Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-05 / 238. szám

VÁCI xJ£iHcm A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1988. OKTOBER 5., SZERDA Munkaértekezletek a váci főpcstán Jen az év végi csúcsforgalom A pénz- és a levélfelvételi ablakoknál ügyes gépek köny- nyít'ik a dolgozók munkáját, a főpénztárban számlálógép pör­geti a bankjegyeket, de a levelek, pénzküldemények ma is a hagyományos módon jut­nak el a címzettekhez. A ko­ra délelőtti órákban degesz­re tömött táskákkal indulnak a kézbesítő postások a város minden irányába. Szeptember utolsó hetében a váci főpostahivatal épületé­ben négy munkaértekezleten értékelték az első félévben végzett munkát, és megbeszél­ték az október—december havi csúcsforgalommal kapcsolatos feladatokat. A tanácskozáson részt vett Boór Sándor, a Bu­dapest-Vidéki Postaigazgató­ság képviselője, a váci hiva­tal instruktora is. Nyereségesen Kovács László szb-titkár kö­szöntötte munkatermükben a kézbesítőket, majd Sándor Lászlóné, a kézbesítő osztály új vezetője adott tájékozta­tást. Napjaink nem könnyű gazdasági helyzetében náluk is fontos, szükséges a termelé­si. anyagi, műszaki és szemé­lyi feltételek biztosítása. A Budapest-Vidéki Postaigazga­tóság nyereséggel zárta az el­ső félévet, s a hozzájuk tar­tozó területen új távbeszélő­állomást szereltek fel 1768 la­kásban. 107 közületi helyen és 67 nyilvános fülkében. Meg­kezdődtek a hét hívószám- jegyre való áttérés előkészüle- iei. Ügyfélszolgálat A váci főpostahivatal 25 millió 406 ezer forintos bevé­teli tervét 101,1 százalékra túlteljesítette. A kézbesítő osztályon dolgozó Béke szo­cialista brigád sokat tett az eredmények eléréséért. Le­maradás mutatkozik viszont a televízió-előfizetések beszedé­sében. Sokat segíthetnének itt különösen a háztömbökben lakók, ha a pénzt előre oda­adnák a gondnoknak, ház- felügyelőnek, vagy az otthon tartózkodó szomszédnak. Gond a betegség miatti lét­számkiesés; több esetben két kézbesítő három körzetben dolgozott emiatt. A közvéle­mény szerint a váci postások Könnyűipari öntöde Elsősorban a szövőipari gépalkatrészek öntvényeit gyártják a KAÉV váci, 7. számú üzemében. Képünkön Király Ferenc egy nagyméretű üst öntvénytisztítását végzi (Vimola Károly felvétele) I Teszik a dolgukat Es gyűlnek a ruhák. A kabátok, a nadrágok, az in­gek, a cipők. A Vöröskereszt hátsó szobáját papírzsákok töltik meg. Némelyikből, mintha csak nyelvet öltenének, buknak elő egy-egy pulóvernek vagy zakónak az ujjai. Amott egy rakoncátlan barna nadrágszár kandikál ki. Szürke szoknyás, mosolygós szemű asszony rende­zi a csomagokat, Csuka Tamásné református lelkész, a kisváci terület vöröskeresztes titkára. Innen, ebből a szobából nemsokára minden egy másik helyiségbe, a parókia konyhájába, az ott felállított polcokról pedig az arra rászorulókhoz kerül majd. Csuka Tamásnét ne­héz szóra bírni. „Ezekben a pillanatokban legalább annyira fontos a segítség, a kézzelfogható tett, mint az, hogy kiálljunk az erdélyi menekültek mellett. Arról pe­dig mit mondhatnék, amit itt csinálunk? Tesszük a dol­gunkat, ennyi az egész. Sokszor a szószékről hirdetjük ki, mire van szükség, hogyan lehetne könnyíteni az át­települtek sorsán. A ruhákon kívül bútorokat, háztartá­si gépeket és berendezéseket, edényeket is közvetítünk, vagyis gyakorlatilag mindent, ami a gyülekezeti tagok­tól beérkezik, és ami nélkülözhetetlen az újrakezdés­hez. Nem ritka, hogy naponta heten, nyolcán keresnek meg bennünket, jöttek már Gödöllőtől Budaörsig, Gödig mindenhonnan hozzánk. Most éppen téli holmikat gyűj­tünk, Hollandiából várunk egy szállítmányt. A napok­ban összeszámoltam, eddig 63 embernek ígértem meg, hogy rövidesen lesz meleg ruhája.” Aztán szabadkozni kezd, folytatná a munkáját. A zsákok lassan katonás rendben sorakoznak fel a szoba közepén. Valahol nagyon várják már azt, amit a belse­jük rejt. Egyedül az erdélyieket segítő központban, a rákosszentmihályi gyülekezetben 120 új lapot nyitotttak mostanában. Százhúsz családos vagy egyedülálló ember kér segítséget. Es remél. Falusy Zsigmond udvariasak, szolgálatkészek. Sándor Lászlóné felhívta a figyelmet arra, hogy a minő­ségi munka és az ügyfélszol­gálat színvonalának emelé­se elsőrendű feladat a jövő­ben is. Ezt megerősítette Boór Sándor is, aki egyben tol­mácsolta a Budapest-Vidéki Postaigazgatóság elismerését. Bejelentette, hogy október el­sejétől átlag ötszázalékos bér- fejlesztést kapnak a postá­sok, és előrehaladás történt a munkaruha-ellátásban is. Lessné Gref Aranka, a vá­ci főpostahivatal vezetője is az év elejei létszámgondokról beszélt. A júliusi hivatali szemle két év munkáját tette mérlegre. A hivatal 4-es minő­sítést kapott, kérte munka­társait, segítsék a jövőben is ennek a szép szintnek a meg­tartását. A jutalmazási keret és a bérmegtakarítások lehe­tővé teszik a legjobb teljesít­mények elismerését, ö is meg­köszönte az eddig végzett munkát, és sikert kívánt az év végi hajrához. Tennivalók Munkaértekezletet tartot­tak a hírlaposztályon, a fel­vételi osztályon és a távbe­szélőközpontban is. A dolgo­zók őszintén beszéltek gond­jaikról, a jó munka további feltételeinek biztosításáról. A szakszervezeti bizalmitestü­letre is fontos feladatok vár­nak a közös problémák meg­oldásában. Papp Rezső Diaparáma-fesztivál A látvány zsonglőrjei ; Szerencsés módon egybe- ! esett a váci Dunakanyar ; Fotóklub fennállásának 30. \ évfordulója a XII. nemzet- : közi diaporáma-fesztivál J \ eseményeivel, melyek az el- ; múlt héten zajlottak. Leg- ; utóbb három éve találkoz­i | lak itt a diaporáma és a 1 multivízió műfajának kép- \ viselői, akiket szívem sze­rint a látvány zsonglőrjei­nek neveznék. Művészetük egészen sajátos, s bár az állófényképből indul­nak ki, új kategóriát teremte­nek. Téves az a nézet, mely szerint a diaporáma a film babérjaira pályázna, csak az anyagiak tartják vissza az al­kotókat ettől a műfajtól. A diaporáma és a multivízió leg­alább olyan drága, ha nem költségesebb. Főleg ma, a vi­deó korában. Mégis sokan ki­tartanak mellette... ::::: ::::: Az idei fesztiválra számos magyar versenymű érkezett, de neveztek Ausztriából, Cseh­szlovákiából, Franciaországból is. Az előzsűri a beérkezett 23 mű közül 17-et fogadott el vetítésre, s ezek közül válasz­tották ki a díjazottakat. A fesz­tivál zsűrielnöke dr. Végvári Lajos művészettörténész volt, zsűritagok pedig Angyal Má­ria, dr. Erdélyi Sándor, Kuch Aurél és Kocsis Iván. A fődíjakon kívül számos különdíj is volt, s az a külö­nös helyzet állt elő, hogy min­denkinek juthatott valamelyik­ből. A legjobbnak Eifert Janos Visszapergetett idő című mun­káját tartották, ez kapta a fesztivál trófeáját. Fesztivál­plakettel négy szerzőt jutal­maztak, a szegedi Veres Sán­dort Formák játéka című munkájáért, továbbá a szintén szegedi Szőke Jánost Akadály című művéért, valamint Sta­nislav Marusakot — Kék mese című diaporámájáért —, aki Csehszlovákiából érkezett. A fesztivál egyik esélyese volt Mánfai György Akvarell című Galántai György kiállítása Kerekek, csapágyak, rugók Szokatlan, a szokványostól eltérő kép tárul a görög temp­lom kiállítótermébe lépő lá­togató elé. Kerekek, csapágyak, rugók, elhasznált gépalkatré­szek képezik alapját azoknak a szerkezeteknek, amelyeket nemcsak megnézhetnek, hanem működésbe is hozhatnak. A megnyitó közönsége, gyere­kek és felnőttek közösen vet­ték birtokba ezeket a tárgya­kat. Művészettörténeti tanulmá­nyainkból ismerjük a ’20-as években kialakult dadaizmust — később az 50-es években a pop-artot —, amely hasonló műveket hozott létre. Object trouvé (talált tárgy), így ne­vezték ezeket a furcsa, szo­borként bemutatott szerkeze­teket. Galántai tárgyművészete jellegzetesen kelet-európai, magyar. A játékosság, öniró­nia és a filozófiai tartalom fontos szerepet játszik; nem a művészet tagadása, hanem igenlése, hite a legfontosabb. A bemutatott festmények folytatják a művész „talp­variációit”, és hangsúlyt kap a zene. Egyesíti grafikai te­vékenységét és a mail art (bélyegművészet) tapasztala­tait. Ez utóbbival érdemelte ki a Soros-alapítvány négy évre szóló ösztöndíját. A kiállítás a váci görög templom kiállítótermében no­vember 10-ig látható, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig. Orvos András lírai munkájával, mely végül szintén fesztiválplakettet ka­pott. Fel kell sorolnunk a külön- díjakat felajánló intézmények neveit is: Magyar Fotóművé­szek Szövetsége, Országos Köz- művelődési Központ Módszer­tani Intézete, Magyar Diaporá­ma és Multivíziós Egyesület, Magyar Amatőr Fotóklubok és Szakkörök Szövetsége, a Fotó című lap, a Könyvértékesítő Vállalat, az Állami Könyvter­jesztő Vállalat, Vác Város Ta­nácsa, a Forte Fotokémiai Ipar, a Dunai Cement- és Mészművek váci gyára és a Madách Imre Művelődési Köz­pont. Külön dicséretet érdemel a technikai megvalósítás. Sere­gély Istvánt és munkatársait dicséri, hogy technikai hiba nélkül telt el a fesztivál négy napja. Anélkül, hogy ünneprontók akarnánk lenni, el kell monda­ni, hogy a helyi lakosság ér­deklődése nem változott az évek során e műfaj iránt. Míg külföldről és Magyarország távoli pontjairól is sokan el­jöttek, a helyi közönség nem tisztelte meg a fesztivált je­lenlétével ... D. Z. Felvonulás, bál Szüret Szokolyán Szeptember-október a szüret időszaka. Ilyenkor kerül hor­dókba az emberi kéz által megművelt, a természet által megérlelt szőlő. A szüretelést hazánkban évszázadok óta mu­latságok kísérik. Erre készül Szokolya község is, október 8-án, délután három órai kez­dettel, amikor a falu utcáin a népszokás felelevenítésével, szüreti felvonulás lesz. Este nyolc órakor a Mányoki Ádám Művelődési Házban pe­dig elkezdődik a mulatság, a szüreti bál vigassága. A BNV után Szolnoki tárlat A vasárnap zárult őszi Bu­dapesti Nemzetközi Vásár F- pavilonjában a KI ŐSZ orszá­gos központja bemutatta több neves kisiparos leg­szebb munkadarabjait. Váro­sunkat Váci György képvi­selte két vitrint megtöltő könyvkötészeti különlegessé­gekkel. A mestert értesítették, hogy az anyagot nem szállít­ják vissza Vácra, hanem Szol­nokra irányítják, s ott láthat­ja majd a helyi közönség egy hasonló, kisipari tárlat so­rán. Tiszteit Szerkesztőség! Sérelmes, igazságtalan Az újságcikkek olvasása után igen gyakran kavarog az emberek lelkivilága, amikor a sok igazságtalan intézkedéssel kiváltott bosszúságok nap mint nap a felszínre kerülnek. Ol­vasva a közelmúltban megje­lent, tehóval kapcsolatos cik­ket, tollat ragadtam, hogy többek nevében kifejezhessem észrevételeinket. Úgy érzem, hogy a teho be­vezetését nemcsak sérelmes­nek. de igazságtalannak is tarthatjuk, mert első nekiru­gaszkodásra az összegyűjtött lakossági aláírások százalékos aránya sikertelennek bizonyult. Természetesen az arány meg­változtatására, a statisztika ki­alakítására sokféle lehetőség van, amíg a kívánt eredmény meg nem születik. A teho is torzszülöttként látott napvilá­got. Most, amikor az önkéntes adakozásnak annyi lehetősége nyílott (az éhezők megsegítése, a romániai magyarok felkaro­lása, a Magyar Nemzeti Szín­ház és hadd ne soroljam to­vább), akkor bízzák azt a ma­gyar állampolgárokra, hogy mennyit és hová szeretnének fizetni minden kényszer nél­kül. A teho szervezése a béke­kölcsön időszakát juttatja eszembe, de hát az akkori idő­ket nem lehet összehasonlítani a jelennel. Azon is tűnődöm, hogy vajon azokban a váro­sokban vagy budapesti kerüle­tekben, ahol nem szavazták meg a teho fizetését, az illeté­kesek merték vállalni a kocká­zatot a rossz eredményért Galántai György — egyik „talált tárgyával” (jobbra). A „zsűri” szigorú, ám a játékosság sem idegen tőle (balra) (A szerző felvételei) és elfogadták azt a statisztikai adatot, amely tükrözte a la­kosság akaratát? Furcsának, illetve szomorú­nak tartom azt a tényt is, hogy bár dr. Kovács Tibor, a városi tanács titkársági osz­tályvezetője az említett cikk­ben elmondta, hogy a tehóra vonatkozó tanácsrendelet meg­alkotásánál természesesen sza­bályozták azoknak a körét, akik nem tartoznak hozzájáru­lást fizetni. Itt szociális szem­pontokat vettek figyelembe. Ennek ellenére kiküldték a kis nyugdíjjal rendelkező, szo­ciális segélyben részesülő 70 éven felüli beteg embereknek is a fizetési felszólítást, és bi­zony sokaknak álmatlan éj­szakát szereztek ezáltal. A fi­zetés alóli mentességet csak fellebbezés esetén, a nyugdíj- szelvény bemutatása után kap­hatta meg az illető, de csak egy évre, a következő években hasonlóképpen sor kerül az igazoltatásra. (És még mi har­colunk a bürokratizmus el­len!!) Ugyanebben a cikkben olva­som, hogya tanácstagi beszá­molókra kevesen mentek el, amelyeken a tehóról volt szó. Azt gondolom, hogy a tömeges megjelenés sem változtatott volna a helyzeten, ezt tapasz­talatból írom. Csak egy esetet ragadok ki. A Petőfi és Haty- tyú utcák gázbevezetése ügyé- en legalább három alkalommal hívták össze a lakosokat, ahol teljes volt a résztvevők érdek­lődése, ezenkívül az aláírások begyűjtésével is igyekeztek se­segíteni a gázprogram meg­valósítását. Az eredmény vál­tozatlan azóta is, és az itt la­kók csak irigykedve szemlé­lik azokat a kisebb utcákat, ahol a gáztüzelést megvalósí­tották. Ilyen és ehhez hasonló eredmények teszik érdektelen­né, közömbössé a lakosságot mindaddig, amíg a szerzett tapasztalatokban javulás nem lesz észlelhető. Székely Gyuláné Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): október 5-én, szer­dán dupla, felemelt helyárral játsszák a Híd a Kwai folyón című Oscar-díjas angol fil­met, este fél 6 órai kezdet­tel. Videóprogram: A Keoma című olasz kalandfilmet 19 órakor vetítik. ISSN 0133-2759 (Váci Hírlapi

Next

/
Thumbnails
Contents