülysápi utcán Kozár László felől érdeklődöm tőle. — Hát az nem itt van, a sápi büfében, majdnem a halastavaknál. De vigyázzon vele, szókimondó ember!
