Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

Politikai programtervezet Nyilvános vitára szólítva 5 Az MSZMP Nagykőrösi Városi Bizottsága október ^ 28-i, pénteki ülésén — amelyen részt vett Simon Já- ^ nos, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője is —, ^ Gotzián Lászlóin- dr. városi titkár, az apparátus és a ^ testület vezetője előterjesztésében megtárgyalta és el- í fogadta a testület feladatait. NAGYKŐRÖS! A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 260. SZÁM 1988. OKTOBER 31., HF.TFŐ Zökkenőmentes volt a gyáralapítás Puma cipők a tanyavilágból Marsa Erika egy ügyes géppel a leendő cipők nyelvét várr­ja be Törőcsik Ilona Nagykörösről jár ki naponta. A rövidvarrat* automatával jól tud bánni (A szerző felvételei) A pártbizottság úgy döntött, hogy a helyi politika meg­újítása, a munkamódszer meg­változtatása mellett elfogad egy új városi és körzetpoliti­kai programot, amelyet a vá­ros és a körzet parttagsága, az egész lakosság elé tár. Az­zal a céljai, hogy mondják el véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat a tervezetről, amelyet az alábbiakban ismer­tetünk: A városi pártbizottság kife­jezi elkötelezettségét a gazda­sági, társadalmi, politikai re­formfolyamat mellett. Ennek szellemében élére áll a város és körzete területén, illetve ér­dekében kibontakozó pozitív folyamatoknak, Párbeszédre, politikai együttműködésre tö­rekszik minden, e célt támo­gató társadalmi csoporttal és szervezettel. A reformfolyamat szerves részeként a városi pb arra tö­rekszik, hogy növekedjék a helyi politika nyíltsága, javul­jon a testületek, a pártszer­vek, -szervezetek politikai ru­Ha így is van, akkor sem a belenyugvást hirdetve, hanem elemezve a ma valóságát, hogy majdan ismét sajátjává tehes­se elsiratott jussát a pátria. A szülőotthon esetében ez egyér­telműen kifejezésre jtit. "A kórház körül már sole szilárd kontraérvvel is számolni kell, főként szakmaiakkal. A kór­házból jutott is, maradt is va­lami, de hogy abból mennyi Ceglédé és mennyi Nagykőrö­sé, az tálán ma sem világos teljesen a közvélemény előtt. Hivatalosan semmi nincs már, hiszen az itt lévő belgyógyá­szati osztály a ceglédi kórház része lett. A köznyelv némi le­kicsinyléssel elfekvőnek ne­vezi. Dr. Kosa Ferenc osztályve­zető főorvos mit szól ehhez? — Mint a legtöbb helytelen állításnak, ennek is van egy kevés igazságmagja. Osztá­lyunk voltaképpen két részre oszlik, a Cáemő területtel bő­vült 50 ágyas aktív belgyógyá­szatra, további 60 ágy a 2-3 hó­napig utókezeiteknek áll ren­delkezésére, mely részben me­gyei rendeltetésű, másik fele a ceglédi kórház betegeit fogad­ja az átszervezés óta. Itt való­ban van átfedés utó- és elfek­vőkezelések között. $ Mi indokolja az utóbbit'; — Nincs gondviselő és le­hetőség se az otthoni elhelye­zésre. Tehát kizárólag a szo­ciális indikációból ered, hogy 2-3 évig is a kórház falai kö­zött vannak olyan idős bete­gek is, akik piár nem szorul­nak állandó orvosi felügyelet­re. Ennek ellenére az utóke­HNF elnökségi ülés Tájékoztató A Hazafias Népfront váro­si elnöksége ma, hétfőn. 14 órai kezdettel tartja soron kö­vetkező ülését a Dalmadv Győző utca 5. szám alatti irodájában. Bevezetőül Kocsis Jánosné tanácselnök ad tájékoztatást a tanácstagok és póttanácstagok helyzetéről a demokratizálás folyamatában. Ezt követően Szenczi Árpád a művelődé­si osztály nevében a meg­alakult iskolatanácsok te­vékenységéről szól. A novem­ber 7-í ünnepség szervezésé­ről Csípő Balázs ad tájékoz­tatást. Végül a választójogi törvénytervezet vitájára ke­rül sor Pintérné dr. Torma Mária vezetésével. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) galmassága, kezdeményező­készsége. Az önigazgatás megvalósu­lása érdekeben, a városi párt- bizottság politikailag támogat­ja a város és a községek ta­nácsainak gazdaságilag meg­alapozott önállóságát. A körzet sajátosságainak megfelelően támogatja a me­zőgazdasági kistermelés meg­szervezésére, érdekvédelmé­nek biztosítására irányuló tö­rekvéseket. Elengedhetetlennek tartja a város és körzete közbiztonsá­gának, valamint létbiztonságá­nak erősítéséi. Támogatja új ipari munkaalkalmak létesíté­sét. Kiemelt feladat, hogy elő­segítse a fiatalok egzisztenciá­lis szakmai, politikai és kul­turális lehetőségeinek bővíté­sét, hogy így az új nemze­dékek erősebben kötődjenek a városhoz és a körzethez. A városi pártbizottság elenged­hetetlennek tartja az egész­ségügyi ellátás javítását, ez­zel összefüggésben támogatja zelő sosem telített. Lehetősé­günk van a betegek állapotuk súlyossága szerinti elkülöníté­sére is, ami nagyon lényeges a közérzet, s nyilván a gyógyu­lás szempontjából. Október elsejétől a gógytornakezelés is megkezdődött itt, napi 4 órá­ban. • Itt, az osztályon közismer­ten magas a halálozási arány, amit a közvélemény az ellá­tással hoz összefüggésbe. En­nek mi a magyarázata? — Valóban magas, duplája ez a szám, mint másutt, de értelemszerűen összefügg a betegek magas életkorával, hiszen funkciójából eredően erre az osztályra többségben idős emberek kerülnek. Az el­látásról alkotott vélemények­nek más háttere is van. A sú­lyos, azonnali beavatkozást igénylő esetekben — például infarktus, heveny vérzés — szükséges, hogy a ceglédi in­tenzív osztályra küldjük a be­tegeket. Gyakran előfordul, magunk is sejtjük, hogy nem mindig indokolt ez, ám egyet­len orvos sem lehet elég óva­tos. Ebből aztán ki-ki leszűri az osztályra nem éppen hízel­gő konzekvenciákat. 9 Ezek szerint mégsem tud az osztály teljes értékű bel­gyógyászatként működni? — önmagában semmiképp. A teljes műszerpark még nem minden, hiányzik a társszak­mák közelsége, a gyors, ered­ményes konzíliumhoz. Vagyis mint orvos, azt mondom, ha már a többi kórházi osztályt elvitték annak idején, a bel­gyógyászatot sem volt szeren­csés itthagyni. Óriási előny, hogy amott az orvoslások, vizsgálatok minden technikai eleme, személyi feltétele együtt van, de osztályunk ilyen körülmények között is alkalmas a belgyógyászati be­tegek túlnyomó többségének ellátására. • Nem akarok elkalandoz­ni, de ha már itt tartunk, megkérdezem, a szülőotthoni ellátást is hasonló feltételek mellett látja megoldhatónak? — Ha a hagyományos szü­lészetre gondolunk, akkor az véleményem szerint a többi kórházi osztály jelenléte mel­lett képzelhető el. A köznapi fogalmazás ugyan különbséget tesz a két egészségügyi szféra között, ám nagy az egymásra­utaltság, a szakok nem tudnak egymás nélkül létezni. Az elhelyezkedés és a szervezeti hovatartozás közötti ellentmondás okozott-e nézet- eltérést azt eldöntendő, végül is ki ennek az osztálynak a gazdája? — Az átszervezést követő első években körösi részről el­eihangzott, Ceglédé a kórház, törődjön vele az, amott persze a szülészet, megteremtését a hagyományokra és a meglévő lehetőségekre építve. Elsőren­dű fontosságúnak ítéli, hogv megőrződjön és erősödjön a város iskola- és diákváros jel­lege. A pártbizottság elengedhe­tetlennek ítéli a város és kör­zete arculatának, kulturális hagyományegyüttesének: meg­őrzését, továbbfejlesztését. Tá- mozgatja a város és körzete természeti és építészeti érté­keinek megóvását, védelmét. Támogatja a kereskedelmi ellátást, a szolgáltatások bő­vítését, javítását célzó törek­véseket. Politikai eszközeivel elősegíti a vállalkozói kedv erősödését minden szférában. A pártbizottság a helyi gaz­dálkodó egységek, a tanácsok olyan együttműködésének hí­ve, amely a kölcsönös előnyök elérését szolgálja. A városi pártbizottság azt várja a város és körzete, me­gyei és országos képviselőitől, tisztségviselőitől, hogy teljes elkötelezettséggel. képviseljék a körzet érdekeit, ehhez ke­ressék a hasonló gondokkal küzdő városokkal, körzetek­kel az együttműködés, a kö­zös fellépés lehetőségeit is. az ellenkező oldalról közelí­tettek a kérdéshez. Ma azt mondhatom, egyező gondola­ton van a két város vezetése. Napjaink legégetőbb problé­mája. a szennyvíz elvezetése is megoldódik nemsokára, igazságosan elosztva egymás közt annak terheit. • Kényes téma maradt utol­jára, de ezzel tulajdonképpen a lakosság első számú vélemé­nyét tolmácsoljuk. Sok a pa­nasz az ápolók munkájára, s ez sajnos a ceglédi kórházra is igaz. — Kétségtelen tény, hogy vannak jogos kifogások, mégis óva intek bárkit az általáno­sítástól. Az alapvető gond ismert, sajnos a nővéri pálya nem népszerű, emiatt nemcsak az alkalmasak előtt áll nyitva, és megfizetve sincsenek. Mind­ez nyilván nem lehet mente­sítés a hanyagságra, esetleg durvaságra. Ennek az osztály­nak a vezetése is azon van, hogy felszámolja az ilyen szellemet. Nem szeretek kité­rő válaszokat adni, mégis hadd mondjam, a betegek pszichikai állapotát sem sza­bad figyelmen kívül hagyni; ritka az olyan ember, aki ha­zatérve a kórházat tiszta szívből dicsérni tudná. N agyon fontos az életben az igaz és a szép, ha e kettő vezérelt, feledéstől ne félj! E különös sírfelirat gyak­ran jut eszembe, amikor vi­rággal a kezemben a temető­be megyek Az élettől nagy ajándék, hogy sokáig megkí­mélt szeretteim, ismerőseim elvesztésétől, a gyász fájdal­mától. Kicsi gyermekként nagyapám halálát föl sem fog­tam, a távol élő, ritkán lá­tott idős ember elmúlására csak édesanyám sokáig viselt fekete ruhája emlékeztetett. A temetési szertartást, a hát­rahagyott virághalmot hamar elfeledtem. Arra azonban jól emlékszem, hogy e számomra furcsa helyzet megélése után nagyon megkönnyebbültem, amikor a temető homályából kiléptünk a fénybe. Már fel­nőttként, anyaként, éretten ér­tettem meg édesapám halála­kor az elmúlás visszavonha­tatlanságának rettenetét. Nem tudom, milyen bennünk élő vésztartalékok segítenek egy ilyen váratlan eseménynél, ami erőt ad ahhoz, amit ilyenkor tenni kell a végtisz­tességhez. Nehéz volt ez még akkor is, ha a hirtelen össze- sereglett család sietett a se­gítségünkre. A lélek görcse, a döbbenet, a fájdalmas riadt- ság nem oldódik könnyen. A gazdátlanná vált személyes tárgyak láttán emlékek vil­lannák fel, s újabb torokszo­rító érzések nyomán hullanak a könnyek. Talán maguk a nyársapá­tiak sem gondolták, hogy ilyen rövid idő alatt valóságos gyár­teleppé növi ki magát a Ha­ladás Termelőszövetkezet ipar­telepének egyik épülete. A ba- rakot ügyes kezek átalakítot­ták, s a tárgyalások is siker­re vezettek a ceglédi Pemü és a nyársapáti közös gazdaság vezetői között. Két álláspont Megindult a betanítás, né­hány napja a munka. Immár élesben igazi, valódi Puma cipőket gyártanak a nyársapá­ti tanya világ özélén. Élenjáró technológiával, s olyan menv- nyiségben, ami bárhol a vilá­gon jó teljesítménynek szá­mítana. A folyamat nem volt zök­kenőmentes, hiszen már ma­ga az ötlet sem váltott ki osz­tatlan lelkesedést a község gazdasági vezetőiből. Tulaj­donképpen kétféle reagálást le­hetett tapasztalni. Az egyik szerint különösen jó egy ilyen valóban profi munkahely lé­tesítése, mert azzal mindenki csak nyer, sőt, a meghonoso­dó munka- és technológiai fe­gyelem mindenképpen kisu­gárzó hatású, tehát, az egész település javát szolgálja. Ám azoknak is volt némi igazuk, akik a legnagyobb gazdasági egység, a Haladás Termelő- szövetkezet fennmaradását féltették. A verseny hasonló feltételek között az igazi, s amíg ez nincs meg, rajtuk kí­vül álló okok miatt, addig csak feszültséget okoz egy olyan munkahely, ahol több a fieztés. Hiszen tény, hogy a Haladás nemcsak önhibájá­ból, de mostoha természeti adottságai miatt van nehéz helyzetben, s mi lesz, ha az a kevés munkaerő is elvándorol onnan. Nos, a község állami veze­tése — élén Labancz Árpád tanácselnökkel — kezdettől a letelepítés mellett voksolt s küzdött meg minden létező akadállyal. Az idő majd el­dönti, hogy érdemes volt-e felvállalni e szerepet. A jelek ma már azt mutatják, igen. „Nem mindenestül halok meg" — írta Horatius egykor. S ma, amikor a vitt virágai­mat rendezgetem a síron, rendszerint az emlékezés tar­tóztat még maradásra, vissza­tekintő tűnődésre. Sajátos in­tenzitással íeJidéződik itt édesapám hangja, nevetése, biztatása, elmarasztalása, fia­tal alakja, óvó, védő, ben­nünket is támogató magatar­tása, segítő gondoskodásának megannyi mozzanata, együtt megélt élmények sora, s a későbbi testi-lelki hanyatlá­sának jelei. Ügy váltunk el azon az estén, mint mindig: „holnap is jösz ugye, és ígérd meg, hogy figyelmesebben ke­rékpározol még akkor is, ha sietsz hazafelé”. Rendre a csa­ládi ház sarkáig kísért, inte­gető kezét visszapillantva mindig láttam. Nem volt több találkozás, csak itt a temető­ben, ahol e sajátos rendben élővé teszi őt az emlékezés. Ez a csend belső csend csu­pán, hiszen emberek és jár­művek jönnek-mennek a te­mető útjain. Sajátos, de itt a jelen eseményei tűnnek távo­linak, s a régiek elevenednek fel élesen. A tűnődésből, a múltbeli kalandozásból, a megilletődöttségből lassú a visszafordulás az élet jeleihez. Nem messze mentő sivít, tá­Nézzük az eredményeket. Először is, a negyven ember jó része gyesről, gyedről jött vissza, s tulajdonképpen azért voltak ott, mert igazán nem tudtak volna dolgozni. Járatra várva Mások a kecskeméti, nagy­kőrösi munkahelyeiket hagy­ták ott s jöttek haza. Az egy műszak ma már csábító, s a vodi vonatfütty ér ide, s egy közeli sírkő tetején kismadár trillázik, a napfény átsüt a lombokon, színes pillangók repdesnek vagy pihennek nyá­ron a virágokon. A harsogó élet és az elmúlás oly béké­sen megférnek egymással. Né­zem az elrendezett virágcsok­rokat a bevésett betűk mel­lett — önkéntelen a gondolat —, vajon én kikben élek majd oly maradandóan, hogy em­lékeikből ne múljak el nyom­talanul ? T alán ezt segíti az apai útmutatás: „adni az élők­nek kell, belőled mindent, amire képes vagy, s akkor gazdag és tartalmas lesz az életed". Életfelfogásnak és út- ravalónak is szép ez az elv, s attól lett számomra is köve­tendő példa, hogy tőle is ezt láttam. Ezért is, másért is, sürgető bennem az érzés, hogy már csak egyoldalú találko­zásaink virágjelei tanúsítsák: nem mindenestül halt meg, aki itt nyugszik. A temető­ben látott sok-sok gondozott sír virágdísze valószínű ha­sonló gondolatoktól és érzé­sektől indíttatva hirdeti a hozzátartozók, barátok, isme­rősök valamiért való emléke­zésének szép hagyományát. Szendrődi Judit munkafeltételek ezen üzem­ben semmivel sem rosszabbak, mint bárhol másutt a környé­ken. A ceglédiek szakcéget fo­gadtak a betanításhoz. Egé­szen különleges a Vlaj Lajos- né (Cipőipari Kutató-Fejlesz­tő Vállalat) vezette szakembe­rek feladata: 12 hét alatt kel­lett igazából szakmát adó kép­zést elvégeztetni az addig ilyen munkát szinte egyálta­lán nem végző aszonyokkal. A fejlesztőmérnökön nem fo­gott ki a feladat, ami nem csoda, hiszen járt ő már Srí Lankán is hasonló cipőben ... Ahogy mondja, nagy ered­mény, hogy a betanulásra je­lentkezettek közül senki sem maradt ki. Elégedettnek tűnik Balogh- né Mihó Magda is, aki az új üzem vezetője, Ceglédről jár ki. Egy gondot említ csak, mégpedig olyat, ami volta­képpen nem is az ő hatáskö­rébe tartozik: rossz a busz- közlekedés. Délutánonként há­romnegyed órát kell várni a járatra, ezt meg kellene olda­ni. \ Napi ezer pár — Tudja, egy Ilyen üzem annyi, mintha valaki Nyugat­ra menne ki dolgozni! A ci­pőkészítés minden fázisa meg van csinálva, s nem felesleg itt semmi sem. Ügy tűnik, a nyugatnémet Tinius úr is elé­gedett. A Puma főmérnöke ak­kurátus ember, néz, mérics­kél, megfigyel mindent. Szin­te szállóigévé válik mondása, s úgy tűnik, az asszonyok is egyre jobban érzik; ami Pu­ma, az Puma. Itt naponta ezer pár cipőfelsőrészt kell készí­teni, decemberre el is érjük ezt a mennyiséget. Azután majd a norma szabályoz, s pénzt akarnak, pénzt fognak keresni az itteni dolgozók — állítja Honffy Árpád főmér­nök. Ballai Ottó Belgyógyászat vagy elfekvő? Van, akinek nincs hová mennie í Hat évvel az egészségügyi centralizáció után a kórház ? és szülőotthon múltjáról beszélni még mindig annyit f tesz, mint érzékeny lelki sebeket bolygatni, amelyek ta- ^ Ián soha nem gyógyulnak be teljesen. Mégis, úgy tű- ^ nik, a sokszor logikus ellenérveket is elutasító érzelmi ^ töltésű kinyilatkoztatások mintha idővel háttérbe szo- á rultak volna a racionálisabbakkal szemben. My. J. Adni az élőknek kell

Next

/
Thumbnails
Contents