Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-16 / 273. szám

1988. NOVEMBER 18., SZERDA A SZOT állásfoglalása a munkanélküli-segélyről Fel kell emelni a bérminimumot Kedden ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület megvitatta a decem­berre tervezett országos szakszervezeti tanácskozás ál­lásfoglalás-tervezetét a szakszervezeti mozgalom hely­zetéről, megújulásáról, érdekvédelmi, érdekképviseleti munkájának fő irányairól, valamint a mozgalom módo­sított új működési elveit, cél- és feladatrendszerét tar­talmazó elképzeléseket. A SZOT elnöksége úgy döntött, hogy 1988. novem­ber 21-re összehívja a Szakszervezetek Országos Taná­csát és a dokumentumtervezeteket a plénum elé ter­jeszti. A SZOT elnöksége, tekin­tettel a munkaerőhelyzetben jelentkező és várható feszült­ségekre, elhelyezkedési nehéz­ségekre, a munkanélküliek számának növekedésére, szük­ségesnek tartja a foglalkozta­táspolitika eszközrendszerének továbbfejlesztését, összehan­golását a társadalompolitika egész rendszerével, a munka- nélküli ellátás átfogó rendsze­rének mielőbbi, 1989. január 1-jei bevezetését. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­nak a munkanélküli-segélyről kidolgozott, a sajtóban közzé­tett elgondolásairól a követ­kező állásfoglalást alakította ki, amelyről kéri a szakszer­vezeti tagság véleményét. A SZOT elnöksége hangsú­lyozta, hogy a foglalkoztatási gondokat alapvetően az egyéb lehetőségek — megfelelő, a sajátosságokhoz szükség ese­tén alkalmazkodó munkahely- teremtések támogatása, kép­zési rendszer kiépítése, vállal­kozások ösztönzése — kiter­jesztése képes csökkenteni. Ezért ezek fejlesztése a mun­kanélküli-ellátás igénybevéte­le korlátozásának egyetlen reális alternatívája. 1. A i korábban munkavi­szonnyal rendelkezők ellátá­sát már 1989-től biztosítási alapokra kell helyezni. Ez mértékeit, feltételeit tekintve (a megfelelő kereset meghatá­rozásának kivételével) több pontosítással, és a szervezeti feltételek megteremtésével fő vonalaiban megfelelne az Ál­lami"Bér- 'éá Munkaügyi Hiva­tal javaslatainak. Az ajánlott megoldások a finanszírozás konkrét megvalósításában tér­nek el: a SZOT elnöksége nem a foglalkoztatási alapból, ha­nem a társadalombiztosítási járulékokból elkülönítve java­solja fedezni a korábban mun­kaviszonyban állók ellátását. 2. Az átképzésben részt ve­vő munkanélkülieknek fel­emelt ellátást kell biztosítani. 3. A biztosítási rendszert már 1989-től egészítse ki szo­ciális segélyezési rendszer, amely — mérlegelés alapján — kiegészítheti a munkanél­küli ellátás normál mértékeit, anyagi támogatást nyújthat az egyéves időtartam után, illetve a biztosítási rendszerből ki­szoruló munkát kereső más rétegeknek (pl. pályakezdők). 4. A bérminimumot szüksé­ges 4000 forintra felemelni an­nak érdekében is, hogy a mun­kanélküliek minimális ellátá­sa megközelíthesse a létmini­mumot. 5. Az 1989. évi kollektív szer­ződések kötésekor a munka- vállalók és a munkáltatók ál­lapodjanak meg végkielégítés fizetésében, annak mértékében és az érintettek körében is. Ha a beruházó' panaszkodik a kivitelezőre Gazdasági perek a bíróságon Soha nem szoktam vitatni a mondások igazságát. Minden további nélkül elhiszem pél­dául, hogy a templom egeré­nek rosszul megy a sora. Azt viszont tessék nekem elhinni, hogy ha a bíróságnak is lenne egere, az bizonnyal kitűnően érezné magát. Nemrégiben ugyanis a Pest Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumában jártam. És miközben arról kíváncsiskod­tam, vajon mennyit peresked­nek egymással a gazdálkodó szervezetek, alkalmam nyílt egy-két aktába betekinteni. Nos, találtam olyan ügyet, amelyben az alperesi kérelem teljes 414 oldalt töltött meg. Csupán, hogy összehasonlít­hassuk a számot valamivel: Parlamenti bizottságok tárgyalták A lakosság terhei nem fokozhatok A kormány stabilizációs műn* kaprogramjának az első évben várható gazdasági eredményeit tekintette át többek között az Országgyűlés ifjúsági és sport-, valamint kulturális bizottsága tegnap a Parlamentben. Az ifjúsági és sportbizottság ülésén az Országos Tervhiva­tal írásos előterjesztéséhez fű­zött szóbeli kiegészítőjében Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese el­mondta, hogy jövőre a fo­gyasztói árszínvonal az idei­nél kisebb mértékben, mintegy 12—15 százalékkal növekszik. Mivel a lakosság terhei tovább nem fokozhatók, a gazdálkodó- egységek működési feltételei nehezülnek. Várhatóan rom­lik az ifjúság foglalkoztatási helyzete,. a képzetlenek, a pá­lyakezdők számára — elsősor­ban Borsodban, Szabolcsban és Nógrádban — nem mindig lesz munkalehetőség. A nehézségek enyhítésére a Az umbriai delegáció programja A kapcsolat erősítéséért Mint lapunkban hírt ad­tunk már róla, a Pest megyei pártbizottság vendégeként ha­zánkban tartózkodik az Olasz Kommunista Párt Umbria tar­tományi delegációja. Massimo Piacenti, a Térni Szövetségi Titkárság munkatársa és Ma­rina Serini, az Umbria Tarto­mányi Bizottság környezetvé­delmi felelőse tegnap délután a Pest megyei pártbizottság székházát kereste fel, ahol a vendégeket Nagy Sándor, a megyei pártbizottság titkára fogadta. A kötetlen eszmecsere kere­tében Nagy Sándorné az együttműködés eddigi tapasz­talatait is összegezte. Szólt ar­ról, hogy a Pest Megyei Ta­nács és az Umbria Tartomá­nyi Tanács között kialakult jó kapcsolat nyomán teremtett kontaktust a két pártbizottság. Az együttműködésben sok lehe­tőség és tartalék rejlik. Így például kölcsönösségi alapon csoportok cseréjére is sor ke­rülhetne, tanulmányozván egy­más politikai munkáját. De a Perugiai Egyetem s a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem is érdemi, tartalmi kapcsolatot építhetne ki. De ugyanígy a tartományi lap, a Cronache Umbre és a Pest Megyei Hír­lap túl a cikkek cseréjén, új­ságírókat is küldhetné a po­litikai, a társadalmi átalaku­lás vizsgálatára. Sajnos — ahogy Nagy Sándorné megje­gyezte —, a KISZ Pest Megyei Bizottságának kezdeményező lépése ellenére máig sincs élő kapcsolat a tartomány ifjú kommunistáit tömörítő szer­vezettel. Mint ahogy a politi­kai előadók cseréjére sem ke­rült sor. Ennek annál is in­kább nagy lenne a jelentősé­ge, mert a Pest megyében dol­gozó politikai oktatókat, elő­adókat érdekelné az umbriai kommunisták személyes, meg­győző agitációjának mikéntje, hogyanja. Az a közeg, melyben dolgoznak. Egy-egy előadás keretében erre választ adhat­nának Pest megye településein, városaiban rendezett találko­zókon. Ott, ahol kérdezni, visszakérdezni is lehet — s nemcsak a küldött cikkekből tájékozódni. Hiszen az együtt­működés tartalmát nemcsak a politikai delegációk cseréje ad­ja meg, hanem a politikai munka területén kialakított ál­landó, élő kontaktus, mely mindkét pártnak hasznos. Az umbriai delegáció prog­ramjának megfelelően ma Vácra, Visegrádra, Szentend­rére látogat. Elutazásuk nap­jáig, szombatig azonban felke­resik többek között a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, szerkesztőségünket, Ráckeve üzemeit s az Apaji Állami Gazdaságot is. V. E. KESZ-értekeilst elatt Véleményt kérnek A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség november 18—19-i országos értekezletén megválasztják a Központi Bi­zottság új első titkárát is. Az országos KISZ-értekezlet sze­mélyi kérdéseket előkészítő bizottsága kéri az ifjúsági szövetség tagjait, mondják el véleményüket, javaslatai­kat a 403-742 telefonszámon egész nap, illetve a KISZ megyei bizottságain — szemé­lyesen vagy telefonon — 8 és 17 óra között november 17-ig. Az országos értekezlet résztvevőivel folytatott előze­tes konzultációk során Nagy Imrének, a KISZ KB titkárá­nak jelölését támogatták a legtöbben. Nagy Imre 31 éves, matematikus, 1984 óta dolgo­zik a KISZ KB apparátusá­ban. foglalkoztatási alapot a duplá­jára, az át- és továbbképzésre fordítható forrásokat a há­romszorosára növelik. A lakás- helyzet javítását célozza a központi lakásalap létrehozá­sa, ebből a befizető vállalatok saját dolgozóik számára 400 ezer forintot visszaigényelhet­nek. A lakáshiteleknél jövőre áttérnek a piaci szintű kamat alkalmazására, ezzel egy idő­ben a megnövekedő terhek kompenzálására a gyermekes családoknál bevezetik a tör­lesztési támogatást. A lakossági fogyasztásban 1 százalékos csökkenésre lehet számítani 1989-ben, s a reál- jövedelmek, illetve a reálbé­rek is mérséklődnek. Az árnö­vekedések részbeni ellensúlyo­zására 16 milliárd forint ér­tékben terveznek szociálpoli- •tíkai-iírtézlkedése'ket. Mint Bé­kési Ládzló pénzügyminiszter- hélyettes elmondta, a tervek szerint jövőre a családi pótlé­kot 300 forinttal növelik gyer­mekenként, a nyugdíjaik össze­gét egységesen 400 forinttal emelik. Az ülésen a képviselők több módosító javaslatot terjesztet­tek elő. A bizottság szótöbb­séggel úgy foglalt állást, hogy a vállalkozási nyereségadó mértéke 55 százalék legyen. A kulturális bizottság ülé­sén — amelyen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke — az Országos Tervhivatal írásos beszámoló­ját kiegészítve Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal ál­lamtitkára adott áttekintést az ez évi várható gazdasági ered­ményekről és a kormányprog­ram megvalósításának problé­máiról. A kulturális, egészségügyi és szociális szférában a bérek­ben 6-7 százalékos, a dolo­gi kiadásoknál 8 százalékos növekedés lehetséges jövőre. Ez azt jelenti, hogy e terüle­teken nemcsak az előrelépés, de még a reálérték megőrzése sem biztosítható. Kivételt je­lent a felsőoktatás, a közép­fokú szakoktatás és a tudomá­nyos kutatás: ezek számára ki­emelt támogatást nyújtanak, s ezzel a működési kiadások reálértékének megőrzését és bizonyos fejlesztéseket tesznek lehetővé. Ä pedagógusbérek javítására külön összeget biz­tosít a kormány. A Vitában a képviselők töb­bek között elmondták, hogy tarthatatlan az a felfogás, amely a művelt, képzett és egészséges embert fogyasztá­si, nem pedig a legfontosabb termelési tényezőnek tekinti. Ezt követően a képviselők előtt Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke ismertette a központi műszaki fejlesztési alapról szó­ló törvényjavaslat megalkotá­sának indokait. Hangsúlyozta: a törvényi szabályozás bizton­ságosabbá teszi a 29 éve léte­ző alap működését, s áttekint­hetőbbé, ellenőrizhetőbbé és célzottabbá felhasználását. Goethe 1974-es kiadású Faust­ja 488 oldalas. Szóval egérként még csak-csak elviselhetőek ezek a pereskedések, de vajon bíróként hogy látja az ember? — Talán nem szükséges mondanom, hogy rengeteg a munkánk — mutat körbe az irodájában Nagyné dr. Faze­kas Olga gazdasági elnökhe­lyettes. Ennek ellenére mostanában kevesebb ügyet hoznak a gazdálkodó szerveze­tek a bíróság elé. Ez részben a megváltozott illetékrendel­kezéseknek tudható be, hisz régen utólag, most viszont előre, mármint a döntés előtt kell lefizetni azt a bizonyos hat százalékot. Ugyanakkor úgy érzem, van egy nagyfokú bizonytalanság mindenkiben. Az ideit sok helyen próbaév­nek tekintik, senki sem tudja, hogy fog állni december vé­gén. Az alperesek minden el­képzelhető indokkal húzzák, halasztják a fizetést. És bi­zonytalanságot okoz a jogsza­bályok állandó változása is. — Én legalább ekkora prob­lémának látom, ha egy jogsza­bály nem változik, illetve, ha azt úgy teszi, hogy fehér fol­tokat hagy maga után. Itt el­sősorban a januártól életbe lépő társasági törvényre gon­dolok most. — Sajnos az utóbbinak a következményei éppen megyei szinten jelentkeznek legin­kább. Tudniillik, a fővárosi székhelyű szövetkezetek mű­ködési területe már rendsze­rint Pest megyére esik. Külö­nösen a szakcsoportokkal sok a baj. Azok ugyanis korláto­zott önállósággal rendelkez­nek, de nem jogi személyek. Értük tehát a gesztor szövet­kezet a felelős, mégpedig úgy, hogy az gyakran alig tud va­lamit a szakcsoport tevékeny­ségéről. — Nem jelentene megoldást a szakcsoportok önállóvá té­tele? — De, feltétlenül, csakhogy erre még nem került sor. És ha már az ítélkezési problé­mákról kezdtem beszélni: évek óta nem tudunk dűlőre jutni a közhasználatú épületek, te­hát az iskolák, rendelők, mű­velődési házak tetőbeázásának kérdésében. A gazdálkodó szervezetek rendkívül sokszor találkoznak ilyen panaszokból eredően a bíróság előtt. Az alperesi oldalon gyakran ket- ten-hárman is állnak, mivel a beruházó perbe hívja a kivite­lezőt éppúgy, mint a tervezőt. — Mindez túl a jogi vonat­kozásokon még egy dologra felhívja a figyelmet: neveze­tesen arra, hogy rosszul dol­goznak az építőiparban. — A jobb munkáról jut eszembe: jogrendszerünkben létezik a gazdasági bírság in­tézménye, mely pont a nem megfelelő működést lenne hí­vatva szankcionálni. — Furcsa a helyzet ezen a területen. A kezdeti lendület után 1984-től fokozatosan csökkennek az ilyen ügyek. Elméletileg számos esetben, tisztességtelen ár, a minőség- védelemmel kapcsolatos szabá- lyik m.iszegése, biztonsági intézkedések elhanyagolása, tisztességtelen gazdálkodás vagy az alkatrészek biztosítá­sának elmaradása miatt — hogy csak néhányat említsek — kezdeményezhetik a bírság kiszabását egyes hatóságok, ideértve a KNEB-től a Mun­kavédelmi Felügyelőségig, a Fogyasztók Országos Tanácsá­tól a Legfőbb Ügyészségig jó néhány fórumot. Mégis, idén például csupán két alkalom­mal fordult ez elő, a tisztes­ségtelen gazdálkodás miatt pedig az utóbbi négy évben egyetlenegyszer indítottak csak pert. A hétköznapok ta­pasztalatára hagyatkozva el­képzelhetetlennek tartom, hogy az ország egyik legna­gyobb megyéjében mindössze ennyi probléma legyen a ter­melésben. Mi a bíróságról je­lezni ugyan jelezhetjük a gon­dokat az illetékeseknek, ön­állóan viszont nem járhatunk el. Falusy Zsigmond Kincses Kolozsvár Budakeszin Toki ErdéEy-matricák Sokan eljöttek a környe­ző településekről Budakeszire hétfőn este. A Pest megyei Székely Kör és a művelődési ház közös rendezésében Jan- csó Adrienne: Kincses Ko­lozsvár címmel tartott nagy si­kerű előadói estet a művelő­dési ház színháztermében. Harmatcseppek A FA LEVELE Reggel Annus megint veszekedett vele. Ro­han, kapkod. Mindig. Ö hiába készíti el Pé­ter meg a két gyerek reggelijét, tízóraiját, Annus kirángatja a papírból a becsomagolta- kat, átrakja a bögréket, s mondja, mondja, kértem már magát, hagyja a fenébe az egé­szet, törődjön magával, az lenne a legjobb, ha akkor kelne fel, amikor mi elmegyünk... Az lenne a legjobb, ha fel sem kelnék többet, ez jut eszébe ilyenkor, s nyeli befelé a láthatat­lan könnyeket. Minek jött ő ide? Nem akarta, nem és nem. De mennyire kérlelte Péter! Édesanyám! Szép szobája lesz, fürdőszoba is, itt meg ... Mi az, hogy itt meg? Abban a ház­ban élt ő harminchét esztendőt. Igaz, kicsi volt. Konyha, két szoba, a kamra, ötüknek. Milyen jól megfértek! Igaz, Kálmán maga volt a jóság. A három gyerek úgy nőtt fel, hogy az apjuknak egyszer sem hallották a hangos szavát. Itt meg ...! Az örökös kiabá­lás. Ült a konyhában. Kinézett az ablakon, so­kat nem látott. Egy házat, ablakokkal. Olyat, mint ez. Itt minden ház ilyen. Magas. Meg­fájdul a feje, ha az utcáról felfelé nézeget, merre is vannak ők a hetediken. Egyszer rá­szólt egy fiatal ember. Keres valakit a néni? A, dehogy, csak nézem, hol lakunk ... Ezt vá­laszolta. A férfi húzott egyet a vállán, nem szólt semmit, elment. Ez volt itt a környé­ken az első ismeretsége. Lett azután több is. Hiszen tegnap is, amikor nézegette, szede­gette, válogatta a faleveleket, odajött az az öreg ember, aki ugyanúgy a fiáéknál lakik, mint ő. Szoktak beszélgetni. Arról, hogy jobb lett volna talán maradni... Mindegy most már. Eladta ki-ki ß házát, nincsen visszaút. Kiabál a menyem. Az enyém is. Ilyen mon­datokat cserélgetnek. Néha. Legtöbbször a té­véről meg az unokákról beszélnek. Most az öreg csendben figyelte, ahogyan szedegette a leveleket. Minek? A kisebbik unokámnak vinni kell az iskolába. Aha. Tudja, forró vassal, ruhán át megsimítom, s akkor sokáig megmarad. Aha. Azt mondta a tanár, leg­alább ötféle legyen. Aha. Az Anikó meg nem ismeri, melyik fa levele milyen. Aha. Ezek a levelek akadtak Annus kezébe a reggeli kapkodásban. Betette ő a konyha- szekrénynek abba a fiókjába, ahol Anikó tartja az apró holmijait, ki gondolta volna, a menye oda nyúl?! Rántotta ki, mi a franc ez, ő felelt, az iskolába kell, amire Annus rá­förmedt, biztos maga szedte a franc koszos leveleit, s beteszi ide nekem...! De Anikónak ... mondta volna tovább ő, Annus azonban már a meghibbant tanárokat szidta, akik ilyen hülyeségeket követelnek a gyerekektől, ahelyett... Azt már nem tudhatta meg, hogy mi helyett, mert Annus kiviharzott az ajtón, hallotta, ahogyan bőgve, dögledező motorral erőlködik felfelé a lift, majd elindul lefelé. Elment. Sóhajtott egyet. Milyen jó csend van. Leült ott, a konyhában, a földre szórt le­veleket nézte. Amikor tegnap elköszönt az öregtől és feljött, egyenként letörölte vizes ruhával, majd a vasalóval meglapogatta őket. Milyen szép színük lett. S az illatuk! Az a kesernyés, semmi mással össze nem téveszt­hető szag, amit mohón szívott magába ott, a vasaló mellett. Mintha... Hetedik éve hagyta oda a házát, s mégis, mintha tegnap lett volna. Amikor összetakarította a nagy diófa alól a vesszőseprűvel a leveleket, s fel­felbukkant egy-egy huncut, elbújó dió ...! Be­le a kötény zsebébe, s milyen jó móka volt, amikor később meglelte, megtörte ... Milyen kevés kell egy öregasszonynak, s lám, ez a kevés is eltűnhet, elveszhet. Nézett ki az ab­lakon. Nem látni sehol egy fát. Csak falakat. Ha ö kinézett otthon bármelyik ablakon... Mindegy. Lehajolt, szedni kezdte a földre szórt leveleket, s azon gondolkozott, hová dugja, nehogy még egyszer Annus kezébe ke­rüljenek. Mészáros Ottó Műsora két részből állt. Elő­ször írásos emlékek alapján — s ezekből idézve — átte­kintést adott a város történe­téről. A második részt pedig különböző irodalmi alkotások, ból válogatta össze. Óriási munkát takar ez az összeál­lítás, amely teljesen lenyű­gözte a közönséget. Az előadói esttel egyidejű­leg — ugyancsak a kultúrott- honban — Bardócz Lajos, Er­délyből áttelepült grafikus- művész kiállítását nyitották meg, míg az előcsarnokban Erdéllyel kapcsolatos könyve­ket lehetett vásárolni — a toki művelődési ház jóvoltá­ból viszont erdélyi címermat­ricákat. Belépőjegyeket nem árultak, de a bejáratnál elhelyezett pénzgyűjtő perselyben össze­sen hétezer-háromszáztíz fo­rint gyűlt ősze. A két rendező szerv ezt az összeget átutal­ja a rákosszentmihályi refor­mátus egyházközségnek, amely a Romániából áttelepülőket támogatja. Röiszii! emlékezett Nem Tüzép, Érdért Lapunk november 10-i szá­mában a harmadik oldalon megjelent „Fizetéséből veszi az ajándékot” című írás a dunakeszi MÁV Járműjavító Üzem lakásépítő szövetkezeté­nek kálváriáját mutatta be. Kisbán Miklós anyagbeszerző elmondta, hogy egy esetben tízezer forint csúszópénzt adott a szentendrei Tüzép- telepen. Utóbb kiderült, rosz- szul emlékezett, a csúszópénzt a szentendrei Érdért fatelep dolgozójának adta. Elnézést kérünk a Tüzép valamennyi érintett dolgozó­jától, mert a nyilatkozó szó­botlása a becsületesen dolgo­zókra vetett rossz fényt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents