Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-21 / 277. szám

2 ^ßfflCTP 1988. NOVEMBER 21., HÉTFŐ BEKEDÜASOK Az amerikai közvélemény és 31 ország diplomáciai képvise­lőinek részvételével vasárnap San Franciscóban ünnepi ren­dezvényt tartottak abból az al­kalomból, hogy egy amerikai t*r*adalmi szervezet Mihail Goroacsovnak és Ronald Rea- gannek ítélte oda idei nemzet­közi békedíját. A Háború Nél­küli Világ elnevezésű társadal­mi szervezet évről évre olyan személyiségeket, illetve államo­kat tüntet ki, akik, illetve ame­lyek a legtöbbet tették a béke erősítésére, a háborús veszély elhárítása érdekében. Madrid és Párizs után újra Budapesten Grósz Károly nyilatkozata Két országot érintő spanyol­országi és franciaországi útjá­ról hazatérőben Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke válaszolt a kíséretében levő újságírók kérdéseire. Arra a kérdésre, hogy a fel­Corbacsov befejezte indiai látogatását Kapcsolatok magasabb szinten Mihail Gorbacsov indiai hivatalos, baráti látogatásáról va­sárnap visszaérkezett Moszkvába. A szovjet vezetőt, illetve a kíséretében lévő politikusokat a szovjet főváros repülőterén az SZKP KB Politikai Bizottságának több tagja, illetve póttagja, valamint a KB titkárai, más hivatalos személyiségek fogadták. A nemzetközi kapcsolatok demilitarizálását, demokratizá­lását és emberivé tételét szor­galmazza a Szovjetunió és In­dia. Erről tanúskodik a vasár­nap aláírt szovjet—indiai kö­zös közlemény Mihail Gorba­csov 48 órás hivatalos indiai látogatásáról. A dokumentum szorgalmazza, hogy egyetlen állam se tartson fenn saját nemzeti határain kívül katonai támaszpontokat. A közlemény szerint mindkét fél egyetért ab­ban, hogy napjainkban a leg­főbb kérdés a leszerelés, s ezen belül a nukleáris lesze­relés. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöke va­sárnap a tervezettnél is sűrűbb programot bonyolított le, majd délben hazautazott az indiai fővárosból. A látogatás utolsó napjára maradt a megállapodások, szer­ződések aláírása. összesen négy okmányt írtak alá a szovjet vezető kíséretéhez tar­tozó személyiségek indiai kol­légáikkal. Az 1989—1990-re szóló kulturális, tudományos és oktatási csereegyezményt; a kettős adóztatás megszünteté­séről szóló megállapodástól egyebek között azt várják, hogy ösztönözni fogja a Szov­jetunióba irányuló indiai ex­portot. Aláírtak két energetikai együttműködési megállapodást is. Az egyik értelmében a Szovjetunió 400 millió rubeles hitelt nyújt egy hőerőmű má­sodik blokkjának kulcsrakész megépítéséhez. Az erőmű ka­pacitása 1000 megawatt lesz. A másik egyezmény értelmé­ben a szovjetek a kilencvenes évek közepére két, egyenként 1000—1000 megawatt teljesít­ményű atomerőművet építenek fel Indiában. Mindkettőt a leg­korszerűbb nyugatnémet biz­tonsági berendezésekkel szere­lik föl. Mihail Gorbacsovtól és kísé­retének tagjaitól az elnöki pa­lotánál Ramaszvami Venka- taraman államfő köszönt el, a repülőtéren pedig Radzsiv Gandhi kormányfő vett bú­csút. Hasznosaknak és terméke­nyeknek bizonyultak Mihail Gorbacsovnak az indiai veze­tőkkel tartott tárgyalásai. A szovjet vezető saját szavai sze­rint „a két ország kapcsolatai új szintekre helyeződtek po­litikai, gazdasági és emberi té­ren egyaránt, a világbiztonság iránta elkötelezettségünkben pedig új együttműködési mó­dokat; tártunk fel”. Radzsiv Gandhi azt nyilatkozta, hogy a látogatás eredményeként a szovjet—indiai viszony igen jelentős mértékben javult. Megerősítették: a nemzetkö­zi kapcsolatok átalakításra irányuló törekvéseiket a jövő­ben is a delhi nyilatkozatban az erőszaktól és atomfegyve­rektől mentes világ megterem­téséről lefektetett elvek fogják vezérelni. A fontosabb nemzetközi kér­dések közül szóba került Mi­hail Gorbacsovnak az ENSZ székhelyén teendő tervezett lá­togatása. Megvitatták egyfelől az indiai—kínai, másfelől a szovjet—kínai viszony alaku­lását, mégpedig Radzsiv Gan­dhi küszöbönálló pekingi lá­togatásának és a szovjet—kí­nai csúcstalálkozó lehetőségé­nek fényében. Érintették Pa­kisztánt is: nevezetesen az ott lezajlódó demokratizálási fo­lyamatokat és az általános vá­lasztások utáni állapotokat. Afganisztánt illetően a két külügyminiszter megbeszélésén merültek fel részletes kérdések. Megvizsgálták egyrészt azt, hogy a Szovjetunió és India milyen gazdasági segítséget nyújthat külön-külön a kabu- li kormánynak, másrészt azt, hogy van-e lehetőség háromol­dalú (szovjet—indái—afga­nisztáni) gazdasági támogatá­si programra. A közös közle­mény egyébiránt külön téma­ként érintette az afgán helyze­tet. Foglalkoztak Kambodzsá­val is: szintén szóba hozták, hogy Moszkva és Új-Delhi együttműködhetne a Kambo­dzsának és más indokínai or­szágoknak nyújtandó gazdasá­gi segítségben. Véleménycse­rét folytattak a dél-ázsiai hely­zetről is, köztük Srí Lankáról és a Maldiv-szigetekről. keresett országok politikusai és üzleti körei hogyan ítélik meg Magyarország gazdasági helyzetét és reformtörekvéseit elmondta, hogy tapasztalatai szerint néhány hónap alatt sokat csökkentek a magyar gazdasággal és a politikai út­kereséssel szembeni fenntartá­sok. A miniszterelnök szerint mostani látogatásainak is volt forintokban és dollárokban mérhető haszna, de a cél első­sorban az, hogy a gazdasági és politika: együttműködést hosz- szabb távra sikerüljön kimun­kálni. Mostani partnerei is ki­fogásolták a bonyolult és ne­hézkes vegyesvállalati engedé­lyezési rendszert, vagy a ma­gyar import megkötését. Ezzel kapcsolatban Grósz Károly megemlítette, hogy a jövő évi gazdasági terv jelentős import­liberalizációval számol. Grósz Károly szólt arról, hogy Mitterrand francia köz- társasági elnök és Felipe Gon- zález spanyol miniszterelnök megnyugtatta, az EGK egysé­ges belső piacának megterem­tése nem irányul a szerződésen kívül állók ellen. A magyar miniszterelnök véleménye sze­rint hazánknak 5-10 esztende­je van arra, hogy beilleszked­jék ebbe a struktúrába. „En­nek titka roppant egyszesű: versenyképes termékeket kell gyártani, pontosan, határidőre kell szállítani, állandóan kutat­ni kell az új lehetőségeket.” Amennyiben a parlament jövő heti ülése elfogadja Grósz Károly miniszterelnöki lemon­dását, e tisztében ez volt az utolsó külföldi útja. Ezzel kap­csolatban a politikus elmondta, hogy az MSZMF-nek az a fel­adata, hogy a politika alakítá­sának legfontosabb műhelye legyen; teremtsen olyan szi­lárd hátországot, amely lehe­tőséget teremt a kormány ered­ményes munkájához. „Az MSZMP politikai vonala nagy­mértékben erősítheti azt a bi­zalmat, amit kibontakozni lá­tok a magyar reformprogram Rendkívüli pártkonferencia Koszovóban Felengedett a feszültség Pristinában szombaton éj­szaka esni kezdett a hó, és éj­fél után a pártszékház körül meg a városközpontban szét­oszlott az a nyolcvan-százez­res tömeg, amely a Koszovói Kommunisták Szövetsége Tar­tományi Bizottsága albán nem­zetiségű tagjainak csütörtök esti lemondatása, valamint az 1974-es jugoszláv alkotmány módosítása ellen tiltakozott. A reggeli órákban azonban jugo­szláv és albán zászlók meg vörös lobogók alatt újból ki- sebb-nagyobb csoportok gyü­lekeztek és vonultak a város utcáin. A Koszovói Kommunista Szövetség mintegy 500 fős ak­tívája újabb ülést tartott. Ezen részt vett Ivan Brigics, a JKSZ KB Elnökség tagja és Vgljesa Uzelac, a JSZK KB Elnökségének végrehajtó titká­ra is. A tanácskozást köve­tően, éjfél után, Remzi Kolge- ci, a tartományi pártbizottság elnökségének ideiglenes veze­tője közölte, hogy elhatározták a rendkívüli pártkonferencia összehívását. Vasárnap délre visszatért a rendes kerékvágásba az élet. A város utcái nyugodtak, se­hol sincs tüntetés, felvonulás. Koszovo tartomány egész terü­letén felengedett a feszültség, megszűntek a tömegmegmoz­dulások. A déli órákban összeült a koszovói tartományi pártbi­zottság elnöksége. A tanácsko­záson részt vesz a JKSZ KB és a Szerb KSZ KB Elnöksé­gének több tagja is. A tartományokban is csak koaíisióvaf Abszolút többség nélkül A pakisztáni tartományi vá­lasztások eredményeként a2 ázsiai országban a pártviszo­nyok talán még bonyolultab­mm Csak BULGÁRIÁBA ÉRKEZETT vasárnap esté ötnapos hivata­los látogatásra Richard von Weizsäcker, az NSZK szövet­ségi elnöke. Személyében elő­ször fordul meg nyugatnémet államfő a balkáni szocialista országban Weizsäckert út­jára feleségén kívül elkíséri Hans-Dietrich Genscher al­kancellár és külügyminiszter is. II. JANOS PÁL pápa szom­baton Vatikánvárosban kéré­sére magánkihallgatáson fo­gadta Alexander Dubceket, a CSKP KB volt első titkárát. BEZÁRTÁK szeptemberben a grúziai Goriban levő Sztá- lin-múzeumot — adta hírül szombati számában a Trud. bá és bizonytalanabbá váltak, mint a hét közepén megren­dezett általános választások nyomán. A szombati szavazás eredményei ugyanis azt tük­rözik, hogy míg a szövetségi parlamentben legtöbb szava­zatot megszerző Pakisztáni Néppárt (PPP) fölényesen győ­zött Szindh tartományban, a többi háromban viszont alul­maradt fő vetélytársával, a nyolcpárti Iszlám Demokrati­kus Szövetséggel (IDA) szem­ben. Igaz, hogy az utóbbi sem tudott abszolút többséghez jut­ni, tehát a tartományi kor­mányok megalakítása érdeké­ben kénytelen lesz koalíciós tárgyalásokat folytatni. iránt. Ha az MSZMP nem lesz következetes, a kormány hiába lesz erőfeszítéseket.” A magyar—román viszony alakulására vonatkozó kérdé­sekre válaszolva a főtitkár el­mondta: Mi nem akarunk Ro­mánia belügyeibe beavatkozni, egyértelműen leszögeztük, hogy a második világháború után kialakult határokat végleges­nek tekintjük. De ugyanakkor arról sem hallgattunk: nyugta­lanít bennünket, hogy a Ro­mániában élő magyar nemze­tiségiek nem gyakorolhatják a Helsinki Záróokmányban is rögzített jogaikat. Nyelvüket gyakorlati lag nem fogadják el hivatalos nyelvnek, a magyar nyelvű oktatás csökkenő ten­denciájú. A magyar kultúra értékei nagyon nehezen jutnak el vagy el sem jutnak az ott élő magyarokhoz, nem tapasz­talunk semmi olyat, amely se­gítené a két ország közötti együttműködést és az ott élő magyaroknak az anyaország­gal, itt levő rokonaikkal való zavartalan kapcsolattartását. A legutóbbi esetről szólva: elfo­gadhatatlannak tartjuk az olyan intézkedéseket, amelye­ket a Magyar Nagykövetség egyik munkatársa ellen tettek. Az esetet érthetetlennek tart­juk, célját és szándékát meg kell fejtenünk. Mert mindaz, amit vádként megfogalmaz­nak diplomatánkkal szemben, egyszerűen hihetetlen szá­munkra. Elképzelhetetlen, hogy egy magyar diplomata kocsit lopjon, elképzelhetetlen, hogy egy magyar diplomata úgy okozzon balesetet, hogy ne vállalja érte a felelősséget, el­képzelhetetlen, hogy egy ma­gyar diplomata a befogadó or­szágban az ország vezetése el­len rágalmazó és ellenséges tartalmú röpcédulákat szói’. Mi pontosán tudjuk, hogy kiköt küldtünk diplomáciai szolgálatra, bízunk bennük. Arról az emberről is, akiről szó van, tudjuk, hogy színvonala­san, nagyon igényesen dolgo­zott korábban idehaza is, és ió szívvel szolgálta a magyar— román gazdasági együttműkö­dést állomáshelyén is. Azt hi­szem, nekünk pontosan meg kell még válaszolnunk a ma­gunk számára, hogy milyen szándék vezette azokat, akik, megítélésem szerint, a ma­gyar—román viszony megron­tására törekednek. A hivatalos román álláspont Közlemény a kiutasításról A román hírügynökség szombaton első ízben számolt be a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosával, Győrfi Károllyal hétfőn este történtekről. Az Agerpres a ro­mán külügyminisztériumnak az események bukaresti verzióját ismertető közleményét hozta nyilvánosságra. A román sajtó, a rádió és televízió szombaton estig nem adott hírt a magyar Külügyminisztériumnak a Bukarestben történtekről szóló, pén­teken közzétett közleményéről. A román külügyminisztériumi közlemény szövege a következő: November 14-én este 20 óra 40 perckor néhány román ál­lampolgár értesítette a főváros rendőri szerveit arról, hogy a CD 231-es rendszámú személy- gépkocsiból román- és szocia­listaellenes tartalmú, pártunk és államunk politikáját befe­ketítő röpcédulákat terjesztet­tek. A román állampolgárok­nak sikerült megállítaniuk az autót, és átadniuk annak veze­tőjét a rendőri szerveknek. Fi­gyelemre méltó, hogy az autó megállítása után kis idővel megjelent a Magyar Népköz- társaság nagykövetségének konzuli kérdésekkel foglalkozó első titkára és a nagykövetség diplomáciai munkatársa, aki­ket senki sem értesített és senki sem hívott. A fővárosi rendőrségen megállapították, hogy az autó, amelyből a röpcédulákat ter­jesztették, Magyarország bu­karesti nagykövetségének a tu­lajdonában van, s vezetője Győrfi Károly, a nagykövetség kereskedelmi tanácsosa. . A gépkocsiban egy másik sze­mély is tartózkodott, aki a magyar nagykövetségen ház­tartási munkákat végez ma­gyar diplomaták számára. November 15-én reggel a Magyar Népköztársaság buka­resti nagykövetét berendelték a Román Szocialista Köztársa­ság Külügyminisztériumába, s átadták neki á Magyar Nép­köztársaság Külügyminiszté­riumának címzett jegyzéket azokról a különösen súlyos cselekedetekről, amelyek ösz- szeegyeztethetetlenek Győrfi zKartéu 'magvar tanácsos diplo­máciai státusával. Ugyanak­kor ss~ azzal a szándékkal, hogy ezt az esetet az orszá­gaink közötti baráti és jó­szomszédi kapcsolatok fejlesz­tésére irányuló, következetes román politika szellemében oldják meg — a magyar Kül­ügyminisztériumtól követelték, hogy hívja vissza a magyar diplomatát. A követelést azzal pontosították, hogy ha magyar részről elfogadják a javaslatot, akkor a román hatóságok nem tesznek újabb lépéseket, és nem hozzák nyilvánosságra a magyar diplomata által elkö­vetett cselekedetet. A magyar Külügyminiszté­rium ahelyett, hogy alaposan elemezte volna Győrfi Károly diplomata súlyos lépését, és tiszteletben tartotta volna a román félnek azt a törekvését, hogy útját állja a két ország kapcsolata romlásának, közölte Románia budapesti nagykövet­ségével: a magyar diplomata állítólag ártatlan, és nem fog­ják visszahívni őt posztjáról. November 18-án este a magyar Külügyminisztérium nyilatko­zatot tett közzé, amelyben a cáfolhatatlan bizonyítékokkal alátámasztható, nyilvánvaló tények ellenére védelmébe ve­szi a magyar diplomata ellen­séges tetteit, és teljesen meg­alapozatlanul a román felet illeti váddal. Tekintettel a magyar diplo­mata román- és szocialista­ellenes provokatív cselekede­teire és arra, hogy nem hívták vissza őt posztjáról, a Román Szocialista Köztársaság Kül­ügyminisztériuma közölte a Magyar Népköztársaság Kül­ügyminisztériumával, hogy Győrfi Károlyt „persona non gratának” nyilvánította, és három napon belül el kell hagynia Románia területét. A Román Szocialista Köztár­saság Külügyminisztériuma kö­vetelte a Magyar Népköztár­saság Külügyminisztériumától: tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy ilyen cselekmények ne történ­jenek meg a jövőben, és érvé­nyesüljenek a nemzetközi kap­csolatok általánosan elfoga­dott, a kétoldalú megállapodá­sokban és a mindkét ország által aláírt nemzetközi szerző­désekben rögzített normái. A Román Szocialista -Köz­társaság Külügyminisztériuma ismételten megerősíti Románia óhaját, hogy tovább munkál­kodjon a Magyarország és Ro­mánia közötti együttműködés, a kölcsönös megértés és jó­szomszédság fejlesztésén. Ezenkívül kifejezi reményét, hogy a Magyar Népköztársa­ság Külügyminisztériuma is olyan álláspontra helyezkedik, amely megfelel a két ország és nép, valamint a szocializmus és a jó szándékú együttműkö­dés szellemének — állapítja meg végezetül a román kül- . ügyminisztérium közleménye. Pártértekezlet SzigetszentmikSésca A közös akarat kap&ii hangot Pártértekezleten vitatták meg szombaton a politikai munka megújításának módját és mikéntjét, a XIV. kong­resszusig terjedő időszak feladatait Szigetszentmiklós cg von­záskörzetének kommunistái. Az értekezleten részt vett Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője és Lénárt László, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára. Nagy József- nének, a szigetszentmiklósi pártbizottság első titkárának — a feladattervhez, illetve a pb mellett működő munkabizott­ságok működési rendjéhez és munkamódszereihez fűzött — kiegészítője után huszonnégyen kértek szót a vitában, mond­ták el véleményüket a dokumentumokról, a pártmunka ter­vezett formai és tartalmi változtatásairól. A vita végeztével zárt ülé- ülésen a pártértekezlet a ko­rábbinál kisebb létszámú, egytestületes pártbizottságot választott, amelybe a tagok felét az alapszervezeteik köz­vetlenül delegálták. A küldöt­tek titkos szavazással megerő­sítették tisztségében Nagy Jó- zsefnét, valamint a sziget- szentmiklósi pártbizottság két titkárát: Lerner Henriket és Szilágyi Zoltánt. Kritikus hangvételű, a hi­bákat őszintén feltáró hely­zetjelentést kaptak a pártér - tekezlet részvevői. Az előké­szítés során, felhasználva a tagkönyvcserével kapcsolatos elbeszélgetések során kapott véleményeket, összesen csak­nem két és fél ezer párttag, illetve pártonikívüli tapaszta­latait, véleményét összegez­ték. Mindezekből kiderült, hogy a párttestületek dönté­seiről csak egy szűk aktíva­gárda rendelkezik pontos in­formációkkal. A párttagság­hoz ezek az ismeretek csak részben jutnak el. A többség alig lát bele a testületi mun­kába. így a kitartó, olykor ke­serves munkával elért ered­mények sem válnak ismertté a párttagság körében, illetve a lakosság előtt. Napjainkban lehetetlen helyzet, hogy leg­följebb a beszámolási idő­szakban élénkül meg az alap­szervezeti munka. Az új munkastílusra való törekvés és a megcsontoso-. dott régi gyakorlat még egy­szerre van jelen. Hiszen nyílt­ságról, őszinteségről, a párton- kívüliek felé való nyitásról szólt a pártértekezlet elé tárt feladatterv, ám a fejlécén még mindig ott díszeleg a „bizalmas” szócska. Mint ahogy több küldött is ellent­mondást látott abban, hogy az egytestületes pártbizottsá­gok mellett működő, az ér­demi politikai munkát erő­sítő munkabizottságokat akar­nak létrehozni, mégis a XIV. kongresszusig elkészített fel­adatterv minden kitűzött cél felelőse mellé a titkárokat írta. Fontos kérdés volt a vi­tában az is, miiként lehetne erősíteni a lakóterületi párt­szervezetek politikai erejét. Egy műszakos párttag vagyok, ismerték be többen is a fel­szólalók közül. Arra célozva, hogy csupán munkahelyükön végeznek pártmunkát, a lakó­terület kommunistáival sem­miféle kapcsolatuk nincs. So­kan túlléptek az egyszerű ön­kritikán, felvetve a kettős párttagság lehetőségét. Töb­ben is támogatták, azt a vé­leményt, hogy a városi párt- bizottság, illetve a tanács ap­parátusi alapszervezetének tagjai igazoljanak a lakóhe­lyi ' kommunistákhoz. Legyen kevesebb a városi pártbizott­ság elé kerülő napirend, il­letve határozat, javasolta a pártbizottság új munkamód­szerét kialakító dokumentum. Akadt, aki ezt a megfogalma­zást nem találta elég konkrét­nak, s valamiféle százalékos meghatározást sürgetett. Má­sok, miközben az elbürokrati- zálódott, politizáló helyett ügy­intézővé vált pártot bírálták, azt javasolták, hogy felvetett javaslataikra írásban vála­szoljon a pártbizottság. Ezek

Next

/
Thumbnails
Contents