Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-19 / 276. szám
1988. NOVEMBER 19., SZOMBAT 3 Parlamenti bizottság tárgyalta Túlságosan rózsaszínű kép Súlyos román provokáció Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága pénteken Dobi Ferencnek, a bizottság titkárának vezetésével a Parlamentben ülést tartott. A testület megvitatta a kormány stabilizációs gazdasági programja végrehajtásának helyzetét, a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslatot, valamint a központi műszaki fejlesztési alapról szóló törvényjavaslatot. A képviselőket Szerdahelyi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tájékoztatta a gazdasági helyzet alakulásáról. A mezőgazdaságról szólva kifejtette: az agrárágazat költségvetési támogatása jelenleg nagyobb, mint központi befizetései, és ezt az immár tartós folyamatot — amint hangsúlyozta — jövőre szükségszerűen meg kell fordítani. A képviselők ezzel kapcsolatban több szempontból is aggályukat fejezték ki. Varga János (Pest megye, 11. vk.) úgy vélte, hogy a hivatalos verzió túlságosan rózsaszínűre festi a mezőgazdaság képét, holott a fejlesztésekhez nincs elég erő. És nem igaz az az állítás sem — amit számos fórumon állami vezetők hangsúlyoznak —, hogy adottak az újratermelés feltételei. A vitát összefoglaló Szerdahelyi Péter szerint nem lehet alternatíva az agrárágazat teljesítményének visszafogása. Ellenben tartózkodni kell éhben a termelői körben a végletektől. A bizottság az „A” gazdasági változat mellett voksolt, kiemelve azt a véleményét: a végrehajtás zátonyra futhat, ha a kormány nem lesz következetes. Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár a vállalati nyereségadóról szóló törvényjavaslathoz fűzött megjegyzést, és egyúttal a képviselőknek válaázt is adott a pénzügypolitikáról felvetett kérdéseire. A bizottság úgy foglalt állást, hogy a mező- gazdaság számára a lehetséges két változat közül az az elfogadhatóbb, ami a nyereségadó mértékét 50 százalékban állapítja meg, és mellette vagyonrészesedés befizetését írja elő. A központi műszaki fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat-tervezet vitájában, amelyet Geleji Frigyes, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese vezetett be, két képviselő — Schmidt Ernő (Vas megye) és Fodor Sándor (Fejér megye) — fenntartásait hangoztatta; szerintük a pénzügyi alap igazából akkor működne jól, ha a vállalatokhoz lenne „közelebb” és nem egy állami központhoz. A bizottság ezután elfogadta a törvényjavaslatot, de azzal a kiegészítéssel, hogy a törvénytervezet készítésének további folyamatában ezt az észrevételt vegyék figyelembe. Pozsgay Imre államminiszter pénteken az Országházban megbeszélést folytatott a MTESZ országos elnökségének Fock Jenő vezette küldöttségével. A MTESZ vezetői kifogásolták, hogy az országos érdekegyeztető tanács munkájában nem vesz részt a csaknem 200 ezer kvalifikált szakembert tömörítő szervezet. Utaltak arra, hogy a szövetség — az írószövetséggel közösen — kezdeményezi az értelmiség szakmai érdekképviseletére hivatott konzultatív testület létrehozását. A MTESZ sürgető és kiemelt .feladatnak tartja a felsőoktatás helyzetének javítását,, .ezért felhívással fordult a kormányhoz, (Folytatás az 1. oldalról.) te és az alábbiakat adta elő: „november 14-én 20.40 óra körül több román állampolgár jelezte illetékes szerveknek, hogy egy CD 241-es személy- gépkocsiból olyan röpcédulákat szórtak, amelyek a román állam és a román állami és pártvezetök ellen uszítanak. Az állampolgárok támogatásával, a rendőri szerveknek sikerült megállítani a gépkocsit, amelyet a Magyar Nép- köztársaság bukaresti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa, Györfi Károly vezetett, akinek társaságában egy román állampolgár volt. A külügyminiszter azt közölte, hogy a fenti tények és eddigi vizsgálataik alapján olyan fellebbezhetetlen következtetésre jutottak, hogy ellenséges tartalmú, uszító röplapokat szórt a magyar diplomata. Erre hivatkozvá indítványozta, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya hívja vissza diplomatáját, és ebben az esetben a román hivatalos szervek nem hozzák nyilvánosságra azokat a cselekményeket, amelyekkel a diplohogy már az 1989. évi költségvetési tervben radikálisan javítsák a felsőfokú képzés anyagi pozícióit. Pozsgay Imre válaszában utalt arra, hogy számos, már korábban is ismert felvetést hallott ismét. Az állammi- niszter osztotta a MTESZ vezetőinek véleményét, hogy vizsgálni kell a szövetség egyes, a műszaki-tudományos fejlődést segítő, szolgáltatás- szerüen végzett tevékenységeihez — mint az oktatás, az át- és továbbképzés, a tudományos információs szolgáltatás és a szaklapkiadás — nyújtott állami támogatás növelésének, egyes jogosítványok biztosításának lehetőségeit. matát Bukarestben vádolják. Hangsúlyozta, hogy amennyiben nem kerül sor a hazarendelésre, akkor a román fél fenntartja azon jogát, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen.” Nagykövetünk a leghatározottabban visszautasította a képtelen vádakat, a román hatóságok eljárását, valamint a román vezetés döntését. A magyar Külügyminisztérium az ügy miatt jegyzékben tiltakozott a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége útján. Hangot adott annak a leghatározottabb véleményének, hogy a Győrfi Károly tanácsos elleni vádak teljesen alaptalanok és a román eljárás súlyos provokáció, amely rontja a két ország amúgy is feszültségekkel terhes viszonyát. Követelte az ügy kivizsgálását, majd azt követően a megnyugtató felelősségre vonást, az okozott politikai, erkölcsi és anyagi kár helyrehozatalát. A történtek kapcsán magyar részről egyben sajnálattal állapították meg, hogy nem ez az első eset, amikor magyar diplomatákat román hivatalos szervek akadályoznak feladatuk ellátásában, zaklatják őket és családtagjaikat. Az ügy rendezése érdekében magyar részről messzemenő türelmet tanúsítottak. Az eltelt időszakban a román fél nem tisztázta a történteket és nem mutatott készséget az ügy megnyugtató rendezésére, a magyar diplomaták normális munkafeltételeinek biztosítására. Ezt figyelembe véve a Külügyminisztérium szükségesnek tartotta az eset részletes nyilvánosságra hozását. A Külügyminisztérium ez alkalommal is hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság a Román Szocialista Köztársasággal változatlanul baráti, jószomszédi kapcsolatok ápolására, fejlesztésére törekszik, a felgyülemlett nehézségek konkrét eredményeket hozó, az élet minden területére kiterjedő együttműködés útján rendezhetők. A MTESZ vezetői az Országházban Pénzt a felsőoktatásnak megítélés, a nyilvánosság csak fokozhatja a zavart, azzal, hogy segíti az eltérő érdekek felszínre kerülését, ütközését és ez további nemkívánatos konfliktusok kialakulását okozhatja. Akadt, aki a nyilvánossággal való foglalkozást csupán divatnak, pótcselekvésnek minősítette, amellyel a valóságos megújulás hiányát próbáljuk ellensúlyozni. Meg kell mondani, hogy az előkészítő munka kezdeti szakaszában, a mi testületünk tagjai között is voltak (igaz, hogy nem nagy számban), akik aggódva mérlegelték a „meddig szabad elmennünk?”; „jót teszünk-e a pórt tekintélyének, ha így kitárulkozunk egy olyan időszakban, amikor közöttünk — a megyei pb tagjai között — is élesebb- bé váltak a viták, gyakoribbak az ütközések?” Voltak, akik az érvényben levő szervezeti szabályzatra és a korábbi évek központi állásfoglalásaira hivatkozva vitatták tervezett lépéseinket, például azt az elképzelést, amelyet a vb munkájának nyilvánosságával összefüggésben megfogalmaztunk, vagy azt, hogy a pártbizottság üléseit nyilvánossá akarjuk tenni a megye párttagsága előtt. (Ez a fenntartás egyébként még a végrehajtó bizottság vitájában is megfogalmazódott.) Az előkészítő munka során volt, aki megyei pártszóvivö megbízását javasolta. Előfordult az a nézet is, amelyik a rendelkezésre álló feltételektől, lehetőségektől teljesen függetlenítve magát, illetve a párt belső nyilvánosságát és a kifelé irányuló tájékoztatást összemosva azt szorgalmazta, hogy haladjunk sokkal gyorsabb tempóval és bátrabban, mint ahogy tervezzük. Végül jelezni szeretném azt a szerintem túlhaladott felfogást is, ami abban foglalható össze, hogy gondoljuk meg, egyáltalán szükség van-e megyei szinten külön állásfoglalásra a nyilvánosság kérdésében, hiszen elemeiben eddig is sok mindent csináltunk. Ügy látjuk: az előzetes konzultációk és a viták kedvezőbb tudati feltételeket teremtettek számunkra a további munkához. Megismerhettük egymás gondolatait, formáltuk egymás szemléletét és igyekeztünk tisztázni viszonyunkat a nyilvánosság igen összetett elvi és gyakorlati kérdéseihez. Mai napirendünk azonban nem önmagáért való és önmagában nem is értelmezhető. Csak a június 30-i feladattervünk tükrében, amelyet testületünk az országos pártértekezlet után fogadott el, s amelyet már azóta is bővítettünk, mert a politikai szükséglet úgy kívánta. Ezeknek a feladatoknak a megoldása széles körű nyilvánosságot feltételez. Ezért meggyőződésem, hogy miközben a nyilvánosság maga is ösztönző és egyfajta hajtóerő feladataink megoldásában, működésének kedvezőbb feltételei olyan ütemben fognak igazán kialakulni nálunk is, amilyen ütemben korszerűsítjük saját döntési rendszerünket, munkastílusunkat, munkamódszerünket, amilyen mértékben visszaszorul pártunkban a hivatali jelleg és erősödnek a mozgalmi vonások. És a nyilvánosság feltételei, gondolom, ezáltal is javulni fognak, ha kidolgozzuk testületünk és az apparátus feladat- és hatáskörét, ha megteremtjük a kétszintű pártirányítás feltételeit, ha testületileg is nagyító alá vesszük a megye közéleti tisztaságát, ha megreformáljuk a pártoktatást, megszervezzük a közvélemény-kutatást, vagyis, ha teljesítjük a feladattervünkben megfogalmazottakat. Ebben az értelemben tehát a mai határozatunk minden további munkánk, állásfoglalásunk tartós, nélkülözhetetlen eleme, tényezője kell hogy legyen. Hiszen így teremthetünk intézményes garanciákat és politikai feltételeket ahhoz, hogy a nyilvánosság, a megyei szintű pártmunka áttekinthetőbbé tétele ne egyes politikai vezetők szemléletén, hangulatán, vagy az apparátus hozzáállásán, jó szándékán múljék, és semmiképpen se adomány, hanem valameny- nyiünk számára kötelezettség legyen. De állásfoglalásunk ahhoz is segítséget adhat, hogy ne tévesszünk arányokat sem a politikai munkában, sem a sajtótájékoztatásban. Mert a nyilvánosság nem parttalan- ság és nem az öncélú vita állandósulása. Hanem a felelős magatartás és cselekvés szervezője. Ha úgy tetszik: eszköz a felelősen végzett munka megjavítására. Mindehhéz számunkra 3 alappillér nyújthat megbízható felfogásbeli támpontot. Az első, hogy nekünk a politikai munkánkkal összefüggésben a párttagok előtt nem lehetnek titkaink. És ez nem valamiféle moralizálás, hanem abból a felismerésből fakad, hogy végső soron önmagunkat, a pártot gyengítjük, ha a párton belüli nyilvánosságot bármi módon korlátozzuk. Ez az egyik alapkérdés! A korábbi évtizedek keserű tapasztalatai és tanulságai figyelmeztetnek bennünket arra, hogy megelőzhettünk volna hibákat országosan, de helyileg is, a nagymarosi vízi erőmű építésének elhatározásától az apajpusztai gazdaság vezetői válságáig, ha időben és nyíltabban politizáltak volna az arra illetékesek. Hiszen azt, hogy valódi ellenőrzés alatt dolgozzék a vezetés, kikerülni nem lehet. Ha nem a saját korunk, akkor az utókor mond rólunk ítéletet. A másik alappillér annak a felfogásnak az érvényesítése, hogy a nyilvánosság nem csupán és nem is elsősorban a testületi ülésekre vonatkozzon, hanem hassa át a megyei szintű pártmunkánk egészét, a döntés-előkészítést éppúgy, mint magát a döntést, a végrehajtás megszervezését és az ellenőrzést is. Rendező eilvünlk ezért az lehet, hogy sohasem döntünk úgy, hogy az érintett közösség véleményét, szándékát, akaratát ne ismerjük kellő mélységben. S ha ez az egész párttagság, akkor szervezzünk megyei pártvitát. Ha pedig a tagság egy szűkebb rétege az érintett, akkor velük vitassuk meg a kérdéseket a döntéselőkészítés menetében. Egyébként már most is ezt az elvet kívánjuk érvényesíteni annak a 3 megyei pártvitának a szervezésében. amelyet ez év végétől jövő év tavaszáig szeretnénk rendezni: az alapszervezeti önállóság, a gazdaságban végzett pártmunka, illetve a különböző szintű pártszervek együttműködése, kapcsolat- rendszere fejlesztésének témaköreiben. Alappillérnek tartjuk azt is, hogy a párton belüli nyilvánosság fejlesztése mellett még nagyobb figyelmet fordítsunk a közvélemény, a lakosság hiteles tájékoztatására. Ezt a követelményt csak fokozza az a tény, hogy ma egyre önállóbb, markánsabb arculatot öltenek a különböző társadalmi szervek tevékenységük megújításával, és megyénkben is politikai realitás a különböző alternatív szerveződések megjelenése. (Hiszen a Magyar Demokrata Fórum, a FIDESZ, a cserkészek, és környezetvédők helyi csoportjai a megye néhány településén már létrejöttek.) Számunkra tehát valóban létkérdés, hogy a párton kívüli közvélemény ismerje erőfeszítéseinket; érzékelje, hogy szándékainkat, törekvéseinket a nép szolgálata, a politikai tisztesség vezérli, mert szilárd tömegbázis nélkül feladatainkat nem tudjuk megoldani. Megyei munkánkhoz kedvező hátteret jelenthet, hogy a' társadalmi nyilvánosság iránti igény jeleként szaporodnak az öntevékeny helyi kezdeményezések, a különféle egyesületek. Egymás után jönnek létre a 85 üzemi lap mellett a kommunikáció más KISBANKÁR £ Lezajlott a Művészeti Szakszervezetek országos értekezlete. £ A TIT nemzetiségi tanácsa a nemzetségi törvény előkészítéséről tárgyalt. £ Fotókiállítás nyílt Kiskőrösön, Fegyverrel a hazáért címmel. £ A fővárosban kétnapos konferencia témája volt a néprajzi kutatások jelene és jövője. £ A Magyar Kémikusok Egyesületében vitaülésen tekintették át a környezet- védelmi oktatás helyzetét. £ A hét híre az is, hogy megalakult Budapesten a Nemzetközi Bankárképző Központ. Tele van ez az ország bankárokkal. Élcelődés nélkül állíthatjuk ezt. Persze, kisban- károkat kell értenünk alatta. Olyanokat, akik azt a kis pénzt forgatják, amelyet fizetésként kapnak. A kisbankárok tehát a bérből élők. Nem mindegyik bérből élő, de a legtöbb. S még kisebb bankárok a nyugdíjasok. Nem mindegyikük, de a legtöbbjük. Forgatják azt a kis pénzt, erre, arra; legyen élelem, tüzelő, jusson a számlák kiegyenlítésére, ruhára, esetleg még... Sokaknál már nincsen esetleg. A legszükségesebbekre jut. Tagadhatatlanul roppant ügyesek ezek a kisbankárok. A valódi bankárok ugyanis rémülten iszkolnának el azoktól, az ügyletektől, amelyeket a kisbankárok megkötnek. Igaz, nem kockáztatási kedvüknek, hanem sokkal inkább a kényszernek engedve. Az év első feléljen á megyében gyors iramban nőtt a lakosság hitel- felvétele. A jó tanács a takaróról és a nyújtózkodásról elvi bölcsesség sokak számára. A hitelállomány teljes összege a megyében most már felette van a 28 milliárd forintnak. Majdnem ötödével több, mint volt tavaly a hasonló időszakban. A tartozá-C sok sokasodása jelzi: akadnak .könnyelműek, alkilk tényleg nem figyelnek a takaróra, s helyi eszközei. Például Szentendrén, Vácott, Dunakeszin, Százhalombattán, Szágetszent- máikiláson, Budaörsön, Nagykőrösön és másutt. Ügy vélem, nekünk ezeket a kezdeményezéseket messzemenően támogatni kell, még akkor is, ha egyikük-másikuk botladozik és magán viseli a gyermekkor betegségeinek tüneteit. Végül a Pest Megyei Hírlapot említem, amely 68 ezres példányszámával a megyei pártbizottság és tanács lapjaként nagyon fontos szerepet tölt be szándékaink, törekvéseink megismertetésében, a megye politikai életében. Munkájukat sokszor dicsérjük, van úgy is, hogy bíráljuk: mindenekelőtt az előforduló pontatlanságokért. Esetenként komoly vitáink is vannak. De azt hiszem, ez Így természetes. Amit viszont most is szeretnék megfogalmazni : mi nagy értéknek tartjuk, hogy a szerkesztőség politikailag progresszív, és itt Budapest szívében mentes a szélsőségektől, vagyis jó partner feladataink megoldásában. Mi a magunk eszközeivel és lehetőségeivel a továbbiakban is ezt szeretnénk erősíteni. Befejezésül a szóvivő kérdéséről: mi megyei pártszóvivőt nem tartunk indokoltnak. Ügy vélem, inkább azt kellene erősítenünk, hogy testületünk minden tagja egyben döntéseink szóvivője is legyen. Vagyis, hogy valamennyien — szűkebb és tágabb környezetünkben — ismertessük munkánkat, magyarázzuk egy-egy döntés előzményét, vitáját és érvrendszerét. Ez azonban azt igényli, hogy folyamatosan tájékozódjunk, képezzük magunkat, fejlesszük ismereteinket, vitakészségünket. Türelemmel, empátiakészséggel, politikai kultúrával -viseltessünk egymás és partnereink iránt. Mert a nyilvánosság megmér valamennyiünket! vannak, sokan vannak, akiknek éppen azért kell a kölcsönpénz, hogy legalább — ha képletesen értve is — legyen takarójuk ... Január és augusztus között munkabérként 199 milliárd forintot vittünk haza. Ez az összeg nyolc és fél százalékkal több, mint volt a tavalyi hasonló időszakban. Forma szerint. Mármint forma szerint ennyivel több, hiszen... Hiszen az árak, a költségek sem maradtak moccanatlanok. Ezért azutáni tényleg forgathatjuk a (kis) pénzünket, hogy legalább arra jusson, amire elkerülhetetlen. Csak éppen nehéz kiigazodni abban, kiknek mi az elkerülhetetlen. Fontos szerepe lesz mind a házai utánpótlás-nevelésben, mind a nemzetközi pénzvilágban annak a bankárképzőnek, amelyről a bevezető részben tettünk említést. Ez az első ilyen intézmény szocialista országban. A világon sem sok van belőle. A pénz emberei ügyelnek arra, kik legyenek a pénz holnapi emberei. A szó szoros értelmében bizalmi szakma a bankárság, Olyany- nyira az, hogy a kisbankárok milliói legtöbbször nem tudják, a bankárokat ők teszik naggyá. Nem csak a pénzükkel, hanem a bizalmukkal is. A megyében a félév végén meglévő 17 milliárd forintos takarékbetét-állományt főként nem a kamat, hanem a bizalom tartja bankároknál, az Országos Takarékpénztárnál és a takarékszövetkezetnél. A bizalom azonban nem végtelen és nem rendíthetetlen. Amit mutat, hogy a megyében a takarékbetétek növekedése az idén az év első hat hónapjában csupán az egyötödét tette ki a tavalyi első félévi eredménynek. Másra — kötvényre, kincstár- és letéti jegyre stb. — kacsintgatnak a kisbankárok? Bizonyára akadnak közöttük ilyenek is. Döntő részüknél azonban más az ők. Az, hogy már nincsen módjuk mit megtakarítani. A félfülű lapjain — Déry Tibor jóvoltából — a döntő többség véleménye fogalmazódik meg abban, hogy „a gazdag mindig eljátszhadozhat a szegénnyel, mert nála van a pénz, azaz a hatalom." Csakhogy kisbankárként gazdagok a tapasztaltaink valami szocialista különlegességről: pénz és hatalom szétválásáról. A mi viszonyaink között a (sok) pénz nem hoz működésbe hatalmi automatizmusokat, ám a hatalom, ha mechanikusan működik, szándékai ellenére is ott nyithat bőségszarut, ahol annak tényleges társadalmi ellenértékét nem lelni. Panasz lenne ez? Ugyan! Hiszen tele vagyunk milliomosokkal. Igen, akinek van egy családi háza vagy egy öröklakása: az milliomos. A megyében például a munkásosztályhoz tartozó háztartásoknak a 84,5 százaléka a saját tulajdonú otthonában kisbankárkodik. Birtokos tehát, csak éppen ... nem szabad irigyelni a „gazdagságáért”. Aminek tőketartozását és annak kamatait legtöbbjük egy életen át fizeti, nyögi. A megyében ma minden száz új otthonból csupán három olyan van, amelyhez nem vesznek igénybe kölcsönt. Ami egyetlen adalék ahhoz, botcsinálta kisbankárokként miféle financiális műveletekkel bíbelődünk. Mészáros Ottó
