Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
6 1988. NOVEMBER 5., SZOMBAT Mestersége címere a véső Égig érő Életfa Hónapokon át találgatták, kérdezgették a Rákosmezeje Termelőszövetkezet udvarán az arra járók, vajon mi készülhet abból a temérdek tölgyfából, amellyel egy fiatalasz- szony bajlódik. Kezében hol hagyományos fűrészt, hol gépi csiszolót láttak, míg végül megpillanthatták mesterségének címerét, a vésőt. A fiatalasszony, a szőke, törékeny hölgy — Gábor Éva Mária — szobrászművész a szövetkezet dolgozóinak álmodott művén, az Életfán munkálkodott. Azt akarta, hogy benne legyen a termékenység szimbóluma, a földbe kapaszkodó gyökerek, az ágak ösz- szefonódása, s tetején a magyar hitvilágból átvett felröppenő madár, amely védőleg terjeszti ki szárnyait a kék magasság felé. A nyár elejére elkészült az Életfa — a művész adta neki ezt a nevet —, s a termelőszövetkezetek megalakulásának negyvenedik évfordulóján, illetve a Rákosmezeje környéki téeszek egyesülésének jubileumán felavatták. Három fatörzs fonódik ösz- sze, jelképezve az indulást, azt, hogy kezdetben több szövetkezet tevékenykedett itt, amelyek később már közösen dolgoztak. Ezáltal a termékenységet és a közös munkát egyaránt szimbolizálja. Ki is ez az ifjú asszony, aki herkulesi erővel, majd egy esztendőn át dolgozott a három és fél méter magasan a felhőkbe emelkedő faragott emlékoszlopon ...? Gábor Éva Mária nyolc esztendővel ezelőtt végezte el a Képzőművészeti Főiskolát mint Vígh Tamás tanítványa. Három esztendeig volt Derkovits-ösztöndíjas. A főiskola után telepedett le itt, és azóta alkot a községben. — Nincs okom panaszra — mondja —, jó kapcsolatom van a termelő- szövetkezettel és a gyömrőiekkel egyaránt. — Gyömrő nagyon kedves hely számomra, pedig nem itt születtem, hanem Mohácson. A férjem (ifjú Pál Mihály szobrász) révén kerültem ide, de itt született már a kisfiúnk is. Szerintem a község a környező vidék kulturális centruma a maga kis alkotóházával. Itt együtt dolgozunk a Dél- Pest megyei Nagy István képzőművészeti csoport tagjaiként amatőrök és profik egyaránt. Az épületet nemrég újította fel a tanács, s a szobrászokon, a festőkön, és a textileseken kívül helyet kapnak a művészetek iránt fogékony gyerekek szakköri foglalkozásai is. Ebben az alkotóházban születtek Gábor Éva Mária kisplasztikái, amelyek nemrég tértek haza egy lengyelországi kiállításról. E munkáit egyébként tavaly a monori művelődési házban láthatta a hazai közönség Töredék című önálló kiállításán. A kisplasztikákon kívül köztéri szobrok jelzik szerte az országban a fiatal alkotó aktív munkálkodását. Mohácson, a szülővárosában, Kisfaludy Károly arcképét formázta meg bronzból; a mű egy gyönyörű, barokk stílusú épület előtt áll. Hatvanban egy Balassi Bálint-szobrot faragott kőből, Zón- kán pedig egy Mező Imréről készített bronzplasztikája látható. S műhelyében már formálódnak a jövő elképzelései, az új makett körvonalai. A lakóhelyével szomszédos Péteri községnek készít emlékművet, amelyet a művelődési ház előtt állítanak majd föl. A gondolat szép: a figurális domborművet a települést alapító szlovák ösök tiszteletére rendelték meg. A szobor a valaha itt, elsőként új hazát találó szlovák család honfoglalását örökíti meg... Antal Piroska Leningrad bemutatkozik Tudomány, technika, kultúra Évente három nagy kiállítás van a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Kettő rendszerint műszaki eredményeket mutat be, a harmadik pedig egy-egy köztársaság életéről készült összeállítás. A múlt esztendőben megrendezett Szibéria és a tudomány című tárlat volt talán a legsikeresebb. A hagyományokkal ellentétben, ezen a héten olyan kiállítást nyitottak meg, amely mindössze egyetlen városról ad képet. Mégpedig Lenin- grádról, amely a Szovjetunió egyik fontos tudományos, ipari és kulturális központja. Lakóinak száma eléri a négy és fél milliót, a városban pedig háromszázhatvan tudományos kutató- és tervezőintézet, valamint a tudományos akadémia harminchárom intézete működik. Talán ennyi adat is elegendő annak megértéséhez, hogy miért kapott e város külön lehetőséget a bemutatkozásra. Az elektronikához, a komplex automatizáláshoz kevéssé értő látogató számára lenyűgözőek az adatok. Az egyik tablóról például megtudhatom, hogy 1995-ig létre kell hozni 210 rugalmas automatizált műhelyt, 50 automatizált rotort és rotorkonvejorsort, 1500 komplex gépesítésű és automatizált sort, üzemegységet, műhelyt, vállalatot, 300 automatizált tervezési és termeléselőkészítő rendszert. Minden bizonnyal a tudomány és a technika szakembereinek jóval, többet mondanak ezek a tervek, számok, mint a nagyközönségnek. Végtére is a kiállítás egyik célja, hogy ők keresnek kapcsolatokat a hasonló területen dolgozó leningrádiakkal. Napjainkban egyre több gondot okoz a környezetszeny- nyezés. A kiállítás bemutatja egy ipari víztisztító és üledékfeldolgozó automatizált vezérlőrendszerét, de például a háztartási hulladékokat feldolgozó gyár makettjét is érdemes tanulmányozni. Ám úgy gondolom, sokkal nagyobb érdeklődésre tarthat számot a közszükségleti cikkek részlege, ahol rádiókészülékek, kozmetikai és illatszerek, ruhamodellek, anyagminták, édesipari termékek, porcelánból, illetve féldrágakövekből készült áruk láthatók. Szemet gyönyörködtetőek a borostyánból, csontból faragott nyakláncok, fésűk. Ezeknek azonban jóval kevesebb hely jutott, míg a népművészetnek ezen belül is csupán egy töredékrész. A patinás város történelmének és kultúrájának viszont csak néhány, fotókból álló tablót szenteltek. A magam részéről igen sajnálom ezt. A színházi előadásokról, film- forgatásokról készült felvételek mellé kerültek a háború hőseinek, áldozatainak emlékét idéző — olykor magas művészi színvonalú — fényképek. Mindezt azonban kevésnek érzem. Igaz ugyan, hogy néhány képzőművész alkotása is eljutott ide, ám a festmények, szénrajzok, metszetek többnyire egy-egy jellegzetes épületet vagy városképet örökítenek meg — a szocreál stílusában. Nem tükrözik viszont a művészek ember- és világlátását. Csupán a szép látvány élményét adják. V. A. Miről írt a magyar sajtó? A befejező sorokat törölték Röviddel lapzárta előtt, 1917. november 8-án érkezett a késő délután utcára kerülő fővárosi lapok szerkesztőségébe a Magyar Távirati Iroda alábbi közleménye: „Északkeleti rádióállomásaink ma a következő megcsonkított szikratáviratot fogták fel, amelyet Pétervárról valamennyi hadseregnek küldtek: A hadi forradalmi bizottság felhívása (a táviratnak, amelyet föloldott szövegben közlünk, hiányzik az eleje). A politikai foglyokat kiszabadítjuk. Konovalov, Terescsenko, Nyiki- tyin, Malantovics, Kiskin stb. minisztereket a forradalmi bizottság fogságba vetette. Kerenszkij elmenekült. Valamennyi hadseregszervezetnek a lelkére kötjük, hogy tegyenek intézkedéseket Kerenszkijnek azonnali letartóztatására. Minden segítség, amelyet valaki Kerenszkijnek nyújt, súlyos államellenes bűnnek számít, és büntettetni fog. Pétervárott győzött a munkás- és katonaforradalom. A munkás- és katonaképviselők országos kongresszusa kifejezi azt a reményét, hogy a vasúton a rend fennmarad és az üzem egy pillanatig sem fog szünetelni.’* Manapság már senki nem lepődik meg, ha egy-egy új egyesület vagy társaság megalakulásáról értesül. Néhány megyénkben fiatal azonban mégis figyelemfelkeltő újdonsággal szolgál: a tehetség- gondozással szeretnének foglalkozni. Konkurencia nincs — ellenlábasok vannak Pecsét nélkül is léteznek — Hogyan született az ötlet? — kérdezem Török Mónikától, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársától. — Szentendrei vagyok. A városban a nyáron a Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület iskola-előkészítő tábort szervezett az Erdélyből áttelepült gyerekeknek. Kiközösített gyerekek — Olyan pedagógusokat kerestek, akik vállalkoztak az oktatásukra. Igen érdekes és tanulságos volt ez számunkra, hiszen nem kifejezetten a tananyag volt a lényeg, hanem az itthoni iskolai szokások, hagyományok megbeszélése. Emellett énektanulásra, játékra is jutott idő. Sajnos mind a tizenhat gyerekünknek kijutott a helybeliek csúfolásából, a kiközösítésből. Két pesti kollégával — Galli Katalinnal és Keresztes Tiborral, valamint a leányfalui Nagy Sándorral és a szintén szentendrei Somogyi Endrével — ezek miatt elhatároztuk: nem hagyjuk magukra őket. Ne kallódjanak csak úgy a világban; ha szükséges lesz, még korrepetálásukat is vállaljuk. Ehhez azonban pénzre lenne szükségünk. Ezért akarjuk létrehozni a Magyar Tehetséggondozó Társaságot. — Mi történt ezután? — Elküldtük az alapítónyilatkozatot az illetékesekhez, azonban az adminisztratív ügyintézés annyira hosszúnak ígérkezett, hogy inkább leálltunk vele — a társasági törvényre várunk. Időközben a mi tizenkét—tizenhat éves diákjaink elkerültek az ország legkülönbözőbb részeibe, így még a kapcsolattartás is nehéz lett, nemhogy a velük való komoly foglalkozás. Végül továbbgondoltuk elhatározásunkat; nem erdélyi menekülteket akarunk segélyezni, hanem általában szeretnénk a tehetséges tanulókkal törődni. — Miképpen akarják ezt megvalósítani? — Somogyi Endre ötlete volt, hogy rendezzünk tavasz- szal Szentendrén egy gyermekképzőművész-fesztivált. Ehhez támogatókat kerestünk, s úgy tűnik, néhány városbeli cég hajlandóságot mutat Várják a törvényt — Igaz ugyan, hogy csak a jövő év elején lehetünk hivatalosan is társaság, de mi már eszerint dolgozunk. Az Európai Tehetséggondozó Egyesület — az ECHA — magyar szekciója tálján éppen emiatt szerzett rólunk tudomást. Gef- ferth Éva elnök, aki az európai elnökségnek is tagja, az MTA Pszichológiai Intézetének főmunkatársa, megkeresett bennünket. Mint kiderült, sokakat érdekel hazánkban a tehetséggondozás, ám csak az elméleti része. Mi viszont a gyakorlatban szeretnénk velük foglalkozni. Gondoltunk például olvasótáborokra, ahol nem az eddig megszokott program várná a fiatalokat. Jó lenne a rendkívüli tehetségeknek külföldi ösztöndíjat biztosítani. A személyiséget fejlesztve — Milyen módon választanák ki őket? — Nem tesztekkel! Szeretnénk elkerülni a kontraszelekciót. Számunkra a legérdekesebb kérdés a személyiségük fejlődése — éppen a szocializáció szempontjából. Kiss Tamás szentendrei pantomimművésszel közösen dolgoztuk ki a foglalkozások anyagát, amelyben például metakommunita- tív elemek tanítása is szerepel. Montágh Imre életművére és egy francia módszerre alapoztunk. A többieknek is megvan a feladatuk. Galli Kati művészettörténetet tanítana. Somogyi Endre pedig képzőművészetet. Nagy Sándornak, a Testnevelés-tanítás című szakfolyóirat főszerkesztőjének a kulturált testnevelés a célja. Ennek során nemcsak a mozgásigényüket elégítenék ki a diákok, hanem játékos formában fejleszthetnénk kreativitásukat. Természetesen a társaságon belül akadnak még viták a különböző feladatokról és a megvalósítás módjairól. — Mindössze öten vannak. Keresnek-e tagokat? — Csupán annyit tettünk még ennek érdekében, hogy a különböző tanárképző főiskolákra elküldtük alapítónyilatkozatunk egy-egy példányát. Zsámbékról még nem jeleztek vissza, de Esztergomból már jelentkeztek. Az egész neveléstudományi tanszék lelkes híve elgondolásainak. Mintaképünk a törökbálinti Zsolnay-iskola és Winkler Éva pesterzsébeti pedagógus, akivel szeretőnk kapcsolatot teremteni, és bevonni a gyakorlati munkába. Bár senkinek sem jelentünk konkurenciát, azért sajnos akadnak még szép számmal ellenlábasok is... — Melyik időszakban számítanak a legtöbb munkára? — Nyáron érünk rá, de máskor sem zárkózunk el semmilyen feladat elől. Most szervezzük például nyári gyerekeink téli táborát. Hadd tegyem hozzá: tapasztalataink azóta sem változtak; nem fogadják be őket. Egyébként nem kampányszerűen, hanem egyenletesen akarunk dolgozni. Biztató számunkra az intézmények és a pedagóguskollégák támogatása. Munkahelyem, az Országos Pedagógiai Intézet is gyorsan reagált tapasztalatainkra: az Erdélyből ide került gyerekeknek készít tankönyvet. Nem zsenit nevelni Az elmondottak mindenképpen arra utalnak, hogy elindult egy jó irányú folyamat. Mégpedig létezést szentesítő pecsét nélkül. Számomra rokonszenves a vállalkozásuk. Azért is, mert nem zseniket akarnak neveli a tehetségekből, hanem kiegyensúlyozott, hasznos, akotó embereket; olyanokat, akikre társadalmunknak nagy szüksége van. Vennes Aranka ki, miért és hogyan akarják Romániának Magyarországhoz való csatolását. Az uralkodó osztályok szempontjából az egyházi sajtó reagált megfelelően az orosz proletár forradalom békeajánlatára. A klerikális Alkotmány című lap mondotta ki elsőnek: „Igaz, hogy az új kormányhatalom kiáltványa a közvetlen békét hangoztatja és indítványozza, de kérdés, hogy milyen alapon...? Ez olyan kérdés, melyre a rigai előretörés és Kurlandnak (Lettország) Oroszországtól való el- szakítása után nem tudunk olyan feleletet adni, amely a kérdést eldöntheti." (1917. november 9.) Gróf Tisza István pújának, a Munkapártnak kv' vidéki lapjában mindössze három nappal az októberi forradalom győzelme után a következő időt álló sorokkal találkozhatunk: „Most tört ki valójában az igazi forradalom, amilyennek az elsőt akartuk volna... Az orosz nép mint a béke megindítója most lett igazi naavhatalommá, a béke nagyhatalmává” (Krassó-Szö- rényi Lapok, 1917. november 11.) A Népszava, a szociáldemokrata párt napilapja Űj orosz forradalom című cikkében történetileg is helytálló megállapításokat tesz: „A most induló új forradalom tisztára proletár mozgalom, és így elmondhatjuk, hogy az orosz revolúció ma a pétervári munkások és katonák győzelmével és kormányra jutásával eljutott kifejlődésének csúcsáig ... A bolsevik párt és vele a proletár tömeg uralma Oroszországban most két tényezőn fordul meg: sikerül-e a mozgalmat országossá tenni, a parasztságot a proletárság mellé állítani, és sikerül-e azonnal békét kötni? (E cikkünkből a 18 befejező sort törölte a cenzúra)." (Népszava, 1917. november 9.) Szergcj Volszkij: Célt érni..? Célt érni szenvedélyünk olthatatlan: körmön, karmon, hát négykézláb, de föl! S ím, a könnyen boldogulok — ök tudtak ellökni minden bajt maguk elől. S büszkén bevéve már a csúcs szikláit hars győzelmük dicsőséget kiált... Néha bizony egy Harlequin se jár itt, hogy profilból is megnézné magát. Konczek József fordítása t i A főváros két esti lapja, s 3 Magyarország és a Pestet v Lloyd számolhatott be az el- ■ sók között az új történelmet i elindító fordulatról. „Pétervá- rott győzött a békeforradalom" — az öles betűkkel szedett cím alatt így adja közre a Magyarország az örömhírt. „A munkás- és katonaforradalom győzelme Pétervárott — A minisztereket letartóztatták — Kerenszkij elmenekült’’ — a Pester Lloyd esti kiadása hozta ilyen felirattal a szenzá- :iót. S vajon hogyan fogadták a monarchia uralkodó körei az Drosz fordulatot? A szélső íonzervativ Budapesti Hírlap erről szóló első, 1917. novem- eer 9-én megjelent kommen- ;ára fogalmazta meg a legtömörebben a „felsőbb körök” illáspontját: „A békének természetesen kedvez, ha mennél tagyobb a zűrzavar és a felfordulás Oroszországban.’’ Közvetlenül az októberi for- ■adalom győzelme előtti na- jokban már folyt a tanácsko- :ás Berlinben Czerninnek, a nonarchia külügyminiszteré- íek a részvételével az orosz erőietek annektálásáról. A nagyar imperialista körök cépzelete nekilendül: „Mi, magyarok ragaszkodunk ah- ioz a történelmi felfogá- unkhoz, hogy a lengyel prob- éma... magyar életkérdés" Budapesti Hírlap, 1917. no- 'ember 9.). A „külön magyar erületrabló elképzelésekről gy ideig teljes nyíltsággal leszélnek. Gróf Bethlen Ist- ián, akkor az Alkotmányiért egyik vezére fogalmazta neg, s a Budapesti Hírlap 917. november 15-i Akarunk! című vezércikke fejtette
