Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

1988. OKTOBER 29., SZOMBAT 5 Ének-zene óra mellékzöngékkel A kapcsolatteremtés sikerült A nézőtér még üres, ám a színpadon már nagy az izga­lom. Moldován Stefánia a ru­háját igazgatja, Palócz László pedig a hangját. — Közösen állítottuk össze a mai kihelyezett ének-zene óra anyagát — magyarázza Baranyi Ferenc költő, aki az erdőkertesi művelődési ház kérésére szívesen vállalta „a tanár” szerepét. — Mindig szerettem éne­kelni a gyerekeknek — em­lékszik vissza Moldován Ste­fánia —, bár megtörtént a délelőtti bérleti előadásokon, hogy közben rádiót hallgattak. Ilyenkor az ember még job­ban igyekszik magára vonni a figyelmet, ami plusz energiát igényel. Palócz László opalép: — Bármilyen korú a közön­ség, az első pillanatban kide­rül: milyen. A két operaénekes vélemé­nyét kérdezem a fiatalok ze­nei műveltségéről. — Ettől a gépzenétől, a ke­mény rocktól megromlik a hal­lásuk, a fülük nem érzékeli a pianót! — jön indulatba Mol­dován Stefánia. — A rádióban úgyszintén mást sem hallok, csak csupa kétnegyedet! Pe­dig talán még a Napközben adásába is be lehetne illesz­teni néhány népdalt... Megijed a szótól... Kint már gyülekeznek a gyerekek. Az óvodából is el­hoztak két csoportot. Zombor István, az általános iskola igazgatója izgul is emiatt. Ö az alsó tagozatosokat otthon hagyta. A művészeket a mű­sorról kérdezi. Mikor meg­tudja, hogy főként operarész­letek hangzanak majd el, újabb aggodalmaskodásba kezd. Hiszen a diákok ezek­ről nem tanulnak, csak nyol­cadikban. — Szerintem akkor van ér­tei me ennek a kihelyezett órá­nak— érvel Baranyi Ferenc —há itt olyasvalamit halié­nak, amit az iskolában nem. Több idő a vitára nem ma­rad, mert a két és fél száz ne­buló megtöltötte már a néző­teret. Csöndesen figyelnek, amikor Baranyi Ferenc a mik­rofonhoz lép:-T- Amikor azt mondom: opera, mindenki megijed a szótól... Aztán néhány egyszerű mondattal idézi nyíregyházi és pilisi emlékeit — azon a környéken született —, majd pedig első ceglédi zenei él­ményeiről mesél. Következik az „illusztráció” a legszebb Verdi-, majd Puccini-dalla­A Zeneakadémián szomba­ton este fél 8-kor a barokk muzsika kedvelői a Capella Lipsiensis (NDK) hangverse­nyében gyönyörködhetnek. Művészeti vezető: Dietrich Knote. Az Egyetemi Színpadon szombaton este 7 órakor Ko- váts Kriszta élő lemezbe­mutatójára kerül sor, Suhanó dal címen. Közreműködnek: Gallai Péter. Szakácsi Sán­dor, valamint a Rózsaszín bombázók. A Budapesti Kongresszusi mokból. A vastapsok után a két művész szemmel látha­tóan megkönnyebbül: a kap­csolatteremtés sikerült! Mol­dován Stefánia megrázóan gyönyörű pianóit hallván fel­ötlik bennem: hogyan lehe­tett egy ilyen hangot leenged­ni az Operaház színpadáról? Az óra vége felé lazul a fi­gyelem. Palócz László most adja azt a bizonyos pluszt. El­túlzott mimikával, kitűnően érthető szöveggel énekli a Cigánybáróból a disznókeres­kedő, Zsupán belépőjét. Fer­geteges a siker! Bukott kísérlet A képzeletbeli csengőszó véget vet a zenének. Nagy zsi­vajjal tódulnak ki a gyerekek. — Nagyon tetszett — mond­ja az ötödikes Szeifert Iván. Dichter Bernadettnek ugyan­ez a véleménye. — Azt hittem, jobb zene lesz — szólal meg Majercsák Zoltán VI. b-s. Ezen természe­tesen rockot ért. — De azért nekem is tetszett. — A diszkót inkább szeret­jük — vallja be Terebesi Edit és Zsuzsa —, de azért meg szoktuk nézni a tévében az operát is. Zombori Istvántól megkér­dezem, eloszlottak-e a kétsé­gei. — Ha annyit elértek, hogy ismerősnek tűnnek majd a diákoknak e részletek, akkor megérte idejönni... — vála­szolja. Megtudom tőle, hogy Erdő­kertesen 468-an járnak általá­nos iskolába. Énektanárokból azonban hiány van. Hangsze­res oktatás nincs. Volt ugyan egy kísérlet, de a zongorata­nításból semmi sem lett... Dániel Kornél, a művelődé­si ház vezetője még hozzáte­szi: — Szerettünk volna szep­tembertől előkés&ítőt indítani azok számára, akik majd ké­sőbb zenét tanulnak, de nem jött össze 20 gyerek. Az egész tanévre 950 forintot kellett volna fizetni... A mai program ráfizetéses volt, annak ellenére, hogy a művészek elfogadták a csök­kentett gázsit. Ám. hogy a mű­velődési ház mégsem defici­tes, azt például olyan műso­rokkal érik el, mint amilyen az egy héttel ezelőtt sztriptíz volt. — Nem szeretném, ha pa­nasznak tűnne, hogy ez a ki­helyezett óra nem hozott jö­vedelmet — jegyzi meg Dá­niel Kornél. — Azért vagyunk, hogy a kultúrát szolgáljuk! Központban a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekar Men­delssohn: Paulus orató­riumát játssza. Vezényel: Gianandrea Gavazzeni (Olasz­ország) Közreműködik: a Ma­gyar Állami Énekkar. A hang­verseny vasárnap este fél 8 órakor kezdődik A Zeneakadémia kistermé­ben vasárnap este fél 8 órai kezdettel a Magyar Barokk Trió Bach estjére kerül sor Közreműködnek: Csetényi Gyula fuvolán, Bartha Zsolt gordonkán, valamint Martos László csembalón. Baranyi Ferenc a tanár szere' pét vállalta November 12-én például a ve­resegyházi Cantemus kórus lép fel nálunk. És már meg­állapodtunk a művészekkel egy újabb kihelyezett ének­zene óra időpontjában is: de­cember 12-én lesz. Közel a félmillióhoz Hogy jól gazdálkodnak, az kiderül három adatból. A művelődési ház 714 ezer forin­tot kap a tanácstól, s 170 ezer forintos bevételi tervet írtak elő számukra. Már az 500 ezerhez közelednek! Dél elmúlt, ám a diákok még az épület előtt tolonga­nak. Autogramért veszik kö­rül a vendégeket. A jókedv nem lohad, még az újságíró­nak is tucatszor le kell írnia: Vennes Aranka Háromnapos vendégszerep­lésre érkezik hazánkba hétfőn, október 31-én a szabadkai gyermekszínház társulata. Szerb és magyar nyelvű elő­adásokat tartanak Budapesten és Pest megyében. Október 31-én délelőtt 9 és 12 órakor a fővárosban, az Almássy téri szabadidőközpontban lépnek fel Mi-si-ko mi-si-san című műsorukkal. Ugyanaznap este 18.30 és 21.30 között a szent­E mlékszel-e, Rózsikám, mi történt itt a tizenhetedik században? — kérdezte Csám­pa Emánuelné szőlőcsipegetés közben a vele egykorú Neve­tős Tóth Dánielnétől. — Na várjál csak, Bözsi­kém! Mikor mi történt? — A tizenhetedik század­ban. — Miért, éltem én már ak­kor? Nem is tudom ponto­san. Kövér arcának fényes bő­rén elnéző mosoly futott át, aztán szelíd gyámolítással próbálta a tudás várába be­vezetni vendéglátóját Csámpa Emánuelné: — De hát csak emlékszel rá, miről beszélt szegény nagyapád! — Arra igen, emlékszem. Mindig kisüsti pálinkát kért. De apám nem adott neki, mert azt mondta: árt. Apám itta. mint üsző a vizet, de azt mondta, árt, nagyon árt. — Rózsikám, arra nem emlékszel, mit mondott Szent- marjosi és Wolfhauser ősei­ről? — Egyszer átkozta őket, de csak a Wolfhauserét, mert ugye vett annak az apjától egy deres lovat a vásárban. Azt mondja a nagyapám, hadd látom csak. azt mondja, a ló fogait! Na, erre Zoll­häuser apja azt mondja: néz­ze csak meg nyugodtan, de úgy nyitotta szét a ló pofá­ját, hogy az ujjait a ló hiány­zó fogainak a helyére tette, az isten forgassa a sírjában a bitangját! Na, megy az apám hozzá, mikor kiderült a turpisság, hogy vissza a pénzt vagy vérontás következik, de az öreg Wolfhauser vadász­puskával fogadta, és messzi­Moldován Stefánia az autogram kérők gyűrűjében (Vimola Károly felvételei) Szombati és vasárnapi programok Budapesti Művészeti Hetek H R A mnflGYELÓW Győzelmek és vereségek Pályázat Győztem — vesztettem, győz­tünk — vesztettünk! címmel pályázatot hirdet az ART ’89 nemzetközi kulturális fesztivál szervezőbizottsága mozgássé­rült és egészséges általános is­kolás gyerekek számára. Iro­dalmi kategóriában verset vagy prózai művet várnak, szép, olvasható kézírással, al­só tagozatosoknál legfeljebb 2 oldal, felsősöknél 6 oldal ter­jedelemben. Azoktól a mozgás- sérült gyerekektől, akiknek nehezen olvasható az írásuk, a teljes szöveget gépelve kérik, de az első tíz mondatot külön kézírással is. A pályázat meg­hirdetői azt szeretnék, ha a részvevők arról írnának, ho­gyan élték át életük legfon­tosabb győzelmét vagy vere­ségét. A képzőművészeti kategó­riába festményekkel és raj­zokkal lehet benevezni, de szívesen fogadják a kisplasz­tikákat vagy a gobelint is. Minden alkotó egy-egy mun­kát küldhet be, a festmények­hez és grafikákhoz 3—3 szén­vázlatot is mellékelve. A pályamunkák beküldési határideje 1989. február 28. Kérik a nevezni kívánókat, munkájukhoz mellékeljenek levelet, amelyben leírják ne­vüket, címüket, életkorukat, hányadik osztályba járnak, valamint iskolájuk nevét és címét is. A bizottság örömmel venné, ha a gyerekek életükről ugyancsak beszámolnának a levélben. A pályázatok a Moz­gásjavító Általános Iskola cí­mére küldhetők be: 1145 Bu­dapest, Mexikói út 60. A leg­jobb művek alkotói BMX ke­rékpárt, személyi számítógé­pet, festékkészletet, sportsze­reket és más ajándékokat nyerhetnek. endrei szerb kulturális egye­sületben vendégeskednek. Más­nap, november 1-jén 10 és 14.30 órakor a Kákonca her­cegkisasszony című egyfelvo- násos bábjátékot adják elő Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyv­tár színháztermében. Novem­ber 2-án, szerdán, ugyanez a darab szerepel programjukon a pomázi művelődési házban délelőtt tíz órakor tartandó bemutatójukon. TUDOMÁNYOS PARK. Ná­lunk az elmúlt négy évtized során volt olyan időszak, ami­kor az egyetemek felett mint­ha megállt volna az idő. Rész­ben begubóztak az adott is­meretek szellemvárába, más­részt pedig kevesebb ügyet ve­tettek az önálló kutatómunká­ra. Üjabban, a központi ösz­tönzés hatására is ez az elha­nyagolt gyakorlat kezd föléb­redni Csipkerózsika-álmából. Természetesen az egyes karok mellett kialakult csoportok te­vékenysége jellegénél fogva sem lépheti túl a kutatás te­rületét, az eredmények fel- használása már az ipar vállá­ra hárul. A nagyobb vállala­tok figyelme viszont nem ter­jedhet ki mindenre. Éppen ezért szerveződnek az egyete­mek mellett tudományos — vagy ha tetszik — innovációs parkok, melyek nemcsak fel­karolják az eredményeket, ha­nem ösztönzik már az ötletek megvalósítását is. Nálunk ilyen jellegű vállal­kozás — mint ahogy Palugyai István kitűnő összeállítása nyomán megtudtuk — már egy van, a Lágymányoson, a Mű­szaki Egyetem közelében. Nem véletlen, hiszen az onnét ki­áradó szellemi energiát igyek­szik a haladás szolgálatába állítani. Igaz, még gyermekci­pőben jár, mivel csak ebben az évben kezdett el dolgozni, ám máris biztató eredmények­kel nézhet a jövő elébe. A ke­rületi tanács jóvoltából egy karbantartó vállalat egykori telepén ütötte föl tanyáját. Először természetesen az egye­temmel vették föl a kapcsola­tot, fölajánlva közreműködő segítségüket és egyben kutatá­si témákra kértek javaslato­kat. Ugyanakkor hirdetésben tették . köz hírré, hogy; helyisé­get, technikát, szakmaintámo- gatást ajánlanak olyan kisvál­lalatok számára, melyek mun­kája elképzeléseik keretébe beleillik. Ennek jegyében állapodtak meg a másfél száz jelentkező­ből néhánnyal, melyek már be is költöztek a parkba. A vá­logatás alapja az egymásra­utaltság, pontosabban szólva a hasonló törekvések voltak. A cél, hogy kihasználhassák a közös talaj előnyét, lehetővé váljék a kötetlen információ­csere, a gyors és rugalmas pia­ci együttműködés. A törzsgár­da, és az áttelepedett kisvál­lalatok természetesen teljesen önállóak, a kölcsönös szolgál­tatás fejében pedig a nyere­ségükből bizonyos együttmű­ködési díjat számítanak fel. Jelenleg hatvanhárman dol­goznak ebben az innovációs parkban. Az árutermelés mel­lett jelentős a kutatási prog­ramjuk. A Cédrus elektroni­kai és szolgáltató szövetkezet például egy új számítógépes lyukkártya kikísérletezését tűzte célul. Egy másik válla­lat viszont robottargonca elő­állítására adta a fejét, és en­nek kapcsán egy olyan háló­zat kialakítását, mely alkal­mas egyszerre 40—50 targon­ca betáplált mozgatására va­lamely nagyüzem szerelőcsar­nokai között. FLUOROS Sö. Sajnos a sta­tisztikák szomorú adatokkal számolnak be arról, hogy már a fiatalkorúak körében meny­nyire pusztítja a fogakat a szu­vasodás. A megelőzésre korán gondolni kell, mert ha a kór jelentkezik, nincsen segítség. Ennek a módja pedig az, hogy fluort kell a szervezetbe be­vinni, legalább tizennyolc éves korig megfelelő mennyiség­ben. Ismerik ezt nálunk is, és az egészségügyi fluorpasztillák se­gítségével igyekszik védekezni a betegség ellen. Ezek besze­dése az iskolaorvosok mellett, elsősorban a szülők lelkiisme­retén nyugszik. Vannak azon­ban, akik tartanak attól, hogy a figyelmetlenség vagy a nem­törődömség miatt ez háttérbe szorul. Ezért felvetődik a gon­dolat, hogy a konyhasóba kel­lene keverni, amint ezt kül­földi példák is mutatják. Veress Ágnes riportja ez utóbbi mellett kardoskodik, okfejtése azonban megtörik azon a tényen, hogy ez az el­járás az asztalisó árát közel a duplájára emeli. S bár ez vi­szonylag kis tétel, de a lakos­ság jórésze csak újabb kény­szerű tehernek érezné. Azt hi­szem, jobb lesz, ha egyelőre inkább felhívják a figyelmet a tabletták lekiismeretesebb szedésére és többszöri ellenőr­zésére. Szombathelyi Ervin Ha harc, legyen harc! (14.) Bevetésben a nagymamák ről kiabálta, hogy nagyapám verte ki a deres fogait. Csámpa Emánuelné végire belekezdett a törökverő Wolf­hauser gróf és a győzhetetlen Szelim pasa párbajának elbe­szélésébe, de Nevetős Tóth Dánielné félbeszakította: — Hagyd el, Bözsikém! V g volt, tán igaz se volt. Hallot- tad-e már, hogy megint ár­emelésre készülnek? En már utálok a boltba menni, mert alig hozok valamit, mégis ott marad a százas. Csalódottan indult Csámpa Emánuelné a következő isme­rőséhez. Hiába, gondolta, ami nagyon régen történt, az már nem érdekli a Rózsit. Estig még meglátogatta tíz ismerő­sét, de sehol sem csigázta fel az érdeklődést a meséjével. özvegy Csipegető Károlyné meg az első kudarc után ab­ba is hagyta a szájhagyo­mány terjesztését Amikor ugyanis Kancsuka István fe­leségét próbálta beavatni a középkori históriába, a nyug­díjba zavart üzemvezető vé­letlenül meghallott néhány mondatot az előadásból, s a tőle megszokott eréllyel java­solta özvegy Csipegető Ká- rolynénak a sürgős hazatérést, mondván, hogy nincs itt szük­ség semmiféle hazudozásra. Talán mondani sem kell, milyen kellemetlenül ler’e meg a banyákat ez a felhábo­rító érdektelenség. — Nem hisznek ezek már semmiben, de meg is veri őket a jó isten, majd meglás­sa! — vigasztalta szomszéd- asszonyát Csámpáné. — Azért, mert a téeszelnö- köket utálja a falu, az ősöket még tisztelhetné! — véleke­dett özvegy Csipegető Károly­né. — Amíg egy földrengés vagy özönvíz el nem emészti őket, addig kibeszélheti maga ezeknek a lelkét! Komor hangulatuk illett az aláhulló szürkülethez. Egyszer csak valaki meg­zörgette a kisajtót. — Mi járatban, Rózsikám? — kérdezi álmélkodva Csám­pa Emánuelné, mikor felisme­ri a jövevényben Nevetős Tóth Dánielnét. — Ejnye már no, hoztam ezt a pár jércét, elférnek ná­lad itt az udvarban. — Aztán miért hoztad, Ró­zsikám? — Hát ugye, legyél már olyan jó, édes Bözsikém, és meséld el nekem töviről he­gyire, hogy is volt annak ide­jén az a házasság Wolfhauser Erzsi meg Szentmarjosi pasa között! — Kerüljél csak beljebb! — mondja nyájasan Csámpa Emánuelné. De még be se értek a tiszta szobába, már megint zörget­tek a kapun. — Hoztam egy kosár kós­tolót a disznóvágásból! — mondta messze hallatszó, éles hangján Koroknál Jenöné, a Hajnalpirkadás főkönyvelő­jének az anyósa. — De ha már itt vagyok, ugye Rózsi­kám, édes, elmondja nekem, hogy mi is történt régen a Wolfhauser lány és a Szent­mar josi gyerek között! Mindez még a kapuban hangzott el, s mire Csámpáné becsukta volna a kisajtót, Hájas Lajos terménydarálós személygépkocsija állt meg előttük. Az autóból kikecmer- gő anyós egy hatalmas tortát vett át veje kezéből. Közben az utcán mindkét irányból jöttek az idős asszonyok, ke­zükben ajándékokkal. A banyák a számukra vá­ratlan fordulatot úgy magya­rázták önmagukban, hogy is­ten megvilágositotta az embe­rek elméjét. Anélkül azonban, hogy e feltételezés megala­pozottságát vitatnánk, tud­nunk kell azt is, amit Csám­páné és szomszédasszonya még nem tudhattak. A zt tudniillik, hogy délelőtt Tyukodi Anasztáz be­ment a harácsi általános is­kolába, s ott minden osztály­ban pál.yzatot hirdetett: Ho­gyan kelt egybe Wolfhauser Erzsiké és Szelim pasa? cím­mel. A legjobb dolgozat szer­zőjének egyheti nyaralást he­lyezett kilátásba valamely környező testvéri és baráti szocialista országban. A má­sodik díj egyhetes balatoni nyaralást, a harmadik pedig egy rövid ausztriai körutazást jelentett. — Aki még nem hallott volna erről a tizenhetedik szá­zadi szerelemről, kérdezze meg a nagymamáját! — taná­csolta Tyukodi a csillogó sze­mű gyerekeknek, akik fejlet­len öntudatukkal valameny- nyien úgy érezték, beérnék a harmadik díjjal. Cseri Sándor Szerb és magyar nyelven Mi-si-ko mi-si-san- > t r • r ' ' * fi ' t* ■*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents