Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1988. OKTÓBER 1.. SZOMBAT Hellene egy számítógép Éietközvetítés idősei érdekében Méz végi napok Végéhez közeledik a méz átvétele ebben az idényben. A Do­rottya utcai áfész-telepen Varga János telepvezető — képün­kön — a 80 éves tápiöszentmártoni Forgács Istvántól vásárol­ja meg a napraforgómézet (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Eredmények, tennivalók Tanácsi önértékelés Januártól Ügyfélszolgálati irodát nyitnak Idén újabb rendelet szüle­tett a tanácsi szervek ügyfél- fogadásáról és munkarendjé­ről. Ennek értelmében a ta­nácsoknál az ügyfélfogadási szisztémát a helyi sajátossá­gok szerint kell kialakítani. Az indíttatás nyomán a Ceg­lédi Tanács 1989. január 1-jén ügyfélszolgálati irodát nyit, ahol a hét minden napján — két ízben nyújtott ügyfélfo­gadási időben — a lakosság rendelkezésére áll. Az iroda létrehozása, vala­mint az egységes vezetési és irányítási módszerek megva­lósítása érdekében a tanács belső szervezete is megválto­zik: október 1-jei dátummal összevonják a titkársági és a hatósági osztályt. Az így ki­formált egység vezetője dr. Kiss Tibor lesz. Holnap kezdődik Ifjúmunkásnapok Az ifjúmunkás- és szakmun­kástanuló-napok nyitánya hol­nap, október 2-án reggel 8 órakor lesz a Ceglédi Vasutas sporttelepén. Ezen a napon légpuskás lövészetben, kézi­labdában, kispályás fociban és futásban versenyezhetnek a fiatalok. Október 15-én rende­zik meg a nőiruha-készítők szakmai vetélkedőjét. Csökkenő forgalom Ládaadat Hallottuk, hogy a Tápiószele és Vidéke Áfész (körzetünk­ben Tápiószőlősön és Újszil­váson üzemeltet boltokat) mű­ködési területén ebben az év­ben 500 hűtőládát adott el. Ugyanakkor megnövekedett a befőzéshez szükséges kellékek iránti kereslet, mert a gyü­mölcs- és zöldségfélék eltevé- se soha nem látott méreteket öltött. Ezekből és más forgal­mi adatokból, valamint szemé­lyes tapasztalataik alapján úgy vélik az áfész-náí, hogy átala­kulóban vannak az étkezési szokások, önellátóbbak lettek a családok, valószínűleg ez mutatkozik meg a boltok for­galmának folyamatos csökke­nésében. £ A napokban különleges jj vendége volt a Vöröskereszt ^ városi szervezetének. Az ^ NSZK-beli Giessen városá- ^ ból érkezett meg az ottani í gyógypedagógiai főiskola f professzora, dr. Walter ^ Bachmann. A német ven- ^ dégről, s arról, amit magá- val hozott, illetve vitt, Ma- ^ dácsyné Somodi Mária vá- ^ rosi titkárral és Csorbáné ^ Nagy Agnes szakelőadóval ' beszélgettünk. A ma hatvanhárom éves Walter Bachmann tizenhat esz­tendővel ezelőtt kezdett el fog­lalkozni gerontológiával. Elein­te csak a szakirodalmat tanul­mányozta. Idővel megállapítot­ta, hogy a gerontológiával első­sorban orvosi megközelítésben törődtek addig. A professzor viszont úgy gondolta, hogy a gerontológiát össze lehetne kapcsolni a pedagógiával. Így új tudományág alapjait rakta le geragógia néven. Azóta az idős emberekkel való foglalko­zás során pedagógiai elemekkel kombinálva vezeti rá áz érin­tetteket a nekik legjobban megfelelő életforma kialakítá­sára. Ez pedig egyet jelent az idős kori aktivitás növelésével, ami viszont magával hozza a tevékeny emberi élet meghosz- szabbítását. Kérdőívek Walter Bachmann évtizede látott hozzá az elmélet gyakor­lati megvalósításához. Azóta gyűjt adatokat egy közvetlen munkatársa segítségével az idős korúak életkörülményei­ről. A boltokból élelmiszert szállító vállalatok segítségével juttatták el kérdőíveiket az öregekhez, akik postán küld ték vissza a válaszokat. Nos, ennél a kérdőíves mód szernél sokkal hatékonyabb nak, emberközelibbnek bizo nyúlt az, hogy a Vöröskereszt ceglédi szervezetének aktivá! személyesen keresték fel a nyugdíjasokat, igényeiket fel­mérték, s konkrét kérdéseke) tettek fel általában legalább kétórás beszélgetéseik során. A módszer nagyon megnyerte a német professzor tetszését, ezért gondolja, hogy nálunk a leghamarább be lehetne vezet­ni a Medea-Vitae rendszerét a Vöröskereszt aktív támogatásá­val, irányításával. Aktívan Hogy mi a Medea-Vitae? Magyarra fordítva életközvetí­tést jelent. Ezt egy reprezenta­tív felmérés előzi meg, ami megtörtént már az NSZK-ban, Lengyelországban, Svédország­ban, s napjainkban folyik Angliában, Franciaországban, Finnországban és Csehszlová­kiában. Idehaza a közelmúlt­ban fejeződött be a felmérés, mintegy tízezer idős korú em­bert kérdeztek meg a Vöröske­reszt aktívái, Pest megye öt területén ezerkétszázat, Ceglé­den és Ceglédbercelen pedig négyszázat, ötven és száz év közöttieknek tették fel a kér­déseket arról, hogy mi a ked­venc időtöltésük, milyen mun­kát vállalnának, mely közössé­gek, egyesületek tagjai szeret­nének lenni. Ez az adatgyűjtés pedig azt a célt szolgálja, hogy a mi nyugdíjasaink is hasznos elfoglaltságot találja­nak maguknak. Az idős kori aktivitás ugyanis létkérdés az egyes em­ber számára. Mert például az NSZK-ban, ha valaki nyugdíj­ba megy, szinte kataszrofális lelki válságot, szellemi, fizikai téren mély zuhanást él meg. S akinek sikerül túljutnia a krí­zisen, az egy hosszú stagnálás állapota elé néz, majd a gyors, zuhanásszerű öregedés vár rá. Lengyelországban a legideáli- sabbak ebből a szempontból az Jómagam mindig igyekez­tem a korral haladni, s volt is, amikor ez sikerült. Igazán nem a dicsekvés szándéka íratja le velem például azt, hogy a számítógép-őrületet év­tizeddel megelőzve, már 1974- ben programozói szakképesí­tést is szereztem. Így — azóta is csiszolgatva kopó ismere­teimet — valamiféle fogal­mam van arról, mit tehet, mit nem egy-egy úgynevezett cso­damasina, s arról is, miről tehet a számítógép meg miről tehet az ember — vagyis a programozó. Két céggel gyűlt meg a ba­jom mostanság, s mindkettő a korszerűsítés nevében számító- gépesdit játszik. Átutalási betétszámla — nyugodt élet. Valami hasonló az OTP jelmondata. Jómagam apámtól láttam — van annak már vagy tizenkét esztendeje is —, hogy egyszerűbb a csekkbefizetés, ha elvállalja helyettünk az OTP. A hetve­nes évek végén naprakész cetliket küldözgettek, azon egyértelmű számok tudatták, ennyi meg ennyi kellett erre meg arra, s maradt is emeny- nyi forint. A változás — s tegyük hoz­zá, a kedvezőtlen változás — :dős korúak életkörülményei, nert ott a nyugdíjazás után gy hosszú, aktív szakasz kö­vetkezik, s majd aztán a lassú nológiai öregedés. Az életközvetítés lényege pe­dig áz, hogy a sportolni, hobbit művelni vagy akár dolgozni képes idős embereknek ezt az igényét segítse kielégíteni a Medea-Vitae társadalmi szer­vezete. Az elképzelések szerint számítógépben tárolnák a je­lentkezők igényeit, illetve konkrét feladatok elvállalására tett javaslatait. Például pót- mamaságot vállalhatnának el­foglalt vagy éppen egyetemista szülők gyermekei mellett, gyed, gyes, betegállomány vagy lét­számhiány miatt iskolákban pedagógusként helyettesítené­nek néhány órácskát. De akár társkapcsolatokat, barátságokat is összehozhatna a Medea-Vitae a tagok pontos igényeinek is­meretében. Másoknak a kerti munkában, a lakás kisebb ja­vításában és sokféle szolgáltató tevékenységben működhetné­nek közre az aktív nyugdíja­sok, akiket ez a társadalmi szervezet közvetítene ki az igénylőkhöz. Szolgáltat A Medea-Vitae hasonló len­ne a már idehaza működő La­res Humán Szolgáltató Válla­lathoz, de sokkal szélesebb skálán foglalkoztatná a nyug­díjasokat. Nálunk mór patró- nusa is akadt e kezdeménye­zésnek a gyógypedagógiai ta­nárképző főiskola révén. S hogy éppen Cegléden alakul­jon meg elsőként az országban a Medea-Vitae, ahhoz csak egy számítógép hiányzik, amelybe az összes ilyen szolgáltatást igénylő vagy azt vállaló adatait lehetne betáplálni. A szerve­zést, a lebonyolítást a Vörös- kereszt városi szervezete vál­lalta. Csak a kezdő lökés hiány­zik még, vagyis az a nem tűi nagy összeg az egész rendszer alapját jelentő számítógép­hez ... akkor kezdődött, amikor az OTP-be is betört a számító­gép. Az ügymenet ismeretében én már nem is tudoK csodál­kozni, hogy évente legkeve­sebb egyszer kapok egy fel­szólítást, hogy ilyen és ilyen részletem nem érkezett meg, fizessem be. Már azon is gon­dolkodtam, valami jó ügyvéd talán még arra is rá tudná venni az OTP-t, hogy a saját maga által felvállalt, majd nem teljesített számlákat a saját zsebéből fizesse ki, plusz még azt az időt nekem, ami az ügyintézés miatt elveszett. Apám a minap félrehívott. — Fiam, gyere, segíts már ne­kem! A büszkeségtől dagadt a keblem, s már készültem is, hogy a másodperc tört része alatt megszabadítom gyötrő gondjától, elmagyarázva az akkor még ismeretlen ügyet. A könyvelő csődje. Apám ugyanis adóívet ka­pott, ám ezen egyetlen szá­mon sem tud eligazodni. Szá­mítógépesítették, s azóta az egyszerű halandó számára kö­vethetetlen, vajon eleget tett-e fizetési kötelezettségének, vagy hátraléka van. Az adóhivatal dolgozói sem tudnak ezen se­gíteni. Apám — reklamálva Nem kevesebbre vállalko­zott legutóbbi ülésén a ceglé­di tanácstestület, mint saját munkájának értékelésére, az eredmények összegzésére, a hibák mérlegelésére, a soron következő feladatok megha­tározására. Mint az írásos elő­terjesztésből kiviláglik, az el­múlt 3 évbein 26 fő napiren­det tárgyalt meg a tanács, emellett 46 egyéni üggyel fog­lalkozott, s eközben 72 hatá­rozat és 9 tanácsrendelet szü­letett. A tanácstagoknak az ülése­ken való megjelenési aránya (80.1 százalékos) és aktivitá­suk is elmarad a szükséges­től. Huszonnyolc olyan tanács­tagot számoltak meg, akik a választás óta meg sem szólal­tak a testületi eseményeken. Mások pedig (egy kisebb rész) egy-egy napirendhez többször is hozzászólnak, nem mindig átgondoltan, így az­tán — miképp az előterjesztés fogalmaz — rendkívüli akti­vitásuk miatt mások elállnak a hozzászólástól. Változó az interpellációk száma, habár nem kevés al­kalommal éppen az informá­cióhiányból fakadnák. Az ap­parátus megadná ezeket az in­formációkat — mondja az elő­terjesztés —, ha erre a tanács­tagok nem sajnálnák a fárad­ságot, s hát az ülések haté­konysága is javulna. Sokat se­gítene az is, ha az interpellá- ciós kérdések írásban kerül­nének az illetékesek elé. Persze hogy hányán nyilvá­nítanak véleményt a különfé­le témák kapcsán, azt erősen befolyásolja az előterjesztések színvonala, tartalma, érthető­sége. Az elfogadott elemzés sze­— hiába lobogtatta befizetett s megőrzött csekkszelvényeit, arra kérve a hivatalnokot, legalább azt nézze meg. — A számítógép jobban tudja — hangzott a megfellebbezhetet­len válasz. Ezek után a kezembe vet­tem a tanácsi adópapírokat, s megpróbáltam „elmenni” raj­tuk. Miután leestek a földre, ez sikerült is...! Egyiken sincs dátum, még évszám sem, s ami számunkra többlet, az elképzelhető, hogy a számlán mint hátralék jelentkezik. Azt már csak a pontosság kedvéért teszem hozzá, hogy apám negyven esztendeig könyvelő­ként kereste kenyerét, tehát van némi fogalma a számok ilyen-olyan összeadásához. Én sokkal inkább az adóhi­vatal bürokratájának mentali­tását furcsállom, aki vakon hisz számítógépe számaiban, ám semmiféle késztetést nem érez, hogy tudományát meg­ossza az érdeklődővel, aki sa­ját pénze sorsát keresi Ha valamiért korszerűsíteni kel­lett volna az adózást, én az ilyesféle jelenségekre gondol­tam volna inkább. S aki véletlenül nem tudná, a számítógép csak számol. B. O. rint a napirenden szereplő kérdésekről érdemi vita után döntenek, esetenként a pa­pírra vetett elképzelések mó­dosításával. Nagy rokonszen- vet váltottak ki az alternatív javaslatok, ezeket mindig élénk vita követi. A tanácstagi csoportok 1978 óta területi elv alapján épül­nek fel és működnek. Mun­kájuk színvonala az elmúlt évek alatt sem érte el a kí­vánatos nívót. A választás idején megfo­galmazott (1985. évi) korn»ány- program is aláhúzta a ídjé- koziató tevékenység javításá­nak szükségességét. Ezért új­ból rendszeresen megjelenik a tanácsi híradó. „Minden tö­rekvésünk ellenére nem sike­rült, elérni, hogy a tanács munkájáról rendszeres és tár­gyilagos, a lakosságot jól tá­jékoztató, tárgyszerű és pon­tos képet tudjunk adni a vá­rosi sajtóban, bár némi javu­lás az utóbbi időben észlelhe­tő” — szögezi lé szó szerint a Fekete Antal tanácselnök alá-, írásával jegyzett előterjesz­tés. A tanácstagok és választóik intézményesített találkozási formája az esztendőnként) be­számoló. Tavalyelőtt 1680, ta­valy 1618, idén 1701 helybeli jelent meg ezeken az alkal­makon, amelyeken egyébként sok közérdekű bejelentés, ja­vaslat és panasz hangzik el. Csökkenőiéiben van a pana­szok, s emelkedőben a javas­latok száma. A körzetekben végzett munkát a tanácstagok természetesen különbözőkép­pen minősítették. Attól füg­gően. hogy mennyire sikerült az adott körzet igényeit telje­síteni. Abban azonban meg­egyeztek a vélemények, hogy az elmúlt évek városfejlesz­tési politikája összességében helyesnek bizonyult. A tanács egyik kimagasló eredménye, hogy a romló népgazdasági helyzetben is tudta aktivizál­ni a lakosságot. Vízilabda Pont nélkül Az úttörő I/B korosztályúak vízilabda-bajnokságában a ceglédi pólózók három negye­den keresztül kiegyenlített csatát vívtak az OB I-es Ta­tabánya utánpótlás játékosai­val. A bravúr, a pontszerzés elmaradt, mert a hajrában el­követett két nagy hibát kö­nyörtelenül kihasználta a Bá­nyász. A Cegléd az ötödik he­lyért verseng. Tatabánya—Évig Ceglédi VSE 8-5 (2-1, 2-1, 1-2, 3-1) Cegléd: Zoltán — Szebenyi, Kiss, Mohos, Csizmár, Dengi, Tábori. Csere: Csömör, Kog­ler. Valamennyi gólt Dengi dobta. A megyei II. osztályú baj­nokságban szereplő Ceglédi DSE női kézilabda-csapata legutóbb a Tököl ellen 15-15 arányban döntetlent ért el, s így jelenleg egy ponttal vezet a bajnokságban. Legközelebb Nagymaroson lépnek pályára. U. L. ISSN 0133-269» (Ceglédi Hírlap) Becsület — szavunkra Mindennapi varázsigéink Elöljáróban: a két személyes élmény nem önreflek- torozás, hanem a fölismert gondolat valóságvédjegye. Bár sikerrel gyűri talpa alá az ember a teret: a mé­tereket, csak kergetni tudja, utolérni nem az időt, a má­sodperceket. Egy mindig rohanó bejáró filozófiája ez a vasútállomásra menet, a Rákóczi úton. Két társaság ta­lálkozott a kollégium előtt, barátságuk lánca utamat sze­gi. Beállók a szél sodorta falevelek közé, úgy próbálok átlibbenni. Bocsánat, elnézést! — zizegem, véletlenül mégis meglököm a kerek asszonyságot. Szóvillámok csapnak felém: „Nem tud vigyázni?! Nem az őserdőben van, minek csörtet?!” A durva szavak összeroppantották — egyébként is karácsonyfa-törékenységű — harmó­niámat. Nyilalló sejtelmekkel állóik körzeti orvosom előtt. Amint vizsgálat után megszólal, ahogyan beszél: ember­jó szókkal, oszlik bennem, fölöttem a nyomasztó hangu- latfelleg. A receptet tán ki sem váltom, a kor kórjaira a leghatásosabb medicina a lélektiszta szó. Giyilkos szó? Gyógyító szó? Meleg, simogató, édes, hideg, megrázó, keserű szó? Földre rántani, magasba emelni tud — fizikai erő nélkül — egy hangsor? Varázs­ereje van? Igen Mert az izomerőnél hatalmasabb a gondolat és az érzelem szavakba zárt ereje. ősidők óta hisz ebben az ember, gondoljunk például a varázsigére, a ráolvasásra, az imára, a vallomásra, az átokra, a parancsolatra, az esküre. A mai tudományok is bizonyítják a beszéd és a mentálhigiéné, a szó és a lel­ki egészség szoros összefüggését. Különösen érzékeny még a félszavakra is a nagy tétet tartalmazó alá-, fölérendeltségi viszonyban az „alul” levő: az ügyfél a magas hivatalnok, a „kis” beosztott a „nagy” főnök, a beteg az orvos előtt. A (sors)döntést ki­mondó szűkszavúsága vagy közlésének homályossága, idegenszerűsége szorongást kelt; a részvétlenül közöm­bös szavak fokozzák a kiszolgáltatottságot. A gúny vagy a durvaság ilyen helyzetben az ideg, a lélek rákja, pusz­títani tud. A kimondott szavak legbensőbb világunkat érintik, ezért mindig tudatában kell lennünk annak: ha beszé­lünk vagy írunk, emberekkel bánunk. Mert a szavak „Békítenek, lázítanak. / ölnek és feltámasztanak.” (Ju­háss Gyula: Szavak.) Társadalmi átalakulásról, politikai nyíltságról beszé­lünk mostanában. Ez a szavak felszabadítását, nagyobb tiszteletét is jelenti. A világos, nyílt beszéd a bajban is segít, mert „ki szépen kimondja a rettenetét, azzal föl is oldja”. (Illyés Gyula: Bartók.) Költői Ádám Aszódi László Antal Tűnődések A számítógép-őrület csodatettei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents