Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

1988. NOVEMBER 26., SZOMBAT 5 A játék a világon a legkomolyabb dolog Á mászóka az időt is mutatja Az úgynevezett játékszer- eszköz kategóriában SOS ké­mia! címmel, hasonló céllal készült Kárpáti Krisztián 14 éves székesfehérvári diák „al­kotása”. A díjazottak között van egy ceglédi pályázó is: Mácz István, aki egy bibliai és ikonográfiái vetélkedő játé­kot készített. A választék egyébként való­ban izgalmas és érdekes. A szabadtéri játékok közül pél­dául kiemelkedik az iparmű­vészekből álló Hőscincér Rt. alkotóközösség által, fából ké­szített, egységes gondolati for­mát kifejező játékcsalád. Bi­zonyára nagy sikert arat az óvodások körében a természe­tes anyagokból álló Barkács­... , , . „ „ , . „ tanya, vagy a még kisebbek­Minek nevezzelek? Nem tudom, de a figurák aranyosak és a nél a Bölcső textil bébi játék­gyerekek bizonyára nagyon szeretik majd szebb munkák makettjeit, il­letve mintadarabjait. Két­százötven pályamű közül kel­lett a zsűrinek a legkiválób­bakat kiválasztani. Érdekes adat, hogy a játékkészítők durván egyharmada a felső tagozatos gyerekek közül ke­rült ki. A döntésnél persze még senki sem tudta, hogy a beküldött játék egy tinédzser vagy pedig egy felnőtt mun­kája. Ennek ellenére két ki­emelt fődíjat is gyerek kapott. A társasjáték kategóriában a 13 esztendős budapesti Fara­gó Gergely Attila lett az első Biotrio elnevezésű, a biológiát mai szemlélettel játékos for­mában oktató társasjátékával. készlet. Érdekes a Planéta el­nevezésű, logikai társasjáték amelyet szegedi mérnökök ta­láltak ki és prototípusát az ikladi Ipari Műszergyár ké­szítette el. Ami igen biztató: a legtöbb táblás- és társasjáték a jövő esztendőben a boltokba kerül­het. Ugyanis a Playcoop, a Skála, a Magyar Úttörők Szö­vetsége és az ÁISH támogatá­sával a kiállítás ideje alatt az alkotóknak lehetőségük nyílik rá, hogy az esetleges kivitele­zőkkel, menedzserekkel tár­gyaljanak a gyártásról. Ez a tény talán garancia arra, hogy az érdekelt felnőttek fölismer­ték: a játék a világon a leg­komolyabb dolog... Körmendi Zsuzsa Mondok egy szót: játék. El­ső asszociáció: gyerek. Máso­dik asszociáció: komolytalan dolog. Aki asszociál: a felnőtt. Sajnos, valóban nagyon kevés az olyan felnőtt, aki nem tart­ja komolytalan dolognak a já­tékot. Nap mint nap lekezel­jük a gyerek effajta tevékeny­ségét, pedig a játék által ké­szül az életre, a munkára. Igazán jó, hasznos, a kicsi­nyek értelmét, konstrukciós készségét fejlesztő játék azon­ban rendkívül kevés van. Éve­kig huszadrangú dolog volt Magyarországon a játékgyár­tás, senki sem foglalkozott ve­le igazán komolyan. Mostaná­ban azonban úgy tűnik, vala­miféle hasznos változás in­dult el. A kezdeményező a már hét esztendeje működő kecskeméti Szórakaténusz Já­tékmúzeum; tőlük indult az ötlet, amelyet tett követett és megalakult a Magyar Játék­társaság. Az országos szerve­zetnek jelenleg több mint négyszáz tagja van, többségé­ben gyakorló pedagógusok; óvónők, tanítók, tanárok. A, ».Magyar Játéktársaság kezdeményezésére az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, az Ipari Minisztérium, a Magyar Úttörők Szövetsége, a Művelő­dési Minisztérium, a Népmű­vészeti Egyesület, az Országos Közművelődési Központ és a Szórakaténusz Játékmúzeum januárban országos játékpá­lyázatot hirdetett. A pályázat A fából készült markolóval nemcsak a homokot lehet emelni, céljáról Kriston Vizi József, a Szórakaténusz igazgatója el­mondotta, hogy újszerű és ere­deti, a személyiséget, az embe­ri kapcsolatokat fejlesztő, a tárgyi és környezetkultúrát gazdagító, testet és szellemet felüdítő, megmozgató, a sza­badidő kulturált eltöltésére al­kalmas, vonzó és szórakoztató játékokat, játékszereket, társasjátékokat, játszótéri elemrendszereket kívántak terveztetni, elsősorban a gyer­mekek, de minden játszani szerető ember számára. A pá­lyázaton egyénileg vagy alko­tóközösségben is részt lehetett venni, életkortól és képzett­ségtől függetlenül, jeligésen. A pénteken kezdődött or­szágos gyermekkönyvhét első eseményeként a Móra Könyv­kiadó kiállítótermében nyitot­ták meg és mutatták be az érdeklődő közönségnek a leg­Az óvodásoknak ajánlott Bar- kácstanya valamennyi eleme természetes anyagból készült és egy dobozban elfér (Erdős! Ágnes felvételei) hanem bele is ülhetnek az apróságok Kedvezményes áron Könyvcsomagok Űj kezdeményezéssel kíván­ja segíteni a közművelődéssel és a művészeti ismeretterjesz­téssel foglalkozó irodalom szé­les körű terjedését a Múzsák Közművelődési Kiadó Válla­lat. A könyvcsomagakciónak nevezett ötlet a művelődési otthonok, könyvtárak, s egyéb kulturális szolgáltatások dol­gozóinak nyújt segítséget bi­zonyos művek kedvezményes áron történő beszerzésében. Nyolc témában összeállított egységcsomagok rendelhetők portómentesen egyenesen a ki­adótól, eredeti értéküknél jó­val olcsóbban, amíg a készlet tart. A kötetek a művelődési otthoni munka korszerűsítése, művelődéselmélet, kultúrpoli­tika, könyvtári kiadványok, ké­zimunka, fotók-grafikák, mű­vészettörténet, színművészet, valamint filmművészet téma­körökben vásárolhatók meg, a művészettörténet-csomag pél­dául 587 forint helyett 300 fo­rintért. A könyvcsomagakció olyan kötéteket is érint, mint például a Pomogáts Béla szer­kesztette Magyar irodalomtör­téneti arcképek, vagy Kottái Tamás Magyar drámák színhá­za című könyve. Képző- és iparművészeti kiállítás Nemzetközi Minta Triennále Hogy manapság a minta, mint vizuális megjelenési mód, mi minden újdonságot tud megmutatni magából, arra kapnak választ, akik felkere­sik a Műcsarnokot. Novem­ber 25-én délután 6 órától a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat, a Magyar Képzőmű­vészek és Iparművészek Szö­vetsége a Műcsarnokkal kö­zösen megnyitja az I. Nem­zetközi Minta Triennálét. A ma élő képző- és ipar­művészek olyan esztétikai ku­tatásokkal foglalkoznak, ame­lyekkel keresik azokat az új módokat, eljárásokat, ame­lyeket a mindennapokban is hasznosítani lehet. Hogy mi maga a minta, mit lehet ma mintának nevezni, vagy hogy szép-e a mintája egy ruhá­nak vagy egy bútorszövetnek, az egyéni ízlés, szubjektív megítélés dolga. A képző- és iparművészeké pedig az, hogy felmutassák, mi az, ami min­taként kezelhető. Jó néhány éve izgatja a szakma fantá­ziáját ez a téma, s a mostani, nemzetközi triennálé előzmé­nye egy, korábban a Buda­pest Galériában megrende­zett kiállítás sikere. Azon fel­buzdulva mertek most vál­lalkozni erre a nemzetközi bemutatóra, ahol kiállításra kerül minden olyan vizuális megjelenési forma, amely egy négyzetméternél nem kisebb és kilenc négyzetméternél nem nagyobb felületen van, legyen az festmény, rajz vagy textí­lia. A kiállításon bemutatott képző- és iparművészeti mun­kák számos országból érkez­tek. Felsorolásuk a teljesség igénye nélkül: Ausztria, Ausztrália, Argentína, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ju­goszlávia, Szovjetunió, NSZK, Franciaország, Hollandia, Svédország, Finnország, Egye­sült Államok. A Műcsarnok középső trak­tusában 1989. január else­jéig láthatják tehát az érdek­lődők mindazt, ami kézen­fekvőén mintának nevezhető, vagy amit gondolatébresztő­nek szántak alkotóik. A. P. Menedzser a váci művelődési házban Értékek a kulturális piacon Ha valaki felmérést készíte­ne: kinek mi jut eszébe Vác- ról, igencsak tarka lenne a kép. Hiszen kilencszáz esz­tendejének több korszaka, ki­emelkedő egyénisége határoz ta meg arculatát. Az ötlet és a véletlen A településen és környékén folyó ásatások az ősrégi kút túra emelékeit tárják fel. A pompás barokk épületek a vá­rossá válás és szépítés kor­szakáról tanúskodnak. Az el­múlt évtizedekben az ipari fejlődés került előtérbe. Az utóbbi esztendők a kultúra újabb igényéről, a zenei élet megelevenedéséről adnak bi­zonyítékot. A muzsika iránti fogékony­ság gyökerei száz esztendőre nyúlnak vissza. Templomi hangversenyeket ugyanis — bizonyíthatóan — már akkor is tartottak. Éppen ötvenedik születésnapjára készül a Vox Humana énekkar. A zeneisko­la pedig az idén ünnepelte ne­gyedszázados fennállását. — Amikor a váciak igényei hez igazodva a zenei élet fej­lesztését a város elhatározta, a művelődési központnak csak alkalmazkodnia kellett a meg­lévő lehetőségekhez — kezdi a beszélgetést Varga Zoltán, a Madách Imre Művelődési Köz­pont igazgatója. — Ez akkor teljesedhetett ki egészen, ami­kor elkészült a művelődési ház' új épületei s tizenhárom esztendeje adottá váltak a kö­rülmények. — Mindehhez még hozzájá­rul az — veszi át a szót Bea József né —, hogy olyan zene- pedagógusok tanítanak itt, most már a szakközépiskolá­ban is, akik nemcsak oktat­ják a fiatalokat, nevelik az utánpótlást, hanem maguk is művelik a zenét. A legfiata­labb együttes a Váci Ütősök. A Musica Humana viszont most volt húszéves, ők alkot­ják a Váci Szimfonikusok mag­ját. — Hogyan született a me­nedzselés ötlete? — Természetesen évek óta törekszünk mi is műsoraink gazdaságosságára. Az egyikből segítjük a másikat, de ennek ellenére komoly gondot okoz a közművelődés anyagi feltéte­leinek romlása. Magától érte­tődően azonban az öntevé­keny művészeti együttesek fenntartásával számolunk éves költségvetésünkben. Ehhez megkapjuk a tanácsi támoga­tást. S a helyi üzemeket is kö­szönet illeti áldozatkészsé­gükért! Közülük a legtöbbet a DCM, a Forte, az Afész ad­ja, a Senior pedig a Vox Hu­mánénak juttatja a legnagyobb összeget. Esetenként — amikor a magyar kultúrát külföldön kell képviselni — számítha­tunk a megyei tanácsra és a Művelődési Minisztériumra 's. Továbbra is támogatják — Mindezen összegek eddig nagyjából elegendőnek bizo­nyultak — állapítja meg Var­ga Zoltán. — Gazdasági éle­tünkben egyre jobban terjed a vállalkozás. Bennünk úgyszin­tén fölvetődött a gondolat, szinte azzal egy időben, hogy a véletlen folytán erre megfe­lelő emberrel találkoztunk Kormosné Fitter Orsolya sze­mélyében. Eleinte társadalmi munkában keresett mecénáso­kat, s keres most is, de már szerződésesként. Keresi a fel­lépési lehetőségeket az or­szágban, azonkívül hangleme­zek kiadását kezdeményezi. A Musica Humana Kamarazene- karnak éppen ma lesz stúdió­felvétele. — Milyen segítséget kapnak a művelődési háztól az együt­tesek, ha beválik a menedzse­lés? — Amit a művelődési ház eddig juttatott számukra, azt t óbbra is megkapják — je­lenti ki Bea Józsefhé. — Ha önfenntartóvá válnak, akkor is támogatni kell őket, hiszen a város lakosságának kulturális ellátásában nagyon nagy szere­pet töltenek be. Ugyanakkor tevékenységük egyfajta váci űiulturális értéket teremt. — Továbbra is hozzájáru­lunk a kották beszerzésének, a hangszerek javításának költ­ségeihez, valamint a formaru­hák elkészítéséhez — fejti ki részletesebben Varga Zoltán. — Jóllehet a Musica Humá­nénak még csak most szeret­nénk ünnepi ruhát varratni. Egyébként az öt művészeti együttes éves fenntartási költ­sége meghaladja az egymillió forintot. A Váci Szimfoniku­soknak például évente 250 ezer forint megbízási díjat fizetünk ki. Ám ez csupán bérjellegű kiadás; emellett plakátokra és reklámokra is költünk. Ragadós lesz a példa? — Tervezik-e képzőművé­szeti vagy más kulturális misz- sziót vállaló csoportok mene­dzselését is? — Kétségtelen tény, hogy a bizonytalansági tényezők egyi­két kiküszöbölhetjük a me­nedzseléssel, de ebben a gaz­dasági helyzetben még nem tu­dunk a továbblépésről dönte­ni. Az bizonyos, hogy a város vezetőinek ugyancsak szívügye a zenei együttesek működteté­se. Ügy is fogalmazhatnék: el­sők az egyenlők között! — Most indult a menedzse­lés, amelynek eredménye ké­sőbb lesz mérhető — mondja Bea Józsefné. — Nekünk az is nagy segítség lesz, ha ezek a csoportok eltartják magukat, ha a menedzselés révén leg­alább ennyit elérünk! Az anya­giakon kívül van még egy fon­tos szempontunk: a folyama­tosság. A zenei nevelésben ez már kialakult. Ha nem is lesz művész az az ifjú váci állam­polgár, akkor is értékes sza­badidős elfoglaltsága marad felnőtt korában a muzsikálás. Ez most már más művészeti ágra is érvényes. Bár a kép­zőművész-, valamint a gyer­mek- és a felnőtt színjátszó szakkör csupán néhány éves múltra tekint vissza. Ha ők szintén elérik azt a színvona­lat, amit a zenei együttesek, vagyis megjelenhetünk velük a kulturális piacon, akkor őket is menedzselni fogjuk. Reméljük, a megvalósítás hosszú távú, a példa pedig ragadós lesz ... Vennes Aranka Csipetke, az aprócska tek­nősbéka, mozisztárként kezdte pályafutását. A Mafilm által forgatott Kétszázmillió évesek című filmben hősies védeke­zés után ő volt az, aki áldo­zatul esett a mátyásmadái csipkedésének; innen kapta a nevét. A vásznon való szerep­lésnek már vége, de Csipetke azóta is sokszor kerül a kö­zönség elé. A kis teknős ugyanis társaival együtt ma az érdi Hüllőtani Stúdió la­kója, s ilyen minőségében gyakran lép fel a társulat rendszeres bemutatóin és ván­dorkiállításain A stúdió öt évvel ezelőtt alakult, a városi művelődési központban, Gergelics Lászlc kezdeményezésére, aki azóts is irányítja a munkát. A szak­kör — vagy inkább baráti kör — állandó tagjai középiskolá­sok és egyetemisták, de mel­lettük létezik a levezető „ta­gozat” és a gyerek terrarista szakkör is. Az érdi szervezet annak idején többek között azért jött létre, hogy otthont adjon a gazdátlanná vált hül löknek, de büntetlenül lead­hatók náluk az engedély nél­kül tartott védett állatok is Egy pályázaton két éve 2C ezer forintot nye 1 a csapat Ebből vásárolták meg azt a tíz terráriumat, amelyben mostani állományuk, az egzo­tikus teknősök kaptak helyet Nemrégiben pedig újabb pá­lyázati pénzhez jutottak: c KISZ KB és az Á1SH alapí­totta ifjúsági közösségi letét orrn ■yyi 7 n of ítm onnoi Vigyázz, a teknős harap! Pályázatból nem lehet megélni ma 30 ezer forintot ítélt meg nekik. Ebből a berendezések gyarapítását tervezik; 20 újabb terrárium vásárlását, amely hazai kígyók és gyíkok elhe­lyezésére lesz majd alkalmas. A már hosszabb ideje ér­di lakos teknősök mellett a közelmúltban új lakókat ka­pott a stúdió: öt varánuszt. Az egzotikus állatok a nem­zetközileg védett fajok sorá­ba tartoznak, így a General- impexen keresztül óriáskígyók és kaméleonok társaságában Magyarországon átutazó pél­dányokat a hatóság elkoboz­ta. A hosszadalmas szabály­sértési eljárás idejére a jó­szágokat a fővárosi állatkert gondjaira bízták, ahol sem hely, sem személyzet nem akadt megfelelő ápolásukra. Mire az ügyben megszületett a döntés, a szerencsétlen hül­lők fele elpusztult. Végül az életben maradt állatokat öt szakintézmény között osztot­ták szét, így jutottak Érdre a varánuszok. Azóta, hogy szak­értő terraristakézbe kerültek, esznek és híznak. Ügy tűnik, mindnyájan túlélik a kalan­dot. A stúdió a hüllők tartása és megfigyelése mellett foglal­kozik ismeretterjesztéssel is. A hazai hüllőtan fejletlen­sége miatt a stúdió esetében a népszerűsítés, valamint a tudományos kutatás és képzés összefügg. A csoport magára vállalta a herpetológusok — azaz a kétéltűek és hüllők szakértőinek — oktatását. Ta­valy tízen szereztek a gyerek­szakkör tagjai közül alapfo­kú terrarista oklevelet, és most terveznek egy levelező továbbképző tanfolyamot. Mint Gergelics László elmondta, azt szeretné, ha csak annak lenne joga otthon hazai hül­lőfajtákat tartani, aki a stú­dióban levizsgázott. Magyar- országi hüllőtani intézet híján ennek a feladatait is az ér­diek látják el. Most éppen országos hüllőtani komputeres adatbázis kiépítését tervezik. A megvalósításhoz személyi számítógépre lenne szükség, amelynek megvásárlásához újabb pályázaton próbálnak meg pénzt nyerni. A végtelenségig persze nem tengetheti az életét egy szer­vezet csak pályázatokból. A kör egyik bevételi forrása le­het a rovarok és rágcsálók tenyésztése. Ezekre eleségként és laboratóriumi kísérleti alanyként egyaránt szükség van. A másik pénzteremtési módszer a terráriumok soro­zatgyártása, ám ebből sem meggazdagodni kívánnak. A lec'komo’vabb lehetőség ah­hoz, hogy végre a saját lá­bukra állhassanak, az állan­dó kiállítás megteremtése vol­na. Erre viszont Érd sem a helyszűke, sem a kis forga­lom miatt nem alkalmas. Az ártatlan külseje ellené­re meglepően agresszív, hara­pós teknős mit sem tud ar­ról, hogy jövőbeli lakhelye bizonytalan. Mörk Leonóra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents