Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-02 / 262. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM 1988. NOVEMBER 2., SZERDA „StaniclibGi eszünk a sínek oldalán...” A csákányok, lapátok mesterei y Rárópuszta. Méltó a nevéhez e Nógrád megyei ap- ^ ró település, melyet még térkép sem jelez: szelíd lan- ^ kák fölött békésen suhanhatnak a rárók, azaz sólymok 4 — ha nem riadoznának az acélszerszámok okozta „csa^ tazajtól”. Csákányok, sokágú villák, lapátok hadakoz- ^ nak a vasúti töltés legtetején zúzalékkövekkel és ma- ^ kacs, rozsdás talpfacsavarokkal. Markos legények iga- ^ zítják a nehéz szerszámnyeleket: a váci pályafenntar- á tási főnökség Petőfi brigádjának tagjai. Nógrádszakál és Szécsény között vagyunk, az elöregedett vágánypárt újítják fel a „krampácsolók”. Csákányok éle lazítja a köveket, vasvillák fényes hegye merül a kőzetbe, amit nehéz vaslapátok hánynak kupacba. Hány kiló egy csákány? Talán hatnyolc. De ha naponta százszor, sok százszor kell emelin- teni, lendíteni és odavágni? Ezek az izzadt arcú-testű férfiak nem érzik a munka nehezét — vasútorvosok. / Teszik a dolgukat Teszik a dolgukat — rajtuk kívül nincs teremtett lélek széles e határban. Illetve ... Mi, váratlan és hívatlan látogatók, Gonda Sándor főpályamesterrel, a váci PFT fiatal munkatársával araszolunk föl a töltésen. Közben megtudom, hogy a IV-es számú főpályamesteri szakasznál két brigádban 54 ember dolgozik, közvetlen munkaterületük 64 kilométer hosszú, nyílt vonal. Azon dolgoznak télen-nyáron, esőben, forróságban isten szabad ege alatt. — Feladatuk sokrétű — így Gonda Sándor —, a vasúti pálya forgalombiztos állapotban tartása éppúgy követelmény, mint o biztonságos közlekedést veszélyeztető hibák kiküszöbölése vagy a folyamatos pályafelügyelet. Az optimálisnál tíz emberrel kevesebb munkás dolgozik a szakaszon évek óta, mégis győzik a tennivalót, sőt, kiváló eredményeket értek el a munkaversenyben. Közben fölérünk a töltésre — itt valamivel élesebb a levegő, a szlovák erdők felől őszi szél szalad a sínek fölé. A munkacsapatból most kiválik egy zömök, izmos férfi s jön elibénk, bemutatkozik. — Oláh Róbert vagyok, a Petőfi brigád vezetője... Itt vannak még ketten a brigádomból, Oláh Vilmos és Vágó József. A többiek a Béke kollektíva tagjai. Két napja A művelődési központ ad helyet ebben az évadban is a kertbarátok köre hallgatóságának, Munkájukat féléves program alapján végzik, márciusig hat-nyolc szakmai előadást terveznek, neves előadókkal. A Pest Megyei Növényvédő Állomás felügyelője, a Kertészeti Egyetem munkatársa, a NÖMI szakemberei szívesen elfogadták a felkérést. A téma változatos: szőlő, gyümölcs, zöldségnövények ismertetése, termesztése. De szó lesz környezetvédelemről, borászatról is. Az októberi előadáson köszöntötték lllésné Ticsinszky .Mariann gyémántdiplomás kertészmérnök tanárt. Mintegy harmincán foglaltak helyet a teremben, szívesen hall- . gatták a hagymás, gumós dísznövények termesztéséről szóló előadását, kérdéseket tehettek fel, s gyal orlati tanácsokat kaptak az öt kiadást megért Virág a házban és a ház ködolgozunk ezen a pályán, valami négy-öt nap múltán be is végezzük a javítást. Reggel héttől délután négyig-ötig javítjuk a vaspályát, azután ki-ki megy haza a falujába s folytatja a kertben vagy a jószágok között. A másodgazdaságban, mert huszonöt-harminc forintos órabérből nemigen tudjuk eltartani a családot. Mellénk gyűlnek a többiek is, hallgatják Oláh Róbert szavait. Olajosbarna arcbőre, fekete szeme, sűrű haja elárulja cigány származását. Nem is titkolja, büszke, hogy rá, a fiatal cigányemberre hallgatnak a brigád többi tagjai. Márpedig köztük van olyan tekintélyes ember is, mint Imri Béla, az elszámoló pályamester, vagy Vackó Jánosáé Ilonka, a bérszámfejtő. Pásztor nélkül? — Most kilenctagú a Petőfi brigád — folytatja Oláh Róbert —, én éppen egy éve lettem a vezetője. Elődöm nyugdíjba ment, helyette engem választottak meg. A mostani brigád ősi magja egyébként huszonhat esztendeje alakult Vácott. Amelyre dicsőséget is hoznak a fiúk ... Játszótereken, középületek előtt, iskolák udvarán végeznek társadalmi munkát, saját örömükre, mások boldogságára. Megkapták a legmagasabb vasúti brigádkitüntetést, a MÁV Kiváló Brigádja címet is. Oláh Róbert hamarosan tíznapos juta- lomúton vesz részt a Szovjetunióban, mire ezek a sorok megjelennek, pásztor nélkül dolgozik a nógrádi hegyek alatt a kis csapat... De Robi most még itt van közöttük, biztatják, beszéljen, miért is lettek kiválóak? — Tavaly ledolgoztuk a pályanormákat ... A közös társadalmi tevékenységen túl kiki a maga tehetsége birtokában tesz többet a közös asztalra ... Imre Béla kiváló önkéntes határőr, jómagam tízszeres véradó ... Hirtelen rül című szakkönyv szerzőjétől. A kertbarátkör vezetősége lelkesen végzi munkáját. Dud- la Károly elnök és Szolcsánszky Pálné titkár mellett Horváth Gábor (Tangazdaság) és Faluhelyi Józsefné (Mezőgazdasági Szakközépiskola) szaktahács- adóként segítik a népfrontbizottság szakkörének tevékenységét. P. R. Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): október 2-án, szerdán este fél 6-kor kiemelt helyáron A Saolin templom szent köntöse című hongkongi kung- fu kalandfilmet vetítik, este fél 8-kor a Váratlan szerelem című színes görög filmet. Csak 16 éven felülieknek. Videoprogram: 17 és 19 órai kezdettel az Ébredés című amerikai horrorfilm látható. más nem jut eszembe. És még egy: szeretnénk, ha mindenkinek meglenne idővel az általános iskolai végzettsége. Én például vasúti karbantartó szakmunkás vagyok ... Gonda Sándor veszi át a szót: — A pályafőnökségen dolgozó ötvennégy munkás közül harminc a cigány származású, valamennyien jóravaló, becsületesen dolgozó emberek. Nem is igen van nálunk fluktuáció, megbecsülik munkahelyüket. Van közöttük, aki tizenöt-húsz esztendeje dolgozik a főnökségen. Ráfér a javítás Most valahol, a hegyeken inneni falvak egyikéből útjára indul a déli harangszó. A munkások nagyokat nyelnek s a töltés alján árválkodó galagonyabokor felé pislognak. Ott vannak az elemózsiás szatyrok. — Meleg ételt nem szokták ebédelni? — Hol is ehetnénk? — válaszolnak kérdéssel szinte egyszerre. — Ha eljön az ebéd ideje, leülünk a töltés oldalára és szalonnázunk, vagy valami hideg sültet fogyasztunk. Azt szeretnénk, ha mi is megkapnánk a vasúti dolgozóknak egyformán járó étkezési hozzájárulást, azt a havi 250—300 forintot. Gondolja csak el, a távol töltött tízórás munkahelyi kiküldetésért csupán 12 forint kiszállási pénzt adnak! — Eléggé elhanyagolt ez a pálya — vetem közbe. — Vagy harminc évvel ezelőtt csákányoztak itt utoljára, már ráfér a javítás — mondja Oláh Gábor. — Akkor, amikortájt megalakult a Petőfi brigád. — Gondolnak olykor a névadóra? — Munka közben gyakran eszembe jut: ha megemelte volna, bizonyára „megverseli” a csákányt vagy a lapátot Sándor. Én nem tudok verset írni, meg hát... Legyint, azután leballag társaival a galagonyabokor alá. Besze Imre F asárnap délutánonként akkurátusán kezdett öltözködni. A terített asztaltól felállva gépiesen húzta fel ruháit, felesége féltő, szerető pillantásai követték, szinte minden mozdulatát. Szokás szerint kézbe vette a kis piroskék zászlócskát. Azt a kifakult rongydarabot, mely sok nagy csatát, fényes győzelmet és kínos vereséget „gyűrődött át” az öreg szurkoló kezében. Megsimogatta hű társát, szemében fényesen csillogott egy- egy könnycsepp. Az utcán visszatért jókedve. A stadionhoz közeledve egyre több „focihír” jutott fülébe. A siető férfiak kedvenceik összeállításáról, az esélyekről beszélgettek. Jóleső bizsergés járta át égésé testét: a bajnokságban kitűnően szereplő csapat ismét a győzelem várományosa volt. Hosz- szú sorok kígyóztak a pénztárak előtt, mintha az egész város a nagy rangadó hevében élt volna. Szokásához híven odalépett a tökmagárushoz, aki egy rejtett zsebből húzta elő a törzsvendégeit megillető különleges pirított napraforgós zacskót. Fizetett, majd a kapuhoz lépett. A rendezők jól ismerték. így a bérletét sem kellett elővennie. A pálya szélén ismét jóleső érzés kerítette hatalmába, boldogan ölelte magához a kis zászlót. Szokctlanul kellemes őszi idő Neves előadók a kertbarátoknál Virág a ház körül Bátorság és rengeteg munka Kockázat nélkül nincs eredmény Nemcsak pihenni, szórakozni is lehet. A vendégek akár lóháton, akár kocsin is bejárhatják a környéket (A szerző felvétele) Városunk talán legna- ^ gyobb, legégetőbb problc- £ mája a szálláshiány. Az ^ igazán impozáns, történcl- ^ mi emlékek egész sorával ^ dicsekedhető Vác nem tud- £ ja megtartani látogatóit. S ^ bár készül a leendő szállo- ? da, azonban ki tudja, hogy ^ mikor vehetik azt birtokuk- í ba a város vendégei. Büfé, penzió, bolt A gondokon valamit enyhít a Duna-parton lévő két magánpenzió, és most már Sződ- ligeten is van hasonló jellegű szolgáltatás. Sőt, a tervek szerint Tömör György „épülete” nem egyszerűen a szál- lásgondokat szeretné megoldani. Az épülő, szépülő Sződli- get szóién, a 2-es főútvonal mentén három sárga zászló jelzi: megnyitotta kapuit a penzió. — 1981-ben kezdődött magánkereskedői pályám — mondta a tulajdonos. — A Földvári téren az elmúlt hét év alatt papír-írószer boltot vezettem. Aztán megszületett a „nagy kaland” tervé. Jórészt magánerőből készült az épület, az utolsó szögig mindent én szereztem be és készítettem el. Nem volt hiány az állami támogatásban sem. Minden kölcsönt, hitelt, amit lehetett, felvettem. — Befejeződtek a munkálatok? — Jelenleg az utolsó simításokat végzem. A büfé már nyáron üzemelt, a fagylalt ide vonzott szinte mindenkit. Persze, azok sem távoztak elégedetlenül, akik egy kávé, üdítő, sütemény vagy éppen „erősebb” italok elfogyasztására tértek be hozzánk. November elsejétől kétágyas, fürdőszobás szobáink is, amelyekből kilenc van, vendégeket fogadnak. Kisebb rendezvények — érettségi találkozók, bankettek — megrendezésére különtermet biztosítunk, s rövidesen megnyitjuk az éttermet is. Tavasszal pedig a „Barackosban” lakók számára élelmiszerboltot nyitunk, melyben nem lesz hiány papíráruban, iskola- és tisztítószerben sem. — Mindez szépen hangzik, azonban önkéntelenül is felmerül bennem az esetleges sikertelenség gondolata. Nem fél a bukástól? — őszinte leszek: egy kicsit félek. Nem kis összeget kölcsönöztem, hogy megvalósítsam az álmomat. A Széchenyi Vállalkozói Bank például húszszázalékos kamatra adta a hitelt. Ennek ellenére bízom a sikerben, hiszen kockázat nélkül nincs győzelem. A kétkedőknek, a rosszmájú fel- jelentgetőknek — ilyen is volt már —, csak annyit szeretnék mondahi, hogy lehet követni a példát, bárki belekezdhet! Bátorság és rengeteg munka: ez a titka az egésznek. — Mi lesz, ha Vácott megnyitják a szállodát? Követhető példa — Nem félek a konkurenciától, vállalom a versenyt. A legfontosabb a vendég megnyerésére a kedvező ár, a személyzet kedvessége és a tisztaság. Ezeknél mindig is a maximumra törekszem. A szomszédokkal összefogva, a községi tanács segítségével megszüntettük a sáros útat, most a parkosítás a fő feladat. Szeretnék a kisgyerekek számára egy mini játszóteret építeni. Egyetlen gondunk talán csak a telefonhiány. Sajnos, ez megnehezíti dolgaink gyors intézését. Egy éve alakult meg a Nagy- családosok Országos Egyesülete, s a végzett munkáról, a kapott megbízatás teljesítéséről beszámoltak az egyesület tisztségviselői. Mint ismeretes, ’ a NOÉ alapvető célja a magyar- országi családok életkörülményeinek biztosítása. megteremtése, védelme. Az elmúlt évben alakultak már helyi csoportok — egy-egy „bázisszerv”, többnyire a népfront segítségével —, s az egyéves évfordulóra Vácott is létrejött a NOÉ helyi csoportja. Kétszázhetven nyilvántartott váci nagycsaládos képviseletében harmincketten döntöttek úgy, hogy megalakítják a csoportot, megválasztották ötfős vezetőségüket. A váci csoport elnöke Vincze Béláné pedagógus lett, tagjai: Csuka Tamásné református lelkész, Zsarnóczai Mártonné dr., röntgenorvos, Povázsai Tiborné, a városi pártbizottság munka— Természetesen a jövőben is hű maradok megrendelőimhez: ötven kilométeren belül kiskereskedelmi fogyasztói áron díjmentesen házhoz szállítom a megrendelt papír-, és tisztítószer árut. Nem szeretném felszámolni az elmúlt hét esztendőben ezen a téren végzett sikeres munkámat. Kedvező hatással lesz Tömör György nagy fába vágta a fejszéjét. Üzlet és gazdája startra kész. Az, hogy a tulajdonos számításai beválnak-e, a jövő titka. Egy azonban biztos: ismét bővültek Vác környékén a szálláslehetőségek, s ez talán a város idegenforgalmára is kedvező hatással lesz. Sz. T. társa és Szenes Tamás református lelkész. A Hazafias Népfront városi bizottsága, a Családsegítő Központ és a Madách Imre Művelődési Központ által kezdeményezett és szervezett alakuló ülésen jelen volt az országos egyesület két képviselője is, akik a NOÉ elképzeléseiről adtak tájékoztatást. Az egyesület céljaival egyezően, a váci csoport is egy élő közösség létrehozására törekszik, képviselni akarja a nagy- családosok érdekeit. A vezetőség feladatának tartja, hogy megvizsgálja: mit lehet és kell tenni a városban élő nagy- családosok érdekében. A helyi csoport a lakosság kezdeményezésére jött létre, és természetesen nyitott közösség. Aki csatlakozni kíván, az — egyelőre — a vezetőség valamelyik tagját keresheti meg szándékával. Megalakult a NOÉ váci csoportja Nagycsaládosok érdekében Megfakult zászló volt, a lelátók mögötti fák koronáit lágy szellő borzolta. Nyernünk kell — szólt egy hang belülről, s ö érezte, hogy ez nem is lehet másképp. Barátai már várták a törzshelyén, a tömegben jóformán csak az ő ülőhelye árválkodott üresen. Alighogy elhelyezkedett, kijöttek a fiúk bemelegíteni. Felzúgott a taps, a biztatás. Ö „egyeztette” az együttes ősz- szetételét a hallottakkal. Nem tévedtek a jól értesültek. Igaz, nem is volt különösebben nehéz dolguk, hiszen a hazaiak a lehető legjobb összeállításban léptek pályára. Persze, az ellenfélnél sem volt ez másképp, a hétközben sérüléssel bajlódó félelmetes csatársztár csodával határos módon rendbe jött a rangadóra. Így minden. mindenki adva volt a nagy ütközethez. Elkezdődött a küzdelem. A szurkolók sem kímélték hangjukat. megállás nélkül zengett a biztatás. A piros-kék zászlók közül talán a legkisebb emelkedett a legmagasabbra. Görcsösen gyűrögette a foszladozó rongyot, arra gondolt, hogy ideje lenne már a feleségével beszegetni a szélét. Megállás nélkül támadtak a kedvencek, másodpercnyi szünet nélkül forgott veszélyben a vendégek kapuja. A közönség eufóriás hangulatban tombolt. Ketten nem voltak csupán megilletődve: az ellenfél hálóőre és a kapufa, ök hol külön-kulön. hol együttes erővel hárították az összes kísérletet. A félidő derekán aztán a meggyógyult vendégsztár megrázta magát, megkapta a labdát, s meg sem állt vele a kapuig. Félelmetes csend lett a lelátón, a szurkolók nem hittek a szemüknek. Vezet az ellenfél? Hiszen nem is volt még náluk a labda. Egy ideig csak a napraforgó- és tökmag ideges rágcsálása törte meg a kínos hallgatást. A kis zászló is leereszkedett. Mi lesz most? A szünetben az emberek értetlenkedve, tanácstalanul tárták szét karjukat. Már nem is voltak annyira biztosak a győzelemben. Ám a pihenőről visszatért fiúkat ismét meleg fogadtatásban részesítették. Mintha minden újrakezdődött volna. Az ellenfél kapusa talán még mindig az öltözőben kapott dicséreteken merengett, amikor egy hatalmas csatta- násra, majd ennél nagyobb diadalordításra ocsúdott fel. Ezúttal a kapufa nem segített. Ismét tűzbe jött a közönség. „Most jön a második” — skandálták — az alkalmi szavalókórusok. A kapott zászlócska újra lengeni kezdett. „Meg fogjuk nyerni” — nyugtatta magát. A nap már szinte elviselhetetlenül tűzött, de ki törődik ezzel. Mindenki az óráját nézte, a másodpercek könyörtelenül fogytak, s még mindig csak döntetlen, ö is az órájára pillantott. Régi „bútordarab” volt ez is, még annak idején az apjától kapta. „Bár csak lenne még egy perc!” A hazaiak elkeseredetten támadtak, s a lefújás előtt bepréselték a második találatot. Mindenki a levegőbe ugrott, ám a kis zászló a földre zuhant. Az öreg szurkoló nem várhatta meg a hármas sípszót. Neki néhány pillanattal előbb fejeződött be a találkozó. Örökre. l/iürült a stadion. Boldog szurkolók énekeltek a kijáratnál, s egy tíz év körüli szőke kisfiú büszkén lengetett egy fakó zászlócskát. A rongydarab gyűrött volt, szélei erősen foszladoztak. A következő mérkőzésen egy bajszos fiatalember foglalta el a sokáig üresen árválkodó ülőhelyet. Széles Tamás . ISSN 0153—2739 (Váci Hírlap)
