Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
1.988. OKTÓBER 8., SZOMBAT mKenet 3 Beszélgetés Krasznai Lajossal, a Pest megyei pártbizottság első titkárával Nem elég csak deklarálni a megújulás szándékát Nagy jelentőségű ülést tartott az MSZMP Pest Megyei Bizottsága 19S8. szeptember 30-án. Az értekezletről a múlt hét szombati számunkban részletesen tudósítottunk. Most Krasznai Lajost, a megyei pártbizottság első titkárát kértük meg egy beszélgetésre, a testületi ülés hátterének, a megszületett döntések motívumainak bővebb ismertetésére, értékelésére. 0 Az ülés harmadik napirendi pontjaként tulajdonképpen a megyei párttestület személyi megújítására vonatkozó javaslat szerepelt. Mivel magyarázza, hogy mégis az a probléma került előtérbe, legyen-e megyei pártértekezlet vagy sem, annak ellenére, hogy a pártbizottság tagjai nem is olyan régen, június 39-án egyöntetűen a pártértekezlet megrendezésének indokolatlansága mellett foglaltak állást? — A válaszhoz tisztázni szükséges az ülés napirendi pontjainak összefüggéseit is. Hiszen a Központi Bizottság üléséről szóló tájékoztató után a második és a harmadik téma szoros kapcsolatban áll; mindkettő a június 30-án elfogadott — és a Pest Megyei Hírlapban is közzétett — feladatokból következik és azt célozza, hogy megújulhasson a megyei pártmunka. A második napirend a pártellenőrzés, elsősorban az önkontroll fejlesztése, a demokratikus működéshez szükséges korszerűbb szervezeti felfogást, munkarendet irányoz elő, amely maga is része lehet munkastílusunk átfogó újragondolásának. A harmadik napirendben szereplő személyi megújítás viszont a káderfeltételek javítását szolgálja. Ennek előkészítésére bízta meg még júniusban a pártbizottság a káderelőkészítő bizottságot, hogy beszélgessen a testület tagjaival, a munka mai követelményeiről, saját tevékenységük megítéléséről, arról, hogy a megnövekedett feladatokat hogyan tudják vállalni, és a lefolytatott eszmecsere alapján tegyenek javaslatot a párt- bizottság és munkabizottságai megújítására. A beszélgetések tapasztalatait menet közben értékelve az ideiglenes munkabizottság felszínre hozta azt is, hogy a 67 pártbízottsági tag közül négyen úgy látták, korrektebb lenne a szükséges személyi változásokat egy megyei pártértekezlet keretében elvégezni. Itt. minden bizonnyal nem csupán a testület nagyobb mértékű személyi megújítására irányuló tisztességes politikai szándék munkált a felvetőknél, hanem annak feltételezése is, hogy a megyei pártértekezlet esetleg a politikai munka tartalmi megújításához is több muníciót adhat. Minderről értesülve joggal gondolhattuk, hogy a káderelőkészítő bizottság a pártértekezlet kérdését szükségképpen felveti majd a testület előtt is. A megyei pártvégrehajtóbizottság ezt figyelembe véve jutott arra az elhatározásra, hogy a pártbizottság teljesebb informáltságát, belesebb állás- foglalását elősegítendő szélesebb körben is tájékozódik e kisebbségi felvetés, azaz a rendkívüli pártértekezletre vonatkozó javaslat várható fogadtatásáról a párttagság körében. • Ezt milyen módon szervezték meg? — A városi, városi jogú pártbizottságokat és a megyei tömegszervezeti vezetőket kértük fel arra, hogy különböző fórumokon, az általuk legjobbnak tartott formában konzultáljanak a pártaktíva elérhető részével, kérjék ki véleményüket a pártértekezletről, de arról is, hogyan ítélik meg a június 30-án elfogadott megyei feladattervet, a kommunistákhoz intézett — a sajtóban ugyancsak közölt — levelünk gondolatait, és igényeljék javaslataik megfogalmazását is a mai teendőkhöz. Ami a pártértekezletet illeti, legjobb tudomásunk szerint igyekeztünk megfogalmazni azokat az előnyöket, amelyek a megrendezés mellett szólnak és egyúttal felvázolni az ellenérveket is. Persze a kérdés vitára bocsátásának így is volt bizonyos kockázata. • Konkrétan mire gondol? — Például arra, amit egyébként a gyakorlat szerencsére nem igazolt, hogy a problémafelvetést közvetítő pártvezetők, aktivisták nem adják megfelelő árnyaltsággal tovább az érveket és az ellenérveket. Ez pedig azzal a veszéllyel járhatott volna, hogy a racionális megfontolás, az ésszerűen végiggondolt felelősség- és feladatvállalás helyett érzelmi, hangulati elemek válnak uralkodóvá a véleményalkotásban. Persze a hangulat maga is az objektív realitás része, de tisztán ilyen alapon ítélni már bizonyára veszélyes lehet. Jellemző, hogy voltak olyanok, akik érzékelve a mai társadalmi mozgásokat és az eligazodás nehézségeit, többek között azzal indokolták a pártértekezlet szükségességét, hogy e fórum talán választ adhat, vagy legalábbis kezdeményezhet e problémákra. Persze ez még a szeptember 27-i KB-ülés előtt történt, amely megkezdte, elindította a közös válaszkeresést a magyar belpolitika legizgalmasabb kérdéseire... Q Nem tehette volna meg a pártbizottság vezetése, hogy nem kérdezi meg a pártaktíva véleményét arról, kell-e megyei pártértekezlet? — Megtehette volna, de nem járt volna el helyesen. Hiszen a káderelőkészítő bizottság jelentése alapján nagyon valószínű, hogy akkor most született volna olyan elhatározás, hogy indítsuk meg ezt a sajátos, párton belüli „.közvélemény-kutatást”. Ez pedig nyilvánvalóan csak a további elodázását jelentette volna a döntésnek, tempót vesztettünk volna. És — ezt feltétlenül szeretném kiemelni — csak később jutottunk volna azokhoz az érdemi, tartalmi véleményekhez, javaslatokhoz is, amelyek a pártaktívával folytatott eszmecserében most felszínre jöttek. 9 Tudjuk, hogy a megkérdezett párt- aktivistáknak csak egy kisebbsége volt a pártértekezlet megrendezésének szükségessége mellett. A megyei pártbizottság is ezt figyelembe véve határozott. Mégis hogyan foglalható össze a döntés lényege? — A fő, azt hiszem az, hogy a pártbizottság testületileg elkötelezte magát a politikai munka tartalmi megújítása mellett, és ezt tekinti alapvető céljának. Akár a pártérte- kezlet mellett, akár ellene érvelték is a vitában résztvevők — ebben közös volt a vélemény. Nézetkülönbségeket abban lehetett érzékelni, hogy az eltérő álláspontot vallók másként látták e cél követésének, megközelítésének eszközeit, módozatait. A 45 szavazatot kapott többségi véleményben azt kell észrevenni, hogy akik ezt képviselték, szélesebb spektrumon, több dimenzióban, színesebben képzelik él a megújulás eszköztárát annál, amennyit egy megyei pártértekezlet adhat. Volt. aki úgy fogalmazott, hogy em- berközpontúbb, szélesebb körű eszmecserét, nagyobb beleszólási lehetőséget biztosító eszközök kellenek, mint egy 30-35 felszólaló meghallgatását lehetővé tevő megyei párt- fórum. Ezért is döntöttek úgy. hogy minél előbb el kell jutnunk az alapszervezetekhez és az eddigi vitában megformált célokat közelebb kell vinni az ő gondolkodásukhoz és gyakorlatukhoz. Nekem egyébként személyes meggyőződésem, hogy — a megújulás alapirányát keresve — politikai létszükséglet a párttagság tömegesebb véleményének ismerete az alapkérdésekről. Most az a szándékunk, hogy gyorsan biztosítsuk az ebhez szükséges lehetőségeket, feltételeket. Ami pedig a-pártbízottsági ülésen- kisebbségben maradiakat illeti, a pártdemokrácia minősítője is, hogy véleményüket mennyire értjük meg, tartjuk tiszteletben. Nem vitatható ugyanis, hogy őket is a legtisztességesebb politikai szándék vezérelte és javaslataikkal részük volt abban, hogy a testület most kibővítette és ezzel még hatékonyabbá tette a politikai munka tartalmi megújítását szolgáló korábbi feladattervét. O Egyik laptársunk a következő címet adta tudósításának: Lemondott a Pest megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága. Hogyan értelmezi ön a vb és a tisztség- viselők lemondását? — Ez a kiemelés így, azt hiszem, legalábbis kétértelmű, bizonytalanságot, esetleg még indokolatlan aggodalmat is kelthet. A testület elhatározása egyébként, úgy gondolom, tiszta és nemes. Ahhoz, hogy a párt- munkában előrehaladjunk és feladatainkat végre tudjuk hajtani, ütőképesebb, akcióké- pesebb megyei pártbizottságra, végrehajtó bizottságra, munkabizottságokra van szükség. Ez attól függetlenül igaz, van-e vagy nincs pártértekezlet. Már júniusban is így vélekedtünk, hiszen ezért hoztuk létre a káder- előkészítő bizottságot. Tevékenységüknek is betudható, hogy a pártbizottság 10 tagja részben saját indíttatása alapján, részben a bizottság ajánlását figyelembe véve kérte a felmentését. Tudjuk, hogy a megyei testületnek létszáma harminc százalékáig jogában áll kiegészíteni önmagát. Tekintettel arra, hogy eddig 12 személy cserélődött a legutóbbi pártértekezlet óta, most betölthetjük a tíz fő helyét. További 4 fővel növeli lehetőségeinket a személyi frissítésre az, hogy engedélyt kaptunk a pártbizottsága létszám 67-ről 71 főre emeléséhez. A 14 hely betöltését az országos pártértekezlet állásfoglalásában már előre jelzett módon, kísérletileg, delegálással végezzük el, azaz — a kívánatos területi képviseleti arányokat is figyelembe véve — a területen működő pártszervezetek közvetlenül választhatnak és küldhetnek tagokat a megyei testületbe. Az MSZMP eddigi gyakorlatában ezt a módszert még nem próbáltuk ki; a soros megyei pártértekezletig így az egész párt számára is adhatunk talán hasznosítható tapasztalatokat arról, hogyan alakul majd a delegált tagok helyzete a testületben és viszonyuk a küldő szervekhez, választóikhoz. Ami pedig a végrehajtó bizottságot, a tisztségviselőket és a munkabizottságokat illeti: nem az a lényeg, hogy lemondtak, hanem az, hogy úgy látták jónak, éppen a testület és a végrehajtó szervek közötti bizalom erősítése érdekében, hogy alávetik magukat a delegálással kibővített, új, 71 tagú pártbizottság minősítésének. Ennek a testületnek kell megítélnie; ebben az összetételben tartja-e alkalmasnak a végrehajtó bizottságot, a tisztségviselőket az előttünk álló feladatokra. Ennek megállapítása ugyanis csak a pártbizottság feladata és felelőssége lehet. Egyébként a végrehajtó bizottságnak és a titkároknak korábban I« volt már ilyen javaslata, de akkor, júniusban a pártbizottság nem igényelte ezt. Most megismételtük a felajánlást, sőt hangsúlyosan kértük az elfogadását, mert a vezetőknek és a végrehajtó bizottságnak is segíthet, önbizalmat adhat az új, bővített létszámú testület megítélése, a személyi összetétel esetleges átalakítása a most meghatározott, igen ösz- szetett feladatokra tekintettel. A pártbizottság most elfogadta kezdeményezésünket és az újjáválasztás előkészítésére jelölőbizottságot is létrehozott. • Várhatóan mikor kerül sor erre a választásra? — November első felében, ugyanazon az ülésen, amelyen először vesznek részt majd az új, delegált testületi tagok. A jelölőbizottság természetesen már az ő véleményüket is kikéri az előkészítő konzultációk során. Persze a jelenlegi tisztségviselők és a végrehajtó bizottság addig még ellátják munkakörüket és, ami a legfontosabb, hogy elkezdik, illetve folytatják a pártmunka tartalmi megújítására vonatkozó, a mostani ülésen kiegészített feladatterv végrehajtásának megszervezését. 9 De mit is jelent ez a sokat emlegetett tartalmi megújulás? Űj pártbizottsági napirendek felvételéről, megyei pártviták szervezéséről esett szó az ön javaslatában, amelyet azután a testület a június 30-i feladatterv kiegészítéseként jóvá is hagyott... — Az értelmezést talán azzal kezdeném; hogy miközben változatlanul valljuk a párt vezető szerepét, mindezt jobban körvonalazott eszközökkel és módszerekkel, demokra- tikusabban próbáljuk érvényesíteni. A politizáló párttá válást tűzte célul az országos pártértekezlet, ahhoz pedig, hogy kiérdemeljük ezt a jelzőt, sokat kell változtatni munkánk felfogásán, módszerein, stílusán itt, Pest megyében is. A társadalmi mozgások plura- lizálódásának feltételei között kell részt, sőt vezető feladatot vállalnunk a gazdasági stabilizációban, a tisztább közéleti viszonyok kialakításában, a demokratizmus építésében és védelmében. Ma minden szintű pártszervezetnek, testületnek egész más szemmel kell néznie a jelent és a jövőt, mint eddig. Persze nemcsak deklarálni, vagy egyszerűen kinyilatkoztatni kell ezt, hanem mindenkinek, személy szerint konkrét cselekvésében is bizonyítania kell a megújulás komoly szándékát. Már a júniusban elfogadott feladattervttnk is ennek jegyében született. Emlékeztetnék arra, hogy abban célul tűztük például munkastílusunk átalakítását oly módon, hogy valóban a megyei párttestületé legyen a döntéshozatal joga és elkerülhessük a csak jóváhagyó szerepének még a látszatát is. Elhatároztuk, hogy rendet teremtünk a testületek, a munkabizottságok és az apparátus közötti viszonyrendszerben is, például úgy, hogy a végrehajtó szerv nem „szűri meg" a pártbizottság elé kerülő javaslatokat, a tisztségviselők és a munkabizottságok vezetői önálló felelősséggel — és arculattal — jelenhetnek meg a testületi ülés napirendjének előterjesztőiként. Vagy egy másik fejlesztési irány; a pártbizottság jobbam, ellenőrzése alá vonja majd végrehajtó bizottságának tevékenységét, rendszeresebb és érdemibb lesz a beszámoltatás. Hasonlóképpen a júniusi feladatterv szellemében tűzzük a közeljövőben napirendre a testületi munka nyilvánosságának fejlesztését is. Hogy milyen sokszínű feladatok kerülnek majd elénk, annak érzékeltetésére talán példa lehet, hogy felvetettek olyan alternatív elképzelést is az előkészítők, amely szerint — hasonlóan a tanácsülésekhez — a megyei pártbizottság ülései is nyitottak lennének a megyében élő, dolgozó párttagok számára. Decemberben pedig a munkastílus új kérdései kerülnek asztalra, például az irányításban, az alapszervezetek és a megye közötti áttételek csökkentése érdekében. Elhatározott szándékunk, hogy kipróbáljuk az élőbb, elevenebb kapcsolattartást lehetővé tevő kétlépcsős irányítást, több nagyközséget vagy akár egy egész térséget érintően is. Ez azt jelenti, hogy a városi jogú párttestületek közvetítésének kiiktatásával közvetlenül a megyei pártbizottság irányítaná a térség pártszervezeteit i* *. A legfontosabb cél egyértelmű: folyamatosan közelebb kerülni a pártalapszervezetekhez. De ezt a folyamatot ösztönözni és szervezni kell, magától nem megy. Ebben az összefüggésben kell értelmezni a legutóbb elfogadott kiegészítő javaslatokat is, amelyekkel már nemcsak deklarációkat teszünk, mert a tervezett pártviták kényszerítenek bennünket arra. hogy közelebb menjünk, aktív és rendszeres véleménycserébe fogjunk a tagsággal, az alapszervezetekkel. • Milyen kérdéseket állítanak a viták középpontjába? — Ahogy ez az ülésről készített tudósításból is kiderül, a megyei, a területi és helyi pártszervek kapcsolatrendszerérői, az alapszervezeti önállóság mai értelmezéséről és a pártmunka — különösen a gazdaságban betöltött szerepe — új stílusjegyeinek szükségességéről tervezünk megyei pártvitát a területünk különböző régióit érintően. Ez igazi próbatételt jelent majd és konkrét érveket, muníciót és módszereket adhat a munkánk megújulásához. • És a két javasolt új pártbizottsági napirendet mivel indokolná? — Ami a megye gazdaság- és területfejlesztésének tapasztalatait és középtávú feladatait illeti, ennek napirendre tűzését a pártbizottsági ülés előtti véleménycserében felszínre került észrevételek indokolják.' Szót kell ejteni ennek kapcsán egyes térségeit elmaradottságáról, hátrányos helyzetéről és az ebből adódó feszültségekről. Volt olyan vélemény, hogy ez a témakör egyilke azoknak, amelyek megérdemelnék a pártértekezleti eszmecserét, de úgy láttuk, hogy egy megfelelően kibővített ég egy szélesebb körű konzultációval előkészített megyei testületi ülés Is alkalmas a kérdés megtárgyalására, a folyamatok és tendenciák objektív elemzésére. A másik nagy téma: a megye közéleti tisztasága, ennek kapcsán a megyei, a városi jogú és a helyi pártszervek, valamint az alapszervezetek feladatainak meghatározása, illetve annak értékelése, hogyan tudták minősíteni és a szükséges esetekben befolyásolni a különböző pártszervek a területükön dolgozó vezetők erkölcsi-politikád magatartását. • Egy esetleges pártértekezlet nem tudott volna még több ilyen hasonlóan aktuális problémát felszínre hozni, elemzésre javasolni? — Biztosan igen,' és ez az érvek között egyébként el is hangzott a szeptember 30-i ülés vitájában. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy a felad attervünk — vagy inkább a munkánk fő irányainak — kiegészítése nem fejeződött be ezekkel a kérdésekkel, maguk a pártviták és a testületi ülések is minden bizonnyal hoznak még felszínre további elképzeléseket. De ha lenne pártérte- keíáet, az ottani döntéssel sem zárulhatna le a tervezés, hiszen a mad gyorsuló változás viszonyai között nap mint nap újra kell gondolni teendőinket. A fő kérdés a testület viszonya a ■ folyamatos megújuláshoz, annak tudomásulvétele, hogy az átalakulás nehéz és keserves folyamataiban mindvégig fogékonynak kell lennünk az új kihívásokra, arra, hogy akár évente vagy még gyakrabban újragondoljuk terveinket. A hosszába távú tervezés lehetőséged ugyanis érzékelhetően csökkentek és ez — stratégai értékeink és céljaink megőrzése mellett is — sokkal rugalmasabb magatartást igényel a politikai munkában. • Az embernek az az érzése, hogy szinte teljesen más módon kell most majd dolgozunk a pártszervezetekben,., ■— Igen, azt hiszem, a kommunistáknak érzékelniük kell a pártmunka tartalmi megújulását célzó feladatterében szereplő konkrét tennivalók mélységét, azt, hogy ezek hallatlanul nehéz feladatokat jelentenek a korábbiakhoz képest. Ha végrehajtásukról eredményesen tudunk majd elszámolni, akkor talán igazán rá sem fogunk ismerni régi önmagunkra a soros pártértekezleten, hiszen másfél év alatt gyökeres változásokon kell keresztülmennünk. Persze azért nem szabad megfeledkeznünk a folyamatosság és a megújulás kellő összhangjáról sem. És biztosítanunk kell azt is, hogy akik eddig tisztességgel, becsülettel dolgoztak a pártmunka különböző területein, azok mindig emelt fővel állhassanak a tagság, az emberek elé, kapják meg az illő elismerést. Ennek szellemében köszöntük meg tíz eddigi pártbi- zottságd tag tevékenységét, olyan elvtársakét, akik a munkában lehetőségük szerint, céljaink mellett elkötelezetten vettek részt és most különböző okok miatt, átadva helyüket, ezzel is hozzájárulnak az új feladatokhoz szükséges személyi feltételek megteremtéséhez. Császár Károlyné, dr. Csernok Gyula, ifj. Farkas György, Győrfy Valéria, Karácsony Mária, Kemenczei László, Kettler Katalin, Komáromi János, Szilágyi János és Szőke Ferenc munkájára a megyei pártbizottságban mindig megbecsüléssel gondolunk majd, hiszen egy politikai mozgalom, ha becsüli önmagát, akkor becsüli múltját, és tagjait, elkötelezett aktivistáit is. 9 Egy utolsó kérdés: Mit tehet a megújulásért, hogyan vehet részt ebben a folyamatban a sajtó, konkrétan a Pest Megyei Hírlap? — Sok mindent lehetne ennek kapcsán mondani, de most csak egy kérdést emelek kd. A legteljesebb nyíltsággal, bátorsággal, őszinteséggel, de minden tekintetben pontosan, és nem csupán az egyes tények, események leírásával, hanem a sokszor mélyebben húzódó folyamatok, tendenciák objektív bemutatásával, hű közvetítésével a mind teljesebb igazságot igyekezzen a lap az olvasó elé tárni. Ez persze nem zárja ki, hogy az újságnak, újságírónak legyen véleménye, ami nyilvánosságra kerül a lapban. De mindig kapjon lehetőséget az olvasó is a következtetések levonására, álláspontjának kialakítására és igénye szerint az újságban való megjelenítésére is. Bárd András
