Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

PEST VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ ETEK! Kutyát nem leket Ä ,T bofftEs hajtani kosság bevonásával va­lósuljon meg. A településfejlesztési hozzájárulás például akkor rossz, ha a nép nem tud azonosulni vele. Tiszta, nyílt településpolitikával az embereket be lehet vonni a közösség értékeinek gyarapításába.” (3. OLDAL) F&SS férfiak, "A BudaPest Sportcsarnok- - , _ « .a ba jóval kevesebben jöttek GSeteeg pangWlK el, mint azt a szervezők vár­ták. Ezért lett a három előadásból csupán egy. Ámbá­tor nem annyira az érdektelenség volt a távolmaradás oka, mint inkább a drága belépők. Ügy tűnik, nem elég egy csábító program ahhoz, hogy megteljenek a széksorok, ha a jegyárak a távolmaradásra késztetnek.” (5. OLDAL) Győzelem ]’tu?nt&hZlr&ny ■ ??iatt,Í w %_*_m ' a # w eltiltások és serulesek gyenge jáfeKBiSSS' egész sora miatt a vendég békéscsabaiak hét kulcsjátékosa hiányzott a pályára lé­pő kezdőcsapatból. Ennek megfelelően a tisztes helyt­állás érdekében védekezésre rendezkedett be a vihar­sarki gárda.” (7. OLDAL) Befejeződött a VSZ-kiilögyminiszterek eszmecseréje Közlemény az ülésről Szombat délelőtt befejezte munkáját Budapesten a Varsót Szerződés külügyminiszteri bizottságának ülése. A kétnapos eszmecseréről közleményt hoztak nyilvánosságra: A Varsói Barátsági, Együtt­működési és Kölcsönös Segít­ségnyújtási Szerződés tagálla­mainak külügyminiszteri bi­zottsága 1988. október 28—29- én Budapesten tartotta meg soros ülését. Az ülésen részt vett Petar Mladenov, a Bolgár Népköz- társaság külügyminisztere, Já­romit Johanes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere, Tadeusz Ole- chowski, a Lengyel Népköztár­saság külügyminisztere, Vdr- konyi Péter, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere, Oskar Fischer, a Német De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere, loan Totu, a Román Szocialista Köztársa­ság külügyminisztere és Eduard Sevardnadze, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminiszte­re. A miniszterek áttekintették az európai és a világhelyzet alakulását. Megállapították, hogy ma is időszerűek a poli­tikai tanácskozó testület ez évi varsói ülésén a nemzetközi helyzetről és annak perspektí­váiról elhangzott értékelések. A Varsói Szerződés tagállamai a jövőben is minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy tényleges fordulat következzen be a világpolitikában a béke megszilárdítása, a leszerelés — mindenekelőtt a nukleáris le­szerelés —, a széles körű, köl­csönösen előnyös együttműkö­dés kialakítása felé, az egyen­jogúság. a függetlenség és szu­verenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a nem­zetközi jog minden más álta­lánosan elismert elvének és normájának tiszteletben tartá­sa alapján. Kifejezték készségüket, hogy e célok elérése érdekében ké­szek párbeszédet folytatni minden állammal, minden po­litikai és társadalmi erővel. 1988. OKTÓBER 31., HÉTFŐ Iparági konferenciák Szombaton a vitával folyta-' tódott a Vas-, Fém- és Villa- mosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének országos konferenciája. A felszólalók támogatták a szakszervezet szövetséggé való átalakulását, sürgették egy, a mainál haté­konyabb érdekegyeztetési me­chanizmus érvényesítését, a választott tisztségviselők ellen­őrzését. A vitában felszólalt Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. Vé­leménye szerint a magyar szakszervezeti mozgalom leg­nagyobb szakszervezetében, a vasasoknál erőteljes, határo­zott, érdekérvényesítésre is kész és képes mozgalom arcu­latának a kialakítása érződik. Az általános belpolitikai hely­zetről szólva kifejtette: május­ban az ország politikai vezeté­se bizalmat kapott, ám ez a bizalmi tőke úgy tűnik, fo­gyóban van, aminek a legfőbb oka az, hogy a gazdaságban nem kezdődtek meg a fordu­latszerű változások. A politikai vezetésnek szerinte a legutóbbi időkig nem volt áttekintése az ország helyzetéről, tényleges pénzügyi terheiről, az egyen­súlyi problémák mértékéről; hogy lenne akkor áttekintése a közvéleménynek? Nem lehetsé­ges a tényleges stabilizáció, s nem lehet a közvéleményt sem megnyerni akkor, ha nem be­szélünk arról — mondotta —, mi a mai helyzet oka, hogyan jutottunk ide, s mi az, ami eb­ből tanulságként levonható. ★ Az MSZMP Politikai Főisko­láján szombaton iparági bá­nyászkonferenciát rendezett a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezete is. Megjelent a tanács­kozáson Nagy Sándor, a SZOT főtitkára, továbbá részt vett a vitában Petrovszki István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője és Sólyom Ferenc, a SZOT titkára is. Az iparági tanácskozás vé­gül külön állásfoglalásban szögezte le, hogy a szakszer­vezet — a kormányzati elkép­zelésekkel szemben — tovább­ra is szükségesnek tartja a vállalati kollektív szerződések megkötését. Ezenkívül javasla­tot fogadtak el arról, hogy a szakszervezeti szolidaritási alapból egymillió forintot jut­tatnak az Erdélyből hazánkba települt és a bányászatban foglalkoztatott dolgozóknak. MEGYEI XXXII. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM Ára: Elindultunk az őszt nyakon csípni, s az csípett nyakon minket. Mondhat bárki bár­mit. ez már nem a vénasszo~ nyok nyara: a nap csak a lát­szat kedvéért eregeti sugarait, annál inkább elemében' van a horgasujjú szél. Ujjat húztunk vele hétvégi riportkörutunkon, mint mindazok, akik kikíván­koztak a szabadba október utolsó vasárnapján. A csípős idő ellenére már kora délelőtt is csúcsforgal­mat bonyolított le a komp Tököl és Százhalombatta kö­zött. Nem is fért föl rá min­denki, ezért a menetrendnek fittyet hányva különjárattá» alakult, s máris indult visz- sza a parton várakozókért. Az emberek lázasan topogtak, alig várták a kikötést, hogy újra beszállhassanak az oltal­mat nyújtó autókba. A ko­csisor Százhalombatta felé vette útját. Dunafüreden el­hagyatott víkendházak mu­tatták magukat, a Bara-patak partján fülfordított csónakok pihentek. Ám a vízen is rin­gatózott egy, benne két min­denre elszánt horgász. Mé­regettük egymást. — Nem halörök vagyunk!— kiáltottuk. — Látjuk, látjuk — hang­zott a válasz. — Érdemes-e fagyoskodni? — Nem érdemes, de azért itt vagyunk. Ha vadászni mentünk volna, már biztos lőttünk volna valamit. De mi horgászunk. Pontyra vá~ runk. A múlt héten oldották fel a tilalmai. Akkor fogtunk is, de most... Jó szerencsét kívántunk Czakó Attilának és Kis Fe­rencnek, akik Budapestről ér­keztek a pontyvadászatra, majd Érd felé vettük az irányt. A temető előtt nehéz volt parkolóhelyet találni. Bár nem tegnap volt halottak napja, mégis sokan a hét vé­gén tudtak időt szakítani ar­ra, hogy letegyenek egy-egy csokor virágot szeretteik sír­jára. A csendes áhítatot men­tőautók szirénázása törte meg. Nem sokkal messzebb, a 6-os és a 70-es út találkozásánál baleset történt. Már megint. A budaörsi repülőtéren felszállásra készítik fel a Góbét A halottak napját megelőzően sokan rótták le kegyeletüket az érdi temetőben Ideje volna valahogy szabá­lyozni, biztonságosabbá tenni a közlekedést ezen a veszélyes szakaszon... — Mi, kérem, nem mond­juk meg a nevünket, nem akarunk az újságban szere­pelni! Ezt már Diósdon, az egyik Már kora délelőtt is csúcsforgalom volt a Tököl és Százhalom­batta között közlekedő kompon csípős időben is mindenre elszánt horgászok próbálkoztak a Bara-patakon >'* (Hancsovszki János felvételei) A magyar történelem ** három jeles esemé­nye, az őszirózsás .forra­dalom, a KMP megalaku­lása és a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltása 70. évfordulójának méltó meg­ünneplésére készülődik az ország. A fővárosban és más, közöttük a Pest me­gyei településeken is a forradalmi hagyományok ápolása, a nemzeti érzés, a hazafiság erősítése jegyé­ben szerveznek rendezvé­nyeket. Bár nem mindig volt így — a három évforduló ösz- szekapcsolása nagyon is indokolt. Volt idő, amikor a KMP 1918. november 24-i megalakulására, és 1919 március 21-ére, a Ta­nácsköztársaság kikiáltá­sára esett a hangsúly, s méltatlanul kevés szó esett az őszirózsás, azaz az 1918. október 31-én győze­delmeskedő magyar polgá­ri demokratikus forrada­lomról. Ma viszont azt ta­pasztaljuk, hogy Két for­radalom Magyarországon 1918—19 címmel elméleti tanácskozássorozat kezdő­dött október utolsó nap­jaiban Budapesten, ahol a téma neves szakértői tu­dományos előadásokon dol­gozzák fel az időszak ese­ményeit. több településen JELES NAPOKON megkoszorúzzák az emlék­helyeket. így Cegléden is, ahol Károlyi Mihályiról, el­ső köztársasági elnökünk­ről elnevezett lakótelepen tisztelegnek a város egyko­ri országgyűlési képviselő­jének emléktáblájánál. A 70 évvel ezelőtti ese­mények spontán mozgató­rugója kétségkívül a meg­csalatott nép elkeseredése volt, ám a tömegek köré­ben jelentős szervező erők is működtek. Az érdekek­től tagolt politikai élet sok­színű palettáján ott voltak mindenekelőtt a baloldali szociáldemokraták, azután a forradalmi szocialisták, a polgári radikálisok, s bekerültek a Nemzeti Ta­nácsba a Katolikus Nép- szövetség, a Demokrata Párt és a Függetlenségi és Negyvennyolcas Gazdapárt képviselői is. Ahogy az akkori időket értékelő tu­dományos munkákból tud­hatjuk: a közvélemény nagy része Károlyi Mihály koalíciós kormánya mögött állt. Nem kevés része volt ebben az elnök politikai és személyes vonzerejének. Károlyi Mihályné ezt írta naplójában a jeles napok­ban: nagyon félek! Ho­gyan tudja majd valóra váltani (Károlyi) Mihály ennek az apolitikus nem­zetnek a reményeit, hogyan tud megfelelni egy olyan nemzet várakozásainak, amelynek még sosem volt része a demokráciában, s amely azt most a lehető legkedvezőtlenebb körül­mények között kapja meg? Az érdekegyeztetés akkor sem volt éá most . sem könnyű feladat. Bár nem lehet valóságos párhuzamot vonni az akkori és a mai események között, hiszen a két időszak tartalmában, mindenekelőtt osztálytar­talmában és politikai cél­jaiban alapvetően külön­bözik, mégis akadnak kö­zös jegyek. Az első mind­járt az: Magyarország olyan helyzetben van, amikor elodázhatatlan a változás. A politika, a gaz­daság átalakítását, a de­mokrácia kiszélesítését nem egy kényszeredett taktika, hanem a történel­mi szükségszerűség kell, hogy diktálja. Ennek, s nem kis részben az ál­lampolgárok jogos elége­detlenségének köszönhető egyebek között, hogy új kormányunk, programunk van. A már meghozott, s az ezután következő törvé­nyek, intézkedések csak hosszabb távon érhetnek be, egyetlen esztendő eh­hez kevés. Viszont elegendő volt ahhoz, hogy a társa­dalom pluralizálódjon, hogy kirajzolódjanak az érdekviszonyok. Létrejött a Magyar Demokrata Fó­rum, a FIDESZ, az Üj Márciusi Front, a TDDSZ, hallatják hangjukat olyan szervezetek, egyesületek is, amelyek talán nem a szo­cializmus talaján állnak. Ezzel is szembe kell néz­nünk, amikor egy új tár­sadalmi közmegegyezés ki­alakítása ad munkát. De azzal is, hogy az előbbi, olykor mesterségesen föl­nagyított veszélyekre hi­vatkozva gáncsot vetnek a csak szavakban reforme­rek. Legalább annyira kell tartani tőlük is. S ha me­gint visszakanyarodunk a hetven esztendeje történ­tekhez, ezt olvashatjuk Ká­rolyi Mihályné naplójában: ha most. nem viszik komo­lyan keresztül a reformo­kat. úgy soha el nem ér­hetjük azt, amit most el le­hetne érni ... Kövess László Földen, vízen és levegőben Akárhonnan Is nézzük: ősz van! víkendház előtt munkálkodó asszonyságok közük, kedves mosoly kíséretében. A kerí­tés mellől ássák ki a virágo­kat, halomba söprik a levele­ket. — Beszélgetni lehet, fényké­pezni nem! — erősíti meg új­ra egyikük. *— Különben is­merem a maguk lapját. Min­den újságot megkapok. Olyan helyen dolgozom ... Azt azért megírhatja — enyhül meg —, hogy az egyik szomszéd ki­fogásolta a füstöt. Pontosan a háza felé vitte a szél. Azt mondta: egész Európát bejár­ta, de azt sehol se látta, hogy az egyik ember a másik orra alá füstölne. De a leveleket csak el kell égetni, nem? Budaörsön nemcsak az uta­kon, a levegőben is meglehe­tős volt a forgalom. Az MHSZ farkashegyi repülőterén egy­más után csörlőzték fel a vi­torlázó gépeket, amelyek bi­zony ez idő tájt nem sokáig tudnak a levegőben maradni. Hiába, no, a nyárnak búcsút kellett intenünk, nem olyanok a légköri viszonyok, amelyek a hosszabb repülésnek ked­veznének. Jó néhány gép már a hangárakban pihen, a téli karbantartásra várva. Gyakran hallani — s persze egyáltalán nem a repülés kap­csán —, hogy föntről egészen másképp festenek a dolgok, mint alulról szemlélve. Ez­úttal létrejött a társadalmi közmegegyezés, Akárhonnan is nézzük, föntről, vagy lent­ről: ősz van! K. L. A határok sérthetetlensége és a fennálló területi-politikai realitások alapján az ülésen kiemelt figyelmet szenteltek az európai béke és együttműkö­dés erősítésével kapcsolatos kérdéseknek. A résztvevők is­mételten hangsúlyozták orszá­guk arra irányuló törekvését, hogy a közeljövőben komoly eredményekkel záruljon az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet bécsi utó­találkozója. Ez megteremtené a feltételeit annak, hogy még 1988-ban megkezdődjenek a tárgyalások a fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről és az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről, lökést adna az együttműködés kiszélesítésének a gazdaság, a kereskedelem, a tudomány és a technika szfé­rájában, az ökológiai biztonság és a humanitárius kérdések területén, valamint, az emberi jogok érvényesítésének. Az ülésen nyilatkozatot fo­gadtak el az európai bizalom- és biztonságerősítő és leszere­lési intézkedésekről. A miniszterek megállapítot­ták, hogy a regionális konflik­tusok rendezésében mutatkozó elmozdulás kedvező hatással van a nemzetközi helyzetre. Az ülés résztvevői kifejezték szilárd elhatározásukat, hogy fejlesztik és elmélyítik a szö­vetséges szocialista államok nemzetközi kérdésekben folyó együttműködését. A külügyminiszteri bizottság ülése a barátsági és elvtársi együttműködés jegyében folyt le. Elutaztak Budapestről a Varsói Szerződés tagállamai­nak külügyminiszterei, akika szervezet külügyminiszteri bi­zottságának budapesti ülésén vettek részt. . A következő ülést Berlinben tartják meg.

Next

/
Thumbnails
Contents