Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-27 / 257. szám
PEST MEGYEI V11ÁC PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA: AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM. 257. SZÁM Ára: 1,80 forint 1988. OKTÓBER 27., CSÜTÖRTÖK Grósz Károly tárgyalásai Teheránban Példaértékű az együttműködés Fontos tárgyalásokkal folytatódott szerdán, teheráni látogatásának második napján Grósz Károlynak, a Miniszter- tanács elnökének programja. Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter reggel a szálláshelyén kereste fel a magyar kormányfőt. A találkozón megerősítette, hogy az ENSZ főtitkárának kezdeményezésére cs a Biztonsági Tanács tagállamai sürgetésére Irán részt vesz a béketárgyalások október 31-én Genfben kezdődő következő fordulóján, és a küldöttséget személyesen ő fogja vezetni. Fenntartásait is jelezve Velajati hozzáfűzte ehhez, hogy a tárgyalásoknak a BT 598-as számú határozata végrehajtási módozataira kell szorítkozniuk. Ezzel összefüggésben megerősítette, hogy iráni részről teljes egészében érvényben lévőnek tekinti az Irakkal közös határ kijelölésére vonatkozó 1975-ös algíri egyezményt. Az abban szabályozott kérdések újbóli felvetése és megvitatása — iráni megítélés szerint — egyértelmű lenne az egyezmény hatálytalanításával. Velajati előrevetítette a szovjet—iráni kapcsolatok várható megélénkülését, s „jónak” értékelte a Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel az ENSZ-közgyű- lés ülésszaka idején New Yorkban folytatott tárgyalásait. Kijelentette: nagy várakozással tekintenek a szovjet külügyminiszter új első helyettesének teheráni látogatása elé, amikor is megvitathatják a kapcsolatok fejlesztésének soron következő kérdéseit. Grósz Károly a magyar— iráni viszonyt értékelve megállapította, hogy a két ország között nincsenek vitás kérdések, az együttműködés értékes, perspektivikus és példaértékűnek tekinthető. Az iráni külügyminiszter a két nép érintkezésének több ezer éves múltjára is emlékeztetve hasonlóképpen őszintének és zavaró momentumoktól mentesnek minősítette a két ország viszonyát. Grósz Károly az iráni parlament épületében Hasemi Rafszandzsanival, a madzslisz elnökével a tervezettnél hosz- szabb, közvetlen és oldott légkörű megbeszélést tartott. A magyar kormányfő tolmácsolta az Országgyűlés üdvözletét az iráni törvényhozás képviselőinek és átadta Sta- dinger István Hasemi Raf- szandzsaninak szóló meghívását. A találkozón Grósz Károly kiemelte, hogy a teheráni látogatására olyan időpontban kerül sor, amikor felcsillant a béke reménye és esély kínálkozik annak elérésére; a harc helyett a békés építésnek szentelheti energiáit az iráni nép. A legbefolyásosabb iráni politikussal tartott tárgyaláson a magyar kormány elnöke felajánlotta, hogy Magyarország részt venne az iráni újjáépítési és jejlesztési programok megvalósításában, és bizakodását fejezte ki, hogy az erre vonatkozó konkrét magyar ajánlatok kedvező elbírálásban részesülnek. Hasemi Rafszandzsani megerősítette, hogy változatlanul érvényes Iránnak az iszlám forradalom idején feltett és a szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztésére irányuló szándéka. Az öbölháború befejezésének, illetve az afganisztáni kérdés rendezésének közeledtével erre most kedvezőbb feltételek kínálkoznak, mint eddig. Rafszandzsani kifejtette: megítélése szerint az általa „keleti tömbnek" nevezett országok még nem méltányolják kellőképpen, hogy az iszlám forradalommal az őket bekerítő láncnak — mint mondta — „egy fontos láncszeme megszakadt". Grósz Károly kifejtette, hogy a szocialista országok természetüknél fogva elutasítják az imperializmust, de távolról sem közömbös, hogy ez az ellentét fegyveres konfliktusokban vagy a békés gazdasági versenyben ölt-e testet. Szerdán a kora esti órákban befejeződtek a magyar—iráni kormányfői tárgyalások Teheránban. Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke konstruktívnak. nyíltnak és őszintének értékelte a tárgyalások légkörét, és elégedettségét fejezte ki az azokon elért eredmények fölött. A magyar miniszterelnök és Mir Hoszein Muszavi iráni kormányfő délután négyszemközti megbeszélést tartott, amelyen kizárólag tolmácsuk volt jelen. Feltehetően a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi politika egyes kérdéseit vitatták meg. A magyar és az iráni miniszterelnök ezután a tárgyalóküldöttségek élén tekintette át a magyar kormány- küldöttség látogatásának két napja alatt elért eredményeKozmetikum a Vitaltekből Cukorpőtló készítményekkel kezdték, diabetikus szörpökkel folytatták, mára már egy egész kozmetikumcsaládot gyártanak Érden, a Vitaltek Kisszövetkezetben. Az ízléses, formatervezett Classics flakonokban 10-féle készítmény, többek között testápolók, szájvizek és borotvakrémek gazdagítják a hazai drogériák választékát. Képünkön Frank Ferencné, Katona Ottóné és Bakó Istvánná a borotvakrémeket csomagolják az Emil utcai üzemben (Hancsovszki János felvétele) két. Grósz megjegyezte, hogy maradtak ugyan nyitott kérdések, de nyomban hozzátette, hogy ez természetes is, hiszen látogatása sokkal inkább tekinthető kezdetnek, semmint valami lezárásának. — A két ország viszonyában — fűzte hozzá — mindig lesznek a lezárt ügyek mellett elintézésre váró, nyitott kérdések, hiszen az ellenkező eset a kapcsolat megszűntét jelentené. Az iráni kormány elnökének értékelése szerint a két fél eredményes munkát végzett, s magyar miniszterelnök mostani látogatása új szakaszt nyitott a két ország viszonyában. Debrecenben Irodalmi napok Csaknem két évtizedes hagyományt folytatva az idén is megrendezte az irodalmi napokat Debrecen Város Tanácsa. Az akadémiai bizottság székházában szerdán kezdődött kétnapos találkozó társrendezője a Magyar Írók Szövetsége, az Alföld szerkesztősége és a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ. Hagyomány már, hogy az irodalmi napok napirendjén mindig az adott időszak irodalmi életének kulcskérdései szerepelnek. Ezúttal a mintegy százötven résztvevő — írók, költők, irodalomtörténészek, művelődés- politikusok — az irodalmi progresszió lehetőségei és feltételei témakörben, Hagyomány és újítás napjaink irodalmában címmel folytat eszmecserét. Parféét húzzák ez a széP kanárisárIrorwv ga ruha> a zöld csizmával. a pamye»St€37 Védeni nem véd sokat, a halászok tavasztól őszig mind meg vannak fázva, a hangjuk rekedt. Télen egy kicsit rekedtebb ... Mondtam már a főnöknek, nekünk már nem is papír zsebkendő kell, hanem Libero.’’ (3. OLDAL) Milliókat aprópénzért '„Mindez ismételten arról győzött meg, hogy az 1984-es emlékeze___- __ tes bunda- és totóbotrány óta ne m változtak a magyar labdarúgás erkölcsi és közállapotai. A legfőbb oknak azt tartom, hogy annak idején enyhe ítéleteket hoztak, s ráadásul a válogatott játékosokat más elbírálásban részesítették." (7. OLDAL) Cegléden is megalakult Munkásőr baráti körök Az utóbbi hetekben, napokban az ország több városában, a főváros néhány kerületében új társadalmi közösségek alakultak, amelyek a Munkásőrség baráti köre néven az egységek, az alegységek mellett működnek. Ezek alapítói volt munkásőrök, az ifjúsági szervezetek aktivistái, közéleti emberek, munkások, értelmiségiek, tsz-tagok, fegyveres erők és testületek nyugállományú tisztjei, tiszthelyettesei, az MSZMP és a Munkásőrség egykori szervezői, a munkás- őrök családtagjai, párttagok és pártonkívüliek. Ilyen baráti körök működnek már többek között Szigetváron, Mohácson, Győrött, Kapuvá- rott, Marcaliban, Karcagon, Cegléden, Körmenden, Nagykanizsán, Gyöngyösön, Hatvanban, valamint Budapest IV. és VI. kerületében is, azzal a céllal, hogy tagjai erősítik a szocializmus értékeit, egyetértenek védelmével, kiállnak a párt politikájának megújítása mellett. Egyben szimpatizálnak a Munkásőrséggel. érdeklődnek a munkásőrök tevékenysége iránt, erkölcsileg és anyagilag is támogatják a testületet. A baráti körök vezetői ismert közéleti emberek. Az önszerveződő közösségek önállóan alakítják ki programjaikat. Megfogalmazott céljuk, hogy megismerjék a Munkásőrség feladatait, ezért rendszeresen szerveznek fórumokat, tájékoztatókat a Munkásőrségről, továbbá időszerű politikai és lakóhelyi kérdésekről. A Munkásőrség Országos Parancsnoksága értesülése szerint további mintegy 60 baráti kör van megalakulóban. Az országos parancsnokság közli, hogy egyetért e körök céljaival, s támogatja törekvéseiket. Az ügyészség függetlenségéről Alkotmányi szavatolás Az ügyészség függetlenségének alkotmányi szavatolását szorgalmazza az alkotmányt felülvizsgáló egyik munkabizottság. Vezetője, dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese elmondta, a bizottság tagjai úgy vélik, szükséges, hogy az alaptörvényben rögzítsék: az ügyészség a törvényesség érvényesítését és segítését szolgáló önálló, állami szerv, amely a legfőbb ügyész személye révén csak az Országgyűlésnek van alárendelve, más államhatalmi és az igazgatási szervektől függetlenül tevékenykedik. A készülő alkotmányban meg kell határozni az ügyészség helyét, szerepét a magyar államszervezetben, úgyszintén viszonyát az Országgyűléshez, a Minisztertanácshoz, a minisztériumokhoz, a tanácsokhoz és más állami szervekhez. Fontos lenne az alaptörvényben rögzíteni azt is, hogy az ügyészség miként kapcsolódik a kiszélesedő köz- igazgatási és a létrejövő alkotmánybíráskodáshoz. A jelenlegi alkotmányban ugyanis mindezeket egyértelműen és kimerítően nem fogalmazták meg. A bizottság javasolja azt is, hogy az állampolgár személyi szabadságának korlátozását az alkotmány és az ennek alapján kibocsátott törvények szabályozzák, és ne alacsonyabb rendű jogszabályok. Napjainkban ugyanis IS féle lehetőség van a személyi szabadság korlátozására. A szakemberek szerint ez a gyakorlat nem tartható, meg kell teremteni a személyi szabadsági ogot korlátozó kényszer- intézkedések törvényességének garanciáit. Hogy ezt az alkotmánynak az ügyészségre vonatkozó, vagy pedig más fejezetébe foglalják majd, azt az alkotmány többi fejezeteinek koncepcióját kidolgozó munkabizottságok javaslatainak összegzésekor döntik el. Változatlanul az alaptörvénybe kell foglalni: a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a társadalom törvényes rendjét, az állam biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről, az állampolgárok jogainak védelméről. Az ügyészség felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessege felett, képviseli a vádat a bírósági eljárásban. Az ügyészség közreműködik annak a biztosításában, hogy az állami, a társadalmi és a szövetkezeti szervek, csakúgy mint az állampolgárok, megtartsák a törvényeket, és törvénysértés esetén fellép a törvényesség védelmében. Felügyeletet gyakorol a büntetés végrehajtásának törvényessége felett. Az alaptörvény nem tartalmazhatja az ügyészség tevékenységének részletes szabályait. Ez az ügyészségről szóló törvénybe való. Jelenleg is létezik ilyen törvény, azonban indokolt ennek a megújítása, vagy új ügyészségi törvény alkotása, mivel várhatóan megújul az egész magyar intézményrendszer — ezen belül az ügyészség —, és új intézmények alakulnak. A magyar állami életben bekövetkező lényegi megújulásnak az alkotmányozást követő törvénykezésben szintén tükröződnie kell. A bíróság új szervezetétől függően határozzák meg a vonatkozó ügyészi funkciókat. A jogtudomány és -gyakorlat szakemberei megjelölik azt is, hogy a polgári jogalkalmazásban melyek azok a nyomós közérdekek, amelyek az ügyész közreműködését indokolják, melyek az ügyész feladatai az alkotmánybíróság, a közigazgatási bíróság előtti eljárásban, a tanácsi jogalkalmazásban, a munkaügyi jogviták intézésében. E törvényben válaszolnak a jogi szakirodalomban kifejezett számos más kérdésre is. s okasodik nemcsak az okos szó, hanem a csacska beszéd is a nyíltság jegyében. A (majdnem) mindenről beszélni lehet önbizalmat adó hite fontos tényezője, nélkülözhetetlen eleme a vitáknak, a szakmai eszmecseréknek, nem kevésbé a hivatalos megbeszéléseknek is, de nem lehet egyenlő már az első hallásra hamisnak bizonyuló nézeteknek a terjesztésével. Az ilyen nézetek egy csoportja sűrűsödik mostanában az ipar megítélése, súlya, rangja megméretése körül. Testületi tanácskozáson ül a hírlapíró, hallgatja a felszólalásokat. Például a sikeresen gazdálkodó termelőszövetkezet elnökét, aki úgy véli, „eljött az ideje az ipar trónfosztásának", mert „abba csak tömték bele a pénzt, de mint a lyukas zsákból, annyi jött vissza". Íme, megkerült a bűnös! Avagy csak a bűnbak? Emberünk tapsot kap, hiszen jól megmondta. S manapság gyakran az a fontos, hogy ki-ki jól megmondja, függetlenül attól, mit mondott. Mert amit mondott emberünk, az bizony csacs- kaság. Persze, tudja a hírlapíró, seregnyi igazságtalan megkülönböztetés sújtotta, sújtja még ma is a mezőgazdaságot, hogy kialakultak időszakok, amikor — és a megyében ennek emlékezetes esetei akadtak, mivel itt volt orTRÓNFOSZTÁS szágosan a legtöbb belőlük — a melléküzemek, a kiegészítő tevékenység miatt szabályos vesszőfutásban részesítették a közös gazdaságokat, vezetőiket, tagságukat az éppen legokosabbnak kinevezett hatalmasok. Ezer mindenben igazat lehet adni azoknak, akik kárhoztatják a korábbi gyakorlatot, azaz a távolodás ezektől a módszerektől a gazdaság minden más területének is hasznára lesz. Csakhogy ügyelni kell rá: o korábbi tévedéseket nem lehetséges újabb tévedésekkel semlegesíteni ...! Maradva az elnök példájánál, az ipar trónfosztásánál: tavaly a^teljes belföldi termelői felhasználásnak az 55 százalékát, a fogyasztási iparcikkeknek a 70 százalékát azok a vállalatok adták, amelyek az Ipari Minisztérium irányításával tevékenykednek. Mi lenne a gazdaság bármely területén, ha valóban teljesülne az óhaj, s trónfosz- tatnék az ipar...! Furcsa módon gazdag hagyományai vannak köz- gondolkodásunkban a kizárólagosságnak. annak, hogy valamit valami ellenében tegyünk, s szinte még véletlenül sem azokpak, a valamiknek a párhuzamos, kiegyensúlyozott, Összehangolt változtatásával, fejlesztésével. Ez a gondolkodás- mód testesült meg a bevezetőben említett véleményben, mert hiszen köznapi nyelvre lefordítva a mondandót, annyit tesz, hogy elég volt az iparból, most következzék az igazi megváltó, a mezőgazdaság ... A népgazdaság súlyos gondjaira azonban nincsen megváltás, de van szívós, hosszadalmas, kemény munka, ami átfogja a fő ágazatok mindegyikét, az ipart éppúgy, mint a mezőgazdaságot, a kereskedelmet ... Nehéz ebbe beletörődni? Valószínűleg nehéz. Vonzóbb a megváltás; holnaptól más lesz, ha ... S napjainkban sereglenek ezek a ha kezdetű mondatok. Szinte naponta hallani újabb és legújabb recepteket arra, mit kell abbahagyni ... csak éppen kevés, nagyon kevés a megalapozott javaslat arra, hogy mit kell csinálni, s amit kell, azt hogyan. Napjainkban divattá vált a megyében a különböző gazdálkodó szervezetek, az egyes ágazati részterületek ún. költségvetési kapcsolatait elemezni, azaz összevetni, mit fizetnek be a költségvetésbe, s mit kapnak onnét vissza támogatás címén. Ez a kiszámo- lósdi ugyan nem felesleges, mert ad némi tájékozódási pontokat, ám remélhetően a divatból nem lesz módszer. Módszernek ez rossz. Megbízhatatlan. Kétséges mércékkel ugyanis nem lehet hiteles eredményekre jutni. Márpedig kétségesek a mércék, mert valódi árrendszernek a híján képtelenség kideríteni ténylegesen, a teljes társadalmi munkaráfordításokat tekintve, mi mennyibe kerül. S ha ezt nem tudjuk, akkor tudhatjuk-e, hol kedvezőbb, s hol kedvezőtlenebb a költségvetési kapcsolatoknak a mérlege? Mert ugyan igaz, tavaly az ipar 195 milliárd forintot fizetett be a költségvetésbe és 50 milliárdot kapott vissza támogatásként, de a 145 milliárdos aktívum önmagában semmit sem közöl például arról, hogy miből jött össze...? ehet ugyanis aktívumot elérni seregnyi módon, a többi között csinos összegeket fialhatnak az áremelések ... S ezért, az ilyen kétségekért, válasz nélkül maradó kérdésekért kellene valóban a trónfosztás. De nem az iparé (vagy a mezőgazdaságé, más ágazaté), hanem a tisztázatlan módszertanok, az önkényesen megválasztott mércék, a senki nem tudja, mit mérünk mihez összehasonlítások trónfosztására lenne nagy szükség. Ennek azonban még a szándékaival is csak ritkán találkozhatunk. Mészáros Ottó L