Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

PEST MEGYEI VILÁG PBOLETÁRJAÍ. EGYESÜLJETEK! MA: M MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS Ä MEGYEI TIHICS Lití* XXXII. ÉVFOLYAM, 284. SZÄM Ára: 1,89 forint 1988. NOVEMBER 29., KEDD A kormány és a SZOT képviselőinek megbeszélése Önálló sztrájktörvény januárban? Megbeszélésre ültek össze a kormány é3 a SZOT képviselői hétfőn a Parlamentben. A kor­mány tárgyaló küldöttségét Pozsgay Imre államminiszter, a szakszervezetekét pedig Nagy Sándor, a SZOT főtitkára ve­zette. A tanácskozást Pozsgay Imre nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy ezt a találkozót a kor­mány és a SZOT képviselőinek előző, szeptemberi megbeszélé­sének szellemében hívták ösz- sze. A tanácskozás napirendjéül a résztvevők elfogadták az ál­lamminiszternek azt a javasla­tát, hogy elsőként a Munka Törvénykönyve módosításával kapcsolatos kérdéseket, majd ezt követően az 1989. évi nép- gazdasági terv főbb — vitatott rr pontjait, s ezután a foglal­koztatáspolitika aktuális tenni­valóit vegyék górcső alá. Nagy Sándor különösen nagyra értékelte a kormány készségét a találkozó iránt, mert mint mondta: nagyon ne­héz helyzetben kerül sor erre a megbeszélésre. A találkozót Pozsgay Imre is fontos eseménynek minősítette. Egyetértett azzal, hogy azok­ban a kérdésekben, amelyek­ben megállapodásra jutnak, tényszerű, világos fogalmazás­ra kell törekedni, hogy a ké­sőbbiekben egyik félnek se le­gyen lehetősége a maga értel­mezése szerint interpretálni az elhangzottakat. A továbbiakban arról szólt, hogy a kormánynak a rossz gazdasági helyzetben is jók a tárgyalási pozíciói. Ezzel kap­csolatban kiemelte: a kormány politikailag nem kívánja vi­selni a felelősséget azért a korszakért és azokért a téve­désekért, amelyek az ország gazdasági válságához vezettek. Ennek az Országgyűlés mos­tani ülésszakán is jelét adta már. A vitában felszólalók közül Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal elnöke kifejtette: az elő­zetes tárgyalások során a Mun­ka Törvénykönyve módosítását illetően számos kérdésben megállapodásra jutottak a szakszervezetek és a kormány képviselői. Három kérdésben térnek még el az álláspontok, ezek: a kollektív szerződés, a munkabe szűntété si jog szabá­lyozása, valamint a szakszer­vezeti bizalmiak egyetértési jo­ga. A kormány úgy véli: a kollektív szerződés intézmé­nyének fenntartása indokolt, sőt erősítésére, tartalmi gazda­gítására van szükség. Ezért a kormány törvényi szinten akar módot adni több munkaválla­lóra kiterjedő kollektív szer­ződés megkötésére. Arról azon­ban saját maguk döntsenek az érintett felek, hogy élni kí­vánnak-e a kollektív szerző­dés megkötésének lehetőségé­vel. Azzal a szakszervezeti ál­lásponttal, hogy a kollektív szerződés megkötése legyen kötelező, a kormány nem éri egyet. A munkabeszüntetési joggal kapcsolatban az államtitkár rá­mutatott: törvényi szintű sza­bályozásra van szükség, még­pedig olyan módon, hogy fi­gyelembe veszik a nemzetközi tapasztalatokat is. A kormány a Munka Törvénykönyvében tartja indokoltnak a szabályo­zást, a szakszervezetek vi­szont önálló törvény alkotását igénylik. A kormány azt java­solja: a politikai sztrájk lehe­tőségét ne teremtse meg a jog­szabály. Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára arra figyelmezte­tett: amennyiben a kollektív szerződés megkötése nem lesz kötelező, előfordulhat, hogy a munkavállalók nem az utolsó eszközként élnek majd a sztrájk jogával. A bizalmi jog­körrel kapcsolatban nem értett Pozsgay Imre és Nagy Sándor a tárgyalóasztalnál egyet azzal, hogy az a mun­káltatók önállóságát korlátoz­za. Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter hozzászólásában hangsúlyozta: a sztrájkjog sza­bályozásával sokáig nem le­het várni, mert a kormány olyan helyzetbe kerülhet, hogy megfelelő jogi eszközök nél­kül kell eljárnia. A kollektív szerződésnek olyan tartalmat kell adni — vélekedett —, hogy a munkavállalónak s a munkaadónak egyaránt érde­ke legyen a megkötése. A szak­szervezeti bizalmi joga törté­nelmileg kialakult kategória — mondotta. A tőkét befektető vállalko­zót azonban aligha lehet majd arra kényszeríteni, hogy a bi­zalmi álláspontját figyelembe vegye a bér és a jutalom ösz- szegének meghatározásakor. Nagy Sándor nem fogadta el, hogy az legyen a fő szabály: ne kelljen kötelező jelleggel megkötni a kollektív szerző­dést. Pozsgay Imre a vitát össze­foglalva javasolta: a munkabe­szüntetési jog szabályozása ön­álló sztrájktörvény formájá­ban a jövő év januárjában kerüljön az Országgyűlés elé. Hangsúlyozta: politikai sztrájk lehetőségét zárja ki a terve­zet. A Munka Törvénykönyve módosítását ugyancsak a ja­nuári ülés elé terjeszti a kor­mány, de az előkészületi időt felhasználja arra, hogy a kol­lektív szerződés szabályozásá­ra vonatkozóan áthidaló ja­vaslatot dolgoz ki. A bizalmi hatáskör jogszabályi alapja eléggé gyenge, e jogkör gya­korlását kormányrendelet te­szi lehetővé — mondotta. Ja­vasolta: ezt a kérdést vegyék le a SZOT és a kormány mos­tani vitájának napirendjéről. Nagy Sándor a javaslatok­kal egyetértett. Ezt követően az 1989. évi népgazdasági terv főbb vita­tott kérdéseit tárgyalták meg. Elöljáróban Hoós János, az Országos Tervhivatal Elnöke tett javaslatot annak a 200 millió forint szociálpolitikai támogatásnak az elosztásáról, amelyről a kormány és a SZOT képviselői legutóbbi megbeszélésükön állapodtak meg. Hoós János a jövő évi köz­ponti bérpolitikai intézkedé­sekre a kormány nevében tár­gyalási alapként 2 milliárd fo­rintot javasolt az egészség­ügy, az oktatás és a közműve­lődés dolgozói számára. Sándor László, a SZOT tit­kára hangsúlyozta, hogy bár az Országgyűlésen történtek lépések az ország tényleges anyagi helyzetének tisztázásá­ra, az emberek többsége előtt még mindig nem elég világos, hogy milyen terheket miért kell vállalniuk. A szakszerve­zetek álláspontja a reálbérek tekintetében változatlan, 3 százalékkal nagyobb mértékű csökkenésüket nem tudják el­fogadni. Változatlan az állás­pontjuk abban is, hogy a kor­mány által tervezettnél maga­sabb összegű központi bérin­tézkedést tartanak szükséges­nek. A további vita során az ál­láspontok némely tekintetben közeledtek egymáshoz. Rövid szünetben a felek egymás kö­zött külön is egyeztették a ja­vaslatokat, majd ismét tárgya­lóasztalhoz ültek. Megállapodtak abban, hogy jövőre összesen 460 forinttal emelik a nyugdíjakat, ebből január elsejével 360 forinttal, májustól pedig további 100 fo­rinttal. A hetven éven felü­liek nyugdíjának alsó határa 3500 forint lesz. Központi bér- intézkedésre mintegy 4—4,1 milliárd forintot fordít a kor­mány 1989-ben. A megbeszélést összegezve Pozsgay Imre egyebek között rámutatott: annak ellenére, hogy maradtak vitás kérdé­sek, ez a tárgyalás a komp­romisszumos megegyezés irá­nyába kimozdulást jelent a holtpontról. A kiilkereskedelsmrcl Vegyesvállalatok Külkereskedelmi és iparvál­lalati vezető szakemberek részvételével ötnapos gazda­ságpolitikai konferencia kez­dődött hétfőn Budapesten a Hilton Szállóban a külkeres­kedelemről. A tanácskozás megnyitó­ülésén Beck Tamás kereske­delmi miniszter tartott elő­adást. Szólt arról, hogy gaz­daságunk fejlődése elképzel­hetetlen külső források bevo­nása nélkül. Mivel hitelekhez egyre nehezebben jutunk hoz­zá — meglehetősen kevés or­szág, szám szerint 10-12 hite­lez évente 1200-1300 milliárd dollárt a világ 120 országá­nak —, kézenfekvő a működő tőke bevonása, vegyesvállala­tok alapítása. Bár erre 1972 óta van lehetőség, a folyamat csak az utóbbi két évben gyorsult fel. Jelenleg 230 ve­gyesvállalat működik Ma­gyarországon, ám így is mind­össze 200 millió dollár értékű külföldi tőkét sikerült eddig bevonni. Ahhoz, hogy a jövő­ben a folyamat felgyorsuljon, elengedhetetlen, hogy a mos­taninál kedvezőbb feltétele­ket teremtsen a kormányzat. IfélSá a Bakossá® »nyen mértékű króm­í J JI't i szennyeződéssel a honi VUtSafában f szakértők még nem talál­koztak, tíz-egynéhány éve volt hasonló Hamburg kör­nyékén. Igen sürgősen meg kellene fogni, még mielőtt a kerítésen kívülre kerül, körülbelül 2 ezer köbméter krómmal szennyezett víz tisztítását kell elvégezni...” (2—3. OLDAL) A oa'cS&BBöi dömper -Az en^,ülési *pW­* »**•**'"**' ***# * mat mindig együtt jár eSSSk ennBsBc a hadiipari kiadások lefaragásával. A hazai gazdaság nehéz helyzete pedig sietteti ezt a folyamatot. Ez a tendencia három éve tart és valóban nehézségeket okoz azoknál a katonai termé­keket gyártó vállalatoknál, melyek a hazai megrende­lésből éinek.” (3. OLDAL) A kss§teiam .^Megkérném«, lép hozzá a kalauz _ • (a fő) vészjóslón, »kapcsolja ki a elemei készüléket! A kollégám (a fő-fő-fő) már biztosan szólt ezért«. Ami furcsa lenne, tekintve, hogy az még a jelenésére vár valahol az előtérben.” (3. OLDAL) ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága Határozat a reformról Hétfőn Moszkvában megtartotta soros ülését az SZKP Központi Bizottsága. Az ülésen a politikai intézményrendszer reformjával összefüggő intézkedéseket vitatták meg, a téma előadója Mihail Gorbacsov, a KB főtitkára volt. A kérdésről nyitott vitában összesen tizenegyen szólaltak fel, közöttük Vitalij Vorotnyikov, az OSZSZSZK LT elnöksé­gének elnöke, Vlagyimir Scserbickij, az Ukrán KP KB első titkára, Vaino Válás, az Észt KP KB első titkára, Abdulrah- man Vczirov, az Azerbajdzsán KP KB első titkára. A vitát Mihail Gorbacsov foglalta össze, majd a testület határozatot fogadott el a tárgyalt napirendi pontról. A központi bizottság ugyan­csak hétfői ülésén hallgatta meg Nyikolaj Rizskov előter­jesztését a Szovjetunió 2005-ig szóló gazdaság- és társadalom- fejlesztési koncepciójáról, ami­ről szintén határozatot foga­dott el. A szovjet párt vezető tes­tületé megerősítette a szep­temberi KB-ülésen megalakí­Fagy gátolja az őszi szántást Árverés lesz Apajpusztán A korán érkezett fagy sok helyen hiúsította meg a me­gyében a traktorok munkáját. Így a Kiskunsági Állami Gaz­daság is kénytelen volt szüne­teltetni a mélyszántást, pedig mintegy háromszáz hektárnyi terület még hátravan. Most a legfontosabb tennivalójuk a tavaszi vetésű növények alá az istállótrágya-szórás. Nem pihennek az emberek a gazdaság tehenészetében sem. Az 1200 fejőstehén-állo­mány, s a szaporulat jócskán ad munkát, még akkor is, ha a fejest a korszerű, Alfa La­val B technológiájú fejőház­ban végzik. Híresek az apaji lovak. A nyáron komoly feladat hárult az állományra, s mint Nagy László termelési osztályvezető mondja, kivették a részüket az idegenforgalom sikeréből. Az állattenyésztésben fris­sítésre törekszik a gazdaság. Ezért például november har­mincadikén juhárverést ren­deznek, reggel kilencre várják az érdeklődőket. Kalapács alá kerül 3800 darab, különböző korú, merinó jellegű, fele részben vemhes anyajuh. De­cember tizedikén pedig ló- és csikóárverés lesz a gazdaság­ban, ahol hatvan magyar fél­vér mén és kanca, illetve pó­ni cserél majd gazdát. tott kül- és belpolitikai bizott­ságok személyi összetételét. Az ülésen lnamzson IJsz- manhodzsajevet, az üzbég párt központi bizottságának volt első titkárát az SZKP KB- tagsága, további két személyt pedig KB-póttagsága alól men­tett fel a központi bizottság, mert lejáratták magukat. Az SZKP Központi Bizottsá­ga megbízza a politikai bizott­ságot és a szövetséges köztár­saságok kommunista pártjai­nak központi bizottságait: hajtsák végre azokat az egyez­tetett intézkedéseket, amelyek a bizonyos köztársaságokban támadt szociális és politikai feszültség enyhítésére irányul­nak — olvasható egyebek kö­zött az SZKP KB hétfői ülé­sén elfogadott határozatban. Az ülgsen a Szovjetunió al­kotmányának módosításával és kiegészítésével, illetve a vá­lasztások rendjével foglalkozó törvénytervezeteket és a ró­luk folytatott országos vita eredményeit tették vizsgálat tárgyává, A KB támogatja az orszá­gos vita nyomán a tervezetek­be bevezetett javításokat és pontosításokat, s megbízza Mihail Gorbacsovot, hogy be­szédében foglalkozzék mindez­zel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kedden megkezdő­dő ülésszakán. r L étezett valamikor egy nagyon fontos szerep­kör, hivatalos javadal­mazással (pótlékkal) is el­ismerve a feladat hasznos­ságát. Az volt az elnevezé­se a szerepkörnek, hogy munkamódszer-átadó, s döntően az ipari üzemek­ben — de némely helyen a mezőgazdaságban is — ta­lálkozhattunk azokkal a nagy tapasztalatú szakmun­kásokkal, akik mesterfogá­sokra tanították a fiatalab­bakat, az újonnan érkezet­teket, akik a szakma átla­gos ismereten felüli tudni­valóit kínálták fel az ér­deklődőknek. A mestersége­sen gyártott termelési sike­rek időszakában elértékte­lenedett a munkamódszer­átadó fogalma, gyakorlata is, s ugyan itt-ott feltá­madt — például a mester­szakmunkások ilyen meg­bízatásával —, ténylegesen és széles körben már nem tért vissza. Nincsen tehát semmi meglepő abban, amikor az ifjú ember azt panaszolja, szűkebb mun­kahelyi környezetében hiá­nyoznak azok az idősebb, sok tapasztalatot szerzett társak, akik átadhatnák megfizethetetlen értékű módszereiket, gyakorlati tudásukat. A szokatlan csu­pán az a dologban, hogy a panaszkodó ifjú ember nem szakmunkás, hanem — bí­ró. A városi bíróságon, az el­nököt kivéve, valóban nem lelni olyanokat, akik több évtizede a bírói pályán dol­goznának. Az életkor jóval ÁTADÓ negyven év alatt van, en­nek megfelelő természete­sen az az idő is, melyet gyakorló bíróként eltöltői­tek az érintettek. Az elnö­köt kivéve hiányoznak azok, akiktől tanulhatnánk, mondja az ifjú, s még meg­toldja azzal: olykor kínzó hiányát érzik az erkölcsi, szakmai értékekről folyta­tott beszélgetéseknek. Ma­guk között ugyan vannak ilyenek, de — néz megér­tést kérve az ifjú bíró — más lenne, ha ... Igen, ha olyanokkal jöhetne létre a folyamatos párbeszéd, akik háta mögött évtizedek ta­pasztalata áll. Ilyenek azon­ban nincsenek a városi bí­róságon. Valami egyedire bukkantunk, olyasmire, ami különlegesség? Nem. Jel­lemző helyzettel nézünk szembe. Egy tavaly készült elem­zés szerint például Budaörs, valamint a városkörnyék településein élő szellemi foglalkozásúaknak az 55- 57 százaléka tartozik a negyven év alattiak kor­csoportjaiba. Ami jelentő­sen nagyobb arány, mint amekkorát a népesség egé­szén belül elfoglalnak az ilyen életkorúak. Ez az arány természetes vonzata egyrészt a pályaválasztás­nak — annak tehát, hogy a fiatalok közül mind többen kívánnak szellemi foglalko­zást ellátni —, másrészt kö­vetkezménye azoknak a társadalmi-gazdasági válto­zásoknak, amelyek nyomán átalakul a foglalkoztatási szerkezet. Ezt a dolgok ter­mészetes rendjének vehet­jük, azt azonban, hogy nin­csenek sok helyen „mun­kamódszer-átadók”, aligha tarthatjuk megnyugtatónak. Sokféle formában vannak persze továbbképzések, nem csak a pedagógusoknak, ha­nem például az orvosoknak, az államigazgatásban dol­gozóknak úgyszintén. Ezek­nek a hivatalos formáknak azonban nem egyértelmű a népszerűsége (sőt, az em­lített szakmák mindegyike kétségeit hangoztatja), vita­tott a tematikája, s bizo­nyos: ezer mindent lehe­tetlenség a hivatalos to­vábbképzés keretében meg­ismerni, megtanulni, de még megkérdezni is. Pél­dául ez utóbbi esetében gyakran azért lehetetlen a kérdezősködés, mert maga a kérdező hallgat. Kétsé­geit, bizonytalanságait nem tárja egy tanfolyam hall­gatósága, egy most látott idegen, az előadó elé, ám örömmel tenné ezt egy idős, nagy tapasztalatú kol­légával beszélgetve, négy­vagy nyolcszemközt. Tovább bonyolítja a helyzetet bizonyos szakma- területeken a nők döntő aránya. A már említett elemzés szerint Budaörsön és a városkörnyék települé­sein a pedagógusoknak a 78, az állam- és jogtudomá­nyi végzettségűeknek az 57, a közgazdasági oklevelet szerzetteknek az 53 százalé­ka asszony és leány. Ami azzal jár, hogy anyai hiva­tásuk miatt vagy eleve ké­sőbb kezdik másik hivatá­sukat, vagy kényszerűen szüneteltetik annak gya­korlását, s ugyanakkor ha­talmas szakmai tapasztala­tok birtokában „korán” — mármint a pályát kezdők szemszögéből, az átadható Ismeretek oldaláról nézve korán, ötvenöt évesen — nyugdíjba távoznak. Gyak­ran azért választják a nyugdíjat, mert a család­nak szüksége van a — nagymamára. Holott a tár­sadalomnak sokkal na­gyobb szüksége lenne a munkamódszer-átadóra! B onyolult, sokféle össze­tevőt tartalmazó hely­zetnek a következmé­nye az, amit felvázoltunk. A megoldások sem egysze­rűek. Az azonban bizonyos, hogy a szellemi munka alulértékeltsége, azon belül is némely értelmiségi pá­lya ún. társadalmi presztí­zsének az alacsony foka hatalmas rendet vágott azoknak a soraiban, akik átadói lehetnének szellemi kincsek sokaságának. Olyan tudásanyagnak, amelyet más módon aligha szerez­hetnek meg azok, akik gyakran az átadóknak csak az átadott helyére lépnek. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents