Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-17 / 274. szám

1988. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK 3 * Értekezlet előtt fórum Döntést a változás mellett Pénteken megkezdi munkáját a Magyar Kommunista If­júsági Szövetség országos értekezlete. A tanácskozáson — amelynek célja, hogy döntés-előkészítő fórumként szolgálja és megalapozza a KISZ XII. kongresszusának összehívását — 659 szavazati jogú küldött vesz részt. Az országos KISZ-értekezlet előtt tegnap este fórumot rendeztek a televízióban az ifjúsággal és az ifjúsági szövetséggel kapcsolatos kérdésekről. A műsor­ban Lukács János, a KB titkára, Hámori Csaba, a Pest megyei pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, vala­mint Nagy Imre, a KISZ KB titkára és Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára válaszolt a kérdésekre. Az első kérdésre válaszol­va Lukács János úgy véleke­dett, hogy a KISZ — mivel tagsága az ifjúság minden ré­tegéből tevődik össze — a magyar fiatalok egyetemes ér­dekeit fogalmazza meg. Há­mori Csaba viszont azt hang­súlyozta, hogy a szervezet a teljes ifjúságot soha nem tud­ta képviselni, még szervezett­sége legteljesebb szintjén sem. Kiderült a műsorból, hogy a taglétszám — bár pontos nyil­vántartás nem létezik — va­lamivel 700 ezer alatt jár. A tagság állandó fogyatkozása a leköszönő első titkár szerint azzal magyarázható, hogy a párt politikája nem volt si­keres, így a párt ifjúsági szervezetéé sem lehetett az. Megmagyarázta az új Pest megyei első titkár azt a ko­rábbi, nagy visszhangot ki­váltott kijelentését is, hogy a kommunizmus utópia — nem maga az eszme utópia, hanem a kommunizmus mint társa­dalmi formáció, mert ma a hozzá vezető utat még nem is­merik. Hámori Csaba jelen­legi kettős funkciója, és fel­adatainak változásai nem je­lentik sem KISZ-, sem poli­tikai bizottsági tagságának megszűnését. Ami pedig utód­lásának kérdését illeti, vilá­gossá vált, hogy a stúdióban megjelent két másik KISZ- vezető közül kerül majd ki az ifjúsági szövetség új első tit­kára. Az esélyesebb jelölt mindenesetre Nagy Imre. Megnyugtató választ kaptak a műsorban a szervezet jövő­jéért aggódó nézők is: nem igaz,, hogy a holnap összeülő országos értekezlet egyik fel­adata a KISZ feloszlatása. Az értekezletre egyébként a már számos egyéb magyar ifjúsági csoportosulás és szervezet képviselőit nem hívták meg, lévén a tanácskozás a KISZ értekezlete. Nagy Imre el­mondta, a szervezet nemhogy nem akadályozza az alterna­tív tömörüléseket és a KISZ-t csoportosító Magyar Ifjúság Országos Tanácsának megala­kulását, hanem éppen a KISZ szorgalmazta e szervezet meg­alakulását. Nagy Imrétől megtudhattuk, a KISZ és az útörőszövetség fenntartására évente egymil- liárd forintot fordít az állam, de kijelentette: minden civili­zált országban támogatják a kormányok az ifjúsági csopor­tosulásokat. Elképzelése szerint az ilyen célra szánt összeg a jövőben létszámarányosan vagy valamilyen más módon meg- oszlana a KISZ és a hazánk­ban működő különféle ifjúsá­gi tömörülések között. Egy kérdésre válaszolva Lu­kács János elmondta, a párt érez felelősséget az ifjúsági szövetség jelenlegi állapotáért, s a szervezetben igényelt meg­újulásra ugyanolyan elemi erő­vel van szükség az MSZMP- ben is. Módosításra vár a két szervezet eddigi viszonya: nem kell a fiatalok minden lépését párthatározatokkal irányítani, ehelyett stratégiai szövetség kialakítása a cél. Tájékoztatták a résztvevők a nézőket arról is, hogy a KISZ-nek Erdélyből áttele­pült, valamint vallásos tagja egyaránt van. Az egyetemi if­júság körében a szövetség úgy tervezi hitelének visszanyeré­sét. hogy a felsőoktatás megfe­lelő finanszírozásának prog­ramja mellé áll. Végezetül arra válaszoltak a vendégek, milyen eredményt várnak a háromnapos országos értekezlettől: döntést a vál­tozás mellett, e változás tar­talmának meghatározását. A nézők érdeklődésére Lu­kács János azt is hangsúlyozta, Hámori Csaba, a leköszönő KISZ-vezető nem csinált tit­kot abból, hogy az ifjúsági szövetségben végzett munká­ját életkorából adódóan be kí­vánja fejezni. Pest megyei megválasztásának időpontját pedig az indokolta, hogy az MSZMP megyei bizottsága no­vember 11-re tűzte ki ülését. M. L. Megalakult a bizottság Új alkotmány Megtartotta szerdán alakuló és egyben első munkaülését az MSZMP Központi Bizottsága mellett létrehozott, az alkot­mány felülvizsgálatának elvi­politikai irányítását végző bi­zottság. A testület — amelynek el­nöke Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára — megállapította: az ed­digi kutatási eredmények egy­értelművé teszik, hogy az al­kotmány lényeges tartalmi és szerkezeti átalakítása indokolt, ezért új dokumentum kidol­gozását javasolja. Vöröskeresztesek Omszk megyéből Amint arról lapunkban már beszámoltunk, megyénkben tartózkodik a szibériai Omszk megye Vöröskereszt-szerve­zetének háromfős delegációja. Viktor Sirikov, az Omszk me­gyei Vöröskereszt elnöke, Vla­gyimir Sztorozsenko, a me­gyei tanács osztályvezetője és Grigorij Boridko, az Omszk megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese megyénk Vö­röskereszt-szervezetének mun­kájával ismerkedik. A delegáció látogatást tett a budapesti Gyógyászati Segéd­eszközök Gyárában, majd Vác és Verőcemaros egészségügyi és szociális ellátását tanulmá­nyozta. A tegnapi napot a gödöllői körzetben töltötték. Délelőtt megtekintették a kerepestar- csai Flór Ferenc Kórházat, ahol a vendégeket az intéz­mény főigazgató főorvosa, Sza­badfalvi András kalauzolta. A vendégek különösen a kórház számítástechnikai berendezé­sei és számítógépközpontja iránt érdeklődtek. Ebéd után meglátogatták az ikladi óvodát, majd az aszódi Petőfi Sándor Gimnáziumban találkoztak vöröskeresztes ak­tivistákkal. A nap program­ját a polgári védelem pécsit kiképzőbázisának ■ megtekin­tésével zárták. Ma a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál tesz­nek látogatást, s az üzemor­vosi hálózat munkáját nézik meg. A pénteki nap egy részét Dunakeszin, az idősek klubjá­ban töltik, s részt vesznek a Vöröskereszt megyei szerveze­te ülésén is. A delegáció szombaton utazik el hazánk­ból. Parlamenti bizottságok tárgyalták Vita az osztalékfizetésről A kormány stabilizációs programjának végrehajtásáról, a jövő évi gazdasági feladatokról tárgyalt tegnap a parlament szociális és egészségügyi, valamint ipari bizottsága. Az utóbbi testület a vállal­kozói nyereségadóról, a központi műszaki fejlesztési alapról szóló tör­vényjavaslatról, továbbá az adó- és árrendszer módosításának az iparban tapasztalt hatásáról is tanácskozott. Az ipari bizottság ülésén az írásos jelentésekhez és előter­jesztésekhez Harsányt Imre, az Országos Tervhivatal elnök­helyettese fűzött kiegészítést. Mindenekelőtt elemezte az or­szág pénzügyi és hitelhelyze­tét. Elmondta, hogy az idei bruttó adósságállomány 17 milliárd, a nettó pedig 10.4 milliárd dollár. Ez a nemzeti jövedelem 85 százalékának megfelelő összeg. A jövő év­ben hiteltörlesztésre kétmil­liárdot, kamatfizetésre . továb­bi egymilliárd dollárt kell for­dítani. miközben a gazdaság 6,5 milliárd dollár exportbevé­tellel számol. Varga Béla pénzügyminisz­ter-helyettes az eredetileg 50 százalékosra tervezett vállal­kozási nyereségadót eleve 55 százalékosra javasolta a kép­viselőknek. Azt is kifejtette, hogy mivel számos adó meg­szűnik, összességében a köz­pontosított elvonások aránya így is mérséklődik. Ilyen adó­mérték mellett is indokoltnak tartotta az előterjesztés a vál­lalati osztalékok fizetését az államkasszába. A napirenden felsorolt té­mákról ezután együttes vitát folytattak a bizottsági tagok. A gyakran szenvedélyes han­gú felszólalások közül a leg­több az osztalékfizetést tette szóvá, mások információkat sürgettek az ország hitelfel­vételeiről és annak felhaszná­lásáról. A vitazáróban Harsányt Im­re fontosnak nevezte, hogy az A variációval jelzett gazdaság- politika a liberalizált import­tal, az exportösztönzéssel hosz- szabb távra alapozhatja meg a kibontakozást; szemben a B variációval, amelynek gaz­daságpolitikáját jelenleg is folytatja. Elismerte, hogy sok ellentmondás van gazdasági életünkben, s közölte, hogy a múlt gazdaságpolitikáját fel­tárandó vizsgálóbizottság ala­kult a pártban. Varga Béla elmondta, hogy támogatja azo­kat a törekvéseket, amelyek az igazgatás területén vagy a vé­delmi kiadások körében költ­ségcsökkentéseket indítvá­nyoznak. Arra a vitában el­hangzott kérdésre, hogy mi lett volna, ha a múlt üléssza­kon elfogadják az 50 százalé­kos adót, miként javasolták volna most annak növelését, azt mondta: „gondolom, va­gyunk olyan találékonyak .. A vitazáró-összegzések újabb vitát váltottak ki. amelyben több képviselő ismételten meg­fogalmazta aggályait, kérdé­seit. Az elnöklő Juhász Mihály végül is szavazásra bocsátotta az előterjesztéseket. A bizott­ság egyhangúlag elfogadta a műszaki fejlesztési alapról szó­ló törvényjavaslat előterjeszté­sét. A vállalkozási nyereség­adóról szólót öí ellenszavazat- tat olyan módon fogadták el, hogy még az 50 százialékot is soknak tartják, ha a helyzet átmenetileg emelést igényel, azt elfogadják, de az osztalék fizetését semmiképpen. A szociális és egészségügyi bizottság ülésén az írásos elő­terjesztéshez fűzött szóbeli ki­egészítőjében Cravero Róbert, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese felvázolta a gazdaság mozgásterét befolyá­soló tényezőket. Majd elmond­ta, hogy a szociális és egész­ségügyi ágazat forráslehetősé­gei nem adnak módot a szük­ségletek teljes kielégítéséhez. A dologi költségekhez 8 szá­zalékos központi támogatást kapnak az egészségügyi intéz­mények, s központi forrásból 6 százalékos béremelésre nyí­lik lehetőség. A tájékoztatót követően a képviselők kérdéseket intéz­tek az Országos Tervhivatal elnökhelyetteséhez. Válaszában Cravero Róbert kifejtette: a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa azt javasolja, hogy jö­vőre 8 milliárd forintot for­dítsanak központi béremelés­re. Ezzel szemben a kormány úgy ítéli meg, hogy erre a célra csak kétmilliárd forint vonható el a költségvetésből. A vitában felszólalók ismé­telten kérik, hogy az egész­ségügy jelentőségének megfe­lelő támogatást kapjon a köz­ponti forrásokból. Az ünnepi taggyűlések elé Hetven év tapasztalataira építve A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1987. júniusi határozata sze­rint napjainkban kezdődnek és november vé­géig tartanak a pártalapszervezetek ünnepi taggyűlései a megyében. E fórumok célja ket­tős: méltó módon megemlékezni a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakulásának 70. évfordulójáról, majd ünnepélyes keretek között átadni az új tagkönyveket a kommunis­táknak. Írásunkkal ehhez a kettős feladathoz igyekszünk segítséget nyújtani Pest megye közel 1500 pártalapszervezetének. A Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulását alapvetően két tényező befolyásol­ta. A hazai munkásmozgalom fejlődése, meg­erősödése teremtette meg a pártalakítás egyik alapvető feltételét. A forradalmi párt megszü­letésének másik oka szorosan kapcsolódik az 1917-es oroszországi eseményekhez, a szocia­lista forradalom győzelméhez. A világháború során hadifogságba került katonák között szép számban voltak olyanok, akik a magyar munkásmozgalom, a szociáldemokrácia isko­láit kijárva kommunistává értek az 1917-es események során. A világ első szocialista for­radalmában eszmeileg és harci tapasztalatok tekintetében is megedződtek. Kezdeményezé­sükre már 1918 márciusában megalakult az Orosz Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja. Figyelemmel kísérték a magyaror­szági események alakulását, és várták a haza­térést. A cselekvés lehetősége 1918 őszére alakult ki az országban. A háború elvesztése, a mo­narchia szétesése, a munkások, parasztok, ka­tonák elégedetlensége, a szocialista forrada­lom oroszországi győzelme aktivizálta a mun­kásmozgalom hazai erőit. Tevékenységük alapjaiban ingatta meg a fennálló társadalmi rendszert. A néptömegek a munkásosztály ve­zetésével győzelemre vitték az „őszirózsás” polgári demokratikus forradalmat. A forrada­lom eredményeinek megvédése, továbbfejlesz­tésének lehetősége, a proletárhatalom megte­remtésének esélye egyre sürgetőbben követel­ték a kommunisták hazai szervezetének élet­re hívását. A Szovjet-Oroszonszágban tartózko­dó kommunista csoport ekkor határozta el, hogy hazaindul és megalakítja a pártot. Tö­rekvésükben elsősorban a Szociáldemokrata Párt baloldali ellenzékére (Szántó Béla, Vágó Béla, Hirossik János), valamint a forradalmi szocialisták illegális csoportjára (Korvin Ottó, Mikulik József) támaszkodhattak a hazatérők (Kun Béla, Pór Ernő, Vántus Károly és a ké­sőbb csatlakozó Szamuely Tibor). A Kommunisták Magyarországi Pártja ilyen előzmények után 1918. november 24-én ala­kult meg Budapesten. A pártot a megalakítás gondolatától a megszervezésig fontos szerepet vállaló Kun Béla vezette. Titkáraivá Hirossik Jánost, Vántus Károlyt választották. A Köz­ponti Bizottság tagjai pedig Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Jancsik Ferenc, Korvin Ottó, László Jenő, Mikulik József, Nánássy György, Pór Ernő, Rabinovics József, Rudas László, Seidler Ernő, Szántó Béla, Vágó Béla lettek. Szamuely Tibort hazaérkezése után kooptál­ták a testületbe. A párt céljául a szocialista forradalom kivívását tűzték maguk elé. Tevékenységük kezdetén befolyásuk alá vonták a szervezett ifjúmunkásokat, kapcso­latokat teremtettek a nemzetiségiekkel, agi­táltak a katonák és a parasztok között. Ebben döntő szerepet játszott a párt lapja, a Vörös Új­ság. A KMP első programja követelte a ha­talmat, a munkás-, paraszt- és katonatanácsok számára. Az üzemekben a termelés munkás- ellenőrzését, majd a termelési eszközök társa­dalmi tulajdonba vetélét tartották szükséges­nek. A nagybirtokok kártalanítás nélküli kisa­játítását és szocializálását tűzte feladatul. Külpolitikájában a Szovjet-Oroszországgal és a nemzetközi proletariátussal való szoros kap­csolatot kívánta erősíteni. Ugyanakkor a párt a gyakorlati munkában tekintettel volt a leg­égetőbb, legsürgetőbb kérdésekre, amely a munkásokat, parasztokat, katonákat foglal­koztatták. Követelte az államapparátus meg­tisztítását, a feketézés megszüntetését, az élel­mezés javítását, a bérek emelését, a munka­nélküli-segély biztosítását. A Kommunisták Magyarországi Pártja esz­méivel, programjával, és közvetlen gyakorlati munkájával rövid időn belül jelentős tömege­ket állított maga mellé és nyert meg a forra­dalom folytatására. A KMP néhány hónap alatt politikailag, szervezetileg megerősödve készülhetett a magyarországi szocialista forra­dalomra. A kommunisták pártjához számos Pest megyei üzem, település szervezetei is csatlakoztak. Az aszódi Repülőgépgyár és a kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár munkásai, a tököli földmunkások szervezete, Üllő, Pécel, Galgagyörk, Kartal, Galgamácsa haladó gondolkodású csoportjai kapcsolódtak a KMP-hez. Helyi akcióik is hozzájárultak ahhoz, hogy 1919 tavaszára kialakuljanak a győztes szocialista forradalom feltételed. A Tanácsköztársaság kikiáltása és 133 na­pos fennállása a magyar kommunisták csele­kedeteit az egész világ számára ismertté tet­ték. A fehérterror, a Horthy-rendszer megti­zedelte a pártot és a kommunisták egy részét emigrációba, az itthon maradottakat mély il­legalitásba kényszerítette. Mégis ők voltak azok, akik az elsőik között ismerték fel a fasiz­musban rejlő veszélyt, a háborús készülődést, a világháború fenyegető közeledését. Politikai munkájukkal, szabotázsaikkal, fegyveres ak­cióikkal siettették a II. világháború befejezé­sét, országunk felszabadulását. A kommunisták kezdeményező szerepet vállaltak a háborútól meggyötört ország vér­keringésének normalizálásában, a helyreállí­tás, az újjáépítés feladataiban. Ehhez a poli­tikai pártok közül elsőként nagyszabású prog­ramot hirdettek: „Lesz magyar újjászületés!” A gazdasági-társadalmi átalakulásban vállalt kezdeményező szerepük megalapozta, hogy 1948-ban egyesüljön a kommunisták és szo­ciáldemokraták pártja, s hogy a szocializmus alapjainak lerakását, építését — erőiket egye­sítve — szervezzék, vezessék. Az 1950-es évek óriási erőfeszítéseit beár­nyékolták, eltorzították a szovjet modell auto­matikus másolása, a személyi kultusz, a dog- matizmus súlyos hibái. Az ország mély társa­dalmi, gazdasági, politikai válságba, az ellen- forradalom zsákutcájába sodródott. A Magyar Szocialista Munkáspárt — mely 1956 végén, 1957 elején szerveződött újjá, a magyar kommunista mozgalom legjobb ha­gyományaira építve — levonta következteté­seit, a hibákból programot dolgozott ki a szo­cialista építés további hazai feladataira, őszinte, nyílt politikája, reális céljai rövid idő alatt jelentős tömegeket mozgósított, melynek nyr nán számottevő eredmények szü­lettek az országban. A gazdasági fejlődés, a konszolidált társa­dalmi-politikai viszonyok országunkat a 70-es évekre a világ közepesen fejlett államai sorá­ba emelte, s ez megalapozta a nemzetközi te­kintélyét is. A párt XIII. kongresszusát kö­vetően azonban az ország helyzete kedvezőt­lenné vált. Napjaink feladata, hogy elemezzük a párt elmúlt évtizedekben folytatott tevé­kenységét. Az vitathatatlan, hogy eredményes volt agrárpolitikánk, úttörő szerepre vállal­koztunk a gazdaság reformjában és a nem­zetközi kapcsolatok formálásában. Ugyanak­kor a 70-es évek elején törés következett be a gazdasági reform megvalósításában, így rea­gálásunk a világgazdaság kedvezőtlen hatá­saira késett és erőtlen maradt. A népgazdaság fejlődése lelassult, egyensúlya labilissá vált. Elmaradt a társadalom igényeitől a politikai intézményrendszer reformja. Gondjaink meg­oldásának elodázása jelentős feszültségeket halmozott fel a társadalomban. Ilyen hatások közepette kezdődött meg 1987 őszén a tagkönyvek cseréjét előkészítő beszél­getések sorozata a párt tagjaival. Az őszinte, nyílt eszmecsere feltárta a párt általános és helyi gondjait, az egyes párttagok saját tevé­kenységükkel is szembekerülhettek. Ennek so­rán alakult ki és erősödött meg az országos pártértekezlet összehívásának gondolata. A májusi pártértekezlet kritikusan elemezte az ország, benne az MSZMP helyzetét, fordu­latot határozott el a további munkában. Ál­lásfoglalásából idézünk: „Előrehaladásunk, a nemzet boldogulása azt követeli, hogy a tár­sadalmi élet minden területén fordulatot hajt­sunk végre: felgyorsítsuk a reformfolyamato­kat, összehangoltan folytassuk a gazdasági és a politikai intézményrendszer működésének megújítását, segítsük a társadalom alkotóké­pességének kibontakozását.” „Mivel az MSZMP a történelmileg kialakult egypárt- rendszer körülményei között tölti be vezető szerepét, így az átfogó reform folytatásának kiindulópontja a párt működésének megújí­tása.” A Pest mégyei pártalapszervezetek e meg­újulás folyamatában szervezik, tartják ünnepi taggyűléseiket. Nehéz és összetett fel­adatok előtt állva több mint 40 ezer kommu­nista veszi át tagkönyvét, hogy erőt és fárad­ságot nem kímélve, erős hittel és akarattal részt vállaljanak a munkából. Nem vagyunk könnyű helyzetben. Erőfeszítéseinket várha­tóan nem követik gyors és látványos eredmé­nyek. Meg kell küzdenünk az emberek koráb­binál rosszabb közérzetével, elégedetlenségé­vel, bizalmatlanságával, közömbösségével. A politikai közéletben megjelent, most formáló­dó szervezetekkel, csoportokkal vitába száll­va megegyezésre kell törekednünk. Mobili­zálnunk kell a gazdaságban még meglévő tar­talékokat, hogy az ország anyagi helyzetét megalapozva megkezdhessük a kibontakozást, javítani tudjuk az életkörülményeket, növelni az életszínvonalat. Embert próbáló feladatok ezek, amelyekben éppúgy szükség lesz a párt hét évtizedes küzdelmeiben felhalmozódott ta­pasztalatokra, mint a legkorszerűbb politikai ismeretekre, mint a kommunista elkötelezett­ségre. Herczenik Gyula, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője

Next

/
Thumbnails
Contents