Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-25 / 281. szám
4 *zrtíntMB 1988. NOVEMBER 25., PÉNTEK Áruforgalmi jelentés Nagy a drágulás A Kereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint a kiskereskedelmi forgalom az idén január 1-jétől október 31-ig 558,2 milliárd forintot tett ki, folyó áron 8,9 százalékkal több, összehasonlítható áron 6,8 százalékkal kevesebb volt, mint a múlt év azonos időszakában. Ez azt jelenti, hogy 8,9 százalékkal több pénzt adtunk ki, s 6,8 százalékkal kevesebb árut vásároltunk. Az értékesítés mennyisége valamennyi árucsoportban csökkent. A fogyasztásicikk- kereskedelem készlete október 31-én 115,1 milliárd forintot tett ki, folyó áron 26,6 százalékkal nagyobb volt, mint egy évvel korábban. A készletgyarapodás elsősorban a vegyes iparcikkekre jellemző. Tűzoltás Kamaraerdőn Gyorsan terjedő tetőtüzet fékeztek meg a fővárosi és a budaörsi tűzoltók tegnap a reggeli órákban. A XI. kerületi Kamaraerdei úton a szociális otthon gazdasági épületében eddig ismeretlen okok miatt meggyulladt az istállóban levő szalma, majd a tetőszerkezet. A gyors riasztásnak köszönhetően, az állatokat Idejében kimentették. Személyi sérülés sem történt Múlnak az évek, vállalkozóra várva Délegyházi álmok és a realitás Vannak-e pályakezdő munkanélküliek? Nyolc általánossal nehezebb Országosan feszítő gond pályakezdő fiatalok elhelyezkedése. Pest megyében eddig zömében zavartalan volt fiatalok munkába állása. Közismert az ok: a főváros jelenléte. Változott-e a helyzet az utóbbi időben? Érzékelhetők-e az országos gondok, s ha igen, milyen mértékben és mit tehetnek az elhelyezkedés ügyében a tanácsi munkaügyi szervek? Erről beszélgettünk dr. Bozóné Máthé Rozáliával, megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadójával, aki ezekben a napokban tett pontot egy számítógépes feldől gozással történt jelentés után. * I I Formális adatközlés — Mit csinálsz a hét végén? Erre az egyszerű kérdésre a legkülönbözőbb válaszokat kapja az érdeklődő — különösen nyáron. Akiknek nyaralójuk, víkendházuk van, nyakukba veszik az országot, s elindulnak a Balatonra, a Duna-partra, a telekre, ám a sok ingatlan nélkülinek néha fejtörést okoz, hogy merre vegye útját. Ám a választás akikor sem jelent túl nagy gondot, hiszen még így is élvezheti bárki a hűsítő habok nyújtotta kellemes érzést. Megtelnek a strandok, és benépesülnek a tavak partjai is. Hallatlan népszerűségnek örvendenek a különböző bányatavak, ezrek élvezik a napsütést Budakalászon, az Omszki tónál és a délegyházi tavaknál. Lehűtött kedélyek S ha egyszer felkapottá válik egy kellemes vidék, törvényszerű, hogy egyre többen szeretnének e helyeken ví- kendházat, nyaralót. Így népesült be a délegyházi tavak környéke, s egymás után bújtak ki a földből a kisebb-na- gyobb bungalók. Egyik-másik alig nagyobb egy újságosbódénál, de némelyik családi háznak is beválna. Szaporodnak a telkek és a hétvégi házak. Ám úgy tűnik, az emberek ingatlanéhsége határtalan, hiszen mindig többen és többen szeretnének szert tenni egy tenyérnyi parcellára. És azok, akiknek még nem jutott a korábban kiosztott telkekből, vágyakozva nézik a parlagon heverő vízpartokat. Mostanság a délegyházi tó környékére vetik sokan a tekintetüket. Különösen, mióta elterjedt a hír, hogy készül a terület általános rendezési terve. Ám az ugrásra készen várakozók kedélyét ezúttal le kell hűtenünik. Itt ugyan nem lesznek olyan telkek, amit a magánosok megvásárolhatnak. Hogy miért, azt a tervet készítő Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat mérnöke, Füredi Éva mondta el. — Ezt a területet amolyan hétvégi kirándulóhelyként jelöltük ki. Az volt az alapkoncepciónk, hogy a környéken nem magánnyaralóknak, hanem vállalati üdülőknek, bárki által igénybe vehető sport- centrumnak biztosítunk helyet. Mivel rendkívül népszerű ez a vidék, különösen a fővárosiak körében, vétek lenne úgy felparcellázni, hogy csak néhány telektulajdonos élvezze a tó örömeit. Május elejétől augusztus végéig egy-egy jobb hétvégén most is tizenöt-húszezer ember pihen és fürdik itt, pedig ennél jóval kisebb a tó befogadóképessége. Nyilvánvaló, hogy ennyi embernek, valami minimális infrastruktúrát kellene biztosi tani, hogy ne veszélyeztesse a víz és a talaj tisztaságát a szenny és hulladék. Márpedig. ha nincs vécé, nincs szemétgyűjtő, akkor megindul a tó lassú halála. Már így is megkondították a vészharangot a környezetvédők a közel ben található tavak felett. A ví- kendházakkal határolt tenyérnyi vízfelületen már megjelentek az eutrofizáció tünetei, megindult az algásodás. Nem csoda, hiszen csatorna, vízvezeték hiányában törvényszerű a szennyeződés. Hát még az a tizenöt-húszezer ember menynyit árt a természetnek, akiket nem lehet rendre inteni, nem lehet kordában tartani! Végül is egyetlen ésszerű megoldásnak az tűnik, ha kulturált szabadidőközpontot alakítanak itt ki a terület gazdái. Igen ám, de ehhez pénz is kell! Van-e egyáltalán manapság realitása annak, hogy ilyen tervekkel hozakodjanak elő a szakemberek? — Egy általános rendezési terv, különösen ilyen területeken, húsz-harminc esztendőre előre tekint — folytatja Füredi Éva. — Valójában manapság nem sok biztató jel vall arra, hogy itt rövid időn belül létrejöjjön egy szabadidőközpont. Ehhez kellene egy vállalkozó, akinek van befektetni való tőkéje, s ráadásul pont itt akarja hasznosan megforgatni. Ezt meg kell találni. Lehet, hogy egyhamar nem sikerül, azt azonban nem tehetjük meg, hogy apró hétvégi telkeket tervezünk ide, hiszen ahhoz kell infrastruktúra is. Márpedig ezen a környéken még elfogadható ivóvizük sincs az embereknek. Az sem egészséges, hogy a többi tó környékén víkendhá- zak vannak. Persze ez a lehetetlen helyzet még a hatvanas években alakult ki. Ha már belátható időn belül változtatni nem tudunk azon, ami most van, legalább ne rontsunk azzal, hogy még több telket juttatunk magánkézbe. Talán megegyeznek Mikor először hallottam az osztályozó tó környékére tervezett szabadidőközpontról, meglehetősen vegyes érzelmek lettek rajtam úrrá. Ebben a gazdasági helyzetben irreális vágyálomnak tűnik egy költséges létesítmény kialakítása. A terv és a valóság olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Egyelőre élelmes vállalkozóra vár mindenki. S míg telnek az évek, talán megegyezik a földcserében a Kavicsbánya Vállalat és a helyi téesz is. Mert hiszen ez sem egyszerű dolog, mivel a cserébe felajánlott föld is legalább húsz aranykorona-értékű. Népgazdasági érdek a föld és a mezőgazdaság által rajta megtermelt érték védelme, és legalább olyan fontos a kavics is az állam polgárainak. Újabb tervek? Közben múlik az idő, télnek az évek. Lassan annyira elszennyezi az erre pihenő több ezer ember a környéket, hogy mire pénz lenne a szabadidőközpont megvalósítására, már nem is lesz olyan szép és értékes a vidék, mint most. És akkor vajon mi lesz? Újabb tervek készülnek? Fiedler Anna Mária — Miben sűríthető a jelen légi helyzet? — Pest megyében 1987-ig az volt a jellemző, hogy a munkáltatók álláskínálata lényegesen meghaladta az elhelyezkedni akarók számát. Tavaly tapasztaltuk először, I hogy a szokásos álláskínálat alacsonyabb lett. Úgy tűnik a megyében lévő vállalatok munkaerőigénye, ha kismértékben is, de mérséklődött. Az idén 228 álláshellyel hirdettek kevesebbet, mint korábban. összességében a vállalatok pályakezdőknek 5135 álláshelyet kínáltak, ez 421- gyel kevesebb az „elméletileg” munkára várók számánál. — Mit ért az alatt, hogy elméletileg? — Azt, hogy az idén számottevően növekedett az iskolai tanulmányaikat befejező fiatalok száma, bár a számítások szerint az 1989—90-es években tetőzik Pest megyében a demográfiai hullám. Tény viszont, hogy az 1987— 88-as tanévben kétezerrel A vadászgép turbinája a mérce Csúcstechnológia Battára A huszonöt esztendős jubileum a Dunamenti Hőerőmű Vállalat életében nemcsak ünneplésre, hanem rekonstrukcióra is Okot ad. Az erőműnek — ahol az ország legnagyobb villamosenergia-termelő kapacitása működik —, biztosítani kell a fő hazai ipari hőfogyasztó, a szomszédos Dunai Kőolajipari Vállalat gőzigényét, s ez oly fontos feladat lesz a következő évtizedekben is, amely mindenképpen indokolja a hőerőmű rekonstrukcióját. Ugyanakkor a hőszolgáltató blokkok jelentős szerepet játszanak hazánk villamosener- gia-ellátásában is: évente mintegy négyszázötven millió kilowattórát termelnek, mégpedig — ami ma nem elhanyagolható tényező — igen jó hatásfokkal. Erre az energiára a következő években különösen nagy szükség lesz, hiszen ismeretes. hogy 1995-ig, a Paksi Atomerőmű Vállalat következő blokkjának üzembe helyezéséig mintegy hat-nyolcszáz megawattnyi teljesítményhiánnyal kell számolnunk. Az elemzések szerint az első, úgynevezett kombinált ciklusú blokkok telepítése éppen a Dunamenti Hőerőműben volna a legésszerűbb, hiszen ezek a blokkok — villamos többletteljesítményük mellett — az ipari hőszolgáltatást is ellátják. Megszületett hát a döntés, az erőmű korszerűsítéséről. Ez része a hazánkban folyó rekonstrukciós programnak, így részesül a VII. ötéves tervben ilyen célokra fordított huszonegy milliárd forintból, valamint a Világbank által nyújtott hatvannégy millió dolláros kölcsönből is. Ez az első eset, hogy ilyen beruházásról nem a Minisztertanács, vagy az Állami Tervbizottság, hanem az adott szakmai testület, jelen esetben a Magyar Villamos Művek Tröszt döntött. Mégpedig a jelek szerint igen jól: elképzelésük szerint a régi hőszolgáltató részleg felújítása helyett jelentősen növelik annak kapacitását, új megoldások keresésével. E szerint két gázturbinából, két hőhasznosító kazánból és egy gőzturbinából áll majd a kombinált ciklusú blokk, mely teljes kiépítése után négyszáz megawattnyi villamos teljesítményt állít majd elő. A határidő igen szoros: 1991 június 30-án már túl kell lenniük a blokk próbaüzemén. Nagy feladat előtt áll tehát a generáltervezést végző Erőmű- és Hálózattervező Vállalat mérnökcsapata, s nemkülönben a kivitelező Erőmű Beruházási Vállalat gárdája, hiszen a kombinált ciklusú blokkok — melyek az erőművi csúcstechnológiát képviselik — még ismeretlenek a magyar villamosenergetikában, sőt a KGST-országok egyesített villamosenergia-rendsze- rében is. A berendezéseket szállító cégek közül azok nyerték el az ajánlati kiírásokat, akik korszerű termékeket adnak, s azok értékét magyar áruk vásárlásával ellentételezik. Nyugatnémet cégek szállítják majd a hőhasznosító kazánt és a gázturbinát, melynek teljesítményét és megbízhatóságát méltán hasonlítják az amerikai F—16-os vadászgépek turbinájához. A blokkot automatikus indító- és terhelésszabályozó, mikroprocesszoros berendezés működteti, ennek is köszönhető, hogy felépülte után alig százfős személyzetre lesz szükség. S még egy érdekesség: a gázturbinához olyan, legújabban kifejlesztett gázégőt vásároltak — vállalva a másfél millió nyugatnémet márkányi többlet- költséget —, amelynek révén a levegőbe jutó nitrogén-oxid- szennyeződés mértéke nem haladja meg a környezetvédelmi előírásokban meghatározott szintet. T. B. E. több fiatal tanult az általános iskolákban, 120-szal többen tettek sikeres érettségi vizsgát a gimnáziumokban, 75-tel emelkedett a szakképesítést adó szakközépiskolát végzet tek száma. Ezzel szemben 45-tel csökkent a középfokú képzési célú szakközépiskolát befejezők száma, 330-cal pedig a szakmunkásképzőt eredményesen befejezők létszáma. Ennek ellenére ebben az év ben alig valamivel többen jelentették be elhelyezkedési szándékukat, mint tavaly. Az idén ez a szám 5556... — Vagyis a fiatalok egy része nem áll munkába, átmenetileg munkanélküli lesz? — Nem egészen. Az elhelyezkedők zöme talál munkát magának, bár ma még erről nem mindig tudunk; sokan ismerősök, barátok, családtagok révén helyezkednek el. Az is előfordul, hogy egyes munkáltatók adatközlése olykor formális, magyarán, nem jelentik közvetítés céljából a megüresedő álláshelyüket, viszont az év folyamán betöltik azokat. Az is a figyelemre méltó, hogy az utóbbi időszakban csak nyolc általános iskolai végzettséggel alig vagy nem lehet munkát találni. Ugyan csak csökkent tavalyhoz képest a gimnáziumi végzettségűek számára felkínált álláshelyek száma és erőteljes visszaesés tapasztalható a középfokú képzési célú szakközépiskolákban végzetteknek ajánlott munkahelyek számát illetően is. — Ezek szerint inkább a szakmunkásképző intézetekben szakmát szerző, de érettségivel nem rendelkezők kerültek előnyösebb helyzetbe? — Én a számokat említem újra; háromszázzal növekedett az érettségi nélküli szakmunkások és kétszázzal a felsőfokú végzettségűek iránti igény. Továbbra is az ipar veszi fel a legtöbb pályakezdőt, ezt követi a mezőgazdaság, az építőipar, a szállítás, a kereskedelem, az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a személyi és gazdasági, végül a közigazgatási szolgáltatás. A vállalatok legnagyobb arányban a szakmunkásokat keres ték, az állások csaknem felét kínálták részükre. Minden tizedik — Mennyi idő kell a megyében, hogy egy-egy fiatal állást találjon magának? — A nyár, illetve az ősz folyamán a munkakönyvi betétlapok számítógépes feldolgozásánál is figyelemmel kísértük a pályakezdők elhelyezkedését. A fiatalok zöme a nyári hónapokban, vagyis egy-három hónapon belül állt munkába és 95 százalékuk helyezkedett el október 31-ig. Számításaink szerint a még nem dolgozó, de munkába állni akaró fiatalok száma a megyében nem számottevő. A vállalatok a hiányszakmának tartott álláshelyekre kívántak új dolgozókat felvenni — hegesztő, lakatos, esztergályos —, de ezek egy része továbbra is üres maradt, nem volt elegendő jelentkező. Egyes ágazatok viszont — ipar, kereskedelem — nagyobb létszámot alkalmaztak ténylegesen, mint amire előzetesen gondoltak. — Hol volt még túlkínálat az állásokat illetően? — Ágazatonként vizsgálva a pályakezdők elhelyezkedését, megállapítható: az építőiparban, a szállítás-hírközlés területén helyezkedett el a szükségesnél lényegesen kevesebb fiatal. E területeken elsősorban szakmunkásokból volt alacsony a pályakezdők száma. Az építőipar négyszer, a szállítási-hírközlési ágazat háromszor több szakmunkást tudott volna fogadni. Az iparban csaknem 400-zal több fiatalt tudtak volna alkalmazni. Elsősorban a szakmunkások jelentkezése hiányzott, de a szükségesnél kevesebb egyetemi, főiskolai végzettségű pályakezdő vállalt munkát. A többi ágazatban a munkaerő- igény és a munkavállalók száma összességében megegyezett. — Hol kaptak munkát a nyolc általánost végzett, szakképzetlen fiatalok? — Az általános, a kisegítő iskolát végzettek, illetve év közben a középiskolákból kimaradó fiatalok közül 454-en vállaltak munkát a megyében. Sajnos, közülük minden tizedik nem fejezte be az általános iskolát. A szakképzettség nélkül elhelyezkedett fiatalok 41 százaléka betanított, 36 százaléka pedig segédmunkásként dolgozik. Az iparban elsősorban a nagyüzemek vették fel — elegendő szakmunkás hiányában — a szakképzetlen pályakezdőket és betanított munkásként alkalmazzák őket 3000—7000 forint körüli fizetéssel. Legkevesebbet a kereskedelemben, csaknem azonos szinten az iparban, építőiparban és a mezőgazdaságban, a legtöbbet az egyéb termelői, szolgáltatói ágazatokban keresnek a pályakezdők. Érettségi után — Milyen lehetőségek várták az érettségizetteket? — Gimnáziumi végzettséggel 746 fiatal helyezkedett el, közülük 528 volt a lány. Többségük az iparban, az egészségügyben és az oktatási intézményekben kapott adminisztrátori, asszisztensi, illetve képesítés nélküli pedagógusi munkakört. A fiúk betanított és segédmunkát végeznek. A keresetek átlaga 600 forinttal haladja meg az általános iskolát végzettekét. Ágazatonként az egészségügy és az oktatás területén a legalacsonyabb a pályakezdők bére, átlagosan 4100 forint, ennél kevesebbet csak a kereskedelemben fizetnek, átlagosan 3400 forint a kezdő fizetés. Figyelemre méltó még az is, hogy az elmúlt évhez képest — 201-ről 263-ra — emelkedett az érettségi után szakmát tanuló fiatalok száma. Zömében az egyébként is érettségihez kötött szakmák tanulásáról van szó, repülőgépszerelő, kozmetikus. De hasonló létszámban van igény az autószerelő, villamossági szerelő, elektroműszerész szakmák iránt is, amelyek közismerten elég jó jövedelemmel kecsegtető foglalkozások. — Milyen álláshelyek várták a diplomásokat? — A megye vállalatai, intézményei több mint félezer felsőfokú végzettségű pályakezdőt kívántak alkalmazni az idén, de csak 230-an álltak munkába. Az iparvállalatok műszaki és közgazdasági szakembereket, a megyei tanintézetek természetesen pedagógiai képzettségű fiatalokat kerestek. A fiatalok 40 százaléka az egészségügyben, oktatásban, kulturális ágazatban, 28 százalékuk az iparban. 16 százalékuk a mező- gazdaságban találta meg a kedvére való állást. Átlagkeresetük 5200—6700 forint között mozgott. — Mi tehetné korszerűbbé, hatásosabbá a pályakezdők még jobb elhelyezkedését a megyében és országosan is? — A jövőben várható gondok oldásához feltétlenül fontosnak tartjuk a magunk részéről is bővíteni az információs rendszerünket, de ez szükséges lenne országos szinten is. A megbízható statisztikai adatbank — különösen a középiskolákból év közben kimaradókról, az általános iskolákból, valamint a gimnáziumból kikerülő és tovább nem tanuló fiatalokról — sokat jelentene. Az egyén és a társadalom javát szolgálná, ha minél előbb mindenki munkát találna. Páll Géza r
