Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-27 / 257. szám

PEST MEGYEI V11ÁC PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA: AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM. 257. SZÁM Ára: 1,80 forint 1988. OKTÓBER 27., CSÜTÖRTÖK Grósz Károly tárgyalásai Teheránban Példaértékű az együttműködés Fontos tárgyalásokkal foly­tatódott szerdán, teheráni lá­togatásának második napján Grósz Károlynak, a Miniszter- tanács elnökének programja. Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter reggel a szál­láshelyén kereste fel a ma­gyar kormányfőt. A találkozón megerősítette, hogy az ENSZ főtitkárának kezdeményezésére cs a Biztonsági Tanács tagál­lamai sürgetésére Irán részt vesz a béketárgyalások októ­ber 31-én Genfben kezdődő következő fordulóján, és a küldöttséget személyesen ő fogja vezetni. Fenntartásait is jelezve Velajati hozzáfűzte eh­hez, hogy a tárgyalásoknak a BT 598-as számú határozata végrehajtási módozataira kell szorítkozniuk. Ezzel összefüg­gésben megerősítette, hogy iráni részről teljes egészében érvényben lévőnek tekinti az Irakkal közös határ kijelölé­sére vonatkozó 1975-ös algíri egyezményt. Az abban szabá­lyozott kérdések újbóli felve­tése és megvitatása — iráni megítélés szerint — egyértel­mű lenne az egyezmény ha­tálytalanításával. Velajati elő­revetítette a szovjet—iráni kapcsolatok várható megélén­külését, s „jónak” értékelte a Sevardnadze szovjet külügy­miniszterrel az ENSZ-közgyű- lés ülésszaka idején New Yorkban folytatott tárgyalá­sait. Kijelentette: nagy vára­kozással tekintenek a szovjet külügyminiszter új első he­lyettesének teheráni látogatása elé, amikor is megvitathatják a kapcsolatok fejlesztésének so­ron következő kérdéseit. Grósz Károly a magyar— iráni viszonyt értékelve meg­állapította, hogy a két ország között nincsenek vitás kérdé­sek, az együttműködés érté­kes, perspektivikus és példa­értékűnek tekinthető. Az iráni külügyminiszter a két nép érintkezésének több ezer éves múltjára is emlékez­tetve hasonlóképpen őszinté­nek és zavaró momentumok­tól mentesnek minősítette a két ország viszonyát. Grósz Károly az iráni par­lament épületében Hasemi Rafszandzsanival, a madzslisz elnökével a tervezettnél hosz- szabb, közvetlen és oldott lég­körű megbeszélést tartott. A magyar kormányfő tol­mácsolta az Országgyűlés üd­vözletét az iráni törvényhozás képviselőinek és átadta Sta- dinger István Hasemi Raf- szandzsaninak szóló meghívá­sát. A találkozón Grósz Ká­roly kiemelte, hogy a teherá­ni látogatására olyan időpont­ban kerül sor, amikor felcsil­lant a béke reménye és esély kínálkozik annak elérésére; a harc helyett a békés építésnek szentelheti energiáit az iráni nép. A legbefolyásosabb iráni po­litikussal tartott tárgyaláson a magyar kormány elnöke fel­ajánlotta, hogy Magyarország részt venne az iráni újjáépíté­si és jejlesztési programok megvalósításában, és bizako­dását fejezte ki, hogy az erre vonatkozó konkrét magyar ajánlatok kedvező elbírálásban részesülnek. Hasemi Rafszandzsani meg­erősítette, hogy változatlanul érvényes Iránnak az iszlám forradalom idején feltett és a szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztésére irá­nyuló szándéka. Az öbölhá­ború befejezésének, illetve az afganisztáni kérdés rendezé­sének közeledtével erre most kedvezőbb feltételek kínálkoz­nak, mint eddig. Rafszandzsa­ni kifejtette: megítélése sze­rint az általa „keleti tömb­nek" nevezett országok még nem méltányolják kellőkép­pen, hogy az iszlám forrada­lommal az őket bekerítő lánc­nak — mint mondta — „egy fontos láncszeme megszakadt". Grósz Károly kifejtette, hogy a szocialista országok termé­szetüknél fogva elutasítják az imperializmust, de távolról sem közömbös, hogy ez az el­lentét fegyveres konfliktusok­ban vagy a békés gazdasági versenyben ölt-e testet. Szerdán a kora esti órákban befejeződtek a magyar—iráni kormányfői tárgyalások Tehe­ránban. Grósz Károly, a Mi­nisztertanács elnöke konstruk­tívnak. nyíltnak és őszinté­nek értékelte a tárgyalások légkörét, és elégedettségét fe­jezte ki az azokon elért ered­mények fölött. A magyar mi­niszterelnök és Mir Hoszein Muszavi iráni kormányfő dél­után négyszemközti megbe­szélést tartott, amelyen ki­zárólag tolmácsuk volt jelen. Feltehetően a kétoldalú kap­csolatok és a nemzetközi po­litika egyes kérdéseit vitatták meg. A magyar és az iráni mi­niszterelnök ezután a tár­gyalóküldöttségek élén tekin­tette át a magyar kormány- küldöttség látogatásának két napja alatt elért eredménye­Kozmetikum a Vitaltekből Cukorpőtló készítményekkel kezdték, diabetikus szörpökkel folytatták, mára már egy egész kozmetikumcsaládot gyártanak Érden, a Vitaltek Kisszövetkezetben. Az ízléses, formatervezett Classics flakonokban 10-féle készítmény, többek között test­ápolók, szájvizek és borotvakrémek gazdagítják a hazai dro­gériák választékát. Képünkön Frank Ferencné, Katona Ottóné és Bakó Istvánná a borotvakrémeket csomagolják az Emil ut­cai üzemben (Hancsovszki János felvétele) két. Grósz megjegyezte, hogy maradtak ugyan nyitott kér­dések, de nyomban hozzátet­te, hogy ez természetes is, hi­szen látogatása sokkal inkább tekinthető kezdetnek, sem­mint valami lezárásának. — A két ország viszonyában — fűzte hozzá — mindig lesz­nek a lezárt ügyek mellett elintézésre váró, nyitott kér­dések, hiszen az ellenkező eset a kapcsolat megszűntét jelentené. Az iráni kormány elnöké­nek értékelése szerint a két fél eredményes munkát vég­zett, s magyar miniszterel­nök mostani látogatása új sza­kaszt nyitott a két ország vi­szonyában. Debrecenben Irodalmi napok Csaknem két évtizedes ha­gyományt folytatva az idén is megrendezte az irodalmi na­pokat Debrecen Város Taná­csa. Az akadémiai bizottság székházában szerdán kezdő­dött kétnapos találkozó társ­rendezője a Magyar Írók Szö­vetsége, az Alföld szerkesztő­sége és a Kölcsey Ferenc Mű­velődési Központ. Hagyomány már, hogy az irodalmi napok napirendjén mindig az adott időszak irodalmi életének kulcskérdései szerepelnek. Ez­úttal a mintegy százötven résztvevő — írók, költők, iro­dalomtörténészek, művelődés- politikusok — az irodalmi progresszió lehetőségei és fel­tételei témakörben, Hagyo­mány és újítás napjaink iro­dalmában címmel folytat esz­mecserét. Parféét húzzák ez a széP kanárisár­Irorwv ga ruha> a zöld csizmával. a pamye»St€37 Védeni nem véd sokat, a ha­lászok tavasztól őszig mind meg vannak fázva, a hang­juk rekedt. Télen egy kicsit rekedtebb ... Mondtam már a főnöknek, nekünk már nem is papír zsebkendő kell, hanem Libero.’’ (3. OLDAL) Milliókat aprópénzért '„Mindez ismételten arról győzött meg, hogy az 1984-es emlékeze­___- __ tes bunda- és totóbotrány óta ne m változtak a magyar labdarúgás erkölcsi és közálla­potai. A legfőbb oknak azt tartom, hogy annak idején enyhe ítéleteket hoztak, s ráadásul a válogatott játéko­sokat más elbírálásban részesítették." (7. OLDAL) Cegléden is megalakult Munkásőr baráti körök Az utóbbi hetekben, napok­ban az ország több városában, a főváros néhány kerületében új társadalmi közösségek ala­kultak, amelyek a Munkásőr­ség baráti köre néven az egy­ségek, az alegységek mellett működnek. Ezek alapítói volt munkásőrök, az ifjúsági szer­vezetek aktivistái, közéleti emberek, munkások, értelmi­ségiek, tsz-tagok, fegyveres erők és testületek nyugállomá­nyú tisztjei, tiszthelyettesei, az MSZMP és a Munkásőrség egykori szervezői, a munkás- őrök családtagjai, párttagok és pártonkívüliek. Ilyen ba­ráti körök működnek már többek között Szigetváron, Mohácson, Győrött, Kapuvá- rott, Marcaliban, Karcagon, Cegléden, Körmenden, Nagy­kanizsán, Gyöngyösön, Hat­vanban, valamint Budapest IV. és VI. kerületében is, az­zal a céllal, hogy tagjai erő­sítik a szocializmus értékeit, egyetértenek védelmével, ki­állnak a párt politikájának megújítása mellett. Egyben szimpatizálnak a Munkásőr­séggel. érdeklődnek a munkás­őrök tevékenysége iránt, er­kölcsileg és anyagilag is tá­mogatják a testületet. A ba­ráti körök vezetői ismert köz­életi emberek. Az önszervező­dő közösségek önállóan ala­kítják ki programjaikat. Meg­fogalmazott céljuk, hogy meg­ismerjék a Munkásőrség fel­adatait, ezért rendszeresen szerveznek fórumokat, tájé­koztatókat a Munkásőrségről, továbbá időszerű politikai és lakóhelyi kérdésekről. A Mun­kásőrség Országos Parancs­noksága értesülése szerint to­vábbi mintegy 60 baráti kör van megalakulóban. Az orszá­gos parancsnokság közli, hogy egyetért e körök céljaival, s támogatja törekvéseiket. Az ügyészség függetlenségéről Alkotmányi szavatolás Az ügyészség függetlensé­gének alkotmányi szavatolá­sát szorgalmazza az alkot­mányt felülvizsgáló egyik munkabizottság. Vezetője, dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese elmondta, a bizott­ság tagjai úgy vélik, szük­séges, hogy az alaptörvény­ben rögzítsék: az ügyészség a törvényesség érvényesítését és segítését szolgáló önálló, álla­mi szerv, amely a legfőbb ügyész személye révén csak az Országgyűlésnek van alá­rendelve, más államhatalmi és az igazgatási szervektől függetlenül tevékenykedik. A készülő alkotmányban meg kell határozni az ügyész­ség helyét, szerepét a magyar államszervezetben, úgyszintén viszonyát az Országgyűléshez, a Minisztertanácshoz, a mi­nisztériumokhoz, a tanácsok­hoz és más állami szervek­hez. Fontos lenne az alaptör­vényben rögzíteni azt is, hogy az ügyészség miként kap­csolódik a kiszélesedő köz- igazgatási és a létrejövő al­kotmánybíráskodáshoz. A je­lenlegi alkotmányban ugyanis mindezeket egyértelműen és kimerítően nem fogalmazták meg. A bizottság javasolja azt is, hogy az állampolgár sze­mélyi szabadságának korláto­zását az alkotmány és az en­nek alapján kibocsátott tör­vények szabályozzák, és ne alacsonyabb rendű jogszabá­lyok. Napjainkban ugyanis IS féle lehetőség van a személyi szabadság korlátozására. A szakemberek szerint ez a gya­korlat nem tartható, meg kell teremteni a személyi szabad­sági ogot korlátozó kényszer- intézkedések törvényességének garanciáit. Hogy ezt az al­kotmánynak az ügyészségre vonatkozó, vagy pedig más fejezetébe foglalják majd, azt az alkotmány többi fejezetei­nek koncepcióját kidolgozó munkabizottságok javaslatai­nak összegzésekor döntik el. Változatlanul az alaptör­vénybe kell foglalni: a Ma­gyar Népköztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gon­doskodik a társadalom törvé­nyes rendjét, az állam bizton­ságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes ül­dözéséről, az állampolgárok jogainak védelméről. Az ügyészség felügyeletet gyako­rol a nyomozás törvényessege felett, képviseli a vádat a bí­rósági eljárásban. Az ügyész­ség közreműködik annak a biztosításában, hogy az álla­mi, a társadalmi és a szövet­kezeti szervek, csakúgy mint az állampolgárok, megtartsák a törvényeket, és törvény­sértés esetén fellép a törvé­nyesség védelmében. Felügye­letet gyakorol a büntetés vég­rehajtásának törvényessége felett. Az alaptörvény nem tartal­mazhatja az ügyészség tevé­kenységének részletes szabá­lyait. Ez az ügyészségről szóló törvénybe való. Jelenleg is lé­tezik ilyen törvény, azonban indokolt ennek a megújítása, vagy új ügyészségi törvény alkotása, mivel várhatóan megújul az egész magyar in­tézményrendszer — ezen be­lül az ügyészség —, és új in­tézmények alakulnak. A ma­gyar állami életben bekövet­kező lényegi megújulásnak az alkotmányozást követő tör­vénykezésben szintén tükrö­ződnie kell. A bíróság új szer­vezetétől függően határozzák meg a vonatkozó ügyészi funkciókat. A jogtudomány és -gyakorlat szakemberei meg­jelölik azt is, hogy a polgári jogalkalmazásban melyek azok a nyomós közérdekek, amelyek az ügyész közremű­ködését indokolják, melyek az ügyész feladatai az alkot­mánybíróság, a közigazgatási bíróság előtti eljárásban, a tanácsi jogalkalmazásban, a munkaügyi jogviták intézésé­ben. E törvényben válaszol­nak a jogi szakirodalomban kifejezett számos más kér­désre is. s okasodik nemcsak az okos szó, hanem a csacska beszéd is a nyíltság jegyében. A (majd­nem) mindenről beszélni lehet önbizalmat adó hite fontos tényezője, nélkülöz­hetetlen eleme a vitáknak, a szakmai eszmecseréknek, nem kevésbé a hivatalos megbeszéléseknek is, de nem lehet egyenlő már az első hallásra hamisnak bi­zonyuló nézeteknek a ter­jesztésével. Az ilyen néze­tek egy csoportja sűrűsö­dik mostanában az ipar megítélése, súlya, rangja megméretése körül. Testületi tanácskozáson ül a hírlapíró, hallgatja a felszólalásokat. Például a sikeresen gazdálkodó ter­melőszövetkezet elnökét, aki úgy véli, „eljött az ide­je az ipar trónfosztásá­nak", mert „abba csak tömték bele a pénzt, de mint a lyukas zsákból, annyi jött vissza". Íme, megkerült a bűnös! Avagy csak a bűnbak? Embe­rünk tapsot kap, hiszen jól megmondta. S manapság gyakran az a fontos, hogy ki-ki jól megmondja, füg­getlenül attól, mit mon­dott. Mert amit mondott emberünk, az bizony csacs- kaság. Persze, tudja a hír­lapíró, seregnyi igazságta­lan megkülönböztetés súj­totta, sújtja még ma is a mezőgazdaságot, hogy ki­alakultak időszakok, ami­kor — és a megyében en­nek emlékezetes esetei akadtak, mivel itt volt or­TRÓNFOSZTÁS szágosan a legtöbb belő­lük — a melléküzemek, a kiegészítő tevékenység mi­att szabályos vesszőfutás­ban részesítették a közös gazdaságokat, vezetőiket, tagságukat az éppen leg­okosabbnak kinevezett ha­talmasok. Ezer mindenben igazat lehet adni azoknak, akik kárhoztatják a koráb­bi gyakorlatot, azaz a tá­volodás ezektől a módsze­rektől a gazdaság minden más területének is haszná­ra lesz. Csakhogy ügyelni kell rá: o korábbi tévedé­seket nem lehetséges újabb tévedésekkel semlegesíte­ni ...! Maradva az elnök példá­jánál, az ipar trónfosztásá­nál: tavaly a^teljes belföl­di termelői felhasználásnak az 55 százalékát, a fogyasz­tási iparcikkeknek a 70 százalékát azok a vállala­tok adták, amelyek az Ipa­ri Minisztérium irányításá­val tevékenykednek. Mi len­ne a gazdaság bármely te­rületén, ha valóban telje­sülne az óhaj, s trónfosz- tatnék az ipar...! Furcsa módon gazdag hagyományai vannak köz- gondolkodásunkban a kizá­rólagosságnak. annak, hogy valamit valami ellenében tegyünk, s szinte még vé­letlenül sem azokpak, a va­lamiknek a párhuzamos, ki­egyensúlyozott, Összehan­golt változtatásával, fejlesz­tésével. Ez a gondolkodás- mód testesült meg a be­vezetőben említett véle­ményben, mert hiszen köz­napi nyelvre lefordítva a mondandót, annyit tesz, hogy elég volt az iparból, most következzék az igazi megváltó, a mezőgazda­ság ... A népgazdaság sú­lyos gondjaira azonban nincsen megváltás, de van szívós, hosszadalmas, ke­mény munka, ami átfogja a fő ágazatok mindegyikét, az ipart éppúgy, mint a mezőgazdaságot, a kereske­delmet ... Nehéz ebbe be­letörődni? Valószínűleg ne­héz. Vonzóbb a megváltás; holnaptól más lesz, ha ... S napjainkban sereglenek ezek a ha kezdetű monda­tok. Szinte naponta halla­ni újabb és legújabb recep­teket arra, mit kell abba­hagyni ... csak éppen ke­vés, nagyon kevés a meg­alapozott javaslat arra, hogy mit kell csinálni, s amit kell, azt hogyan. Napjainkban divattá vált a megyében a különböző gazdálkodó szervezetek, az egyes ágazati részterületek ún. költségvetési kapcsola­tait elemezni, azaz össze­vetni, mit fizetnek be a költségvetésbe, s mit kap­nak onnét vissza támoga­tás címén. Ez a kiszámo- lósdi ugyan nem felesleges, mert ad némi tájékozódá­si pontokat, ám remélhető­en a divatból nem lesz módszer. Módszernek ez rossz. Megbízhatatlan. Két­séges mércékkel ugyanis nem lehet hiteles eredmé­nyekre jutni. Márpedig két­ségesek a mércék, mert va­lódi árrendszernek a híján képtelenség kideríteni ténylegesen, a teljes társa­dalmi munkaráfordításokat tekintve, mi mennyibe ke­rül. S ha ezt nem tudjuk, akkor tudhatjuk-e, hol kedvezőbb, s hol kedve­zőtlenebb a költségvetési kapcsolatoknak a mérlege? Mert ugyan igaz, tavaly az ipar 195 milliárd forintot fizetett be a költségvetésbe és 50 milliárdot kapott vissza támogatásként, de a 145 milliárdos aktívum ön­magában semmit sem kö­zöl például arról, hogy mi­ből jött össze...? ehet ugyanis aktívu­mot elérni seregnyi módon, a többi kö­zött csinos összegeket fial­hatnak az áremelések ... S ezért, az ilyen kétségekért, válasz nélkül maradó kér­désekért kellene valóban a trónfosztás. De nem az iparé (vagy a mezőgazda­ságé, más ágazaté), hanem a tisztázatlan módszerta­nok, az önkényesen meg­választott mércék, a senki nem tudja, mit mérünk mihez összehasonlítások trónfosztására lenne nagy szükség. Ennek azonban még a szándékaival is csak ritkán találkozhatunk. Mészáros Ottó L

Next

/
Thumbnails
Contents