Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

A mentőállomásról Ahol a heliLpter leszáll Nem tudni, hány esztendeje nyerhetett utoljára bepillan­tást hivatalos fórum a ceglédi mentőállomás életébe. Ezúttal a városi tanács egészségügyi bizottságának sikerült egy ta­lálkozót szerveznie, amelyen a szervezet megyei főorvosa adott tájékoztatót a helybeli kérdésekről. Itt derült ki, hogy az 1952 óta (jelenleg 10 kocsival) mű­ködő állomás igencsak kinőtte már épületruháját. A beteg- ellátás minőségét erősen ront­ja, hogy a kocsiknak nincs megfelelő garázstelepük. Kü­lönösen télen okoz ez nagy gondot, amikor a szabad ég alatt parkoló (egyébként is csak hatástalan fűtéssel bíró), lehűlt járművekkel kell kivo­nulni. A szervezetben hasz­nált Nysa autók utánpótlása és alkatrészellátása egyre ne­hezebb, ezért elkerülhetetlen; hogy a már selejtezésre érett mentőkocsik költséges felújí­tása után újból szolgálatba kényszerüljenek. Ami a munkaföltételeket Illeti, lényeges változást csak egy új mentőállomás megépí­tése hozhat. De van-e erre esély? A mentőszervezet a Ceglédi Tanács jelzései elle­nére eddig pénz híján halla­ni sem akart a dologról. En­nél nagyobb eredmény az egészségügyi bizottság minapi ülésén sem született, habár a beszélgető felek azzal álltak föl az asztaltól, hogy közös beruházással tulajdonképpen nem elképzelhetetlen egy új állomás létrehozása a kórház mellett. Abban viszont konk­rét megállapodást sikerült el­érni, hogy a mentő helikop­ter ceglédi leszállóhelyét (ami a vásártéren, tehát a kórház­tól nagy távolságban volt) ésszerűen megváltoztassák. Az új — a^gépet éjjel-nappal fo­gadó — kikötő a Törteli úton, a szovjet laktanya előtt lesz. A vezető főorvos tapasztala­tai szerint túl sok olyan be­teg veszi igénybe a mentő­autót, aki igazából nincs rá­szorulva a szállításra. A kör­nyező községekből nem is ke­vesen mentővel hozatják be magukat, a visszaútra azon­ban már lemondják a kocsit, hiszen a napi ügyek, piac stb. után tökéletesen megfelel az autóbusz is. Ugyancsak szóvá tették, hogy a kórház sürgős­ségi betegfelvételi részlegén az érkező mentősök nem min­den esetben találnak ügyele­tes orvost, s ez különösen nagy baj, ha súlyos állapotban lévő beteget kellene átadni. Ceglédiek a rádióban Október 31-én, hétfőn 15 óra 30 perckor a Kossuth rá­dió Kóruspódium című műso­rában a Kardos Pál pedagó­gus-énekkar énekel. Vezényel Holló Gyula karnagy. Ugyan­csak a Kossuth rádióban szer­dán 15 óra 40 perckor az Éneklő ifjúság című műsorban a Táncsics iskola énekkara énekel. Vezényel Garas Kál­mánná, zongorán kísér Ballai Judit. A remény a mécsesét égette A hívó szó elvezényelte A ceglédi református egy­ház Iskola utcai dísztermében emlékeztek meg Szőnyi igaz­gató úrról, örökös presbiterről születési centenáriumán. Ma­kón született Szőnyi Sándor, hagymakertészcsaládból, az igényes apa meglátta gyerme­kében a tehetséget, s vállalva az áldozatot, taníttatta. Ha­mar kitűnt kiváló képességei­vel, szorgalmával, Expectator névvel jegyezte fiatalkori írá­sait. Mint oly sok embernek, 1914 fordulópont lett a makói fia­talember életében: 26 évesen kikerült az orosz frontra. A Sztripa folyócska menti har­cokban megsérült, kórházba került, majd hadifogolyként meglátta a Bajkál-tó vizét. A táborban lelki trénere is volt társainak, előadásokat tartott nekik, a hit és a remény mé­csesét égette a hadifoglyok kö­zött. Megtanulta az orosz nyel­vet, amelyet a II. világháború utolsó időszakában hasznosíta­ni is tudott. Megszabadulása után a ceg­lédi Kossuth Lajos Reálgim­náziumba kapott tanári kine­vezést, mint magyar—latin szakos tanár. Húsz évig taní­tott Cegléden, s 1927-től igaz­gatónak is megválasztották. A tanári kollektíva összefogá­sáért és a gimnázium felsze­reléséért igen sokat tett. A tantermek tisztasága, az igé­nyesség, a könyvtár folytonos fejlesztése mind a feladatai közé tartozott — saját meg­győződése szerint. Pedagógiai eszményképe Pestalozzi volt, s érthetően, mint sikeres ta­nár és jó szervező a Pedagó­giai Társaságban kapott fel­adatokat, aktív szerepet ját­szott a nagykőrösi Arany Já­nos Irodalmi Társaságban is. Kókai László felkérésére Tanító beszédek címmel köny­vet írt, amelyet tartalma és mai szóhasználatunk szerint a népművelők kézikönyvének nevezhetnénk. Mint mélyen hívő ember presbiterként is segítette Cegléd népét, evan­gelizációs és biblikus ismeret- terjesztő tevékenysége fogalom volt még a ref. egyházon kí­vül is. Racionálisan gondolkodó fi­losz, hisz gyakorlatiasan köze­lítette meg a templomkupola tűzvész utáni helyreállítási módját, ő maga egyszerűbb megoldást tartott volna fon­tosnak, hogy a fennmaradó pénzből, az ige háza a zöld­halmi homokon is alapokra kerüljön. Irodalmi esteket is szervezett a városban, Erdei Ferenc a Futóhomok anyag- gyűjtésekor időzött nála, s mint az estek főszereplői Sza­bó Lőrinc és Tamási Áron ugyancsak megfordultak a gyülekezetnél. Az élet, a hívő szó elvezé­nyelte Ceglédről 1940-ben, Kő­bányán egyházi főgondnok lett, s az Országos Közoktatási Ta­nács igazgatója. Számos cikke és tanulmánya jelent meg ez idő tájt különféle lapokban. 1943-ban Miskolcra került tan­kerületi igazgatónak, ahol szintén közéleti emberként dolgozott, sőt a hadműveletek idején nyelvtudása esetenként döntő jelentőségű volt. Borsod megye művelődésügyét 1946-ig irányíthatta, majd nyugdíjaz­ták, csak 1954-ben vizsgálták felül a hibás döntés anyagi konzekvenciáit, ugyanis nyug­díját sem folyósították. 1954-ben influenzajárvány ragadta el. S. D. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1988. OKTOBER 31., HÉTFŐ Miről szóljon a programbeszéd? Sétálgatni a tanácsháza előtt A vitára bocsátott választási törvénytervezet egyik passzusa fölhívja a figyelmet arra, hogy a jelöltek vá­lasztási beszédeket tarthatnak. Hogy mifélét? — arról beszélgettünk Vincze Imrével, a ceglédi 10. sz. körzet tanácstagjával, a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat ter­melési főmérnökével. — Gondolom, valamennyi jelölt komolyan veszi majd a dolgát, nyerni akar, és ha így van, kénytelen elgondolkodni azon, hogy milyen programbe­széddel álljon elő. Ugyanis az, hogy egy tanácstag az általa elképzelt programot meg is tudja valósítani, az közel sem rajta múlik. Tehát óva inte­ném a választásokon induló jelölteket attól, hogy felelőtle­nül ígérjenek. És eljön a beszámoló Ha például azt mondja va­laki, hogy válasszatok meg en­gem, s akkor majd bevezette­tem a gázt, kiköveztetem az utcát stb., akkor rosszul teszi, mert mindez nem a tanácstag akaratától függ. Hozzáteszem, nem teljes mértékben függet­len tőle, hiszen szervezhet, se­gíthet, energiát fordíthat a do­logra. De még így is előfor­dulhat, hogy nem lesz semmi az egészből pénz híján. Az­tán egyszer csak eljön a ta­nácstagi beszámoló, és az em­berek megkérdezik tőle, hogy na, mi is vált valóra abból a remek kis programbeszédből, akkor feszenghet az illető. A hangzatos program vonzó le­het, elegendő a győzelemhez, de amikor 1-2 év múlva szá­mon kérik, miért nincs ez, miért nincs az, hát ugye ... — Ez rendben van, de még­is: egy körzetben, ahol három jelölt indul, miféle versengési módszerek képzelhetők el? Mi­vel licitálhatja túl egyik a másikát, ha már — mint mondta — habokra nem ígér­het? — Abban szárnyalhatják túl A fűrészlemez- és hordóüzemben nemrég még gyártották a képen látható 1 hektoliternél kisebb hordókat. Ma már nincs igény ezekre, fgy a képünkön látható munkafolyamatok mar ipartörténeti emléknek számítanak. Felvételeinken az ősi mes­terség elevenedik meg, így a gőzölés és az abroncsba szorítás (Vimola Károly felvételei) egymást, ami nem a program­beszédből, hanem a későbbi munkából tűnik majd ki. Hogy ki fogja lelkesen csinálni, ki nem? Intő példával szolgált erre az 1985-ös választás, il­letve a tanácstagok körében azóta lezajlott fluktuáció. Ugyanis nagyon sokan beszáll­tak a közéletbe, közben pedig nem is igen tudták, miről van szó. Valahogy úgy kép­zelték, ez a tanácstagság egy reprezentatív állás, aminek betöltéséhez majd kapnak egy fekete talárt — mint régen a városatyák —, s aztán már nem is kell egyebet tenni, mint föl s alá sétálgatni a körzetben, vagy a tanácsháza előtt. Na aztán, mikor kide­rült, hogy itt egészen konkrét munkáról van szó, mint pél­dául a teho körüli szervezés, bedobták a törülközőt. Könnyen megbukhat — Értem, de akkor végül is mi legyen abban a program­beszédben, ha semmi sem le­het benne? — Az mégis benne lehet, hogy a jélölt mennyire érzi magát képesnek a lakossági munka szervezésében. Mit tud önmagából kipréselni. — Hajaj, mi a különbség az ígéret meg a kipréselés között? — Azt mondom: ha rám szavaztok, bevezettetem a gázt. Elintézem. Ez a rossz variá­ció. A másik: érzek magamban annyi energiát, hogy a fölme­rülő igényeket összefogom, és továbbítom azt a tanácsnak. Mindjárt más. Az utóbbi meg­valósítható. — Hát ha nem mond a je­lölt semmi konkrétumot, akkor igen. — Előállhat felőlem konkré­tumokkal is, de hiába ígér például gázt — nem tőle függ —, könnyen megbukhat. De ha csupán szervezőmunkát ajánl — és ez is konkrétum —, ak­kor valószínű, hogy nem fog­ják szószegéssel vádolni. — Szervezni, összefogni? Ez egyébként is a tanácstag kö­telme. Ismerje el, ha egy je­lölt pusztán ezzel „kecsegteti’’ önt, sosem szavaz rá. Nincse­nek általában vett igények. De kell gáz, út, víz stb. — Elismerem. Ennek ellené­re a jelölt mégsem ígérhet efféle konkrétumokat. Senki­nek sem hiányzik, hogy egy csomó Háry János szónokol­jon a polgárok előtt, mert a végén még megválasztják. — Majd kiderül, ki med­dig megy el a választási be­szédben. Ha ugyan lesznek, akik választási beszédet mond­janak ... — Minden jelöltnek számol­nia kell azzal, hogy esetleg mégsem ő lesz a befutó, és ennek megfelelően a mai ma­gyar köztudatban bukott em­bernek fog számítani. Épp ezért nem csodálkozom azon, ha bárki így gondolkodik: miért lépjek csapdába: miért válasszam önként azt a hely­zetet, amiből kudarccal van csak visszatérés. Érdemes mérlegre tenni, hogy vajon mennyivel több, mennyivel na­gyobb lehetőségek birtokosa a tanácstag, mint bármely más állampolgár. Nézzük csak! Ugye részt vehet a tanácsülé­seken. Na, de a tanácsülések döntő többsége nyilvános, te­hát aki kíváncsi, végigülheti. Talán ez: föltarthatja a kezét döntéskor. Kérdés, hogy ez a lehetőség elegendő-e ahhoz, hogy komoly programok kidol­gozására késztesse a majdani jelölteket, és hogy mindent bevethessenek a megválasztá­suk érdekében. Utólag értesül — Tud megoldást is? — Az adott körzetben a mostaninál lényegesen na­gyobb beleszólási jogot kellene adni a tanácstagnak. Hogy ott mit terveznek, hogy az miképp valósul meg és hogy az mi mó­don működik. Például, ha a lakótelepen föl akarnak állí­tani egy dinnyésbódét, eset­leg a hivatal tisztelje meg az­zal a tanácstagot, hogy meg­kérdi: mit szólsz hozzá? Ma az a helyzet, hogy az ilyesmi­ről utólag értesül az, aki egyébként több száz embert képvisel. Varga Sándor Kézilabda MNK Lélekben feladták A férfi kézilabda MNK-ban a tizenhat közé jutásért Ceg­léden mérkőzött a hazai Köz­gép együttese és az NB I-es Ferencváros. Ferencváros—Ceglédi Közgép 32-26 (16-13) Közgép: Bognár — Nagy (9), Pásztor (3), Tündik (1), Szalisznyó, Túlik (10), Dávid (1). Csere: Viszkok (kapus), Tóth T., Zápor, Tóth P. (2). Az FTC vezetett, több góllal is, de 16-16-ig még kétesé­lyes volt a továbbjutás. Ezután a Közgép kihagyta helyzeteit, s ezt kihasználva az FTC fo­kozatosan elhúzott (a ceglé­Bunda Bundaforgács a rádió reggeli műsorában az MLSZ egyik vezetőjének szájából: „Mezey György szövetségi kapitány össze­állította a labdarúgó-válo­gatott névsorát, ás egyez­tette a rendőrséggel...” Tehát mégiscsak van perspektíva a hazai foci előtt. diek ekkor már lélekben fel­adták a találkozót). Később a fiataljait szerepeltető hazaiak­kal szemben már 29-18-ra is vezetett az NB I-es vendég. A hajrában csökkent a két csa­pat közötti különbség. legyzet A reformszónok l\a, elég legyen már! •L ’ Ott, az első sor bal szélén az az ősz hajú jó­ember nem ártana, ha egy csöppet visszafogná magát. Pontosan ő az, aki a mun­kahelyén csak bólogat, itt meg villog... A művelődési központ kamaratermében lendületes tempóban halad a mene­dzserklub foglalkozása. Nem véletlenül. Hiszen az előadó, a Magyar Gazdasá­gi Kamara főtitkárhelyette­se, a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem tanára igazi profi. Úgy be­szél (mesél) a Kamara te­vékenységéről, a cégeket és állampolgárokat gúzsba kö­tő adórendszerről, honi gazdaságunkra váró meg­próbáltatásokról, hogy még a közgazdaságtan tekervé- nyes ösvényein kevésbé jártas érdeklődő is tudja követni agyilag. A második órában természetesen a hallgatóságnak megadatik az is, hogy kérdezzen. Zá­poroznak a fontos, érdekes kérdések. Majd elhangzik az utolsó is. Már mindenki a kabátját gombolgatja, motyóját rakosgatja. És akkor a pasas... el­kezdi külön műsorát. A foga közt motyog valamit a flancolásról, pazarlásról, belegabalyodik a mondatai­ba. Sebaj, az előadó sínre teszi a dolgokat. Ám a pa sas elképesztő magabiztos­sággal visszapöccinti a láb dát, hogy ez mind szép, de ő nem kapott választ. A tanár úr — aki az évek során megedződött — nem zökken ki a nyugalmából. Sőt! Rezzenéstelen arccal fogadja a kekeckedés újabb rohamait. A publikum már kínosan hahotázik és a po­kolba kívánja a fontoskodó alakot. Óh, ha egy kábító­lövedékkel ártalmatlanná lehetne tenni — sóhajt va laki. De hősünket, semmi nem zavarja magánszámá­ban — az se, hogy 19 óra 23 perc van, az se, hogy a hallgatóság menne haza. Arcátlanság az, ahogy a reform, a közéleti aktivitás pajzsa mögé bújva ostoba­ságokat hadar. Csak azért, hogy végre peresztrojka ... fő a nyíltság, meg fel lehet háborodni, és mivel ez a divat. Csakhogy ez az össz­népi játék feltételez némi vitakultúrát, csekélyke tá­jékozottságot, egyfajta nor­mális közéleti felelősséget Arról nem volt szó, hogy egy-eqy fórumon mindenki nek fel kell szólalni, vagy muszáj fröcskölni, s főleg nem mások idejével és ide­geivel szórakozva. A hatékonyság és a mi nőség mindenütt érvényes, nem csak a termelésben! Az egészséges önbizalom nem árt; bizonyos határig ma­gánügy. mint a grízes tészta — van. aki szereti, s akad. aki nem. Viszont vigyázni kell, hogy mások gyomrát ne ülje meg. P's a pasas nem gondol erre, mondja tovább a magáét. Bosszankodó sut togás tör utat a széksorok között, és lassan hullámzik előre. Aztán az első alkal­mas pillanatban a házigaz­da felpattan, megköszöni a tanár úrnak az előadást. A mániákus kérdező pedig önelégült ábrázattal sétál ki az ajtón. Fehér Ferenc Sportakrobatika Szépen szerepeltek A Ceglédi VSE sportakroba­tái az ifjúsági csapatbajnok­ság első fordulójában is bizo­nyították, hogy az utánpótlás­nevelés nálunk a legjobb, leg­hatékonyabb. Csaknem tízpon­tos előnyt szereztek a Bp. Épí­tőkkel szemben. A legjobb gyakorlatokat a női párosban láthattuk, a Kiszely—Boros duó szerezte a verseny legmagasabb pontszá­mát. A mögöttük végző másik két egység is jól dolgozott, némi meglepetés az utóbbi időben inkább hátrább szo­ruló, de most nagyobb hiba nélkül szereplő Sajgálék má­sodik helye. Az est másik ki­emelkedő kettőse a Kiss—Tóth vegyes páros volt. Női páros: 1. Kiszely Krisz­tina—Boros Erika, 2. Sajgál Ágnes—Dimitrov Mónika, 3. Stadler Boglárka—Tóth Kata­lin. Férfi páros: 1. Tóth Fe­renc—Czigony Béla. Vegyes páros: 1. Kiss Tamás—Tóth Adrienn. Női hármas: 1. Szabó Ildikó, Fekete Gizella, Zelen- ka Regina. A Ceglédi VSE legjobb sportakrobatái a múlt héten Lengyelországba. nemzetközi versenyre utaztak. ISSN 0133—2500 (ceglédi Hírlap) Hordórelikviák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents