Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-04 / 237. szám

Az egészs'gkultara rangjáról Hová helyezik a szülők? A Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság tudományos kongresszust tart október 7-én és 8-án a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. szá­mú szülészeti és nőgyógyászati klinikáján. Az esemény fővédnöke Csehák Judit szociális és egészségügyi mi­niszter. A tudományos ülés előadásai három fő téma köré szerveződnek. Ezek a társadalom korösszetételének változása és annak problémái; a család- és nővédelmi tanácsadók tevékenysége; a szociálpolitika és a család- és nővédelem összefüggései. A kongresszus nemzetközi részvételű. Előadás hangzik el a Finn Család- és Nővédelmi Társaság képviseletében. Ér­dekes témát, a fiatalkorú ter­hesek gondozását dolgozzák fel Csömör Sándor professzor és munkatársai a SOTE II. számú klinikájáról. Arra kí­sérelnek választ adni, hogy csökkenthetők-e a biológiai és szociális hátrányok. Dr. Aszódi Ágnes Miskolcról a tinédzserek szexualitásáról ad elő. Mészáros Istvánná, a gö­döllői gimnázium és szakmun­kásképző ifjúsági védőnője az első napon, az első témában kap szót. Második előadóként a család egészségkultúrájának vizsgálatáról tájékoztatja a hallgatóságot a többgenerá­ciós együttélés tükrében, ifjú­sági körzetünkben. Arra kér­tük, előzetesen foglalja össze mondandójának lényegét. — Századunk labilis korsza­kában veszélyt jelent a ren­dezetlen családi háttér, hiszen a születendő gyermek első in­formációit abban szerzi. Csa­ládlátogatásaim során azt vizs­gáltam, hogy a 14—18 éves serdülők családjában milyen rangra helyezik az egészség- kultúra fogalmát. Azt tapasz­taltam, hogy az egészségkultú­ra családi sajátosságai más­képp tükröződnek a vidéki és másképp a városi fiatalság körében. Körzetünk falvaiban a csa­ládok többgenerációs együtt­élése a jellemző, míg Gödöl­lőn a panelházak mikroterüle- tei legfeljebb szűk családi együttélésre alkalmasak. így az egészségkultúra családi sa­játosságai érdekes arculatot vesznek. A hűtőszekrény át­alakítja az étkezési szokáso­kat, a fürdőszobában vidéken is fürödni fognak. Az öreg szüle tán soha, a családanya olykor, de a nagyfiú, a gép­műhely szerelője minden reg­gel, a gimnazista lány napon­ta háromszor is. A városokban nem a rohanó, túlmunkát vég­ző szülő diktálja, formálja az egészségkultúrát, hanem az önmagára hiú, igényes gyer­mek. Veszélyeztetett, nem tanuló, nem dolgozó, betegség miatt kiszűrt gyermekek családjá­nak látogatásakor érdekelt az is, hogy a szülő hová rangso­rolja az egészségkultúrát. El­engedhetetlennek tartja-e a gyermekneveléshez, másodla­gos kérdésként kezeli-e, avagy harmadrangúnak, a gyermek- neveléstől elválaszthatónak. Az előadáson majd erről is rész­letesen szólok. Munkám során a megláto- gatottak szintén kérdésekkel éltek. Miért nem emelik a család rangját a társadalmi helyére? Miért nincsen több négyórás állás a nők számá­ra ott, ahol a másik négy óra csak lézengés? Miért kell a létbiztonság megteremtéséhez a női kereső foglalkozás? Ezt mind a családok vetették fel. Felmerül a kérdés: hogyan szeretnénk az idősek elörege­dési, szociális, anyagi és er­kölcsi gondjain segíteni, ami­kor az őket eltartani köteles fiatalok alapvető gondjait nem tudjuk megoldani Amíg a közvélemény nem válik érde­keltté, csak érdektelenné, ad­dig az egészségkultúra is csak tyúklépést tehet előre. B. G. Kézilabda A játékvezetők jók voltak A GSC női csapatai öt for­dulót játszottak le az őszi sze­zonból. A felnőttek kétszer idegenben veszítettek nyolc- nyolc góllal (Pilisszentivántól és Hernádtól kaptak ki), egy­szer pedig hazai pályán: a Nagykátától 19-16-ra kaptak ki. A másik két itthoni mécs­esét megnyerték, az utolsó GEAC ellen 16-13-ra, az utol­só előtti Vecsést pedig 29-9-re verték. Az ifista lányok őszi mérlege százszázalékos, maga­biztosan diadalmaskodtak ide­genben is, hazai pályán is, leg­utóbb a Nagykátát 26-8-ra győzték le úgy, hogy a máso­dik félidőben gólt sem kap­tak! Az ifisták a bajnokság har­madik helyezettjétől egy pon­tot raboltak — megint szük­ségkapussal tudtak csak kiáll­ni. Budakalász—GSC 23-19 (15-13) GSC: Imre — Szabó A. (1), Horváth, Hajdú (5), Szlifka (9), Bátori (3), Klement. Cse­re: Csikós — Urbán (1). Az első félidő közepéig a GSC vezetett 1—2 góllal, aztán három perc rövidzárlat elég volt ahhoz, hogy fordítson az ellenfél, de még két ízben így is sikerült az egyenlítés ebben a játékrészben. A fordulást követően is szo­ros maradt a mérkőzés állása, de akkor már csak az egyenlí­tésre futotta a GSC erejéből. (45. perc: 18-18.) Az utolsó ti­zenöt percben legalább hat teljesen biztos gólhelyzetet sza- lasztotak el játékosaink (köz­tük két büntetőt!), csak egyet­len találatra futott az erőből, így törvényszerűvé vált az újabb vereség. Jó: Hajdú, Bátori. Budakalászi ifi—GSC ifi 18-18 (8-8) GSC ifi: Jenei — Tóth L. (2), Surányi (8), Kovács G. (4), Kiss, Szekeres (1), Kovács Á. (3). Csere: Dolányi, Matuz. Utánpótláscsapatunk a má­sodik félidő kétharmadáig vé­gig vezetett, de a mindenáron való győzni akarásnak az lett ISSN 0133—1S57 (Gödöllői Hírlap) az eredménye, hogy taktikai­lag összeomlottak és csak nagy nehézségek árán sikerült meg­menteni a már veszni látszó egy pontot. (Igaz, a hazaiak csak egy időn túli büntetőből egyenlítettek ki.) A mezőnyjá­tékosok közül néhányan for­mán kívül játszottak, néhá­nyan pedig erősen öncélúan. Jó: Jenei, Kovács Á., Ko­vács G., Surányi. A Mikus— Petyerák játékvezetői páros kevés hibával, korrektül bírás­kodott mindkét találkozón. M. G. Mozi Lolka és Bolka a föld kö­rül. Színes, magyarul beszélő lengyel rajzfilm. 4 órakor. Tű a szénakazalban. Szí­nes angol krimi. Csak 16 éven felülieknek! 6 és 8 órakor. LLOI man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM 1988. OKTÓBER 4., KEDD Az előítéletek még élnek Hamarosan szilárd utat építenek Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Szabolcs és Szolnok, valamint Pest megye cigányügyi koordi­nációs bizottságainak titkárai, családsegítő központjainak munkatársai és cigánycsalád-segítői tanácskoztak Gödöllőn. A városi tanács nevében Kovács Ilona, a hatósági osztály veze­tője kijelentette, hogy Gödöllő szívesen adott otthont a szak­mai megbeszélésnek, hiszen a városban és vonzáskörzetében több mint ötezer cigány él. Az első nap Várady Géza, a Pest Me­gyei Tanács cigányügyi koor­dinációs bizottságának titkára a megyei cigány lakosság hely­zetéről adott részletes tájékoz­tatót. Ez a nagyon gondosan összegző, az eredményeket fel­soroló, ám a hibákat, gondo­kat sem titkoló vitaindító mindenkit meggyőzött arról, hogy előrelépésünk egyik nagy akadályát a lakosság körében még ma is élő helytelen néze­tek, előítéletek okozzák, ame­lyek már-már veszélyeztetik cigányok beilleszkedését, tár­sadalmi, gazdasági és kulturá­lis felemelkedését. Az első nap délutánja — szokatlan módon — átalakult mozgó tanácskozássá. A részt­vevők autóbuszba ültek, hogy a helyszínen ismerkedjenek körzetünk cigány lakosságá­nak életével. Kerepestarcsán a 13 éve alakult cigányklub, va lamint az országban elsőként létrejött cigány közművelődé­si és sportegyesület tagjai fo­gadták a csoportot, mutatták be az erre az alkalomra ösz- szeállííott műsorukat. Volt ugyan ebben a bemu­tatkozásban is cigány folklór — táncoltak, énekeltek idősek és fiatalok —, de az igazi meg­lepetést az adta, milyen szé­pen és mennyire az egyénisé­gükből fakadó természetesség­gel mondták a cigány költők — Bari Károly, Choli Daróczi József és mások — verseit. A műsor mintegy hitelesítette Vassné Nyéke Ilona tanácsel­nöknő, országgyűlési képvise­lő szavait: — Nemcsak új há­zak felépítését segítettük, de sokakban sikerült felébreszte­nünk a vágyat kultúrájuk megőrzésére, megismerésére, a hétköznapok munka- és visel­kedéskultúrájának elsajátítá­sára. A kerepestarcsai családsegí­tő központban eltöltött más­fél órás L ozélgetésen a kö­zös cselekvés teendőit fogal­mazták meg. Hányban Gádor András ta­nácselnök nem üdvözlő sza­vakkal fogadta a hatvanfős csoportot, hanem hozzáértés­Állattani gyakorlaton ről és mély ismeretekről ta­núskodó gondolatokat fogal­mazott meg arról, mit tehet egy iskola, egy falu közössége a cigányokért, hogy azok ne csak szemlélői, hanem aktív részesei legyenek az érdekü­ket kifejező helyes törekvések megvalósításának. Nem sok idő jutott a szem­lélődésre, amikor meglátogat­tuk a telepet, de két otthonba sikerült bejutnom. Rend, tisz­taság mindenütt. Fürdőszoba, gáztűzhely, mosógép, hűtőszek­rény, rádió, színes televízió, központi fűtés. Akár a magyar c.aládoknál. Choli Daróczi Jó­zsef szavai kívánkoznak ide: — Ezek tények, amelyek iga­zolják a tanácselnök szavait. És tanúja voltam még egy eseménynek. Dr. Kollár Jó­zsef, a Szolnok megyei koor­dinációs bizottság titkára meg­hívta Códor Andrást a me­gyébe, mert. szavai úgy tárták f egy népréteg életét, gond­jait, a lehetséges cselekvés módját, hogy mindezt sokak­nak meg keil ismerni. ~ Csszefogással épül Esteledett, amikor megér keztünk Túrára, ahol a tele­pen Szilágyi Péter, a nagy­községi pártbizottság titkára, Hajdú József, a tanács dol­gozója, valamint Baranyi Mik­lós, a telep egyik lakója fo­gadta a vendégeket. — Szé­pek az otthononok, a sátorte­tős házak, egyre jobb lesz a kétszintes epület is. de bizony út kellene a telepre — hallot­tuk a gondot, s azt is meg­tudtuk, hogy a telep lakóinak és a községi tanácsnak az ös­szefogásával hamarosan meg­építik a szilárd burkolatú utakat is, s ennek iá társadal­mi munkának egyik szorgal­mazója, sürgetője Baranyi Miklós, akit ezekben a napák­ban választottak a Pest Me­gyei Tanács cigányügyi koor­dinációs bizottságának tagjá­vá. Kerüljenek be A másnapi vitának — ame­lyet Talyigás Katalin, az EL­TE szociológiai tanszékének oktatója vezetett — minden­kinek volt mondanivalója, s ismét megfogalmazódott sok más mellett a legfontosabb igény: a különböző, cigány la­kosság ügyeivel foglalkozó szervekbe, bizottságokba kerül­jenek be cigányok is, hogy ré­tegük érdekeit képviselhessék. F. M. Fafeldolgozók Az incsői fafeldolgozó üzem­ben évente 12—14 ezer köb­méter vágásérett fát dolgoz­nak fel. Ezek nagy része a mogyoródi dombokról kerül az üzembe. A jó minőségű akác­ból parketta és raklap készül. Kéjünkön: a rönkfát hatal­mas körfűrészen Kovács Ru­dolf szeleteli deszkalapokká (Vimola Károly felvétele) A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környeze­tünk, kiállítás, Erzsébet ki­rályné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás. A hónap műtárgya: Történelmi atlasz 1814-ből, megtekinthető 10—18 óráig. Polgári védelem Kitüntetett élenjárók A polgári védelem szervezé­sében, fejlesztésében és a fel­adatok végrehajtásában több éve végzett kiemelkedő tevé­kenységük elismeréseként Honvédelmi Érdemérem kitün­tetésben részesült, húsz cv után: Furulyás János, a vác- szentlászlói termelőszövetkezet elnöke, Kolozs László, a szö­vetkezet helyettes elnöke, Po- kornyi Sándor, a városgazdál­kodási vállalat rendésze, 15 év után Kissné Kulybus Gizella, az Aszódi Tanács vb-titkára, Galbos Gábor, a galgamácsai termelőszövetkezet elnöke, Horváth József, a péceli ve­gyesipari termelőszövetkezet elnöke, Horváth József, a pé- ceii vegyesipari szövetkezet művezetője, Somfai András, a városi tanács titkárságvezető­je; 10 év után: Papp István, a városi tanács elnöke. Huzamosabb időn keresztül végzett kiemelkedő munká­jáért A Polgári Védelem Élen­járója címet kapta: Zámbó Jánosné, az Ikladi Ipari Mű­szergyár dolgozója. A Polgári Védelem Élenjárója címet kapta: a Ganz Árammé­rőgyár, a Galga-parti összefo­gás Termelőszövetkezet, Isa- szeg és Veresegyház lakóterü­leti egészségügyi szakasza. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem elsőéves hallgatói a bio­lógiával ismerkednek. Sinkovitsné dr. Hlubik Ilona docens a mikroszkóp mint legfontosabb segédeszköz ismeretére okítja az elsősöket (Vimola Károly felvétele) A Galga két partján A szakmunkásképző isko­la egyik kihelyezett osztá­lyában az osztályfőnök ki­tűzte a végső határidőt, amikorra el kellett készül­nie az ellenőrző könyvbe való fényképnek. Sajnos, hiábavaló volt a szigorúság, csak nem készült el jó né­hány. Amikor a fontos is­kolai dokumentumokat át­vizsgálták, meglepő felirat­ra bukkantak a fénykép helyén. Bocsánat, mindjárt jövök, csak fényképészhez szaladtam! ★ A lakóház elé érkező te­herautót a gazdája gondo­san lezárta, majd a dolga után eredt. Néhány órával később, amikor visszatért, a szélvédő üvegen reszkető kezekkel írt papírt talált. Kérem, máskor ne parkol­jon itt, mert zavarta a ki­látást! A vétlen nem tudta, hogy egy öregembernek a délutáni szórakozását ron­totta el, aki immár évek óta megpróbált kukkolni a szemközti női öltöző repe­dezett üvégű ablakán. ★ A házba új autó érkezett. Gazdája gondosan törül- gette, olyannyira, hogy ké­sön vette már észre, bezárt a közeli benzinkút. Sebaj, gondolta magában, az uta­zását nem ronthatja el semmi sem. Tudta, hogy az egyik ismerőse panaszko­dott: minden kiszálláskor leszívják az utcán parkoló autójából a benzint. Kis idő múlva vidáman búgott fel a személyautó motorja. Vezetője elégedetten állapí­totta meg, csak van valami jó abban, ha valaki kiszál­lásra megy! ★ Az idős férfi kétszer is megnézte azt a helyet, aho­vá le akarta állítani mo­torkerékpárját. Régi, meg­becsült jármű volt, s mert a férfi már nehezen moz­gott, hát egyetlen közleke­dési lehetőséget jelentett a számára. Mielőtt elhagyta volna, kétszer is megnézte, gondosan le van-e zárva rajta minden. Néhány perc­cel később, amikor már elintézte ügyeit, indítani szerette volna járgányát, de az semmiképp nem in­dult. Csak hosszas vizsgá­lódás után vette észre, a gyertya pipáját ellopták. Nem tudta, hogy vásott kölykök már régóta figyel­ték, miképp tréfálhatnák meg a különc öreget. ★ Elérkezett az ősz, s hul­lani kezdtek a falevelek. A szomszédok igencsak sze­rették a rendet, s ezért gondosan kupacokba söpör­ték valamennyit. A baj csak az volt, hogy ki nem állhatták egymást vala­miért. Minden alkalmat megragadtak, hogy árthas­sanak egymásnak valami­ben. Az egyik este, amikor gyenge szellő lengedezett valamelyik gazdától a má­sik felé, gonosz terv fogant. A rosszakaró komótosan meggyújtotta a háza előtti kupacot. Nem sokkal ké­sőbb fojtó füst árasztotta el a szomszéd háza táját. A kárvallott alig sejtette, mi­lyen boldog volt a másik. ★ A család ilyenkor, ősz tá­ján, izgatottan készülődött a betakarításra. Gondosan gyűjtötték a híreket, hol termett a legjobb minősé­gű gyümölcs s konyhakerti növény a környéken. Köz­ben kitakarították a pad­lást és a pincét, hogy ne érje meglepetés őket. Ami­kor elérkezettnek látta az időt a családfő, kiadta a parancsot a beszerzésre. Alig néhány óra múltán a határban a szétdúlt véle­mények is igazolták: a ki­tartó szorgalommal gyűj­tött híreknek szemmel lát­hatóan megvan az eredmé­nye. k A temetőhöz közeli ház­ban kialudt a villany. Bár a háziak minden zugot fel­kutattak, nem találtak sem­miféle világító alkalmatos­ságot sem. Végre egyikük­nek eszébe jutott, néhány perccel azelőtt látott egy gyertyát égni az egyik sí­ron. Kalapot kapott s ki­szaladt. Nem sokkal később a kegyeleti tárgy már a szobában hirdette, az örök világosság nemcsak a hol­taknak, hanem villany nél­kül maradóknak is igen hasznos találmány. K. I. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents