Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-27 / 257. szám

■ Abonyi krónikái Községi pártértekezlet Száztizenhat küldött részvé­telével nagyközségi pártérte­kezletet tartottak az elmúlt hét végén Abonyban. A XIII. kongresszus óta végzett mun­káról Habony István, az MSZMP nagyközségi titkára számolt be. A többi között szólt arról, hogy az alapszer­vezetek rendezvényeiken gör­csösen ragaszkodnak a mun­katervhez. Ezért a gyűlések gyakorisága, a megjelenési arány, a felszólalások száma a fokmérő. Ezen túl kell jutni. Gazdaságtalanul működő termelőegysége nincs Abony- nak. Ettől függetlenül töre­kedni kell a munkaidőalap védelmére, a munkafegyelem javítására, a teljesítmények és bérek összhangjára, vala­mint a műszaki fejlesztésre. Az értékelés időszaka alatt a dolgozók bére ugyan mérsé­kelten növekedett, ám az ár­amelések és az infláció növe­kedése miatt ezek a növek­mények elvesztették értékü­ket. Az itteni ipari üzemeknél változatlanul alacsonyabbak a bérek, mint a központjaiknál. Továbbra is gond, hogy nincs elég munkahely a település területén, s a kereskedelmi el­látás sem éri el az igényelt szintet. Az éppen egytucatnyi felszó­laló közül többen is foglalkoz­tak a közélet tisztaságával. Mind Márkus István, mind Er­délyi Józsefné (nyugdíjasok) hangot adtak annak a meg­győződésüknek, hogy sem párt-, sem gazdasági vezető nem engedheti meg magának, hogy jogtalan előnyökhöz jus­son, mert például a pártveze­tők esetében a közvélemény az érintett személy magatartá­sa alapján alkot véleményt a pártról is. Csabáné Retkes Er­zsébet, a községi szakszerve­zeti bizottság titkára szerint a pedagógusok és orvosok mel­lett a mezőgazdasági és ipari dolgozók is megérdemlik a béremelést. Palásti László nyugdíjas szerint o politikai munkások­nak sűrűbben kellene megfor­dulniuk az emberek körében" nem elégséges a négy fal kö­zül irányítani. Megítélése sze­rint az abonyiakat napjaink­ban döntően a közbiztonság hiányosságai irritálják legin­kább. Molnár János (József A. Tsz) mondanivalójának lényege, hogy a jelenlegi közgazdasági szabályzók nem alkalmasak a megújulásra, valamint ezen túl a politikát a politikusok, a gazdaságot pedig a közgazdá­szok irányítsák. Győri László­vá vezető óvónő arról szólt, hogy az óvodába kerülő kicsi­nyeknek egy igen jelentős há­nyada megdöbbentően érze­lemszegény. Ügy gondolta, nem lenne célszerűtlen megvizsgál­ni, hogy a gyed és gyes idő­szakot minden anyuka arra használja-e fel, amilyen cél­lal otthon marad. Balassi Jenöné felháborító­nak minősítette, hogy a koráb­ban felvett lakásépítési köl­csönök kamatait visszamenő­leg emelni akarják. Kovács Béláné, az OTP-fiók vezetője a szociális segélyezés jelenlegi gyakorlatával nem ért egyet és azt sem látja igazságosnak, hogy a nyugdíjak emelése ese­tén egyformán 1 százalékos növelésben részesül az is, aki­nek 3000 Ft az ellátása és az is, akinek 10 ezer vagy annál magasabb összegű. Szekeres István, a Mechani­kai Művek helyi gyáregységé­nek főmérnöke egyebek között kifogásolta, hogy a korábbi esztendőkben olyan párthatá­rozatokat is végre kellett haj­tani, amelyek negatív követ­kezménnyel jártak, majd ki­jelentette: olyan pártnak sze­retne tagja lenni, amelyik a mostani helyzetből kivezet. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Podmaniczki Ist­ván, a ceglédi városi pártbi­zottság titkára, ö egyebek kö­zött elmondta, hogy Abonyban ezentúl úgynevezett egytestü- letes pártirányítás lesz, végre­hajtó bizottság nem fog mű­ködni, a pártbizottság pedig a pártértekezletnek tartozik szá­mot adni. A pártértekezlet 19 tagú pártbizottságot választott, tit­kára Habony István, helyette­se pedig Bene László lett. A Pest megyei pártbizottság tag­jának Habony Istvánt, a ceg­lédi városi pártbizottság tag­jának Balassi Jenőt választot­ták. Gy. F. Moziműsor Cegléd, Szabadság film­színház, szombaton és vasár­nap, délután: Hupikék törpl- kék és a csodafurulya (belga rajzfilm). Este: A Halálosztó (The Terminator) (amerikai sci-fi). Éjszakai előadás: Hin­tőpor (olasz film vígjáték). A kamaramoziban: Tűzvonalban (amerikai film). A mesemozi­ban, szombaton és vasárnap, délelőtt és délután: Medve nyírfalábon (szovjet mesefilm- összeállítás). Máu A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 257. SZÁM 1988. OKTÓBER 27., CSÜTÖRTÖK Kevesebb lesz a korlát A legjobb üzlettel kecsegtet A napokban a Kossuth Művelődési Központ kamara­termében dr. Fodor László, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárhelyettese izgalmas előadást tartott a Kamara tevékenységéről. Az előadóval, aki egyben a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára, az esemény előtt beszélgettünk. — Várja-e a Kamara a kül­földi, illetve magántőke be­áramlását? — Mindenki várja ezt. Sze­rintem az egész magyar gaz­daság számára lényeges, hogy a külföldi tőke érdeklődését felkeltsük. Ennek több formá­ja lehet. Változatos formák Az új társasági törvény nagy jelentőségű abból a szempontból, hogy a külföldi működő tőke beáramlása ha­zánkba, változatosabb formá­ban történhet. Hagyományo­sabb módja ennek az 1972 óta elvben engedélyezett vegyes­vállalat- al api tá s i le hetőség, amelynek keretében a külföldi vállalkozó és a honi cég ve­gyes vállalatot alapíthatott és magyarországi beruházást esz­közölhetett. Az ekkori szabá­lyozás számos bürokratikus akadályt gördített ez elé, a nemzetközi partnerek számára nem voltak vonzóak a feltéte­lek. Ezért 1985-ben e téren jelentős módosítást hajtottak végre, aminek eredményeként 1986-tól kezdve a beáramlás intenzívebbé vált. így aztán az elmúlt két évben annyi vegyes­vállalat alakult nálunk, mint az azt megelőző 14 esztendő alatt összesen. Ma mintegy kétszáz ilyen cég létezik or­szágunkban és körülbelül ket­tőszáz millió dollár került be a magvar gazdaságba. — Nyilvánvaló, hogy ez az ütem bármilyen imponáló, de még mindig nem elég. A tár­sasági törvény éppen azért előnyös, mert a külföldi tőke- tulajdonos számára jobban megközelíthetővé teszi a honi Három, a bűvös szám. A fölemelő, a földre sújtó, a föld alá sújtó ... Augusz­tus, szeptember, október. Nyárból őszbe húzó három hónap. Sebökné Pálfistyák Zsuzsannának, Pásztori Ilo­nának és Czinegéné Szűcs Irénnek örök télbe taszító... Három tragikus sorsú ta­nárnő egymást követve hulltak az elmúlásba. Zsu­zsanna a műtőasztalon, mi­után életet adott második kisfiának, Ilonka elkesere­désében, mert nem adhatott életet, s mert nem volt, aki fogja a kezét, amikor rá- köszöntött éveinek lélekher- vasztó ősze, Ír énke a síne­ken, mert kézfogásával a perceit számláló anyjához sietett, s (mert) nagyobb volt a késésben lévő vonat türelmetlensége az övénél. ■ Mi maradt utánuk? Egy tárgyilagos kórházi záróje­lentés „halálának oka vér­zéses sokk’’. Egy füzetlap­ra, szalvétára rótt búcsúle­vél kétségbeesett, hatalmas betűkkel, hogy pap nem kell, és egy iskola telefon­száma, amely nem értesí­tendő. Egy elnagyolt új­sághír, hogy 57 éves helyi lakos a Budai úti vasúti megállóban figyelmetlenül lépett a sínekre. Valóban csak ennyi? A huszonhat éves anya két fiút nyújtott át hagya­tékul az életnek, akik nem őrizhetnek tőle eligazító édesanyai szót, s nélküle már nem lehetnek ugyan­azok, akik karjaiból kibon­takozva lehettek volna ... Pásztori Ilonka döbbene­tét hagyott (a) kis tariítvá­Orck télbe taszítva nyaira. Mit jelent az, hogy öngyilkos lett a tanító né­ni? Megdöbbenést türel­metlensége miatt, hogy miért nem várt egyetlen napot, amikor méregpoha­ra kiürítése után mégis megérkezett az engedély, hogy alkalmazható mint nyugdíjas. Irénke két felnőtt fiút hagyott árván, akik tovább viszik életét, de ezzel a sebbel, már nem ugyan­azon emberként, akik vol­tak. Emlékükben őrzik anyjuk mindenben teljes­ségre vágyó igényességét, s mosolyát, mert neki nem kellett várni, míg megérke­zett munkahelyéről a hívó szó, előbb remélhette, hogy a Budai úti iskola egyik osztályterme számára nyit­va áll, nem úgy, mint sors­társnője, akinek szeptember 26. lehetett volna a vissza­térés. Zsuzsa halála előtt egy nappal boldogan újságolta férje anyjának, hogy hol­nap ilyenkor már együtt örülhetünk a kisbabának. Ilonka szeptember első napjaiban azzal fordult ba­rátnőjéhez, hogy adja ki neki szobáját albérletbe. Miért, hiszen tágas ottho­nod van, kérdezte ő. Mert senki, de senki nem vár so­ha, csak a hideg szoba. 1985-ben örömmel jött, hogy benne lesz az újság­ban, figyeljem. De nem je­lent meg a hírekben, hogy nevét bejegyezték a ceglédi művelődés aranykönyvébe. Sürgősen kell nekem tíz­ezer forint, eladom ezt a fehér rókaprémet, mondta. Miért, hiszen szép nyugdí­jad van. kérdeztem. Csak most értettem meg... szól­nak a visszaemlékezés hangjai. Irénke kiváltotta a világ- útlevelet, nyelvkönyveket vásárolt, az életre készült, mégsem jut már tovább Moldova Bűn az élet című könyvének 456. lápjánál, a fiának kötött, félbemaradt pulóvernél. S hogy mit hagytak ők emlékeztetőül? Zsuzsa va­salt gyermekingeket egy fehér polcon, Ilonka moz­dulatokat. a katedrán ta­nítványok emlékképeiben. Irénke könnyed hajlékony­ságot, amint Ifjú tornász­lányként elrugaszkodik a földtől, majd megáll kré­tával kezében és család­anyaként fiait vezeti. Egy­kori munkahelyének aszta­lán most egy szál piros ró­zsa várja, hogy szirmai végleg lehulljanak ... Mi lehetétt az utolsó sza­vad, Zsuzsa, amint délután két és három óra közt fiad­nak örülve vártad sorsod és döntöbíráid ítéletét, és ne­ked, Ilonka, aki hideg fa­lak közt latolgattad a gyomirtó szer és a néma megmaradás esélyeit, és ne­ked, Irénke, aki — az aradi vértanúk halálának napján — dermedt tekintetek közt, látszólag némán vártad a második vonat ítélet-végre­hajtását? Adassák nektek béke! piacot. Ugye, javulnak az en­gedélyezési és remélhetőleg az adózási feltételek. Több ga­rancia épül be a rendszerbe a külföldi tőke védelmére. S ennek együttes hatásaként re­méljük, vonzóbb lesz a magyar gazdaság. Emellett a társasá­gi törvény lehetőséget ad ar­ra is, hogy különböző — ma­gán, szövetkezeti vagy állami — szektorba tartozó magyar tőketulajdonos, hasonló nem­zetközi partnerrel közös tár­saságot hozzon létre: akár korlátolt felelősségű, akár részvénytársasági formában. S ez a több oldali érdekeltség, esetleg több lehetőséget nyújt. — A másik, amiben bízunk az, hogy amennyiben a rész­vénytársasággá válás valóban felgyorsul, intenzívebbé válik; s a magyar és a nemzetközi értékpapírpiacot össze tudjuk kapcsolni, akkor tisztán a részvényvásárlások keretén belül, a külföldi működő tőke aktívan részt vehet a hazai részvénytársaságok munkájá­ban. És itt már odáig is el­mennék a lehetőségek, hogy gyakorlatilag nincs olyan kor­lát, amely szerint - magyar, többség szükségeltetik, ez le­het fordítva is. Sőt, indokolt esetben az sem kizárt, hogy 100 százalékos külföldi tulaj­don jöjjön létre. S hogyha ez azon a területeken eszközöl beruházást, amelyekhez ne­künk strukturális okokból ér­dekünk fűződik, akkor igen jelentős kedvezményeket — adómentességet, különböző vámszabad területeken a szabályoknak megfelelő ked­vezményeket — és minden olyan alkalmat igyekszünk megteremteni, amivel a gaz­daságunk legalább annyira vonzó lesz, mint a más, ve­lünk konkuráló országok fel­tételei, Szeretnénk elérni, hogy az elkövetkező néhány évben a tőkebeáramlás élénkebbé váljék, s ez az összeg a ’90-es évekig elérje az 5—600 millió dollárt. A városon is múlik — Milyen területen lenne égetően fontos ez a beáramlás? — Azt hiszem, nem lehet ezt leszűkíteni. Ez az egész ma­gyar gazdaság szempontjából érdekes. A legfőbb érdekünk ahhoz fűződik, hogy a termelő szférán belül legyen a lehető legnagyobb mértékű a külföl­di tőke részvétele. Mert vég­sősoron ott eléggé elmarad­nak az eredmények a kívána­tostól. De látunk esélyt az ide­genforgalomban, a különböző közös kereskedelmi vállalko­zásokban és nemkülönben a pénzintézetek területein is. — Egy akkora léptékű vi­déki város, mint Cegléd — amely ráadásul nem büszkél­kedhet idegenforgalommal — a külhoni tőke jelenlétéből mit érezhet meg? Egyáltalán, jelenthet-e valami kedvező fordulatot ez a mozgás számá­ra? — Szerintem, ez részben magán a városon is múlik. Ké­pes-e bizonyos tevékenységi körökben azokat a feltételeket megteremteni, ami attól az vpnzóvá válik. Mire gondo­lok. Különböző lehetőségek vannak a terület adására. Az­zal, hogy azt kedvezményesen, preferált módon nyújtják, úgy lesz a leendő beruházás számára felhasználható. A vá­ros kidolgozhat közművesítési infrastrukturális programot, amely figyelembe veszi, hogy bizonyos vonalakon ilyen jel­legű fejlesztéseket hajt végre, ami az adott részt fogadó­késszé teszi egy termelő vagy szolgáltató létesítmény számá­ra. ígéretes lehetőség — Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy hirdeti magát — nemzetközi szinten — a tele­pülés. Jelezve, hogy melyek azok a legjobb üzlettel kecseg­tető lehetőségek Cegléden, ami megfelelő hasznot garan­tálhat. És ugye megvannak a nemzetközi csatornák, ahol ezt a propagandát kifejthetik: így a magyar kereskedelmi képvi­seleteken, diplomáciai testüle­teken, vállalati, külföldi kép viseletek irodáin keresztül. De a nemzetközi sajtót, valamint a pénzintézeteket is felhasz­nálhatják. Egy aktív városi reklámtevékenység ismertté teheti az ígéretes lehetősége­ket. Fehér Ferenc A Kossuth Tsz-ben Előadás a gazdaságról Október 27-én, csütörtökön 14 órakor a Kossuth Tsz-ben dr. Kádár Béla, az Országos Tervhivatal Tervgazdasági In­tézetének főigazgatója tart előadást A nemzetközi gazda­ság hatása a magyar gazda­ságra címmel. Öldöklő vita A vitavezető megköszö- rüli a torkát, rápillant a karórájára (elérkezett az idői), a nyakkendőjéhez nyúl, igazít rajta egy ke­veset, és körbehordozza te­kintetét a teremben. A vi­tavezető két hosszú, barna asztalt lát és egy cso­mó finoman megmunkált, kényelmes széket. Ezeken a székeken ültek volna a vá­ros dolgozó KISZ-esei ked­den délután, hogy föl-föl- pattanva heves, amolyan fiatalos bírálatnak vessék alá a választási törvényter­vezetet. A vitavezető körbehor­dozza a tekintetét. Egyedül áll a teremben... (v.) Fogadóórák November 2-án, szerdán 14- től 18 óra 30-ig, Sós János tanácselnök-helyettes fogadó­órákat tart hivatali helyisé­gében. Az építész beszél munkájáról Makovecz Imre építész be­szél munkájáról október 28- án, 17 órai kezdettel az* Is­kola u. 1. sz. alatt. A tizedik pont törlése ff’gy ad hoc bizottság, amely hamar befejezte pálya­futását. ... Elhamvadt, mielőtt megalakulhatott volna. Köz­ben egy vita arról, hogy med­dig terjedhet a párt illetékes­sége. A két szál a városi pártbi­zottság legutóbbi ülésén kap­csolódott össze, amikor a XIV. kongresszusig hátra levő idő­szak feladattervét tűzte napi­rendre a testület. Még a szó­beli kiegészítésben vetődött föl, hogy a tervezet 10. pont­ját megvalósítani alakuljon ad hoc bizottság, a vezetője pedig Varga Ernő (a Budapest Bank Rt. ceglédi fiókjának igazgatója) legyen. A 10. pont körüli hullámverés azzal in­dult el, hogy a pénzügyi szak­ember bejelentette, elzárkózik a bizottságban való közremű­ködéstől. Vajon mi váltotta ki a meg­fontolt ellenállást? A tervezet­ben sok más mellett ezt ol­vashatjuk: „A pártbizottság hatáskörében maradó gazda­sági, intézményi és tömeg­szervezeti vezetők alkalmassá­gának megítélésére a pb sa­ját tagjaiból alakítson ideig­lenes munkacsoportot, és munkája tapasztalatairól te­gyen jelentést a pártbizottság­nak.” Nyilván az első pillantásra élesnek látszó megfogalmazás bolygathatta föl a kedélyeket. Nyilván sokakban megvillant a reformok hátán belovagló /új szemlélet, ami a káderpo­litikát is a természetes kivá­lasztódás, a piac, az értéktör­vény mechanizmusaival ke­resztezné. És nem is ok nél­kül. Eszerint a vezetői alkal­masság mércéje nem annyira a megítélés, sokkal inkább az eredményesség, a hatékonyság lenne. így fest a káderpiac ösztönös és jórészt helytálló világképe. Az a vezető tudja elismertetni magát a szakmá­ban és persze a beosztottjai körében, amelyiknek a termé­kei a bolti rekeszekben sem porosodnak. Természetesen portékájával mérik — és ta­lálják könnyűnek — o rossz vezetőt is. Sarkos, de lelkesítő elvek. Megélnek ott, ahol van piac. Ahol van: értéktörvénnyel élő gazdaság és kontraszelekció nélküli társadalom. Miképpen azt az ad hoc bi­zottság vezetésére javasolt Varga Ernő szék(nem)foglaló beszédében kifejtette, Cegléd káderhelyzetének és így ká­derpolitikájának sajátos színt kölcsönöz az a tény, hogy a városban elvétve sem találni önálló vállalatot. Az önállóság hiánya pedig erősen rányomja bélyegét a káderállományra, amely sohasem került olyan szituációba, hogy harcoljon a „függetlenségért”. Ilyen törté­neti előzményekkel igazából nincs is szükség a vezetők alkalmasságát vizsgáló kollek­tívára. A gyűrű, azaz a 10. pont tehát elindult vándordíjára. Kovács Károly (a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója) például úgy véle­kedett, hogy a vezetők alkal­masságáról ítéletet mondani, ez nem tartozhat egy-egy sző­kébb körből összeállított ad hoc bizottság feladatai közé. Annál inkább jogosultak mi­nősíteni azok a testületek, amelyek a munkahelyen mű­ködnek, s így szakmai kérdé­sekben is képesek állást fog­lalni. Ugyanezt a fonalat gombolyította tovább Zakar Ferencné (a Nívó Ruházati Szövetkezet elnöke), mondván, hogy a feltételezett bizottság nem is igen tudna mit mon­dani a kialakított véleményé­vel, aligha tudná azt eszkö­zök híján érvényre juttatni, mondjuk, egy vállalati tanács­csal — tehát a vezető megíté­lésének jogát bíró testülettel — szemben. Már-már bealkonyulni lát­szott a 10. pont fölött, amikor Krekács László (a Micsurin Tsz főkertésze) a. védelem ne­vében kért szót. Megfontolás­ra ajánlotta azt a tapasztala­tát, hogy ma még a dolgozók nem tudják kikényszeríteni az alkalmatlan vezetők leváltá­sát, hiszen ehhez csak abban az esetben van kellő informá­ciójuk. ha az adott munka­helyen egy sor „disznóság” kerül napvilágra. Más a hely­zet, ha csupán csöndesen stag­nál a termelés. Pedig éppen azt a vezetőt kellene idejében megállítani, aki rossz irány­ba halad. Mos tehát ezek voltak az érvek i a bizottság mellett és ellene. A döntés pedig: tö­röltessék a 10. pont. (varga) ISSN 0133—asoo (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents