Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-28 / 258. szám

1988. OKTÓBER 28., PÉNTEK Szigetszentmikiós Épül a középiskola Jó ütemben halad a sziget- szentmiklósi középiskola építé­se. A leendő oktatási intéz­mény elsősorban a körzet gondjain enyhít majd, de a megye más tájairól is fogad­hat fiatalokat. A középiskolá­val egy időben kollégium is épül (Erdősi Ágnes felvétele) Szaporítóanyagok Kertészkedőknek A hűvösebbre fordult idő­ben a csemetekertekben meg­kezdték a gyökeres szaporí­tóanyagok kiszedését, árudák­ba szállítását; d közeli napok­ban minden elárüsítóftéíyet ki­nyitnak a kereskedelmi, j/álla- latok, az áfészek és a magánke­reskedők. A gyümölcs- és szőlőoltványok legnagyobb ha­zai forgalmazója a Kertforg Kertészeti Szaporítóanyag For­galmazó Kft. Negyvennél több tagvállalata a facsemeték és a szőlőoltványok mintegy 80 százalékát biztosítja a kertész­kedőknek. A vállalat csaknem 350 fővárosi, illetve vidéki árudákba összesen 1,3—1,5 millió gyümölcsfaoltványt szállít. Konfrontáció helyett együttműködés Mit akar a népfrontklub? Változnak az idők, változott az emberek szemlélete is. S azok az állampolgárok, akiket sokszor vádoltak érdektelen­séggel, közömbösséggel, egy­szerre fantasztikus tenni aka­rással lepik meg a tanácsi szerveket, a hivatalos intézmé­nyeket. Olyannyira, hogy ez az aktivitás Ürömön a nép­frontklub létrejöttét eredmé­nyezte.. Prózai kérdés hozta össze el­ső ízben azt a pár lelkes em­bert, akik végül is megalapí­tói lettek a szervezetnek: a te­lefon, aminek létrehozása csa­ládonként harmincháromezer forintot követel. Bizony ez sok pénz, s úgy vélték a befizetők, hogy figyelemmel kísérik pén­zük sorsát. S közben kiderült, hogy ezenkívül millió és egy dolog foglalkoztatja őket, s ami kovász volt az emberek között, hogy sokukat ugyanaz a kérdés izgatja. Az egyesülés fundamentuma egy konkrét cél lett: Üröm község fellendí­tése, a meglévő csodálatos ter­mészeti érték, a vidék szépsé­gének, levegőjének megóvása. Havonta gyűlnek össze az ürömiek, s kötetlen formában megvitatják, hogy mi az, amin változtatni kellene és több­nyire valamilyen konkrét meg­oldást is kiókumlálnak. Azt szeretnék, ha közösen orvosol­hatnák a tanáccsal a település gondjait. Igaz, az eddig felve­tett témákban inkább konfron­tációhoz vezetett fellépésük, de hosszú távon az a céljuk, hogy együtt alakítsák a környezetet. Valahogy úgy, hogy a klub ja­vasol valamilyen megoldást, s a tanács — mivel neki vannak hivatalos eszközei — lép az ügy érdekében. Eg az eszményinek látszó helyzet még nem alakult ki, de reméljük, nincs olyan távol az az idő, mikor együtt dolgo­zik majd a két szervezet. Hi­szen a klub tagjainak jobbító szándéka olyan erő, amit vétek lenne nem kihasználni. Még ak­kor is, ha napjainkban kicsit furcsának tűnik, hogy az ál­lampolgár az ellenőrzés hiá­nyáról beszél, vagy éppen kri­tikai hangot üt meg a hivatal képviselőivel szemben. Nem azért ajánlják fel segítségüket egy-egy szerződéstervezet el­készítésekor, mert nem tudnak mit csinálni szabadidejükben; nem azért szólnak a pénzügyi ellenőrzés miatt, mert hiány­zik nekik egy jó kis „balhé”. Nem. Az ürömiek azt szeret­nék, ha községük szebb, em­beribb környezetet biztosítana lakóinak. Hogy a műemlék kápolna megszépüljön, hogy a szeméttelep égetése egyszer és mindenkorra megszűnjön. Ez utóbbi különösen bosszantja az állampolgárokat, hiszen a település legfőbb értéke a jó levegő. Az utóbbi hónapokban pedig egyre gyakrabban tör fel a láng a szeméttelep fölött. Ráadásul olyan anyagokat is megsemmisítenek itt, amelyek veszélyesek az egészségre, s az onnan felszálló szénmonoxid rendkívüli mértékben roncsol­ja az ózonréteget. Pedig ennek az ózonnak köszönhető az élet kialakulása a földön. Az ürömiek azt is el szeret­nék érni, hogy ne legyen afféle főváros szemétdombja e he­gyek közé zárt kis falu, aho­vá gátlástalanul hordják Bu­dapestről teherautószámra a hulladékot, az építési törmelé­ket. Tele vannak elképzelések­kel, tervekkel, vágyakkal a község lakói. S ha egy kis sze­rencséjük lesz, a közeljövőben egyik álmuk valóra is válhat. Bár még döntés nem született ez ügyben, talán érdemes meg­említeni, milyen nemzetközi intézmény telepítését fontol­gatják a szakemberek. A vi­lághírnévre szert tett Pető-in- tézet, amely mozgássérült gyermekek orvoslásával, taní­tásával és rehabilitációjával foglalkozik, kinőtte jelenlegi otthonát. Üj intézet felépítését tervezik nemzetközi összefo­gással, ahol nemcsak a beteg gyermekeket gyógyítanák, ha­nem azokat a konduktorokat is képeznék, .akik szerte a vi­lágon segíthetnének a rászoru­lóknak. A klub tagjai szorgal­mazzák, hogy Üröm adjon ott­hont e létesítménynek. Bár ez csak egy ötlet ahhoz, hogyan lehetne idegenforgalmi szempontból kiaknázni a tele­pülés adottságait. Felvetődött egy szálloda építésének gondo­lata is, de ezek valójában tá­volabbi tervek. A jelen a ki­sebb, akár hétköznapinak is nevezhető gondok megoldásá­nak az ideje. Fiedler Anna Mária Gazdátlan íróasztalok Dolgaink hivatásos intézői Beszélgetésünk alkalmával nemrég azt mondta egy nagy­üzem tekintélyes vezetője: — örülök, hogy a tanácsnál vol­tam egykor pályakezdő. Sok tapasztalatot szereztem, olyan szemlélet alakult ki bennem, amely hozzásegít a dolgok át­tekintéséhez, módszert, ismereteket adott az államigazgatási munka. A legtöbb poszton Első olvasásra, s később, az anyag tárgyalásakor a vitát hallgatva, meglepi az embert, kik, hányán tekinthetik ma­gukat tanácsi dolgozóknak, közalkalmazottaknak egy-egy városban, községben. Dunake­szin kisebb üzemnek is bed­iene létszámával az új szak­orvosi rendelőintézet, az is­kolahálózat pedagógusgárdá­járól nem is beszélve, vagy a tanács saját vállalatáról, amely lakótelepek fűtéséről, a város tisztaságáról, a házak karbantartásáról gondoskodik. Könyvtár, gazdasági ellátó szervezet, nevelési tanácsadó, művelődési intézmények sza­porítják a tanácsházán dol­gozók munkáját, hogy meg­felelő szakemberekkel lássák el őket. Ez sem könnyű do­log manapság, mert ami ide tartozik, majdnem mind gyen­gébben fizetett állás a más munkaterületekhez képest. A legtöbb poszton azt várják, valaki segítsen már, hogy a többi szféra jövedelméhez ha­sonlót érhessenek el. A tanács végrehajtó bizottsága előtt szereplő jelentés szerint bár némileg mérséklődött a tavaly még nagyon szorító pedagó­gushiány, most az a változás, hogy az alsó helyett a felső tagozaton kevesebb a nevelő, s több emiatt a túlóra. Igaz,, a vb segíti a letelepülőket, s ez vonzerő. Jól jön a lakás- vásárlási, az építési támoga­tás, de segít átmenetileg az iS, hogy a pályakezdő fiata­lokat 'átmeneti időre úgyne­vezett szolgálati férőhelyen juttatják fedél alá. Ám a fő­város közelsége így is nagy konkurencia; például a ká­posztásmegyeri új lakótelep általános iskolájába gimná­ziumi tanárok mennek el, mert ott többet tudnak nekik fizetni. Simon Ágota személyzeti főelőadó meglehetősen tár­gyilagos, amikor a gondok okaira válaszol. Az íróasztal másik oldalán fogalmazza meg azt, amit mi, ügyfelek Tőr a gazdaságok szívébe Hány sertésnek van szaga? X. portáján már nincsenek sertések. Üresen állnak az ólak, ahol fél éve még harminc állat csócsálta a tápot. X. por­táján mégis büdös van. Apró legyek rajai törnek ránk, mi­közben a hosszú, keskeny tel­ken végigsétálunk. A kert gondozatlan. Ezen hízott vol­na meg a harminc malacka, mutat körbe X. a gyomten­geren, ami alól csak itt-ott kandikál ki valami haszonnö­vény, talán tök. X.-et a helyi tanács határo­zatban kötelezte arra, hogy belterületi portáján számolja fel a nagyüzemi állattartást, mert az érvényben levő ta­nácsrendelet értelmében a te­lepülésnek ezen a részén egy telken csupán három sertés nevelhető. Néhány házzal tá­volabb ötvenet is tartanak — érvel X. — Persze, ott sza­bad, csak itt nem, mert neki a tanácselnök lánya és a tár­sadalmi tanácselnök-helyet­tes — aki ráadásul a tanács­elnök nászúra — a szomszéd­ja. Nekik voltak büdösek az ő malacai — állítja. X. kétségtelenül nincs köny- nyű helyzetben, s nem csak emiatt. A hosszú nadrágszíj- parcella két oldalán összesen tíz szomszédja van. Tehát legalább háromszor annyi az esélye arra, hogy valamelyik­kel meggyűljön a baja, mint másoknak. Az igazsághoz tar­tozik azonban, hogy X. mala­cai- nemcsak a két illusztris szomszéd orrát bántották. Erről beszél a tanács vb- titkára, illetve az elnök, akik, amikor megtudják, hogy pa­naszos ügyben járok, azonnal X.-re tippelnek. Ma már vala­mennyi olyan ügyüket, amely­ben X. neve szerepel, más ta­nács hatáskörébe utalják, ép­pen az említett rokoni kap­csolatok miatt. Az én lányom vagy az apó­sa ugyanolyan állampolgár, mint akárki más ebben a köz­ségben — vélekedik a tanács­elnök. Miért kerüljenek ők hátrányos helyzetbe e miatt a rokonság miatt, miért kelljen a nem megfelelően tartott ál­latok szagát szívni, csupán azért, mert az én rokonaim? A példánkban szereplő köz­ség nevét nem csak azért nem írjuk meg, mert nem tudunk és nem is akarunk igazságot tenni ebben az ügyben. Az említett rokoni kapcsolatok­ról nem csupán X. leveleiből, beadványaiból tudnak a me­gyei illetékesek. Ez a tény nem titok a településen. Azért is választottuk ezt a megol­dást, mert nem egyedi az eset, csupán itt ez a rokoni kap­csolat fűszerezi. Ahány település, annyiféle tanácsrendelet született az ál­lattartás szabályozására. Van, ahol meghatározták, hogy a belterületi kertekben szám szerint hány sertés, ló, szarvas- marha, baromfi, nyúl stb. tart­ható. Máshol csupán azt kö­tötték ki, hogy a ■ tartás felté­tele, módja legyen megfelelő. Ez a döntés abból a megfon­tolásból táplálkozik, hogy egyetlen — takarítatlan ólban tartott, gondozatlan — sertés is lehet elviselhetetlen a kör­nyezet számára. És száz hízót is lehet olyan higiénés körül­mények között nevelni, hogy semmi nézeteltérést ne okoz­zon a szomszédokkal. Természetesen jóval szigo­rúbbak a megkötések a váro­sokban, illetve ott, ahol a köz­ség fejlettsége megközelíti a városi nívót. Ezek közé tarto­zik a példánkban említett község is, amely a főváros szomszédságában jobban köz­művesített, s minden szem­pontból komfortosabb, mint a vele szomszédos budapesti peremkerület. Ám az is tény, hogy ezen a településen ed­dig csupán három esetben kezdeményeztek eljárást ál­lattartók ellen a tanácsrende­letben foglaltak megszegése miatt. Pedig a helyi állator­vos felmérése szerint legalább ezer sertést nevelnek a szép házak mögött, java részét a belterületen. Tehát csupán la­kossági bejelentésre iépnek, akkor, amikor valamelyik szomszéd panaszkodni kezd. Eddig két ízben szerette volna a tanács végrehajtó bi­zottsága módosíttatni a ren­deletet úgy, hogy ne szám szerint, hanem a tartás körül­ményei határozzák meg az ál­lattartást a településen. Tet­ték ezt azért is, mert X. a MÉM-hez is fordult panaszá­val, s a minisztérium illetéke­sei népgazdasági érdekre hi­vatkozva próbálták rábírni a tanácsiakat a rendelet enyhí­tésére. A testület azonban hajthatatlan volt. A tanácsta­gok véleménye szerint ugyan­is az emberek állattartási kul­túrája nem érte el azt a szin­tet, amely lehetővé tenné ezt a szabadabb értelmezést. Sokféle érdek ütközik ál- latartásügyben. A magyar me­zőgazdaság által megtermelt sertések jelentős hányada még ma is a kert végi ólakban, és nem nagyüzemi állattartó te­lepeken nevelkedik. Minden ilyen tanácsrendelet tőr a kis­termelőkkel szerződő gazdasá­gok szívébe. Ugyanakkor bi­zonytalansági tényező az ál­lattartó számára is. Nem tud­hatja, mikor elégeli meg va­lamelyik szomszédja az ő ma­lacait. S valljuk be, nem biz­tos, hogy minden esetben a sertések a nézeteltérés valódi okai... X. óljai üresek, hiszen har­minc hízóján túladott. Igaz, nem a tanácsi határozatban szereplő rövid határidőn be­lül, hiszen leszerződött egy gazdasággal, előleget vett fel az állatokra, s a szerződésben vállaltakat teljesítenie kellett. Szomszédja retteg, hiszen látta, hogy X. az elmúlt he­tekben nagy mennyiségű tá­pot, szalmát, miegymást hal­mozott fel a házához ragasz­tott csűrben. Talán már le is szerződött a gazdasággal. S akkor, ugye, megint fel kell nevelni a hízókat, hiszen a • hústermelés népgazdasági ér­dek. Móza Katalin gyakran nem látunk. Az em­beri képesseget próbára tevő, ismereteket igénylő követel­ményeket. Maga is kénytelen megjegyezni: — Sokan csak a néha előforduló, ügyfelekkel folytatott viták alapján ítél­nek meg minket. Hangjából érzem, hogy az előítéletekre utal, a vélt vagy valódi ügyeikért perlekedő ideges partnerekre, s itt a kép való­ban ellentmondásos. Hallgatom és ezen gondol­kodom magam is, mert tu­dom, hogy a lelkiismeretes többség mellett akadnak ion- toskodók. Olyanok, akik tisz­tüket félreértve hűvös mo­dorukról csak akkor váltanak barátságosabbra, ha a jöve­vény bemutatkozik, s kiderül: tekintélyesebb hivatalt képvi­sel. Ez a magatartás mindig kirívóbb a szerényekénél, akik elintézik dolgainkat. Rend­szerint felsőfokú végzettséget követelnek tőlük, érteniük kell a szakterületükhöz, a rájuk bízott bokros, gyakran apró­lékos tennivalók pontos elin­tézéséhez. És helyettesíteni, pótolni kell azok munkáját, akik kiléptek, elmentek, be­tegek. Egyre több íróasztal mellől hiányzik az ember. Felgyorsult a mozgás — A fizetésünk nagyjából megegyezik a környező üze­mekben dolgozó alkalmazot­tak fizetésével — mondja a személyzetis. — Azzal a kü­lönbséggel — folytatja —, hogy ott nem minden munka­körhöz kell főiskola. Nálunk viszont nincs gmk, nem vál­lalhatunk mellékállást. A munkaidő elvileg 40 óra, de este kötelességünk kimenni a tanácstagi beszámolókra, ott lenni különféle eseményeken, s a többlet munkaidőt legíel- jeb lecsúsztathatjuk. Ez az oka annak, hogy az év máso­dik felétől nálunk is felgyor­sult a mozgás. Az államigaz­gatási végzettségű szakembe­reket mindenütt, tapasztala­taink szerint az ipari válla­latoknál is szívesen fogadják. A jelenlegi helyzet az, hogy három éve nincs például jo­gi előadó a titkárságunkon. Másfél évig nem volt költ­ségvetési csoportvezető. Be­töltetlen egy állás a hatósá­gi osztályon, két ember kel­lene a művelődési osztályra, munkatárs a pénzügyre. Úgy­szólván szünet nélkül állást hirdetünk. A pálya vonzása — Volna-e javaslata, ha s megoldásról kérdeznék? — Vissza kell adni a taná­csi munka presztízsét, megfe­lelően kell fizetni, mert amíg ez nem történik meg, addig nem lesz komoly változás. — Maguk elmennének a tanácstól, ha máshol jobb ajánlatot kapnának? — kér­dezem most már többes szám­ban, a másik asztal mellett dolgozó kolléganőtől is. Nemmel válaszolnak, kerü­lik a pátoszt, de megfogal­mazzák az okot. A hivatás, a pálya, amely összes gondjai­val, feszültségével együtt is megtartó erejű a számukra. Kovács T. István Vendégünk Érdről Danival a Várhegyen L ábujjhegyen megyünk el a még alvó Dani mellett, nehogy felriasszuk. Pedig úgy­se hall a mi parkettarecsegte- tésünkből semmit, hacsak nem érzékeli lépéseink ritmusát. Mikor újra benézünk hozzá, már az íróasztalnál ül, s ja­vában gépel. Az ágyakat be­vetette, összehúzta a fotel­ágyat, szóval egy kis rendet tett a szobában. Ez még a vá­ci „siketiskola" nevelőhatása, ahol öt évet töltött bentlakó diákként. Mi egy panelház hatodik emeletén lakunk Kelenföldön, s á szerencse egy gyermekte­len házaspárt telepített fö- lénk. Így fogalmunk sincs ró­la, hogy egy keményebb lépés is milyen hangosan dobban az alattunk lakó füledobján. Ez a Dani is ilyen jó doboló. Néha tréfából megugrik, mint a csi­kó, s kiszalad valamiért a konyhába. Persze, ő boldog gyerek, Erden lakik családi házban. Öt soha nem intették finom, halk léptekre, hisz a pincéből az egerek nem jár­nak fel panaszkodni. No, az alattunk lakó tényleg egy ál­dott ember, az én fiam doboló lábait zokszó nélkül elszen­vedte. Hanem Dani már neki is sok volt. Egyszer megállít a lépcsőházban: — Mondja, mit művelnek maguk néhanapján?! Csak nem valami maszek lovardát rendezett be felettünk? No, ez a mai délelőtt fényes­nek ígérkezett. Semmi égi per­met nem zavarta utunkat, ahogy a 18-as villamoshoz tar­tottunk. Az Erzsébet-hídtól ter­veztük megmászni a Várhe­gyet. Zsolti fiamon kívül uno­katestvére, Gergő is velünk tartott. No, meg Dani, akinek a kedvéért indultunk útnak. Ahogy Virág Benedek szob­ránál átértünk a füves lanká­ra, a két lurkó nekilódult. Fel is futottak mihamar, aztán vissza ugyanazzal a lendület­tel. Dani csak nem akarta vágtára venni a dolgot, in­kább belém kapaszkodott, s szömyűlködött, milyen maga­san van a Buzogánytorony. Végül csak felértünk a Galé­ria előtti térségre, és Savoyai Jenőnek a lovas szobra mellett kikukkantottunk a városra. A látvány nem mindennapi, mégis csodálkoztam, hogy Da­nira ilyen nagy hatással van. Hisz a helyet mindennap lát­ja, ahogy a Festetics utcai is­kolából átbuszozik az érdi busz megállójához. De így föntről mennyivel másabb! Szóval, nem győzött nézelőd­ni és ámuldozni. Valószínűleg először járt itt. Hisz az érdi nagymama nem szeret bejön­ni Pestre. Anyukája meg ka­lauzként olyan rossz időbeosz­tásban dolgozik, hogy egyéb gondja is van, mint a Várhe­gyet megmászni. Szívem sze­rint most bemennénk a Galé­riába, mert igen kiváncsi va­gyok, mennyire ámul el Dani a csodálatos festményeken, szobrokon. Hisz ez az egyet­len művészet, amit egy siket gyerek is tökéletesen élvezni, tud. De a három fiú már anv- nyira nekivadult a rohangá­lásnak, hogy jobbnak láttam most elkerülni a múzeumot. Megyünk a siklóhoz. Erről még csak nem is hallott Da­ni. Alaposan megszemléli, amint egy hihetetlen dolgot il­lik. Aztán megkérdezi, nagyon drága ide a jegy? Mondom, lemegyünk vele. Diadalmasan lép a fülkébe, s fokozott kí­váncsisággal függeszti szemét az alállomásra. Érdekes, hogy milyen keve­set beszélgetnek Danival a gyerekek. Igaz, most már har­madszor van nálunk, s első al­kalommal az én Zsoltim tág­ra meredt szemmel próbálta megérteni őt. Most tudomásul veszi, mennyire nehéz vele a társalgás, és nem is erőlteti. Egyébként is, Dani inkább mellettem baktat. Hisz én va­gyok a megértő társ, aki vi­gyáz rá, hogy mindig szembe- fordultan, tagoltan közöljön bármit. S így tapasztalom meg, hogy a siket gyerek mennyire visszahúzódó, társ- talan a hallók között. S míg siket pajtásai között gyakorta jelel, érdekes módon ezt hal­lók között sose teszi. Atányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents