Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

1988. NOVEMBER 28., HÉTFŐ

Megkérdeztük a PVCSV-t

Miért fizet a megrendelő?

Olvasóink mostanában nem is egyszer tették fel a kérdést:, amikor az ingatlantulajdonos bekötteti házához a Vezetékes vizet, valójában mit fizet meg. Többen arra számítanak, hogy ha a vízóraaknában házilagosan szerelvé- nyeznek, a beépített alkatrészek árát levonja a bekötés díjából a PVCSV.

Horváth Attila vízellátási csoportvezető, a PVCSV budaörsi központjában azonban másként látja a dolgot. Kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a vállalatnak szabad csak szerelvényeznie a vízóraaknában, az ide vonatkozó közegészségügyi, illetve a 27-es minisztertanácsi rendelet értelmében. A PVCSV végzi az utcai gerincvezeték megfúrását, a bekötővezeték megépítését, az aknában az elzárószerelvények és a mérőóra fölszerelését. Ezért a munkáért egy adott összeget kell fizetni. Ha az ingatlantulajdonos mondjuk kerti- és fagycsapot is fel akar szereltetni, az is a PVCSV hatáskörébe tartozik, s ezért a munkáért külön díjazás jár.

A csoportvezető szerint a

kontárkodást az említett rendeletek közegészségügyi szempontból tiltják. A vállalat nem köteles elfogadni olyan igazolást sem, hogy mivel az illető vizes szakember, így nagy valószínűséggel szabályszerűen végezte el a szerelvények beépítését. Igaz, vannak, voltak egyedi esetek, amikor mintegy kényszerhelyzetben tudomásul vette a. vállalat az ilyen házilagos szerelés tényét, s a bekötési díjból jóváírták a beépített anyag árát. Ez azonban rendkívül ritka eset, gyakorlata nem alakult ki, s vigyáz is a vállalat, hogy az ilyen esetek ne váljanak mindennapossá. A vizes szakemberek bekötés előtt még azt is kötelesek Vizsgálni, hogy a korábban működött házi vízellátórendszerről leválasztották-e a vezetéket. Az előzetesen, tehát illegálisan elvégzett szerelési munka pedig utólag már kevésbé ellenőrizhető. Tehát a helyi szakemberek megítélésén múlik: elfogadják-e az ilyen öntevékeny szerelést, s hogy majd a vállalat jóváírja-e a beépített anyag árát.

A. L. A.

Maratoni ülés

Nyíltság csak szavakban

Maratoni ülést tartott nemrégiben a Szentendrei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülés főként azért sikeredett hosszúra, mert az egyik napirendi pont a megüresedett &TP-lakások odaítélése volt az új tulajdonosoknak. E körben is a legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy a jelentkezők közül megkapja-e az egyik otthont a város nemrégen nyugdíjba vonult első számú vezetőjének a lánya, aki egyébként körzeti orvos Szent-' endrén, ám lakása Budapesten található.

Az orvosnő — aki egyedül neveli két gyermekét — a város néhány ismert polgárával vetélkedett az említett ingatlanért. Nem csoda tehát, hogy szó szerint közérdeklődés kísérte az eseményeket.

S. éppen emiatt válik szükségessé, hogy az írás megjelenjen! Nem, nem történt szabálysértés az ügyben, a végrehajtó bizottság helyesen döntött — nem biztos, hogy a lakosság véleményével egyezően —, amikor a doktornőnek ítélte a lakást. Ami azonban felettébb bosszantó: a napirend tárgyalása előtt zárt ülést rendeltek el. Nem titkolták; azért tették ezt, hogy véletlenül se tudódjon ki, hogy ki szavazott igennel vagy nemmel.

A Szentendrei. Tanács Végrehajtó Bizottságának tagjait magam is hallottam számtalan esetben szónokolni a nyíltság és a demokrácia szélesítése mellett. S most, az első adandó alkalommal, amikor kényes kérdésről kellett dönteniük, azonnal bezárták az ajtókat a nyíltság előtt. Igaz, a törvény biztosítja nekik a lehetőséget.

Ám ha kissé elgondolkodnak, maguk is belátják, hogy éppen az ilyen kérdésekben célszerű tanúként megidézni a nyilvánosságot. Ez esetben senki sem találgathatna, hogy mi . zajlott le a zárt szobában. Csakhogy ehhez arra is szükség lenne, hogy döntéseiket másnap az utcán bárkivel szemben vállalja a testület minden tagja.

S hogy az újságíró nyíltságával kapcsolatban semmi kétség ne merüljön fel, hajlandó vagyok írásba adni: én is a körzeti orvosnő mellett szavaztam volna. Csakhogy engem zavar, hogy a listán szereplő többi — a városban ugyancsak jól ismert s általam is becsült — polgártársamnak esetleg a rosszallását vonom magamra. Mert igaz, harcolunk az ellen, hogy a vezetők és hozzátartozóik ne rendelkezzenek több joggal, mint mások, ám közben nem szabad megfeledkezni arról sem: ők vagy rokonaik csupán emiatt hátrányt sem szenvedhetnek. Pláne, ha egyébként éppúgy jogosultak a kedvezményre, mint mások.

Utóiratként a tények kedvéért: az orvosnő budapesti lakására a megállapodás alapján a Szentendrei Tanács jelöli ki a vevőt.

Vicsotka Mihály

Ördögi kör

Nem lehet fagyállót kapni sem egyik, sem másik üzletben, sem a nagykereskedelemben. Ennek köszönhetően az egyik novemberi reggelen, amikor mínusz tíz fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála, a megye egyik városából nem indulhattak útnak a buszok, szám szerint húsz. De biztos nem ez volt a vállalat egyetlen ilyen üzemigazgatósága.

Nem télen kell fagyállót vásárolni, mondhatnánk. Tudják ezt az érintettek is, de készletüket csak az előírásoknak megfelelő szinten tarthatják, hiszen azt szigorúan ellenőrzik.

Ördögi kör.

A megye új otthonainak fele

Végy két évet. Aztán még kettőt. Majd még egyet talán. És kezdj el gyűjteni, pénzt, barátokat, ismerősöket, mindent. És rohangálj anyagért, hízelegj a mesternek, jöjjön már, és ne aludj éjjel, de szunyókálj a munkahelyeden, és légy étvágytalan, fáradt, rosszkedvű. És ahogy nőnek a falak, látni fogod, mint marad egyre kevesebb pénzed, barátod, amikor pedig tető kerül a fejed fölé, már

Csomó nélküli fonalak

Gödön, a Ramona Finomkötöttáru Szövetkezet nemrég helyezte üzembe a számítógép vezérelte ustergépet, amely felhasználás előtt átvizsgálja a fonalat. Ahol csomót talál, elvágja, újraköti. Képünkön Hajdú Zoltánné kezeli a mindentudó masinát

(Hancsovszki János felvétele)

Gombó Pál:

Riasztó

A dolgozó tömegek impozánsan megnyilvánuló kívánságára rendelet jelent meg, amely szerint minden magyar állampolgár az élet- biztonság és a vagyonbiztonság védelmére az új esztendőben immár tarthat magánál riasztó-, illetve gázpisztolyt. Mivel azonban demokrácia van, egyesek nem átallották kekec- kedni, hogy minek az. Mivel néhány példa világosabban beszél, mint akár egy tévében leadott riasztólövés, az alábbiakban néhány esetet ismertetek, amelyek az új rendelet mellett érvelnek.

I.

Kovács úr néhány milliós vagyona védelmére beszerzett nyugati útja során egy riasztópisztolyt száz tölténnyel, aztán a rendeletnek megfelelően külön elzárta a pisztolyt és a töltényeket, nehogy a gyerek hozzájuthasson ehhez is, ahhoz is.

Hónapokig nem történt semmi, ám egyszer éjjel gyanús zajok hallatszottak az ajtó felől. Kovács úr tüstént éberen elkezdte keresni a kulcsokat, de hirtelenében és zavarában először csak a pisztolyt tudta előszedni, és a töltényeket nem. Addigra azonban már be is hatolt két gyanús külsejű fiatalember, egyikük kezében egy fenyegető pajszer. Kovács úr belül remegve, de látszatra határozottan rájuk fogta a pisztolyt és felkiáltott: Fel a kezekkel! Az egyik fiatalember az égnek emelte a kezeit, a másik szintén, de paj- szerrel együtt és lesújtott vele a pisztolyt tartó kézre. Gyorsan felszedte a kézből kivert pisztolyt és megvizsgálta. „Egy riasztópisztoly — mondotta —, de nincs benne töltény.” Kovács úr jajgatott, mert eltört az ütéstől az alsókarja. „Hol vannak a töltények?” — kérdezte a másik, aki közben leengedte a kezét, majd ismét fenyegetően felemelte. Kovács úr siránkozott, hogy éppen az a baj, hogy nem találja őket. „No majd mi megkeressük” — mondta a pajszeres, azzal elkezdte feltörni a szekrények zárait. Jó félóra eltelt, mire rábukkant a töltényekre. Addigra a másik tevékenysége folytán már ott állt az álmaiból felébresztett asszony is.

— Na most kipróbáljuk! — mondta a pajszeres, töltött és lőtt. Abban a pillanatban haladt el a ház előtt egy rendőrautó, nyomban kipattant belőle két rendőr, berúgták az ajtót és csakhamar ott álltak valódi pisztollyal és megadásra szólították fel a betörőket. Azok meg is adták magukat. Ekkor az egyik rendőr felhívta a mentőket, akik Kovács urat beszállították a baleseti kórházba.

Ebből az esetből is nyilvánvaló, hogy a jókor megszólaltatott riasztópisztoly megtette hatását és Kovács úr értéktárgyai, betétkönyvei érintetlenek maradtak, a vagyonbiztonságot nem érte sérelem. A kartörése viszonylag jutányos áron meggyógyíttatott.

II.

Seres úr nem tartotta be a szabályokat és eltelve önvédelmi készséggel, a töltött pisztolyt magával hordta a villamoson is. Na és mit tesz isten, egyszer egy olyan esti kocsiban utazott, amely tele volt randalírozó fiatalokkal. „Na majd én rendet csinálok” — gondolta Seres úr. azzal fölkapta a pisztolyt és elkiáltotta magát: „Mindenki hagyja abba a rumlit, fel a kezekkel!” A kiáltás hatására a kissé ittas bőrfejű rúgott egyet és a fegyver máris a földön volt. Seres úr sem volt rest, az éppen megállóba érkezett villamosból kiugrott és elszaladt volna, de a bőrfejű utánalőtt, háromszor, Seres úr azonban csak szaladt tovább és szerencsésen egérutat nyert.

Mindenki számára nyilvánvaló, hogyha nem riasztófegyvere lett volna, úgy jár, mint az a segédrendőr, akit hátba lőttek, míg hála a riasztópisztolynak, az ijedtségen kívül semmi bántódása nem esett.

111.

Tirpák Aranka 22 éves hajadon könnygázt kilövellő fegyvert vásárolt és magánál hordta, hogy erőszakos utcabetyárok vagy éppenséggel nemi erőszakkal fenyegető személyek ellen védekezhessék.

És íme egyszer a villamosról leszállva, egy elhagyatott környéken nyomába szegődött egy gyanús férfi. Aranka megmarkolta retiküljé- ben a fegyvert és amikor a férfi hozzálépett és megszólította, gyorsan előrántotta és elsütötte. A fegyver hatott, a férfi sírva, könnyezve elszaladt, Tirpák Aranka pedig ijedtében szívrohamot kapott és összeesett. Ám később egy szolgálatból lelépő kalauz megtalálta, kihívta a mentőket és Aranka néhány hónapon belül meggyógyult. A kórházban megismerkedett egy ápolóval, akihez később feleségül ment. Férje csak a nászéjszakájük után mesélte el neki, hogy eredetileg bizony utcabetyárkodott, mígnem egyszer egy bizonyos valaki könnygázpisztollyal el nem riasztotta ilyetén tévelygéseitől. Aranka erre egy szót sem szólt, csak férje távozta után vonta le a tanulságot, hogy kifürkészhetetlenek a sors útjai, hiszen, ha nincs önvédelmi fegyvere, talán sohasem megy férjhez, és nincs, aki aggódva kérdezné: „Ma nem rendetlenkedik a szíved, drágám?”

Ellenpéldám is akad, egy ijedős betörő, aki, amikor a riasztó fegyver elsült, önvédelemből leszúrta a pisztoly tulajdonosát. De hát a betörők általában nem ijedősek, így a riasztópisztoly és könnygáz kellő védelmet nyújt a magyar állampolgároknak, akár Bécs- ben vásárolt fegyvert 5000 schillingért, akár a gyorsan fejlődő magyar vállalkozói rétegtől 15 000-ért. Ha nincs pénze, még mindig bízhat abban, hogy a betörők megkímélik őt.

X

Kézirat zártakor mondta be a rádió, hogy a szóban forgó rendeletet visszavonták. Így hát a dolgozók riasztó-védelem nélkül maradtak! Hadd adjak mégis egy tanácsot, ér annyit, mint a pisztoly, mely csak azt tudja mondani: bumm-bumm. Szerezzenek be egy kiló feketeborsot, törjék vagy őröljék porrá. Helyezzék el egy zacskóban a bejárat melletti szögre akasztva, s ha gyanús idegen jön, bele az arcába! Még eredményesebb a módszer, ha a borsból vizes oldatot készítünk, a betörőket leültetjük egy fotelbe és az oldatot egyenesen a szemükbe csepegtetjük. Meglátják, riadtan, ordítva fognak menekülni 1

többen nem fogadják köszönésedet, kerülik a tekintetedet, nehogy szívességet kérj tőlük. Cserébe lesz viszont egy gyomorfekélyed, néhány ősz hajszálad, egy rángó ideg a szemed alatt... és egy lakásod. Íme, így hangzik röviden a magánerős építkezés feketelevesének receptje.

Olcsóbb, mint Pesten

De mégis, mégis ... ! Hiába tudjuk, ismerjük mindezt, nincs más lehetőségünk. A pénztermő fát még nem találták ki, az állami lakásépítések mértéke viszont olyan kicsi, hogy az Pest megyében például az összes építkezéseknek csupán 3-4 százalékát, azaz mintegy 20-30 lakást tesz ki.

Szinte az egyik kezemen meg lehetne számolni — mondta erről Árki Sándor, a megyei tanács tervosztályának helyettes vezetője. A probléma leginkább az agglomeráció negyven-egynéhány településében égető. Nem csoda, hogy a megye új otthonainak mintegy feléhez ezen a területen ásták ki az alapokat. A fővárosra vonatkozó letelepedési korlátozás itt már nem érvényes, sőt... Talán épp ez hajtja a Budapesten maradni nem tudókat, próbálkozzanak a vonzáskörzetben. A betelepülők (vagy kitelepülök) száma pedig szép lassan meghaladja az őslakosokét.

— Jól példázza ezt a folyamatot Gyál — magyarázza Kovács Zoltán főmérnök, az építési csoport vezetője. — Annak idején rengetegen jöttek fel vidékről dolgozni, és vettek errefelé kukoricaföldeket, melyekre aztán kezdték sorra felhúzni a házfalakat. A község hatalmasra duzzadt: És" bár' Gyálon mostanra egv kicsit alábbhagyott az építési kedv, ugyanez már nem mondható el a többi településről. Rengetegen szeretnének lakást Budaörsön,' Budakeszin, Érden, Szigetszent- miklóson, de szinte valameny- nyi helységet felsorolhatnám. Dunakeszin szinte egy teljesen új településrész jött létre, Mogyoród és Kerepestar- csa főleg a Forma 1-es versenyek óta kedvelt. Ahová pedig a fővárosi kék buszok is kijárnak, ott természetszerűleg óriási a telkek iránti igény. Ide tartozik azért, hogy az agglomerációban egy-egy négyszögölnyi föld még mindig sokkal olcsóbb, mint Budapesten, bár éppen az említett települések esetében nem tudom, meddig lesz ez még

így.

Tanácsi hitelek

— Ha már az áraknál tartunk: a telkektől függetlenül sem olcsó mulatság az építkezés. Az előzőeket hallva, a vonzáskörzetben, gondolom, igencsak fontos kérdés lehet, mennyiben tudnak segíteni a pénzügyi gondokon a helyi tanácsok. Sokat beszélnek mostanában a kamatmentes köl- csönökről, vissza nem térítendő összegekről.

— És létezik még kedvezményezett telekjuttatás, a kölcsönök visszafizetésének átvállalása, szóval, számos egyéb forma — válaszolja Árki Sándor. — Ami a lényeg: a lakásépítéseket elősegítendő, egyrészt a megyei tanács maga is kiegészíti a helyi pénzalapokat, másrészt a tanácsok igen jelentős bankkölcsönöket vehetnek fel ugyanerre a célra. Hogy hová, mekkora ösz- szegek jutnak végül, az pályázat útján kerül eldöntésre. A kimutatások szerint a tanácsok mintegy fele élt a lehetőséggel, csupán a kisebb községek nem igényeltek állami támogatást.

— Tökölön viszont 800 ezs? forintnyi bankhitelt jelentettek vissza tavaly.

— Egyetlen esetből nem szabad általános következtetéseket levonni. A kölcsönöket tudniillik csak a folyó évben lehet felhasználni, Tökölön pedig biztos nem volt erre mód, ezért korrektnek nevezném az ottani testület eljárását.

— Mi várható a jövőben? Ügy hírlik, csökken majd az állami támogatás.

— Ellenkezőleg. A tanácsok eddig 50-150 ezer forint közötti összegekkel segítették az otthont teremtőket. Ez várhatóan emelkedni fog az építőanyagok árainak emelkedése miatt.

— És hogy alakul konkrétan az agglomeráció jövője? Hisz ha mindenki itt akar letelepedni, elöbb-utóbb elfogynak a beépíthető területek.

Közművek nélkül?

— Ez valóban már most sok gondot okoz. Szentendrén például alig van mód az építkezésre, és hasonló a helyzet Budakeszin vagy a többi, Budapesthez közeli településen. Ráadásul a vonzáskörzet nemcsak a vidék, de a . főváros lakásgondjain úgyszintén hivatott lenne enyhíteni. A Fővárosi Tanácsnak telkeket biztosítunk, hogy azután a kerületi tanácsok közreműködésével megtörténjen annak a néhány lakásra várónak a kijelölése, akik vállalnák a letelepedést a városhatáron kívül is. Foton mintegy százan jutnak így házhelyhez az előzetes megállapodás szerint. A továbbiakat az itteni tapasztalatok alapján döntjük majd el.

— Tekintettel az egyre jobban szűkülő lehetőségekre, nem lenne célszerűbb bevonni az építkezésekbe a külterületeket is?

— A kormány határozata értelmében a jövő év végéig ismételten felül fogják vizsgálni az agglomeráció általános rendezési tervét. Gondolom, ennek keretében sor kerül majd a zártkertekkel kapcsolatos kérdésekre is. Nehezíti a dolgot a közmű hiánya. Sajnos az infrastruktúra nem tud lépést tartani a belterületen sem a letelepedéssel. Budaörs, Solymár, Kerepes- tarcsa csupán három a sok település közül, melyek rosz- szul állnak az ellátás szempontjából. Hogy mi lenne a megoldás? A magánkereskedelem élénkítése, a szövetkezetek bevonása? Ez már nem csupán építészeti probléma.

Falusy Zsigmond

MUNKAKÖZVETÍTŐ SAROK

Gépírni tudó adminisztrátort titkárnői feladatok ellátására alkalmazna Pest megyei igazgatási szerv budapesti székhelyére.

Szakácsokat keres Pest megyei társadalmi szerv az üdülőjébe. Szükség esetén bennlakást biztosítanak. Lehet házaspár is.

Üzemmérnököt, forgácsoló szakmunkásokat, meó-ellenőrt felvesz a Pestvidéki Gépgyár szigethalmi telepére.

Aruátvevőt, árukiadót, áruellenőrt vár a Kőbányai Sörgyár. Férfi, női betanított munkásokat is azonnal felvesz.

Szobaasszonyt alkalmaz folyamatos munkarendben a Volánbusz- Omnibusz üzemigazgatóság. Bér megállapodás szerint. Bármilyen nyelv ismerete előny.

Pénzügyi, könyvelési munkakörökbe várja felső- vagy középfokú végzettségűek jelentkezését a Pemü központi főkönyvelősége.

Főkönyvelőt, anyagosztály-veze- töt, rendszerszervező üzemmérnököt felvesz a Pemü zsámbéki telepére.

Jogtanácsost — legalább ötéves szakmai gyakorlattal — és szervező felsőfokú végzettséggel, számítógépprogram-készítéshez, programozó matematikust keres az ÉP- TEK Vállalat.

Ácsok jelentkezését várja felújítási munkára Budapest területén Székesfehérvári Építőipari Vállalat.

Női betanított munkásokat a

kosdi könyvkötészetére, valamint papírvágó férfi betanított munkásokat a rádi könyvkötészetére keres a Vörösmarty Mgtsz.

Festő-mázoló szakmunkást keres a budapesti telephelyére, és bérelszámolót a fóti központjába ugyancsak a Vörösmarty Mgtsz. .

Bérelszámolót, SZTK-ügyintézőt felvesz a Budapesti Alumíniumgyár.

Várjuk mindazon munkáltatók jelentkezését, akik fiatalkorúak, illetve bedolgozók foglalkoztatását tudják biztosítani.