Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-02 / 262. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM 1988. NOVEMBER 2., SZERDA „StaniclibGi eszünk a sínek oldalán...” A csákányok, lapátok mesterei y Rárópuszta. Méltó a nevéhez e Nógrád megyei ap- ^ ró település, melyet még térkép sem jelez: szelíd lan- ^ kák fölött békésen suhanhatnak a rárók, azaz sólymok 4 — ha nem riadoznának az acélszerszámok okozta „csa­^ tazajtól”. Csákányok, sokágú villák, lapátok hadakoz- ^ nak a vasúti töltés legtetején zúzalékkövekkel és ma- ^ kacs, rozsdás talpfacsavarokkal. Markos legények iga- ^ zítják a nehéz szerszámnyeleket: a váci pályafenntar- á tási főnökség Petőfi brigádjának tagjai. Nógrádszakál és Szécsény között vagyunk, az elörege­dett vágánypárt újítják fel a „krampácsolók”. Csákányok éle lazítja a köveket, vasvil­lák fényes hegye merül a kő­zetbe, amit nehéz vaslapátok hánynak kupacba. Hány kiló egy csákány? Talán hat­nyolc. De ha naponta száz­szor, sok százszor kell emelin- teni, lendíteni és odavágni? Ezek az izzadt arcú-testű fér­fiak nem érzik a munka ne­hezét — vasútorvosok. / Teszik a dolgukat Teszik a dolgukat — rajtuk kívül nincs teremtett lélek széles e határban. Illetve ... Mi, váratlan és hívatlan lá­togatók, Gonda Sándor főpá­lyamesterrel, a váci PFT fia­tal munkatársával araszolunk föl a töltésen. Közben megtu­dom, hogy a IV-es számú fő­pályamesteri szakasznál két brigádban 54 ember dolgozik, közvetlen munkaterületük 64 kilométer hosszú, nyílt vonal. Azon dolgoznak télen-nyáron, esőben, forróságban isten sza­bad ege alatt. — Feladatuk sokrétű — így Gonda Sándor —, a vasúti pálya forgalombiztos állapot­ban tartása éppúgy követel­mény, mint o biztonságos közlekedést veszélyeztető hi­bák kiküszöbölése vagy a folyamatos pályafelügyelet. Az optimálisnál tíz emberrel ke­vesebb munkás dolgozik a szakaszon évek óta, mégis győzik a tennivalót, sőt, ki­váló eredményeket értek el a munkaversenyben. Közben fölérünk a töltésre — itt valamivel élesebb a le­vegő, a szlovák erdők felől őszi szél szalad a sínek fölé. A munkacsapatból most kivá­lik egy zömök, izmos férfi s jön elibénk, bemutatkozik. — Oláh Róbert vagyok, a Petőfi brigád vezetője... Itt vannak még ketten a brigá­domból, Oláh Vilmos és Vá­gó József. A többiek a Béke kollektíva tagjai. Két napja A művelődési központ ad helyet ebben az évadban is a kertbarátok köre hallgatósá­gának, Munkájukat féléves program alapján végzik, már­ciusig hat-nyolc szakmai elő­adást terveznek, neves elő­adókkal. A Pest Megyei Nö­vényvédő Állomás felügyelője, a Kertészeti Egyetem munka­társa, a NÖMI szakemberei szí­vesen elfogadták a felkérést. A téma változatos: szőlő, gyümölcs, zöldségnövények is­mertetése, termesztése. De szó lesz környezetvédelemről, bo­rászatról is. Az októberi előadáson kö­szöntötték lllésné Ticsinszky .Mariann gyémántdiplomás kertészmérnök tanárt. Mint­egy harmincán foglaltak he­lyet a teremben, szívesen hall- . gatták a hagymás, gumós dísz­növények termesztéséről szóló előadását, kérdéseket tehettek fel, s gyal orlati tanácsokat kaptak az öt kiadást megért Virág a házban és a ház kö­dolgozunk ezen a pályán, va­lami négy-öt nap múltán be is végezzük a javítást. Reg­gel héttől délután négyig-ötig javítjuk a vaspályát, azután ki-ki megy haza a falujába s folytatja a kertben vagy a jó­szágok között. A másodgazda­ságban, mert huszonöt-har­minc forintos órabérből nem­igen tudjuk eltartani a csa­ládot. Mellénk gyűlnek a többiek is, hallgatják Oláh Róbert szavait. Olajosbarna arcbőre, fekete szeme, sűrű haja el­árulja cigány származását. Nem is titkolja, büszke, hogy rá, a fiatal cigányemberre hallgatnak a brigád többi tag­jai. Márpedig köztük van olyan tekintélyes ember is, mint Imri Béla, az elszámoló pályamester, vagy Vackó Já­nosáé Ilonka, a bérszámfejtő. Pásztor nélkül? — Most kilenctagú a Petőfi brigád — folytatja Oláh Ró­bert —, én éppen egy éve lettem a vezetője. Elődöm nyugdíjba ment, helyette en­gem választottak meg. A mos­tani brigád ősi magja egyéb­ként huszonhat esztendeje ala­kult Vácott. Amelyre dicsőséget is hoz­nak a fiúk ... Játszótereken, középületek előtt, iskolák ud­varán végeznek társadalmi munkát, saját örömükre, má­sok boldogságára. Megkapták a legmagasabb vasúti brigád­kitüntetést, a MÁV Kiváló Brigádja címet is. Oláh Ró­bert hamarosan tíznapos juta- lomúton vesz részt a Szov­jetunióban, mire ezek a sorok megjelennek, pásztor nélkül dolgozik a nógrádi hegyek alatt a kis csapat... De Robi most még itt van közöttük, biztatják, beszéljen, miért is lettek kiválóak? — Tavaly ledolgoztuk a pá­lyanormákat ... A közös tár­sadalmi tevékenységen túl ki­ki a maga tehetsége birtoká­ban tesz többet a közös asz­talra ... Imre Béla kiváló ön­kéntes határőr, jómagam tíz­szeres véradó ... Hirtelen rül című szakkönyv szerzőjé­től. A kertbarátkör vezetősége lelkesen végzi munkáját. Dud- la Károly elnök és Szolcsánszky Pálné titkár mellett Horváth Gábor (Tangazdaság) és Falu­helyi Józsefné (Mezőgazdasági Szakközépiskola) szaktahács- adóként segítik a népfrontbi­zottság szakkörének tevékeny­ségét. P. R. Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): október 2-án, szerdán este fél 6-kor kiemelt hely­áron A Saolin templom szent köntöse című hongkongi kung- fu kalandfilmet vetítik, este fél 8-kor a Váratlan szerelem című színes görög filmet. Csak 16 éven felülieknek. Videoprogram: 17 és 19 órai kezdettel az Ébredés című amerikai horrorfilm látható. más nem jut eszembe. És még egy: szeretnénk, ha mindenki­nek meglenne idővel az álta­lános iskolai végzettsége. Én például vasúti karbantartó szakmunkás vagyok ... Gonda Sándor veszi át a szót: — A pályafőnökségen dol­gozó ötvennégy munkás kö­zül harminc a cigány szárma­zású, valamennyien jóravaló, becsületesen dolgozó embe­rek. Nem is igen van nálunk fluktuáció, megbecsülik mun­kahelyüket. Van közöttük, aki tizenöt-húsz esztendeje dol­gozik a főnökségen. Ráfér a javítás Most valahol, a hegyeken inneni falvak egyikéből útjá­ra indul a déli harangszó. A munkások nagyokat nyelnek s a töltés alján árválkodó ga­lagonyabokor felé pislognak. Ott vannak az elemózsiás szatyrok. — Meleg ételt nem szokták ebédelni? — Hol is ehetnénk? — vá­laszolnak kérdéssel szinte egyszerre. — Ha eljön az ebéd ideje, leülünk a töltés oldalá­ra és szalonnázunk, vagy va­lami hideg sültet fogyasztunk. Azt szeretnénk, ha mi is megkapnánk a vasúti dolgo­zóknak egyformán járó étke­zési hozzájárulást, azt a ha­vi 250—300 forintot. Gondol­ja csak el, a távol töltött tíz­órás munkahelyi kiküldetésért csupán 12 forint kiszállási pénzt adnak! — Eléggé elhanyagolt ez a pálya — vetem közbe. — Vagy harminc évvel ez­előtt csákányoztak itt utoljá­ra, már ráfér a javítás — mondja Oláh Gábor. — Ak­kor, amikortájt megalakult a Petőfi brigád. — Gondolnak olykor a név­adóra? — Munka közben gyakran eszembe jut: ha megemelte volna, bizonyára „megverseli” a csákányt vagy a lapátot Sándor. Én nem tudok verset írni, meg hát... Legyint, azután leballag társaival a galagonyabokor alá. Besze Imre F asárnap délutánonként ak­kurátusán kezdett öltöz­ködni. A terített asztaltól fel­állva gépiesen húzta fel ru­háit, felesége féltő, szerető pil­lantásai követték, szinte min­den mozdulatát. Szokás sze­rint kézbe vette a kis piros­kék zászlócskát. Azt a kifakult rongydarabot, mely sok nagy csatát, fényes győzelmet és kí­nos vereséget „gyűrődött át” az öreg szurkoló kezében. Megsimogatta hű társát, sze­mében fényesen csillogott egy- egy könnycsepp. Az utcán visszatért jóked­ve. A stadionhoz közeledve egyre több „focihír” jutott fülébe. A siető férfiak kedven­ceik összeállításáról, az esé­lyekről beszélgettek. Jóleső bizsergés járta át égésé tes­tét: a bajnokságban kitűnően szereplő csapat ismét a győ­zelem várományosa volt. Hosz- szú sorok kígyóztak a pénztá­rak előtt, mintha az egész vá­ros a nagy rangadó hevében élt volna. Szokásához híven odalépett a tökmagárushoz, aki egy rejtett zsebből húzta elő a törzsvendégeit megille­tő különleges pirított napra­forgós zacskót. Fizetett, majd a kapuhoz lépett. A rendezők jól ismerték. így a bérletét sem kellett elővennie. A pálya szélén ismét jóleső érzés ke­rítette hatalmába, boldogan ölelte magához a kis zászlót. Szokctlanul kellemes őszi idő Neves előadók a kertbarátoknál Virág a ház körül Bátorság és rengeteg munka Kockázat nélkül nincs eredmény Nemcsak pihenni, szórakozni is lehet. A vendégek akár ló­háton, akár kocsin is bejárhatják a környéket (A szerző felvétele) Városunk talán legna- ^ gyobb, legégetőbb problc- £ mája a szálláshiány. Az ^ igazán impozáns, történcl- ^ mi emlékek egész sorával ^ dicsekedhető Vác nem tud- £ ja megtartani látogatóit. S ^ bár készül a leendő szállo- ? da, azonban ki tudja, hogy ^ mikor vehetik azt birtokuk- í ba a város vendégei. Büfé, penzió, bolt A gondokon valamit enyhít a Duna-parton lévő két ma­gánpenzió, és most már Sződ- ligeten is van hasonló jellegű szolgáltatás. Sőt, a tervek szerint Tömör György „épü­lete” nem egyszerűen a szál- lásgondokat szeretné megolda­ni. Az épülő, szépülő Sződli- get szóién, a 2-es főútvonal mentén három sárga zászló jelzi: megnyitotta kapuit a penzió. — 1981-ben kezdődött ma­gánkereskedői pályám — mondta a tulajdonos. — A Földvári téren az elmúlt hét év alatt papír-írószer boltot vezettem. Aztán megszületett a „nagy kaland” tervé. Jó­részt magánerőből készült az épület, az utolsó szögig min­dent én szereztem be és készí­tettem el. Nem volt hiány az állami támogatásban sem. Minden kölcsönt, hitelt, amit lehetett, felvettem. — Befejeződtek a munkála­tok? — Jelenleg az utolsó simí­tásokat végzem. A büfé már nyáron üzemelt, a fagylalt ide vonzott szinte mindenkit. Per­sze, azok sem távoztak elége­detlenül, akik egy kávé, üdí­tő, sütemény vagy éppen „erő­sebb” italok elfogyasztására tértek be hozzánk. November elsejétől kétágyas, fürdőszo­bás szobáink is, amelyekből kilenc van, vendégeket fo­gadnak. Kisebb rendezvények — érettségi találkozók, ban­kettek — megrendezésére kü­löntermet biztosítunk, s rövi­desen megnyitjuk az éttermet is. Tavasszal pedig a „Barac­kosban” lakók számára élel­miszerboltot nyitunk, melyben nem lesz hiány papíráruban, iskola- és tisztítószerben sem. — Mindez szépen hangzik, azonban önkéntelenül is fel­merül bennem az esetleges si­kertelenség gondolata. Nem fél a bukástól? — őszinte leszek: egy ki­csit félek. Nem kis összeget kölcsönöztem, hogy megvaló­sítsam az álmomat. A Széche­nyi Vállalkozói Bank például húszszázalékos kamatra adta a hitelt. Ennek ellenére bí­zom a sikerben, hiszen kocká­zat nélkül nincs győzelem. A kétkedőknek, a rosszmájú fel- jelentgetőknek — ilyen is volt már —, csak annyit sze­retnék mondahi, hogy lehet követni a példát, bárki bele­kezdhet! Bátorság és rengeteg munka: ez a titka az egész­nek. — Mi lesz, ha Vácott meg­nyitják a szállodát? Követhető példa — Nem félek a konkuren­ciától, vállalom a versenyt. A legfontosabb a vendég meg­nyerésére a kedvező ár, a sze­mélyzet kedvessége és a tisz­taság. Ezeknél mindig is a maximumra törekszem. A szomszédokkal összefogva, a községi tanács segítségével megszüntettük a sáros útat, most a parkosítás a fő fel­adat. Szeretnék a kisgyerekek számára egy mini játszóteret építeni. Egyetlen gondunk ta­lán csak a telefonhiány. Saj­nos, ez megnehezíti dolgaink gyors intézését. Egy éve alakult meg a Nagy- családosok Országos Egyesüle­te, s a végzett munkáról, a ka­pott megbízatás teljesítéséről beszámoltak az egyesület tiszt­ségviselői. Mint ismeretes, ’ a NOÉ alapvető célja a magyar- országi családok életkörülmé­nyeinek biztosítása. megte­remtése, védelme. Az elmúlt évben alakultak már helyi cso­portok — egy-egy „bázis­szerv”, többnyire a népfront segítségével —, s az egyéves évfordulóra Vácott is létrejött a NOÉ helyi csoportja. Kétszázhetven nyilvántar­tott váci nagycsaládos képvi­seletében harmincketten dön­töttek úgy, hogy megalakítják a csoportot, megválasztották ötfős vezetőségüket. A váci csoport elnöke Vincze Béláné pedagógus lett, tagjai: Csuka Tamásné református lelkész, Zsarnóczai Mártonné dr., rönt­genorvos, Povázsai Tiborné, a városi pártbizottság munka­— Természetesen a jövőben is hű maradok megrendelőim­hez: ötven kilométeren belül kiskereskedelmi fogyasztói áron díjmentesen házhoz szál­lítom a megrendelt papír-, és tisztítószer árut. Nem szeret­ném felszámolni az elmúlt hét esztendőben ezen a téren végzett sikeres munkámat. Kedvező hatással lesz Tömör György nagy fába vágta a fejszéjét. Üzlet és gazdája startra kész. Az, hogy a tulajdonos számításai bevál­nak-e, a jövő titka. Egy azon­ban biztos: ismét bővültek Vác környékén a szálláslehe­tőségek, s ez talán a város idegenforgalmára is kedvező hatással lesz. Sz. T. társa és Szenes Tamás refor­mátus lelkész. A Hazafias Népfront városi bizottsága, a Családsegítő Köz­pont és a Madách Imre Műve­lődési Központ által kezdemé­nyezett és szervezett alakuló ülésen jelen volt az országos egyesület két képviselője is, akik a NOÉ elképzeléseiről ad­tak tájékoztatást. Az egyesület céljaival egye­zően, a váci csoport is egy élő közösség létrehozására törek­szik, képviselni akarja a nagy- családosok érdekeit. A veze­tőség feladatának tartja, hogy megvizsgálja: mit lehet és kell tenni a városban élő nagy- családosok érdekében. A helyi csoport a lakosság kezdeményezésére jött létre, és természetesen nyitott kö­zösség. Aki csatlakozni kíván, az — egyelőre — a vezetőség valamelyik tagját keresheti meg szándékával. Megalakult a NOÉ váci csoportja Nagycsaládosok érdekében Megfakult zászló volt, a lelátók mögötti fák ko­ronáit lágy szellő borzolta. Nyernünk kell — szólt egy hang belülről, s ö érezte, hogy ez nem is lehet másképp. Ba­rátai már várták a törzshe­lyén, a tömegben jóformán csak az ő ülőhelye árválkodott üresen. Alighogy elhelyezke­dett, kijöttek a fiúk bemele­gíteni. Felzúgott a taps, a biztatás. Ö „egyeztette” az együttes ősz- szetételét a hallottakkal. Nem tévedtek a jól értesültek. Igaz, nem is volt különösebben ne­héz dolguk, hiszen a hazaiak a lehető legjobb összeállítás­ban léptek pályára. Persze, az ellenfélnél sem volt ez más­képp, a hétközben sérüléssel bajlódó félelmetes csatársztár csodával határos módon rend­be jött a rangadóra. Így min­den. mindenki adva volt a nagy ütközethez. Elkezdődött a küzdelem. A szurkolók sem kímélték hang­jukat. megállás nélkül zengett a biztatás. A piros-kék zászlók közül talán a legkisebb emel­kedett a legmagasabbra. Gör­csösen gyűrögette a foszlado­zó rongyot, arra gondolt, hogy ideje lenne már a feleségével beszegetni a szélét. Megállás nélkül támadtak a kedvencek, másodpercnyi szü­net nélkül forgott veszélyben a vendégek kapuja. A közön­ség eufóriás hangulatban tom­bolt. Ketten nem voltak csu­pán megilletődve: az ellenfél hálóőre és a kapufa, ök hol külön-kulön. hol együttes erő­vel hárították az összes kísér­letet. A félidő derekán aztán a meggyógyult vendégsztár megrázta magát, megkapta a labdát, s meg sem állt vele a kapuig. Félelmetes csend lett a lelátón, a szurkolók nem hit­tek a szemüknek. Vezet az el­lenfél? Hiszen nem is volt még náluk a labda. Egy ideig csak a napraforgó- és tökmag ideges rágcsálása törte meg a kínos hallgatást. A kis zászló is leereszkedett. Mi lesz most? A szünetben az emberek ér­tetlenkedve, tanácstalanul tár­ták szét karjukat. Már nem is voltak annyira biztosak a győzelemben. Ám a pihenőről visszatért fiúkat ismét meleg fogadtatásban részesítették. Mintha minden újrakezdődött volna. Az ellenfél kapusa ta­lán még mindig az öltözőben kapott dicséreteken merengett, amikor egy hatalmas csatta- násra, majd ennél nagyobb diadalordításra ocsúdott fel. Ezúttal a kapufa nem segített. Ismét tűzbe jött a közönség. „Most jön a második” — skan­dálták — az alkalmi szavaló­kórusok. A kapott zászlócska újra lengeni kezdett. „Meg fogjuk nyerni” — nyugtatta magát. A nap már szinte elviselhe­tetlenül tűzött, de ki törődik ezzel. Mindenki az óráját nézte, a másodpercek könyörtelenül fogytak, s még mindig csak döntetlen, ö is az órájára pil­lantott. Régi „bútordarab” volt ez is, még annak idején az apjától kapta. „Bár csak lenne még egy perc!” A ha­zaiak elkeseredetten támad­tak, s a lefújás előtt bepré­selték a második találatot. Mindenki a levegőbe ugrott, ám a kis zászló a földre zu­hant. Az öreg szurkoló nem várhatta meg a hármas síp­szót. Neki néhány pillanattal előbb fejeződött be a találko­zó. Örökre. l/iürült a stadion. Boldog szurkolók énekeltek a ki­járatnál, s egy tíz év körüli szőke kisfiú büszkén lengetett egy fakó zászlócskát. A rongy­darab gyűrött volt, szélei erő­sen foszladoztak. A következő mérkőzésen egy bajszos fia­talember foglalta el a sokáig üresen árválkodó ülőhelyet. Széles Tamás . ISSN 0153—2739 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents