Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-19 / 276. szám

Közérdekű kérdésekről Nyitott népfrontülés Á Hazafias Népfront Vác Városi Bizottsága november 23-án, szerdán 14 órakor a Párt- és Tömegszervezeti Székházba várja mindazokat, akiket a megvitatandó kérdé­sek érdekelnek, illetve azok­hoz hozzá kívánnak szólni. A napirend első pontja tájékoz­tató lesz a városi tanács 1983. évi munkájáról, ezen belül a lakossági felvetések megvaló­sulásáról. A beszámolót dr. Bóth János tanácselnöktől hallhatjuk. A következőkben dr, Sza- mosvölgyi Alfréd számol be a városunkban letelepedett erdélyi magyarok helyzetéről. Végül a választójogi törvény- tervezet társadalmi vitájának tapasztalatairól számol be. Il­lés Mária népfromttitkár. A bizottsági ülés nyitott a város lakossága 'előtt, min­den érdeklődőt szívesen vár­nak. Éjjel-nappal üzemelhet Átmeneti gabonatároló Óriási szükség volt arra a gabonaszárító és -.-tároló be- , rendezésre, amit az elmúlt év­ben építettek a letkési Ipoly- völgye Termelőszövetkezet ho­mok-pusztai telepén. A beru­házás akkor, bár tökéletesen működött, nem volt teljes, hiányzott egy átmeneti tározó tartály. Ma már ez is üzemel. Egyszerre 54 köbméter ga­bonát képes befogadni. Jelen­tősége sokszoros, amellett, hogy a szállító teherautókat közvetlenül, az eddigieknél gyorsabban lehet megrakni, lehetővé teszi a szárító folya­matos üzemelését, ezáltal pe­dig a kihasználtságot növeli. Hogy teljes legyen az egység, bővíteni kellett a fogadórészt is, ami szintén megtörtént. Ezek után már semmi akadá­lya annak, hogy elférjen az a 15 vagonnyi gabonamennyi­ség, ami az éjszakai folyama­tos munkához szükséges. Lengyel Sándor, az üzemelte­tést és a karbantartást bizto­sító brigád egyik tagja, ellen- ' «, őrzi a berendezést. A Sirokkó 2000 nevű szárító mellől már elválaszthatatlan az új tartály. !. (Kép és szöveg: Dudás Zoltán) WSNb U t __-___ ___ V ÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM I98S. NOVEMBER 19., SZOMBAT Társadalmi vita a választási törvényről Szerény létszámú érdeklődés Rövid időn belül másodszor, szerveztek városunkban társadalmi vitát törvénytervezetről. A gyülekezési és egyesülési jog témakörében a vártnál szerényebb ér­deklődéssel találkozhattak a szervezők. Akkor ennek le­hetséges magyarázata is megfogalmazódott: a bizalom hiánya, a kételkedés, hogy valóban figyelembe veszik-e a lakosság véleményét a döntéshozók? Az állampolgárok tartózkodó magatartását jelzi, hogy az új választójogi törvénytervezet vitáján is kevesebben jelenlek meg a vártnál. A Hazafias Népfront váro­si bizottsága négy körzetet érintve, három különböző he­lyen szervezte meg a társa­dalmi vitát. A szerény létszá­mú érdeklődőik többsége jól ismerte a jelenleg még hatály­ban lévő választói törvényt, nem így az új tervezetet. Több hozzászóló véleménye szerint az eddigi választójogi törvényekben sok olyan elem van, amit fölösleges volna megváltoztatni. Az elmúlt időszakban a választásokra újabb és újabb szabályok sze­rint került sor. Többen, akik egyetértettek új törvény alko­tásának szükségességével, ja­vasolták, hogy ezt előzze meg az alkotmány felülvizsgálata. Általánosnak tekinthető vé­lemény volt az is, hogy az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választását külön törvény szabályozza, mert a két jogintézmény együttes szabályozása a tervezetet át­tekinthetetlenné, nehezen ért­hetővé teszi az állampolgárok többsége számára. Sokan helytelenítették azt a gyakorlatot, mely szerint a végrehajtó hatalmat képviselő kormánytagok egyszerre a legfelsőbb népképviseleti szervbe is bekerüljenek. Ha pedig valaki képviselőként a kormány tagjává válik, legyen kötelessége lemondani képvi­selőségéről. Külön kitértek a tanácsel­nök-választás mikéntjére. A hozzászólók többsége azt a ja­vaslatot támogatta, hogy a ta­nácselnök személyét a telepü­lés egészén élők szavazatai alapján válasszák ki. Emel­lett pedig sokan ragaszkod­tak a kötelező többes jelölés­hez is erre a funkcióra. Ez leginkább a községi közös ta­nácsok hatáskörébe tartozó társközségeket érinti, ahol az is vitás lehet, melyik köz­ség lakosai közül válasszanak tanácselnököt. Emellett egy érdekes javas­lat is elhangzott: továbbra is a tanács válassza meg elnö­két, de ennek feltétele ne le­gyen a tanácstagság. Egyértelműen visszalépésnek minősítették a spontán jelölé­si jog megszüntetésének ja­vaslatát. Annak lehetőségét, hogy a jelölőgy üléseken a választópolgárok minden meg­kötés nélkül spontán ajánl­hattak jelöltet. Ezt az újítást az 1985-ös választásokkor de­mokratikus ’ előrelépésként ér­tékelték, most sajnálnák elve­szíteni. A vitáról készült részletes összefoglalót Illés Mária nép- frontbitkár továbbította a HNF Best Megyei Bizottsá­gára. Ennek első paragrafusa három lehetőséget kínált, me­lyek közül a váciak a „C” változatot tartották elfogad­hatónak, amely így szól: Az országgyűlési képviselőket, valamint a helyi' tanácstago­kat a választók általános, egyenlő és közvetlen választó­jog alapján, titkos szavazás­sal választják. D. Z. Tisztelt Szerkesztőség! Jogos hiányérzet Levelem előzménye az a szomorú esemény, amely miatt soraim is megszülettek. No­vember 11-én, a váci alsóvá­rosi sírkertben összejöttünk jó néhányan, megközelítő­leg sem annyian, mint azt el­hunyt barátunk megérdemel­te volna! Nekrológot mindig roppant nehéz írni! Akkor is, ha az elhunytat csak felszínesen is­mertük, hát ha még igaz bará­tunk is volt! Varró József ne­ve szorosan összefügg, sőt egyet jelent a váci vendéglá­tással. Évtizedekig meghatá­rozó egyénisége, főkönyvelő­je volt az akikor még Váci Vendéglátóipari Vállalat he­lyi igazgatóságának. Emberi ÁLTALÁBAN élvezetesek, izgalmasak az alsóbb osztályú labdarúgó-mérkőzések. Nem a játék színvonalára célzok, ha­nem az azzal járó külső tör­ténésekre. Arra, hogy néhány évvel ezelőtt Bagón a játék­vezető négykézláb kúszva me­nekült a pálya melletti kuko­ricásba a feldühödött 18 ré­szeg szurkoló elől, vagy Ipoly- damásdon a kiállított labdá- rúgó a közeli folyóba dobta a felmutatott piros lapot. Minderről sokat mesélhetne Wernke Ottó is, aki több mint negyedszázadon át bírós- kodott a közeli „falusi stadio­nokban”. Ezúttal azonban mégsem a pályákbn történtek apropóján kerestük fel, az őt ért, partvonalon kívüli nagy i méltánytalanság került terí­tékre. Labdarúgásunkban a bírók egyik legnagyobb elismerése a 25 éves játékvezetésért járó \ aranysíp átadása. Wernke Ot­tó életében ez a pillanat 1984- ben jött el. Az akkor 66-ik életévét taposó örökifjú já­tékvezető már egy évvel előt- >'■"1te jelezte Nyerges Lajosnak, a váci Játékvezetői Testület akkori vezetőjének a jubileum közeledtét. A válasz kurta­furcsa volt: nincs arany síp, nincs aki gyártsa! Ottó bácsi nem nyugodott bele a vere­ségbe, a Gödi TK egyik baj­noki mérkőzésén találkozott Soós Gáborral, az egykori FIFA-bíróval, aki a megyei labdarúgó-szövetségnél a já­tékvezetők kiképzője volt. El­panaszolta neki az esetet, aki - megígérte, hogy segít besze­rezni a „hiánycikket”. Ottó bá­csinak mindössze 650 forintot, a síp ellenértékét kellett meg­térítenie. Kis nyugdíjából Ki, kit tüntet ki? Egy aranysíp története gyei labdarúgó-szövetség JB vezetője hibát követett e hogy előzetesen nem egyez tette az »aranysíp« átadasd nak feltételeit az illetéke Váci K LSZ vezetőjével, é ennek ellenére a megyei Un népségén átadták Önnek saját maga által vásárol aranysinot”. Ezek után az ik tatószáín nélküli „hivatalos levél végén a megyei testüle meglepő válasza: mindezek is méretében kifizetik Wernk Ottónak a 650 forintot. A történteik ismeretében j néhány kérdés felmerül a ki vülállóban. Jár a 25 éves já tékvezetésért aranysíp vág; nem? Ha igen, akkor átadá sához nem hinném, hogy sza vazásra vagy javaslatra len ne szükség. Bár ki tudja: Vá cott talán más az eljárás Wernke Ottó nem saját magá tüntette ki, munkájának jó megérdemelt jelképes jutái mát volt kénytelen megvásá rolni. Elmondása -szerint éle tének 95 százalékát teszi ki i sport, ezen belül a labdarúgás A sárban, fagyban vezetet mérkőzések eredménye egész ségi állapotára is nyomoka hagyott: veséje tönkrement többször műtötték. A LEGNAGYOBB tőrdöfés azonban a váci vezetők szív telensége okozta. A 650 forin kifizetése ugyanis elsősorbai nem anyagi, jóval több min humánum, emberséges cseleke det. S ha belegondolunk: ; négy évvel ezelőtti 650 forin nem ugyanannyi, mint ma­napság. Azonban nem a pénz a sportszerűség, az erkölcsös­ség hiányzik a váci vezetők kasszájából. Sajnos, jár nekik a lap.j . Széles Tamás kvalitásait az egész, város is­merhette 'és elismerhette, szakmai hozzáértését pedig a töretlen, munkás évtizedek fémjelzik! _.-K sorok írója mint fiatal 'szakácsszakmunkás ismerke­dett meg vele — sorstársaival együtt —, és mindannyian egy felkészült, szakmailag ma­gas szintű szakember, úgy is mint mindenkori problémáik­kal együttérző ember támo­gatását éreztük ezáltal. ma­gunk mögött. És gzt joggal érezhettük mindaddig, míg együtt dolgoz­tunk, de érdeklődő jósága kí­sért elváló útjainkon is! Mint kiváló atléta (magyar súlylö- kőbajnök), mindig figyelem­mel kísérte a dolgozók sza­badidős testmozgását is — az „ép testben, ép lélek” elv alapján. Amikor, 198S. november 11-én utolsó útjára kísértük ezt a kiváló embert, méltán támadt tisztelőinek sokaságá­ban jogos hiányérzet, hogy az egyházi búcsúztató mellett nem volt a Vendéglátóipari Vállalat részéről senki, aki •méltató szavakkal vett volna tőle búcsút. Talán e sorok csekély mértékben pótolhat­ják ezt?! Brczovich Károly Lehet szavazni A legjobb játékos A Váci Izzó MTE vezetősé­ge, a labdarúgó-szakosztály megjutalmazza az őszi idény legjobb váci labdarúgóját. A díj átadására a november S0-i Rába ETO elleni mérkőzés előtt kerül sor. A bírálóbi­zottság kéri, hogy -a szurkolók a legjobbnak vélt játékos ne­vét írják föl és dobják be az erre a célra felállított gyűj­tőládába. Ezt a váci stadion területén találhatják meg. Esetleg levélben, az egyesület címére is beküldhetik szava­zatukat. V. Irzó—Rába ETO Tartalékcsapatok Vasárnap 11 órakor a MÄV- pályán játszik egymással a Váci Izzó MTE és a Bába ETO tartalékcsapata. _______________t_________ . . I SSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Hét végi jegyzet A sordk írásakor egy kl­" csivel ismét nagyobb­ra nyújtózott a hőmérő hi­ganyszála. Tél tábornok előőrsei hátráltak vala­mennyit első korai portyá­juk után. Mindenesetre így is elég volt figyelmeztető „lövéseikből”, hogy eszünk­be jusson: jöhet a hideg korán is, egyik napról másikra válhat korcsolya­pályává a gyalogjárda, az autóút, fel kell tehát ké­szülnünk. Még a zseblám­pában sem árt kicserélni az elhasznált elemet, olyan helyen tartani, hogy a sötétben is megtaláljuk, Mert a váratlan szélviha­rok, az üveghez hasonló villanydrótokra fagyott jég bármikor teremthet olyan helyzetet, amikor az áram- szolgáltatóknál pillanaton ként cseng a telefon, sür­getik a fényt, de háztöm­bök, utcák, városrészek bo­rulhatnak sötétségbe. Ezek friss tapasztalatok, de nem csak az idén szerezhettünk belőlük. Emlékeztetni pe­dig azért kell rájuk, mert hol itt, hol amott derül ki, hogy megfeledkeztek ezek röl az eshetőségekről. Evek óta sajnálkozom szembetűnt már az idén is, hány embernek kell té­len á foglalkozása miatt fagyoskodnia, s azt gondo­lom magamban, bárcsak segíteni tudnék rajtuk. Egy sor munkahelyen persze ez ma még elkerülhetetlen. A szolgáltatások ilyenkor sem szünetelhetnek. El kell In­dítani a túlpart irányába például a váci kompot ak­kor is, ha metsző szél nyargal a Dunán, ha jég­karéj szegélyezi a partot legfeljebb a kishajózási vállalat vezetőinek kellene ajánlani, hogy jó meleg munkaruhát adjon az em­bereire, ha ezt nem tenné. A mozgással járó, szabad ég alatti feladatok végzése közben talán még nem is támadják meg olyan alat­tomosan a hideg okozta betegségek honfitársain­kat, mint a sok-sok huza­tos csarnokban dolgozó kát, vagy például azokat a pénztárosokat, akik a kor­szerűtlenül fűtött bolt pénztárgépe mögött üldö­gélnek dermedten, egyszer­re szenvedve füsttől, a szünet nélkül nyíló főbejá­rati ajtón áramló hidegtől, huzattól, s munkájuk köz­ben a nagy forgalom miatt még arra sincs idejük, hogy valakinek a központba te­lefonáljanak, s kérjék: Legalább egy vastag füg gönyt tennének a szabad ha nyíló ajtóhoz, ahogy az ilyen helyeken szokás. Nevetséges kis teljesít­ményű hősugárzók néhol a lábuk alatt, mert hisz ugye az áram is drága. Frimitív megoldások csupán a for­ma kedvéért. Nem tudok jobb recepttel szolgálni, mert nem én vagyok a szakember, csak a nyílva nosság előtt gondolkodom azon: vajon ez az állapot törvényszerü-e? Fiégcn szó­lam volt, hogy a legfőbb érték az ember, most ezt nem hangoztatjuk. De mi­vel az igazság ettől nem változik, ennek kellene alá­rendelni az igyekezetünket A hóra gondolok. Szál­longó fehér, puha pihékre, amikre úgy vártunk, ^ s amit lassanként mindén reggel lesnek már a sze műket ébredésre,nyitó gye­rekek. Szépsége, varázsa elveszett, amikor magam is a szabadban dolgoztam, s biztosan így van ezzel más is, akinek a hideg ér­kezése jut róla az eszébe, s csontjai sajognak bele. Vajon elkerülhetetlen-e annyi helyen, amennyin m3 nem gondoskodnak a kollégák védelméről, hogy foglalkozási ártalom legyen a reuma, a mindenféle, fo­kozatosan kialakult beteg­ség. Ügy tűnik, nem lenne az. Mégis, van aki már fásultan belenyugszik, szak­mai ártalomnak tekinti. És irigykedve gondol arra, akinek az lenne a dolga, hogy javítson a munkahe­lyi feltételeken. Neki min­dennap jól befűtik az iro­dáját. Kovács T. István jár. Ez a három „vezető" büsz­kén díszelgett a megyei első­ség fényében, nagy pénzeket vettek fel ezért, de a játék­vezetőkről valahogy mindig elfelejtkeztek, ötvenhárom bí­rója volt a testületnek, ma jó, ha 13 van. Ottó bácsi nem hagyta any- nyiban a dolgot, éveken ke­resztül rohangált a pénze után. Tavaly szeptemberben Do­rozsmai Lajos, volt NB II-es játékvezető elkérte tőle a számlát azzal az ígérettel, hogy kifizetteti a síp árát. Telt-múlt az idő, de a pénzből Ottó bácsi semmit sem látott, sőt magát a számlát is csak nagy nehézségek árán kapta Vissza. Ekkor látott meg a Népsportban egy hirdetést a sportjogi tanácsadásról. Ba- rókai Gábor, a lap munkatár­sa érzékenyen reagált Wernke Ottó panaszos levelére,- egy­szerűen ő sem értette a váci Sportfelügyelőség kifogását. A válaszlevelet követő napon Ottó bácsihoz ismét becsen­getett a postás, ezúttal Túró- ezt Bélának, a Pest Megyei Tanács ifjúsági- és sport­osztálya vezetőjének levelével. A megyei vezető kivizsgálta az ügyet, a körzeti labdarúgó­szövetség vezetői igazolták ne­ki a 25 évet: „Azonban a ki­emelkedő munkáért járó »aranysíp«-ot a körzeti LSZ- vezető testületé nem szavazta meg jÖnnek, és azt nem ren­delték meg a megyei labda­rúgó-szövetségnél, ... a me­megtakarította az összeget, s 1934 márciusában Csanaki László vecsési és Endes Péter budapesti kollégájával együtt megyei ünnepség keretében megkapta a jól megérdemelt aranysípot. A 650 forintról szóló számlát bevitte Vácra, a járási labdarúgó-szövetség nagyhatalmú uraihoz. — A városi tanácson Jakab Béla, a játékvezetői testület éá a körzeti labdarúgó-szö­vetség vezetője, Kovencz An­tal, a városi kispályás bajnok­ság irányítója és Nyerges La­jos, a JT vezetőségi tagja fo­gadott — emlékszik vissza Wernke Ottó. — Azt mondták, hogy nem hajlandók megtérí­teni az aranysíp árát, mert kikerültem a szolgálati utat. A megyéhez mentem és nem a járáshoz, ahová tartozom. Nyerges Lajost emlékeztettem az egy évvel korábban tett ki­jelentésére: „nincs aranysíp, nincs aki gyártsa”. Azt vála­szolták, hogy ők nem javasol­ták számomra ezt a kitünte­tést, nem szavazták meg. Ko­vencz Antal , megjegyezte, hogy mivel én vásároltam meg az aranysípot, ezáltal sa­ját magamat tüntettem ki, így nem jár az ellenértéke. Én 25 éven keresztül szívvel-lélekkel vezettem a találkozókat, éjt- nappallá téve, sárban, vízben, fagyban fújtam a síposa, váci JT a megye első testületé Volt, kollégáimmal mindent felál­doztunk érte — s ők nem adják meg azt, ami amúgy is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents