Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-19 / 276. szám

Kívülről szép, belülről drága «*• "W* A lakók egy része már beköltözött a Rákóczi úton épülő változatos homlokzatú lakóházba. A kivitelező — Dutép — újabb épületrész elkészítésén dolgozik. . _i. ____ (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Vitat ott fűtési díjak Mind többen tartoznak A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM 1988. NOVEMBER 19., SZOMBAT Mit tesz az egyház? A menekültek megsegítéséért Á ceglédi Városgazdálko­dási Vállalatnál a sokat vita­tott fűtésdíj beszedésének mó­dosítása beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. így a pénz- gazdálkodásuk kiegyensúlyo­zottá vált, annak ellenére, hogy a díjbeszedési kintlevő­ség jelentős. Az elmúlt másfél évet vizsgálva kitűnik, hogy a lakbér-, fűtés- és melegvízdíj­hátralékok nem csökkennek, hanem növekszenek. Nem enyhít ezen az sem, hogy a behajtás érdekében a felszólí­tástól a bérleti jogviszony megvonásig minden eszközt alkalmaznak. A számlázással egy időben a hátralék kifize­tésére szólítják fel az állam­polgárt. Amennyiben ez ered­ménytelen a jogi úton való behajtásra megteszik az intéz­kedést. Jelenleg hatvan végrehajtás van folyamatban, kilenc eset­ben folyik a bírósági eljárás, és kilenc rosszhiszemű jog­cím nélküli bérlőjük van. A hátralék növekedése mel­lett a hátralékosok . aránya, száma is növekszik. Holott több .olyan bérlő is leadta a bérlakását, aki jelenős hátra­lékkal bírt. A kintlevőségek behajtása a vállalat pénzügyi pozícióját nagymértékben erő­sítené. Hétfőn Az alapítványról A Toldy Kórház és Rende­lőintézet betegellátásának ja­vítására létrehozott alapítvány kuratóriuma november 21-én, hétfőn 9 órakor a Dél-Pest Megyei Áfész tanácskozóter­mében tartja ülését. Ekkor fo­gadják el az alapítvány ügy­rendjét és közzé teszik a fel­hívást az igények bejelentésé­re. Csaknem 1 millió forintra adhatnak be pályázatot a kór­ház különböző osztályai, a ren­delőintézet, valamint a körzeti orvosi hálózat. Az adományo­kat továbbra is a 381-70014-es bankszámlára lehet befizetni. Abonyban Fűtésfelújítás Az abonyi szociális otthon­ban halaszthatatlanná vált az ötvenkét személyes pavilon központifűtés-rendszerének felújítása, illetve átalakítása. , Ugyanis a konstrukció 19 éve működik, s alaposan megron­gálódott. Jó ideje lefagynak a padláson lévő vezetékek, a radiátorok többsége kilyu­kadt, javításuk gazdaságtalan. Életveszélyes lett az ezerlite­res forróvíz-tároló, amelyet gázüzemeltetésű melegvíz-tá­rolóra kell kicserélni. A kivi­telező árajánlata szerint a fűtésrendszer felújítása és a vízmelegítő cseréje forgalmi adóval együtt mintegy félmil­lió forint. fa kivénhedt színpadmes- ^ tér esküdözik, hogy abban a világban, ahol az üres tér­ben mozgolódó emberszemé­lyek karakterét piros, zöld, kék meg barna fényekkel le­het megfesteni, nincs veszé­lyesebb esemény a beugrás­nál. Ha a szereplő megbeteg­szik, vagy bármely más okból kívánatosabb, hogy idejét a rivaldán kívül mulassza el, nincs mese, be kell ugrani helyette. Teszem azt — mond­ja G. — a Hófehérkében ka­nyarót kap valamelyik törpe. Nagy baj az? Dehogyis. Tör­pét az utcán is kapni. No meg egyébként ki számolja azt: hat vagy hét, oly mindegy. Akkor beszélhetünk sla- masztikáról, ha főszereplő vetődik házon kívülre. Ilyen esetben fölösleges az utcán kutakodni, a helyettes csakis a belső körből kerülhet ki, más darabok főszereplői kö­zül (vagy elmarad az előadás). Na, képzelje csak el, délután ágynak esik a Hamlet, és a pótlására gyorsan átküldik Shakespeare-ből a III. Richár- dot. Ennek meg még annyi ideje sincs, hogy az ing alól eltávolítsa a púpot. Egy III. Richárd! Aki port hint, bsal, erőszakot tesz és vérfagyaszt, csak hogy uralmát megtartsa, most hirtelenjében azt rebegi: „Kizökkent az idő, — óh kár­hozat! / Hogy én születtem helyre tólni azt’’. Óh, kárho­zat, miközben az a Richárd­Bár egymástól merőben kü­lönböző adatok látnak napvi­lágot, egyházi berkekben nagy­jából 30 ezerre teszik a ha­zánkban tartózkodó romániai menekültek számát. Nem po­litikai szándék, hanem az evangéliumi kötelesség vitt rá bennünket arra, hogy ezekről az emberekről gondoskodjunk — mondja Tamás Bertalan, a magyarországi református egyház zsinati irodájának külügyi osztályvezetője, akivel Cegléden tartott előadása kap­csán beszélgettünk. — Milyen ellenállást kel­lett önöknek legyőzni ahhoz, hogy a menekültek felé for­dulhassanak? Mert — gondo­lom — annak a 7 millió fo­rintnak] ami eddig adakozás­ból összegyűlt, lenne máshol is helye. Még hatékonyabban — Egyházon belül csupán arról folyt vita, hogy ha mi bármilyen segítséget adunk a menekülteknek, akkor azt a kintiek bátorításnak veszik. Abban viszont semmiféle vé­leménykülönbség nem volt, hogy azoknak, akik már át­jöttek, meg kell adni a konk­rét támogatást. Mégpedig diszkrimináció nélkül. — Mit gondol, meddig ter­jedhet az ország fogadóképes­sége? — Az egyházi segélyszolgá­latban szerzett tapasztalato­kat eljuttattuk a tárcaközi bi­zottságnak és jeleztük, hogy egyre nagyobb számban ér­keznek a menekültek. Végül is igen nagy tömegek sorsá­nak irányítására készülünk. Ezért az egyháznak is azon kell töprengenie, miként tud­na hatékonyabban segíteni. Listára vettünk jó néhány el­hagyott lelkészlakást, olyano­kat, amelyek még helyreállít­hatok, s amelyekben családok, vagy fiatalemberek helyezhe­tők el. Természetesen nagyobb városokhoz, vagyis munkahe­lyekhez közel levő parókiák­ról van szó. Emellett szeret­Egy jó beugrás féle púp csak úgy remeg a há­tán. Kérem szépen, ha hiszi, ha nem, ezt látva annak a köpcös kis embernek — ott az első sor szélén — behomályo- sodik a pápaszeme, és fölszól a színpadra: Nana, drága mű­vész úr, egy kissé sok szere­pet tetszik vállalni. Baj lesz a hitelével. Aztán majd kime­rül és keresgélhetik, ki ugor­jon be maga helyett. A kivénhedt G. múlt vasár­nap jutott eszembe, este a Kossuth Kultúrház folyosóján álldogálva, mikor a falnak támaszkodó Seregi rendező arcán behemót verítékcsöppek kapaszkodtak végig. Seregi rendező sápadt volt, valami kemény borítójú szövegköny­vet szorongatott a kezében, zaklatott pillantásai a telefon körül keringtek, és egyszerre hárman igyekeztek elmagya­rázni neki, mi a nagy hely­zet. A Thália Színház stábja órákkal a fellépés előtt meg­érkezett Ceglédre. Kivéve Hu­szár László színjátékost, aki miatt úgy hat óra tájban kezdtek el izgulni. Vad és mindenre kiterjedő telefoná­lás kezdődött, amelynek során kb. harminc jótanácsot adtak Huszár színjátékosnak, aki az utakra feszült jégpáncél miatt ki sem tudott mozdulni Bu­dapestről. Na, Lacikám, fi­gyelj csak, valahogy vergődj nénk tehermentesíteni a se­gélyszolgálati központokat — már csak azért is, hogy ne szenvedjen kárt a gyülekezeti élet —, erre a célra megvásá­rolnánk egy budapesti külvá­rosi iskolaépületet. Vannak ügyeskedők — Az életszínvonal csökke­nése, munkafeltétel stb. miatt a közvélemény mind nagyobb türelmetlenséggel veszi körül a menekülteket. Ugyanezt ta­pasztalják egyházi körökben is? — A közvéleményben kiala­kult kedvezőtlen megítélést el­sősorban azok táplálják — mert elképzeléseikben a nyu­gatra település játssza a fő­szerepet —, akik egyáltalán nem vállalnak munkát, mégis jobban élnek, mint a társaik. Természetesen ügyeskedéssel. Mégpedig úgy, hogy körbe­járják a segélyosztó helyeket, s így több pénzt összeszed­nek, mint amennyi egy átla­gos magyar munkás havibé­re. .Mások túl gyakran változ­tatnak munkahelyet. Igyek­szünk nekik minden alkalom­mal elmagyarázni, hogy a fi­gyelem középpontjában áll­nak, tehát ha bármeljdkük konfliktust okoz, azzal nagyon sok társának a helyzetét ne­hezíti meg. Végül is én azon a véleményen vagyok, hogy a magyarországi válságjelen­ségeket nem befolyásolja dön­tő mértékben a menekültek megjelenése. Sőt, egy meré­szebb gondolattal az is kife­jezhető, hogy a demográfiai helyzetünkön némiképp segí­tenek is. Ugyanis a menekül­tek körében egy életerős mun­kásréteggel lehet számolni, amelynek szakképzettsége van. Cselekvőén lépett fel — A hazai református egy­ház valóságos specialistája lett ki metróval az izéig, és ott keríts egy taxit! De Lacikám csak azt üzengette lehangol- tan, hogy reménytelen hely­zetben van. Fél hét lehetett, harminc percnyire a Lelkiklinika című zenés vígjáték első mondatai­tól, amikor Seregi rendező már nem tudott tovább tilta­kozni. Hárman állták körül, valami kemény borítójú szö­vegkönyvet mutogattak, és magyarázták neki, mi a nagy helyzet. Seregi rendező mind­inkább elgyöngült, érezte, ma este be fog ugrani. Ugyan, menj már, Zolikám — győz­ködte valaki —, csak nem fogsz, kérlek szépen, ettől a kis vacaktól begyulladni! Pár mondat az egész, pontosan öt, a második rész az meg csak amolyan tohuvabohu. És Se­regi rendező, hogy ne marad­jon el az előadás (legutóbb a Csárdáskirálynö maradt el), nekiállt bemagolni a 12 oldal­nyi szerepet. Nyugtázhatjuk, jól sikerült az első belépője: szóról szóra mondta föl a leckét. A máso­dikban már kissé bizonytala­nabb volt: kihagyott bizonyos passzusokat, zavarában rög­tönzött, s egy kanapén ülve lázasan lapozgatta a szöveg­könyvet. Miképp lenni szo­kott, ha rendező ugrik be a színjátékos helyett. » <Coha ilyen nagy sikert ^ nem aratott ez a darab. (varga) a menekültekkel való foglal­kozásnak. Nemzetközi poron­dokon is egyöntetűen kedvező visszhangra talál ez az egyhá­zi ténykedés? — Mivel az egyház nem a dilemmáival volt elfoglalva, hanem azonnal és cselekvőén lépett föl ebben a kérdésben, ezért nem csupán elismerést vívott ki magának, hanem külföldi támogatást is a me­nekülteknek. Főképp a nyu­gati egyházak reagálnak ér­zékenyen arra, hogy Romániá­ban megsértik az etnikai cso­portok emberi jogait, ezért va­lamiféle keresztényi szolidari­tás alakult ki. Tavaly kará­csonykor elsőként az egyház adott ki nyilatkozatot, mely­ben aggodalmát és féltését fe­jezte ki a romániai magyarság helyzete miatt, de a falurom­bolással foglalkozó állásfogla­lásunkat is nemzetközi rokon- szenv övezte. És ehhez társul­tak konkrét segélyek is. Varga Sándor Nyílt levél a sikeredzőhöz Szeretem és becsülöm a sportembereket. Téged is annak tudtalak, és jó edző­nek, aki szigorú fegyelmet tart, néha még könyörtelen is tanítványaival. Persze csak így lehet manapság a sportakrobatikában is eredményt elérni, és az mindennél fontosabb. Az igazi edzőnek pontos­nak kell lennie. És te pon­tos voltál... Hétfőn a szokott időben edzés. Mint máskor, most is szóltál az „alig” iskolásoknak, hogy pakolják le a szőnyegeket. Ök nem egészen értették a dolgot —, mert a csarnok­ban még kézilabda-mérkő­zés folyt —, de nem mer­tek ellenszegülni. Az öt­ven főnyi szurkolósereg és a két csapat döbbenten fi­gyelte, mi történik a pá­lyán, hiszen a mérkőzésből kilenc perc még hátra volt. Mikor a játékvezető félbe­szakította a találkozót, a nézők nem a legszebb jel­zőkkel illettek téged. Én is ott ültem közöt­tük és nem szóltam rájuk, mert nem ők voltak iga­zán sportszerűtlenek. Az Írházi Sándor emlé­kére rendezett középiskolai kézilabda kupa utolsó mér­kőzését technikai okok miatt meg kell ismételni. Molnár Márta Kitűnő formáiban Továbbra is kitűnő formá­ban játszanak a Ceglédi Köz­gép NB I-es férfi tekézői. Legutóbb a bajnokságban harmadik helyen álló Szolno­ki MÁV MTE-t fogadták. Ceglédi Közgép—Szolnok 6-2 5504-5245 A ceglédiek első két ver­senyzője közel azonos ered­ményt ért el, s ekkor még egyenlően állt a csapat a ven­dégekkel. Ezután következtek — mint végül eldőlt — a Köz­gép pontszerzői, elsőként Her- géth, aki kimagaslót nyúj­tott. Persze a többiekre sem lehet panaszunk. Így Sándorra és Szabóra, akik még betegen is vállalták a játékot. Végül a Közgép több mint kétszáz fá­val verte ellenlábasát. Pontszerzők:: Hergéth (966), Sándor (925), Rimóczi I. (919), Szabó (909). U. L. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Becsület - szavunkra Matökből dinnye vagy! JVI agyarul van, értjük, de még sem értjük — mond- hatják az olvasók e címbeli mondat láttán. Az ifjabbak nyilván kapásból „fordítják”, hiszen ők „diákul” jól tudnak, tiíatematikából gyenge vagy! — hangzik köznyelven a fenti megrovás. Többféle magyar nyelv van? Dehogy. Anyanyel­vűnk egységes, bár különböző nyelvváltozatai (cso­portnyelvek, rétegnyelvek) vannak. Ezek egyike a diáknyelv. Hosszú ideje figyelem, elemezem ezt a legszíne­sebb, legváltozóbb, s persze legellentmondásosabb kommunikációs kódot, főleg a ceglédi diákok ajká­ról lesve a szavakat. A diáknyelv szókészletének hetven százaléka köz­nyelvi átvétel. A szavak azonban — friss ötletesség­gel, röppenő képzettársítással — jelentésváltozáson mennek át. Kifejezőek, találóak ezek a szóképek, me­taforák: vitorla (fül), porszívó (orr), útlevél (bizo­nyítvány), oboa (1-es osztályzat), pingvin (posztoló rendőr). A sportnyelvből is kölcsönöznek a fiatalok: leütötte a lécet (megbukott), öngól (1-es), 1-0 a ta­nár javára (1-est adott), fokozd a csapásszámot (egyél, kanalazz gyorsabban). Különösen fogékonyak a mai tizenévesek a tech­nikára. A műszaki szaknyelv szavait is átköltik: URH-n bejött (súgtak), kamera (szem), kiégett a kép­csöve (sötét, buta), a képernyődbe vágok (szájon váglak), kiverte nála a kultúra a biztosítékot (műve­letlen), japán képcsöves lány (jóképű). Átvételek a színházi nyelvből: visszatapsolták (évismétlésre bu­kott), függöny! (fejezd be!). Katonai kifejezésekből: zubbony (iskolaköpeny), élesbe megy (felelés órán), lövedék (tarhonya), csillagháború (dolgozatírás). Vannak természetesen saját alkotású szavaik is. Szóképzéssel jöttek létre: foci (földrajz), ofi, ofő (osztályfőnök), röpcsi (röpdolgozat), púposka (5-ös), soványka (1-es). Meglepő szóösszetételek: gyalogsző­rös (macska), mellékdiri, kisdiri (igazgatóhelyettes), kukklyuk (szem), egérkamion (Fiat 125-Ös), zsiráf­gondozó (magas). Szóferdítéssel létrejött szavak: ma­tek, matök (matematika), agyar (magyar), gazgató (igazgató), sirodalom (irodalom), rémia (kémia), di- pó, dipi, dipke (diplomatatáska). Mivel jót és rosszat egyaránt látnak-haíllanak ma­guk körül, mivel a régi és az új ebben az életkor­ban ütközik össze a legélesebben, mivel szabadok és megkötözöttek egyszerre, ezért a diáknyelv szélsősé­gek egysége. Egyrészt találó szellemesség jellemzi: csúcsíves, pálmafa, venyige (1-es), agyilag bokazok- nis (rövid eszű. buta), ikrek sapkája (melltartó), SOS! (Segíts Osztálytársadon Súgással!); másrészt kissé durva: tépi a száját, veri a nyálát (kiabál, megszid), dugulj el! (hallgass el!), fazon, háromlábú (fiú), buk­sza, lepedőakrobata (lány), lépteket hallok: elment az eszed;' úgy odaváglak, hogy matyó mintákat rajzolsz az aszfaltba. A szóhasználatban is — mint mindenben — arra kell megtanítanunk a fiatalokat, hogy kinek, hol, mit szabad tenniük, mondaniuk. Költői Adóm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents