Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-05 / 238. szám
Kettős repülés Földet ért a Discovery. Lám, még a katasztrófák sem szeghetik kedvünket földi kötöttségünk áthágásában. Addig érlelt minket ez a gigantikus bizonytalan, mig vallatóra nem fogtuk: hol a határ, melyre még úgy tehetjük rá kezünket, lábunkat, hogy az maradandó legyen ? Mert hogy Földünket már jócskán végigpásztáztuk. — Fölülnél-e egy ilyen űrrepülőgépre? — kérdi anya a lányát. — Nem, mert könnyen megeshet, hogy nem térnék vissza soha többé. — Az asztronauták azt mondják, csodálatos látvány, amint a legteljesebb sötétségben világoskéken előtündöklik a Föld —agitál tovább az anya. Nincs ehhez fogható gazdagság, mint gyönyörködni kicsiny életterünkben, végtelenben, a mi véges, virágos világunkban. Nincsenek bősz vonalak, szögesdróttal felosztott holdak, csak kristálytiszta lét, a megmaradásra átnyújtott esély. Kifosztottam tettem lábamat a földre, nyilatkozta néhány éve egy űrpilóta, amikor visszatért. Soha ilyen megrendítő látvány nem kerít hatalmába, nem feledteti majd halandó emberi nincstelenségemet. — Miért, a Föld föntről nézve is, meg innen is ugyanaz, nem? — tör fel a kérdés a meghökkent lányból. — Talán József Attila megadja neked a választ: „Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra." Vagyis a vágyakozás szirmait elher- vasztja a birtoklás. De idézhetném Exupéry kis hercegjét is, aki a rózsájáról így meditál: „...ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam ... Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.” Mert ő az én Földem, kellene éreznünk mindnyájunknak, és akkor itt tennünk is épp oly gyönyörűséggé válna, mint elérhetetlen távolságból áhítozni utána. — Nem mennék mégsem — mondja a lány. — Félnék, mert kiszolgáltatottá válnék a technika hideg rendszerének. Rettegés lenne minden ■percem. — Ugyan, kiszolgáltatott vagy ebben a bombáktól aládúcolt gigantikus bizonytalanban is, nem? — Jönnél te is? — kérdi tétován a lány. — Igen, ha elkísérne, aki fontos nekem. — Jó, akkor veled tartanék, mert ha valami baj történne, akkor sem válnánk el egymástól, nem kellene elviselni, amit nem lehet. Zimonyi Zita ínon A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1988. OKTOBER 5., SZERDA Fizet? Nem fizet? Vízvita a Dolina étterem körül A vizsgálatok szerint Albertirsa földje a magasan álló talajvíz miatt erősen szennyezett. Menteni a menthetőt, 1985-ben csatornamű-társulat létrehozásába fogtak bele a nagyközségiek, tervbe véve 10 kilométernyi szennyvízhálózat és a tisztítótelep elkészítését. Három évvel később, vagyis az Albertirsai Tanács szeptemberi ülésén a csatornamű beszámolójában egyebek között arról értesülhetett a testület, hogy a legnagyobb érdekeltséggel bíró közület, a Dél-Pest Megyei Áfész mind a mai napig nem tagja a társulatnak és érdekeltségi hozzájárulást sem fizet. — Vagyis javában tart a haragszomrád? — Nem, nincs közöttünk viszály, habár az áfész szereplése regénybe kívánkozik — mondja Kőhalmi Mihály társulati elnök. Hiába maradt távol annak idején a társulattól, az érintett egységek döntő többsége igennel szavazott, így az áfósznak is kötelessége fizetni a hozzájárulást. Egyezkedés kérdése — A jogszabály még nem pénz. — Szerződéses üzletei után nem hajlandó fizetni az áfész. Pedig egyértelmű az előírás. Hogy aztán ki rója le a hozzájárulást — a szerződéses üzlet vezetője vagy a cég — az már egyezkedés kérdése. Az egész ügy középpontjában a Dolina étterem áll. Ezt a vendéglátóhelyet annak idején 500 személyesre tervezték, tehát a vízfogyasztás és a hozzájárulás összegének kiszámításakor ezt a mutatót kell irányadónak tekinteni. — Vagyis ön szerint menynyivel tartozik az áfész? — 6 millió forinttal. És az a kellemetlen, hogy már erre a 6 millióra is fölvett a társulat hitelt. — Mondjuk, önök nem kapnak egy vasat se. Akkor mi lesz? — Akkor bizony szerfölött kínos helyzetbe kerülnénk. Na persze az nem következhet be. A számítások a jelenleg érvényben lévő szabvány alapján készültek. Ezt nem tudja kivédeni az áfész. Sőt, rosszul is jár, mert az éves kamatokkal megnőtt a befizetendő hozzájárulás, nem beszélve a perköltségekről. Ami pedig a pénzügyi ütemezést illeti: az elmúlt 3 év elmaradt befizetései a kamatokkal együtt nagyjából 2 millió forintot tesznek ki. Ezt egy ösz- szegben kellene az áfésznak átutalnia. További 4 millió forintot pedig 7 esztendőre elosztva. — Miért nem léptek be a A muzsika világa Azt hiszem, nincs olyan ember, aki ne szeretne ilyen vagy olyan zenét (komolyat, komolytalant, népit vagy punk zenét). De mi a zene? Kissé lexikondefinícióval: hangok olyan egymásutánja, mely hatalmába keríti érzelmeinket. Talán igaz. Vannak akik azt vallják, hogy egyik legmélyebb kötelékünk valami ősi, eredendő emberi világgal, azzal az ősállapottal, melyből kiteljesedtek az ember érzelmei. Az már bizonyos, hogy az első hangot a természettől kaptuk, a tenger morajától, a szél, a vihar bömbölésétől. Mintha a természet rendelkeznék érzelmekkel, s mi csak hű utánzói lennénk valami ösztönös fogantatás által. Gondolom, mindez vitatható, hisz nem bizonyítható matematikai pontossággal. Apropó matematika. Talán különös, de jó néhány azonos vonás fedezhető fel a matematika és a zene között, bár míg az egyik logikus, a másik inkább intuitív. Ám ahogyan zárt egy matematikai tétel, épp oly zárt egy zenemű világa is, s ahogyan a logikus elemek kapcsolódnak egymáshoz, oly finomsággal illeszkednek a hangok is. Vagy: mindkettő eredete egy misztikus világkép, pl.: a bűvös 13-as; az ének varázsló ereje. Volt idő, mikor a zeneművet matematikai módszerekkel építették fel, ezzel támasztva alá azt az elgondolást, mely szerint a kozmosz logikus hangjai egy távoli üzenetet rögzítő nyelv. De ha nem gondolunk efféle okoskodásokra, csak átadjuk magunkat a zene melegének, akkor is megtörténik velünk mindez, ám nem a faragott törvényekben, hanem valahol legbelül a puha csönd- höz simulva, ahol nyugszik még egy tiszta és őszinte harmónia. Podmaniczky Szilárd megalakulás idején a csatornamű-társulatba ? — Az albertirsaiak — mikor a csatornamű előkészítésébe kezdtek bele — valószínűleg nem tisztázták kellő módon az áfésszal, hogy a településen egy rendkívül fontos beruházás indul — mondja Sárik Jánosné igazgató. Jó lett volna még akkor elvi egyetértésre jutni egymással. Ettől függetlenül — a jogszabály szerint — érdekelt féllé váltunk, amit egyébként sosem vontunk kétségbe. Nem is tehettük, hiszen a csatorna- építés jó néhány üzletünket érinti, nincs okunk arra, hogy a korszerűbb megoldás útjába álljunk. De kezdettől fogva vitattuk a hozzájárulás mértékét. — A csatornamű-társulat 6 millió forintra számít, önök viszont ennél kevesebbre gondoltak ... El sem bírná — Kiszámítottuk, hogy a mai vízfogyasztási adatok alapján 1,6 millió forint jutna ránk, amit természetesen vállalnánk is. — Igen messzire esik egymástól ez a két szám. — A véleménykülönbséget a Dolina étterem mutatói okozzák. Ugyanis a társulat a szóban forgó beruházásához a Dolina eszmei vízfogyasztását vette figyelembe, ami a konkrét fogyasztásnak nagyon-na- gyon sokszorosa. Ennek az az oka, hogy az éttermi kapacitás nincs kihasználva, a hajdani tervben szereplő 500 helyett csupán 120-.ra korlátozódik az étterem forgalma. De ha a mostani fogyasztást 500 főre vetítem, akkor sem éri el a napi 40 ezer litert. A PVCSV véleménye szerint a kutak teljesítőképessége el sem bírná ezt a szintet. Bírósági döntés — A laikus számára éppenséggel lehetne ésszerű is az az álláspont, hogy a valós fogyasztásból induljanak ki. De mit mond a jogszabály? — A szabály egy beruházás tervezésekor alsó és fölső határokkal formálja meg a normatívákat, a csatornamű ebbe kapaszkodott bele a terv- készítés idején. Mi viszont a vízjogi szakértői véleményre építünk: ez azt veti föl, hogy ilyen mértékben nem lehet elrugaszkodni a valóságtól. — Végül is a két cég között perre került sor. A Bu- da-környéki Bíróság azt a döntést hozta, hogy az áfész köteles a 6 millió forintos hozzájárulást megfizetni. — Ez ellen fellebbeztünk. V. S. S gv"ri Endre Tsz A nyereség csökken Az abonyi Ságvári Endre Tsz elkészítette idei gazdálkodása első félévi mérlegét. A növénytermesztési ágazatot ezúttal is próbára tette a szélsőséges időjárás, végül is őszi árpából és búzából rekordtermést takaríthattak be, de nem remélhetik ugyanezt a kapásoktól. Egyelőre nincs okuk a szégyenkezésre az állattenyésztőknek sem, mind a sertés-, mind a szarvasmarhatartás eredményes volt. Az eddig közös tulajdonú sertéstelepet a szövetkezet megvásárolta, s ezzel az ott dolgozók helyzete megoldódott. Legfontosabb feladatuknak az immár elkerülhetetlen rekonstrukciót tartják, amit állománycserével 1990-ig kívánnak végrehajtani. Szarvasmarha-állományuk jó úton halad az egy tehénre eső 6000 literes tejtermelési szint felé. Ami feltétlenül említést érdemel, az az, hogy az első hat hónapban megtermelt tej 95 százalékát első osztályúként értékesítették. Pénzügyi helyzetük lehetővé tette, hogy a gépparkot felújítsák. Ezzel együtt a szabályozóváltozások miatt a költségek, az üzemviteli kiadások növekedtek, s ezzel arányban nem nőtt a többlet- bevétel, a tervezetthez viszonyított aránya 38 százalék. A kiadások növekedésének főbb okai közé tartozik a vetőmag, műtrágya, üzemanyag és az energiahordozók árának növekedése. A bérbruttósítás következtében növekedtek a munkadíjak, az egyéb kiadásoknál a megnövekedett amortizáció és az adóhatások többletei jelentkeztek. Az első félévben felmerült kiadások mértékének növekedése erősen megközelítette a szövetkezet pénzügyi teherbíróképességét. Csak nagyon gondos pénzügyi irányítás mellett sikerül az egyensúlyt megtartani és minden kiadáshoz a megfelelő fedezetet biztosítani. Az első féléves tapasztalatokat tekintve az év további részében a bértömeg- és költ séggazdálkodás szigorítására törekednek, a várható növény- termesztési, állattartási kieső bevételeket mellék- és kiegészítő tevékenységgel igyekeznek ellensúlyozni, a mezőgazdasági termékeket folyamatosan feldolgozzák és értékesítik, a talajerő-visszapótláshoz pedig a szervestrágya mellett az olcsóbb, egyben hatékonyabb szilárd műtrágyát használják. — ki Csak a segélyalapra gyűjthetnek Mire megy el a bevétel? A Vöröskereszt megyei végrehajtó bizottsága ülésének ezúttal a ceglédi városi szervezet lesz a házigazdája. A kihelyezett ülés helyszíne az albertirsai Micsurin Termelőszövetkezet dánosi kerülete. A fő napirendi pont szerint a városi végrehajtó bizottság számol be a helyi, illetve a körzetbeli mezőgazdasági üzemekben végzett vöröskeresztes munka tapasztalatairól. Ezt az alkalmat megragadva adunk közre egy hírcsokrot, mert a közeljövő eseményei, rendezvényei összefüggésben vannak a munkáltatókkal már kialakult kapcsolat minőségével. Október 16-án a ceglédi művelődési központban jótékonysági est lesz az Erdélyből áttelepültek megsegítésére. Ezt a műsoros estet maga a kulturális intézmény szervezi, de ebben a munkában közreműködik a városi vöröskeresztes szervezet is, melynek országos központjához utalják át a tiszta bevételt, ötven és kétszáz forint közötti áron lehet jegyeket vásárolni. Városunkban a Romániából áttelepült családok tizenhárom általános és középiskolás gyermeke tanul. A helyi vöröskeresztes szervezet tanszersegélyt utalt ki ezeknek a családoknak, s egyben felkérte az iskolai vöröskeresztes tanárelnököket, hogy segítsék a fiatalok beilleszkedését, a nekik új tananyag megismerését. A gondoskodás kiterjed még arra is, hogy a gyerekek iskolatáskája hiánytalanul föl legyen szerelve, ugyanis nem mindenkinek sikirült elég tanszert magával hoznia. November 12-én pedig önállóan szervez jótékonysági bált a városi vöröskeresztes szervezet az öregek megsegítésére. Kétszáznegyven bálbelépőt adnak ki 170 forintos áron, s négyezer darab húsz- forintos támogatási jegyet. A bál bevételének egy részét Cegléden az öregek napközi otthonának átépítésére fordítják, az összeg másik felét segélyezésre. Ugyanis ugrásszerűen megnőtt az idén év elejétől az anyagi segítséget kérők száma. Mert míg a korábbi években legfeljebb tízen kértek segélyt a Vöröskereszt városi szervezetétől, ebben az évben már havonta érkezik ennyi kérelem. Tehát a szociálpolitikai alapon segélyt kérők száma megtízszereződött. Éppen ezért a következő év elejétől a Vöröskereszt városi szervezete csak olyan önálló rendezvényeket kezdeményezhet, amelyek bevételét aztán kizárólag a segélyalapra utalja át. Az így összegyűlt pénzt pedig a városi szervezet saját hatáskörében oszthatja el a rászoruló emberek között segély formájában. Mindez egyben azt is jelenti, hogy semmilyen más bevételes rendezvényt nem szervezhetnek, ami nem a segélyalapot növeli. Egyébként a városi szervezet a korábbiaknál is többször fog konzultálni a tanácsi szervekkel, hogy együttesen határozzák meg, mi a segítség, ami leginkább célravezető az öreg emberek támogatásában. így a rendezvényekből származó bevételekkel együtt, a kettős segélyezés kiküszöbölésével már biztos, hogy jobban telik majd a csak külföldről beszerezhető gyógyászati segédeszközök beszerzésére, a csak idegenben elvégezhető műtétek költségeinek részbeni fedezésére. A segélyalap felhasználásakor előnyben részesülnek az öregek és a nagy családok, szociális vagy egészségügyi okok esetén. Ez a segítség azonban nem any- nyira pénzbeni lesz, tüzelőt, ruhát, esetenként élelmiszert vásárolnak majd a rászorulóknak. Aszódi László Antal Dup’a győzelem Rimóczi fásíMt Kézilabda NB I/B. Tavasszal pontot szereztek Cegléden az újonc győriem, így a papírforma nem sok jót ígért a Közgép számára. Szerencsére meglepetéssel végződött a találkozó. Ceglédi Közgép—Győri AÉV 21-20 (10-8). Közgép: Bognár — Etédi, Tündik (2), Tiba (8), Dávid. (2), Túlik (5), Nagy (3). Csere: Túróczi, Pásztor, Tóth T. (1). Általában az első percekben jelentős előnyt szoktak szerezni a Közgépet vendégül látó csapatok. Ez a jelentős különbség most is kialakult, de a ceglédiek javára. — Két beállóssal kezdtünk, védekezésben Tóth az ő beál- lósukat fogta, Etédi pedig ütközött a hazaiak átlövőjével. Ugyanakkor a Győr ötös fallal és egy zavaróval védekezett, ami nekünk kedvezett — magyarázta az 5-0-ás előnyt jelentő taktikát a játékosedző. Nagy Károly. A későbbiekben a nagy játékvezetői segédletet élvező Utazik a burgonya Megkezdték a téli burgonyakészletek felvásárlását a Dorottya utcai telepen. Az áfész 30 vagon krumpli raktál ozását tervezi, Sztanborszki Ilona targoncavezető — képünkön — az albertirsai Szabadság Tsz-ből érkezett szállítmányt hordja be a raktárba (Apáti-Tóth Sándor felvétele) hazaiak gólról gólra dolgoz ták le hátrányukat, s ki is egyenlítettek. Ekkor Túlik bejátszásával Tóth fordult kapura, s értékesítette a helyzetet. A hátralévő csaknem két percben a győriek támadtak, de a jól védekező ceglédiekkel szemben eredménytelenül. — Csapatommal biztos elfogult vagyok, de azt nehéz elképzelni, hogy csak az egyik fél hibázik. A játékvezetők szerint itt ugyanis így történt. A győrieknek tíz, nekünk egyetlenegy 7 méterest sem ítéltek. A csapat egységét dicséri — s a javuló formái, ami elsősorban védekezésben jelentkezett —, hogy enne'-: ellenére sikerült győznünk — értékelte a bravúros győzelmet Hörömpö József szakosz tályvezető. Teke NB I. A ceglédiek két kezdő játékosa, Szakter és Rimóczi Z. egyaránt kilencszáz fa fölöt ütött, mégis a náluk többet teljesítő vendégek szereztek vezetést. A találkozó sorsa a következő két-két pár játékánál dőlt el. A Közgép még ifjúsági korú tekézője, Rimóczi István fantasztikus teljesítményt nyújtott. Csak úgy szórta a kilenceseket, s bravúros gurításokkal lett túl a rosszabb állásokon is. Végül 1031 fát ütött, mely több mint ötven fával jobb a régi egyéni pályacsúcsnál. A 42 fás hátrányból 138 fás előny lett. A hajráemberek. Szabó és Sándor ugyancsak jól játszottak, tovább növelték csapatuk előnyét. A Közgép játékosai bizonyították jó formájukat, s kiemelkedő eredménnyel — a csapat összteljesítménye 109 fával jobb, mint a régi csapatpályacsúcs — biztosan tartották itthon a két bajnoki pontot. Ceglédi Közgép—Sabária 6-2 (5610-5319). Pontszerzők: Rimóczi I (1031), Szabó (961), Sándor (928), Szakter (919). U. L. ISSN 0133—200» (Ceglédi Htr1a>
